Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mindig az első a legnehezebb, és bár akkor talán nem úgy tűnik, de az első a legmámorítóbb is. Még nem akartam visszamenni a panzióba, még nem annyira kényelmes az ágy. Nem rossz, félreértés ne essék, Eloise Payne nyilvánvalóan nem engedélyez olyasmit, mely okán a vendégei nem lehetnek maximálisan elégedettek. Pusztán csak még nem a sajátom a szoba, talán sosem lesz. Viszont mosnak rám, van mindig étel, és szobaszervíz. Ezt nem nagyon szeretném társasházi életre, netalántán saját fenntartásra cserélni. Azért mindennek van egy egészséges határa. Ennek is. Így hát, idővel meg fogom szeretni.
Az első mámorító, most is, mikor a közeli pad felső támláján egyensúlyozva haladok előbb balra, majd egy kecses félfordulattal vissza jobbra, akkor is ezen elmélkedek. Az életemen, a lehetőségen, azon, hogy ezt mégis hogyan kellene jól kihasználni. Most fontos szerepe van az időnek, a jó megközelíthetőségnek, annak, hogy hogyan cselekszem. Számos opciót végigveszek, elképzelem az első találkozásunkat. Nyilván az esküvő vagy egy családi esemény nem a legjobb, inkább egy olyan pillanat kellene, ami spontán. Valami ami...
... itt van. Döbbenten állok meg a pad közepén, új pillantok a közeledő Willre, aki mintha kicsit tántorogna. Talán fáradt, késő este van, és nem mindenki lehet tele energiával. Szép szőke tincseimet hátra lendítve, arcomon boldog mosollyal libbenek előre, hogy szinte, mint egy angyal, elé szálljak, és izgatottan felpillantsak rá. Mi legyen az első szó, amit neki mondok négyszem közt? Olyan hevesen ver a szívem! Nem tudok gondolkozni, de ajkaim elnyílnak, és:
- Szia, William.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Most vagy általában?
Hangom érdeklődőd, mint aki valóban nem tudja eldönteni, hogy a testvére melyiket is szeretné egész pontosan tudni, és az igazság az, hogy valóban nem is tudom. Viszont nem zavar. Az embernek van egyfajta kisugárzásuk, kinek kedves, kinek félelmetes, kinek olyan, amiről mások tudják, hogy legyőzhető. Nekem határozott. Sőt, több is, mint határozott, egyszerűen olyan, mint aki sosem kételkedik, sosem inog meg. Egyszerűen tökéletes. Ez pedig, tudom, hogy zavaró, de az igazság az, hogy számomra igencsak élvezetes. Szeretem, ha mások zavarban vannak a határozottságomtól. Ajkaim mosolyra húzódnak, miközben a rókás szerencsekarkötőmet simítom meg.
- Csereprogram keretében most itt játszom. A színházban.
Nem is tudom, hogy tudja-e, hogy színésznő vagyok. És balerina. Rendben, balerina inkább, de itt jobban kedvelik azokat a darabokat, melyek nem balettek, így csupán csak egy darab van, és talán lesz még egy. Sokkal bizonytalanabb, mint amihez szoktam, kevésbé rendezett ez a hely, de nem bánom, ez volt a tervem, az esküvő óta pedig élesítettem minden fegyverem, és végül elértem, itt vagyok. Azt, hogy táncoljak, meg tudom oldani, úgy is, ha most több a színészet az életemben. Ezt is ki kell próbálni.
- Ha már itt vagyok, esetleg beszélgethetnénk. Szívesen meglátogatnálak titeket.
Nem akarok tolakodó lenni, nem akarom, hogy lássa, mennyire nagyon jó lenne, hogy ez a tervem, így olyan könnyedén beszélek róla, mint, ahogy a partikon szokás, felületes témák, érzelmek nélkül. A nagymamám tökéletesre nevelt, és úgy hallottam, hogy Adele hasonló hozzám, ő is tökéletes. Ha őt szereti, akkor engem is fog. Csak fel kell fedeznie bennem az értékeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tudnom kell, hogy miért. Miért van az, hogy az előttem álló fontosabb, hogy jobb, hogy menőbb, hogy említhetőbb. Mi van William-ben, ami Nathaniel számára olyanná teszi, mint valamiféle istenséget. Véleménye szerint a börtön az csak az acélozottság iskolája. És tényleg. Ahogy így rápillantok, azt látom, hogy keményebb lett, mint eddig bármikor, mikor találkoztunk. Az esküvőn nem foglalkozott velünk cseppet sem, és ez mélységesen bántott, ám, mikor ezt Nathaniel-nek is jeleztem, ő csupán csak legyintett, azt felelve, hogy az esküvőjén majd a legkevésbé velem kíván foglalkozni. Otthagytam, ki tudja, talán úgy folytatta volna, hogy ez rám is igaz lesz, hogy akkor és ott, én sem vele vagy éppen William-mel akarok majd foglalkozni.
- Nincs itt.
Húzom el a számat én is ugyanúgy, ahogy ő, ez talán családi jellemvonás, genetika, és ahogy ő nem rám, úgy én se rá nézek ebben a pillanatban. A távolba révedek, de nem látom azt, akit keresek. Rossz ötlet idejönni, mindenki azt mondta, én mégsem fogadtam szót, mert azért dolgoztam, hogy William közelében lehessek, hogy megismerjem, anélkül, hogy más is itt lenne, és ő egyből Nathaniel-t keresi. Illetlen és tiszteletlen viselkedés az ilyen.
- A nagymama sincs.
Teszem hozzá, mielőtt még őiránta is érdeklődne. A nagypapát nem szokta említeni senki, talán azért, mert meglepően csendes és visszahúzódó, legalábbis hozzánk képest mindenképpen. Felpillantok William-re, és egyszerűen nem tudom, hogy mit és hogyan mondhatnék neki, hogy én is érdekes legyek a szemében.
- A panzióban lakom, van kedved egy ideig együtt menni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ha valamit akarok, elérem. Őt akarom. El fogom érni. Nem érdekel, hogy mekkora küzdelemmel jár, sem az, hogy mennyi mindent kell áldoznom érte. El akarom őt érni, és el is fogom. Ahogy a hangja emelkedik, úgy nyílik az én szemem is nagyobbra, ám ahelyett, hogy megijednék, összehúznám magam, vagy zavarba jönnék a feltételezéseitől, gőgösen és végtelen nyugalommal lépek közelebb hozzá. Ivott, ha nem láttam volna, és érzem, messziről. A nagypapára emlékeztet, esténként neki is kellemes alkoholos lehelete szokott lenni. Olykor a nagymamának is, de nála ez elenyésző.
- Te, te és mindig csak te. Azt tudom, hogy nem vagy ránk kíváncsi, de mi van akkor, ha én viszont kíváncsi vagyok rád? Nem körülötted forog a világ, William.
Még jó, hogy a szabad ég alatt vagyunk, mert egy ház ekkora bődületes hazugság okán már ránk omlott volna, így is, eső közeleg, hirtelen morajlik fel az ég. Merlin szeme mindent lát, ezek szerint a hazug szavakat is megérzi. Mert nekem William a világ közepe, szinte már a mániám.
- Csak én vagyok itt.
Ismétlem meg újra, ha eddig nem lett volna egyértelmű, és csak most veszem észre, hogy ahogy elkezdtem válaszolni neki, közelebb is léptem, pofátlan mód belegyalogoltam az aurájába, ami nyilván idegesítheti. Hát tegye, engem az sem érdekel jelenleg.
- Most el fogsz sétálni, gondolom. Szitkozódva. De csak, hogy tudd, még nem végeztünk.
Én nem lépek el, így ha menni akar, neki kell engem megkerülnie. Hajrá William, lássuk, hogy olyan vagy-e, mint Nathaniel. Fintorogva kerülsz-e ki, azt éreztetve, hogy jobb vagy nálam?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem együtt nőttünk fel valóban, de egy fiútestvérrel nőttem fel, aki állandó arcot vívott velem, és őt istenítette, én pedig harcoltam a figyelméért, mígnem egészen meg nem gyűlöltem azt a testi formát nem sűrűn öltő jelenést, amit a bátyám jelentett. A gyűlölet gyötredelmesen fárasztó, idővel én magam is alábbhagytam, és új dolog foglalkoztatott, megismerni, megtudni, megérteni, hogy miért. Egyszerűen érteni, és már nem felülkerekedni. Most azonban, ahogy itt állok vele szembe, bizseregni kezd a tarkóm és a tenyerem, éppen úgy, mint mikor egy szerepre vágyom. Bármit megtennék érte, hogy én maradjak állva.
Ahogy taszít rajtam egyet, egyensúlyomból kibillent, hátratántorodom, de nem esek el. Más, aki nem töltötte az elmúlt másfél évtizedet tánccal, elesett volna, én azonban nem teszem, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzek fájdalmat. Ösztönösen arra koncentrálok, hogy állva maradjak, és nem arra, hogy mit vált ez ki a lábaimba, a hátamba, sőt, hogyan értékeli az egész testem, hogy ilyen erősen és váratlanul változtatott helyet. Érzem, ahogy a bal térdem megremeg, és szívem szerint nekimennék, hogy viszonozzam a lökést, de helyette csak fújtatva felegyenesedem.
- És ha nem?
Mert vissza akartam kérdezni, de akkor éppen nem sikerült, amikor kimondta, de most, hogy bizton állok a lábaimon, vagy legalábbis el merem hinni, hogy állva maradtam, ki merem nyitni a számat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Miért gondolkozol így? Ez baromság.
Nem kiabálok vele, de beszélek olyan határozottan, olyan hangerővel, hogy tisztán értse, amit mondok. Hogy kiszórakozzam magam? Mégis, milyen beteg gondolat ez? Egyáltalán nem az a célom, hogy kiszórakozzam magam, hanem, hogy megismerjem, hogy megértsem azt, hogy mi történik körülöttem, hogy a tulajdon ikertestvérem miért taszít el magától.
- Én meg akarlak ismerni, de te mindig úgy viselkedsz, mintha bántottalak volna.
Nem értettem akkor sem, és nem értem most sem, hogy mégis mit tettem ellene, mivel bántottam gyerekként. Én nem ismertem a szüleinket, jó neki, ő tudja, hogy milyenek voltak. A nagymama mindig csak apáról mesél, és olyan történeteket, amiket ő tudott, hogy milyen volt gyerekként, hogy mennyire határozottan akarta anyát, de milyenek voltak együtt, milyen volt az anyánk?
- Milyen volt úgy élni, hogy voltak szüleink? Hogyan nevelkedtünk? Milyen volt az illatuk? A hangjuk? Az ölelésük? Te vagy az egyetlen ember, aki erre tud válaszolni nekem, te vagy az egyetlen, aki ezt megélted, és aki emlékszik. Neked vannak emlékeid, nekem nincsenek, és azt sem engedted soha, hogy a testvéred legyek. Igazságtalan vagy, William. Rossznak állítasz be, pedig nem is ismersz. Meg szeretnél ismerni?
Félek feltenni a kérdést, és bárcsak visszavonhatnám, bárcsak inkább a saját nyelvemre haraptam volna, de túl késő, a vágy előbb dolgozott, mint, hogy a tudat fékezni tudott volna, és ebből az egészből most itt van az, amit úgy hívhatunk, baj. Ez fájdalmas lesz, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Egyszerű ember vagyok, azt hiszem, teljesen természetes, hogy annak ellenére, amit mond, követem. Egyfelelől tényleg egy irányba megyünk, noha azt feltételezem, hogy az ő otthonuk valamelyik utcába, van, másfelől, mert beszél, és tudni akarom, hogy mit. Így tehát, szaporán téve egyik lábam a másik után, haladok, hogy utolérjem, és nagy valószínűséggel most erre a kissé kapkodós tempóra kell váltanom teljesen, ha nem akarok lemaradni. Azt nem hiszem, hogy ő lassítana, és figyelembe venné a tényt, hogy nála némiképp alacsonyabb, nőnemű egyed vagyok. Vagyis kapkodnom kell a csülkeimet, ez nem is kérdéses.
- Szerinted én akartam jönni? Egyáltalán eleve. Megfogantam, meg Nate is, de az nem az én döntésem volt, hanem az evolúcióé meg a biológiáé, meg minden olyan tudományágé és emberi testcselekedeté, ami ahhoz kell, hogy egy nőben, aki az anyád, megfoganjak én, aki meg a testvéred. Ebben a történetben nincs hibás, mert nincs száz százalékos védelem, óvszer és gyógyszer mellett is meg lehet foganni, szóval...
Tárom szét a karjaimat, és Merlinre mondom, hálás vagyok, hogy annyira jó állóképességgel rendelkezem, hogy a műveletek keresztezésekor nem köpöm ki félúton a tüdőmet, meg nem lihegek úgy, mint akit száz kutya kergetett. Szörnyen kínos lenne.
- Nem megyek. Mert köt a szerződésem, egy csomó pénzt kéne fizetnem, és miért is adnám oda olyan embereknek, akik ellopják, ha el is költhetem olyan embereknél, akik ellopják, de legalább nekem is jut belőle valami szép? Amúgy is, lehet, hogy jó fej vagyok, és kedvelnél, de lehet, hogy nem. Sosem tudod meg, ha nem próbálsz ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Szívesen.
Vágom rá könnyedén, megvonva a vállaimat. Húsz éves vagyok, és valljuk be, bármennyire is szerették volna, hogy erényes jókislány legyek, azért eddig nem vártam azzal, hogy megismerjem a szexualitást. Bár, tegyük hozzá, tizenhét évesen volt vőlegényem, és akkor még ártatlan is voltam, de aztán egy hibás zsupszkulcs tett róla, hogy a házasságunk előtt húsz órával megözvegyüljek. Mondjuk azt nem így mondják, de a lényeg, hogy végül nem mentem férjhez, sőt, mi több, már csak akkor tudtam meg, hogy nem is fogok, amikor az álomszép ruhámban, a tökéletes sminkben és hajjal vártam, hogy végre elkezdődjön az egész. Elég katasztrofális volt az a nap, és sok részletére még most sem emlékszem. Jó házasság lett volna, kedveltük egymást, barátok voltunk. Will előtte nem rég került börtönbe, azóta pedig, a jelenlétében, nem lett felhozva ez az egész. Azt mondtam sokáig, hogy nem szeretnék beszélni róla, és nem is hazudtam, tényleg nem akarom senkivel megosztani ezt. Ahogy lassít, úgy próbálok én is normális tempóra váltani, és a kérdésére felnevetek.
- Nők vagyunk. A nagymamánik neveltek, és eléggé hasonlóak ők is. Azt mondják, hogy minden ugrik egy generációt, ez nálunk esélyes, Nate olyan komoly, mint a nagypapa, én meg olyan vagyok, mint a nagymama, ami nem minden esetben szerencsés.
Van valóságlátásom, tudom, hogy milyennek gondolják mások a nagymamát, és azt is, hogy olykor engem milyennek látnak. Nem kellemes, de együtt tudok élni vele.
- Ha lesznek gyerekeid, olyanok lesznek, mint a szüleitek. Adél családja milyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ezt nem teheted vele.
Az iróniát meghallom, de nem reagálok rá, csak haladok mellette tovább. A gyűrűmet birizgálom, a kabátujjam rejtekében, valamit mindig kell kezdenem az ujjaimmal, hogy le legyenek foglalva. Segít a koncentrációban, ha tudom, hogy valamivel még foglalatoskodom. Túlteng bennem az energia. A gyűrűt nem vettem le soha, csak amikor színpadon vagyok, vagy gyakorlok. A középső ujjamon hordom, kővel befelé, így olyan, mint egy szimpla rosegold gyűrű, senki se gondolja, hogy különleges.
- Az egy dolog, ha a házasságodban rideg vagy, vagy nemtörődöm, vagy másik nővel élő, másik szobában alvó. Ezekkel az emberek egyáltalán nem is foglalkoznak, sőt, csak legyintenek rá, mert ők maguk sem különbek. Sőt, egy csomó meleg is van közöttük, nők és férfiak is, meg olyanok, akik nem tudnak egy ember mellett elköteleződni.
Nagyon kevés olyan házasság van, ahol a párok összetartottak a kötelező körökön túl is. A nagyszüleink például ilyenek, ők nagyon régóta együtt vannak, meg például Petre és Alexa is, mondjuk az ő házasságukról is tudok egy csomó olyan dolgot, amit nem akartam, de nyilván, ha az ember férjhez készül menni, akkor a tapasztalt asszonyok bevezetik annak mikéntjébe is. Én nagyon sokat tudok a házasságokról, hiszen nyilván, ha úgy néz ki, férjes asszony leszel, sokkal több mindent elmondanak, mint amikor még gyerekként néznek rád. Én is tudom, hogy kinek mit és hogyan kell tennie ahhoz, hogy békés hosszú életük legyen.
- De ha nem születik gyereketek, akkor Adélt kinézik. Őt fogják vádolni, azt gondolják majd, egészségtelen, hibás, hogy nem képes nem, hogy fiút, de akárcsak gyereket is szülni. Én nem hiszem, hogy te olyan ember lennél, aki a poklot kívánná a feleségének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kevés dolog döbbentett meg eddigi életem során, de William kijelentései tízből nyolcat elfoglalnak, pedig életünkben nem beszéltünk összesen annyit, mint a mai estén. Nyolcat, a tény, hogy a nagyi küldött ide a nyolcadik, és aztán a kitörése el is foglalja a kilencedik helyet. William az én megdöbbenéseim döntő többsége. Valószínűleg nem éppen erre a pozícióra pályázatott szegény gyerek, de elég gyorsan kiütött minden korábbi megdöbbenést.
- Terhes volt?
Két szó. Csak két szó, amit ki tudtam nyögni, mert én erről nem tudtam semmit. A nagyi semmit sem mondott, azon kívül persze, hogy az ideérkezésemet nem tudja támogatni, és, hogy egy éppen csak városkává váló település színpadán játszani nap nap után az én helyzetemben visszaesés. Elképesztő visszaesés. De én akkor is akartam, itt akartam lenni, de arról fogalmam sem volt, hogy ekkora szart találok itt. Már elnézést. Az arcomon látszik, hogy én tényleg nem tudtam erről az egészről, a megdöbbenéstől szinte mozdulni se tudok, és először el se jut az agyamig a kérdés, csak miután már végigelemeztem minden előtte hallott mondatot. Adél terhes volt, amit nem mondtak el neki. Terhes volt. Valaki mástól. Ráadásul már az esküvőn megcsalta Will-t.
- Nincs férjem.
Felelem csendesen. ösztönösen a kabátom zsebeibe téve az kezeimet, hogy még csak esély se legyen arra, hogy esetleg a kezeimre pillant, hogy a folyamat mely szakaszában vagyok. Hiszen már húsz éves vagyok, illő volna. Köhintek egyet, és elpillantok a távolba, majd vissza rá.
- Nem tudtam Adél állapotáról, a nagyi semmit sem mondott, de igazad van, nem jogos, hogy téged hibáztatnak, én csak azt szerettem volna, ha nem esel abba a hibába, hogy nem tekinted a feleséged embernek. Sokan megteszik a környezetünkben, és nem akartam, hogy ítélkezzenek feletted.
Hogy miért nem, azt nem mondom ki, mert úgysem értené, senki se érti, sokszor én magam sem, ahelyett, hogy további magyarázkodásba fognék, rámosolygok, és tovább indulok, elvégre késő van, nem veszekedhetünk itt egész éjjel, ahogy én mentem utána, ha ő akar, akkor majd ő is jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Tévedtem.
Nem szégyen az, ha elismeri az ember, hogy nem jól ítélte meg a helyzetet, viszont őszintén mondtam, hogy azért mondtam el neki, mert nem akartam, hogy bajba kerüljön. Túl azon, hogy nem értem, Nate miért szereti őt jobban, szeretném tudni, hogy milyen ember, hiszen a testvérem, olyan emlékei, élményei vannak, melyek nekem sosem lesznek. Bármennyire is fájdalmas, ha ott lenne a kínálkozó alkalom, belenéznék az emlékeibe, látni szeretném a szüleimet, túl a mozgóképeken és pár mugli felvételen. Hallani a hangjukat, látni a szemük csillanását. Nagyon szeretném tudni, hogy milyenek voltak, hogyan néztek egymásra, hogyan ránk. Nálunk otthon nincsenek képek melyeken együtt vannak, mintha nem léteztek volna, mintha az apám sosem felnőttként nem létezett volna. Én ezt akarom, tudni, érezni. átélni. Illatokat szeretnék, hangokat, színeket, és azt, hogy szeressenek.
- Tudom, hogy mit várnak tőlem, ha lesz kérőm, férjhez fogok menni, és gyermekeim fognak születni.
De lássuk be, az elmúlt időszakban nem én voltam a legnépszerűbb lány. Egy év gyászt két év parkettszéli várakozás követett, a napjaimat a táncnak és a színháznak szenteltem. Otthon ismert vagyok, sőt, mi több, az egyik legfoglalkoztatottabb balerina, éppen ezért volt hatalmas felelőtlenség karrierem csúcsán idejönni. De mikor, ha nem most?
- Holnap előadásom lesz, hétkor, van egy páholy, amibe bárkit meghívhatok, mindig a rendelkezésemre áll. Ha szereted a színházat, vagy van olyan, akiről tudod, hogy szeretné...ha van kedved, nézz meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Az nagyon jó lenne.
Tudom, hogy a férfiak jelentős része máshogy áll ehhez, mint a nők, és mást is látnak, amikor a színpadra tekintenek. Nem kényszer, csak ajánlat, próbálok nyitni felé, de nyilvánvalóan nekem, aki az életét a színpadon töltötte, kevés ötlet áll a rendelkezésemre. Balett vagy darab, válassz! Itt állva, nézve őt, és azt, ahogy mérlegeli a lehetőséget, hirtelen azon kapom magam, hogy zavar a tudat, hogy nincs más. Hogy valójában nem vagyok annyira érdekes, hogy opciókat ajánljak, hogy nem is igen éltem, és ennek okán nem is igen tudom, hogy milyen programokat lehet csinálni egy olyan emberrel, aki a testvérem, de akivel nem élek együtt. Nem ismerem őt, és minden próbálkozásom csúfos kudarc volt csupán, sokszor éreztem azt, hogy láthatatlan vagyok a szemében, ami nem segítette az önbizalmam, viszont növelte azt a negatív gombócot, ami amiatt lakozik bennem, ahogy Nathaniel áll hozzá.
- Gyere. Tényleg késő van. Melyik utcában laktok?
Csak remélni merem, hogy valóban hajlandó lesz végigjönni velem az úton, és beszélgetni még egy kicsit. Nem akarok sokat, nem akarom megváltani a világot vagy a kapcsolatunkat. Egyedül megérteni szeretném az egészet. Megismerni őt, Adélt. Egy kis szeletet szeretnék, és most még nem, de később talán elismerem és elfogadom azt, hogy hiányzik az, hogy hozzá tartozzak, hogy legyen egy masszívabb kapcsolat közöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amikor már úgy tűnt, hogy kezd rendeződni a kapcsolatunk, és egyre több időt töltöttem a testvérem társaságában, ráadásul Nathaniel is itt volt velem, akkor jött a nagyi, aki egész szünidőre elvitt magával. Én pedig mentem. Ellenkezés nélkül. Rossz szó nélkül. Csak mentem, hogy táncoljak. Nem csak Angliában, hanem Franciaországban, Spanyolországban, Dániában, de még Japánban is. Az országok, már amennyit láttam belőlük, gyönyörűek voltak, mint mindig, a táncom jó volt, mint mindig, és az érzés, hogy nem ezt akarom csinálni, jelen volt, mint mindig.
Az elmúlt napokban pedig valami más is jelen van, valami ismeretlen, de élvezetes érzés, valami olyan, amit nem tapasztaltam még, de nagyon imádom, és olyan vagyok, mint a szomjazó, még többet és többet akarok. Ezért is csak most találkozom Willel, mert mostanra megtanultam elrejteni ezt az egészet. Miért is? Nem csak azért, mert egy tanárom, mert nem engedték, hogy leadjam a tárgyát, egyáltalán nem, hanem azért, mert magamnak akarom most még ezt, mindenféle kritika és megjegyzés nélkül. Én hiszek abban, hogy jár a boldogság, még akkor is, ha ennek a családnak vagyok a tagja. Csak ez most még kicsit had legyen az én örömöm.
A távollétemben egy új hely is megjelent, vagyis, egy régi lett új, így ebbe sétálok most be, hogy a foglalt asztalhoz lépjek, és amíg várakozom rá egy cukormentes kék limonádét szürcsölgetek az étlapot böngészve, számolgatva, hogy mi fér bele és mennyi mozgásra lesz szükségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Most is könyvvel érkeztem, így nem érzem hosszúnak a várakozást, sőt. Minden lehetőséget megragadok, hogy olvashassak, és valószínűleg, ha lesz rá egyszer lehetőségem, akkor egy egész hétig olvasni fogok. Igen, ez csak akkor jöhetne létre, ha mindent felégetnék magam körül, minden stabil kapaszkodót elveszítenék, és ülnék a füstben, a hamukupac tetején, ami egykor az életem volt. A gondolatra akaratlan is megérintem a nyakam, a hiányzó nyaklánc helyét. Kettő lóg már csak ott, a harmadikat elhagytam, és noha tudom, hogy hol, mégsem érzek késztetést, hogy visszakérjem, még nem.
- Nincs semmi probléma, elvoltam.
Emelem fel a fehér könyvet három egyforma fekete-fehér képpel, ami nem más, mint Rumena Bužarovska - My Husband című könyve. Nem igazán tetszett elsőre, de minden lappal egyre jobban megfog, így hát most éppen ez az aktuális könyvem, amit cipelek mindenhova magammal.
- Azt hittem, előbb visszaérek, de a nagyi kicsit túl sokat kért. Hogy vagy? Adél?
Rengeteg kérdésem van, tudom, de sok minden kimaradt, és szeretném, ha utol tudnám érni magam a tényekkel. Hetekre, sőt, hónapokra kiestem, és az utóbbi időben megtanultam, hogy egyetlen nap alatt is képes háromszor fordulatot venni egy ember élete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Sajnálom.
Még ha nincs is a hangjában semmi megvetés, én tudom, hogy ez nem könnyű, mert nem jó, ha az embereket egymáshoz hasonlítják. Az sem jó, ha valaki a múltbéli Esthert hasonlítja a mostanihoz. Szerintem most sokkal egészségesebb vagyok, mint akkor, amikor arra törekedtem, hogy azért szeressen a saját nagymamám, mert hasonlítok rá, nem csak kívül, de belül is. Valójában nem, egyáltalán nem hasonlítunk, és ezt karácsonykor be is bizonyítottam, a lázadásom első állomásaként. Azóta persze újra olyan vagyok, mint voltam, szőke, ártatlannak tűnő, a nagyi szerint angyali lény. Újabb dolog, ami nem igaz, és olyasmi, amitől viszket a bőröm, nem akarom, hogy ezek a jelzők határozzanak meg, ahogy azt sem, hogy Willt meghatározzák.
- Még pár nap, és közelebb kerülök a nyugdíjazásomhoz.
Ez nem lehet nagy vígasz neki, de nekem remény. Alig várom, hogy huszonöt éves legyek, hogy ott álljak, és azt mondhassam, még egyszer, utoljára. Azon az estén a lehető legjobb leszek, felragyogok, a csillagom fényesebb lesz, mint valaha, én pedig elsétálok és szabad leszek, ezt vágyom nagyon.
- Özvegy vagyok.
Emlékeztetem a tényre, és saját magamat is, meg arra, hogy ennek zálogát elhagytam, amikor automatikusan a mellkasom fölé teszem a kezem. Nem korholom én sem, sőt, legyünk őszinték, az a házasság, amit el sem háltak, nem is létezik, mégis, meggyászoltam a férjemet, egy éven át feketébe és csendbe burkolózva. Egy évig nem táncoltam, ami a nagymama szerint tökéletes kiéheztetés volt. Én ajándéknak tekintettem.
- Eldöntöttem, hogy ha házasodnék, azt szerelemből tenném, kiátkoztatnám magam a családból, és földönfutóvá válnék. Hétköznapi emberré. De nem szeretnék hálátlannak tűnni, ezért még egy kicsit ki kell tartanom a Krise család mellett.
Talán meglepő, hogy így gondolkozom, én, aki nemrég még azt kérte tőle, hogy fontolja legalább meg, hogy kivel kell összeházasodnia.
- Különben is, egy halott férj és egy gallyra ment eljegyzés, lassan bekerülök a legkevésbé kívánatos arajelöltek közé. Házasok maradtok végül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Carlos, válaszolnám kapásból, de megpróbálok még csak nem is gondolni rá, mert nem szabad, mert még nem lehetséges, de mégis, az az egész olyan elemi erővel csapott le rám, mintha az egész addigi életem véget ért volna, és helyette elkezdődött volna egy egészen új. Az az Esther, aki lehettem volna, most van. Távol a nagyitól, az iskola falai között, Gitta közelében, barátokkal körülvéve. Az akarok lenni, aki lehettem volna, elkezdtem vágyni a szabadságra, és tudom, hogy ha jó kislány leszek, az út végén ott fog várni rám.
- Megízleltem egy másabb életet, nehéz ezt megmagyarázni, és sokat gondolkoztam is rajta, de valahogy, nem is tudom Will, elkezdtem vágyódni, normális dolgok iránt. Akárhányszor a fényképeket nézem, anyáékat, hiszem, hogy ők is erre vágytak, normális életre. Nem anya tehet arról, hogy apa meghalt, hanem a Krise család, az a sok kényszer, ami alatt mind fulladozunk. Távol lenni a birtoktól, olyan, mint egy álom, és én nem akarok felébredni.
Nem akarok oda visszakerülni. Nem akarok újra az lenni, aki otthon voltam. Látom magam kívülről, megnéztem a régi felvételeket, amiket megfogadtam, hogy sosem nézek vissza, és látom, ahogy küzdök az elfogadásért. A testem üvölt a fájdalomtól, a lábaim borzalmas állapotban vannak, minden nagyobb mozdulatnál azt érzem, hogy beszakad a hátam. Én nem vagyok mazochista, nem vágyom erre.
- És te? Te mire vágysz, Will?
Adélnak pszichológus kellene, és egy nagy rendrakás az életében. Meg kellene erősödnie, mert legutóbbi találkozásunkkor olyan gyengének hatott, hogy azt hittem, porcelánból van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Szélesen elmosolyodom, és érzem, ahogy kihúzódik a testem, pedig amúgy is mindig feszesen ülök, nem görnyedek, mert a nagyi megtanította, nem, nem is megtanította, belém nevelte, hogy hogyan kell ülnöm, járnom, beszélnem, öltözködnöm ahhoz, hogy méltó legyek erre a családra és a szeretetére. Én minden leckét komolyan vettem, és bár most nincs itt, és nem kellene így ülnöm, a testem megtanulta ezt, és képtelen ettől eltérő lenni. Miért is mondják, hogy hidegnek hatok? Többek között az ilyen dolgok miatt.
- Már egy év, Will, de nagyon jó év volt.
Tényleg nagyon szerettem ezt az évet, egyszerűen más világ volt. Az elején féltem, mert Gitta másik házba került, de együtt voltunk, a szünetekben és a színházban, és kapott nagyobb szerepeket is, és ő is olyat tanul, amit szeret csinálni, végre azt érzem, amit mindig is akartam, és ez az évkezdés csak hab volt a tortán. Fura mégis, ahogy kiszárad a szám arra, hogy a családomon kívül senki se fog úgy ragaszkodni hozzám. Az italomért nyúlok, hogy igyak egy kicsit, majd sűrűn pislogva próbálom legyőzni azt a testemen végigfutó hideget, amit ez a mondat okoz. Nem akarok fogoly lenni, de nem értem, hogy miért érzem ezt. Nem emlékszem, és mégis, valami rettegéssel fog el. Butaság, hormonok, biztos csak a nagy izgalom, inkább kifújom a levegőt, és felpillantok rá.
- Nem kellene Adéllal maradnod. Nem egy irányba tart az életetek. Inkább a válás. Gyereked lehetne olyantól, aki, nos kompetensebb a témában. Adél, ő valószínűleg retteg, én is rettegnék, ha ilyen tragikus lenne a testem reakciója a terhességekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nézem őt, ahogy hívja a pincért, majd a kérdésére bólintok egy aprót. Ha már egyszer kimondtam, akkor miért is ne folytathatnám. Én a semmi tapasztalatommal majd biztos hiteles forrás meg kompetens válaszadó tudok lenni ebben a kérdésben.
- Igen, külső szemlélőként ezt látom és ezt gondolom. Adélnak szüksége lenne arra, hogy megerősödjön, nyomás és követelményrendszer nélkül, hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
Sosem éreztem magam boldogtalannak, nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim, az életemben erős tragédiák, vakfoltok, amik nagyon zavarnak, főleg, ha ő egy bizonyos távolságon belül kerül, de mégis, most őszintén azt tudom mondani, hogy boldog vagyok. A magam ura, döntéseket hozok és felelősséggel vagyok irántuk. Nem a királylány vagyok, akit búra alatt tartanak, míg el nem hervad.
- Ha Adél ebben az állapotában marad, ha enged az elvárásnak, hogy legyen gyerek, nem fogja őt szeretni, és nem fog téged sem szeretni, mert kényszernek éli majd meg az egészen, hibának, börtönnek, és szenvedni fog, pedig olyan szép volt az esküvőtökön.
De már nem látom azt az Adélt, már inkább riasztónak tűnik, egy nagyon szomorú embernek, aki miatt a saját szívem is, hiába van tele reménnyel és boldogsággal, belesajdul. A pincér ideérkezik, én pedig gyorsan leadom azt a soványnál kicsit bővebb rendelést, amit kiszámoltam fejben. Rengeteget kell edzenem majd, de nem érdekel, néha nekem is megjár ez.
- Pedig ez egészséges lenne mindenkinek, neki is, a babának is. A teste nem fogadja be, talán mentálisan ő is ellenáll, a csalódások és veszteségek miatt. Olvastam, hogy béranyának olyan nőket érdemes felkérni, akiknek már legalább egy egészséges utódjuk van. A nagynénéink között van fiatalabb is, aki alkalmas lenne rá, sajnos a mi korosztályunkból még senkinek sincs gyereke, hogy korban közelebb álló legyen a báranya. De megnézhetjük a családfát, hátha valaki akad, aki alkalmas. Talán, ha lenne egy név, olyan, akit ismer, akkor jobban átgondolná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ne haragudj, én próbálkozom, Will.
Pillantok rá bocsánatkérően, mert nem szerettem volna megsérteni, pontosan tudom, hogy mi volt a munkája, és nem azért mondtam, hogy bántsam, hanem, hogy megmutassam neki, hogy én komolyan veszem ezt.
- Próbálok segíteni, ezért olvastam erről, hogy ne javasoljak felelőtlenül megoldást, amibe kapaszkodnátok, majd kiderül, hogy ez az egész valamiért nem lehetséges. Emellett pedig gyógyítónak tanulok én is, érdekel ez a terület.
Egy részem azért választotta ezt, mert Will a testvérem, és szerettem volna olyan témákat is felhozni, amiről ketten tudunk beszélni, másrészt szeretnék ezen a területen tevékenykedni, valóban segíteni, miután már nem leszek táncos. Olyan területet választottam, ami távol van a tánctól, de hasznos, mindenképpen hasznos tagja szeretnék lenni a társadalomnak.
- Jó de Júlia... hozzá érzelmek és emlékeke kötnek mind a kettőtöket, ezért nem alkalmas. Én is nemet mondanék, ha a férjem egy olyan embert vetne fel a gyerekünk kihordására, akivel intim viszonya van, akkor is, ha ezt elfogadnám, hogy viszonyuk van.
Remélem, hogy nálunk nem lenne, ha egyszer lesz férjem, szeretném, ha ketten lennénk a házasságunkban, de nem ítélem el őket azért, mert náluk máshogy jó, az emberek egyéniek, és csak az a legfontosabb, hogy nekik jó legyen. Ezért válaszolok teljesen nyugodtan neki.
- Még mindig áll az, hogy beszélgetek vele én, ha szeretnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Komolyan?
Izgatottan hajolok én is kicsit közelebb, mivel határozott irányom van a gyógyítás terén, és szülésznő szeretnék lenni, így egy olyan kincs, mint a nagypapa jegyzetei, nagyon is felkeltik az érdeklődésemet.
- Nem szólok róla, nem szeretném, ha bajba kerülnél és megint külön kellene lennünk, mert az nagyon rossz volt.
Én nagyon szerettem Willt, kicsiként, erre az érzésre emlékszem, még ha nagyon másra nem is. Furcsa, hogy másra nem, sokszor gondolkozom azon, hogy miért is nem, és mindig ott van a számom, hogy megkérdezzem Nate-et, neki vannak-e emlékei, de ha felhoznám Willt, elkezdene kérdezgetni, hogy miért fontos ez nekem, meg honnan jött ez, és idővel biztos, hogy elmondanám neki a találkozásainkat. Ő mérges lenne, és bonyodalmak keletkeznének, amit nem szeretnék. Az érzésbe kapaszkodom inkább, hogy szerettem őt, és szeretném, ha most már lennének egymással emlékeink is.
- Persze, mikor nem vagy otthon, amikor ő igen? Azt hiszem, jobb lenne, ha úgy mennék oda, mintha téged keresnélek, és megvárnálak, így nem lenne olyan nagy a nyomás rajta, hogy eleve hozzá jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Van valami, ami nem jó, megint az az érzés, ami karácsonykor is volt, amikor Will túl közel állt hozzám a folyosón, csak, hogy mások el tudjanak haladni. Van itt valami, ami nem jó, ami miatt a testem ellenkezik. Nem értem, hogy miért húzódik meg benne, minden, mintha hátra akarna rántani egy láthatatlan erő, hiszen nekünk nincsenek titkaink, akkor meg miért nem tetszik ez az egész?
- Akkor átmegyek holnap.
Ráérek. Az órarendem eléggé kedvező, szépen össze tudtam rakni úgy, hogy mellette tudjak a színházban is jelen lenni, mintha az iskola nem is volna. Még a jóslástan is tökéletesen beleilleszkedik, amit nem tudtam leadni, pedig szerettem volna.
- Ahhoz az Estherhez nem illik, akit ismersz. Mindannyian elkönyveltetek valamilyennek, amilyen nem biztos, hogy vagyok, és mivel biztosak vagytok benne, senki sem néz a felszín alá, senkiben sem merült fel, hogy más is van bennem.
A balett gyűlölete, a testem kínzó fájdalmai, az állandó szűziesség, amivel elkönyveltek. A jókislány, nagyon sokaknak ennyi vagyok csupán, de van, aki többet lát bennem, és én az akarok lenni, aki bennem él, és senki sem hiszi el, hogy a lényem része.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem érzem jól magam. Érzem, ahogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a testemet elönti a szégyenérzet, és ez kényelmetlenné teszi az egészet. Nem tudom és nem is akarom szavakba önteni, hogy milyen az, amikor nem a Krise család tagja vagyok.
- Simán csak más. Boldog.
Az egész világom kifordult a sarkából, és bőröm alatt elkezdett egy egészen más érzés futkározni, ami mosolygásra késztet, amitől azon kapom magam, hogy az apró szépségekre figyelek fel. Mintha eddig vak lettem volna, most viszont kiélesedett a látásom. Látok és érzek. Más dolgokat is, nem csak a megfelelést, nem csak a célt, amit a nagyi szerint el kell érnem. Magam miatt, azért, hogy kilépve innen, ebből az egészből, olyan ember legyek, aki a tükörbe nézve boldogan néz vissza.
- Attól még, hogy Krise-ok vagyunk, nekünk is jár a boldogság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nevezhetsz naivnak Will, álmodozónak vagy bárminek. Nincs mentségem arra, hogy milyen voltam, hogy mennyire szerettem volna, hogy elfogadjatok, hogy mindent megtettem azért, hogy szeressetek, de nem akarom ezt tovább csinálni.
Én nem akarok mások vétkeiért felelni. Büntettek eleget, elvették a szüleimet tőlem, elvették az anyukámat, akire szükségem lett volna. Elvették a gyerekkorom, én pedig behódoltam. Egyszer már ott volt a remény egy másik életre, de sosem jutottunk el a boldogító igenig, és ezt még egyszer nem akarom. Érzem, ahogy a torkomban gombóc nő, ahogy a fejem zsibbad ettől. Azt hittem, hogy örülni fog annak, hogy erősebb vagyok, hogy büszke lesz rám, hogy azt fogja mondani, szép volt, jó így látni. De nem tesz ilyet, nem mondja ez.
- Miért? Miért szolgáltunk rá? Miért mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem szeretek érzésekről beszélgetni, és olyan dolgokról sem, amiket nem ismerek. A nem ismert érzések pedig a legrosszabbak mind közül. Az egész helyzet borzalmas, és ha Will nem nyújtaná ki a kezét, akkor nem hiszem, hogy lett volna bármi, ami maradásra késztet, de megtette, a tekintetem pedig a hegekre siklik, melyek egy életre emlékeztet mindannyiunkat, hogy milyen halandók is vagyunk a nagy pompa alatt. Eddig bele sem gondoltam milyen lesz majd az, amikor felfedem a testem egy férfi előtt, hogyan fog majd nézni az apró sebekre, a tökéletlen bőrre. Egy csodás álarc mindaz, amit ruhákkal ékesítünk, de a valóság riasztóbb mindennél. Eszembe jut az a meleg, barna szempár, és hirtelen azt érzem, hogy nem kaphat olyan lányt, aki nem ép. Mégis belé kapaszkodva kerültem a felszín fölé, és félek, most újra lesüllyedek.
Ujjaim kinyúlnak, nem Will tenyerébe teszem őket, hanem a sebeket simítom végig, lassan, nagyon lassan, jól megjegyezve őket, elképzelve minden szenvedést, ami mögöttük volt, és nem kell nagyon sokat képzelegnem, hiszen emlékszem még a fájdalomra én is, a testem minden nap sikítva emlékeztet, ahogy a színpadra lépek. Szomorúan, de elszántan pillantok fel rá.
- Nem akarom ezt a gyerekeinknek, Will. A szüleink sem akarták, hogy sérüljünk. Pokolba ezzel az egésszel aranyvérűséggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Miért nem érdemes?
Nem értem, hogy szerinte miért jó az, hogy Adél szenved, hogy ő szenved, hogy én szenvedek. Miért kell szenvednünk? Más családoknál, a normális családoknál az emberek nem viselnek álarcokat, amikor nevetnek, elváltozik az arcszínük,  furcsa lesz a hangjuk, a mozdulataik, élnek. Ez az, amit én hiányoltam néhány héttel ezelőttig, hogy éljek. És amikor megtörtént, az teljesen ledöntött a lábamról, annyira nagyon, hogy azóta is érzem a fenekem alatt a talajt.
- De...Will...ha a...ha a szüleink nem házasodnak össze, akkor te anyával maradtál volna, nem ismerted volna meg apád, és Nate meg én meg sem születünk. Ennek jobban örülnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megígértem Willnek, hogy elmegyek Adélhoz és beszélek vele. Minden pont úgy történt, ahogy terveztem, spontán beállítottam, amikor tudtam, hogy a bátyám nincs otthon, és addig csűrtem a dolgokat, amíg el nem jutottunk oda, hogy sétáljunk egyet. Riasztó az a ház, főleg azért, ahogy Adél benne van. Nem érzek bűntudatot azért, amit mondtam, Adél szép volt az esküvőjén, gyönyörű, és most mégis, mintha a fényre kihozva még riasztóbb, még áttetszőbb lenne. Szellemszerű. Hogy nem érti meg a bátyám, hogy tennie kell ez ellen? Azt mondta szereti Adélt, hát szeresse igazán.  
- A nagyi nagyon elégedett volt vele, igen. Nagyon sok fellépés volt. Azt mondta, hogy ha biztos vagyok benne, hogy Gitta eleget fejlődött, akkor jövőre elvihetjük magunkkal.
Csakhogy én már nem szeretném a következő szünetemet azzal tölteni, hogy utazok és balettozok. Egyetlen dologra vágyom, két erős karra, a barna szempárra, és arra, hogy vele lehessek. A mai reggel is csak azért volt jó, mert láthattam. A világ legbénább jóstehetsége vagyok, ami elég ellentmondásos így belegondolva, inkább jóslástanon ülő embere, de ha már nem adhattam le, akkor legalább azt a luxust megengedem magamnak, hogy legálisan nézhessem őt. Nagyon furcsa magázni, tanár úrnak szólítani, és rendszeresen eredménytelenül szerepelni. Ma már annyira kínos volt, hogy nem megy, hogy a végén már azt mondtam: "a nagyim szerint legalább szép vagyok, ha tehetséges nem is", segítek, nem mentettem meg a helyzetet. De az sem, hogy az óra végén azt mondtam, hogy "lehet nem kell aggódnod az öt gyerek miatt, de amilyen ügyes vagyok, az biztos működött". Kapcsolatépítésből elégtelen. Kínosságból jeles. Az ember próbálkozik, de mindig, amikor eljutok egy jó szintre, akkor nagyon esek vissza. Biztos vagyok benne, hogy flúgosnak tart.
- Még folynak a tárgyalások, de valószínűleg igen. Hogy telt a szünet? Szerettem volna jönni hozzátok, de nem engedtek haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Amúgy sincs semmi íze.
De igaza van, ha már ezt választottam, akkor ezt választottam. Nem is nagyon tudok mást, de majd egy nap, rengeteg olyan ételt fogok enni, amit korábban nem ehettem. Érezni és élvezni akarom az ízeket. Hamarosan, ezzel nyugtatom magam, hamarosan élvezni fogom őket. Aztán persze rosszul leszek, sokkba kerül a gyomrom teljesen. - Blanka. Rose az, amelyik Petre bácsi nevelőnőjéről kapta a nevét.
Blanka viszont tényleg akkor született, amikor nem voltak együtt, sokáig nem is viselte a Flaviu nevet, emlékszem, hogy külön papírmunka volt, mert valamit utána el is rontottak, és az új anyakönyvi kivonatát lecserélték egy másik újra. El volt írva talán a neve, vagy valami ilyesmi.
- Sajnálom, hogy megtette. Nem értem, hogy miért. Azt sem, hogy Alexa néniék miért házasodtak újra össze. Szeretik egymást, de nem is hűségesek. Mármint értem, hogy Júlia nálatok milyen szerepet tölt be, nem vagyok ostoba, de őnáluk még csak nem is állandó a harmadik fél, és mégis hűséget fogadtak másodszor is. Ez olyan érthetetlen nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rápillantok, ahogy látom, hogy kiszélesedik a mosolya, és arra, amit mond, érzem, hogy a torkom szárazabbá válik. Igaza van, a nagyi tekintete mindenhova elér, néha, amikor engem néz, azt hiszem, hogy a lelkem mélyére lát. Zavartan nyelek egy nagyobbat, remélve, hogy a hangomon nem fog érződni a pillanatnyi rettegés. A szívem és a lelkem az enyém, szeretném, ha minden, ami benne van, az enyém is maradna. Optimista szeretnék maradni, hiszen végre jobban szeretem az életet, mint korábban bármikor, és élni akarok az álmaim szerint, azok pedig jelenleg egyetlen utat, egyetlen személyt mutatnak.
- Ez a mi átkunk.
Kár lenne tagadnom, vagy azt mondani, hogy túlgondolja, hiszen azzal saját magamat is becsapnám. Egyáltalán nem gondolja túl, és én egyáltalán nem csaphatom be magam.
- Ez jól hangzik. Már, ha valóban így van. Tudod, nekem is kiváló tanáraim voltak, akik megtanítottak igaznak tettetni a hamisat.
De még mennyire, hogy megtanították. Több, mint húsz évet éltem úgy, hogy nem voltam őszinte. Azt mutattam, amit látni kívántak, azt adtam, ami kényelmes volt nekik. A lányt, aki meg akart felelni mindennek, és ez egy olyan komoly tanítás volt, hogy én is elhittem erre vágyom. Aztán lecsupaszítottak. Egyetlen pillanat alatt váltam meztelenné, felfedve önmagam, és bár azt hittem, fázni fogok, félni, mint akkor télen, a súlyos láz előtt, most egészen mást érzek, és a lelkem szomjazik azért, hogy soha többet ne viseljek hamisságokat.
- Véleményem szerint a bátyám szeret téged, és nem szeretne elveszteni. Az emberek próbálnak jó társakká válni, csak arra kell figyelni, hogy ne öljük meg a vágyaikat. Természetesen tudom, hogy a házasságról, kapcsolatban élésről én elméleteken kívül mással nem szolgálhatok, én csak külső szemlélődő vagyok. De fontos, hogy az alappal őszinte légy, te is szereted őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudok nem egyetértően biccenteni. Minden vágyam az volt, amióta csak az eszem tudom, hogy a szüleinkkel lehessünk, és tudom, hogy akkor este az édesanyám volt az, aki eljött, aznap ő volt a Róka, ám ezt nem mertem sosem elmondani, most is csak a nyakláncomra simított ujjakkal emlékeztetem magam rá. Ő volt, és én vele akartam menni, vele élni, és azt akartam, hogy Will és Nate is jöjjenek velünk, hogy újra egy család lehessünk. Ő eltűnt, az én könyörgésemet lázálomnak minősítették, valaminek, amiről többet nem beszéltünk. Nem mondok semmit arra, hogy a problémákat nem lehet csak úgy lefaragni, nincs helye a szívemben kételkedésnek, kétségnek, mert ezek nagyon rossz tanácsadók. Élek, és éltet a remény, a vágy, az érzelmek, amiket sosem tapasztaltam meg.
- Én voltam. Én mondtam neki, hogy egy olyan nő hordja ki a gyermeketeket, akiben megbíztok, így lelkileg nem lesz számodra megterhelő. Testileg, ahogy mondtad, valóban rendben van minden, de lelkileg nincs, olyan sok mindent gyászolsz, Adél, amiket nem lehet csak úgy elengedni, és senki sem ad neked időt.
Will sem, a családjaink sem. Én testileg sem tartom egészségesnek ahhoz, hogy gyermeket szüljön, és ez nem kritika, mindig, mikor tükörbe nézek, látom, hogy a testem jelenleg nem alkalmas, hogy a balett után hízni fogok, meg kell alapoznom azt, hogy jó helye legyen a kisbabáimnak. Mind az ötnek, ha hihetünk abban, hogy egy gyűrű és egy lánc képes valós jóslatot adni. Jelenleg azonban ez még messze van, és tudjuk, hogy hogyan viszonyul hozzám a jóslás, totálisan szerencsétlennek állít be.
- Leírhatatlan lehet a fájdalmad, Adél, olyan, amit én nem tudok átérezni, mert soha ekkora fájdalmat nem éltem át. De tudok viszonyítani a saját legnagyobb fájdalmamhoz, és ezért tudom, hogy a tiéd százszor rosszabb annál. A gyász makacs dolog, időt kell neki hagyni, teret. Én egy évet kaptam, te szinte semmit. Az agyunk és a szívünk nem ugyanúgy van összerakva. Úgy hangzik, mintha úgy vélné, azzal segít a legtöbbet, ha újat ad, amivel lefoglalod magad, mert ő szeretné az újat. Ki kéne szabadulnod innen, elutazni, pihenni, távol lenni, és úgy visszatérni, hogy az vagy, aki szívvel és lélekkel akarja ezt. Ha nem itt vagy, talán a gyógyulás is gyorsabban jön. Gondoltál már erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzem, hogy néz, és tudom, hogy miért néz, és nem is hibáztatom érte, elvégre pont én mondok ilyeneket, akinek a férje gyakorlatilag a kötelességei megtétele előtt vesztette az életét? Igen, pont én. Vissza kellene fognom magam, mielőtt még csúnyán megjárom, de tényleg szerettem volna nekik segíteni, elvégre ha Adél tovább küzd ebben a megrekedt állapotban, vagy sosem lesz gyerek, vagy olyan beteg lesz, hogy arra mennek majd rá. Nem szabad kockáztatni egy életet, akinek nincs lehetősége tiltakozni. Egyszerűen nem szabad. Én értem, hogy Will szeretné, de egyszerűen ez nem biztonságos, sem az anyának, sem a babának. Nem az. És ezt nem tudom ennél pontosabban mondani.
- Ha csinálna egyet máshol, nyilván, de szerintem ő veled akar családot, csak nem tudom, hogy miért nem empatikusabb kicsit. Nem szabad siettetni. Ma már úgyis kitolódott a gyermekvállalás a harmincas évek második felére is akár, sőt, van valami színésznő a mugliknál, aki most majdnem ötven évesen szült. A színházban erről beszéltek a lányok.
Rém idegesítő volt, de ők meg olyan lelkesek voltak, hogy nem tudtam mást tenni, mint hagyni őket, hogy kibeszéljék, és utána végre foglalkozhattunk a darabbal is. Új premier lesz, gyerekbalett, ahol én tanítom be a táncokat a kicsiknek, vagyis kiskamaszoknak, de az ilyen megmozdulásaikkal nagyon játszanak a türelmemmel.
- Miért nincs, Adél? Miért nincs időtök? Ki az, aki azt mondja, hogy márpedig nekem holnapra terhes legyél? És miért nem helyezed magadat előre mindezekkel szemben?
Fakadok ki értetlenül, mert tényleg nem értem. Ha én elveszítenék nem egy kisbabát, nem érdekelne senki, én gyászolnék, addig, ameddig kell, amíg nem csak a testem, de a lelkem is egészséges nem lesz. Ha pedig akkor úgy döntök, hogy akarok gyereket, akkor azt mondom a férjemnek, hogy igen, itt az idő. Felháborít, főleg azért, mert ez ilyen mondatoknál magamra ismerek, csakhogy nálam csak az én életem volt a tét, de itt mindenkire hatással lesz.
- Nézd, én is olyan nagyon sok mindenbe beletörődtem, mert a nagymama ezt szerette volna. Én is beletörődtem a sorsomba, de aztán volt egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy eddig és ne tovább, ne tovább. Én önmagam akarok lenni, és nem egy báb, nem valaki, akit összetörnek és még hálás is érte, hogy megtették. És tudod mi van? Élek.
És neki is élnie kellene, megmutatni a bátyámnak, hogy mennyire élettel teli, mennyire nő, mennyire tud szeretni kényszer nélkül. És szerintem ha végre ő is képes lenne ezt meglépni, akkor egészséges és boldog életük lehetne, akár egy tucat gyerekkel is. Nézem őt, és érezem, hogy bármennyire is szeretnék segíteni neki, nem enged át, nem látja meg a lehetőségeket, nem is akar élni vele. Nem tudok segíteni, ha nem hagyja, így inkább sóhajtva engedek neki. Amit mond elcsodálkoztat, hiszen alig egy nappal korábban együtt étkeztem Willel, és jól megvoltunk együtt. Az arcomon egy pillanatnyi értetlenkedés jelenik meg, nem tudom, hogy Nate mit szeretett volna ezzel elérni, de nem feltétlenül biztos, hogy olyan jó az érzés, ami hatalmába kerít most. Viszont nem tartom valószínűnek, hogy Adélt bármilyen rossz szándék is vezérelné, és látom rajta, hogy ő tényleg komolyan gondolja, hogy jót tennénk neki.
- Szerinted ezekben az időkben szerencsés volna? Eleve nehezen nyit felénk, és, ahogy leírtad, most neki se könnyű, ha beállítanánk hozzátok együtt, nem biztos, hogy azt a választ kapnánk, amiben mind reménykedünk.
Az egy családdá válás nagyon is vonzó, vágyott dolog, a szívem is érzem, hogy hevesebben dobog. A terveim okán szövetségesekre lenne szükségem, és Will meg Nate jó alapok lennének, Adél szintúgy. A terveim szerint csendesen zárom majd az egészet, de tudom, hogy ebben a családban bármi megtörténhet.