Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Kristóóóf, te most valamiért neheztelsz rám, de nem értem, hogy miért - állapítom meg, miközben gyakorlatilag farkasszemet nézünk egymással. Én a magam részéről nagyon makacs tudok ám lenni, a gond csak az, hogy a velem szemben álló kedves unokabátyám szintén Návay és pontosan ugyanolyan szinten képes egy öszvérhez hasonlóan megmakacsolni magát, mint én. Nem fogunk így dűlőre jutni, van egy olyan sejtésem. Karba tett kézzel ücsörgök egyelőre vele szemben. Eszem ágában sincs megfutamodni, és különben is, már megrendeltem az étlap szerint extra csípős pizzámat, amitől aztán lehet, hogy átváltozom házisárkánnyá és tüzet fogok okádni itt, ha nem embereli meg magát az úriember velem szemben. Úgy kellett elrángatnom idáig, miután épp a munkaideje lejártával sikerült elcsípnem a pubnál.
- Miért nem válaszoltál egy levelemre se? Legalább elmondhatnád, mit tettem, amitől ennyire fújsz rám - nyitom ismét szóra a szám. Arról van sejtésem, hogy az a tény, hogy auror lettem, miközben ő is próbálkozott oda, de nem járt sikerrel, talán kellemetlen érzéseket válthat ki, esetleg fájó pont lehet, de hát éppen ezért nem is dörgölöm az orra alá. Még csak nem is egyenruhában vagyok itt, hanem hazaszaladtam átöltözni. Egy bő szürke póló van rajtam az alkalomra, elején a Walpurgis lányairól egy képpel, meg farmer. Semmi olyasmi, ami szerintem akár csak emlékeztethetné is erre, hiszen nem az a célom, hogy feltépjek itt mindenféle sebeket. Kellemetlen beszédtémának úgyis ott van Viktor. Bőven elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez egy igazán értelmetlen beszélgetésnek ígérkezik, de azért meg kell próbálnom. Hátha mégiscsak történik egy kisebb csoda és sikerül jobb belátásra bírni. Vagy mondjuk valaki fejbe veri egy söröskorsóval - leghamarabb én, ha ennyire dacosan viselkedi - és megszállja a szentlélek. Kissé frusztráltan dörzsölöm meg a homlokom, mielőtt még véletlen is ráncok telepednének oda, és sóhajtok egyet.
- Aha, persze - mondom elég érezhetően gúnyosan, miközben az asztalra könyökölök, kicsit előre hajolva is. Milyen kár, hogy nem tanultam legilimenciát, pedig ajánlották már. A végén még utánajárok, van-e képzés ilyen magamfajta végzett diákoknak is esetleg, de igazából most ez mit sem számít ugye, hiszen évekbe telik megtanulni, Kristóf pedig most makacskodik, mint egy sértődött ötéves.
- Maradtam volna Szegeden anyáék nyakán és rohadjon itt a ház üresen? Boldogabb lennél tőle?- kérdezem az arcát bámulva. Milyen gondosan kerüli a tekintetemet. Szusszanok egy nagyot. Kezd idegesíteni az, amit művel. Ráadásul a pizzám sincs még sehol, de az végülis senki hibája sem, egyszerűen csak a türelmem van fogytán. Elszámolok gondolatban háromig, aztán ötig, majd tíznél állok meg, mielőtt még valami olyat mondanék, amit megbánnék aztán. Még a limonádémba is belekortyolok, mert legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy mekkora óvodás éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

- Mi változott volna? Minek kellett volna változni? A ház fele Viktoré volt. Viktor pedig törődött veletek is, nem csak én voltam fontos neki, akkor sem, ha az én bátyám volt. Azt akarta, hogy mindig legyen ott hely nektek is... azért fontos a ház, mert van és mert ez része a hagyatékának. Szerinted csak egy hülye dögcédulát hagyott volna rád? - kérdezem hevesen, kicsit meg is emelve a hangom, de rögtön vissza is fogom, végszóra ugyanis megérkezik a pizzám. Meg is köszönöm a pincérnek, aztán felkapom a kést meg a villát és nagy műgonddal és odafigyeléssel látok neki apró falatokra darabolni a hozzám legközelebb eső szeletet. Igenis így fogom megenni, akkor is, ha ezzel a késsel az egész kínszenvedés, mert fogazott élével a pizza szélét szinte már lehetetlenség elvágni. Muszáj valami másra figyelnem, mert mindjárt elsírom magam különben.
- S*ggfej - mondom azért a fogaim között szűrve ki a szót. Ritkán beszélek csúnyán, nem lételemem a dolog, de most Kristóf akkor is az. Tényleg nem értem, mi baja van velem. Ha nem tettem semmit, most mégis miért ilyen ellenséges? Még csak ki se sajátítottam soha Viktor idejét vagy figyelmét, neki is jutott belőle bőven, szóval legalább igazán megoszthatná velem, mi nem tetszik ennyire. A gondolatmenet végére marokra fogom mindkért evőeszközt, mintha csak azokba kapaszkodnék, és felpillantok, ismét farkasszemet nézve vele.
- Viktor azt akarta, hogy számíthassunk egymásra, mint egy többé-kevésbé normális családban szokás. Sőt, még a szüleim is ezt szeretnék, nem csak sajnálatból hívnak meg ünnepi ebédekre, amire sose jössz el aztán. Gondolom, azokat a leveleket is csak kidobod. Miért esik olyan nehezedre kicsit is normálisan viselkedni csak egyszer is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

Nem válaszolok a kérdésre, csak idegesen megrántom a vállam. Gondolkon, amit akar. Ő kezdte az egészet. Én szépen meg akartam beszélni a dolgokat. Még arra is szántam időt és energiát, hogy ne is egyenruhában jöjjek, mert úgy gondolom, nincs miért a képébe nyomnom, hogy nekem sikerült bejutni az aurorképzőbe. Nem tartom kevesebbnek egyébként attól sem, hogy a pubban dolgozik, csak baromnak attól, ahogy viselkedik. Inkább lefoglal, hogy késsel-villával küzdjek meg egy szelet pizzával. Arra inkább nem is szólok semmit, hogy elvesz egy szeletet. Úgyis éget, már az első falattól kezdve, nem fogom tudni megenni egyedül az egészet.
- És akkor most álljon meg az élet és haragudjunk az egész világra, mert meghalt? Ő döntött úgy, hogy tesz valamit, miközben tudatában volt a lehetséges következményeknek. Mégis megtette. Haragudtam rá egy ideig, de legalább valami jót tett éppen, nem egy falnak repült neki részegen vagy akármi - válaszolom, még mindig idegesen hadarva, hallani a hangomon, hogy mennyire feszült vagyok ettől az egésztől. Belekortyolok a limonádémba végül. Nem emlékeztem, hogy ez a pizza ennyire csípős, de a szám mintha most lángra akarnak kapni. Lehet, hogy tényleg mindjárt tüzet fogok okádni szó szerint is.
- Senki nem mondta, hogy mosolyogj vagy legyünk álomcsalád. Ne adj szavakat a számba. Azt mondtam, hogy van ott egy üres szoba, aztán ha akarsz, felőlem az ablakon is közlekedhetsz, ha el akarsz kerülni - vágom hozzá. A munkámmal kapcsolatos megjegyzésre úgy döntök, inkább nem reagálok. Azért nem arról álmodtam, hogy én leszek a titkárnő, aki főzheti a kávét és rohangálhat mások ebédjéért, de ezt nem fogom vele megosztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

Nyelek egy nagyot az utolsó mondatára. Soha nem léptem igazán túl Viktor halálán. Nem csak a bátyám volt, de a legjobb barátom is, pedig azért könnyen barátkozom én bárkivel, és mégis. A bátyám sokkal fontosabb volt mindenki másnál, valaki, akire gondolkodás nélkül rábíztam volna az életemet is. Auror is azért lettem, mert úgy éreztem, ettől kicsit mindig is velem marad. Inkább nem mondok semmit, már úgyis kimondtam nemrég, mit gondolok róla, és ismételni magamat fölösleges. Inkább egy nagyobb falatot tömök a számba a pizzából, hogy véletlen se szólaljak meg. Különben sem úrilányhoz méltó dolog csúnyán beszélni, márpedig én egy Návay vagyok. Mit gondolnának a szüleim? Mit gondolna a bátyám? Sőt, mit tenne most a bátyám? Azt hiszem, amilyen heves természetű volt, már galléron ragadta volna Kristófot, hogy értelmet rázzon a makacs fejébe vagy csak fogja és ha kell, a vállán cipeli haza. Ezt a fajta viselkedést biztos nem tűrte volna el. Limonádéval öblítem le a csípős ételt, amitől továbbra is lángol a szám, aztán mély levegőt veszek és igyekszem kevésbé ingerülten megszólalni, de legalábbis nem üvölteni vele.
- Tudod, ha most ő ülne itt, már megpróbált volna értelmet rázni abba a hülye fejedbe... de igazad van, én nem ő vagyok. Ő tartott össze minket, én meg fogtam magam és elmentem az aurorképzőbe és volt pofám bejutni is, sőt elvégezni is, mert ettől kicsit közelebb érzem hozzá magam. Egyszerűen rémes vagyok, hihetetlen. Ugye? Egyébként ha egy kicsit is kevésbé lennél ekkora barom, még mindig lehet, hogy lehetnél fejvadász vagy tudomisén, de te eldöntötted, hogy gyűlölni fogod az egész világot, mert összeesküdött ellened - közlöm a végére már egész kimérten, a mondandóm első felében több az indulat, de lassan elapad. Mindegy. Ha ezt akarja, hát ezt akarja. Én megpróbáltam. Nem csak most, de már akkor is, amikor jog szerint megkaptam az egész rám eső részt, mert nagykorú lettem.
- Oké. Tudod mit? Te nyertél. Feladom. Akármit is akart Viktor, már mindegy. Csinálj, amit akarsz - mondom, és még a tányért is odébb tolom az asztal közepe felé a maradék pizzával rajta. Megiszom a maradék limonádém, felállok és vállamra veszem a táskám.
- Ha netán mégis meggondolnád magad, tudod, hol találsz. Ha nem, akkor boldog életet! Szia - köszönök el, még mielőtt netán tényleg sírva fakadnék, fizetek és távozok. Otthon majd kisírom magam, legalább nyugodtan megtehetem egyedül a házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Fannival találkoztam volna ma, és a csárdára döntöttünk, miután Kristóf meg a pubban dolgozik és nem is olyan régen sikeresen összevesztünk mi ketten. Azóta sem beszéltünk, bár ez nem újdonság, az elmúlt két évben sem igazán kommunikált velem, mert valami számomra nem érthető, általa meg nem közölt okból adódóan én vagyok a közellenség. A húga is makacs, de vele jobban kijövök általában. Most azonban ő is csak egy üzenetet küldött, hogy nem érzi jól magát, ezért ha nem bánom, találkozzunk inkább máskor. Még nyomkodom egy fél percig a rúnázott telefonom tanácstalanul, félúton a bejárat és a pult között, válaszolok neki, hogy semmi gond. A helynek úgysem a legkellemesebb az aurája, de amilyen régen jártam itt utoljára, ezt valahogy sikerült elfelejteni. Sebaj, Fannival majd legközelebb a cukrászdába beszélek meg találkát, én viszont most tekintettel a rémes napomra mégis maradok azzal a szándékkal, hogy megiszom egy vajsört. Megérdemlem. Ezzel az elhatározással teszem meg azt a pár lépést a pultig, és az egyik magas székre ülve böngészni kezdem a kínálatot. Legyen inkább mézsör? Nem is tudom. Bánatomban legtöbbször valami édességet eszem, az viszont itt nincs a menün. Marad a vajsör, ha majd ide is eljut a pultos, addig ismét előveszem inkább a telefont, és megírom a mindennapi helyzetjelentést drága szüleimnek. Hosszú napom volt, de minden oké. Puszi. Regi Az autocorrect ezúttal a nevemet próbálja módosítani kitartóan, így miközben harmadik próbálkozásra sikerül nekem győzedelmeskedni, későn veszem észre, hogy mindjárt sorra is kerülök. Ha korábban felnéztem volna, lehet, hogy inkább eliszkolok, ugyanis rögvest felismerem a férfit. Te jó ég. Remélem, nem emlékszik rám meg az egész fanclubra. Úristen. Ez annyira égő, főleg így évekkel később. Szinte már örülök, hogy ez a csárda nem egy remekül megvilágított hely, mert fülig fogok vörösödni mindjárt. Mély levegő, nyugalom, egy, kettő, három, kifúj.
- Helló. Csak egy vajsört kérek - mondom, és félig lekászálódom a székről inkább a pultot bámulva, hogy majd keresek egy üres asztalt, mielőtt még rájön, hogy ismer. Még a hajam mögé bújni se tudok, mert magas copfba kötöttem indulás előtt, úgyhogy feszengve kapaszkodom két kézzel táskám pántjába és szurkolok, hogy ne emlékezzen rám. Most túl kicsinek érzem Bogolyfalvát, pedig már város.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Nem vagyok egy pánikolós típus, most mégis legszívesebben elsüllyednék. Tudom, hogy már nem vagyok tizennégy éves kis csitri, rég kinőttem abból a korból, és azzal együtt a túlzott rajongásból is bármi vagy bárki iránt. A mai eszemmel már biztos nem ücsörögnék hajnalig a klubhelyiségben a barátnőimmel, hogy aztán vihorászva rebbenjünk szét, amint megjelenik, mintha mindenki nagyon tanulna vagy éppen aludna, aztán megbeszéljük, hogy aznap hogyan is állt a haja. Sőt, kiderítettük az órarendjét és teljesen véletlenül tévedtünk arra a folyosóra. És majdnem tíz évvel később az egyik lecikibb dolognak érzem, amiben valaha is részem volt, pedig eridonos voltam és szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy éppen ezért én is benne voltam jó sok csínyben, amit csak el lehetett követni. Kicsit úgy érzem most magam, mintha rajtakaptak volna, pedig esküszöm, nem azzal a szándékkal jöttem ide, hogy nem annyira véletlenül találkozzunk.
- Én... nekem fogalmam sem volt róla, hogy itt dolgozol. Aurori becsületszavamra - szalad ki a számon, még mielőtt végiggondolnék bármit is és esetleg magamban tartanám. Még a kezemet is megemelem tenyérrel felé. Ezúttal ártatlan vagyok, mint a ma született bárány, na meg olyan zavarban, mint régóta nem.
- Korsóban. Nehéz napom volt és irdatlanul hosszú - válaszolom végül egy sóhaj kíséretében. Most amúgy is jól fog esni, talán a múlt feletti kínos érzéseknek is jót fog tenni. Nem tudom, hogy mennyire oldódnak sörben, de egy próbát mégiscsak megér. Visszamászom közben a székre, egyelőre a kockás ingem szegélyét gyűrögetve kicsit, és zavartan elnevetem magam, mielőtt a tenyerembe temetném az arcom.
- Istenem ez olyan ciki. Eskü, kinőttem már a fangirl üzemmódból, csak az unokatesómmal találkoztam volna, de lemondta, mert nincs jól. Igen, kérek rá fahéjat is, köszönöm - válaszolok a kérdésre is, előbb csak kipillantva az ujjaim között, aztán inkább mindkét alkaromat a pultra fektetem. Kicsit védekező, tudom, de még mindig hülyén érzem magam. Igazság szerint Viktor halála után amúgy is sok mindenből kinőttem, de Patrik akkor már amúgy sem volt az iskolában, mert pont annyival idősebb nálam. - A zenéteket még mindig szeretem azért, de ez most tényleg igazi véletlen, nem csak olyan idézőjeles, mint tizenéves koromban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Fel se tűnt, hogy elfelejtettem hirtelen levegőt venni is a válasza hallatán, amíg azt nem mondja, hogy nyugi. Csak akkor szusszanok igazán mélyet, de messze áll ez azért még egy megkönnyebbült sóhajtól. Ráadásul, mint minden természetes vörös, én is fehér bőrrel vagyok megáldva és könnyen vörösödöm, mint ahogy azt a mellékelt ábra is bizonyára mutatja. Nem látom, de érzem, hogy szinte ég a bőröm. Csak azt remélem, hogy a gyér világítás kivételesen az én előnyömre van és nem is olyan feltűnő az egész. Legalább az aurorok életéről szól a következő megjegyzése, ami pár percre jobb témának tűnik.
- Vannak jobb napok is, de ez a mai nem az volt - válaszolom egy fáradt szusszanással a mondat végén pont helyett, közben hátrasimítva a hajamat. Pár kósza hajszál mindig van úgyis, ami önálló életet szeretne élni, nekem meg jó kis elfoglaltság, mint ahogy az ing szegélyének piszkálása is meg a táskám vállpántjának lelkes szorongatása. Majd mindjárt kézbe kaparintom a korsót, akkor meg annak a fülét lesz pont tökéletes szorongatni, nehogy lenyúlja előlem valaki véletlenül is.
- Nem olyan rég költöztem vissza, az elmúlt két évben Tatán voltam javarészt, szóval ez igazából nem jelent semmit, hogy nem láttál, de miután meghalt a bátyám, találtam új prioritásokat, és a fanclubok lekerültek a listáról - nevetem el magam kissé zavartan, még mindig félig a kezem mögött rejtőzve, de aztán leengedem őket és az alkaromra támaszkodom. Kicsit még ez is ilyen védekező testhelyzet, de ezt talán majd oldja a sör, vagy akad újabb vendég és én figyelhetek kizárólagosan a korsómra.
- Fanninak valóban nem lett volna ideális, én azért már elég hatékonyan meg tudom védeni magam - válaszolom most már ösztönösen is kihúzva magam. Az elmúlt pár évben ez sokkal jobban lekötött, mint bármi más. Párbajszakkör, önvédelem, túlélés, aztán meg két évnyi rendvédelmi akadémia. Mindig van hová fejlődni, de úgy érzem, alapnak nem rossz.
- Köszi! - Átveszem a korsót, és tényleg úgy kapaszkodok a fülébe, mint ahogy azt előre láttam. Ezt már senki el nem veszi tőlem, az biztos. Bele is kortyolok, csak azután rázom meg a fejem kissé vehemensen.
- Azóta is ugyanolyan bénán hazudok, szóval inkább passzolom. Zenekarok után koslatni meg akkor se lenne időm, ha akarnám. Nemrég kerültem be a Kommandóhoz, és még mindig én vagyok az újonc. Mondjuk úgy, hogy nem egy leányálom, de most már csakazértis megmutatom, milyen fából faragtak - mondom határozottan, és mindezt alátámasztandó még a korsót is megemelem, majd olyan lendületesen sikerül letenni, hogy kilöttyen a tartalmából. - Upsz... - pislogok a pultra, de szerencsére egy evapores-szel gyorsan meg is oldom. - Na de mondd csak, alakult azóta új fanclub? Biztos vannak lelkes rajongóitok, akik minden koncertet első sorból buliznak végig és minden dalt kívülről fújnak, vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

- Lehet - válaszolom megvonva a vállam picit. Nem nagyon hiszek abban, hogy a csillagok bármit is befolyásolnak, de ki tudja végülis. Lehet, hogy Marossy eleve rossz csillagállás idején született, attól olyan morcos vén medve, akinek a két kedvenc hobbija a parancsolgatás és mindenki leszidása. A többiek pedig csak élvezik, hogy én vagyok a tápláléklánc legalján, de lesz ez is másképp szerintem, ha majd érkezik új. Csak hát az leghamarabb jövő ilyenkorra esedékes, mire véget ért egy újabb képzési ciklus az akadémián.
- Á, rég történt már, de köszi - legyintek egy röpke mosoly kíséretében. A sajnálat kedves gesztus, de Viktort úgyse hozza vissza, főleg nem hét év után. A nemrég elkészült festménnyel viszont már egészen jól megvagyok, nem is olyan rossz pótolni az űrt, még ha nem is az igazi.
- Ne mondd, hogy nem verekszik néha össze a törzsvendégek egy része, ha már elég alkohol van bennük - vetem fel körbepillantva. Ugyan nem gondolom teljesen komolyan, ahogy azt a hangomon is hallani szerintem, de mégis látok néhány olyan alakot, akik ha elég töményet ittak, boldogan mennek egymásnak ököllel. Csak remélem, hogy ilyenkorra már mind elfelejtette, hogy varázsló, mert ha kettőt látva kezd valaki pálcával hadonászni, az abszolút nem szép, és nem az esztétikai élményre gondolok, hanem a következményekre.
- Haha, az már biztos. Némelyikük azt hiszi, hogy a titkárnő vagyok vagy a személyi asszisztense - helyeselek nevetve. Igazából semmi vicces nincs ebben az egészben, de amíg még tudok nevetni a saját nyomoromon, addig úgy érzem, ez is elmúlik egyszer, mert én túlélem. - Azért olyan ábrándjaim is vannak, hogy ez csak a beavatás, amin minden újnak át kell esni. De majd kiderül, ha lesz nálam is újabb tagja a csapatnak - árulom el, miben reménykedem, és közben megpróbálom még nem teljesen elpárolgott zavarom maradékát vajsörben oldani. Mégiscsak kamaszkorom ciki emlékeinek egyike a szinte már megszállottságig fokozott, látványos rajongás a pult túloldalán dolgozó Patrik iránt. Ugyan ezzel nem voltam egyedül a korombeli lányok között, így alakult meg a fanclub, de mondhatni alapítótag voltam azért.
- Ó, az igen. Nem ütik meg a régi mércét? Ez miben nyilvánul meg, már ha érdeklődhetek? Nincsenek ott minden sarkon? És milyen manageretek van nektek, aki retteg tőlük? Vagy ezeket a lányokat már nehéz lerázni pár fotóval és autogrammal? Csontra éhes kutyuskák vagy már inkább vérebek? - kérdezek hirtelen jó néhányat, majdhogynem elnevetve magam, ahogy elképzelem közben, milyen lehet egy lányoktól rettegő manager. Köpcös, kopaszodó alak jelenik meg lelki szemeim előtt, aki egy csapat leányzó elől igyekszik elmenekülni. Nem szép dolog tőlem, de ismerve milyen voltam én, tényleg viccesnek gondolom, főleg, ha ezek a lányok is pont olyan ártalmatlanok. Aztán ki tudja, mi derül ki, ha válaszol a kérdéseimre. Addig is újfent belekortyolok a vajsörbe. Kellemes érzés, főleg a fahéjjal együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Ma volt az első alkalom, hogy a kollégáim meghívtak magukkal sörözni. Ez amolyan péntek esti szokás, de eddig még sose kérdezték meg, hogy csatlakoznék-e, én pedig nem kérdeztem, hogy csatlakozhatnék-e. Ki akarna akaszkodni, ha nem igénylik a társaságát? Lassan négy hónap után azonban mintha megtört volna a jég, végtére is a próbaidőmből is kevesebb van már hátra, mint amennyi eltelt. Meg azért makacs vagyok ám, mint egy öszvér, és nem sikerült megtörniük. Két és fél sör után Laci meg is súgta, hogy pont ezért hívtak meg, mert ilyen átkozottul makacs lány vagyok. Végülis ízig-vérig Návay volnék, ez nekem a természetes. A főnök ugyan nem volt ott ma, de ez már amúgy is fél siker szerintem, hogy a többiek elkezdtek befogadni, és remekül elsörözgettünk. A kellemetlenség ott kezdődött, hogy a három sör után, amit megittam velük, a hoppanálást már annyira nem óhajtotta bevenni a gyomrom. Azt éreztem, hogy némi séta jól fog jönni, ezért eleve a falu szélére érkeztem, ott azonban azonnal össze is keveredett nem csak a fejemben minden, de a gyomromban is. Egy rágó meg a levegő együttesen jót tett, de biztos, ami biztos alapon úgy tűnt jónak, hogy tegyek még egy rövidebb sétát, mielőtt hazamennék. Az egyentalár már rég a táskámban pihen összefogva, az ing ujját könyékig tűröm, nyakban meg ki is gombolok egy, majd még egy gombot, mert még mindig szűknek érzem. Megdörzsölöm kicsit a homlokom, majd az orrnyergem, keresgélek kicsit a táskámban, hátha van még az ásványvízből is, amit gondosan beszereztem előre, de nem találom. Sóhajtok egyet, és inkább abbahagyom a keresést. Megfordul a fejemben, hogy beugorhatnék a tóba is akár, de annyira jó ötletnek mégsem tűnik, főleg, amikor meghallom, hogy valaki hangosan káromkodik a nádasban. Na még ez hiányzott. Kicsit kába a fejem, de azért a pálcámat kézbe véve magam elé tartom, mielőtt közelebb lépnék.
- Hahó! Ki van ott? - kérdezem elég hangosan, de még éppen nem kiabálva. Okos lány, ugye? Inkább mennék haza én is. Ki tudja, ki lapul a nádasban és mégis mit szeretni, visszatáncolni viszont már nehéz, főleg, hogy kinyitottam a számat, kicsit előbb, mint végiggondoltam volna a helyzetet. Most már lesz, ami lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Ó, hogy nekem mekkora szerencsém van ma. Jobb kezemet egy kétségbeesett mozdulattal emelem fel, hogy arcomat a tenyerembe rejtsem. Nem teljes a siker, de a pillanat erejéig megteszi. Aztán a homlokomra szorítom a tenyerem egy fél percre, végül egy kelletlen szusszanással simítom hátra a képzelt és tényleges kósza hajszálakat egészen a magas copfig. Bal kezemben még mindig ott a pálca, határozottan szegezem előre, bár teljesen tudatában vagyok, hogy spiccesen párbajozni esetleg nagy botorság lenne. Lassabb a reakcióidőm. Remélem, nem lesz azért ilyesmire szükség, mégis ahelyett, hogy befognám a számat és tovább mennék, vaknak és süketnek tettetve magam, inkább megkérdezem, ki van ott. Lehet, hogy valaki segítségre szorul. Engem meg a nagy szívem fog egyszer a sírba vinni. A válasz hallatán aztán fény gyúl kissé ködösnek mondható agyamban. Én ismerem ezt a hangot, meg a gazdáját is, aki éppen a nádasban fetrenghet, hiszen ha jól hallom, a hang pontosan onnan jön.
- Idióta - szalad ki a számon szinte azonnal, még ha csak félhangosan is. Tényleg mekkora szerencsém van ma. Hiszen ez a csodás unokabátyám, aki egy magát felnőttnek kiadó dackorszakos kölyök. A következő sóhaj, ami elhagyja a számat, leginkább frusztrált.
- Te csak ne parancsolgass, mert még itt talállak hagyni. Mi a fenét keresel a nádasban egyáltalán? - kérdezek vissza, miközben mégiscsak idézek egy lumos maximát közelebb lépve. Beesni nem nagyon szeretnék, csak azt próbálom megállapítani, pontosan hol is van. A fény ide fogja csábítani a környék összes szúnyogát, viszont abban is segít, hogy felfedezzem, hol rejtőzik a nádszálak között.
- Mobilicorpus - mondom ki az újabb varázsigét, amint sötétségbe borul ismét minden, ahogy a fényvarázslat megszűnik, és csak remélni tudom, hogy nem valami a tó mélyén bomladozó akármit sikerült kilebegtetnem onnan, hanem Kristófot. Ez a varázslat mégiscsak testek mozgatására van, de azon sose gondolkodtam, hogy annak élni is kell-e. Vagy mindjárt egy hisztis sellővel találom szembe magam. Puff. Remélem, épp hasra esett. Újra fényt idézek, bár már csak egy sima lumost és megnézem, mit is fogtam. - Csak nem a sellőkkel akartál lepacsizni, okoska?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Jesszumpepi, hogy nekem éppen a drágalátos unokabátyámba sikerült beleakadni. Bárkinek jobban örülnék ebben a pillanatban, de hát ilyen az én szerencsém. Pedig olyan sikeresen kerültem az elmúlt pár hétben, hagyva Fannira a munka nehezét, hogy hátha sikerül megpuhítania kicsit. Persze, amennyire fafejű, az is lehet, hogy Fannit is elküldte már melegebb éghajlatra, és nem sikerült jutni vele semmire. Itt azért csak nem hagyom, még a végén addig evickél összevissza, hogy belefullad a kis tóba. Elég volt egy családtagomat elveszíteni, ha rajtam múlik, még egyet nem fogok.
- Az minden vágyam - dünnyögöm kedvesen a sipákolására válaszul. Én inkább akkor nem látok semmit, amikor kialszik a fény, így vakon küldöm rá a levicorpust, hogy a parton landoljon. Szerencsére nem sikerül mellé lőni, tényleg nem örülnék annak, ha egy ideges sellővel találnám szembe magam, amikor újra fényt idézek.
- Ó, hogy neked mennyi bajod van, nyugodj már le… szeretnél viszzamenni? Megoldhatom - válaszolom kicsit fekapva a vizet. Lehet, hogy meg nem mentettem, mert egyedül is kikászálódott volna hajnalig, de mégiscsak segítettem előbb elérni a partot.
- Lehet, hogy azt kellett volna. Most nem kellene hallgatnom, ahogy nyafogsz. Ki tudja, még némi ész is a helyére kattanna - válaszolom durcásan, és csak azért nem rakom el a pálcámat, mert még mindig az a biztos fényforrásom. Lemondóan sóhajtok. Hajlok rá, hogy azért itt hagyjam most már, hiszen megfulladni legalább itt már nem tud, ha meg netán visszamászna, az már nem az én bajom.
- Követett a fene. Azt hittem, egyedül vagyok, amíg nyekeregni nem kezdtél. Csak kellett egy kis levegő, miután… de minek is magyarázkodom? Semmi közöd hozzá - mondom megvonva a vállam egy heves mozdulattal, és próbálok csúnyán nézni rá.
- Kapd össze magad, mert nem hagylak itt, mielőtt megint beletántorogsz a vízve és megfulladsz nekem. Az hiányozna az egész családnak - közlöm vele ellentmondást nem tűrően.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

- Te szegény... kisírhatod magad a vállamon, ezen nem múlik semmi - válaszolom kissé gúnyosan. Majd be kellett volna másznom nekem is a nádasba kihúzni? Örülhet, hogy nem volt közönségünk, és még ha lett volna is, gyaníthatóan ők is éppen a szemüket dörzsölgették volna a fényviszonyok hirtelen változásai miatt.
- Miért? Számít, hol voltam? Ha már ennyire érdekel, a kollégáimmal söröztem - válaszolom durcásan. Tényleg semmi köze nincs sem ahhoz, hogy merre jártam korábban, vagy mit keresek itt, de azért mégiscsak kiszalad a számon a válasz. Remélem, most boldog. Nagyot sóhajtok aztán szememet forgatva, és közelebb lépek, a jobb kezemet nyújtva.
- Egyéb óhaja, sóhaja van mára őfelségének? - kérdezem meg még mindig hihetetlenül kedvesen. Ha így folytatja a követelőzést, a végén még le találom átkozni és sóbálványként hazalebegtetem, az se érdekel, ha látják. Újabbat sóhajtok aztán, ami lemondó szusszanásba torkollik.
- Hogy te mekkora egy... most akkor felkelsz vagy nem? - kérdezem meg. Most már kezd idegesíteni, főleg ez a pofátlan büszkeség, ami árad belőle éppen. Megrázom a fejem, ismét a szememet forgatom, aztán fél pillanattal később a vállamat is megvonom.
- Na tudod mit, baromka? Itt is maradhatsz felőlem tocsogni az átázott ruháidban. Ha meg nagyon felidegesítesz, mindjárt kapsz egy sóbálványátkot és megnézheted, melyik szobáról beszéltem a múltkor. Vagy jöhetsz magadtól is, melyiket szeretnéd? - érdeklődöm türelmetlenül, még mindig felé nyújtva a jobb kezem, hátha hajlandó elfogadni a segítséget, ha már ő kérte, hogy ne használjak bűbájt. - Gyorsan álmodd meg, mert tízig számolok, és itt se vagyok. Egy... kettő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Alíz ötlete bevált, a főnököt sikerült rávenni, hogy elmenjen szabadságra, és még abban is biztos volt, hogy az ötlet az ő fejéből pattant ki. Tegnapelőtt jött vissza, látványosan jobb kedvvel, mint ahogy elment egy héttel előtte, majd miután beszereztem mindenkinek a kávéját, mint egy valamire való titkárnő, kegyesen magához intett, hogy közölje, rám kívánja hagyni az idei ösztöndíjprogramban a mentorálás nemes feladatát. Bálint közölte is úgy mellékesen, hogy szerinte az egész szívás, mert csak olyan kölyköket kell tutujgatni, akik nagyra vannak magukkal és azt hiszik, az aurori pálya csupa akciófilmbe illő jelenetből áll, de leintettem. Végülis a jövő nemzedékének megmutatni, mi mindent is csinálunk szerintem megtiszteltetés. Engem is a bátyám indított el ezen az úton, na meg anya, de ez nem mindenkinek adatott meg, hogy a családtagjai kétharmada a mágikus rendvédelmi erők kötelékében mozogjon, a maradék meg a mugliban, mert így alakult. Mindenesetre most ennek örömére Bogolyfalván töltöm a mai napot az itteni aurorkirendeltségen, egyentalárban természetesen, hogy senki azt ne higgye véletlenül is, hogy csak rossz ajtót találtam meg a hivatalba menet. Tudom, hogy nem vagyok az a kifejezetten marcona ábrázatú rohamosztagos auror, de ezt legalább nagyon jól fel tudom használni, hogy másoknak kellemetlen meglepetéseket okozzak. Végigácsorgom az eligazításnak nagy jóindulattal nevezhető valamit, amit a helyi aurorparancsnok tart, és legalább ma is megismerkedtem új emberekkel, Vera begyűjtő, mint anya volt, és hasonló véleménnyel van az egészről, mint amit Bálint is közölt. Sebaj. Azért még tartom magam, hogy a főnök talán mégse szívatásból hagyta rám az egészet, hanem mondjuk mert Bogolyfalván lakom, meg mert az iskolába is jelentkeztem oktatónak. Na de majd kiderül, mekkora szívás vagy sem. Tibort, a másik mentort meg az egész hidegen hagyja, csak a vállát vonogatja reggel óta. Végre kiderül az is, melyik diák jut nekem, úgyhogy széles mosollyal az arcomon intek neki, mehetünk is abba a híres kettes irodába.
- Szia - köszönök is, amint közelebb ér. - Szóval Roland... örvendek. Nyugodtan hívhatsz Reginek. A Varázsbűn-üldözési Kommandónál dolgozom, már mindjárt hat hónapja. Van már elképzelésed, melyik részlegen szeretnél dolgozni, ha auror leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Ahogy elnézem, alig pár évvel lehet fiatalabb nálam. Ha menetrendszerűen haladt, akkor úgy saccolom, hogy 18 vagy 19 éves lehet, de ez végülis mellékes is. Ha sikerül meggyőznöm a tanodát, hogy én vagyok a világon a legrátermettebb a túlélési alapismeretek oktatására, a diákjaim se lesznek nála fiatalabbak. A híres neves kettes számú irodában menten az egyik asztalt találja meg ülőhelyként. Én a magam részéről inkább állva maradok.
- Mindig is ide készültem, amióta csak eldőlt, hogy auror akarok lenni - válaszolom. - Az Akadémián mindenki szakosodik a kezdeti általános képzést követően, és van ugyan átjárás, nincs kőbe vésve, hogy a profilozás szakiránnyal csakis a hírszerzéshez lehet bejutni, de azért érdemes olyat választani, amivel tényleg foglalkozni szeretnél. A bátyám fegyverszakértőnek tanult, én nyomozónak. Mindkettőre két év a képzés, csak más a felépítése. A taktikai képzés a végére azért már a fülemen jött ki - mondom a végére elnevetve magam. Pont abból a tárgyból voltam amúgy is tanársegéd, már majdnem megártott a jóból a sok, annyi mindent hagyott rám a tanárom.
- Egész sok lehetőség van. Vannak begyűjtők, kihallgatók, profilozók, amneziátorok, likvidátorok. Van, aki az adminisztrációt végzi, más helyszínel, kocsmai párbajok résztvevőit viszi be, betörésekhez megy ki az éjszaka közepén is - sorolom. Én például még mások kávéja és ebédje után rohangálok, meg a papírokat intézem helyettük, de ez csak a beavatás része. Nem is olyan régen pedig már a péntek esti sörözésre is meghívtak a többiek, úgyhogy alakul ez. - Hát... arra gondoltam, hogy megmutatom a részlegeket a minisztériumban, meg az aurorképzőt is megnézhetjük, bár az tudtommal nem a hivatalos program része. Segítek választ találni a kérdéseide, meg embereket, akik mesélni tudnak, hogyan is kerültek abba a beosztásba, ahová. Az aurorparancsnokot azért nem ígérem, de nagyon érdekelne, megpróbálhatok egyeztetni a titkárnőjével, őt már ismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

- Mugli és mágikusfegyver-szakértő - válaszolom a kérdésre kissé ráncolva a szemöldököm, hogy erről még nem hallott, de rendben, végülis erről szól ez a mentori program, hogy most lássa. Ez is fontos szakirány, Viktornak meg igazából könnyű választás is volt, hiszen ő velem ellentétben még katona is volt, akárcsak apu. Na de ez nem is lényeg. Elővarázsolok inkább neki egy brosúrát, amely nem csak az akadémia rövid történetét foglalja össze, de a választható szakokat, gyakorlatokat és mindent, amit úgy általában egy háromba egyenformán széles sávra hajtogatott A4es papírlapra rá lehet szuszakolni.
- Tessék, ezen rajta van kezdetnek minden fontos információ a Sárkányölő Szent György Aurorképző- és Rendvédelmi Akadémiáról - nyújtom felé az ismertetőt. - Káros szerek és bájitalok szakértője is lehetsz, vagy mágikus bűnmegelőzési végrehajtó akár, több képzési irány van, nem mindenki szaladgál sötét varázslók után még sötétebb sikátorokban - osztom meg vele, aztán elmorfondírozik kicsit magában amúgy is. Futólag végignézek a taláromon, csak nincs rajta szőrcsomó a macskáktól ajándékba, és nem vettem észre, amennyire bámul, miközben hangosan veszi sorba éppen, hogy mi érdekli mind abból, amit felsoroltam. Néhány vörös szőrszálat találok Őrnagy bundájából, úgyhogy le is söpröm őket. Ezen már a mágia se segít igazán.
- Igen, az is benne van a pakliban - felelem bólintva. Akciót nem tudom, mennyire sikerül előteremteni, az nem menetrendszerűen az élet része, és aligha örülne bármelyik egység, ha megpróbálnék rájuk sózni valakit, aki még az előképzését is csak most kezdi, az én napjaim meg nem kifejezetten olyan akciókkal vannak tele, amikre ő számít. Nagyon meglepne, ha azt tekintené izgalmasnak, ahogyan átverekedem magam a Misztériumügyi Főosztályon huszonhatodjára is, mert valaki elemezni szeretne egy jóslatot egy futó nyomozás kapcsán, vagy honnan szerzem be mindenki ebédjét. Majd kitalálok azért valamit, rajtam ne múljon, hogy auror lesz-e. Már kattog is az agyam, talán Krisztinával beszélhetnék, és majd szól egy kocsmai párbaj kapcsán... aztán meglepő kérdést kapok. Egy pillanatra vékony vonallá préselem össze az ajkaimat, mint aki nem hisz a fülének, majd megrázom a fejem.
- A magánéletem nem képezi a program részét, de ha gondom lenne bármiből is, azt majd én elintézem - válaszolom határozottan. Azért ezt ne keverjük, me egyébként is, elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy a kezemben tartsam a saját életemet. Most aurorként vagyok itt, szeretnék professzionális lenni, ahogy illik. - Szóval... van még kérdésed a programról? Gondoltam, holnap vagy holnapután megmutatnám a Minisztériumot. Tudod, hol van a Minisztérium? - kérdezem, a biztonság kedvéért azért szétnézek a helyiségben, van-e valahol toll, legfeljebb felírom neki a brosúra szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Elengedem a fülem mellett azt a nem túl meggyőző hümmögést. Végtére is van elég másik szakirány is az aurorképzőben, bőven válogathat, ha még mindig auror szeretne lenni mestertanonci évei végén is. Addig pedig bőven megálmodhatja, mi érdekli igazán.
- A rend őre. Olyasmi, mint a járőr... az a dolga, hogy betartassa a szabályokat és büntetést szabhat ki, ha például azon kap, hogy átkot szórsz valaki másra. Igazoltathat, satöbbi - válaszolom teljesen komolyan, bár eléggé nagy a kísértés, hogy megjegyezzem, pontosan azt, amit a neve is sugall, vagyis bűnmegelőz. De hát mégiscsak dolgozom én itt, úgyhogy sikerül komolynak maradni és a feltett kérdésre ennek szellemében válaszolni.
- De igazából az, hogy végül milyen feladatokat kap valaki, úgyis azon múlik, hogy melyik részlegen kezd el dolgozni - teszem még azért hozzá, hiszen a jól megválasztott szakirány sokat segíthet, de utána meg az a tapasztalatom, hogy a gyakorlatban már az ember tényleges képességei sokkal többet nyomnak a latban és előre haladni az alapján fog tudni, amit bizonyítani képes.
- Meglátjuk, mit tehetek - válaszolom. A fagyi azért nem hangzik rosszul, sőt, nekem aztán semmi sem, ami édes, de azért na, most csak ezért nem fogok egész bűnesetet megrendezni, ha nem alakul úgy, ezt muszáj leszögezni. Így inkább nem ígérek semmi határozottat, de utánanézek, mit sikerül megoldani. Az is több, mint ha kategorikusan nemet mondanék. A következtetését se meg nem erősítem, se nem cáfolom, bár tény, hogy igaza van, csak éppen nem tartozik rá, hiszen, amint mondtam az imént, ennek semmi köze a programhoz. Nemes egyszerűséggel csak megvonom a vállam, ebbe nem megyek bele.
- Rózsadombon - válaszolom, aztán ismét megrázom a fejem kicsit. Jaj. Most tényleg jól értelmezem és sikerült kifognom az egyetlen srácot, aki azt hiszi, hogy az ujja köré tud csavarni? Hát ez vicces lesz így. - Legyen holnap reggel 8, a Vérhalom és az Apostol utca kereszteződésében, Budán. Bármi kifogás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

- Majd térjünk vissza erre, ha már belátható időn belül választhatsz részleget - válaszolom. Ha még úgyis az előképzés elején van, az aurorképzőtől is legalább két év választja el, ott meg újabb két év a képzés, kivéve, ha likvidátori babérokra pályázik, az ugyanis további négy. Messze van az még, és a magam részéről olyan előre már az égvilágon semmit nem vagyok hajlandó tervezni. Annyi idő alatt bármi történhet. A bátyámat egyetlen délután leforgása alatt veszítettem el, hiába voltak terveink évekre előre, úgyhogy azóta én már erre nem vagyok hajlandó.
Bólintok a kijelentésére, sőt még a bal kezemet is a homlokomhoz emelem egy pillanatra. Roger. A program úgyis erről szól, a hozzáértésem meg alapfeltétel, az esetleges hozzá nem értésem pedig kiküszöbölendő.
- Soha? - szalad ki a számon a kérdés. Van még bárki, aki soha nem járt a fővárosban? Ezt nehéz elhinni, hiszen bár főként mugli város, mégis vannak ott olyan fontos intézmények, mint a minisztérium vagy a nagy ispotály. Pislogok is párat meglepetten, mielőtt sikerülne napirendre térni az információ fölött. - Rózsadomb amúgy Budán van, de lényegtelen. Sebaj. Hoppanálhatunk a szökőkúttól, úgy Bogolyfalván lakom, nem kitérő - válaszolom végül. Nem hiányzik, hogy ne találjon oda vagy éppen eltévedjen, valamelyik sikátorban kössön ki vagy tudja a jó ég, mi történhet még. Kicsit tényleg bébicsőszködésnek hangzik ez a része, de ehh, akkor sincs igaza Bálintnak, mégiscsak jó, ha van ilyen mentorkodás szerintem, legalább tényleg nem úgy ugrik mindenki fejest az aurorképzésbe, hogy azt hiszi, az valami menő kaszkadőrmutatványokkal és párbajokkal teletűzdelt akciófilm lesz aztán.
- Részemről ennyi. Ha még bármi eszedbe jutna, amit most nem válaszoltam meg, holnap úgyis felteheted - válaszolom egy barátságos mosoly kíséretében. - Ha most nincs semmi más, akkor viszlát holnap 7.50-kor. Ha 5 percnél többet késnél, nem várlak meg. - közlöm még elköszönésképpen, és ha tényleg semmi más nincs, akkor megyek is dolgomra. Akad még úgyis bőven, mint mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

- Ajjajaj - szalad ki a számon. Meglepődtem. Körbe is pillantok, ki ül erre, de abból kiindulva, milyen halkan mondta a kulcsszót, gyanítom, hogy nem lehetnek túl messze az említett úriemberek. Jobb lesz vigyázni azzal, hol szeretném kibeszélni a Visegrádi Viperák legutóbbi meccsét.
- Áh, a jó ég tudja, de köszi a drukkolást. Van még egy nő a csapatban, igaz, anyám lehetne, vele teljesen normálisak. Szóval tényleg remélem, hogy ez csak ilyen beavatósdi nem túlságosan felnőttes módon - válaszolom icipicit megvonva a vállam. Nagyon reménykedem benne, hogy jól gondolom, és ha megmutatom, hogy bírom a strapát, elengedik ezt az egészet.
- Pedig biztos virágillatúak az ingeid, miután ilyen füstös kocsmákban hordod őket - nevetem el magam. Eszem ágában sem lenne kilopni, ahogy azokra a rajongókra is kicsit értetlenül pislogok, akik koncerten a melltartójukat dobják a színpadra, mert az olyan... fúj.
- Hát a hagyományt azért nem én teremtettem, én is csak tanultam - válaszolom még mindig vigyorogva. - Igazából fogalmam sincs, hogy a varázsvilágban ennek mekkora a hagyománya, de tekintve, hogy a Walpurgis lányainak is mekkora marketingje van, gondolom, nem csak mugliknál dívik, hogy az ember bolondulásig rajongjon a kedvenceiért, legyen az könyv, zenész vagy színész - teszem még hozzá. Belegondolva nem is tudom, mi történt, de az elmúlt években nálam ez valahogy elpárolgott. Nem volt se film, se könyv, se író, zenész, babámfüle, amitől megint fangirl üzemmódba kapcsoltam volna, de végülis nem is baj. Minden energiámat a karrierembe öltem, és tessék, itt vagyok én, a kommandó támogató századának legújabb lóti-futija. Na de majd megmutatom, milyen fából faragtak, rajtam nem fog múlni. A nagy elhatározást akkora lendülettel öblítem le az italommal, hogy a korsó tartalmának egyharmadát sikerül ledöntenem. Köhintek egyet, majd még egyet, nem volt ez terv, de aztán már figyelek is újra.
- Hűh... és nem félsz, hogy majd megint ott fogok vihogni a sarok mögött? - kérdezem meg ismét elnevetve magam, amikor felajánlja, hogy ha érdekel a zenéjük, felírhat a vendéglistára. - Nyugi, nem gondolom komolyan, de ha elhiszed, hogy felnőttem, egyszer szívesen benézek. Majd bemutathatom, milyen kultúrált rajongó vált belőlem. - Azzal felé emelem a félig tele korsót, majd iszok is belőle.
- Arra, hogy legyen még sok koncertetek - teszem aztán hozzá, bár rémlik, hogy tósztot mintha előre mondanának amúgy. Sebaj. Mindjárt megiszom, és majd nem égetem magam tovább.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

- Brühühü... mindjárt meg is ijedek - válaszolom neki gúnyosan a fenyegetőzésre, ami valljuk be, meglehetősen életlen szerintem. Jó sokat ihatott, ha azt hiszi, ennek bármi hatása is van.
- Na és mit fogsz tenni? Majd nem állsz velem szóba újabb két évig? - feszegetem kicsit a kérdést, bár nagy a gyanúm, hogy egyébként csak nem jutott eszébe semmi, azért maradt egy ilyen általános kijelentésnél, hogy majd egyszer, a be nem látható jövőben valamit tesz, amiről ő se tudja, micsoda, de én fogom bánni. Hát jó. Örülhet, hogy azért még a kezemet nyújtom neki, ha már nem akarja, hogy mágiával segítsek. Egyedül meg láthatóan nem megy, hogy fel is tornázza magát a földről.
- Naaa... mindenki magából indul ki? - kérdezek vissza nem túl kedvesen, ha már alkoholizmusról kezd beszélni. Én nagyon alkalmanként iszom, társaságban, akkor is tudom, hol vannak a határaim. Láthatóan ő kicsit többet ivott annál, mint amit még elbír mellékhatások nélkül. Háborog még egy sort, nem igazán tetszik az ötlet neki, hogy sóbálványként is ellebegtetem, ha kell, bár való igaz, ettől én se repesnék úgy egyébként. Aztán kiderül, hogy nincs is meg a pálcája.
- Merlin, segíts... - sóhajtom, és megdörzsölöm az orrnyergem. Ez az este egyre szörnyűbb meglepetéseket tartogat, úgy tűnik. - Nem vettem el a pálcádat. Próbálj meg visszaemlékezni, hol használtad utoljára vagy mikor volt meg még. Remélem, nem a nádasban hagytad el, mert oda be nem megyek keresgélni. Az invitó, random pálca meg ehhez édeskevés - dünnyögöm, felét már hangosan gondolkodva, és felhúzom, amikor végre hajlandó megfogni a felé nyújtott kezem.
- Nekem mondod? - kérdezem egy szusszanással, és ismét lumos maximát idézek inkább, nézzünk körbe a környéken, hol hagyhatta el a pálcáját. - Te Kristóf... hadd kérdezzem már meg, neked mire jó ez az egész? Most komolyan? Én értem, hogy az apád, meg Fanni, meg minden, és hogyne tudnám, hogy nem az én dolgom, mert én csak az unokahúgod vagyok... és Viktor, tudom, annyira jól tudom. De valamikor teljesen normális voltál, mi lett veled? Miért nem tudunk már egyetlen egy normális beszélgetést se kivitelezni? Semmi nem lesz olyan már, mint volt, de muszáj ilyen szörnyen... ilyennek lennie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Nyelek egy nagyot a válaszára, és úgy döntök, inkább nem reagálok. Különben még elküldeném melegebb éghajlatra. Vékony vonallá préselem az ajkaimat, összeszorítva a szám, és még a nyelvemre is ráharapok, mielőtt még olyat mondanék, amit megbánnék aztán. Inkább egy lumos maximát idézve igyekszem szétnézni, hátha csak itt esett ki a pálcája a zsebéből. Még az hiányzik, hogy újat kelljen venni, amilyen drága mulatság, és még a regisztrációja sem éppen lenne kellemes esti szórakozás, hiszen egy varázspálca eltűnése nem éppen söpörhető szőnyeg alá. Mi van, ha valaki megtalálja? Idegesen dörzsölöm meg a homlokom, pedig az anyagi része még csak nem is engem érintene, de ez lényegtelen. Jó pár lépést kell tennem hozzá, hogy meglegyen, körülbelül tíz méternyire saccolnám a sétát az alapján, hogy általában olyan harminc centi körül van a lépéstávom. Kivéve, ha rohanok. Akkor nagyobb lenne a távolság, mint így, sétálva. Viszont csak a pálcám fénye által megvilágított részen tudok keresgélni, így nem tudok ennyira sietni. Szerencsére csak ennyi séta kell, hogy feltűnjön, miután egyszer sikerül egy nád eltört szárának is félig megörülnöm. Felveszem a földről, lerázva róla a füvet meg valami fura nyálkás undormányt is, aztán már sietősebben térek vissza és a mellkasához csapom lendülettel a tenyeremmel együtt.
- Nesze... remélem a kulcsaid megvannak, és tudod, merre van az arra - teszem hozzá. Legalább egy gonddal kevesebb. - Vagy azt is elhagytad? Ott az üres szoba, amiről múltkor beszéltem, de ha még egyszer ordítani mersz velem, akkor elfelejtheted és alhatsz egy padon a Boglyas téren, már ha nem visz be valamelyik auror a kirendeltségre - válaszolom, és most már úgy döntök, hogy ha van pálcája, világítson, ha akar. Én inkább elrakom az enyémet. Kell egy kis idő, mire megszokja újra a szemem a sötétséget, de nem is olyan vészes, aztán ha ezen túlvagyok, el is indulok haza. Ha akar követhet. Ha meg nem, úgyis tudja, hol lakom, még becsöngethet később. Már ha nem szakad bele a fene nagy egója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Már jó régen beszéltünk kávézásról Fridával, de szegény végül jó sokat várt rám. Hihetetlenül nehezen sikerült egy megfelelő időpontot találni, amikor neki éppen nincs órája, vagy nekem nincs, esetleg nem egy témakörhöz tartozó gyakorlati tevékenység szervezésében és kivitelezésében merültem el, vagy egyszerűen csak dolgozom. Én nem tudom, honnan lett ennyi minden, hiszen a minisztériumi munkám mellett igazán csak egy tantárgyat vállaltam heti két órában, hiszen két évfolyamnak tartom. Viszont mivel nincs tanári diplomám, minden héten leadom a lecketerveimet az aligazgatónőnek, aki aztán még be is állíthat az órámra random módon, ahogy azt már megbeszéltük, és akkor még ott vannak a fél naptól másfél napig terjedő, változó hosszúságú terepgyakorlatok. Éppen letudtam egyet a hétvégén, amelyhez rémesen sok munkámba került összeszervezni gyógyítókat és érintett témákban jártak szaktekintélyeket. Remélem, hogy ez csak azért ilyen bonyolult, mert ez az első évem, amikor bármi ilyet csinálok egyedül, nem csak tanársegédi minőségben adok hozzá valamennyit. Mindenesetre, hogy ez lejárt, és közeleg a karácsony, az iskolában legalább mintha lazulna kicsit minden, vagy tényleg csak én veszem könnyebben az akadályokat, ahogy egyre több órán esek túl. AZ auroroknak sosincs megállás, viszont ott sem panaszkodhatom, mégsem vagyok én az élvonalban. Ez nem jelent ugyan lazsálást, egyelőre viszont azt sem, hogy én lennék az első, akit riasztanak, ha valami történik. Inkább az utolsó. Na de a lényeg, hogy sikerült találni időt a kávéhoz is, az iskola falain kívül. A cukrászdában pedig egészen finom kávét is kapni, nem csak süteményt, hiába az a fő profiljuk, meg természetesen forrócsokit is, amiről nem tudom, hogy Frida mennyire szereti, én viszont imádom, leheletnyit talán a kávénál is jobban. Ezért is ajánlottam ezt a helyet, bár bevallom, némileg önző módon tettem mindezt. Legalább egy új süteményt is kipróbálok a folyton bővülő kínálatból. A kabátomtól megszabadulva a szék támlájára akasztom azt, és lehuppanok az egyik üres asztalhoz, amint megérkezem - meleg, narancssárga pulcsi van rajtam, farmerral és bakanccsal -, és amíg várok, a kínálatot böngészem. Az már biztos, hogy málnás-mentás forrócsokit fogok kérni pillecukorral. Mmm, már a gondolatától is jól érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Arra gondoltam, hogy az ehető és mérgező növényekről szóló órához mindent szerzek mutatóba, nem csak képekről lássák a diákjaim, hogy mi micsoda. Már egy hete vadászok úton-útfélen mindenfélét a listáról, már csak az ehető gombafélékből hiányzik egy-egy példány, és egy kis mézga, de azt majd szerzek otthon a mi öreg almafánkról, amikor hazamegyek nemsokára. Éppen kihúzom a kis színes papírra írt listámról a rókagombát, már csak galambgombát és őzlábat kell szereznem. A papírt a tenyeremen tartva húzom át többször is a már megszerzett tételt rajta kusza, kanyargós vonallal a golyóstollammal, amikor arra leszek figyelmes, hogy valaki mintha a nevemet kiabálná. Nem mintha nem lehetne itt más Regina is, de azért a papírt a zsebembe gyűrve a golyóstollal együtt a vállamra kanyarítom a hátizsákom és körbenézek, hadd lássam, ki kiabál. Ha nem ismerős, legalább tudom, hogy nem nekem szól. Ezt az arcot azonban nagyon is ismerem. Pislogok is párat, nem csak képzelődöm-e, hiszen már évek óta nem láttam a hülye fejét, amióta elment egyetemre, aztán meg valami ösztöndíjjal Amerikába, ha jól emlékszem. Elmosolyodom, és átfurakszom pár sorban álló vásárló között, és még hallom, ahogy az egyik néni elmorogja, hogy bezzeg ezek a mai fiatalok, pedig még bocsánatot is kérek, amikor az ő gurulós táskája az igazából, ami mindenki másnak is útban van.
- Borcsa - szólítom meg, mielőtt megölelném. - Már azt hittem, hogy kitörted a nyakad valahol. A nagy Amerikában nem találták még fel a telefont és a baglyok is kihaltak? - kérdezem meg, és a vállába bokszolok egy nem túl erős mozdulattal, amikor elengedem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Na, jó kifogás - válaszolom nyelvet öltve rá, még mielőtt megölelném. Kuncogok egy sort a kapott kommenten, hogy nem itt kellene egymásnak esni, pedig mi igazán visszafogottan ölelkezünk csupán. Hány évnyi kihagyott ölelést is kellene bepótolni? Arra kevés lenne a délután is, meg igazság szerint úgysem tartom számon ezeket különösebben, legfeljebb saccperkábé tudom megmondani.
- Pff, csendőrsuli... Aurorképző akadémia, kérlek szépen - javítom ki a szememet forgatva, még a fejemet is megrázom egy kissé színpadiasan csalódott sóhaj kíséretében.
- Amúgy be. Még tavaly, azóta meg a varázsbűnüldözésieknél vagyok és a Bagolykőben is én tanítom a túlélési alapismereteket - válaszolok is végül kihúzva magam büszkén. Igaz ugyan, hogy a kommandónál még mindig vagyok inkább titkárnőnek tekintve, mint igazán aurornak, de Rolit legalább már rám merték bízni, meg az iskolában is egész jól alakul ez a tanítás, csak el kellene végeznem a tanárképzést is úgy mellékesen. Már nézelődtem is, távoktatáson mennyi lehetőségem volna erre.
- Ó... tök jó. Gratulálok. Most már fizetett munkatárs vagy? Ha jól viszed, egyszer még a Borlai név is kikerül a végén a cégtáblára - válaszolom megveregetve a vállát mosolyogva, aztán belé karolok vállam fölött pillantva hátra futólag.
- Gyere, menjünk innen, mielőtt még elátkoznak egy életre. Be kellene szereznem még egy kis galambgombát meg őzlábat a következő órámra, ne csak képről mutassam meg, mit lehet megenni - vetem fel, és már húzom is magammal vissza a tömegbe, hogy kikerüljünk Bözsi látóköréből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Úgy legyél tiszteletlen, hogy a fogdában végzed, hallod - válaszolom, igyekezve nagyon komolyan nézni rá, de nem bírom sokáig. Már a mondat végére pukkadozom a nevetéstől. Elmesélem aztán, hogy két helyen is dolgozom, amire nagyon is büszke vagyok egyébként.
- A túlélés mindig is bakancslistás volt, mert régen Viktor tanította, de ezt tuti meséltem már. Csak két óra hetente, egy a hatodikos aurortanoncoknak, egy meg a hetedikeseknek, és havi egy terepgyakorlat. Hetedikben kicsit több van mondjuk abból, de még belefér időnyerő nélkül - osztom meg vele lelkesen, majd érdeklődöm én is felőle, hogy most milyen a munka, legalább fizetik-e.
- Nekem is be kellene iratkoznom pedára. Te ugye azt Pécsen végezted? - szúrom közbe a kérdést, ha már szóba kerül, hogy ő egyébként diplomás tanár, csak éppen nem azt űzi. A seprűk kapcsán bólogatok egy sort lelkesen, kénytelen vagyok egyetérteni.
- Meg erről jut eszembe... emlékszel még a bátyám Hullócsillagára? Ráférne egy kis karbantartás, mert makacskodik. Esetleg bevihetném valamikor? - teszek fel újabb kérdést. Gyűjtöm itt neki a munkát, pedig öt perce sincs, hogy találkoztunk néhány évnyi kihagyás után. Hogy a csúnya nézések hatósugarából kikerüljünk, belekarolok végül, és már húzom is magammal. Ha akar, ha nem, jöhet már velem gombát beszerezni a következő tanórámra, aztán ha még nem idegesítem, azt is beszerezhetjük, amiért ő van itt, akármi is legyen az. A szél útközben meg arcába fújja a hajam. Elnevetem magam a kérdésén.
- Boszorkány vagyok - válaszolom rákacsintva, és annyi időre engedem el, hogy összefogjam a loboncom, majd csavarjak rajta néhányat és csuklómról a hajgumit rácsúsztassam erre a hevenyészett kontyra. Ismét belekarolok, amint végeztem.
- Nna, így már nem fog megenni, de ha még mindig szeretnéd befonni, mint régen, akkor csak szólj bármikor. Ó... itt meg is lesz nekem minden - állapítom meg aztán, amint megakad a szemem az egyik pult kínálatán, úgyhogy beállok az előtte kígyózó sorba. - Na és te mit vásárolsz ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Jó kis terv, de ki mondta, hogy ott lennék? - kérdezem kuncogva, majd hamarosan már azt mesélem, mit is csinálok éppen. A pedával lehet, hogy tényleg időnyerőre lesz a végén szükségem, hogy mindenhová odaérjek, de meglátjuk. Legrosszabb esetben kérvényezem a munkahelyemen. Bólogatok is párat elgondolkodva, tulajdonképpen egyetértek azzal, amit mond.
- Áh, értem. Azt hiszem, fura lenne, ha én viszont egyszerre tanulnék és tanítanék itt - válaszolom. Ugyan magamat nem kellene túlélésre oktatnom, mert csak aurortanoncoknak kötelező tárgy, de azért már csak belegondolni is, hogy délelőtt beüljek a padba, délután meg átvonszoljam magam a katedrához... nem. Egyszerűbb és jobb lesz mindenkinek, ha másik oktatási intézmény után nézek, ahol megtanulhatok tanítani.
- Még a bátyám kapta, amikor nagykorú lett, szóval jó régi, de nekem igazi ereklye. Kicsit rángat viszont utóbb. Lehet vennem kellene egy újabb modellt magamnak, azt meg kiállíthatom otthon relikviaként - tűnődöm hangosan, miután megosztom vele a gond jellegét. Lezuhanni nem nagyon szeretnék vele, mert ha nem anya nyír ki utána, akkor Seth, vagy éppen ketten közös erővel. Attól talán még apa is ideges lenne, ha összetörném magam, pedig alapjáraton ő a nyugalom mintaszobra lehetne. Hurcolom is magammal aztán az első zöldségesig, ahol látok olyan gombát, amit még vennem kell, ő pedig addig is ismerkedhet a hajammal meglehetősen közelről a szélnek hála.
- Naaa... nem méltóztatsz küldeni egy levelet mennyi ideig is? Aztán most egyből engedjem le a hajamat, mert te leszel a szőke... izé, Flynn Rider. A te fejeden is vérdíj van netán? - kérdezem még mindig jól szórakozva. Láttam ám az Aranyhajat, jó kis mese, az egyik örök kedvencem. Fogyogat lassan előttünk a sor is szerencsére, mindjárt meglesz az a gomba. Le is csúsztatom a vállamról a táskámat, előszedve a pénztárcámat.
- Ezt beszerzem, és kiderítjük, jó? - pillantok fel rá, mielőtt rám kerülne a sor. - Csókolom, Zsófi néni. Hogy tetszik lenni? Jaj, most csak ebből kérnék szépen kettőt, meg a vargányából is... körbemutogatom a diákoknak, hogy néznek ki, és megadom Zsófi néni pontos helyét is a piacon. Meglesz a reklám, auror becsületszavamra. Nem tetszik tudni véletlenül, hol szerezhet a seprűjavító barátom doxicidet - csacsogok lelkesen, széles mosollyal, miközben a néni kiválogatja nekem a gombákat és válaszolgat. Az árat hallva ki is fizetem, majd a táskámba süllyesztem a szerzeményemet. Az utasításokra bólogatok lelkesen, ha már némi gondolkodás után megosztja.
- Jaj, nagyon szépen köszönjük. Csókolom - köszönök el integetve, hálásan, hogy újra Artúrba karolok, és mehetünk is a doxicidért. - Na akkor úgy volt, hogy Pista bácsi után balra, majd ha megtaláltuk... csókolom. Szóval itt balra, és akkor azt a standot kell megtalálni, ahol kézműves szappan van főleg, és mellette. Meglesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ugyan, Borcsa. Hát mire van a cellatárs meg a fegyőr? Mondjuk van, ahol az egy dementor, de ha jól viselkedsz, akkor ezt úgyse tudod meg sose - válaszolom biztatóan ütögetve meg a vállát közben, mielőtt még áttérnünk a továbbképzés kérdésére. Bólogatok is egy sort, majd megtalálom a megfelelő képzést előbb vagy utóbb, ebben biztos vagyok. A seprűről is szót ejtünk, ami most az enyém, de valaha Viktoré volt. Öreg darab, rángat már, tényleg örülnék, ha valaki szakértő vetne rá egy pillantást.
- Jah, majd az lesz a valami régi - nevetek fel az ötleten. Nem látom még magam férjhez menni az előrelátható jövőben egyébként, de azért vicces elképzelni a dolgot. Ha anya ruhája nem jönne rám, akkor ott lesz még a Hullócsillag. Az ajánlatra, hogy ha nem sikerülne megjavítani, eljön velem seprűt venni, hálám jeléül puszit nyomok az arcára. Örüljön, hogy nem megszorongatom éppen teljes erőbedobással, hogy levegő után kapkodjon, mert egyébként lehet, hogy megérdemelné. A bocsánatkérésre elmosolyodom azért, mielőtt az orra alá dugnám a mutatóujjam.
- Auror, hallod? A-u-ror - teszem szóvá összevont szemöldökkel, mielőtt nevetősen szusszannék, tudom, hogy csak piszkálni akar, én meg nem hagyom magam. Belekarolva húzom végül magammal, hogy megszerezzem, amiért jöttem, és közben azt is kiderítsük, merre találjuk azt, amit ő keres. Zsófi néni segítőkész szerencsére, elárulja, merre is kell mennünk, így az utasításait követve hamar megtaláljuk azt a standot is, ahol doxicidet kapni.
- Jól van, akkor majd még beszélünk. Örülök, hogy találkoztunk. Szia, szia - köszönök el én is integetve még utána, mielőtt szaladnék tovább minden mást intézni, ha már ritka szabadnapjaim egyike van. Nem haragszom, van még ám nekem is dolgom bőven, meg ha itt lakik ismét, fogunk még találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Halihó - köszönök mosolyogva, felpillantva a menüről, amikor Frida megérkezik. Ugyan nem a türelem a legfőbb erényem, sőt, néha inkább be nem áll a szám, most mégis sikerül kivárni csendben, amíg ő nyugodtan megszabadul a bent fölösleges, de kint szükséges és hasznos meleg, téli ruhadaraboktól. Elnézegetem addig és még kicsit a kínálatot, bár már tudom, mit is szeretnék venni.  
- Viszont kívánom - válaszolom továbbra is széles mosollyal a kedves köszönösére, most már letéve a menüt. Kicsit még odébb is tolom, nyugodtan nézegesse meg, ha szeretné, én már döntöttem.  
- Nagyon szép ez az összeállítás amúgy. Olyan elegáns és visszafogott egyszerre, még a végén én is kedvet kapok szoknyát venni, pedig eddig eszembe se jutott - jegyzem meg kis szünetet követően, hagyva időt neki is, hogy ha a menüt tanulmányozná, nyugodtan megtehesse anélkül, hogy folyton beledumálnék. Igazán elegáns, és az a zöld szoknya meg kifejezetten tetszik, olyan kellemes színe van. Tényleg meggondolom a végén, hogy idén beadjam a derekam anyának, és a végzős bálon viselt vörös ruhám mellé vehetünk egy szoknyát is ünnepi alkalmakra.
- Na és mi újság? Hogy halad a melodimágusok kiképzése? - érdeklődöm aztán, nagyon igyekezve, hogy ne árasszam el hirtelen ötezer kérdéssel. Pedig annyira szívesen kérdeznék a melodiról. Ott tolong és zsibong a fejemben vagy tizenöt kérdés is, ha nem több, de szegény lehet, hogy kimenekülne a világból is, ha most mindent rázúdítanék egyszerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

A munkából tartok haza, és szándékosan hoppanáltam a vegyeskereskedés környékére, hogy még be tudjak vásárolni gyorsan. A közelgő záróra okán gyors és meglehetősen impulzív, bevásárlásnak esetleg csak csúfolható hadművelet után a vacsorához egyáltalán nem szükséges, de azért beszerzett fejes salátát, zacskóba tuszkolt fél kiló narancsot, sajtos puffancsot és kókuszos csokit egyensúlyozom, mert eszembe nem jutott volna Marika nénitől egy tasakot is kérni. Még a homlokomra se tudok csapni a felismeréstől, mert azt próbálom megoldani, hogy azért a fél kezem mégis szabad legyen. A csokit sikerül legalább a könyökömmel az oldalamhoz szorítani, a naranccsal teli zacskót meg a puffancs csomagolását az ujjaim közé csippenteni némi ügyeskedés révén, a saláta meg elfér a tenyeremen. Közben meg szedem a lábam, mert még enni is szeretnék éjfél előtt, amikor ismerős hangot hallok a közelből.
- Borcsa? - kérdezem meg félhangosan, bár lehet, hogy tévedek és csak valakinek hasonló a hangja? A zaj további forrása a kukák felől jön, és miért is kukázna éppen Borcsa? Márpedig valaki tényleg kukázik, meglehetősen hangosan fejezve ki undorát valamivel szemben. Fuh, nem is akarom tudni, mit talált. Kitapogatom azért a szabad kezemmel a pálcámat, és kicsit közelebb araszolok puszta kíváncsiságból. Az alak tényleg lehet Artúr is, de akárki más is innen nézve, és az is beleillene a képbe, hogy mellette egy seprű hever a földön. Most komolyan kukázik?
- Komolyan te vagy az, Borcsa? Ennyire nem fizet jól a meló? - kérdezem meg végül, a biztonság kedvéért szorongatva a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Szia - köszönök vissza egészen meglepetten, mert bár én szólítottam meg az imént, mégis arra számítottam, hogy csak rosszul hallottam és nem ő kukázik. Talán odaadtam volna a narancsot meg a csokit, hogy legyen vacsorája, ha csak valamelyik véletlenül erre tévedt Pramberger téri lakó lenne, de a ténnyel, hogy kedves barátaim egyike az, nem nagyon tudok mit kezdeni. Bólintok tétován, hogy valóban szép téli esténk van, és szétnézek, rákérdezve félig poénból, félig viszont komolyan, hogy mi is a helyzet. Rögtön kapok viszont magyarázatot, egy seprűroncsra mutat ugyanis a kuka mellett.
- Oh... óóóó - adok hangot az érzésnek, ahogy megvilágosodom javarészt. Tehát egy seprű miatt mászott bele a kukába. Még mindig nem teljesen értem, hogy erre miért volt szükség, de mielőtt megkérdezhetném, erre is választ ad. Az ott egy igazi ritkaság, bár hogy honnan látta ezt ebben a sötétben, erről is lenne pár kérdésem még.
- És ezt csak úgy kiszimatoltad? Vagy feltűnt a cirok, te meg rávetetted magad? Orrfacsaró bűzt árasztasz egyébként - állapítom meg rögvest a kérdéseim után, a pálcát tartó kezemet az orromig emelve, hogy hátha a jobb lesz, ha kicsit nem kell ezt szagolnom. Túl sokat nem segít a dolog, leginkább csak egy fölösleges mozdulat, a bűz már úgyis beférkőzött az orromba. Fuh, rémes. Meglóbálom inkább a pálcám egy határozott mozdulattal abban a reményben, hogy az ártalmatlan kis varázslatomtól mindjárt itt is ibolyaillat lesz, akárcsak otthon, ha a macskák után takarítok. Sajnos, nem járok teljes sikerrel, a kukák bűze sokkal erősebb, mint amihez ez megfelel. - Nem tudom, de azt már igen, hogy te képes vagy belemászni érte egy kukába.