Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már harmadik éve volt a kastély tanulója, különös világ volt ez, melynek ő is részese lett, mégis szerette. Az otthona mégis hiányzott neki, leginkább a lovaik, és a gazdálkodás. Egész kiskorától kezdve úgy nevelték, hogy ha épp nem tanult a közösségi iskolában, akkor odahaza segédkezett. Imádta a gyümölcsfákat, a bokrokat, szívesen szüretelte is a gyümölcsöket. Erre a kastélyban viszont nem volt lehetősége, ezért is jött kapóra az, amikor az újságban olvasta, hogy néhány nyugdíjas segítő kezeket keres. Jacob is jelentkezett Takács bácsiékhoz, egy kicsit előbb is ért oda, de még nem állt neki a gyümölcsszedésnek, várta Nonót, az egyik iskolatársát, akivel közösen jelentkeztek. Amint meglátta a lányt, máris mosolyogva integetett neki.
- Mizu Nonó? Hoztál kosarat? - érdeklődött, neki volt egy fonott kosara, abba akarta szedni a cseresznyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem, csak pár percet - felelte mosolyogva a lánynak, látta, hogy már neki is van kosara, így felkészülten érkezett. Jacob maga is lóbált a kezében egyet, a kérdés hallatán saját kosarára pillantott, majd vissza a lányra. - Köszi, de nem én csináltam, kölcsönkértem a vadőrtől - mesélte, aztán biccentett, és követve a lányt a fához, ő is nekilátott a cseresznye leszedéséhez. Közben azért felmérte a fát, szép nagy cseresznyefa volt ez, látszott, hogy a magasban is van rajta gyümölcs bőven, amihez majd kénytelen lesz felmászni a fára, ha onnan is le akarják szedni.  
- Aha, rakhatsz be, miket szoktál hallgatni? - kíváncsiskodott, aztán ha már szólt a zene, kezdte kiismerni a másik zenei ízlését. Közben szorgosan járt a keze, ügyesen szedte le a cseresznyét, és tette azt a kosárba, néha a lányra is rápillantott, figyelte, hogy Nonó hogyan boldogul a gyümölcsökkel.
- Aha, ha van szabadidőm, akkor jövök, mert szeretem ezt csinálni. Hú, kiskorom óta, nekünk otthon van földünk, önellátók vagyunk, ami azt jelenti, hogy mi termelünk meg odahaza mindent, meg állatokat is tartunk. Vannak lovaink, meg nyuszik, kiskecskék is - mesélte mosolyogva. - Vagyis…azok már felnőttek azóta, de mikor eljöttem, még kicsik voltak. A zene meg jó, egész dallamos. Na és te, szeretsz kertészkedni, hogy eljöttél, vagy csak nem volt más dolgod? - kérdezett vissza, miközben tovább szedte a gyümölcsöt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Aha, tőle - bólintott Jacob, a következő kérdés viszont megakasztotta, el is gondolkodott, de sajnos nem jutott eszébe a válasz. - A neve nem jut eszembe, talán Áron vagy Albert? Nem tudom már, de a lényeg, hogy rendes volt, csak ne felejtsem el majd visszaadni - szedés közben észrevette, hogy a lány kiejtette a gyümölcsöket a földre, de mielőtt még léphetett volna, hogy segítsen, Nonó máris felvette őket. - Rendben - bólintott, bár nem értette, hogy miért kell most épp kezet mosnia, sár nem volt, egy kis piszok meg nem árt, biztos úgyis lemossák majd a gyümölcsöt evés előtt. Közben egy remek dal szólalt meg abból a lejátszóból, Jacob el is kezdte rá ingatni a fejét, miközben tovább szedte a cseresznyét. - Szerintem meleged lesz a kesztyűben, de te tudod - nem akart tényleg beleszólni, meg végül is, tudta azt, hogy ahány ember, annyi szokás. Nyújtózott az egyik ág után, amikor egyszer csak nagy csörömpölésre kapta fel a fejét, és észre is vette, hogy a lányra dőlt mindenféle szerszám a sufniból. - Aúúcs, jól vagy? - lerakva a kosarát azért odasietett, hogy megnézze, minden rendben van-e Nonóval.  - Ez nem a te napod - jegyezte meg, utalva arra, hogy eddig sok minden potyogott a lány kezéből. Közben beszélgettek tovább, Jacob mesélt pár dolgot, látta hogy tetszik a lánynak a történet.
- Sajnálom, hogy el kellett adnotok. Jól hangzik a neve - elmosolyodott, tényleg hangzatos volt. - Nahát, kaktusz. Az kicsit szúr, de mutatósak - mosolygott rá a lányra, a kérdésén pedig elgondolkodott. - Jó kérdés, szeretném feltornázni kicsit a jegyeimet, és nem ártana kitalálnom, hogy mi legyek majd, ha végzek, most ilyen dolgokon szoktam gondolkodni. A cél az lenne, hogy legyen olyan szakmám, amiben tehetséges is vagyok, ezt keresgélem most - vázolta röviden terveit a lánynak. - Szerintem ez is kész, és a kosaram is megtelt. Ha végeztél, akkor szerintem le is adhatjuk a kosarakat, aztán visszamehetünk a kastélyba. Már el is fáradtam. Kész vagy? Mehetünk?- a nap is sütött, dög meleg volt, nem csoda, hogy Jacob vágyott a hűvös szobájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- De kéne tudnom, csak rosszul hallottam a nevét, és nem jegyeztem meg - mosolyogva vállat vont, néha még ő is hajlamos volt elfelejteni dolgokat, és sokkal jobb volt az arcmemóriája, mint a név. Nonó közben úgy tűnt, mintha megsérült volna, segített is neki, rá is kérdezett aztán, hogy minden rendben van-e, és megnyugodott, mikor kiderült, hogy nincs semmi vész, a karcolások könnyen gyógyultak. - Akkor jó, ilyen előfordul, főleg az ilyen kerti munkák során - jegyezte meg mosolyogva, segített is visszatenni az eszközöket, közben a suliról beszélgettek, mert az mindkettőjükben közös volt.  - Oké, menjünk, biztosan örülni fog az idős házaspár, hogy ennyit leszedtünk - mutatott örömmel a teli kosarakra, de igen csak meglepődött, amikor megérezte kézfején a lány ujjait. Még a szemöldöke is feljebb szökkent, talán még zavarba is jött, mert hát nem volt felkészülve erre. És ami azt illeti, kellemetlenül is érezte magát, ezért kihúzta a kezét Nonó ujjai közül, majd zavartan dörgölte meg a tarkóját. - Khm, igen, tényleg finom lehet - bólintott, miután torkát köszörülte, és ismét váratlan dolog történt. Ha jól értette, márpedig miért is ne érthette volna jól, úgy tűnt, mintha Nonó randira hívná.
- Húh, hát…nekem sok izé, tanulni valóm van. Majd talán legközelebb  - vágta rá gyorsan a kastélyhoz érve, mert nem tudta, mi lenne a helyes, de egy valamiben biztos volt, nem szerette volna megsérteni a lányt. - Most nekem, mennem kell - tette hozzá, aztán integetett gyorsan, megrázta kézfejét, majd sarkon fordulva, sietős léptekkel indult meg a könyvtár felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kastélyban lévő konditerembe nem szívesen tért volna vissza, legutóbb is jót röhögtek rajta a csajok, az utolsó folyosói eséséről már nem is beszélve. Éppen eléggé nyomorult volt az élete, nem hiányzott neki az, hogy megint cikizzék vagy gúnyolódjanak azon, hogy megpróbál megemelni egy súlyzót. Azt viszont tudta, hogy valamit kezdeni kellene magával, különben akár a homlokára is véshetné, hogy lúzer. Szóval Jacob úgy döntött, hogy lemegy a faluba és a játszótéren fog majd valami testedzésbe. Kezdetnek futott egy-két kört a sétányon, de jól ki is fulladt, szúrt az oldala, az arca meg bevörösödött, s még a füle is sípolni kezdett. Akárhogy is, a futást nem neki találták ki, ezért battyogott át a játszótérre, ahol először csak az egyik padra ült le, és onnan bámulta a különböző játékokat. Mi tagadás, egyiket se rá méretezték, a fémkarikába talán még be is szorult volna, ezért úgy döntött, hogy azt inkább nem fogja kipróbálni. Lézengett ott pár anyuka, azok néha felé pislogtak, Jake meg elkapta inkább a tekintetét, nem is értette, mit bámulják őt egy játszótéren. Nem volt rajta semmi különös, csupán egy szabadidőruha, aminek kapucniját a fejébe húzta, mert hát, fújdogált egy kicsit a szél. Aztán úgy tűnt, hogy az anyukák jobbnak látnak inkább lécelni a kölykökkel, Jakenek ez kapóra jött, s végre, odamehetett a mászókához. Körbenézett, hogy nem-e bámulja valaki, majd megpróbált húzódzkodni, nem sok sikerrel, mert az egyik keze megcsúszott, s kapálózva próbálta visszahúzni magát, hogy ne essen a földre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szerencsétlen majdnem leesett a mászókáról, kalimpált és próbált lendületet venni, hogy sikerüljön balját visszajuttatni és újra megkapaszkodhasson. Nagy nehezen össze is jött, de már ebbe is belefáradt a srác, el is kezdett gyöngyözni a homloka, ennek ellenére nem adta fel. Miután már biztosan kapaszkodott, megpróbálta felhúzni magát újra és újra, ám sosem volt szabályos, mindig épp csak, hogy húzott magán egy kicsit, máris visszaengedte saját súlyát. Ő persze azt gondolta, hogy ez jó így, egészen addig, míg fel nem figyelt arra, hogy valaki mellette termett. Le is huppant a földre és csak pislogott, nem ismerte az idősebb srácot, aki mellette ugyanazt a gyakorlatot kezdte el végezni, csak kicsit másképp. Mondjuk úgy, hogy jobban, sokkal jobban.
- Hű, elég jól bírod. Gyakran csinálod? Nekem ez valamiért nem megy, hiába próbálom felhúzni magam, remeg a kezem, és nem bírom - húzta el a száját, ahogy elmesélte, mi okozza neki a legnagyobb problémát.
- Jacob amúgy- nyújtott kezet. - Megmutatnád még egyszer?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- De igen, miből jöttél rá? - kérdezett vissza kissé meglepetten, de valamiért volt egy olyan érzése, mintha a másik ezt egy kicsit lenézően mondta volna. Lehet, hogy rossz emlékei voltak a navinésekkel kapcsolatban? Netán Jacob maga váltott ki belőle ilyen érzéseket? Általában emiatt volt visszahúzódóbb, pont az ilyen reakciók végett, s azt gondolta, hogy majd most következik a szokásos gúnyolódás. Többen ugyanis szekálták őt, itt viszont valami egész más történt. Meglepő mód, a srác nem mondott semmi csúnyát rá, inkább okítóan hangzottak szava, Jake pedig figyelt. Megsértődhetett volna, de ő maga is tisztában volt azzal, hogy gyenge. Nem véletlen volt az, hogy nem tudta feltörni azt az ajtót, s hogy Korinak sem tetszett.
- Nekem ez így nem megy, tényleg gyenge vagyok hozzá - sóhajtotta, egyben elismerve a másik tehetségét, aztán be is mutatkoztak egymásnak. Jacob pedig figyelni kezdett, újra végig vették a mozdulatokat.
- Lehet, azért megpróbálom - mondta egy kicsit büszkén, mert azért rosszul esett neki az, hogy mások ennyire lenézték. Ő igen is akart, az más kérdés, hogy nem tudott. Ismét felmászott a fémre, a tanult mozdulatsort próbálta leutánozni, s bizony kemény küzdelem árán, de egy alkalommal sikerült magát szabályosan felhúznia. A nyakán persze már dagadtak az erek, ujjai elfehéredtek, az arca meg bevörösödött, s egy nyögés kíséretében ejtette magát talpra az egyetlen húzódzkodás után.  - Jóh, ez mélyvíz - nyögte végül belátva azt, hogy ez egyelőre még neki nem megy.
- De akkor mit javasolsz? Szeretnék erősebb lenni, edzettebb, meg nem tudom, mondjuk hogy úgy kinézzek valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljesen logikus volt a srác indoka, biztosan sok évig gyakorolt, hogy ilyen profin csinálta meg ezt a gyakorlatot. Jacob érezte, hogy sokkal többet kellene tennie, mint amit eddig ráfordított a testedzésre. Néha sportolt ugyan, de sosem vitte túlzásba. - Hát jól látod, tényleg nem szoktam. Futok. - röviden ennyit tett hozzá, valóban párszor elment futni, de inkább csak heti egyszer, vagy akkor, ha épp megkergették a folyosókon. Ezt mondjuk nem szívesen mesélte volna el Kristófnak, így inkább csak hallgatott. Amúgy is, egy kicsit kellemetlenül érezte magát, mert látta és tudta, hogy a másik sokkal többet tud nála. A következő kérdés egész váratlanul érte, s még zavarba is hozta Jake-t. Nem is tudott rögtön válaszolni, látszott az arcán, hogy ez a téma számára egy kicsit, sőt, nagyon kínos és kellemetlen.
- Mindkettő - mondta végül erőtlenül, egy kicsit még a fejét is elfordította, hogy ne kelljen a másik tekintetében sajnálkozást látnia.
- Ott van Kori, de figyelembe se vesz, azt mondta, hogy nem tetszem neki - bökte ki végül csak azt, amiért ennyire nagyon nekiesett az edzésnek.  
- Szeretném megmutatni, hogy én is lehetek jó - ekkor már Kristófra nézett, mert azért a kitartás megvolt benne, és bizonyítani akart.  - Cikizni is szoktak, de akkor elfutok - vonta meg a vállait. - Csak már elegem van ebből, változtatni akarok. Te…ezt hogy csináltad? - kíváncsiskodott az idősebb sráctól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Jake látta, hogy a srác ide-oda ingatja a fejét, egy kicsit tartott tőle, hogy majd megint olyan jelzőket kap, amivel a kastélyban szokták illetni, de megkönnyebbült, hogy nem vált most gúny tárgyává. A jobb, mint a semmi megjegyzésre még egy halovány mosoly is kiült az arcára, ott viszont nagyokat pislogott, amikor Kristóf a kövér embereket vette górcső alá. Őszintén ez nem tetszett neki, viszont nem is mert ez ellen szólni, egyrészt azért, mert tartott tőle, hogy a másik gyeplabdát készít belőle, másrészt örült volna annak, ha tanácsokat ad neki a másik. Szóval, jobbnak látta, ha inkább nem húzza ki a gyufát. Inkább csöndben bólintott, és követte Kristófot, le is telepedett mellé a padra, miután elpanaszolta, hogy mi is a gondja.
- Kornélia, eridonos - kezdett bele, de a következő kérdésre nemlegesen rázta már a fejét. - Nincs, vagyis itt nincs. Egyszer volt róla egy az Edictumban, azt kivágtam, de az fönt van a kastélyban. Miért? Lehozzam? - felcsillant a szeme, szívesen dicsekedett volna azzal, hogy neki bizony nem akárki tetszik, hanem Agárdi Kornélia Auróra, de aztán rájött, hogy igazán nincs mivel dicsekednie, mert a leányzó lekoptatta őt, elég csúnyán.  
- Verekedni? Öö, az annak számít, ha engem vernek? - kérdőn pillantott Kristófra, a navinés megjegyzés elgondolkodtatta. Nem nagyon értette, mi az összefüggés, de vállat vont, Kristóf tapasztaltabbnak tűnt, Jake meg még túl naiv volt. A tanácsokra azonban bőszen bólogatott, végül is, biztosan sokat kell edzeni ahhoz, hogy ki is nézzen valahogy.
- Az egyik haverommal már próbáltam edzeni, de kifulladtam - jegyezte meg, ahogy eszébe jutott a Zalánnal való edzés, azt viszont nem tette hozzá, hogy részben miatta lett vége annak az edzésnek, mert túlságosan is szívére vette a levitás szavait. Most viszont motiváltabb volt, meg akarta hódítani az eridonosok egyik gyöngyszemét.
- Jó, ez szerintem menni fog. Mond csak, nem lenne kedved velem edzeni néha? Tudnál nekem tanítani valami önvédelmet mondjuk? - eszébe jutott, hogy ilyen téren sem ártana fejlődnie, mert jelen állapotában még egy ropi is lekaratézta volna. Közben szürke felhők gyűltek Bogolyfalva fölé, s még egy nagyot dörrent is az ég.
- Itt laksz amúgy a faluban? Eddig még nem láttalak - jegyezte meg Jake, bár az is igaz, hogy túl sokat nem mozgolódott a faluban, ezért nem volt neki ismerős Kristóf sem.