Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy kávét kér egyelőre, a sütemények széles választéka azonban már gondolkodóba ejti. Bár a pillecukrot előnyben részesíti minden egyébbel szemben, azért az édességet minden formájában szereti, és mivel kedvencét itt nem látja éppen semmilyen formában sem, hát nem igazán tud dönteni, hogy most mégis a csokoládé vagy a tejszínhab, esetleg a karamell volna-e inkább kedvére. A lehetőségeken töprengve szabadul meg újonnan kapott egyenruhája kabátjától tekintettel a még mindig júliusra emlékeztető hőmérsékletre, hiába köszöntött be már naptár szerint az ősz, és a szék támlájára akasztja gondosan, majd helyet is foglal. Az órája szerint még van néhány perc a bagolyposta útján egyeztetett időpontig, úgyhogy ráérősen kanalaz a cukortartóból cukrot a kávéjába, majd ráönti a tejet is, és kavargatni kezdi egész ütemesen kocogtatva a kanalat a csésze oldalához. Meglepően szabadnak érzi magát, hogy már nem felügyelőként tartózkodik a faluban, mi több, tegnap óta ismét a Nyomozóiroda alkalmazásában álló kihallgató tiszt. Beletelt ugyan némi türelmetlen várakozással és bizonytalansággal fűszerezett időbe, mire mondtak bármit is a Minisztériumtól a közel egy hónapja beadott áthelyezési kérelmén, aztán még el is beszélgethetett a nagyfőnökkel, megkapta a lehetőséget, hogy szóban is indokolja, miért szeretne lemondani a volt beosztásáról, és úgy tűnik, meggyőző volt. Mégiscsak a Mardekárba járt, meglátszik az néha, még ha annyira nem is szembetűnő elsőre, hogy valaha a zöld-ezüst ház tagja volt. Még mielőtt belekortyolna a kávéjába, hátratűri továbbra is gubancos, fésűt nem látott tincseit abban a reményben, hogy ezúttal talán mégsem hullik az egész fél perccel később ismét a homlokába, aztán a csészét visszatéve a csészealjra előveszi az igazolványát. Nem sok minden változott benne, csupán az egység, de egy kis figyelmes nézelődés után az is feltűnik az embernek, így igyekezve nem vigyorogni - meg kell hagyni, kicsit nehezen megy, szája sarkába folyton-folyvást felkúszik egy icipici kis görbület még mindig le nem csengett öröméből fakadóan - az éppen csak megérkező fiú orra elé tolja az igazolványt. Tessék csak nézni, áthelyezték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ujjait lazán egymásba akasztva könyököl az asztalra, kézfejének támasztva állát és türelmesen vár, szótlanul követve, hogyan halad végig a fiú tekintete minden soron, keresve, hogy mit is kellene észrevennie. Gondolatban számolgatja, hány soron ment már végig, mire a kellő adathoz érve már tudja, hogy az eridonos megtalálta, mi is változott.
- Köszönöm - mondja most már arcán szétterülő mosollyal, büszkén húzva ki a vállát, mert ezt igeni jó dolognak éli meg, nem visszalépésnek. A saját választása volt, hogy ismét a Nyomozóirodának dolgozzon állandó utazás helyett és a folytonos változás helyett. Megtapasztalta, milyen az is, most pedig remek lesz végre Pesten maradni, biztos helyen dolgozni. Talán még egy háziállatot is beszerez most, hogy ideje és alkalma is lesz foglalkozni vele. Karjait közben leengedi, visszakapott igazolványát kabátja zsebébe rejti, majd ujjait a csészére fonva, hogy szinte elveszik ezúttal is közöttük a kerámia, belekortyol a kávéba.
- Tegnap kaptam meg az igazolványom, és hivatalosan ma volt az első munkanapom, bár még csak iratokat intéztem. Egyelőre egész szimpatikus az új titkárnő, nem beszél fölöslegesen és mindenáron barátkozni sem akar - meséli rövidre fogva, ha már az új munkája kerül szóba, a kérdést hallva pedig száját kissé tanácstalanul húzva el vonja meg a vállát. - Még nem tudtam dönteni, bár talán az a csokis narancsos sütemény nem is lenne rossz ötlet - pillant a választékra, amihez eléggé közel foglalt helyet ahhoz, hogy lássa is, mi képezi a kínálat részét.
- Te mit kérsz? - fordul vissza érdeklődve, majd ha Sebby is kitalálta, mit szeretne enni, akkor fel is kel a székről, hogy elsétáljon a pultig kérve a sütiket. Visszatérve ismét a kávéjába kortyol bele, ami gyanúja szerint mágiának köszönhetően kellemesen meleg még mindig, mostanra ugyanis bizonyára kihűlt volna. - Na és hogy mentek a vizsgáid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem, Gizike egyáltalán nem fog hiányozni. Kár, hogy annyira nincs messze, hogy ne futhatnánk össze időnként a folyosón, de legalább nem dolgozunk egy irodában - válaszolja a titkárnőt illetően. Nem különösebben értékeli úgy általában az üres fecsegést, ahogy az olyan logikus gondolkodással többé-kevésbé párhuzamos embereket sem, mint amilyen az a nő tud lenni. Közben viszont a kínálat kitartó bámulása eredményeként sikerül azt is eldöntenie, mit szeretne, és ha már a fiú is közli, mit kér, akkor el is sétál a pultig, hogy aztán a süteménnyel térjen vissza. Ha már az ő ötlete volt, hogy itt találkozzanak, fel sem merül a kérdés, hogy ne az ő vendége legyen a sütire a másik. Átadja az egyik tányért, majd leteszi maga elé a másikat.
- Hm... szerintem még úgy is jól néznél ki - szalad ki a száján, amit éppen gondol, ha már egyszer a múlté a felügyelő meg a diák szerepkör, most meg egyszerűen ettől az egésztől függetlenül ücsörögnek itt, csak mert éppen akad, amiről beszélhetnek és még kedvük is van hozzá. - Szívesen - mondja nemsokára megvakargatva a szemöldökét, mert eszébe jut, hogy azért talán mégsem kellene mindent kimondania, ami csak megfordul a fejében, de már úgyis mindegy. Helyet foglal, belekortyol a kávéjába, és csak utána veszi kézbe a kiskanalat is, hogy végre megkóstolja a süteményt. Nem siet sehová, mára a munkának is vége, ő pedig igyekszik kiélvezni ezt a váratlan szabadságot, ami eddig valahogy nem igazán  képezte részét a munkájának.
- Gratulálok - közli széles mosollyal, egyensúlyozva még kicsit a falat süteményt a kanálon, mielőtt elpusztítaná, hiszen éppen most közölte vele a fiú, hogy már tud hoppanálni és szabad is neki, amikor csak kedve támad. Nem kis eredmény, azt el is ismeri, majd végre bekapja a falat süteményt, és addig is elnyammog rajta, amíg Sebby lelkesen mesél a jövő évet illető terveiről. A részleteket még lesz ideje kidolgozni, de már ezekre a vázlatos elképzelésekre is egyetértően bólogat a maga részéről. A többi már kialakul, ha eddig eljutott és tudja, mit is akar.
- Mmm, egész jó - válaszol, amint éppen lenyelt egy újabb falatot, majd letéve a kanalat ismét a csésze után nyúl. A kávé csak nem hűlt ki, amit most meg is jegyez, mint a cukrászda pozitívumát, hiszen ki szereti hidegen akár ezt, akár a teát. - Na és neked? - kérdez vissza, majd ismét belekortyol a kávéba. Kicsit el is bambul, amíg kortyolgatja a maradékot.
- Most akkor gyakorlatilag megünnepelhetjük a sikeres hoppanálás vizsgádat is. Biztos voltam benne, hogy első adandó alkalommal megcsinálod - jelenti ki széles mosollyal végül, most már üresen téve le a csészét, odébb is tolva, aztán a maradék sütit eszegeti tovább. Tényleg finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Remélem, hogy így azért már nem kapok több kaktuszt - jegyzi meg kissé elhúzva a száját. Megszokta már a meglévőket is, majdnem meg is szerette őket, mégiscsak van nevük is meg gondoskodik róluk rendesen, de azért továbbra sem lesznek a kedvencei. Arra ott van Bendegúz, a szép nagy fikusza, ami nála is magasabbra nőtt és gyakorlatilag a lakása díszének is lehetne tekinteni.
- Nem volt benne. Kellett volna? - kérdezi szemöldökét kissé felvonva, majd megvonja a vállát, és a csészéje után nyúl, mielőtt még megkóstolná a süteményt. Nem mondott semmi olyat, amihez alkohol kellene előbb, hogy egyáltalán csak meggondolja. Lefoglalja őt is aztán a sütemény, úgy ítéli, remek választás volt, közben pedig néhány percet arra is szán, hogy elfogyassza a maradék kávéját, érdeklődve hallgatva, mit is mesél a fiú, főként bólogatással jelezve, hogy figyel.  
- Helyesbítek, megünnepelhetjük a sikeres vizsgáidat - jelenti ki széles mosollyal, bár azért a hoppanálást még mindig kicsit más kategóriába sorolná, mint például egy bájitaltant vagy éppen mugliismeretet, mégiscsak lehetővé teszi a könnyebb közlekedést például, mármint kicsit másként hat ki az ember életére, mint egy egyszerű tantárgy. Ezt azonban már nem fejti ki hangosan, inkább a még megmaradt süteményt pusztítja kitartóan, időnként mosolyogva pillantva fel. Azzal is tisztában van, milyen veszélyeket rejt magában a hoppanálás, örül neki nagyon is, hogy gond nélkül meglett a fiú vizsgája. Nem mintha nem lett volna biztos benne, hogy meglesz, de még valahol büszke is rá, hogy ez gyakorlatban is így történt.
- Hát elméletben a legilit is csak most kezdhetnéd, de amúgy végül is igen, ha már az megvan, akár ezt is engedhették volna hamarabb. Bevallom, ebben én sem értem teljesen a logikát - jelenti ki elgondolkodva, majd letéve az üres tányérra a kiskanalat odébb tolja azt is, hogy ismét alkarjára támaszkodhasson az asztalon.
- Igen, azt is jelenti, meg azt is, hogy Pesten fogok lakni végre, és viszonylag rendes munkaidőm lesz, és végre szerzek egy kiskutyát vagy macskát, bármit, ami nagyobb, mint egy egér, és nem kell felforgatnom érte a lakásomat, ha netán bújócskázhatnékja támadna, és attól se kell féltenem, hogy vacsora lesz belőle - feleli, miközben újabb széles mosoly jelenik meg az arcán. Már vagy húsz éve akar amúgy is egy háziállatot, éppen itt az ideje, hogy legyen is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hogy azért... hát, nem is tudom, ehhez inkább csak szem kell, nem rum - vonja meg a vállát, majd nemsokára már azt tárgyalják, hogy mit is ünnepelhetnek meg éppenséggel. Ellenvetése nincs egyáltalán, ha már szóba került a téma, inkább tetszetős a felvetés, főleg, ahogy elnézi a rengeteg süteményt, amiből választani lehet.
- Szeretnéd végigpróbálni a kínálatot, mi? Valld csak be - közli kajánul mosolyogva. - Okot rá tudunk találni, az kétségtelen - teszi még hozzá, végtére is most sorolt fel Sebby is számtalan dolgot, ami ünneplésre adna alkalmat, és természetesen arra, hogy egy újabb süteményt is kipróbáljanak ezzel egyidejűleg. Előbb a kávéja fogy el aztán, majd a sütemény is, és kitérnek arra is, hogy mit is jelent pontosan az áthelyezése. Látja ugyan azt is, hogy mi volt az előző beosztásában a jó, de ennek is számtalan előnyét tudja felsorolni, köztük azt is, hogy végre nem csak növényei lehetnének, hanem akár háziállatot is tarthatna, lévén, hogy ezután már nem is csak hébe-hóba fog majd megfordulni a lakásán.
- Az se rossz ötlet. Elférni még el is férne amúgy, de kezdetnek azért eggyel is megelégszem. Mégiscsak több figyelmet igényel, mint néhány növény - töpreng el hangosan a kapott válaszon. Igaz, még azt is csak fontolgatja, hogy kutya vagy cica legyen-e, de ha már a kedvenc kutyafajtáira kérdez rá, az első felmerülő gondolatától elneveti magát.
- El tudsz te képzelni egy csivavával mondjuk? - kérdezi, bele-belekuncogva még a saját szavaiba, nehezen érhetővé téve ezzel a kérdést tulajdonképpen. - Arra gondoltam amúgy, hogy menhelyről fogadnék örökbe valami nagyobb, barátságosabb fajtát, mint labrador vagy retriever, talán border collie vagy majd ott kiderül igazából, bár ilyen kis zsebizét azért mégse akarok. Akkor már inkább cicát szerzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Na ugye? - dönti kissé oldalra a fejét vigyorogva, még mielőtt rátérnének a kínálat kérdésére. Kifogása egyáltalán nincs a felvetés ellen, ha a pillecukor még nem is volt elég alap, a teázási szokásaiból kiindulva csak világos, hogy mennyire szereti az édeset.
- Dehogy is. Aki pillecukrot hord magánál, annak szerintem ez a hely kész paradicsom - feleli továbbra is mosollyal az arcán, és ő is végigpillant ismét a választható sütemények végeláthatatlannak tetsző sorát. Na meg bizonyára akad itt évszaknak megfelelő kínálat is forrócsokitól a fagyiig meg egyéb különlegességek, bizony hosszú ideig nézhetnek be ide menetrendszerűen, ha ragaszkodnak ehhez az elképzeléshez.
- Na? Kedd? Péntek? Vegyük úgy, hogy az első süti már le is húzható a listáról - szólal meg. - Nincs kedved megírni azt a listát? Kinevezhetjük bakancslistának, mit szólsz? - pillant a választékra, majd vissza a fiúra kérdő tekintettel. Annyira nem is tartja elvetendő ötletnek.
- Nem örülnék neki, ha az őskáosz állapota fogadna minden munkanap után, de talán szép sorban meg tudnék nevelni két állatot is annyira, hogy a lakás ne lássa kárát - gondolkodik el hangosan. Végül is megvan az esélye annak, hogy kellő mértékű foglalkozás és türelem esetén se egy cica, se egy kutya nem szedné szét a lakást. A csivava ötletén aztán ő is nevet, még azt is nehéz megállni, hogy ne nevesse el magát már a kép felvázolása közben.
- Ez hízelgő. Remélem, majd a kutyám, macskám is így fogja gondolni - jelenti ki, amint már a tényleges terveit is felvázolta a kedvenc beszerzését illetően. Venni semmiképpen sem szeretne négylábút, van éppen elég menhelyen tengődő pára is, akinek gazdira van szüksége, hát inkább ezzel a lehetőséggel élne.
- Azt hiszem, hétvégén szét is nézek. Csatlakozhatnál is akár, ha van kedved meg időd - veti fel az ötletet, már csak azért is, mert Sebby például csak jobban ért a cicákhoz. - Nem árt, ha van kinek lebeszélni a csivaváról - jegyzi meg még aztán, ismét elnevetve magát.
- Fura, hogy ők már tenyésztett fajok, vagy legalábbis úgy tudom, és még csak nem is valami szépek - húzza el a száját, valahogy taszítják azok a kis vicsogó szőrcsomók, amiket nem tud hová tenni. - Meg nem mondaná az ember, hogy nekik is a farkas a valamikori felmenőjük. Sherlock egyébként hogy van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tulajdonképpen csak arra gondoltam, hogy lehúzhatjuk a listáról, amit már kóstoltunk, de végül is ez csak fölösleges papírpazarlás lenne - jelenti ki, ha már nekiszegezték a kérdést, hogy mit is kellene listázni. Általában szeret mindent kontroll alatt tartani, és igen, még ezt is, de miért is ne választhatnának találomra, annak függvényében, hogy mikor mihez van éppen kedvük. - Egyébként végiggondolva lista nélkül még szórakoztatóbbnak is tűnik, ezt kénytelen vagyok elismerni - teszi még hozzá aztán, amint a már lezárt gondolatmenetet félresöpri, a háziállat kérdése egyébként is jelentősebb ebben a pillanatban, az amúgy is kihat néhány évére. Nem lenne jó dolog rosszul választani, alaposan át kell gondolni, mi is legyen és hogyan, hogy az ő idegei se menjenek rá, és az állat se szenvedje meg, hogy hozzá kerül.
- Köszönöm. Annak igencsak örülnék, ha segítenél - mosolyodik el, hiszen a fiú mégiscsak legilimentor, és tudhat olyan dolgokat, amiket ő első ránézésre aligha. Ráadásul még cicája is van, szóval némi jótanács sem árt egy nála szakavatottabb gazditól, ha mondjuk egy cirmosra esne a választása a végén. Az ölebekre vonatkozó megjegyzésen aztán el is vigyorodik, mielőtt még gondolkodóba esne a hallottakon.
- Éppen, mint a törpesárkányok... ebben van valami - jelenti ki végül, némi töprengés után. - Kicsit sajnálom azért szerencsétleneket, olyan, mintha az evolúció visszavágna, mert valakinek bele kellett nyúlkálni - állapítja meg, közben kicsit még odébb tolva az üres tányért, rárakva a kávéscsészét is, hogy kevesebb helyet foglaljon, pár pillanattal később pedig az egészet a Sebby előtt árválkodó tányérra teszi. Kevesebb dolga lesz majd annak, aki az egészet leszedi.
- A lusta azt jelenti, hogy kevesebb zoknit lopkod össze? Vagy ez mit sem változott? - érdeklődik még mindig Sherlockról. Kedveli azt a macskát, még ha ilyen rögeszméi is vannak, mint a zoknik. Ha ettől boldog, hát tegye, nem bűncselekmény.
- Hm... mit szólsz ahhoz, hogy... hagyjuk a sütit keddre és nézzünk könyvesboltot, ha már kedved van hozzá. Talán nem ártana szerezni nekem is valami új olvasnivalót. Ajánlhatnál valami jót is akár - beszél, közben pedig azért előszedi a tárcáját, és a sütemények meg a kávé árát az asztalra teszi, borravalóval együtt, aztán már mehetnek is az emlegetett könyvesboltba, a kabátját útközben is ráér felvenni, ha úgy ítéli, hogy kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hééé, nem szaladunk - szól rá a kutyusra, akinek még meglehetősen sok nevelésre lesz szüksége az elkövetkező időben, tekintve, hogy még alig néhány hónapos, és hiába a póráz, összevissza rohangálni igyekszik körülötte. Rövidebbre is fogja a messziről kiszúrható vörös pórázt, majd úgy dönt, lehajol a kis szőrmókhoz, hogy megsimogassa. A menhelyen már elsőre kiszúrta, bármilyen kis loncsos is volt akkor. Még éppen csak bekerült, úgy szedték össze az utcáról, és csupa kosz meg sár volt, hogy csak az orra látszott ki belőle, meg az az okos szeme, amivel ellenállhatatlanul bámult rá akkor is, csakúgy, mint most. Azóta persze átesett egy alapos fürdetésen, az is kiderült, hogy gyönyörű világos, dús szőre van, és iszonyúan aranyos. Imád fel-alá rohangálni a lakásban, és néha alig venni észre, ha befészkeli magát a nappali padlóját borító vastag szőnyegbe. Csak a nevelése lesz még hosszas, főként, hogy ő is most tanulja, hogyan is kell nevelni egy ilyen négylábút. Még szerencse, hogy a bogolyfalvi menhelyen, ahová pár hete teljesen véletlenül betévedt és összeakadt ezzel a kis drágasággal, még tanácsot is kaphat elméletileg azt illetően, hogy mihez is kezdjen a kutyussal. Néhány alapvető dolgot tud, de azért nem mindent, és látszik, hogy Ribizli az első állat, akivel ennyire közeli kapcsolatba került, hogy a gazdájának nevezhesse magát. Megvakargatja még a kutyus kobakját, mire Ribizli lelkesen összenyalja a kezét, és addig is, amíg talál egy zsebkendőt kabátja zsebében, hogy megtörölje a kezét, új kedvence valami érdekeset fedez fel. Úgy tűnik, egy emberre vetett szemet, bármi legyen is az ok, és pórázát rángatva indul meg felé, hogy aztán meg is próbáljon felmászni barátságosan az illető lábszárára.
- Ribizli, nem csinálunk ilyet. Hagyd már abba - igyekszik visszaparancsolni szőrmókját, nem éppen sok sikerrel. - Elnézést - fordul végül a fiúhoz egy sóhaj kíséretében, úgy döntve, hogy az a legegyszerűbb megoldás a jelen helyzetre, ha felveszi a kutyát a földről, és tűri, ahogy tekergőzik a karjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ribizli még határozottan neveletlen, ezt mutatja az is, hogy letámadja a mellettük elsiető ismeretlent. Megpróbálja lebeszélni arról, hogy ezt művelje, óvatosan még a pórázt is megrángatja, hogy azért ne bántsa az állatot, de mégis csak érzékeltesse vele, hogy jó lenne, ha békén hagyná a másikat. Egyáltalán hogy kell ezt egy kutyának elmagyarázni? Sokat kell még neki is tanulnia róluk, az már biztos. Nem esik ettől kétségbe ugyan, úgy dönt, hogy ha másképp nem megy, hát ölbe veszi újonnan szerzett kedvencét, akkor mégsem állhatja útját senkinek sem. Közben azért a pöttöm négylábú áldozata is lehajol, hogy lefejtse magáról a barátságos állatot, mire kísérletét azzal honorálja az állat, hogy lelkesen összenyalogatja a kezét. Tényleg az lesz a legjobb, ha felveszi. Ribizlinek nem tetszik maradéktalanul, hogy eltűnik lába alól a talaj, tekergőzik is a karjában rendesen, és mi sem természetesebb, mint összenyálazni a kabátja ujját.
- Ismételten elnézést, még nagyon neveletlen - szabadkozik, megsimogatva azért közben fél kézzel a kutyus világos szőrét, aki azóta már lelkesen falja, fogaival nyúzva a nyakában lógó kötött sálat. Megpróbálja ugyan kihúzni fogai közül, de a panaszos nyüsszentés hallatán inkább hagyja, hadd rágja tovább a sálat, ha már attól boldog ebben a percben. Addig sem a kabátja úszik a nyálban, és végül is egy kis bűbájjal majd csak helyrehozza a sálat is.
- Hogy mondja? Minek a szimptómája? - pislog meglehetősen értetlenül, kérdőn, szemöldökét ráncolva a másikra, amikor olyan megjegyzéseket kap, hogy akár az idegen szavak szótárát is idézhetné a másik. Halvány elképzelése sincs, miről beszél, azt leszámítva, hogy a kutya szőre borzas, de hát melyik kutyáé nem az leszámítva a rövid szőrű fajtákét, amit teljes képtelenség összeborzolni. Ribizlinek azért szép dús és hosszabbacska szőre van, ami már egy simogatástól is éppen olyan kusza lesz, mint az ő haja. Határozottan van bennük valami közös. - Ez a diszplázia... ez mégis micsoda? Valami súlyos? - kérdezi. Teljességgel hülyének érzi most magát, hogy még nem igazán jártas a témában, pedig igyekszik utánanézni mindennek azért, hogy Ribizlinek tényleg jó legyen, hiszen mégiscsak belopta magát a szívébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kissé csípős, jellegzetesen decemberi idő ellenére is megszokásból viseli csak az egyenruha részét képező vastag talárt, ha már egyenesen a minisztériumból érkezik. Talán az ünnepek közeledtét jelzi előre, hogy mintha felgyűlt volna az elvégzendő munka mennyisége, vagy csak ő talál magának mindig valamit még, ami lefoglalja, de újabban meglehetősen sok időt tölt az ismerős iroda falai között, íróasztala és a rajta felhalmozott akták rengetege mögé rejtőzve, vagy éppen valamelyik komor kihallgatóteremben igyekezve kamatoztatni évek tapasztalatát és gyakorlatát. Mindehhez még egy gyakornok a ráadás, bár hazugságnak érezné azt mondani, hogy mindez gondot jelentene. Ildát kedveli, a munkáját pedig szereti, és mindössze egyetlen problémát tudna megnevezni, ha nekiszegeznék a kérdést, van-e bármi, amiért nem rajong - a munkája terén tapasztalható elkötelezettségnek a pontossága látja kárát. Már nem ér oda mindenhová percekkel korábban, hogy aztán órája számlapját figyelve várakozzon. Örül, ha sikerül pontosan megérkeznie. Most is csak a sietős tempóban megtett, öles lépteknek köszönhető, hogy nem késik a megbeszélt időponthoz képest, már ha nem számítja azt a néhány másodpercet, amivel előreszaladt éppen óráján az a bizonyos harmadik mutató.
- Good evening - köszön gondolkodás nélkül angolul, már csak az ismerősen csengő dallam hallatán is. Igaz, azt is tudja, hogy újdonsült tanára pár évvel alatta végzett Roxfort falai között, ez azonban nem emlékeire épülő tudás, hanem csupán rövid, felületes keresgélés eredménye, ha már kíváncsi volt, ki veszi át régi oktatója helyét. Kezeit zakója zsebébe mélyesztve szorongatja az üvegcsét, amit még tanév elején kapott, és ami kellőképpen leköti az érdeklődését, amikor éppen időt szán a gyakorlásra, de még a kezét sem húzza elő.
- Kelemen Farkas- fogja rövidre a bemutatkozást, hiszen ez mégiscsak illik, ha már most találkoznak először. - Nice to meet you - biccent arcán egyelőre egészen barátságos mosollyal, és leheletnyi kíváncsisággal is tekintetében, mert még nem igazán tudja, mire is számítson. Némileg a nap végére rátelepedő enyhe fáradtságnak is betudható, hogy kényelmesen elvan az angollal, és már azon gondolkodik, mit is mondhatna az időről. - Do you mind if I take a seat? - kérdezi meg azért előbb, hogy helyet foglalhat-e, majd csak utána tér rá az időjárásra is, bár talán inkább az illúziómágiáról kellene társalogniuk, végtére is azért van itt. - Nice weather we're having.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Miért is választotta a magyart? Miközben a nyelv adta lehetőségek között válogat gondolatban, hirtelen meglehetősen távolságtartónak érzi modorát, valamelyest régimódinak is, hiszen ki az ma már, aki olyan makacsul magázódik, mint ő? Megkísérti a gondolat, hogy tulajdonképpen nem kerülne semmibe, ha legalább leheletnyit közvetlenebb lenne, amikor nem a kihallgatóban üldögél és információkat igyekszik kihúzni emberekből. Megfontolandó gondolat, a töprengést azonban inkább máskorra hagyja most csupán a lehetőleg köztes, némiképp semlegesnek mondható szófordulatok használata mellett döntve, és  bólint a kérdésre válaszul.
- Igen. Ugyan a művészi részével is szívesen megismerkednék közelebbről, aurorként az elsődleges valóban a biztonságtechnikai, harcászati alkalmazásnak venném hasznát a munkámban - fejti ki a gondolatait kissé bővebben. Szívesen mutatná meg illúziók formájában azt is, amit el tud képzelni, papírravetni azonban többnyire képtelennek bizonyul, ez viszont nem sűrűn lenne a munkájában hasznos, így nem is tartja különösen fontosnak e tekintetben. Az üvegcsét előhúzza zsebe mélyéről aztán, ha már említésre kerül, és elnézi tenyere közepén egy pillanatig, mielőtt újra megszólalna.
- Furfangos kis jószág. Nagyon szeretném tudni, mit rejt, de mindig megelőz egy lépéssel - mosolyodik el kissé szórakozottan. Néha még az irodában is előveszi szabad perceiben, annyira szeretne ő előbb lenni egy lépéssel, mint a bűbáj, ami elrejti szeme elől az üvegcse tartalmát.
- Talán még fontosabb is, legalábbis számomra annak tűnik. Nem szeretném leértékelni az illúziók létrehozását, az is fontos, meg érdekesnek is találom, de közel tizenöt évig megvoltam anélkül, hogy használtam volna őket, felismerni és hatástalanítani azonban... nos, az kihívás, és sajnos nem hurcolhatok mindenhová magammal egy illúziómágust - pillant fel összezárva ujjait az üvegcse körül, kezét ismét zsebredugva, szabad kezével pedig talárja gallérján lazít kicsit, várva, hogy vajon milyen feladatot kap, vagy kap-e, netán esetleg elszórakozhat az üvegcsével? Azt sem bánná, ebben a percben úgyis szinte égeti a tenyerét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kissé megdönti a tenyerét, elnézve, hogyan gördül odébb az üvegcse, természetesen véletlen sem fedve fel még csak egy kis töredékét sem tartalmának. Azt kénytelen lesz maga kideríteni még több próbálkozás révén, de biztos benne, hogy ha elég kitartó, belátható időn belül tudni fogja a választ.
- Határozottan motiváló - jegyzi meg elismerően, miközben elrejti előbb ujjai között, majd zsebe mélyén az apró tárgyat titkával együtt. Ha valamit eldönt, akkor azt véghez is viszi, de ez a kis üveg még csak nem is holmi kínos kötelesség, hiszen huzamos ideje táplálja a kíváncsiságát, ennek eredményeként pedig mondhatni élvezi a próbálkozást, és pillanatnyi csalódása gyorsan illan tova minden alkalommal, amikor azzal szembesül, hogy ismét nem járt sikerrel. Akár most is tenne egy próbát, már-már ég a tenyere, de lemond róla egyelőre. Majd kicsit később, ha már minden felmerülő kérdésre született válasz.
- Valóban - szól közbe egy határozott bólintás kíséretében. Tudatosítja az ösztönös vonakodást, amit a tegeződéssel szemben érezni szokott, most is felbukkan a mélyből, de megpróbál nem tudomást venni róla. Hosszútávon egyszerűbb lesz és kényelmesebb, mint ahogy mindenki más esetében is, akinek sikerült elérni, hogy tegeződjenek. Mégsem a fél veséjét kérték éppen, vagy azt, hogy ugorjon kútba, csupán egy túlságosan megszokott formalitásról mond le. A gyors eszmefuttatással párhuzamosan illan el a feszültség vállából, és máris lazábban ül, lábait előre nyújtja bokáit egymáson keresztbe téve. Türelmesen hallgatja végig aztán a férfi további mondanivalóját, időnként érdeklődő pillantást vetve felé, bár többnyire a távolba néz, átrágva a hallottakat.
- Persze, megfelel. Annak csak örülök, ha nem vagyok kénytelen a tanév menete szerint haladni. Nem sietek különösebben, de valamivel mégiscsak több időt tudok az illúziómágiára szánni, mint ha beadandókat is kellene írnom vagy vizsgákra tanulnom. Ha épp nincs munkám, szívesen jövök bármikor - feleli kissé elgondolkodva. Ugyan úgy érzi, hogy még ennél is lehetne többet, de majd átrendezi ahhoz mérten otthon a dolgait. - És... milyen más módszerek vannak még? Meg gondolom, azért nem árt gyakorolnom az illúziók létrehozását sem. Láthatom a lehetséges hibák végtelen tárházát közben - jegyzi meg egy félmosoly kíséretében, enyhe öniróniával a hangjában. Az illúziói alakulnak ugyan, de határozottan nem tökéletesek. Szintén rengeteg gyakorlást igényelnek még, amíg kiküszöböl minden kis pontatlanságot például, amelyek alapján egyelőre sok esetben könnyedén látni, hol kezdődik az illúzió, hol végződik a valóság, és fordítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

– Mhm – hümmög egyetértően a magyarázatra, miközben figyelemmel követi a férfi mozdulatait, mint amolyan mellékelt ábrát. – Logikus. – Tenyerén megtámaszkodva hátradől kissé, és elgondolkodva mered maga elé egy hosszú pillanatig. Minél jobban érti az egész mechanizmust, annál könnyebben épít és bont bármit, és minél többet gyakorol, annál jobban fogja érteni. Az első próbálkozásaihoz képest haladt is már rengeteget, hiszen azok vagy a sikertelen vagy a siralmas kategóriába voltak sorolhatóak többnyire, nem nagyon akartak hihetőre sikeredni. Még most sem az minden alkotása, habár szép lassan csiszolódnak a részletek, ahogy újra és újra megpróbál alkotni is valamit, nem csak az üvegcse titkát fedni fel. Azonban ahogy mondják, az ördög a részletekben rejlik, és az illúzióknál valahogy talán még fontosabbak is ezek az apróságok, mint mondjuk egy rajznál, amire az ember legfeljebb ráfogja, hogy posztmodern alkotás.
Apró mosoly jelenik meg szája szegletében, miközben újdonsült tanára tanácsát hallgatja.
– Olyannak tűnik ez is, mint a nyelvtanulás. Minden kis apró részlet hasznos lehet, ha nyitott szemmel jár az ember a világban, minden elkapott szófordulat vagy ebben az esetben éppen minden kis részlete a valóságnak, ami csak megfigyelhető és megőrizhető – foglalja össze meglátásait a témát illetően. Úgy véli, ha valamihez, hát ehhez is hatalmas bázis kell mögé tudásból, tapasztalatból, gyakorlásból, és ahhoz még hozzájön a kreativitás és a kitartás.
– Az már biztos. De ez így egész érdekfeszítőnek hangzik. Állok elébe. – Az ilyesféle kihívásokat mindig is szerette, már amíg nem volt közük viharokhoz, ez azonban pusztán személyes probléma, amin kénytelen lesz túllépni. Talán éppen az illúziómágia jelentheti valami módon arra is a megoldást, ezzel egyelőre azonban még nem foglalkozik. Messze vannak még a hangok ahhoz, relatíve messze, hiszen még a látványnál tart, a mozgás is csak most következik. Már csak próbaképpen is megemeli a kezét, még ha nem is kapott rá utasítást, hogy alkosson bármit is. Kitárja a tenyerét, melynek közepén egy falevél ölt alakot összpontosítása eredményeként. Élettel teli zöld, éppen csak észrevehetően sárguló szélekkel. Majdnem pontos mása az általa elképzelt képnek. Minden részlete azonban most sem tökéletes, felületén ugyanis azt a hatást kelti, mintha olajfesték adná a színét. Tudomásul veszi, hogy további probálkozásokra lesz szükség a jobb eredmény érdekében. Még nem elég. Tulajdonképpen soha nem is lesz az. Ennek a fajta tanulásnak valószínűleg sosem lesz vége.  
– Ezzel próbálkozom egy ideje, de még mindig bőven van mit gyakorolnom – állapítja meg, ahogy fejét kissé oldalra billentve szemléli alkotását. El se hinné most már, hogy valamikor ez kétszer-háromszorennyi erőfeszítésébe került, ha nem többe, és sokkal bénább volt az eredmény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Látnod kellett volna a kollégáim arcát, amikor ma elmondtam, hogy megnősülök. Kristófra rá kellett szólnom a végén, hogy csukja már be a száját, mert tavasz van és zümmögnek már legyek összevissza, a végén még belerepül egy - mesél, miközben kissé előre hajlova ücsörög az asztal mellett egy párnára telepedve, teáját kavargatva és hol az aranyszínű italra pillant, hol pedig hosszú szempillái árnyékából a vele szemben ülő lányra. Szája szeglete nevetősen görbül felfele, ahogy felidézi lelki szemei előtt a képet. Végül a csésze széléhez kocogtatja a kiskanalat, lerázva róla az utolsó csepp teát is, és a csészealj szélének támasztja, hogy két tenyere közé fogva az apró kis csészét belekortyoljon a teába. Hümmögve állapítja meg, hogy igazán kellemes. Ez a teaház nem okoz csalódást. Mindig is szeretett ide járni, amióta csak tud róla, akárcsak a cukrászdába, amiről kiderült, hogy Veszna sem veti meg egyébként. Most pedig már amúgy is ideje volt kimozdulniuk, mert utóbb nem jártak semerre, leszámítva az ékszerbolti sétákat, mire sikerült rábukkanni a megfelelő gyűrűre, és azt, hogy reggelente még együtt indulnak el dolgozni, habár ez az út nem is olyan hosszú, tekintve, hogy a lány az iskolában dolgozik, ő pedig a budapesti aurorparancsnokságon.
- És a te napod hogy telt? Mesélj - érdeklődik, amint lenyeli azt a kortyot, majd egy újabb után a csészét is leteszi, hogy az asztal fölött átnyúlva inkább Veszna kezét fogja meg figyelmesen hallgatva minden szavát, amit csak válaszul a kérdésre mondhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Megnősül? Huh, hát ez kissé váratlan... ihletet kapott a lányától? - kérdezi, de ő is érzi, mennyire nem jó ötlet most megpróbálni sem humorral kezelni a helyzetet. Látja Vesznán, hogy nem fogta még fel az egészet, talán sokkolta is, vagy legalábbis neki úgy tűnik. Közelebb húzza kicsit a kezét, hogy csókot nyomjon a kézfejére, majd gondol egyet és elengedi, de csak azért, hogy a csészéjét fogva odébb költözzön éppen a lány mellé huppanva le egy párnára.
- Gyere ide, bogárka - mondja neki félhangosan ölelésre tárva ki a jobb karját, hogy aztán magához is húzza. - Nem baj, emészd csak nyugodtan - feleli és csókot nyom a szőke tincsek közé is.
- Ki tudja, lehet, hogy ez már kapuzárási pánik. Rájött, hogy neki is szüksége van valakire és nem elég az, ha mindig más van. Nem is tudom. Végtére is az ritkán boldogít, ha nincs senki, akire úgy igazán számíthatsz - válaszolja a végét már félig csak magának mondva, hiszen neki is megvannak a saját tapasztalatai e téren.
- Na és ki a szerencsés ara? Ő is színésznő netán? - kérdezi meg, miután kellőképpen sokáig hallgatott már a lány felkarját simogatva, ahogy magához öleli, hátha ettől kicsit jobban érzi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hát ha innen nézzük, akkor talán ez is közrejátszhatott... lehet, hogy csak úgy érzi, hogy elveszít ezzel téged valami módon, ezért keresett egy másik biztos pontot, valakit, aki jó eséllyel nem repül ki majd a fészekből, mert felnőtt és saját családot alapít - fejtegeti hangosan, noha eléggé találgatás ez, sokkal inkább, mint bármi, amit tényszerűen közölne, hiszen nem igazán ismeri Veszna apját.
- Különben meg dehogyis vagy önző - jegyzi meg végül, megrázva a fejét, majd puszit nyom a lány szőke tincsei közé. - Azt hiszem, én is pont ennyire lesokkolódnék, ha apa közölné, hogy márpedig most megnősül, pedig olyan rég van egyedül, hogy tulajdonképpen örülnék, ha neki is lenne valakije - fejtegeti tovább a kérdést még kicsit, igyekezve megnyugtatni a lányt, miközben kicsit szorosabban ölelve egy fél percig. A név hallatán kissé elnyílik a szája a meglepetés hatására, ezt a nevet valahogy nem várta, nem mintha várt volna bármit is, de most, hogy hallotta, szinte már ijesztő a gondolat, hogy kézen-közön egy család lesznek egy tetramágussal, akivel soha az életben nem akart kapcsolatba kerülni lehetőleg semmiféle módon sem.
- És elemi mágiát is... hallottam már róla - jegyzi meg, de inkább nem folytatja a mondatot, még a gondolatot sem. Hálás is az új kérdésért ennek fényében, hiszen ezzel a téma is megváltozik kissé, ő pedig megkönnyebbülten szusszant fel kurtán, mielőtt elnevetné magát.
- Megkockáztatták, hogy biztos kapuzárási pánik... vagy esetleg fejre estem, vagy ez csak valami százfűléfőzetes átverés, vagy tudja a fene. Mondtam, hogy ami azt illeti, engem is meglepetésként ért a tény az elején, hogy sikerült egy lánynak magára vonni a figyelmemet, de akár hiszik, akár nem, teljesen az ujja köré csavart és most tényleg családot alapítunk - meséli. - Hm, valamikor amúgy el kellene mennünk az ékszerészhez, mit szólsz? Meg el kellene kezdeni szervezkedni, habár részemről semmi nagyot nem szeretnék, ha neked sincs ez ellen kifogásod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Még nem igazán tudja eldönteni, hogy a párterápia megoldást jelent-e a gondokra, de igyekszik bízni Zójában meg a szaktudásában, na és természetesen magukban is. Hiszen ha nem akarnák megmenteni a házasságukat, nem vágtak volna bele ebbe az egészbe és nem lennének itt. Annára most dadus vigyáz, ők pedig teljesítik az első házi feladatot, amit Zójától még múlt héten kaptak - randiznak. Mint akik még csak ismerkednek, nem házasok hét éve. A Holdfény utcában található Révay-rezidenciától sétáltak egészen idáig kettesben.
- El sem hiszem, hogy tényleg úgy érzem magam, mintha első randin lennénk - jelenti ki szája sarkában halvány mosollyal, szeme sarkából a mellette sétáló gyönyörű feleségére pillantva, és mintha valami tapasztalatlan tini lenne, olyan óvatosan nyúl át az asztalon Veszna keze után. Tudatában van, hogy ő rontott el sok mindent, ő nem volt hajlandó beszélni és ő temetkezett a munkába, hagyva, hogy Veszna eredménytelenül próbáljon bejutni a várfalakon belülre, de ha eddig nem hagyta el... még mindig megteheti, de csak nem. Egy ideje - bár nem mondta - még az is megfordult a fejében, hogy talán lehetne még gyerekük. Kezdetben sokat akartak, aztán valahogy mégsem lett testvére Annának. De miért is gondolkodik ezen most? Inkább arra kellene fókuszálnia, hogy foglalt asztalt, itt ülnek kettesben, egymással szemben, ki tudja mióta először, és beszélgethetnek. Újra ismerkedhetnek, megtudhatják, ki lett a másik, amíg félig-meddig csak egymás mellett éltek az elmúlt évek egy részében. Látja azért a szomorúsággal vegyes csalódottságot a nő szemében időnként, és olyankor mindig szeretné valahogy elűzni. Talán majd Zója segít megtalálni oda az utat.
- Meseszép vagy - szólal meg újra, részben azért, hogy közben kitalálja, mivel is vihetné tovább a beszélgetést, de másrészt azért is, mert így gondolja. Szeretne újra bocsánatot kérni sok mindenért, érzi a torkában a gombócot, fejében kavarognak a gondolatok, minden, amit tett vagy inkább nem tett, de végül erőnek erejével sikerül visszanyelnie az egészet. Az utóbbi időben mást sem tett, csak sajnált mindent is, mintha túláradt volna a folyó, és már nem lett volna, ami gátat szabjon az egésznek. Kissé hátradől a széken, hogy kényelmesebben üljön, majd a haját is hátraigazítja, mert az egyik makacs tincse folyton a homlokába hull, és már elég hiosszú ahhoz is, hogy a szeme elé lógjon részben. Aztán sóhajt egyet. - Azt hiszem, ha visszamehetnék az időben, és valamit változtathatnék, ez lenne az... sokkal több időt töltenék veled - mondja ki, aztán még időben sikerül a nyelvére harapni, hogy ne folytassa megint azzal, hogy sajnálja. A sajnálat úgysem old meg semmit, ezt már megbeszélték. A változás viszont igen, hát igyekszik arra fókuszálni. - Talán ez nem csak egyszer alkalom lehetne. Úgy értem, randizhatnánk rendszeresen. Legalább azóta nem voltunk kettesben, hogy Anna járni kezdett. Azt hiszem - mondja, kurtát szusszantva a mondat végén, amolyan nevetésbe hajlót, mégsem panasznak szánta a kijelentést, imádja a lányukat is. A közben arra járó pincértől kis gondolkodás után vörösbort kér egyelőre, meg tésztát vacsorának, aztán ismét Vesznára irányul minden figyelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Inkább csak úgy mondanám, kicsit másképp voltál szép. Olyan lányosan, most meg... érettebben, ha szabad ilyet mondanom. Nemesedsz a korral,... mint a jó bor - mondja, és ismét feltűnik szája szegletében egy félmosoly. Gyatra poén, de szeretné megmosolyogtatni. Hirtelen nem is tudná megmondani, mikor látta utoljára mosolyogni, pedig igazán szép a mosolya is. Meg aztán mégiscsak van vélavér is az ereiben, biztos benne, hogy még száz évesen sem lesz csúnya.
- Tudom, és én is. Igyekszem. Igyekszünk. Ketten kellünk hozzá, de itt vagyunk - válaszolja, és előre dőlve átnyúl az asztal fölött, hogy kezét a nő arcáig emelve megsimogassa hüvelykujjával az arcát, majd egy képzeletbeli kósza tincset igazít a füle mögé, ha már Veszna haja amúgy nagyon rendezetten áll. Csak érezni akarja egy pillanatra, hogy tényleg ott van és nem álmodik. Az elmúlt évek egy része, sőt nagy része olyan volt, mint valami rossz álom. Nem a nő miatt, hanem ő zárkózott be, mert nem akarta a vállára rakni a terheit, de Zója szerint pont ez volt a gond, hiszen ketten vannak, és ez azért is van így, hogy egymást támogassák. Nem bújhat el mindig a kis barlangjába, ha valami rossz történik, hogy majd előjön, ha már megoldotta egymaga. Csak hát ugye a régi szokásokat sem könnyű levetkőzni, de tényleg igyekszik. A kérés kissé meglepi, pedig a választ igazából ő is szeretné tudni.
- Én úgy hiszem, igen. Nagyon sokáig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy találnál nálam sokkal jobbat is, de nem hagytál el akkor sem, amikor a legnyomorultabb voltam. Nem Anna miatt kértem meg a kezed, bár tény, hogy fontos része az életünknek... de én azért akartalak feleségül venni, mert mindig is úgy éreztem, hogy veled otthon érzem magam. Tudom, hogy nem úgy tűnt, amikor elmerültem a problémáimban. Sajnálom, hogy kizártalak és a munkába temetkeztem. Tudom, hogy mondtam már, de tényleg nagyon sajnálom, és még nem tudom, hogyan tudnám jóvá tenni, de meg szeretném találni a módját - válaszolja őszintén és komolyan. Végülis Veszna akkor is ott volt vele, amikor bekerült az ispotályba, és otthon várta, amikor hazaengedték, amikor még megszólalni is alig volt hajlandó, na meg enni is, nem csak akkor, amikor minden rendben volt. Azt tanulta, hogy a tettek mindig ékesebben mutatják, milyen ember valaki, mint a szavak, és ő ezt látta. Az más dolog, hogy az ő megküzdési mechanizmusai nem családra voltak kalibrálva, és sok mindent sikerült is elrontania. Éket vert maguk közé, amiből távolság lett szép lassan.
- Az jutott eszembe kezdetnek, hogy nem vállalok be több túlórát. Többet lehetnék veletek. Veled. Úgyis abbahagyom lassan a papírok töltögetését, hogy már megkaptam a végső minősítést, hogy visszatérhetek a régi beosztásomba, abból meg elég lesz a munkaidő is bőven - ajánlja fel kezdetnek. Tudja, hogy Vesznát sosem érintette jól a munkamániája, és talán ahelyett, hogy megpróbálja elmagyarázni, hogy az az érzés hajtja, hogy mennyire uralja azt az egészet, inkább változtatni kellene. Ezt még csak nem is Zója javasolta, de reméli, békejobb-féleségnek talán elég lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem gondolom, hogy vén lennél. Vénnek magamat érzem, bár lehet az is elég lenne, ha megszabadulnék a bajuszomtól - válaszolja egy apró sóhajjal. Szerinte a felesége tényleg gyönyörű, és ami azt illeti, még mindig nincs harminc se. Ellenben ő közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, és néha olyan vénnek érzi magát, mint az országutat, máskor meg még mindig gyermeknek, ahogy bizonyos dolgokra adott reakciói is mutatják. Bonyolult ez, bár hogy újfent Zójára hivatkozzon gondolatban, tekintve, hogy beidegződött megküzdési mechanizmusait a gyerekkorából hozta, semmi meglepő sincs abban, hogy ezek még mindig működésbe lépnek néha, amíg nem sikerül megszabadulni tőlük a kapott szaksegítséggel. Közben megsimogatja a nő arcát, amivel végre sikerül mosolyra bírni, és ettől a mosolytól az ő mellkasát is kellemes érzés szállja meg. Egy pillanatra olyan minden, mint a nagy hullámvölgy előtt volt, amikor még minden rendben volt. Vagy legalábbis szinte minden.
- Nem fogok, ezt megígérhetem - válaszolja megrázva a fejét, és ajkán még mindig ott van egy halvány mosoly, ahogy Vesznára néz. - Az csak a miénk - jelenti ki. Nagyon sok mindent képes már megosztani Zójával, mert megvan az ehhez szükséges bizalom, de azért mégis vannak határai. Ugyan pszichológusi utasításra rendszeresen ír naplót is, vannak dolgok, amiket még oda sem jegyez le, pedig nem olvassa senki sem, és egy ilyen a magánéletük ezen szintje. Ez csak az övék, nem tartozik senki másra sem. Pont ezért is jut eszébe felajánlani, hogy lemond a túlórákról, hiszen előfordult már, hogy ott aludt el az íróasztalánál, és éppen csak hajnalban ért haza átöltözni és ment is vissza. Ugyan szerencsére nem ez volt a megszokott, mégis megesett két havonta legalább egyszer. Csoda lenne, ha a felesége fejében nem fordult volna meg, hogy megcsalja, pedig soha nem vetemedne ilyesmire. Habár... annak számít, ha a munkát tette első helyre, mert az bizonyult a komfortzónájának? Kénytelen lesz változtatni ezen.
- De titeket is szeretlek, és mégis... ezt csináltam, amíg magam voltam is, de most más is lehetett volna. Tudom, hogy meghallgattál volna, ha beszéltem volna, de remélem, még nem késő. Egyezzünk meg abban, hogy bevállalom, ha ez a kérés fentről, de nem magamtól, és ha úgy alakul, hogy maradnom kell, értesítelek. Merlinre, bele se merek gondolni, mennyire rosszul kezeltem, és te hányszor hihetted, hogy megcsallak... - dünnyögi zavartan vakargatva meg a tarkóját, ha már megfordult a fejében a gondolat. Amikor ott volt az egész közepében, eszébe se jutott, hogy nézhet ki mindez kívülről, csak most, hogy itt ülnek, és végre igazán beszélgetnek.
- Szeretem ezt az érzést, és nem adnám semmiért. - Ha már a nő kinyújtja a kezét, meg is fogja, tenyerébe zárva. Végre a bor is megérkezik - azaz meghozza a pincér tálcán, sőt még tölt is. - Koccinthatnánk magunkra, mit szólsz? Arra, hogy randizunk. Tetszik egyébként ez az egész, jó ötlet volt, és örülök, hogy eljöttünk - veti fel az ötletet, majd meg is emeli a poharát. - Vagy jobb ötletem van. A világ legszebb nőjére. Komolyan gondolom, nekem te vagy az, pedig ismerem az összes rokonodat is lassan, és még annyi vélavérrel sem érnek utol - mondja, és a nő kezét megemelve csókot nyom rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha nem tetszik úgy, majd visszanő egyhamar - válaszolja féloldalas mosollyal, megvonva a vállát közbet. Ez nem volt nagy erőfeszítés soha, sőt, igazából úgy jött az egész, hogy csak hagyta. A szakáll viszketett és szúrt és nagyon idegesítette, így nem tartott tovább pár hétnél, de a bajuszt valahogy sikerült megszoknia, aztán meg már nem borotválta le. Viszont most így belegondolva tényleg levághatná mondjuk holnap reggel, aztán legfeljebb visszanő. Nem a világvége. A nő kérdése viszont még inkább elgondolkoztatja. Nem azért, mert olyan sok minden lenne, amit nem szeret benne. Ezen sosem gondolkodott, mindig is elfogadta olyannak, amilyen, igazából még akkor is, amikor nagyon próbálkozott kihúzni a gödörből, annak ellenére, hogy ő még messze nem tartott ott. Nem mondhatja, hogy haragudott volna, vagy bármi, egyszerűen csak nem tartott vele, mert még nem volt rá képes, hiába próbálta kihúzni onnan.
- Leginkább azt szeretném megváltoztatni, amilyen szomorúan és csalódottan nézel rám néha - mondja ki végül, amit gondol. Ha már ma őszinték, akkor ehhez igyekszik tartani magát, és nem zárkózik a megszokott csendjébe. - Hiányzik a mosolyod, bár azt hiszem, megértem, miért van ez így, de remélem, lesz ez még jobb - mondja. Arra csak bólint, hogy a felesége megköszöni, hogy a hálószobatitkaikat ő sem szándékozik kiteregetni Zójának. Sem senki másnak igazából.
Számított rá kicsit, hogy a nő úgy hiszi, megcsalta, mégis kissé szíven üti a dolog. Tudja, hogy nagyon a munkába menekült, de közben meg azt is, hogy sosem lenne képes megszegni azt amit megígért, amikor feleségül vette, és ha még meg is fordulna a fejében, lenne benne annyi tisztesség, hogy szól, hogy bocs, de már nem szereti. Ez viszont nagyon nem így van azért. Kissé lehajtja a fejét az asztalon álló díszre bámulva, majd szusszan egyet, mielőtt újra megszólalna.
- Jogos, megérdemlem... azt a nézést is. És megértem, hogy nagyon nehéz elhinni, hogy nem tettem, de ha meggyőz, ihatok igazságszérumot is akár. Talán még otthon is van valamelyik polcon egy adag - ajánlja fel azt az alternatívát, amit aztán végképp nehéz megkérdőjelezni, bár azért még előbb megpróbál néhány szót szólni a védelmében.
- Tudom, hogy nem vetnek rám jó fényt a túlórák, sem az, hogy nem kommunikáltam, de... nekem ez az egész nem megy csak úgy. Úgy értem... elköteleztem magam melletted és ezt komolyan veszem. Amikor apám meghalt, rám dőlt a világ, és az én hibám, hogy nem akartam megosztani veled a súlyát, mert azelőtt is egyedül éltem túl mindent. A munka volt a biztos menedékem, amit már ismertem, amiben jó voltam, és ahol az enyém volt minden kontroll - magyarázkodik. Azt már úgyis elmondta, hogy gondolt már rá nem is egyszer, hogy Veszna jobbat is találhatna, és időbe telt megértenie, hogy nem menekül el. - Lehetne amúgy Annának még testvére, már ha te is akarod. Akartam azt a tervet, még akarom is, nem mondtam le róla, és sajnálom, hogy nem úgy alakult. Én csak... tudom, de meg csak, magyarázkodom... amikor Anna megszületett, bíztam benne, hogy majd együtt jó szülei leszünk, aztán történt, ami történt, és már nem volt, akitől ellesnem a titkokat, hogyan lesz az ember jó apa. De talán mégsem vagyok olyan szörnyű, ha Anna szeret rajtam lógni - próbál némi kellemeset is belecsempészni a kellemetlenbe, hiszen a kislány tényleg szeret mindkettejükön lógni. Pedig az elemétől is tartott sokáig, valamikor az is megviselte, hogy kiderült, egyáltalán van, aztán meg egy ideig úgy érezte, ő is veszélyt jelenthet a családjára, mert mi van, ha egyszer bekattan, de otthon már nem is mindig hord képességkorlátozó tárgyakat sem az utóbbi időben. Alakul ez is, mint minden.
- Jó, igyunk a problémákra, meg a bajszomra. Szerintem a reggelt még megérheti, aztán neki annyi - válaszolja ő is kuncogva, és koccint a feleségével. Most egy pillanatra ismét olyannak érzi, mintha minden rendben lenne. - Mi lenne, ha a vacsora után sétálnánk egy nagyot? - veti fel az ötletet. - Vagy inkább holnap reggel lenne kedved Ribizlivel és velem tartani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem a fél karomról beszélünk. Amúgy is azért van, mert egyszer nagyon lusta voltam levágni - válaszolja elmosolyodva, hogy most még a foga is kivillan közben. Meg egyébként is ez egy másik időszak maradéka, ha belegondol, nem lesz abból baj, ha megszabadul tőle. Aztán még lehet bajusza, ha úgy akarja, vagy még szakálla is, csak az már sokkal több macera. Rosszabb napokon meg borosta, amitől olyan, akár egy kaktusz. A magyarázkodást a nő csendben hallgatja végig, nem szakítja félbe, nem vág a szavába, amiből úgy ítéli, hogy erre is régen várhatott már, hogy tisztázzák. Mennyi ideje gyötörhette vajon a gondolat, hogy van valaki más? És vajon miért nem kérdezett rá soha, pedig igazán megtehette volna, minden joga meglenne rá.
- Csak a második, de még egyszer nem leszel az, ezt megígérem - válaszolja megrázva a fejét. Ha nem lenne most annyira érzékeny a téma, talán még azt is elmesélhetné, hogy egyébként akad titkárnő, aki nagyon megpróbált utána koslatni, szórakozott is rajta az egész részleg, már fogadásokat kötöttek, hogy mennyi időbe telik, mire rájön, hogy teljesen fölöslegesen rohangál a kávéval reggel meg van mindig két lépés távolságra, értelmetlenül. De most inkább nem szeretné ezzel a kedélyeket borzolni, anélkül is látja, mennyire mélyen érinti ez az egész Vesznát.
- Bár nem vagyok a válás híve, ebben egyetértek, nem lenne jó senkinek sem, ha csak a házasságunkat próbálnánk menteni egy gyerekkel, majd ráér, ha már mindent kitaláltunk és megoldottunk, csak akartam, hogy tudd, még nem mondtam le erről, akkor sem, ha az elmúlt években nem jött össze - mondja komolyabbra fordítva a szót, és ha már koccintottak, a borba is belekortyol. - Nem tettem igazán könnyűvé a helyzetet én sem azért - vallja be lesütve a tekintetét. Most már hiába elemzi, nem tud változtatni ezen, de a jelenen nagyon is próbálkozik másítani legalább és úgy véli, ez éppen jobban számít amúgy is, mint az, hogy mit tettek vagy nem tettek akárcsak a múlt héten is. Változtatni mindig lehet.
- Megnézhetjük, és akár az is lehet, hogy itt töltjük a hetet, úgy közelebb lennél az iskolához, és majd a hétvégéket Budanekeresden, az csendesebb. De nyitott vagyok más opcióra is, én hoppanálok, mindegy, honnan teszem végülis - feleli bólogatva az ötletre. - Ó, senkit nem fog zavarni? Mikor is van takarodód? - kérdezi kuncogva. Tényleg olyan, mintha életük első randija lenne. Járt már ott régen, de azért kecsegtetőnek hangzik az ajánlat. - Sőt... Mi lenne, ha elcsomagoltatnánk a vacsorát és megmutatnád azt a csodálatos helyet? - veti fel. Miért is ne használhatnák ki az időt, ha most végre kettesben vannak meglehetősen régóta először. - Vagy ennyire ne siessünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez nem is igaaaz - válaszolja hitetlenkedve, de azért ő is nevet már a végére - Anna már totyogott, amikor bajuszom lett, de ha hamarabb mondtad volna, hogy utálod, hamarabb szabadultam volna meg tőle - válaszolja még mindig mosolyogva rázva a fejét. Hihetetlen. Ő meg még azt hitte, hogy itt ő volt az egyetlen, akinek nagyon nehezen ment bármit is szóvá tenni, mert majd megolja. Na jó, még most sem tökéletes a dolog, de azért az abszolút örömteli, hogy hosszú idő óta először ma úgy tűnik, sikerült megnyílniuk egymásnak. Persze, ettől még tudja, hogy ez csak a kezdet, csak egy lépés a sokból, ami előttük áll még.
- Akkor tegyünk ezzel egy próbát - feleli. Igaz, hogy még mindig azt gondolja Bogolyfalváról, hogy egy porfészek, de a jó oldala, hogy eléggé sok zöld veszi körül, meg ki tudja, ha itt lakik, még az is előfordulhat, hogy megkedveli a helyet. Szalamantonnál biztos, hogy mindenképpen jobb, ha az már amúgy is éppen szóba került. Talán még el is komorodna kicsit, ha nem mondana Veszna olyat rögtön azután, ami viszont mosolyra ad okod. - Na, mik nem történnek. Az mindig jó, ha bővül a család - válaszolja mosolyogva. Igaz, hogy az ő családja kissé bonyolult eset, de ez már egy más téma. Meg aztán, ha lesz kisbaba a közvetlen családban, talán még Anna is másképp viszonyulhat majd ahhoz, ha egyszer tényleg eljutnak egy kistestvérig. Mindezt azonban egyelőre nem fejtegeti, merthogy szóba kerül egy esetleges szalamantoni látogatás is, ami viszont annyira már mégsem kellemes téma számára. Vesz is egy mély levegőt, mielőtt megszólalna.
- Ha nyáron mennénk, talán lesz elég szerencsém, hogy éppen nyaraljon mindenki valahol a világvégén, de ha szeretnél menni, pár nap beleférhet. Végülis Szalamanton nem is olyan kicsi, mint Bogolyfalva - válaszolja, és csak hozzágondolja most, hogy reméli, az anyja majd nem neszeli meg az egészet és bukkan fel a semmiből, mert az elég kínos szokott lenni. Erre azonban visszatérhetnek még máskor, Liliék társaságát egyébként meg kedveli, azért mégiscsak hozhat némi áldozatot, hogy velük találkozzon. Inkább szóba hozza azonban, hogy mi lenne, ha a tervezettnél hamarabb távoznának, megnézni, hogy mi is a helyzet a házzal, amiről éppen eldöntötték, hogy odaköltözhetnek, és természetesen, ha már felesége olyan kedvesen felajánlotta, hogy megmutatja a lánykori szobáját - nem először mondjuk, már járt ott évekkel ezelőtt -, miért is mondana nemet? Fejét kissé oldalra döntve pillant a nőre, aztán kuncogva vonja meg a vállát. - Nekem tetszik ez a sorrend. - És már int is a pincérnek, hogy a vacsorájukat ha elvitelre becsomagolná, azért nagyon hálásak lennének. Mindenképp szép borravalót hagy. - Mutatod az utat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Alig egy hete költöztek be végül a Holdfény utcai házba, de már most egy örökkévalóságnak tűnik a folyamatos pakolászás miatt, aminek mintha nem akarna vége lenni. Meg is fordult a fejében, hogy ha ennek a nagy projektnek a végére érnek, igazán elmehetnének nyaralni egy hétre a világ végére, csak lábat lógatni, hiszen még a pakolászás is elég lenne ehhez motivációnak - bár nem sűrűn támadnak ilyen ötletei egyébként -, de az meg a ráadás, hogy közben ezt-azt át is alakítanak saját igényük és ízlésük szerint, és a kerthez még csak hozzá sem fogtak. Mi több, egyelőre még a növényei nagy része is Budanekeresden van, még szegény Bendegúzt sem hozta át. De majd minden kialakul, addig is van teendőlistája, hogy semmit el ne felejtsen. Az egyik legfontosabb tétel például az volt, hogy találjanak egy jó bébiszittert Annának, aki elviszi a játszótérre, főleg így szünet alatt, meg figyel és vigyáz rá, amíg ők dolgoznak vagy valami olyan munkálat történik a házban, mint például a padláson felfedezett darázsfészkek kiírtása. Most éppen munkából érkezik, útközben épp csak beugrott Nekeresdre megöntözni a növényeket, aztán onnan meg már egyenesen ide hoppanált. Azazhogy a játszótértől kicsit odébb materializálódik, mégsem a közepén szerencsére, elég nagy riadalmat keltene úgy vélhetően. Azért még így is vetül rá néhány fürkésző nézés, mit keres itt egyedül egy felnőtt férfi. Megszokás, bár nem bánja. Nézzenek is meg jól minden fura alakot, aki a játszótér meg gyerek közelében ólálkodik. Ő meg egyébként sem azt teszi, ami nem azért lesz rövidesen evidens, mert az aurorok sötétkék egyentalárját viseli, hanem abból derül ki, hogy amint Anna észreveszi, egy "apuciii" felkiáltással szalad is hozzá. Felkapja a kislányt, aki úgy kapaszkodik a nyakába máris, mintha ezer éve nem látta volna. Nyom egy puszit a szőke tincsek közé, aztán meg odasétál a lányhoz, akire végül a feladatra jelentkezők közül rábízták a feleségével.
- Hello - köszön mosolyogva, merthogy azért Anna ezt nagyon ügyesen csalja elő belőle. - Jól viselkedtél, maszat? Minden rendben volt? - kérdezi előbb Annától, aki lelkesen bólogat angyali arcot vágva. Ilyenkor aztán tényleg tiszta anyja. A második kérdés már teljes mértékben Zselykének szól, rá is emeli a tekintetét. Kíváncsi, Anna milyen, amikor nem a családdal van, amire eddig legfeljebb az előkészítőben volt alkalma, azt sem túl sokáig igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem is tudja, hová lettek a napok, de máris itt a szünet. Ez a mai Anna utolsó napja az előkészítőben erre a tanévre, jövőre pedig megkezdi az első osztályt majd. Nagylány, hiszen pár héten belül már a hatodik születésnapját ünnepelhetik. Aztán meg már csak pár év, és jöhet a tanoda, meg a főiskola meg ki tudja, mi még. Alig észrevehetően megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot, közben pedig az árnyékba húzódva az egyik falnak támaszkodik. Kicsit korán érkezett, még nem ért véget a foglalkozás az órája szerint, de még az udvar üressége és meglepő csendje is ezt támasztja alá. Állítólag még műsor is lesz, kicsit később, amire Anna lelkesen tanulta a négy soros kis versikéjét az elmúlt két hétben. Mindenesetre ha már sikerült ennyire korán ideérnie, úgy döntött, hogy itt kint várja meg Vesznát. Tervben úgy volt, hogy az előkészítő előtt találkoznak, legalább az utolsó tanítási napon együtt jöjjenek már a lányukért, de azóta küldött neki egy üzenetet, hogy mivel a hivatalban hihetetlenül gyorsan sikerült mindent elintéznie, majd itt megvárja. Az egyentalárját úgyis eléggé alkalomhoz illőnek ítéli - végtére is melyik alkalomhoz ne illene a rendvédelmi erők tizennyolcadik századi huszáregyenruhákat idéző sötétkék összeállítása, amit éppen visel, fekete súlytással díszítve. Azt hinné az ember, hogy a napon megsülne benne bárki, de ha már lúd, ugye, legyen kövér, azért ezek a ruhák olyan jól vannak kezelve mágiával, hogy egészen kellemesen hűvös átlaghőmérsékletet tartanak. Az árnyékba inkább azért húzódott be, merthogy ez amolyan beidegződött megszokás - nem szeret túlságosan szem előtt lenni, inkább a háttérből megfigyel. Szemügyre veszi az udvart meg az épületet is, az időnként felbukkanó embereket, akik többnyire az épületbe sétálnak be. Bizonyára további szülők. Biccent is illedelmesen, ha valaki felé néz, netán maga is tesz egy köszönésnek is beillő hasonló gesztust. Közben meg elelmélkedik kicsit azon, hogy tessék, végülis mégis beadta a derekát, már hivatalosan is bogolyfalvi lakos lett, ott lapul a zsebében az ezt igazoló okmány, pedig hát ez a falu azért még mindig nem lett sokkal érdekesebb, mint tíz éve volt, amikor ide először betette a lábát. Mire rá nem veszik az embert a nők. Még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán a gondolatra, mielőtt körbepillantana, nem tűnik-e fel valahol a felesége, aztán az órájára. Most bezzeg lassan vánszorog az idő, alig öt perc telt el azóta, hogy az imént megnézte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ugyan pár perce még kissé fáradtnak érezte magát, némileg talán frusztráltnak is a teendők végtelen listája végett, ezt az egészet azonban szempillantás alatt elfelejti, amint Anna a nyakába ugrik. Tény és való, hogy ez a kislány pillanatok alatt sikeresen tudja az ujja köré csavarni, még a csillagokat is lehozná neki az égről is. De végülis az anyja egy negyedvéla, biztos az ő génállományába is jutott ebből valamennyi a véla ősök hagyatékából. Azt is eléri hihetetlenül gyorsan, hogy itt mosolyogjon, mintha az égvilágon semmi gondja nem lenne, és ha belegondol, ebben a percben nincs is, mert nem gondol rájuk.
- Na és én kapok puszit? - kérdezi a kislánytól, aki erre bólogatva még szorosabban kapaszkodik a nyakába, és nagy cuppanós puszit nyom az arcára. Ha még lenne bajusza, talán azt is meghuzkodná kicsit, hátha ezúttal lejön, mint a mesében, de pár hete Veszna nyerte a csatát a bajusszal szemben. Most legfeljebb némi friss borostája van, ami a reggeli borotválkozás óta máris megpróbálkozott kiütközni. Anna meg is állapítja, hogy apuci ma is olyan, mint a kaktuszai a konyhában az ablakpárkányon. Elneveti magát, közben a fejét rázva, mint aki nem akarja elhinni ezt a párbeszédet.
- Azért Ferdinándnak sokkal nagyobb tüskéi vannak, meg Jeromosnak is - válaszolja. Zselykének furcsa beszélgetés lehet, hiszen aligha van honnan tudnia, hogy a Kelemen-Révay házban minden növénynek neve van. Nyom még egy puszit a homlokára, aztán leteszi a földre. - Na szaladj, köszönj el mindenkitől, és szedd össze a dolgaidat, ne hagyjunk magunk után itt semmit, ami nem ide tartozik - mondja neki arra a fél percre leguggolva mellé, hogy egy szinten legyenek, amíg beszél hozzá, majd ismét feláll kihúzva magát. Elnéz utána egy pillanatra, de figyel a lány kérdéseire. Az jó, ha tündéri, amit egy biccentéssel vett korábban tudomásul. Ezek szerint mégiscsak meg a nevelésnek nevezett dolog. Jó tudni.
- Változó. Ma éppen nem volt semmi izgalmasnak mondható, de vannak ilyen napok - válaszolja. - Persze, ez attól is függ, hogy pontosan milyen beosztásban dolgozik az ember, mennyit van terepen vagy éppen irodában. Én kihallgató tiszt vagyok, nem a varázskommandó tagja, ami azt jelenti, hogy több papírmunkát látok, mint átkot, de bevallom, nem bánom. Nem szeretném, ha Anna úgy nőne fel, hogy ne tudja, hazajövök-e a nap végén. Így sem életbiztosítás ez a hivatás - fejezi be a gondolatmenetet. Tekintete kissé elkomorul közben, de ez gyorsan elmúlik, főként, hogy Anna ismét felbukkan, azt kérve, hogy de csak negyedórát maradjanak még, és olyan kiskutyatekintettel néz rá, hogy nem tud nemet mondani.
- Az is egy érdekes hivatás, és fontos is. A szakosodás majd kialakul. Negyedikes, jól emlékszem? Akkor azért van még idő megálmodni, hogy járványos betegséggel szeretne-e foglalkozni vagy sportolókkal, esetleg gyerekekkel. A gyerekek szeretik legalább, ha azt választaná, ez úgy látom, nem lesz akadály - állapítja meg, hangjában elismeréssel. Ezt sosem fogja levetkőzni, hogy mindig mindenhol mindent megfigyel. - El se hinné az ember, milyen fontos. Azt gondolnám én is, hogy a szakértelem számít leginkább, pedig egy gyereknél aligha. Anna két évesen például megharapott egy gyógyítót. Másikat kellett keresnünk neki, azóta viszont semmi gond nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Hajaj. Mosolyogva csóválja meg a fejét, amikor olybá tűnik, hogy Anna nagyon várta, és igazság szerint nem is tudja, hogy lett ilyen apás. Talán mert ő van otthon kevesebbet? Próbált rájönni, de csak az lett egyértelmű számára, hgy ha a lányáról van szó, képtelen annyira objektívnak lenni, hogy ki tudja elemezni, mit miért tesz úgy, ahogyan.
- Nem, dehogy, csak kaktuszok - válaszolja megrázva a fejét. Még sünik hiányoznának. Ribizli így is megpróbálkozik összebarátkozni minden vadon fellelhető példánnyal, amibe sétáik során belebotlik. Volt is belőle pár kellemetlen élménye, de mégse adta fel. Azért érti, honnan jön a kérdés, hiszen az nem köztudomású, hogy minden növénynek neve van a házukban. Annát közben leteszi a földre, engedve, hogy összeszedje a játékait, mielőtt hazaindulnának, de azért egy "csak még egy kicsit" kör is befigyel, és hogy mondhatna nemet?
- Igazából még nem került szóba, de a feleségem ide járt, én meg nem szeretném kiszakítani a megszokott környezetéből és elküldeni Roxfortba, úgyhogy nagyon is valószínű opció a Bagolykő - válaszolja pár pillanatnyi csendet követően, amíg eltöpreng, mi is lehetne a válasz. Mivel ide s tova tíz éve lassan egyike volt a minisztérium által kirendelt auroroknak, van némi ellenérzése, de el kell ismernie azt is, hogy azóta sokat javult a helyzet, szóval igazán szóvá már nem nagyon tehet semmit sem. Meg ha Anna ide jár, legalább nem lesz a világ másik felén.
- Igen, olyan - bólogat a hasonlat hallatán. A lány nagyon jól eltalálta. - A varázskommandó pedig olyan, mint a honvédség. Szóval részleg függvényében változhat, összben meg ugyanúgy rendvédelem, csak mágikus változatban - teszi még hozzá. Ő épp a hírszerzésnél van alkalmazásban, ami azt illeti, de ezt sosem szokta reklámozni.
- Ez igazán nemes gondolat - állapítja meg, amikor a lány kifejti, miért is szeretne gyógyító lenni. Magának pedig azt is megjegyzi gondolatban, hogy remek bébiszittert sikerült kiválasztaniuk a jelentkezők közül. Talán érdemes lesz egy esetleges hosszabb távú együttműködést is átgondolni akár nyár végén, mert még Anna is nagyon szereti, minden egyéb felsorolható kvalitáshoz ráadásnak.
- Hát maradjunk annyiban, hogy én épp nem menő szerettem volna lenni - válaszolja, és nehéz eldönteni, mennyire komoly, mert közben ha fizikailag lehetne, fülig érne a szája, miközben visszainteget a kalimpáló lányának, és mutatja, hogy még öt perc és nem több. - Kézenfekvő volt. Megvoltak hozzá az adottságaim, leginkább ezért. Meg talán, mert én azért akartam tenni valamit, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen - válaszolja elgondolkodva. Végülis tényleg ezt szerette volna, hogy az olyanok, mint Tekla, ne ússzanak meg mindent. Hogy ne legyen újabb varázslóháború. Ahogy mondta, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen. Elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy Annának valaha is része lehet ilyesmiben. Soha ne legyen.
- Péntek este is ráérne esetleg Annára vigyázni? Tudom, hogy erről nem beszéltünk, és semmi gond, ha túl sok lenne, hogy meg kell várni, míg elalszik, meg nálunk lenni, csak aki eddig péntek estéken vigyázott rá, jelezte ma, hogy a héten nem tudna jönni - kérdezi meg. Azt már tudják, hogy Annát rá lehet bízni, és szerinte Veszna sem bánná a dolgot. Ha nem jó, keresnek majd mást, de egy próbát megér végülis. Legrosszabb esetben meg majd otthon maradnak. Int a lányának is végül, hogy most már azért lejárt az öt perc, ideje lenne lassan indulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ühümm - bólogat a kérdésre válaszul. Bizony, kaktuszok, de van neve minden másnak is, sőt, az egyik kedvence a Bendegúz nevü fikusz még a Ribizlit megelőző időszakból. Mint valami hóbortos hobbibotanikus, ami valójában nem is áll messze a valóságtól. A beszélgetés aztán hamar más irányba terelődik, miután a lány a munkájáról kezd érdeklődni.
- Bizonyára érdekes tapasztalat lehet azt a világot is ismerni. A magam részéről nagyon érdekelnek a varázstalanok bizonyos találmányai. Nagyon kreatívak és bizonyos területeken be is előztek, a technológiájuk például igazán érdekfeszítő - osztja meg a véleményét. Ő javarészt mágusok között nőtt fel, és bár élt olyan helyen, ahol varázstalanok is laktak, túl sok tapasztalata azzal mégsincs, hogy milyen lehet varázstalanként élni. Mindig is körülvette a mágia valamilyen formában, és valljuk be, mindig is be is zárkózott a saját kis terébe, élhetett körülötte szinte bárki. Az, hogy mégiscsak családot alapított, kisebb csodának is minősíthető.
- Jogos felvetés - dünnyögi, és végülis nem igazán tud semmi okosat hozzáfűzni, mert sosem járt utána, hogy a képzés milyen hosszú is vagy hogyan kell elképzelni, mennyi teret hagyhat annak, hogy esetleg az ember átképezhesse magát valami másik szakterületre, ha rájön, hogy a választott mégsem a tökéletes. Így pedig nem látja értelmét csak azért beszélni, hogy valamit mondjon. Anna közben még nagyon maradna, aminek valahol örül, mert jó tudni, hogy a lánya sokkal szociálisabb, mint ő valaha is volt. Elégedettséggel tölti el az, amit lát. Büszke rá.
- Utópisztikus gondolatnak tűnik így utólag, de azért próbálkozni mindig lehet - feleli, habár tudatában van, hogy néha nincs is más választása, mint a kisebb és nagyobb rossz között választani, mert ilyen az élet.
- Nem, csak nyugodtan - mondja, még egy kézmozdulattal meg is erősítve mindezt, ahogy kezét a játszótér felé tárja, ahol a lánya éppen hangosan nevet valamin. Tényleg csak örülni tud, hogy ilyen kis gondtalan, boldog gyerek. Néha nehéz megállni, hogy ne kényeztesse el túlságosan. Addig is, amíg a lányok játszanak, karjait összefonja a mellkasa előtt, és kicsit fel is méri a játszóteret, és elgondolkodik, hogy talán a birtokon is lehetne legalább egy hintát vagy egy csúszdát elhelyezni, vagy akár mindkettőt is, hiszen hely az van. Amint Zselyke visszaér, megkérdezi, nem lenne-e ideje vállalni a péntek estét is Annával. Zója javaslatát megfogadva olyankor kimozdulnak kettesben, amit Anna kezd megszokni, de egyedül otthon hagyni mégiscsak korai.
- Ó, nagyon köszönöm. Hálás is lennék érte, mármint a késői időpont miatt is. Megbeszélem Vesznával ma, és holnap beszélhetünk is a részletekről - válaszolja. Szinte biztos benne, hogy a feleségének sem lesz kifogása, még az ellen sem, hogy az estére való tekintettel felárat fizessenek. És erről jut eszébe, az enapi fizetség ott is lapul a zsebében egy borítékban. Elő is veszi, majd átnyújtja a lánynak. - Ez a mai napra. A holnap is áll, ugye? - kérdez rá csak a biztonság kedvéért, habár emlékei szerint egész hétre egyeztek, a hétvégéket meg elvileg Budanekeresden töltik, de ha számítani lehet a lányra és ráér, előfordulhat még, hogy neki is nyújtanak hétvégi programot, ha ráér. Közben megfogja Anna kezét, na meg az összeszedett játékokat sem hagyják itt. - Na köszönj szépen, prücsök, aztán siessünk haza, mert anya már biztos vár a vacsorával - guggol le ismét a kislányhoz, aki máris integet.
- Mégegyszer köszönjük. Viszlát holnap. Kellemes estét! - köszön el, aztán kézenfogva hazaballagnak, mert annyi séta mindenképp kell egy napra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Szeme sarkából érzékeli, hogy valaki közeledik, de egészen addig úgy gondolja, hogy bizonyára csak egy újabb szülő, amíg el nem kezdi érezni azt a furcsa bizsergő, viszkető érzést a bőrén, ami mindig meglepi aeromágusok közelében. Amúgy is érzékeli az elemi mágusokat, lévén, ő is egy közülük, és az igazat megvallva nem tudná megmondani, hogy tényleg erősebb-e ez a különös érzés a bőrén, ha valakinek a levegő az eleme, vagy csak ő képzeli úgy. A hang az érzéssel szinte egy időben érkezik. Szórakozott mozdulattal súrolja meg jobb alkarját bal tenyerével, mintha csak zsibbadást akarna elűzni, és illedelmes mosolyra húzza a száját.
- Jó napot - köszön. Válla kissé megfeszül az egyenruha alatt, de tudja, hogy Anna egyébként imádja a nőt, és neki meg túl kell lépnie az ösztönös ellenszenvén, hiszen nem mindenki olyan, mint Tekla. Fejlődött az elmúlt évek során ebben is nagyon sokat, bár érzi, van még hová. Például a saját tanulmányait is be kellene fejeznie most, hogy végre úgy tűnik, a pszichológus is úgy látja, itt az idő erre is.
- Ezt jó hallani - válaszolja végül, bólintva is kissé. Annára nagyon büszke, ő a szeme fénye, és ez a mondat valahogy megtalálja az utat egy olyan ponthoz, ahol szinte már teljesen képes eltekinteni az egyébként kényelmetlen érzésétől. Mutatni ugyan nem mutatja, csak annak tűnik fel, aki nagyon jól ismeri nem csak úgy általában az embereket, de őt is, de legbelül mégis feszeng kissé. Vesznával ezt már átbeszélték, utánajárt mindennek, megnyugtatta magát is. Adhat egy esélyt. Na és az is számít, hogy Anna tényleg szereti. Látni kellene, milyen lelkesedéssel mesél mindig. A kérdés szinte már váratlanul éri, miközben ezen morfondírozik.
- Ó... nem, köszönöm, nem. Korábban értem ide úgy... húsz perccel - állapítja meg az órájára pillantva. - Megvárnám a feleségemet, de ha van egy szabad perce, érdekelne, milyen Anna, amikor itt van. - Szusszan egyet, lehunyja a szemét egy pillanatra, kellemetlenül érzi magát, de akkor is tudni szeretné a választ. - Úgy értem, voltak gondjaink... nem vele, és igyekeztünk nem is éreztetni vele, de biztos vagyok benne, hogy érezte. Mindenesetre dolgozunk rajta, és sokat javult a helyzet, csak szeretném tudni, hogy nem túl visszahúzódó vagy szomorú vagy... bármi - nyögi ki végre hangját kissé halkabbra fogva a szokottnál is. Olyan kínos az egész valahogy. Ez végülis az ő dolguk, de tudja, hogy Annát is érinti, márpedig azt szeretné, ha Annának felhőtlen és boldog gyerekkora lenne, nem azon gondolkodna, hogy van-e bármi köze ahhoz, ami a szülei között zajlik. A dolgok jó irányba változtak utóbb, és próbált erről beszélgetni a kislánnyal is, de közben meg túlterhelni sem szeretné, legyen csak gyerek, amikor annak van ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Tehát Anna mesélt valakinek legalább arról, hogy feszült volt a légkör időnként, hiába igyekeztek távol tartani tőle mindezt. Észre sem veszi, hogy közben csuklóján a karperecet piszkálja, bár a mozdulat saját megnyugtatására szolgál, leginkább ösztönös formában, semmint tudatosan. Még mindig bizsereg a bőre, ezzel nem igazán tud mit kezdeni, nem olyasmi, amit csak úgy el tudna hessegetni egy fejrázással. Inkább az ajkát kezdi rágni, bár ez könnyedén betudható annak is, hogy meglehetősen kellemetlen a téma, viszont tényleg tudni szeretné, hogyan hat ki ez a lányukra, főleg olyan környezetben, ahol nem látják. Otthon leginkább bújt és sokszor volt kis csendes, de mostanában ez is változott, másabb lett minden. Csak attól tartott, nehogy ebben is abszolút apja lánya legyen, hogy alkalmazkodik ahhoz, amit szerinte tőle várnak. Sosem kívánná neki ezt, inkább maradjon őszinte és merjen szomorú is lenni, ha éppen úgy érzi.
- Tudom... vagyis inkább tudjuk. Örülök, ha érzékelhető a változás és boldog - válaszolja kissé megkönnyebbültebben szusszanva fel. Egy egészen kicsit még a válla is megenged, miközben nekitámaszkodik a falnak. Ettől nagyobb biztonságban érzi magát egyébként is, hogy védve van a háta - ám ez is leginkább beidegződés. Még kitartóbban piszkálja a karperecet balján, amikor a nő elkezd a szirmokkal játszani. Olyan érzés, mintha feszítene, rászorulna, holott nem is, hiszen könnyedén befér alá az ujja, de csak nem múlik a kellemetlen érzése. Orrán át mélyen beszívja a levegőt, hogy megnyugodjon, hiszen nincs miért szólnia. Emögött látja, érzékeli, hogy nincs rossz szándék. Egyszerűen csak az ő emlékei színeznek át még mindig sok mindent. Túl nagy a hatalmuk. Hogy is volt az a gyakorlat? Valami, amit lát, valami, amit hall, amit érez... épület, gyerekzsivaly, por, talaj a lába alatt...
- Elnézést... - szólal meg végül pár pillanatnyi késéssel, amint ez segített. Már nem emlékszik, mi a dolog neve, de ismét tudja, hogy ez a jelen. - Igen, a költözés... nem, a válás... nem is tudom... felmerült, ezt nem tagadhatom, de azért egyikünk sem szeretné. Azt hiszem, kellett a levegőváltozás is, a munka is, de lassan a helyére kerül minden. Tartottam tőle, hogy csak otthon ilyen, mert esetleg azt gondolja, ezt szeretnénk látni, vagy hogy valamilyen szinten is az ő hibája lenne, ami történt, de ezek szerint tényleg boldogabb - állapítja meg. Különösebben sok részletbe nem szívesen menne bele, de tényleg örül, hogy Anna kivirult. Ez az öröm pedig az arcára is kiül, kicsit még a kellemetlen érzését is elnyomja. - Sokat beszélget önnel? Tudom, hogy vannak játszótársai, de az is jó, ha valakinek ezekről is beszél... én örülök, ha hozzám jön, de nem vagyok objektív e tekintetben - dünnyögi. Végtére is erre neki is Zója segítségére van szüksége. - Gondolkoztam azon is, hogy akár pszichológussal is beszélhetne, de nem akarom erőltetni sem. Azt szeretném... szeretnénk, ha boldog gyerekkora lenne.