Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Sértődötten fonja keresztbe maga előtt a karjait. Egyáltalán nem azért van itt, mert ezt szeretné. Még a húgáról se tudja elképzelni, hogy el tudta volna ide rángatni, de Regi érkezése derült égből a villámcsapásként érte őt, és szemmel láthatóan a lánynak sikerült kihasználnia a Kristófban okozott sokkot, hogy szóra próbálja bírni. De téved, ha azt hiszi, hogy az évek során megkeményedett szívét pár nosztalgikus emlék bedobásával, vagy pár cuki pillantással felpuhíthatná. Őt kemény fából faragták, ugyanabból, amiből a többi Návayt.
Első mondatát szépen elengedi a füle mellett. Pizzát se rendelt még, csak egy korsó sört kért ki a pulttól, mert úgy érezte, az most jobban fog kelleni. Ha közben megéhezne, felhatalmazva véli magát arra, hogy szó nélkül csenjen a vele szemben ülő tányérjáról.
- Nem tettél semmi rosszat - dörmögi halkan. Mi másért teperne Regi ennyire, minthogy a lelkét mardosó bűntudatot csillapítsa. De ha attól félt, hogy Krisz haragszik rá, akkor ez a szó klasszikus értelmében alaptalan, nyugodt szívvel hajthatja álomra a fejét ezentúl éjszakánként. Mégis, feleslegesnek érzi, hogy magyarázkodjon. Na meg miért is kéne neki bárkinek is... Egyszerűen gondol valamit, és mindenki hagyja őt békén. Felnőtt ember, járja a saját útját, a családtörténet bővelkedik tragikus csavarokban, minek erőltetni még ezt az összetartás szarságot?
- Szóval most már mindig a faluban leszel? - fakad ki hirtelen, ügyelve arra, hogy kerülje a szemkontaktust. Nagyon igyekszik higgadt maradni, de dolgoznak benne az indulatok. Izmai megfeszülten, mintegy ugrásra készen állnak, úgy préseli magát a széktámlába, s agya fogaskerekei fülsüketítően kattognak a felszín alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyot nyel, fogait összeszorítja úgy, mintha valami keserű gyógyszer bevételére szánná éppen rá magát, majd bátorságot vesz arra, hogy szúrós szemeivel hosszasan végigmérje az előtte ülő lányt. Olyan két évvel ezelőtt láthatta utoljára, de az is lehet, hogy még régebben. Nem nagyon szeret visszaemlékezni rá, meg úgy általában a családi dolgokra. Regi ugyanis pont ahhoz az ághoz tartozik, akikhez túlnyomórészt jó élmények kötik, de pont emiatt kavarja fel, ha mégis rájuk kell gondolnia. Fájó, ha a jelenét összehasonlítja a nosztalgikus múlttal, amikor még voltak céljai, és ezek megvalósítása teljesen reálisnak tűnt előtte. Aztán közbeszólt az otthoni helyzet, a javító, az elrontott VAV, és a tragikomikus párkapcsolati hullámvasutak, s most ott tart, ahol - sehol. Legalábbis ez a meggyőződése, és ezt most olyan, mintha nem akarná bolygatni valamiért. Ellentétben az unokahúgával, aki biztosan jól elvolt az eltelt idő alatt, csak éppen arról feledkezik meg, hogy nem csak az ő élete telt eddig, és nem minden úgy működik, ahogyan azt ő elképzeli. Krisz nem fog büszkén csacsogni a kudarcairól, és úgy tenni, mintha csak tegnap beszéltek volna utoljára, hát még amikor az egész kapcsolatrendszerüket felborította egy bizonyos személy elvesztése is. Ezek után mit várt? Nem érti...
- Azt hiszed, hogy ha te is sértődötten nézegetsz, akkor majd az lesz, amit te akarsz, és ömlengésbe kezdek? - most először elmosolyodik, mert tetszik neki a gondolat, hogy Regi ilyen kis naiv lenne még, aki hisz a jóban és a tündérmesékben. - Eddig sem érdekelt, hogy mi van a házzal. Nem az enyém - vállat von, még ha tudja is, hogy valószínűleg nem erre gondolt Regi sem. - Az is a te döntésed, hogy kinek a nyakán akarsz lenni, én ebbe nem szólok bele. Most mi változott? - kérdez, miután leszögezte álláspontját, a kiérkezett söréből pedig heves kortyolgatásokba kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak ezt a nevet ne. Ne így, ne itt, ne most. Az a kártya, amitől a legjobban félt, amitől szinte azonnal könny szökik a szemébe, most kijátszásra került. Mert hiába tanulta meg valamelyest kezelni az indulatait, mégiscsak egy közeli személy emlegeti fel neki Viktort. Rohadtul fájdalmas emlék, még mindig.
- Sok mindent akart... - vesz mély levegőt, hogy visszafojtson minden mást, ami még kikívánkozna belőle, de a vele szemben ülő oltári nagy szerencséje, hogy az unokatestvére, ezért Kristóf nem lenne képes őt bántani, már csak a keresztapjához fűződő kapcsolata miatt sem. - És te sem gondolhatod komolyan, hogy az egy hülye dögcédula... - csuklik el a hangja, aztán a söréből szipákol, ha már nem gyújthat rá idebent. Pedig mennyire megkívánta most, hogy kiszaladjon egy cigire. Helyette Regi szenvedő arcát kell néznie, ahogy Fannihoz hasonlóan kínlódik vele, utóbbi viszont legalább többé-kevésbé már feladta, hogy jobb belátásra bírja a fiút.
Idegesen az evőeszközökhöz kap, hogy kövesse a lány példáját a pizzaevéssel. Nem érdekli, ha csak saját magának rendelte, ő akkor is enni fog a lány táljából. Kihasít egy torz szeletet, majd egy szalvétát használva alátétnek kezd hangos csámcsogásba. Pont magasról tesz rá, mennyire csípős, gyakorlatilag három falat se, és már a pereménél nyammog. Újabb heves mozdulat, látszólag minden indulatát a pizzán tölti ki, s a következő nagyobbacska adag is eltűnik a szájában. Le se nyeli teljesen, mikor újra megszólal, mintegy befejezve a legelső félbehagyott mondatát.
- ... csak rohadtul nem úgy történt semmi, ahogy azt Ő akarta - csap az asztalra. Vár egy kicsit, megköszörüli a torkát, s a továbbiakban ugyan a fogai közt sziszegve, de meglepően normálisan kezdi el a magyarázatát. - Menjek a házába, és mosolyogjak, mintha mi se történt volna? Adjuk elő az álomcsaládot? Örülök, hogy végre megszabadultam apámtól. Te is jól megvoltál nélkülünk. Nincs szükséged rám. Fanni azt csinál, amit akar, de az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Tudom, kire számíthatok, és az csakis saját magam. Ez van. Elkéstél ezzel a hülye családegyesítő dumáddal, foglalkozz inkább a munkáddal, neked legalább összejött - tárja szét karjait, és ez egy olyan meggyőződése, ami tulajdonképpen már nem kavarja fel lelkileg, mert évek óta ebben a hitben él, és most sem hisztizni szeretne a sajnálatért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mindenki azt csinál, amit akar - vonogatja a vállát, mintha nem erre akart volna eddig is kilyukadni a mondataival. Ha kell, elismétli még párszor. - Örülök, hogy tovább tudsz lépni. Szerintem nekem is sikerült. Nem is én emlegetem fel a múltat... - próbál odaszúrni az utolsó mondatával, amit csak úgy sebtében csap hozzá, mielőtt ujjaival megtörölgetné a pizzaszafttól csillogó ajkait.
Viktor egészen biztosan nem ilyen életet képzelt el Kristófnak. Ő még nem tudhatta, hogy a javító és a családi háttér később hogyan kavar be a továbbtanulási terveknek, meg hogy a keresztfia lázadó korszaka az átlagosnál radikálisabb végkimenetelű lesz. Kristóf a lelke mélyén sokat őrlődik azon, hogy mit szólna most hozzá, milyen tanácsot tudna adni, de Regi iránymutatásairól hallani sem akar. Tudja, hogy valójában a saját kis céljait igyekszik elérni, és ehhez a bátyját használja fel ütőkártyának. Aljas húzás, még ha valójában tényleg elhiszi, hogy neki van igaza.
- Nem tűnt fel, hogy nem válaszoltam a leveleidre? Szerintem egyértelmű, hogy mi a döntésem - flegmázik tovább némi felháborodással a hangjában. Pont ebből jön át számára, hogy mennyire önzően gondolkodik, hogy valójában csak kell neki valamire a családja eszközként, hiszen amúgy se nagyon kereste az elmúlt években. Ha írt is levelet, Krisz felszínes, vagy éppen hátsó szándékot sejtett a dolog mögött, ezért ha reagált is rá, jellemzően rövidre fogta. Amúgy sem  szeret sokat írni, mert fél, hogy túl sok helyesírási hibát vét, na meg ember legyen a talpán, aki kiigazodik a kézírásán. Az ajánlatot meghallgatta, nem új neki, Regi viszont magasról tesz arra, hogy a srác mit szeretne.
- Ha veled is kellene laknom, egy nap után az idegeidre mennék a szokásaimmal - erősködik tovább, és szeme könnybe lábad, na de nem az érzelmektől, hanem az egyre mardosó pizzától. Úgy tűnik, most kezd igazán beütni a szósz és a paprika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Pengeélen táncol, bármikor robbanhat a bomba. Söröskorsóját úgy szorongatja magánál, mint középkori lovagok a pajzsukat, mielőtt a párbaj során egymásnak vágtatnának. Már fogytán a nedű, észnél kell lenni, hogy mikor hörpinti fel a maradékot, jobbnak tartja megvárni a drámaibb részeket, ha tartogat egyáltalán ilyeneket a találkozó. És hosszú monológ is következik, amit kifejezéstelen arccal hallgat végig ugyan, de elraktároz a belsőjében, mert a szavak szíven ütik, számára fontos személy szegezi azokat neki, így nem tudja csak úgy elengedni a füle mellett.
Minden bizonnyal úgy lenne, ahogy Regi fogalmaz. De ez az ő szemében a "mi lett volna, ha..." esete. Azt kívánja, bárcsak ez lenne a valóság. De mégsem ez a helyzet. Minden nap mardossa magát, ezért különösebben nem erősít rá. Nem kezdi el kioktatni sem arról, hogyan is bicsaklott meg a pályája, azt majd később szeretné. Napokig veszekedhetnének itt eredménytelenül, annyi indulat gyülemlett fel az évek során benne, de belefáradt abba, hogy ilyenekre csessze el az idejét. Ő is változik. Régen még ment volna. Mert hát, ő mindent megpróbált, úgy hiszi. Nem ő tehet a határozatokról, az apjáról, a váratlan tragédiákról, Bogi lelépéséről. Ő az áldozat, ezt a szerepet szokta meg.
- Ne akard mások álmát beteljesíteni... Javaslom, hogy a saját vágyaidat kövesd - ingatja a fejét, mintha egy bölcs, öreg, ám mégis arrogáns varázsló lenne, de ezt most tényleg komolyan gondolja. Kristóf is azt nézi, hogy ő mit akar, nem azt, hogy más mit akart. Reginek is ezt ajánlja, jó szívvel. Bűntudata van azért, amit most tett, de nem mutatná ki a világért se. Leveszi tekintetét a távozó rokonáról, kiissza korsójának tartalmát, majd a számla rendezte után vöröslő fejjel viharzik el a pizzériából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bált tartanak odafent, éjfél közeledtével a sötét vászonra felsorakozik a késő nyári égbolt valamennyi csillaga, s a tompa fülzúgás zajára kezdenek egyszerre vad keringőbe. Velük járja táncát az egész világ, benne a partra kikötött csónak, az ösvény, a szemközti rengeteg fenyvesei, de még tőle a jobb kézre eső pad is, amiben végül nem sikerül megkapaszkodnia, ahogy testével lassan előrezuhan. Kristóf rohadtul nem szeretne részt venni ezen a mulatságon, sőt, vérig van sértődve azon, hogy rajta kívül mindenki kapott meghívót, még ha nem is idegen számára az, hogy a világ összefogott ellene. A szomorú igazság persze az, hogy mindez csupán a fiú fejében létezik. Munka után átment a csárdába, mert már szólva lett, hogy túl látványosan dézsmálja a pub készletét, s nem vet jó fényt a helyre, ha az alkalmazottak rúgnak ki a legjobban a hámból. Szerencsére már régen összehaverkodott a helyi erőkkel annyira, hogy pohár poharat kövessen, s egy újabb részeg estét húzhasson be magának a nemlétező dicsőségfalának strigulái mellé. Fizetésnap van, ünnepelni kell, rohadjon meg mindenki... Mindenféle kevert kavarog a gyomrában, valamiért sosem olyan szerencsés, hogy kidobja a taccsot, ezért ilyenkor duplán megszenvedi. S épp úgy kavarognak fejében azok a nyomasztó gondolatok és emlékek, amiktől menekülni próbált, de hetek óta nem tud szabadulni. Bizsergő érzés testének több pontján, megszokott képszakadások. Szemet kinyit, majd lehuny. Ismeretlen táj. A mozdulatsor megismétlésével már derengeni kezd valami. Ez most más, új hely. Aztán a csillagok a tavacska víztükrén is megjelennek, legalábbis feltételezi, hogy még a faluban van. De ő is tudja, hogy rossz felé megy, hiszen nem erre lakik. Talán a kastélyba tartana, mert még közel egy év után sem szokta meg, hogy már elvégezte a mesterképzést.
Haza kell mennie. Ki tudja, mennyi idő alatt, de elég erőt gyűjt ahhoz, hogy feltápászkodjon, s egy újabb gyenge kísérletet tegyen a távozásra. Lábai elakadnak egymásban, mozgáskoordinációja felmondja a szolgálatot. Menekülne, de a tópart régi szeretőként úgy rohan őt üdvözölni, mintha vele is kavart volna annak idején. Egy hangos csobbanás, kétségbeesett kalimpálás, s valami csodával határos módon fennakad a nádasban, majd érzi, ahogy a hűvös víz kezdi átitatni a ruházatát. Két karjával felkönyököl, térdeivel próbálja feltolni magát, megfulladni persze azért nem fog ennyitől. Hangosan káromkodik egy sort...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nincs abban az állapotban, hogy a környezetével törődjön. Túlzottan lefoglalja az egyensúlyozás, na meg a hiábavaló küzdelem az ellen, hogy ne legyen csuromvizes a ruhája. Még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy nem a hideg évszakban borult be a tavacskába, mert így talán megússza tüdőgyulladás nélkül.
Józanodik. Lassan, de biztosan. A víz kicsit felfrissíti és kizökkenti a káoszból, ami a fejében zajlik. Már csak arra kell figyelnie, hogy ne akadjon össze a nyelve beszéd közben, és a lábai valóban arra menjenek, amerre ő akarja, és ez nagy előrelépés ahhoz képest, hogy néhány órával korábban még azt se nagyon tudta, hogy mi történik körülötte.
Alapvetően nem ijedős típus, de a hirtelen jött hangra egy pillanat erejéig mégis összerezzen. A nádasnak biztosan nem tesz jót, hogy benne fetreng valaki, de ez talán még nem valósít meg semmilyen szabálysértést, hiszen a tavacskában sokszor fürdenek diákok, ha unják a kastélybeli medencéket, vagy csak spórolás címén lusták belépőt váltani a barlangfürdőbe. Kristóf persze nem gondolkodik el ilyeneken, maximum az illető kilétén. Hangja ismerősen cseng, határozottnak tűnik. Hát persze, hogy egy aurorral fújja ilyenkor össze a cél, még szerencse, hogy nem kell igazolnia magát.
- Ne kíváncsiskodj - hangzik fel a sértődött válasz, közel fél perces hallgatást követően. Fogalma sincs még, kihez beszél egyáltalán, de örülne, ha békén hagynák. - Hogy a faszomba jutok én innen ki? - siránkozik magában. A nádas fájdalmas recsegésbe kezd, amint lassú és nehéz lépteivel utat tör magának valamerre, két kezével lökve szét maga előtt a növényzetet, mintha csak a kukoricásban lenne egy szántóföld közepén. Egészen konkrétan sikerül a tó közepe felé megindulnia.
- Fényt! - kiáltja követelőzően az első néhány méter megtétele után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismerős jelző üti meg a fülét. Kortól és nemtől függetlenül hetente többször is előfordul, hogy ezt találják rá mondani. Valamiért rendszeresen, meglehetősen hamar aggatják rá a címkét, amit először furcsállni kezdett, de aztán utóbb már bóknak könyvelt el, jobb híján. Lepereg róla, hiszen mondanak rá ennél sokkal durvábbakat is. Azon viszont már jobban fennakad, hogy az ő egyszerűnek és tiszteletteljesnek gondolt kérésére leállnak vele akadékoskodni. Nincs olyan kedvében, hogy vitába szálljon, legalábbis addig biztosan nem, amíg ki nem kecmereg valahogy a vízből. De inkább hagynák most őt békén a nádasban szenvedni, minthogy baszogatnák mindenfélével. Nincs ereje ahhoz se, hogy egyenesen járjon, hát még hogy összebalhézzon valami jöttmenttel.
Mint aki citromba harapott, úgy rándul görcsbe a szája. Hirtelen bevillan neki a jól ismert hang gazdája, s ettől feláll a szőr a hátán. Nem tudja, merre tart pontosan, de megfordul a fejében, hogy talán jó lenne elmenekülni a felelősségre vonás alól, mielőtt túl késő lesz. Ezt az éjszakát viszont már úgy tűnik, átvitt értelemben sem úszhatja meg szárazon.
- Ne ilyen erőset! Meg akarsz vakítani?! - kéri ki magának hangosan a fénybűbájra. Szándékosan hagyja figyelmen kívül az előző kérdését, nincs kedve ugyanis magyarázkodnia, nem is érzi úgy, hogy tartozik neki beszámolóval. A legprózaibb ok persze az, hogy maga se tudja, miként jutott ide, nyilván nem ez volt az eredeti terve, de ennek feszegetése olyan mély témákra terelné a beszélgetést, amiről hallani sem akar. Akkor tért magához igazán, amikor sokkolta őt a hideg víz.
Túl késő. A fények kihunynak, a varázsige kimondásra kerül. Kristóf minden porcikája a magasba emelkedik, horogra akadt halként kezd kétségbeesett vergődésbe, amihez torkaszakadtából üvölt fel a félelemtől. Ha ez kicsivel korábban történik vele, tuti kidobja a taccsot, így azonban az alkohol maradék hatása is jelentősen csökken a szervezetében. Ritkán érzi magát ennyire kiszolgáltatottnak, mert ha az is, akkor általában kiüti magát előtte, így nem ér rá aggódni ezen, fel se fogja, hogy mi történik vele. Egy örökkévalóságnak is tűnik, mire a földre zuhan.
- Mióta kényszeríthetsz te engem az engedélyem nélkül? - sipítozik kétségbeesetten. Szavait még kellő lassúsággal ejti ki ahhoz, hogy érezni lehessen rajt az alkoholfogyasztást. Az újfent meggyulladó fénytől a hátára fordul, s úgy takarja el két kezével az arcát, miközben összehúzza magát. -  Ejthettél volna a fejemre, legalább ápolhatnál egy nyomorékot - gúnyolódik szenvtelenül. - Követtél, mi? Valld be, hogy ez volt a terved! - vádaskodik, majd néhány nyüszítést követően végre befogja egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Olyan, mintha öt-tíz évvel visszaugrott volna az időben, hogy ismét a Návayak elhíresült családi összejöveteleinek közepén találhassa magát, ahol szabadon egymásnak ugorhattak a makacs véleményvezérek. Ez még azelőtt volt, hogy megalakult volna Regi és Fanni, és külön csapatként elvonultak volna beszélgetni mindenféle lányos dolgokról, vagy tudja is Kristóf, hogy mit csináltak kettesben. Próbálta felhívni magára a figyelmet, aztán rájött arra, hogy neki is meg kell találnia a saját útját, társaságát. Sikerült is, de hogy milyet, annak a történetét már mindenki kívülről fújja. S akire még támaszkodhatott ilyenkor, az Viktor volt, aki a szócsatákba szintén becsatlakozott, legtöbbször próbálva csitítani a fiatalabb generáció indulatait. Ezúttal viszont senki nem avatkozhatna közbe a tavacska partján, hogy tompítsa a kedélyeket. A két rokon hangja dacosan zengi be a környéket, talán még kifejezetten élvezik is mindketten a műsort, vagy már észre sem veszik a milyenségét, annyira természetes számukra.
Kristóf megforgatja szemeit, aztán hangosan pufog egyet. Azok után, hogy megszokja a fénybűbáj hatását, tiltakozóan összefonja maga előtt a karjait, lábait felhúzva pedig a talajra helyezi a talpát. Fél még azonban feltápászkodni, előtte úgy érzi, hogy erőt kell gyűjtenie.
- Szólhattál volna, hogy mire készülsz. Jól beszarattál - dünnyögi némileg megenyhülve, de azért túlzásokba nem kell esni, még mindig fel van háborodva azon, hogy az unokahúga ilyen magabiztossággal szégyenítette őt meg a szúnyogok és békák közönsége előtt.
- Ja, majd el is hiszem ezt a mesét, főleg egy auror szájából. Csak nem pasizni voltál? - vigyorog fel a földről, ahogy mélyeket lélegezve próbál erőt gyűjteni a talpra álláshoz. Tapsol egyet tenyerével, mutatóujját a magasba emeli, majd katonásan kiadja az ukázt - Bű-báj nél-kül! Felhúzni! Szíveskednél... Akkor megköszönném. De ha nem! Teszek rá. Majd megoldom. És ne emlegesd a családunkat, már így is szétszakad a fejem! - szisszen fel a fájdalomtól, ahogy egyúttal görcsbe rándulnak arcizmai is. Szavai összeszedetlenek, próbálja őket egymás után pakolni, talán most érződik igazán, hogy még nem múlt el teljesen az alkohol hatása - Na mi van, haza akarsz vinni? Azt se tudod, hol lakom - vágja oda büszkén, hiszen amíg az alagsor volt az otthona, jó pár baglyot kellett elzavarnia, csőrükben a Regitől kapott levelekkel, de amióta leköltözött a gyógyító házrészébe, élvezheti az inkognitóját, hiszen annyira még Regi se profi auror, hogy lenyomozza, meg is csinálná miatta a balhét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szeretne valami nagyon sértőt visszavágni rá, de nem tud. Úgy érzi, jól behúzták a csőbe az imént. Nem kellett volna szót ejtenie az érzéseiről, még akkor sem, ha azok a hangreakcióiból ítélve nyilvánvalóak voltak. Ha van, amit utál, akkor az pont az a helyzet, amikor gyengének tűnik, vagy konkrétan az is. És ha valakit ittas állapotban lebegtetnek az éjszaka sötétjében, az pont egy ilyen szituáció. Büszkesége azonban dolgozik benne, nem hagyja magát csak úgy megalázni, pláne a rokona előtt, akivel az aurori ambíciók miatt tudat alatti rivalizálás is zajlik.
- Ezt még visszakapod egyszer - dönt végül a fenyegetés mellett. Alig várja, hogy forduljon a kocka. Biztos benne, hogy előbb-utóbb Reginek is szüksége lesz rá, és akkor majd kiélheti az elfojtott dühét. A vérségi kapcsolat megakadályozza ugyan, hogy rendkívül durva legyen vele, hölgyekkel egyébként is finomabban bánik, de jön még az ő utcájába szívességért, és akkor lepi majd meg, amikor a legkevésbé számít rá. - Na szép... Legalább te ne legyél alkesz, ha már sikerültek a dolgaid - kegyetlen őszinteséggel tör elől belőle ez a mondat, köszönhetően az elfogyasztott italoknak.
Hallja ugyan, hogy beszélnek hozzá, de úgy dönt, hogy a mozgáskoordinációjával kezd el törődni. Lendít magán, próbálva az oldalára fordulni, de kétszer kell megismételnie, mire sikerül. Tenyerével alaposan körbetapogatja a talajt maga körül, mielőtt ránehezedve kihúzná magát, hogy aztán visszasüllyedjen a földre. Nem olyan egyszerű felkelni, főleg, hogy az imént pottyantották le. A porral és sárral vegyített ruházatát se volt még ideje szemügyre venni.
- Meg a nagy szart, előtte én foglak téged úgy leátkozni, hogy csak lesel - kéri ki magának felháborodva, s a nagy lendületben a zsebéhez nyúl, hogy elő tudja rántani a pálcáját. Nála is van egy határ, s ha kell, meg akarja mutatni, hogy egy csapásra helyre tudja rakni a családtagját. Aztán néhány ideges mozdulatot követően hamar megváltozik az arckifejezése.  - Hova tetted a pálcám!? Te vetted el? - vádolja ingerülten, s az eltűnés sokkoló felismerése úgy hat rá, mintha a reggeli ébresztőórája szólalt volna meg. Habozás nélkül belecsap Regi tenyerébe, s felhúzatja magát fekhelyéről. Most térdein támaszkodva, kissé berogyva sóhajt mélyeket, hogy kijózanodjon pillanatnyi szédüléséből, s agya tovább kattogjon újdonsült problémáján.
- Ez most tényleg nem játék - fakad ki kétségbeesetten, s szemével már a nádast kémleli, hátha ott veszett nyoma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyszerűen zavarja, hogy van valaki, aki csak úgy derült égből betoppant az életébe, és nem tehet ellene semmit. Tűrnie kell, hogy ennyire nyeregben érzi magát mellette, és magas lóról osztja az észt neki. Akárhányszor ránéz, Viktor jut az eszébe, s ha felhúzná magát Regi szavain, mert azok már megütik a bicskanyitogató szintet, akkor máris megjelenik a vállán a keresztapja, fehér ruhába öltöztetett kisangyalként, és vet pár rosszalló pillantást Kristófra, aki ettől máris kétszer meg kell gondolja a mondandóját.
- Játszod az erős lányt? A pizzériában még bömbölni készültél - szúrja oda megjegyzését emlékeztetőül. Valóban nincs pontos fogalma arról, hogyan is büntethetné meg Regit méltó módon, de van néhány átok, amit szívesen alkalmazna. Elképzeli, ahogy egy váratlan pillanatban a levegőbe repíti, csak éppen magasabbra...
- Nem tagadom, szoktam inni... Tudják rólam - tárja szét karjait, mielőtt tudatosulna benne pálcája eltűnése. - Auror vagy. Nyomozz... A csárdában még nálam volt, asszem... - tűnődik el magában, amint kotorászni kezd a zsebeiben. - A cigim is eltűnt, basszus. Vagy pont kifogytam belőle? Hmm... Még jó, hogy az irataim nem tartom magamnál - az első józanító pofon a tavacskába borulás volt, azt követte Regi felbukkanása, s a mentőhadművelete a nádasból. A harmadik gyomrost a felismerés adta, hogy eltűntek a dolgai, s most tanácstalanul vakargatja a tarkóját, hogy mi tévő legyen.
- MOST FEJEZD BE - ordít rá ingerülten, reflexből, gondolkodás nélkül. Pont egy károgó-vinnyogó papagáj hiányzott neki, amikor amúgy is látja, hogy mekkora bajban van. Elárulva érzi magát, amiért az állapotát kihasználva próbál a lányka lelki foglalkozást tartani, de nagyon is felfogja, hogy mire akar ezzel kilyukadni. És ő is tudja, hogy régen nem ilyen volt... Nem hülye. Fáj neki a jelen. Mégis, amikor kapcsol, hogy egy kicsit parasztul reagált, úgy dönt, hogy szépíteni próbál a helyzeten. - Ezt ne most, légyszi - teszi hozzá egy fokkal nyugodtabb hangon, kérlelően, mintha egyúttal bocsánatát is sugallná arról, ahogy kettővel ezelőtt beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Regi olyat tesz, ami rájuk családilag kevésbé jellemző. Anélkül, hogy bármiképpen is kommentálná az elhangzottakat, úgy dönt, hogy ezúttal lenyeli a Kristóf által mondottakat. Nem számított rá, hogy a bicskanyitogató stílusára ez lesz a viszontválasz, talán ezért is kerekedik el úgy a szeme a sötétben, s belül még inkább bosszantani kezdi, hogy pár pillanatra hangos kiabálás helyett elcsendesedik körülöttük a levegő. Ha a lelkének nem is, a szervezetének biztosan jót tesz, hogy nem kell hallgatnia a kioktatást, a szópárbajtól ugyanis épp kezdett visszajönni az émelygése.
Kezeit csípőjére helyezi, sokat itt úgyse tudna tenni ilyen fényviszonyok mellett. Fájlalja még a végtagjait az esés következtében, mindene libabőrös a hideg ruházattól, hajáról cseppekben potyog le a sáros víz. Ha nem muszáj, nem menne a part közelébe, nehogy úgy járjon, ahogy percekkel ezelőtt, s megint a tavacskában kössön ki. Inkább halvány mosoly jelenik meg az arcán, amiért a rokonát fogta be pálcát keresni. Végezze csak a dolgát az auror, ha már kitanulta a szakmát.
- Biztosan akkor esett ki a zsebemből, amikor kiemeltél a vízből - bosszankodik hangosan, mintegy dorgálóan intézve hozzá a szavakat, amint átveszi tőle a saját pálcáját. Maga elé tartva gyors szemrevételezést követően megállapítja, hogy szerencsére nem látszik rajta sérülés nyoma, úgyhogy tényleg jó, hogy nem tört el a művelet során. Egy köszönömöt azért elmormog halkan. - Tüdőgyulladást fogok kapni, ha rajtam marad így a ruha. Az evapores segít ezen? - gondolkodik hangosan, de egyelőre nem mer varázslatot végrehajtani, már csak az állapota miatt is kockázatos lenne.
- A kulcsom, a kulcsom... Asszem a pult mögött hagytam - kijelentése után káromkodik egy sort, amiért úgy tűnik, mégiscsak a házban fog kikötni, ahol eredetileg nem akart. A csárda már bezárt, oda mégse törhet be érte, az éjszaka pedig már hűvös ahhoz, hogy a padon aludjon. Gondolkodik egy ideig, aztán beadja a derekát. Így durcogva ugyan, de Regi mögött haladva kóbor ebként, döcögve követni kezdi. Meleg hajlék, talán még egy kis ingyen kaja-pia is becsúszik, ha már az otthoni hűtő úgyis kiürült. Ez még nem jelenti azt, hogy odaköltözne...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A Boglyas tér környékén hetente többször, ha nem naponta feltűnik. Legtöbbször munkába siet, aztán onnan haza, vagy szórakozni jár el, de futás vagy séta alkalmával is gyakran ejti útjába, amikor nincs ott akkora forgalom. Arra azonban mindig nagyon figyel, hogy a játszótérnél a szokásosnál sietősebbre vegye lépteit. Mert az embereket még mindig igyekszik kerülni, amikor csak lehet. Fárasztja őt a sok babakocsis anyuka, fülének sajdító a gyerekricsaj, ami onnan száll az utcarész felé. Azt azonban sosem tudja megállni, hogy ne vessen oda egy-egy pillantást kíváncsian. Egyébként meg, ha már este van, alkalomadtán megtelepszik az egyik felnőttek számára kialakított asztalnál. Vagy azért, mert kell a szünet a hazacsámborgásban, vagy csak egy üveggel és egy szál cigivel a szájában ül ki. Ezúttal még világos van, és épp távozóban vannak a kicsikkel. Egy fiatal diákot lát csak szerencsétlenkedni az egyik mászóka rúdjánál. Távolról nem látja jól, de nem tűnik ismerősnek. Utolsó éveiben a többi mestertanonccal bandázott, az alatta lévő évfolyamokat kevésbé figyelte, amióta pedig eljött a kastélyból, csak a kocsmázó fiatalokat vágja. Ez a srác nem tűnt közéjük tartozónak.
Először távolról figyeli, majd közelebb megy hozzá. Nem oson, de nem is közvetlen. Leül az egyik padra, és figyel, tisztes távolból. A gyerek alig bír többet néhány húzódzkodásnál. Ez könnyű terep, gondolja, hogy végre fitogtathassa valaki előtt az erejét. Próbálja leplezni vigyorát, amint odalép mellé, és gyakorlott mozdulatokba kezd mellette, mint ahogy annak idején a katonai táborban tette. Rutin, gyerekjáték. Öltözete eleve laza, legalább letudja a napi edzést is.
- Ezt így kell - veti oda, hangjából azonban nem a mentorálás, hanem inkább valamiféle kioktatás, hencegés szűrődik le. Csinál még párat, aztán amikor már vörös lesz a feje, leugrik és fúj egyet. Mondjuk bemelegíteni nem ártott volna, de sietett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Sajnálja, hogy nem zakózott le a magasból, mert legalább lett volna min röhögnie. Közelről ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy full kezdő a gyerek. Aztán az is, hogy kicsit naiv. A technika és a mozdulatsor maga volt a testépítés meggyalázása. Erre muszáj reagálnia valahogy.
- Csak nem navinés vagy? - kérdez vissza zsigerből, miután végighallgatta a remélt és kapott dicséretet. Dagadt is a mája tőle rendesen. Persze jobban szereti, amikor lányokat vehet le a lábáról így, de gyakorlat teszi a mestert. - Mert gyenge vagy. Úgy kell csinálni, ahogy mutattam - vigyorodik el, miközben karjait oldalt kitartva nyújtómozdulatokba kezd. Szeretne spórolni az energiájával, jól jöhet még, ha további edzésre kerül a sor, ahogy Jacob is kéri tőle. Végre szerepelhet.
- Elég gyakran - többet nem mond. Véletlenül sem teszi hozzá, hogy aurornak készült, így az edzőtáborokról is hallgat inkább, hiszen akkor támadási felületet adna magának. - Krisz vagyok - fogadja el a srác jobbját némi gondolkodást követően, aztán újra a mászóka rúdjához áll. - Figyelj, hogyan csinálom - hangzik az utasítás a szájából, s kissé ráérősen csinál még egy tucattal, oldalra pillantgatva, hogy a másik nézi-e a műveletet. Miután ez megvan, újra mellé érkezik, nagyokat lélegzik, és megint nyújtásba kezd.
- Lehet, hogy ez még mély víz neked - veti oda mellékesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A rutin, meg az évek... - nyögi ki egy hangos sóhajtás után. Először úgy tűnik, mintha szerette volna jobban is megmagyarázni, de végül aztán gyorsan elveti ennek gondolatát, mert az túl sok szájbarágással járna. Honnan is tudhatná ez a fiú... Az arcára van írva, és kész. Az egyszerűen manipulálhatósága, hiszékenysége, esetlensége, minden apró jel erről árulkodik.
- Mondtam én - erősíti meg, arcán egy apró, elégedett mosollyal. - Nem nagyon szoktál edzeni, mi? Kezdd valami mással először, talán - eleinte hangosan gondolkodik, de aztán rájön, hogy tulajdonképpen javaslatot tesz a srácnak. Ha nem itt húzódzkodik, hanem előtte fut, fekvőzik, és kondicionálja magát, akkor ebben is egész ügyes lesz. Persze hónapok, akár évek, mire eljut odáig. Kristóf sem ma kezdte. Sőt, az utóbbi időkben azért jóval puhányabb lett. Árnyéka fénykorának. Meló mellett nem sok ideje van rá, hétvégén meg általában a másnaposságát heveri ki.
- Na ja, csak aztán kíméld magad, semmi értelme kicsinálnod a tested - figyelmezteti. Elég egy rossz mozdulat, túlerőltetés, aztán lőttek a projektjének. Krisz meg majd tologathatja egy kerekesszékben, ennyiből állna a segítsége.
- Cikiznek? Vagy csajt akarsz? - faggatja. Hangjából érződik, hogy egyre jobban felkelti kíváncsiságát. Egyébként is ámult a kitartásán, amikor újra a korlátnak ment, nem gondolta volna ugyanis, hogy még egyszer megpróbálja. Legalább komolyan veszi, eddig. És hisztizni se kezdett el az apró beszólásokon. Pirospont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Maga elé nézve hümmög párat, majd amint az állát vakargatja, újból megnézi a fiút. Ezúttal próbálja elnyomni a provokatív késztetéseit, hogy úgymond szakmailag tudja felmérni, mint férfi a férfit-fiút, amihez egészen egyszerűen csak annyit tesz, hogy a tábori kiképzőjük helyébe képzeli magát, és próbálja felidézni azokat a kritériumokat, amiket ott hallott. Jacobtól megtudja, hogy néha futni szokott, amire ide-oda kezdi el döntögetni a fejét, de hosszú ideig nem mond rá semmit.
- Jobb, mint a semmi - állapítja meg végül. - Nem vagy kövér. Az már jó. Ha kövér vagy, szánalmas vagy. Annál már csak a kövér nők rosszabbak - kezdi megjegyzését, ami aztán átcsap valamiféle panaszkodásba, kifakadásba. Messziről kerülte őket, mert mégis hogy nézett volna ki, hogy egy debella mellett mutatkozik. Lehet, hogy egy-egy teltkarcsú csajszit befűzött korábban, az még belefér, na de aki már zsírdisznó kategória, az csakis gúny tárgyává válhatott a szemében, legalábbis amikor diákként még nem kellett visszafognia magát a jelzőkkel.
- Gondoltam, mindjárt gondoltam - int fejével, hogy kövesse. Leül az egyik padra, ahonnan az imént még őt nézte, kezével maga mellé bök, hogy melléültesse újdonsült beszélgetőtársát, addig pedig látványosan a gondolataival van elfoglalva, hogy valami okosat tudjon mondani. Ami persze nem mindig az erőssége, főleg, ha ilyen fogós kérdéseket kap. Messziről kell ugyanis indítania.
- Ki az a Kori? Van róla képed? - vág közbe, de tulajdonképpen csak az időt húzza. Meglepi, hogy valaki ilyet kér tőle. Más már felkapta volna a vizet, és a végén még össze is bunyóztak volna a beszóláson, hogy gyengének mondott valakit. Akkor bizonyíthatna, hogy neki van igaza, erre átcsap személyi edzőbe. Ezt nem pénzért szokták csinálni?
- Verekedtél már valaha? - kérdez újból. Elfutni a gyávák futnak. - Abban a szarfészekben nem csoda, hogy jobb híján egymást ütik-verik a diákok. De csak úgy lehet kibírni azokat az unalmas órákat, ha megakad a szemed egy-két jó csajon. Amúgy... sportoltam, aztán lett izmom. Ilyen egyszerű. Ez alkat kérdése is. De legalább nem vagy kövér. Viszont ugye navinés vagy... Szóval csodát ne várj. A navinések sosem lesznek elég bátrak kiállni magukért - árulja el a nagy titkot, s még el is mosolyodik hozzá. - De ha tényleg eleged van, hát kezdj el gyúrni. Először kétkilóssal, aztán jöhet a többi. Fekvőzés, felülés, ilyenek. Meg ugye kaja - vonogatja a vállát eltöprengve, hogy ez amúgy hogy is működik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szereti, amikor bólogatnak, meghallgatják, ő pedig megoszthatja valakivel a világról alkotott véleményét. Senki ne vonja kérdőre, mit miért gondol így. Ha mégis kötözködnének, hamar ökölbe szorul a keze, annak ellenére, hogy a ravaszabb varázslók pálcát ragadnak ilyenkor, ami ellen valljuk be, a fizikumával aligha tehet valamit. Ha elég jók a reflexei, kiüti a kezükből az eszközt, mielőtt el tudnák kántálni a mondókájukat, de ez csak az esetek kis számában fordult elő. Elégedettséggel tölti el az átkok által okozott szenvedés látványa másokon, de van valami sokkal-sokkal felszabadítóbb abban, ha a testével okozhat fájdalmat másoknak. Jacob pedig remek hallgatóság. Fogékony, úgy szívja magába a tudást, mint a szivacs, s ilyen hajlítható személyiségek nem minden nap jönnek vele szemben.
- Kornélia - ismétli meg olyan hangon, mint az ötéves gyerek, akivel az imént akarnak megetetni egy falat kelbimbót. - Hát, elég vénkisasszonyos nevet adtak neki a szülei - jegyzi meg szánalommal a hangjában. - Na, de nem a név számít! - emeli magasba jobb mutatóujját, amolyan vigasztalásként.
- Hány éves? - kérdezi tovább, miközben talán szándékosan, talán nem, de figyelmen kívül hagyja Jacob kérdését. Persze az még nem fordul meg a fejében, hogy elhappolja a fiútól, de ha esetleg mégsem ő az esete, amire nagyobb tétben is fogadna, akkor jogosultnak érezné magát is bevetni, hátha.
- Valahol el kell kezdeni - túr bele a hajába egy mély sóhaj után. Persze nem csalódott, ilyesmire számított, ha azt mondta volna, hogy igen, akkor valószínűleg Kristóf kiszimatolta volna, hogy nem teljesen őszinte vele. Egy jó kapcsolat alapja pedig a bizalom, most mindent el kell mondania neki, ha változtatni akar. - Remek. Nos, hát... Nem vagyok időmilliomos. Dolgozom, pénzből élek, tudod...  -nyújtja el a mondatot, hátha itt jön közbe az a rész, hogy az ellenszolgáltatásokról tárgyaljanak. - Még sosem kértek tőlem így ilyet, de megtisztelő - ízlelgeti a szavakat, amiket hallott, valósággal fürödve a dicsőségben. Hát persze, hogy örül a lehetőségnek, de nem jótét lélek ő.
- Ja, itt. Mert nem jársz a pubba. Akkor látnál. Nem is akárhogy - hordja fenn a orrát, elmosolyodva, felidézve sok éjszaka fűszeres emlékét. - Te hányadikos is vagy? Hogy bírod odafent, a veréseken kívül? Még hány évet kell lehúznod, hogy szabadulj? - viccelődik, a korát találgatva, de ilyen külsővel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az elmúlt időszakban azt kezdte el mérlegelni magában, hogy vajon melyik nap lesz a meghatározóbb számára - a bevonulás előtti, vagy konkrétan a bevonulás napja. Aztán gyorsan emlékeztette magát arra, hogy honnan jött, hol tart most, és hová igyekszik. A lányok nem téríthetik el a céljától, pláne amikor már láthatóan a szeme előtt lebeg. Akármennyire izgatja a gondolat, hogy Bonnie-val fogja eltölteni az utolsó szabad estéjét, ez még önmagában semmit nem jelent. Csak egy találkozást ígértek egymásnak, nem többet. Ilyenben többször volt már része, még az sem idegen élmény neki, hogy ő az első a másiknak.
Mindent összepakolt, ami kellhet majd. Nem tudja, hová fogják vinni az akadémiáról a következő hónapokban, de mindent meg fog tenni azért, hogy valamilyen úton-módon lehetősége legyen a kapcsolttartásra, ha ellenőrzött keretek között is, de szeretné átverekedni magát a kérelmeken, hogy kommunikálhasson a számára fontos személyekkel. Valószínűleg Regivel fog tudni mindenképpen, ezért rajta keresztül remél lehetőségeket. A hátizsákjában tértágítóval rendezte el a felszerelését, a sérülésmentességről pedig különféle védőbűbájok gondoskodnak. A csónakházban éjszakázni nem kihívás a szemében. Tulajdonképpen egy ötcsillagos szálloda lehetne, ha azt nézi, milyen körülmények között kellett aludnia néhány gyakorlaton. Emiatt nem aggódik. Hogy a másik eljön-e, azon már jobban, mert furcsán venné ki magát, ha a Reginek beadott fedősztoriját utólag felül kellene írnia. Nem hazudhatott neki a kiképzés kezdetéről, de szerinte kellően hihető alibit szerzett, vagy az unokatestvérét sem érdekli különösebben ennyire a magánélete. Kényelmes szerkót húzott, aludni is tudna benne - mondjuk azt szinte bármiben. A haja még mindig kellően tüsi. Nem tudja, hogy esznek is-e, de azért próbált felkészülni mindenre, ahogy eltanulta a túléléstanban jártas rokonától. Otthon letusolt, fogat is mosott, kellemes férfi tusfürdő és mentolos fogkrém illata vegyül a közelében. Rápillant a kinti tűzrakóhelyre, amiről megállapítja, hogy bár sokszor járt erre, de használni még nem volt alkalma, aztán bent lepakol, és a falnak dőlve vár keresztbe font karokkal. Szerencsére senki nincs itt. Már csak Bonnie-nak kell felbukkannia. A Nap már vörösen közelít a fák tetejéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Figyel, próbálja leszűrni a szavakból és a hangsúlyból, hogy reménybeli esti társaságának milyen ma a hangulata, de a testbeszédéből ítélve egyelőre arra jut, hogy Kristófot másolja, mint egy tükör.
- Halihó - mosolyog rá, és egy nagyot sóhajt a megkönnyebbüléstől, hogy megérkezett, tényleg eljött, bár hogy valóságként éli-e meg a történéseket, abban még nem teljesen biztos. Csak hagyja, hogy vigyék az ingerek és az élmények, a közelgő félhomályban, egyelőre azonban elégséges fény szűrődik be az ablakokon ahhoz, hogy ne kelljen lámpát gyújtaniuk. Tudatosul benne, hogy sokkal kevésbé felkészült, vagy inkább teljesen másra számított, mert általában a szájára van szükség egy találkozás során - mármint beszélgetnek hosszabb-rövidebb ideig, aztán történik, aminek történnie kell. Most, hogy a terepgyakorlatra készült, valahogy nem számolt a romantikával, mint mondjuk a visszatérése esetén vizionálta a szabadtéri piknikezést valahol. Örült, ha minden szükséges, életbevágóan fontos felszerelést begyömöszölt a tértágítós mércével is jól megpakolt táskájába. Na persze egy kis édesség, nassolnivaló, meg víz mindig akad nála, amivel megkínálhatja a másikat. Bonnie unos kommentjén elneveti magát, majd megrázza a fejét.
- Kiüljünk a teraszra? - int az ajtó felé, mert hát naplemente van, a szúnyogok remélhetőleg még nem fogják megenni őket, és ott sokkal hangulatosabb folytatni a beszélgetést. - Vagy... épp tilosban járunk, és jobb lenne, ha nem keltenénk feltűnést? - bizonytalanodik el hirtelen, mert túl kicsi ez a város ahhoz, hogy ne szülessenek pletykák óhatatlanul, ha kettesben látnak valakiket. Az a saját alibijét is veszélyeztetné például. Akárhogy is dönt Bonnie, a kérdését nem hagyja válasz nélkül.
- Hozatnék egy kényelmes ágyat ide... - neveti el magát a válaszon. - Ilyesmire gondoltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Megrázza a fejét a kérdésre, majd elmosolyodik. Kedveli a bátor és bevállalós lányokat, csak még szoknia kell a helyzetet, mert általában neki kell annak lennie.
- Megoldjuk - szakítja félbe katonás határozottsággal a magyarázatkeresését, mert ennyire nem akar, és általában nem is szokott ráfeszülni semmire. Egyedül Regi feltűnésétől tart, de azon is csak röhögne kínjában.
- Csodálom, hogy nem az erdő közepén akartál találkozni velem... Felfedezhetted volna a sátrat, amit kapunk a kiképzésen. Szerintem elférnénk benne valahogy. A hálózsákom mindenesetre magammal hoztam. Kapok majd bemutatót a tudásodról... az elemi mágia terén? - veszi a lapot, és csakúgy, mint a múltkor az otthonában, itt is közel kerül hozzá. Ugyanaz az érzés keríti hatalmába, mint néhány nappal ezelőtt. Érzi, hogy felgyorsul a pulzusa, de visszafojtja a lélegzetét. Hanglejtése komoly, de a tekintete ravasz, és a képéről sem lehet letörölni a vigyort.
- Van nálam keksz és hagymakarika, kivegyem a táskámból? - kérdezi. Szívesen időzne tovább a csónakházban, de a naplementét megérti, hogy kár lenne kihagyniuk. Bonnie válasza után csatlakozik mellé, legszívesebben helyet is foglalna a padlón. Egyelőre a naplementét nézi enyhén hunyorogva, aztán Bonnie-t, aki még mindig hihetetlen, hogy itt van, mert ezt a randit nem látta jönni. Elveszi a limonádét, majd belekortyol.
- Na és milyen volt a napod amúgy? - elröhögi magát, mert tudja, hogy nagyon béna kérdést tett fel. - Amúgy töltötted már extrém helyen az éjszakát? Ez is annak számít viszonylag - csak hogy tudja, mire számítson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egyre nagyobbá válik az önbizalma és a lelkesedése. Hol lehet az a pont, aminél már átlépne egy határt a kijelentéseivel? Melyik flörtje, beszólása lenne túl sok Bonnie-nak? Vagy valóban megnyerte a főnyereményt? Ezt még magának se merné bevallani, marad inkább a további tesztelgetéseknél és a Návay-féle kóstolgatásnál. Hogy egy sátorban töltsék az éjszakát az erdő közepén, az számára mesébe illően izgalmas kaland lenne, de persze a most zajló csónakházi éjszaka sem ígérkezik semminek.
- Nagyon kíváncsi leszek - mosolyodik el, és legszívesebben már most azonnal látna tőle valami izgalmasat. - Ú, tudsz sütni? Király vagy. Bármi jöhet. Nem vagyok válogatós, és végtelen étvágyam van - nyúl a pólója alá úgy, hogy a hasán tett körkörös mozdulataival meg tudja villantani a felsőtestét a másiknak, persze csak ha elég szemfüles abban a néhány másodpercben. Aztán előszedi a cuccai közül az ételeket, és elhelyezkedik a földön törökülésben. Miközben Bonnie válaszol, türelmetlenül a doboza felé nyúl, leveszi annak fedelét, és betol egy kisebb szelet pitét a szájába, amitől kissé maszatosak lesznek az ajkai. Néhány morzsát még a mellkasáról is kénytelen lesöpörni, de szerencsére nem ette le magát annyira, hogy foltot hagyjon a ruháján.
- Ne viccelj, szétizgultam a napot. Azt vártam, hogy mikor lesz már napnyugta. De közben meg tudtam, hogy mégiscsak ez az utolsó szabad napom. Nagyon felemás érzés, hogy most itt vagyok veled, és mégis készülök eltűnni. És valahol meg várom is, hogy túl legyek rajta - válaszolja, miközben még teli szájjal küzdi le az utolsó falatokat, de nagy nehezen lenyeli az utolsót is. Tekintetével a távolba mered, és az eget figyeli.
- Akarsz róla beszélni? - pillant rá együttérzően. Nem akart rossz témát felhozni, de ez annak tűnik. Még ha otthonosan is mozog a természetben, kint éjszakázni azért nem olyan jó móka. Aztán éles váltással az aggodalmat az izgalom váltja fel benne. - És az még extrémebb lenne, ha egy harmadik fél is megjelenne. De ne... inkább ne - rázza meg a fejét, ahogy elneveti magát.
- A sütivel már levettél a lábamról... - fekszik hanyatt hirtelen mosolyogva, hogy alátámassza szavait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Zene füleimnek. Akkor jelentkezhetek hozzád hivatásos kóstolónak? - kérdezi oldalra döntött fejjel, méghozzá teljesen komoly hangon. Előtte van, ahogy Bonnie a konyhában sürög-forog, aztán folytatja a gondolatmenetet, és egészen odáig jut, hogy már az ágyába viszi neki a reggelit napi szinten. Sőt, olyannyira elereszti a fantáziáját, hogy megálmodik egy kiskertet a ház mögé, ahonnan a lány terromágiájának köszönhetően finomabbnál finomabb gyümölcsöket és zöldségeket hozhat be hozzávalónak. Jól járna vele. - Bár ezt lehet, hogy csak az első falat után kellene megkérdeznem - teszi a szájához a kezét, hogy bosszantsa kicsit a másikat.
- Mennyei - jegyzi meg halkan. Némileg illúziórombolónak hat, hogy közben kiszívogatja a fogai között ragadt sütidarabkákat, de hát a másik nyilvánvalóan tudta, hogy egy ragacsos sütivel mit kockáztat. Hogy az ízekre értette-e, vagy a váratlanul jött csókra, azt nem köti az orrára, de teljességgel felvillanyozza őt a lépés. Kezdi érezni, hogy ebből könnyen lehet egy olyan éjszaka, ami alatt egy szemhunyásnyit sem alszik, annyira tele van energiákkal. Mielőtt azonban hevesen visszacsókolhatna, Bonnie kezd hosszabb monológba, amit figyelmesen végighallgat.
- Azon kívül, hogy kaptam tőled egy darumadarat és egy növénykét, meg sütöttél nekem, és velem készülsz tölteni az egész éjszakát... honnan tudhatom, hogy tényleg várnál rám? - ennél a pontnál muszáj elnevetnie magát, hiszen hallja, amit az előbb mondott. - Büszke vagy rám? De közben annyira mégsem ismersz, hogy átérezd a helyzetem, hacsak nem Regi pletykált. Vagy tévedek? - érezhetően próbálja elbizonytalanítani, és kizökkenteni az álláspontjából, mert kezd olyan érzése támadni, hogy nem érdemli meg a kedves szavakat, amikhez egyébként se nagyon szokott hozzá, legfeljebb Regitől viseli el egy adott pontig. De most olyan, mintha a felvételije óta mindenki babérkoszorút dobna a fejére, pedig olyan sok mindent azért nem tett azon kívül, hogy teljesítette az alkalmassági követelményeket.
- Szándékosan tette? Nem lehet, hogy baleset volt? Nem értem... Talán nem tudta, hogy ezzel mit okozhatott neked? - nem mondja magát profinak a témában, de azt át tudja érezni, hogy valaki kapcsolódik az eleméhez, ezért nyilván gondolta, hogy ezzel egy másik elemi mágus aztán pláne tisztában kéne legyen. Éppen emiatt bosszantja, amit mesél neki, de talán elég régi emlék ez már Bonnie-nak ahhoz, hogy ne fájjon annyira. Óvatosan átveszi tőle a hajtást, és leteszi maguk elé.
- Mit fogsz csinálni helyettem és nélkülem, amíg vissza nem térek? A munkán kívül van valami fix terved amúgy? - a nehéz múltjáról mégsem szívesen kérdezné tovább, így is elég sok rosszat hallott már pletykákból. Ehelyett inkább gyengéden a kezéért nyúl, és összefonja ujjait az övéivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Garantálom, hogy az leszek. Nálunk ez családi adottság. Néha már túlságosan is nyersen tudok fogalmazni, de ezt pont nem kell bemutatnom neked - magyarázza mosolyogva. Elég csak a számtalan pubban töltött estéi egyikére gondolnia, ahol Bonnie társasága is ott volt, így találkozhatott a hírhedt-híres stílusával is. Ez sokaknak bejön, másokat viszont taszít. Az biztos, hogy van önbizalma, és meri vállalni a véleményét, határozottan áll ki az igazáért.
Gondolatai visszatáncolnak a hármas együttlétről való képzelgésről - amire felcsillant ugyan a szeme, de annyira hihetetlennek tartotta, hogy valaki, ráadásul pont Bonnie ilyen lazán és viccesen reagálja le, hogy sokk hatása alá került, ezért jobbnak látta továbblépni a válaszon, és majd ahogy elhangzott az ígéret alapján, olyan tíz év múlva visszatérni rá, ha nem kapja el jobban a kangörcs addigra - valami egészen mély magyarázatra. Még nem meri megengedni magának azt, hogy bízzon benne, de szeretne hinni neki. Úgy hallgatja szavait mellette ülve, felhúzott lábakkal, mint ahogy valószínűleg az előkészítősök hallgatják odabent a mesedélutánt. Csak ez most nem egy mese, hanem a valóság. Bonnie túl jó hozzá. Túlságosan tiszta lélek, és mellé ijesztően belevalóan tud viselkedni, mert gyakorlatilag sorra dönt meg egy csomó olyan tévhitet, amit eddig a gyengébbik nemről gondolt vagy tapasztalt.
- Na jó, de én nem csináltam semmi egetrengetőt, hogy büszke legyél rám -  mentegetőzik kínos mosollyal az arcán. - Ennyi erővel az összes többi akadémistára is büszke vagy, nem? Vagy a kölkökre a suliban, hogy megmosták a kezüket tízórai előtt. Most ez persze aranyos, meg minden, de... Nekem ez a szó valahogy nagyobb jelentőséggel bír - próbálkozik finoman elmagyarázni Bonnie-nak, hogy miért ódzkodik a kifejezéstől, és miért hozta zavarba vele. Arra viszont rájött, hogy nagyon szereti hallgatni, ahogy lelkesen magyaráz valamiről, mert iszonyatosan aranyos közben, pedig a stréberektől alapból a falra is tudna mászni.
- Értelek. Hát, köszi azért. Szar életem volt. Nem tudom, a barátnőid miket mondtak rólam, de valószínűleg igaz volt mindegyik pletyka - rántja meg a vállát, de egy kicsit azért kíváncsi, hogy mit tudhat róla a másik, mert ha nem sokat, akkor meg is találná az okot a kedvességére.
Nem tud semmit mondani a történetére, ezért inkább hallgat, és a kézfogást választja. Elröhögi magát a tulajdonosváltáson, aminek körülményeit biztosan nem felejti el egyhamar, viszont legalább pont akkor mondott fel magától, amikor ez az egész történt.
- Jó, azért eddig se jártál valami sűrűn... Igazából mindig úgy maradtál meg, hogy te vagy ott a jókislány. Talán ezért nem beszéltünk annyit. Mármint... Nem illettél a pubba. Téged inkább egy cukrászdában tudlak elképzelni. Túl finom vagy - neveti el magát, és fülig vörösödik, mert érzi, hogy ez a bók egy kicsit gáz volt. - Aha, szóval mások helyett dolgozol. De mikor kapcsolódsz ki? A mai exkluzív éjszakán kívül... Bocs - és ezzel rácsap Bonnie karjára, amin megjelent az első szúnyog, jelezve az este kezdetét. Legalább agyoncsapta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A szavakkal sokszor állt hadilábon, és ez csak némileg enyhült az évek során. Lehet itt apai mintával jönni, de valóban nem a gyengédségükről voltak otthon híresek, és ezen sem a sport, sem a táboroztatások nem segítettek. Amit gondolt, és amit akart, azt a tettein keresztül tudta kifejezni ahelyett, hogy a szavakkal finomkodna. Persze olyan szempontból meg tudta védeni magát, hogy visszaszól a provokálódóknak. Sok fizikai konfliktust megspórolt ezzel. De dicsérni nem tud magabiztosan, amitől hitelesnek érezné magát. Flörtölni tud, sajátos módon, jellemzően azért, hogy megtartson maga mellett valakit, akire éppen szüksége van, vagy megszerezze ideig-óráig.
- Rendben. Azért aranyos tőled - törődik bele. Egy kicsit várta volna a lelke mélyén, hogy Bonnie majd bizonygatni kezdi, mennyire istenkirály Kristóf, és ezzel tovább szerénykedhet, holott a lelkének rohadt jólesik az ilyen attól függetlenül, hogy elhiszi vagy sem. Mivel elmarad, csak vállat von, enyhén csalódott szemekkel, amik hamar felragyognak a következő poénon. - Na témánál vagyunk. Azért remélem, hogy nem kell fogni helyettük... Van egy csomó undorító dolog, amiért minden tiszteletem, hogy kibírjátok - a gyerekek koszosak, büdösek, sok a baj velük. Tényleg acélidegek kellenek hozzájuk.
- Nem pont erre gondoltam... - néz maga elé, miközben nyel egy nagyot. Lepereg előtte az egész élete. Bakker, nem is tud visszaemlékezni mindenkire. De inkább el se meri kezdeni megszámolni, mert a végén egy igazi fuckboynak fog tűnni. Kissé el is sápad, amikor kapcsol, hogy a lányok bizony mindig mindent megbeszélnek egymással, hiszen még a mosdóba is együtt járnak. - Mondjam azt, hogy én még nem hallottam magamról panaszt? Mármint a teljesítményemről... Maximum összetörtem néhány szívet akaratlanul. A fizikai adottságaimról meg nem tehetek, de amiatt sem kell szégyenkeznem szerintem. Az élmény egyébként is szubjektív, szóval inkább csak azután firtasd, hogy megtapasztaltad - tanácsolja Bonnie-nak férfiasságát érintő védőbeszédének zárásaként.
- Jó, de közben tök laza is tudsz lenni. Ott van például a húgom, Fanni, ő is tipikus jókislány volt mindig, de csak azért, mert a szüleink teljesen elnyomták. Szóval ha magadtól vagy ilyen, az oké, de ha külső nyomásra, az rohadtul nem... Nekem ne parancsoljon senki, tényleg leszarom már, hogy ki mit gondol - vagy csak akarja, de olyan nagyon büszkén húzza ki magát az elhatározása mellett. Nem akarna valaki olyannal közelebb kerülni, aki a testvérére emlékezteti. Az olyan abszurd lenne.
- Valami olyasmi - mosolyodik el a kérdésen, aztán magához húzza, és hosszasan megcsókolja. - Csak csináld, ami jólesik - összegzi véleményét, próbálva megnyugtatni Bonnie kétségeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Megforgatja a szemeit, arcára pedig odafagy a mosoly. Vajon mennyit tud a javítós múltjáról, ami akkoriban felért számára a börtönnel, ezért még viccből sem szeretné Bonnie-t ott látni? Utólag nagyjából elfogadta azt, hogy ez egy szükséges rossz volt a jellemfejlődése során. Persze elsősorban még mindig az apjára fúj a körülmények előidézéséért. Nem simította el teljesen a családi múltat, és kétli, hogy valaha is leülne a szülőkkel, hogy szembesítse őket a sérelmeivel. A tények önmagukért beszélnek.
- Van, aki pont azért nem akar gyereket, mert bőven elegek neki a diákjai. Te hányat szeretnél? - kérdezi, de már előre fél a lehetséges választól. Előbb persze be kell, hogy avassák őt az együttlét rejtelmeibe, és az sem árt, ha kiélvezi az élet örömeit, mielőtt az anyaságnak szentelné az idejét, de senki nem egyforma.
- Csináltam ezt-azt, na... Még kis vakarcs voltam. Most is az vagyok. Aki meg nem óvatos, vagy hisz nekem, az így járt... Én jól éreztem magam velük - magyarázkodik zavartan, ujjait tördelve, miközben láthatóan kerüli a szemkontaktust. Nem tudja, hogy szégyellnie kell-e magát azért, amit tett, de nem akar hazudni. Sok mindenre képes volt azért, hogy ágyba vihessen valakit. Sokszor beszélt belőle az alkohol, vagy az ösztön, ami kevésbé tette őszintévé a száját elhagyó szavakat. De nem szeretné meggyónni Bonnie-nak, mert a fejébe veszi, hogy se neki, se másnak nem tartozik magyarázattal, esetleg azok kérhetnék a bocsánatkérését, akiket megbántott, de hol is vannak, talán épp mással kavarnak... Mert azért a lányok se voltak szentek a legtöbb történetben.
- Rajtad áll majd, hogy folytatod-e a listát... - válaszolja sejtelmesen. - Hallhatta már tőlem. Más kérdés, hogy fel akarta-e fogni, amit mondtam. Mindegy, inkább hagyjuk a családomat. Azért kedves, hogy próbálod megérteni - érezhetően egyre feszültebb lesz, testtartása nyugtalan, lábával türelmetlenül dobolni kezd a padlón. Ingerültté teszi a téma, és az, hogy Bonnie próbál tanácsot adni valamiben, amit nem lát még át annyira, de nem is kell szerinte mindenáron belefolynia "okoskodni", mégis visszafogja magát, és nem szúr oda, pedig mással már megtette volna. Amúgy se haraggal szeretne tőle elválni ezen az estén.
- Ez jó ötlet - szedelődzködik fel, s ha kell, kezet nyújt Bonnie-nak, hogy felsegítse. Besétál, iszik még pár kortyot az italból, és aztán pakolgatni kezd a cuccai közt, például előszedi a hálózsákját és a későbbi alváshoz szükséges felszereléseket. - A padlón jobb, vagy inkább az egyik csónakba fészkelnéd be magad? - kérdezi felé fordulva.