Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A macskaetetés, mint végső, megdönthetetlen indok - ha nem Sebbyről lenne szó, lehet, felnevetne rajta. Azonban a hangulat nem ennyire könnyed, még elfuserált, életveszélyes viccelődésével sem. Most érződik, mennyi minden torlódott fel az évek alatt és vet árnyékot kettejük kapcsolatára. Titkok, bizonytalanság, szorongás, feltéphető sebek.
- Farkast valóban elleneztem. A többiek ellen, emlékeim szerint, sosem emeltem kifogást. Pusztán jeleztem, ha óvatosságra láttam okot,-*valaha tökéletes emlékezete mostanra közel sem tévedhetetlen. Megesik, hogy elfelejt dolgokat részben vagy egészen, s ha ilyen foltra bukkan elméjében, mindig ijesztő. A hiányzó darabok többnyire elég kicsik ahhoz, hogy másoknak ne tűnjenek fel.*- Tényleg ennyire...fojtogató lettem volna?-*kérdezi, tanácstalan szünettel fűzve szavait. Saját magáról alkotott képe hol tiszta, hol torzabb nem is lehetett volna - még utólag visszatekintve sem mindig könnyű depressziója befolyása nélkül látni dolgokat. Fészkelődés helyett dermedt mozdulatlanság jelzi, amikor feszültté válik, tekintetének cikázó vagy elrévedő fókusztalansága. Erőfeszítésbe telik a jelenben maradni, disszociálás helyett, és megpróbálni újra, világosabban, érthetőbben kifejezni magát. A terápiák során számtalanszor kellett így lecövekelni, hogy megtanuljon együttélni az érzéseivel.
- Akkor mondod el, amikor a lebukás fenyeget, ami vagy azt jelenti, hogy elég nagy veszélyt vállalsz, vagy hogy ekkora a szakadék köztünk. Még mindig... megüt a távolság.-*Leteszi a kezében szorongatott bögrét, a legközelebbi elérhető polcon hagyva, s oda sem figyelve megigazítja ingének ujját. Pótcselekvések, amivel kényszeres elméje valahogy igyekszik megőrzini kontrollját, hogy működni tudjon. A hátam mögött veszélybe sodorni magad semmivel sem jobb, fut át rajta.
- It feels... wrong. Just as the thought of being safe, but separated...and ignorant.-*Észre sem veszi az átmeneti botlást, ahogy gondolatait követve nyelvet vált. Néha egyszerűbb lenne, ha Sebby egyszerűen kiolvashatná mindezt és nem neki kellene betűről-betűre előadnia. Néha mindennél jobban szeretné, ha valaki képes lenne elméjében csendet teremteni és megállítani az egymás után tóduló, harsogó gondolatokat. Repetitív, apró mozdulatai - ahogy félig összekulcsolt kezei közt jobb hüvelykjének körmét újra és újra bal tenyerébe mélyeszti - az egyetlen jele annak, hogy hallgatása mögött mi zajlik épp.*
- Fontosabb vagy nekem, mint a törvények vagy mások véleménye. Akár beköltözöl, akár sem, szeretném tudni, ha kockázatos munkát vállalsz el. Hogy ha sarokba szorítanak vagy szorítod magad, ott lehessek. A lehetőséget, hogy megmutasd magad és támaszkodj rám. Nem akarok kívülálló lenni.-*Nehezen összerakott, de talán érthető végre. Reméli, hogy az, nem fogalma sincs, hogy máshogy mondhatná még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kívülről nézve valóban megrázónak tűnhet, amikor letisztult, felesleges mozdulatoktól tartózkodó, kimért mozgása ennyire...szétesik. Mégis, ez jelzi, hogy jelen van és meg tud, meg akar birkózni a szituációval.
- Sajnálom. Nem ez volt a szándékom.-*Lehorgasztja a fejét, lehunyva a szemét pár pillanatra, míg mély levegőt vesz és lassan kifújja. Mit mondhatna? Semmi értelme. Megtörtént és legfeljebb annyit tehet, hogy többé nem fordul elő. Iszonyatosan nehéz a saját maga által okozott károkkal szembesülni, s aztán összekaparni a bátorságot, hogy mégis a másik szemébe nézzen.*
- Akartál...szeretnél a kapcsolataidról beszélni? Vagy legyen ez olyasmi, amitől tartózkodjak?-*Tisztázni szeretné, mert kezdetnek egy sor világos szabály jó lehetne. Sokáig nem bírja a szemkontaktust tartani, de Sebby tudhatja, hogy látásának perifériáján éppolyan jól érzékel másokat, mintha egyenesen őket követné.
Egy pillanatra azért megtorpant annak hallatán, hogy a lebukást nem tartotta fivére fenyegetőnek; s ő maga is elbizonytalanodott. A folytatás pedig csak mélyíti mindezt, előcsalja rejtekéből a félelmeit - azokat a torz, mások szavaival egyszerre sustorgó lényeket, amik azt ismételgetik, felesleges. Túl sok erőfeszítés, nyűg, untat másokat, vagy rosszabb, terhükre van. Megérdemli, hogy egyedül maradjon.
- Just...stop, will you?-*néz fel, az átgázolni szó hallatán, ökölbe szorítva, majd kiengedve ujjait. A lények elillannak, de nem tűnnek el végleg. Tény, hogy az elmúlt években rengeteg dolog történt - vagy nem történt - és sokáig tartott, mire Seth úgy érezte, többé nem feszíti belülről az, amit az emléklopás görcsre kötött. Kellett a magány, a gondolkodás, a bájital és végül a gyógyszer, hogy lassan, fokozatosan értelmet találjon; értelmet a történteknek, az érzéseinek, az egymást követő napoknak. Ám mindez nem jelentette, hogy teljesen más emberré lett volna.*
- Félreérthető voltam. A támaszt nem a munkára értettem, hanem erre... erre a lehetetlen helyzetre. Nem fogok összetörni. Nem vagyok labilis. Mindig is szorongtam, csak felhagytam a leplezésével olyankor, amikor nem fenyeget, hogy visszaélnek vele.-*Sokat tanult saját magáról, elméjének különös belső mechanizmusairól, s amennyire lehet, alkalmazkodik hozzájuk. Van, amit újra lehet tanulni - s apránként cseréli is a kopott fogaskerekeket, törött rugókat, repedt tengelyeket.*- Ha zavar... akkor ne nézd. Át fog menni,-a hangja feszült, de amint a beszélgetés végre kitér a felszínes vagy óvatoskodó megszokott mederből, el fogja oszlatni a bizonytalanságot, az ezernyi mi lesz, ha...? kérdés súlyát.
Egyelőre nem nyúl a bögréért, kezei még túl nyugtalanok hozzá, hogy folyadékkal tele egyensúlyozni próbálja. Érdeklődve követi tekintete Sebastian mozdulatait - mint aki furcsa bűvésztrükkre készül, úgy szedi elő a skatulyát, rákoppintva varázspálcája hegyével. Aztán még egyszer, valószínűleg valamilyen védelmi bűbájt oldva fel vele. Seth csak akkor veszi el a füzetet, amikor Sebby habozva felé nyújtja a köteg jegyzetet.*
- Köszönöm,-*szól halkan, még mielőtt bármit is látott volna - maga a gesztus, a megszavazott bizalom az, amiért hálás. Néhány percre belemélyed a sorokba, átfutva a folyamatban lévő megrendeléseket, bár a dokumentáció java - érthető módon - csak Sebastian fejében él. Az arca keveset árul el, a körülményekhez mérten higgadtan olvas és csak itt-ott villan meglepetés át vonásain. Van, amihez visszalapoz, mielőtt becsukná a füzetet.*
- Köszönöm, hogy megmutattad,-*ismétli meg, amint visszaadja a gyűjteményt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Egész évben van munka a temetővel, s mostanra megszokta már, hogy hol a növények szorulnak vágása-metszésre, hol az avar vagy a hó seprésre. Megvan a maga rituáléja, amivel reggelente körbejár és napözben tesz-vesz, néha - ha nagy ritkán valaki segítségre vagy vigasztalásra szorul - szóba elegyedve látogatókkal. Többnyire azonban egyedül van, még kutyáját is gyakran apró irodájában vagy Sebbynél hagyja, mert nehéz munka közben szemmel tartani, megmagyarázni még inkább, hogy itt nem illik rohangálni vagy piszkítani. Hozzászokott ahhoz is, hogy a temető régi vagy szabad parcelláin különféle gyógynövények, gyomok vernek gyökeret és hogy mások bejárnak esetleg szedni belőle. Szemet huny az ilyenek felett, amíg a látogatók nem okoznak kárt vagy rendetlenséget, elvégre az enyészet remek táptalajt teremt, s valahol minden élő holtakból táplálkozik.
Az viszont merőben új, hogy az egyik gyűjtögető fejjel előre borul abba a bokorba, aminek az imént még lelkesen tépkedte bogyóit. Hirtelenjében nem is tudja, hova tegye a kezéből a gereblyét, szóval azzal együtt indul a fickó felé szaporán.*
- Elnézést, minden rendben?-*szólítja meg, már messzebbről, aztán ahogy a kerítéshez ér, letámasztja a szerszámot és pálcát vesz elő. Óvatosan int, hogy az ágak szétváljanak és megpróbálja kipecázni a pórul járt ismeretlent a szúrós gallyak közül. Teljesen magatehetetlennek tűnik, ahogy hóna alá nyúl, de nem nagydarab szerencsére, úgyhogy sikerül leültetnie a bokortól biztos távolságra. Egy gyors mozdulattal takaróvá alakítja a gereblyét, hogy leteríthesse és arra fektethesse a férfit, megemelve a lábait.*
- Uram! Hall engem?-*próbálkozik, mert sosem tudhatja az ember, múló rosszulléttel vagy valami komolyabbal áll szemben. Ricsi alaposan kitanította, így mielőtt tárca vagy iratok után kutatna, megkísérli szóra bírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Az ismeretlen angolul válaszol, Seth pedig ennek megfelelően vált nyelvet - bár megértették egymást, neki is többé-kevésbé ez az anyanyelve, nem a magyar.
- With all due respect, you have briefly lost your consciousness,-*vet ellent, mert bár technikailag az úriember valóban engedett a gravitáció vonzásának és arccal előre leheveredett, jónéhány pillanatig úgy lógott a karján, mint az öccse ragdollja, ami embernél nem épp természetes állapot. Ahogy azonban a másik kissé koordinálatlanul kalimpál, eleve minden mozdulatára figyelő tekintete elkapja annak a karkötőnek a villanását, amit felismer. Volt már dolga a betegséggel, így elég behatóan megismerkedett vele, s ennek megfelelően leengedi a férfi lábait, mert nem vérkeringési problémába futott. Leguggol mellé.*
- Uram,-*szólítja meg újra, megvárva, hogy Will szemei rá fókuszáljanak.*- Epilepsziás rohama van. Van más betegsége is?-*hangjának tónusa tárgyilagos, ám nyugodt és megnyugtató magabiztosságot hordoz.
Aztán újabb lámpaoltás következik a szerencsétlen összekarmolt srácnál. A biztonság kedvéért előkapja zsebóráját, mérve a roham kezdete óta eltelt időt, s míg a szerkezet egykedvűen ketyeg, Seth vigyázva oldalára fordítja a - számára - névtelen idegent, hogy könnyebben kapjon levegőt. Aztán a takaró felét Will hátára hajtja, s nyakából lekapott sálját összecsavarja, hogy a másik feje alá csúsztassa. A légzését figyeli, egy apró bűbájjal a pulzusát is megjeleníti magának - egyelőre nem kell riasztania a SÜVEG-et, de minden eshetőségre felkészül. Ha öt percen belül nem lesz jobban, megkeresi a tárcáját és segítséget hív.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Oh yeah, absolutely nothing, jegyzi meg gondolatban, szarkazmusát gondosan megtartva magának. Szerencsére úgy tűnik, a férfinak igaza van legalább abban, hogy a rohamtól eltekintve az életjelei határértéken belül maradnak. Seth némán guggolva, türelmesen számolja a másodperceket, pálcáját készenlétben tartva. Amint a roham végével a másik elkezd magához térni, úgy helyezkedik, hogy ne tűnjön fenyegetőnek és az előző nyugodt, tárgyilagos hangon szól hozzá.  
- Careful, don't stand up yet. Take your time,-*segít az idegennek, hogy ülő helyzetbe tornászhassa magát, de kezét a vállán pihenteti, egyrészt stabilizálva, másrészt ezzel is jelezve, hogy ne ugráljon még. Lehet, hogy nem illendő másokat engedély nélkül megérinteni, ebben a helyzetben azonban szükséges rosszként tekint az efféle etikett elleni vétségre.
- A temetőben van, gyógynövény gyűtjés közben rohamot kapott. Seth vagyok, a temető gondnoka,-*tájékoztatja, helyretéve a hol-mikort és bemutatkozva, hogy valahogy tompítsa a hirtelen képszakadás okozta váltást - nem biztos, hogy a férfi egyáltalán emlékszik vagy regisztrálta az előző szóváltásukat.*
- Hogy érzi magát?-*kérdezi meg kisebb szünet után, ha nem követi újabb roham az előzőeket, már csak azért is, hogy felmérje az éberségi szintjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ellenállás nélkül hagyja, hogy a férfi lesöpörje magáról a kezét, s türelmesen kivárja, míg a megtépázott elme megpróbálja helyére illeszteni a darabokat. Volt hasonló helyzetben, valamennyire át tudja érezni, milyen lehet most a másiknak. Igyekszik tempójához és igényeihez igazodni, hogy a lehető legkevésbé váljon kínossá jelenléte. Minden érintése precíz és pontosan olyan hosszú, hogy megmaradjon a vékony vonalon tolakodó és kelletlen között - segíteni akar, de nem lenni terhére, ha csak egy mód van.*
- Fun as it sounds, would not encourage the idea,-*reagálja le szárazan az idegen frusztrációját, faarccal értelmezve félre a félreérthetetlent. Ellenben pálcájának néhány néma intésével visszatereli a bogyókat a kosárba, egyelőre kartávon kívül hagyva az egészet, biztos ami biztos alapon.  
- A félreértések elkerülése végett temetőgondnok vagyok, nem temető gondnok.-*A töltőszóként funkcionáló szitkoktól szeme se rebben, ocsmány dolog lenne felróni olyankor, amikor nehezen talál szavakat valaki.*- Mécsessel esetleg szolgálhatok, tömjént azonban nem tartunk,-meg korai is lenne még a gyászmiseruha vagy Will lelkét a mennybe meneszteni a füsttel, de ezt már megtartja magának. Szükségtelenül sok zavart keltene, szóval marad a gyakorlatiasabb vonalon.*
- Ha szeretné, elhoppanálhatom gyógyítóhoz. Vagy kezet mosthat és elláthatom az irodában,-*mutat teljes karjával az aprócska épület felé, amit a mindenkori gondnok használ. Alapvető udvariasság, hogy pálcát ne fordítson valaki ismeretlen felé, s az ő esetében egyébként sem ajánlatos a magánál hordott gyógyfőzetekből kínálnia. A standard elsősegély-készlet pont ezért van rendszeresen frissítve és a helyi javasasszonytól beszerezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Sure,-*biccent, mert amint mondta, idejük mint a tenger. Ha az ismeretlen jól érzi magát és tisztulóban a feje, nincs hova sietni, az pedig a legkevesebb, hogy vele marad, amíg biztonságban nem tudhatja.
- Semmiség. Engedelmeddel,-*most, hogy Will immáron teljesen tudatánál van, beleegyezésével Seth levarázsolja róla nemcsak a begyűjtött koszt, de a növényzet darabjait is. Ezzel egyidőben a vékony karcolások alighanem bizseregnek egy kissé, ahogy a beléjük ragadt szennyeződések java szintén búcsút int Will - meglhetősen szomorú állapotban lévő - ábrázatának. A ruhán éktelenkedő foltokra egy másik bűbáj kell, ám amíg ilyen frissek, nagyrészt nyomtalanul eltűnnek néma mozdulatai nyomán. Végül elteszi a pálcát egy elegáns mozdulattal, ami bűvésztrükknek is elmenne, olyan simán veszik nyoma ruhájának ujjában.*
- Örvendek, Will,-*nyújtja kezét, rendhagyó módon a balját, melynek tenyerében tetoválás sötétlik.*- Elnézést, a másik érzéketlen,-*fűzi hozzá magyarázatként, bár talán nem akkora meglepetés így, hogy Will már látta varázsolni - nincs mögötte semmi trükk, egyszerűen ez a domináns keze.
- Tisztes mennyiség. Lekvárt vagy bájitalt főz?-*érdeklődik barátságosan, bár egy másik kérdés is foglalkoztatja, amit egyelőre halogat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Sajnálom a kellemetlenséget,-hangja őszinte, tartózkodóan udvarias árnyalata ellenére. Az önkéntes szóra enyhe meglepetés fut át vonásain, mégsem kérdez rá, miféle önkéntességről van szó vagy kinek a számára. Az utolsó dolog, amit szeretne, ha kihallgatás érzetét keltené Willben, így csak érdeklődőn hümment, a másikra bízva, kíván-e többet mesélni róla.*
- Szó sincs erről, gyűjtsön csak,-ingatja meg fejét, mert ha esetleg lenne ilyen törvény, akkor sem biztos, hogy betartatná. Azt persze nem nézné tétlenül, ha valaki a hozzátartozók által ültetett vagy -hozott növényeket rongálná, de a galagonya, a csalán és a vadrózsa maguktól jönnek.
- Tényleg? Mondjuk van benne ráció,-*billenti pár fokkal oldalra fejét, nem folytatva a gondolatot azzal, vajon a lekvár ízére is hatással van-e, ha ilyen jótékony közegben termett a hozzávaló. Mindazonáltal minél tovább beszélnek, annál jobban ráérez új ismeretsége temperamentumára, s csendben emészti a benyomásokat. Ezen a ponton dönt úgy, hogy megkockáztatja a témát, ami már percek óta foglalkoztatja - mióta meglátta a Will csuklóját ölelő vékony pántot.*
- Elnézést, de nem tudtam nem észrevenni a karkötőjét és hogy nincs megbűvölve,-*a kiegészítő magában is hasznos, bizonyos mértékig; Seth azonban tapasztalatból tudja, mennyivel több lehetne. Vagy hogy tájékozatlan mezei járókelőnek milyen keveset mond.*- Ha szeretné, pro bono megcsinálnám. Főleg ha huzamosabban tervez önkénteskedni, jól jöhet az előrejelzés,-*fejti ki, egyelőre nem bocsátkozva részletekbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nyugodtan figyeli a másik mozdulatait, s vele összehangolva áll fel a földről, hogy szükség esetén el tudja kapni, ha megszédülne. Mindez azonban néma elhatározás, nem nyújtja a karját és nem teszi szóvá, s amint megbizonyosodik róla, hogy a számára is tisztán hallható ropogás ellenére Will stabilan áll, a takarót visszaalakítja gereblyévé.
A férfi mozdulata, amivel egyszerre elfedi a pántot, óvatos gyanakvásával együtt ismerős számára. Udvariasabb, élére vasalt és szépen kisimított módon rejtette gyengeségeit.
- Az ilyesféle medimágia messze meghaladná a képességeimet,-*hárít finoman megrázva fejét, mert végképp nem szeretné azt a benyomást kelteni, hogy szakértője az ágnak. *- Az eszközök, köztük néhány gyógyászati segédeszköz bűvölése az, amihez értek. Készítettem már rohamok előjelzésére, feljegyzésére és mások értesítésére alkalmas karkötőt, ugyanezt szeretném felajánlani Önnek is.-*Sejti, milyen furcsán hangzik ez így, egy vadidegen temetőgondnok szájából, nagyjából félórányi ismeretség után. Mégis, talán ellensúlyozhatja mindezt a tény, hogy nem kér érte semmit, mert nem vetül rá a haszonszerzés árnya. Segíteni akar, amit néha nehezen fogadnak az emberek, főleg neve hallatán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bólint, egyszerűen tudomásul véve öccse döntését és nem teszi szóvá a bizonytalanságot, amit kihall hangjából. Vagy azt a kételkedést, amit talán már sosem mos le magáról, s ami ott ül mindenki tekintetében, aki prübálja kitalálni, hol kezdődik a betegsége és hol ér véget mindaz a színlelés, amivel régi önmaga elrejtette gyengéinek javát. Sokáig jól játszotta a szerepét. Túl jól. Hiába mentegetőzne, hogy ő maga sem volt igazán tudatában ennek. *
- Köszönöm. Tudom, hogy mások számára kellemetlen lehet, viszont segít jelen maradni és nem kapcsolni ki az érzéseket. A disszociálás a menekülő útvonalam, de nem akarok menekülni.-*Ha végképp nem bírna megbirkózni a helyzettel, már magához hívta volna Feathert, egyelőre azonban küzd érte, hogy egymaga megoldja. Vannak helyzetek - akár a hivatalban, akár a hétköznapokban - amikor megengedi magának, hogy érzelemmentes távolságot vonjon fel védőfalként, mert mint mindenkinek, erőtartalékai végesek. De nem itt és nem most.*- Ez a beszélgetés... Te túl fontos vagy hozzá.
A jegyzeteket olvasva szem előtt tartja, ami nemrég elhangzott - hogy attól tartanak, lebeszélni igyekezne róluk Sebbyt vagy hogy kétségbe vonná, hogy elég rátermett az önálló döntések hozatalához. Épp ezért nem igazán tud mit hozzáfűzni, elvégre senki sem kérte a véleményét vagy a segítségét, pusztán Seth erősködött, hogy láthassa a terveket.
- Attól függ, mire gondolsz,-*feleli, - Erre a kérdésre ötven különböző választ adhatok, mert az agyam állandóan azon pörög, hány értelmezés lehetséges és melyikre mi a legmegfelelőbb reakció.-*Az örökös átok, hogy veleszületett vagy akaratlan magába szívott tehetség mindez - képtelen elhagyni, mert ha apjuk ki is forgatta vagy saját, torz elkézeléseinek megfelelően formálta, a készség mégis az övé. Rendszerekben, összefüggésekben gondolkodni, elemezni minden részletet.*

 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Hozzászoktatta környezetét ahhoz, hogy minimális kontextus birtokában is pontosan azt mondja és tegye, amit vártak tőle. Részben szükséges rossz volt ez, valami, ami elengedhetetlen, ha az ember be akar olvadni; részben törődésének kifejezése. Sokáig nem esett nehezére azt adni, akire - szerinte - vágytak, felerősítve bizonyos tulajdonságait és elnyomva másokat. Olyan magától értetődő dolognak tetszett, mint a lélegzés, s épp ezért sosem gondolt mélyebben bele a következményekbe. Talán Kinseyvel jutott a legközelebb ahhoz, hogy leleplezze magát, mert szavak helyett elég volt megmutatnia, hogyan reagál mimikájának akaratlan rezzenéseire, hangsúlyának leheletnyi változásaira és a másik értette.
Magyarázni, megpróbálni valami érthetővé lebontani mindazt, ami sokszor még csak meg sem közelíti a racionálist... Valahol hasonlít ez arra a félelemre, ami mindkettejüket megtalálja, de annál is ösztönösebb, mélyebben gyökerező része.*
- Próbálj meg emlékezni rá, hogy nem te tehetsz róla,-*fűzi hozzá, öccse tarkóját nézve jobb híján. Hiába változott sziluettje, nyúlt meg és változtak arányai, szeme felismeri, keresi, szomjazza benne az ismerős vonásokat. Tekintete követi, szinte csüng a másikon.
- Szeretnék...-*a hangja valahol félúton elveszik, amint Sebbyt nézi a párkánynál, közöttük a méterekkel. Ritkán szegezik neki ezt a kérdést, talán egy kezén meg tudná számolni, hányszor kellett válasz után kutatnia. Ujjai szorosabban fonódnak össze, aztán néhány pillanattal később elernyednek, lazán épp' csak összekulcsolva akasztja őket egymásba.*- Szeretném, ha megölelnél.-*Néha úgy érzi, lénye csak gubbaszt testében, mintha három-négy számmal nagyobb ruha lenne csupán - más sokkal, de sokkal jobban ki tudta volna tölteni.
- Szívesen beszélgetnék. Azt hiszem, maradtak még sérelmeid,-és ha már egyszer belekezdtek, talán egyszerűbb a fenekére ásni le az egésznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ahogy a beszélgetéseik, úgy az érintkezés is elvesztette a megszokott biztonságát közöttük - minden olyan kiszámított, óvatos lett, egyre inkább fájó emlékeztetőjévé válva a törésnek. Pedig az ölelések hiányát hamarabb érezte, mint hogy szomjazni kezdte volna a másik szavait, maga sem tudná megmondani, miért. Szívesen hallgatta az öccsét, különös, néha kifürkészhetetlen elméjének gondolatait vagy épp azt, hogyan próbálja lefordítani saját belső nyelvére a dolgokat. Talán csak maga a tény, hogy egy-két elvétett kivétellel, senki sem mert hozzáérni; akár kísértet is lehetett volna.
Sebby félmosolyát csak pár pilanatig látja, mielőtt testvére odaérne hozzá, de elég ahhoz, hogy ne érezze teljesen önzőnek kérését. Szinte azonnal a másik vállára ejti homlokát, s baljával belekapaszkodik öccse hátán annak ruhájába, elengedve magát. A feszültség érezhetően enyhül, vállai megereszkednek és tagjai ellazulnak, jóformán beledől az ölelésbe. Igyekszik nem tartani attól, meddig tart vagy terhére lesz-e, nem vértezni magát arra, mi lesz utána, csak bízni Sebbyben. Amikor az kibontakozik az ölelésből, de visszaül mellé a lépcsőre, vállával finoman az öccséének támaszkodik, ha hagyják; visszalopva még egy kis közelséget, egy kis bármit.
-...Rendben,-*biccent némi hallgatás után, bár a céltalan beszélgetés olykor nehezére esett. Nem sok érdekes mondanivalója akadt, ha magára és az életére terelődött a szó, az általános, összelopkodott dolgok viszont céltalannak tetszettek most.
- Nem. Tartok tőle, hogy hátsó szándékkal vennék meg,-*bár az évek során egyre ritkábban tanúsított irántuk bárki érdeklődést, sosem ült el teljesen minden zaj. A név vonzotta a kétes alakokat, s hiába kutatta át a házat a Minisztérium az utolsó deszkaszálkáig, tartott tőle, hogy még akadhattak rejtett zugai, titkai.*- Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Benne máshogy váltak el ezek a dolgok - az eső dobolása az ablaktól, a játékseprűk okozta izgatottság a kerttől, az éjszakába nyúló sutyorgás a szobájuktól. Személyekhez kötődik, s a ház az apját jelentette számára, pálcájának suhintásait, a fájdalmat és a rettegést, mert sosem tudhatta, mi válik következő fegyverévé ellene. A helyet, ahol elvették tőle a zenét; ahol Sebbyvel kellett harcolnia. És ezért száműzte gondolataiból.
Ezeken merengve próbálja felidézni az épületet, miközben tekintete körbejár és érző keze a lépcsőt simítja maga mellett. Csak sokára szólal meg, mert időt, erőt vesz el, hogy a jelenben tartsa magát, távol emlékeitől.
- Azt hiszem, anyánk miatt sem szerettem soha a házat. Gyerekként is feltűnt, mennyire máshogy viselkedett Angliában és Trencsénben, ha hazalátogathatott.-*Talán mindkettejükben ugyanazt a tehetetlenséget ébresztette; senki sem menthette ki, mert amikor vizsgáztatták vagy kikérdezték, akkor is mindvégig torkán érezte azt a kezet. Néha még mindig voltak rémálmai, éberen betolakodó képei, rémisztően nyers, zsigeri reakciót váltva ki belőle.
- Esetleg ha nem eladnánk, hanem...-kezd bele, aztán elhallgat, hirtelen maga elé nézve. Beletelik fél perc is, mire újrakezdi.*- Esetleg ha találnánk neki egy másik funkciót? Nem múzeum, nem valaki háza lenne, hanem célt szolgálna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Valaha legszívesebben elpusztította volna a házat, akár saját kezével, kövenként tépve darabokra. Az, hogy egyáltalán hajlandó fontolóra venni további sorsát, magához mérten hatalmas lépés, mert ezzel hallgatólagos beleegyezését adja nemcsak abba, hogy felkeresse, hanem a munkálatokban való részvételbe is.
- Az ötlet, hogy mugli motellé alakítsam és nézzem, ahogy megüti a guta Őt, kecsegtető,-*húzza sötét mosolyra száját. A puszta tudat, hogy évszázadok felharácsolt mágikus relikviáit varázstalanok érintsenek, használjanak, mit sem sejtve azok valódi értékéről úgy kínozná apjukat, mint semmi más - az elképzelhetetlen, felfoghatatlan, hogy ősei házát, a felmagasztalt földet muglik kezére adnák... lehet, tényleg nem élné túl.
- A tavak és az erdő miatt rengeteg növény és alapanyag termett valaha. Senki se él vagy mer a környéken gyűjteni, gyógyítóknak is értékes hely lehetne.-*Talán nem tőle várna Sebby ilyen felvetést, hiszen nem foglalkozott bájitalokkal; az apjuk azonban tiltott vagy titkolni kívánt főzeteihez innen szerezte hozzávalói javát. Voltaképp élvezetét leli abban, hogy Sacheverell minden igyekezetét kiforgassa, tökéletes ellentétét javasolva.
- Lehetne...lehetne árvaház. Vagy szálló olyanoknak, akik a családjuk elől menekülnek,-*gördülnek aztán tovább gondolatai. Most benne sajdul az érzés, miért nem foglalkozott ezzel soha? Vagy legalább hamarabb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Szándékosan nem engedett teret egy ideje a hasonló gondolatoknak - bosszúálló természete számtalan ilyet tudott volna szülni, jobbnál jobb, részletekig csiszolt terveket költeni. Azonban az ebbe ölt időt és erőt soha nem kapta volna vissza, amint arra apránként megtanították. Ő pedig nem akart az apjának élni.
- El tudnám képzelni,-*hümmög halkan, s tekintete körbesöpör, Feathert keresve. Miatta, rajta keresztül tanulta meg az állatok és kisebb bestiák értelmének mélységét, a menhelyek működését, az önkéntesek szükségességét. A vadon élő lények még náluk is sebezhetőbbek, főleg most, ahogy a mugli városok egyre terjeszkednek. Bal kezének ujjai jobb kézfején doboltak, ahogy térdére könyökölve maga elé lógatta kezeit. Vonásai feszültsége töprengővé, számolgatóvá válik, ahogy pillantása körbejár, valami mást vizslat fejében.
- A személyzettel szemben más feltételek támaszthatóak, mint egy vásárlóval,-*kezd bele, lassan követve a kibomló fonalat.*- Ha megváltozik a tulaj, többé semmi garancia, kinek adja tovább a házat, akarva-akaratlan. De ha valakit alkalmazunk,-*s itt gondolatai szertefutnak, mindazon jogilag feltérképezetlen lehetőségeket pedzegetve, amiket csak sejt,*- akkor akár feltétel lehet, hogy meggyőződjünk a szándékairól.-*Sebbyt nézi, aki tapasztalatból ismeri valamennyi módját ennek - a főzeteket, a legilimenciát és a melodimágiát is. A történetük megismétlődésének megakadályozása fontos, számára mégis egy aktív, cselekvést igénylő oldalnak tűnik. A ne itt nem valódi megoldás, bár elismeri, hirtelen ő sem tud tökéletes választ a kérdésre, akkor mi lenne az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Hmm,-*ebbe sűrítette bele, hogy bár Radúz valóban kézenfekvő lehetőség, bár a tőle kapott tanácsok nem feltétlenül elég tárgyilagosak, tömörek és kimerítőek. A vadőr - korlátozott mennyiségű tapasztalata alapján - inkább a gyakorlati dolgokban jeleskedett, semmint azok magyarázatában. Azt, hogy egy tundra közepén boldogul, abszolút el tudta képzelni. De intézményes közegben? A pokrócbunkerré változtatott klubhelyiség képe derengett fel szemei előtt és mindaz, amivé a ház változhatna, ha mocskos állatokat, kis bestiákat és Radúz káoszát hozzáadja a mixhez. Végül is ez is egy módja lehet, hogy az apjukat elvigye a korai agyvérzés...
Aztán másfelé kanyarodott, mert egy ilyen alapítása, vezetése, koordinációja jóval nagyobb feladat, mint amilyenre valaha vállalkozott. Projekteket, engedélyeztetéseket, szabadalmaztatást vitt már, de ezek időszakos dolgok, van jól látható elejük és végük, költségvetésüknek sem kell feltétlen megtérülnie.
- Mérjük fel a lehetőségeinket. Beszélek egy ügyvéddel is, milyen feltételek, engedélyek és törvények vágnak ide.-Ha észlelte Sebby gyors mentését, nem adta jelét, helyette egyre inkább visszanyerte tartásának magabiztos, nyugodt tónusát. A megoldandó problémákkal tudott mit kezdeni, a kihívások lekötötték szorongását.
- Keressek más alternatívákat is, amire rákérdezzek?-*fordítja fejét öccse felé, mert bár van néhány jónak érződő ötletük, szeret alapos munkát végezni. Egy-két részlet egyeztetése után aztán úgy érzi, kimerítették egyelőre a témát, s másfelé kanyarodik a beszélgetés, lassan kifulladva.
Anélkül búcsúznak el, hogy Sebby meginná a teája maradékát, de annyira nem bánja. Amint magára marad a boltban, mintha egy árnyalattal melegebbek lennének a színek. Kimerültnek érzi magát, de Feathernek kell az esti sétája, a vacsorája; a kastélynak a rendszeres ellenőrzése, az egyik szerencsétlennek meg a büntetőmunkája.
Ideje indulni hát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Hiába ő a temető gondnoka, az utóbbi napokban nem lehetett látni, betegszabadságáról apró papír tudósított csupán az iroda ajtaján. Talán elbújhatott volna temérdek teendője kifogása mögé, de most először ő kérte, hogy írják ki - megtanulta, mikor van szüksége távolságra. Dolgoktól, helyektől, emberektől, valahányszor egyensúlya veszélyesen meginog. Mert a zuhanás garantált; ha ritkább is, könnyebb vagy kevésbé félelmetes nem lesz soha. Mindössze lábra állni egyszerűbb, az újabb és újabb epizódok után.
Halk pukkanással dehoppanál a kaputól nem messze, egy félreesőbb ponton bukkanva fel szokatlanul sötét ruhában, frissen borotválkozva, ám árnyékokkal szemei alatt. A kerítést nézi, tenyerébe vájva körmeit, mert vissza kell tartania az ürességet, nem disszociálhat. Itt kell maradnia, a jelenben, lélegezni, megélni. Ezt az egész mellkasát betöltő iszonyt, a gyomra helyén a kővel.
A torka igazán csak akkor szorul el, amikor a soron befordulva meglátja a sírt és a sziluetett; minden lépés ezerszer súlyosabbá válik. Mégis megy tovább, egy része sietne, ha nem tartaná vissza félelem.
Tétován megérinti ujjai hegyével a nő vállát, halkan szólítva meg, hogy ne ijesszen rá, mikor mellé lép.
Adél...-*ebbe az egy szóba sűrűsödik minden. Sosem szólította a keresztnevén, akkor sem, amikor gyakran festegetett Seth műhelyében, sem később, mikor barátságuk szorosabb lett. Egy pillanatig, amíg tekintete bejárja a másik arcát, mozdulatlan, aztán vonásai töredezni kezdenek - szája széle lefelé görbül, homlokán és szemzugában mély ráncok ülnek. Vállai megereszkednek, amint keze Adél válláról annak lapockájára csúszik, kérdés, szó nélkül vonva ölelésébe. Annyira sajnálja, s annyira ostoba szavak ezek, közelébe se érnek annak, amit valójában gondol vagy érez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A két egymásba kapaszkodó alak az apró sír mellett akár Adél egyik festménye is lehetne - mozdulatlanok, arctalanok, s egyetlen hosszú árnyat vetnek a fejfáéval párhuzamosan.
Nem engedi el - fél karja továbbra is közel tartja, amint egyik zsebébe nyúl. Egy keszkenőt nyújt aztán felé, azoknak a mozdulatával, akik túlságosan hozzászoktak mások könnyeinek felitatásához; s bár az ő szeme száraz, tekintetében mélységes szomorúság ül. Adél láthatta már ezt, a gesztust és a pillantást egyaránt - árnyalatuk fakóbb csupán.
- Én...-*sosem fejezi be a mondatot. Olyan végtelenül ostobának érzi, hogy magáról beszéljen, itt és most. Azonban a halovány mosoly újra felidézi benne azt, amikor még abban reménykedett, hogy következő viszontlátásukkor egy egészen másmilyen mosoly fogadja majd. Az üresség gyökerek módjára burjánzik, felkúszva erein és bordái közé feszül.*- Sajnálom, hogy csak most találkozunk. Úgy érzem, cserben hagytam, mert képtelen voltam hamarabb felajánlani.-*Életében csupán két alkalommal gyászolt. Először kilenc évesen, akkor az anyját temették és ő, aki maga is alig értette a történéseket, a hatéves Sebby kezét szorongatva próbálta vigasztalni az öccsét. Másodszor Viktor búcsúztatóján állt a sír mellett, alig fogva fel bármit az egészből, mintha kívülről nézte volna végig az egészet, pedig tudja, hogy Ricsi mellett állt, s hogy kezük néha tétován megtalálta a másikét, mintha összeért volna rémálmuk.
- Hasonló...hasonló gondolataim voltak,-*rezzen fel emlékeiből, kibontakozva az ölelésből - balja lecsusszan a nő hátáról, hogy szütyőjébe nyúljon. Ellép mellőle, s közben  lassú, tétova mozdulattal két tárgyat húz elő: egy kézzel kötött, színes borítású könyvecskét, s mellé egy furkász-plüsst. Leguggol, hogy mindkettőt a sírra helyezze, szórakozottan megsimogatva az orrontó hátát; sosem tudná ezeket másnak adni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A másik tekintete ránehezedik, s bár szavai felmentenék Sethet a bűntudat alól, szemét összeszorítva a fejét ingatja. Ha bármi része lenne benne, valószínűleg azonnal feladta volna magát a parancsnokságon, a felelősséget nem bírná el. Mindazonáltal leírni, miért érinti ennyire mélyen a gyermek elvesztése, nem könnyű.*
- Én is reméltem, teljes szívemből, mert megérdemelte, mindketten megérdemelték volna,-* a helyzet igazságtalansága, tehetetlen tragédiája eleven drótként rántott benne össze valamit. Sonia után a hetek, amiket Adél a műhelyében ücsörögve vagy festegetve töltött, csendes megértést szőttek közéjük. Az azt követő örömmel és félelmekkel teli hónapok pedig valami erősebbet sodortak a szálakból. Most, hogy a gyász súlya alatt málladozik minden, mert egyikük sem bírja igazán megtartani, szokatlan ziláltsággal csúsznak ki száján a szavak. Engedi, mert muszáj, vagy disszociálni fog. Tenyerébe vájja körmeit, ökölbe szoruló kezekkel, hogy lecövekeljen a jelenben. A köszönöm olyan fájdalommal vájja belé karmait, hogy nem bír megszólalni; ezért nem szabadna hálásnak lennie, ennek az egésznek nem szabadott volna megtörténnie. Valami elszakad benne.*
- Azt hiszem. Vagyis... hiszek Agathanak. A...fél életem mellette töltöttem.  A szavaki, a tettei azt mutatták, újra lehet kezdeni. Nem, nem ismerek nála erősebb embert.-*Leginkább a fejfára mered, nehéz, néhol reszketeg lélegzetekkel beszélve. Ezt a történetet nem írták meg a pletykalapok - talán Magnus vagy Solomon, talán a jótékony érdektelenség keze volt benne, de békén hagyták. Az előbbire tippelt, ám inkább nem bolygatta a kérdést.
Végül leül a földre, elhagyva mindig egyenes tartását, térdeire fektetve karját. Adélra pillant, aztán valahová mögé, a sírok ismerős soraira mögötte.
- Úgy éreztem, jó anya leszel. Talán, mert egy kicsit emlékeztetsz az enyémre; de olyan őszinte türelmetlenséggel vártad Noah-t. Nehéz... elmagyarázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Értem. Ismerem a tanácstalanságot, a tagadást, az elveszettséget,-számos alkalommal ütközött ebbe a falba, gyermekként és felnőttként egyaránt; éjjeleket töltött azzal, hogy hasztalan csak kereste és kereste a megoldást.- Néha útmutatással sem könnyű, de valahol el kell kezdeni.-*A csendes beszélgetés őszinte, meg sem próbálja áltatni; ám talán elérheti, hogy Adél kevésbé érezze magát egyedül, elhagyatottan. Pillantása vissza-visszatér hozzá, s ha tekintetük találkozik, mintha gondolatban megszorítaná a kezét. Meghallgatja, ahol lehet, ítélkezés nélkül.
- Ez... hatalmas teher lenne egy gyermek vállán,-*bukik ki belőle, mert ezt az egyet világosan látja. Mielőtt azonban még megpróbálhatná végiggondolni az elhangzottakat, hogy valamiféle megoldást vagy kezdőlépést javasolhasson, Adél gondalatai éles kanyart vesznek. Hirtelen fordul oda, feltérdelve és kérdezés nélkül ölelésébe vonva.
- Nem. Mindent megtettél, ami erődből és tudásodból tellett.-*Magához szorítja, ügyelve rá, hogy ne okozzon fájdalmat, ám az érzés maga kirántsa valahogy a gondolatok, emlékek közül egy pillanatra a lányt. Mert most ismét annak a megtört, reménytelen gyermekanyának látja, akinek véletlenül leste ki titkát; aki akkor éjjel annyira kétségbeesett volt, hogy egy majdnem idegennek gyónt meg.- Mindent, érted? Nem tudhattál a méregről,-az utolsó mondatot szinte csak suttogja, Adél hátát simogatva, ahogy gyerekeket szoktak vígasztalni-csitítani, mert ugyanolyan sebezhetőnek érzi. A felfoghatatlant súrolja az egész; olyan gonoszság történt, ami őrá emlékezteti - beteg, elfajzott elme szennye, mely számára nincs mentség. Meg tudná ölni.
Arctalan ellenséggel szemben mégis tehetetlen, s haragját másfelé fordítja.
- Segítségre és támogatásra lesz szükséged,-*terapeutára, barátokra, családra, amennyire ez lehetséges. Mert nem Noah megbocsátása kell valójában, hanem Adél sajátja, bár nem mondja ki ezt.*- És időre. Mindig nyitva az ajtóm előtted, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Amennyire furcsa volt elsőre a kenguru, mostanra megbarátkozott vele - felkötni nem tudja, mert a jobbja nem áll rá, de készségesen hagyja, hogy barátja ráaggassa a kendőt és -gyereket egyaránt. A talárja szárnyait úgy hajtogatja Lucien fölé, hogy jóformán csak a kis manóarc látszik belőle, ami épp fókusztalan, álmos nyűggel pislog.
- Ha ilyen a lelkesen, Merlin óvjon az ellenszenvétől,- nevet halkan, nehezen találva, mihez kezdjen azokkal az idegen érzésekkel, amiket a fészkelődő baba elégedett szuszogása vált ki. - Ilyenkor örülök, hogy már rég leszoktam,- mormogja, mert a dohány szaga valószínűleg irritálná a kicsi orrát. Jó kezét a gyerek hátán tartja, inkább a saját, semmint Lucy biztonságérzete kedvéért.
- Nem tudom, ő tele szájjal mennyiben tud majd hozzájárulni a beszélgetéshez,- jegyzi meg derűsen, mintha ez lenne a kölcsönös csevej egyetlen akadálya. Az udvariaskodásra a szemét forgatja, szabad karjával kinyúlva egy pillanatra oldalához húzza Adélt egy fé-ölelésre.
- Ne bosszants! Vizsgaidőszak van,- ingatja meg a fejét, - most érek rá a leginkább. Ha van kedved, vendégem vagy egy süteményre, vagy amit szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nos, Lucien, akkor sajnos életed valamennyi reggele ilyen lesz...- sandít le, nem mintha a kicsi bekapcsolódna a társalgásba. A hajón töltött idő alatt Adélnak volt lehetősége megtapasztalni, milyen nehezen ébred és mennyire használhatatlan az első kávéja előtt. Ennek ellenére - vagy épp ezért - közelebb hozta őket az a néhány hét, érezhetően közvetlenebb azóta.
- Ilyen helyzetben szólsz és rendelkezésedre áll egy mágus,- emlékezteti rá, hogy egy-két bűbájjal megoldható az egész. Ő maga nem lát benne semmi felháborítót, bár hangosan sosem fejtené ki, hogy erre találták ki a melleket, minden más csak reklám.
- Olyan, mintha itt hagyott volna neked egy darabkát,- simítja meg vigasztalóan Adél vállát. - Emlékszem, anyám panaszkodott, hogy a terhessége alatt megetettem vele a banánt, amit amúgy ki nem állhatott,- fűzi hozzá, szinte magyarázatként, mert nem puszta szentimentalitás mondatja vele.
- Helyes. Helyes.- Willel szembeni ellenszenvét többnyire elrejtette és Adél iránti tiszteletből még mindig így tesz, azt azonban nem titkolja, hogy egyetért a válással. Ebben a helyzetben a legkevesebb, hogy a gyermeket tovább nevelő, felelős szülő feje felett maradjon a fedél. - Szólj, ha bármivel segítségre lenne szükség a ház körül, kérlek. Ránézhetnék majd a biztonsági bűbájokra is, ha nem szeretnél költözni, jobb lenne felújítani őket,- veti fel, a dolgok gyakorlatias oldalára szorítkozva. A tekintete azonban azt üzeni, ennél többről van szó, bármiben segít, amiben csak tud - hallgatóságként, barátként, keresztszülőként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Visszafogott mosollyal hallgatja a történetet - most már tudja, mi a Nutella, bár a népszerűségét valószínűleg akkor se értené, ha meg bírná enni. Számára pont olyan furcsa a kenyérre kenhető csokoládékrém, mintha valaki konkrétan egy tábla csokoládét rakna a szendvicsébe feltétnek, valahogy... bizarr. Ezt félretéve gyakran pillant Adél felé, megosztva figyelmét a nyűgös gyermek és annak tavaszi időjárás módjára változó hangulatú anyja közt, elkapva a mozdulatot és a kirakaton időző tekintetet is.
- Rendben, értesítelek, ha már tudom, mikor lehet alkalmas,- mert bejelentés nélkül sosem érkezne, az ilyesmi nem öt-tíz perc, ráadásul jobb szereti a védelmet a tulajdonoshoz hangolni (függetlenül attól, jogilag kié a ház). A fején átfutnak mindazok a bűbájok, amiket szívesen hozzáadna a védelemhez, s közben Lucien gyér hajas feje búbját nézi, töprengve.
- Kérhetném esetleg a segítséged, ha nincs terhedre?- emeli aztán fel a fejét, amint megszakítja a tervezgetést és gondolatai másik vágányra állnak. Óvatosan közelít, mert a sors különös fintora, hogy miközben Adél házassága véget ér, az ő élete pont ellenkező irányba tart. Ugyanakkor talán... kellemes figyelem-elterelés lehet.- Ékszerek terén nem mozgok valami otthonosan, de szeretnék valami... valami Averyhez illő gyűrűt.- Egyelőre kimondatlan, hogy milyen célból, ám ezzel ad menekülési utat a nőnek - ha fájó pont, anélkül utasíthatja vissza, hogy jelentőséget kellene tulajdonítsanak ennek. Vagy választhat egy teljesen hétköznapi ékszert, anélkül, hogy az eljegyzés szó valaha elhangzana köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Furcsa számára, hogy az emberek azonnal párnak vélik őket - gesztusainak zöme baráti, s még most is, hogy tartózkodását javarészt levetkőzte, ügyel rá, hogy sose legyen félreérthető. Ha valóban flörtölni akar bárkivel, azt sokkal nyíltabban teszi, általában valahol Londonban.
-...csak de,- ismeri be, pirulás helyett furcsán csillogó tekintettel - van valami könnyedség benne mostanában, mintha időnként lekerülnének a válláról a magával hurcolt súlyok.
- Az ilyesmi sosem volt erősségem,- rázza meg vigyázva a fejét, hogy nehogy a hirtelen mozdulat felébressze az elszundító Lucient. A design az öccse reszortja, ami elég ironikus, tanult képességeiket tekintve. - Tudom, hogy nem szereti a sima aranyat, hiába illene hozzá a szín; de elég sokféle ékszert hord,- illúziókhoz folyamodik, hogy párat megmutasson Adélnak. Nehéz messzemenő következtetéseket levonni belőlük, bár ha teljesen őszinte, legszívesebben olyasmit keresne, ami nem hasonlít egyetlen már birtokolt darabra sem. Odabent tekintete cikázik, de minél tovább válogatnak és törik a fejüket, annál kevésbé hiszi, hogy itt fogja meglelni. Mégis, amint Adél beleveti magát a feladatba, mosolyogva adogatja neki a véleményezésre vagy felpróbálásra váró darabokat.
Egy jó fél óra is beletelik, mire feladják, s ha semmi mással nem gazdagodtak, legalább leszűkítették a listát némileg.
- Azt hiszem, szükségem lesz néhány katalógusra,- sóhajt, mert személyesen járni az üzleteket rengeteg időt venne el és feltűnő is. - Vagy egyszerűen meg kellene tanulnom fémet önteni?- morfondírozik, nem tudatosítva a mondatban rejlő ellentmondást. Valami fészkelődik elméjének egy hátsó zugában. Valami, ami illik Averyhez, ám az magától nem gondolna rá...
- De most tényleg engedd meg, hogy meghívjalak valamire,- vesz erőt magán, mielőtt még túl mélyre merülne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sok év bújkálása és tapasztalata adja azt az előérzetet, amivel szeme sarkából elkapja a mozgást - a lépések bizonytalanok, de érzékeny a rá irányuló figyelemre. Követi az imbolygást, a mozdulatokból sugárzó fenyegetést érzékelve. Ha állat lenne, marján borzolódna a szőr, így pusztán tartása változik, mint ahogy íjász ujjai pihennek várakozva az idegen. A fejét azonban kizárólag akkor fordítja oda, amikor a kérdést szegezik neki, egyenest a férfi szemébe nézve.
- Mr. Krise,- a megszólítás mindenféle érzelemtől mentes, udvariasságot mellőző udvariassági forma, akár egy vakolatlan fal; Adél elé lép, könnyedén eltakarva a nőt. Makulátlan talárjában, sztoikus nyugalommal ékeli magát az ittas alak és annak családja közé. Amit azonban a most mögötte álló nő nem láthat, az a villanásnyi mosoly, ami átfut vonásain, sem a rezzenéstelen pillantást, amivel nézi. Kívülről zavarnak és őszinte aggodalomnak tűnhet.
- Attól tartok, nem értem, mire utal. Jobban tenné, ha hazamenne,- a tónusa némi szánakozást bújtat. - Senkinek sem jó, ha így látják,- teszi hozzá, finoman megcsóválva a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ha zaklatja a hölgyet, kötelességem beavatkozni,- vág vissza, nyugodt tárgyilagossággal, hiába marja belülről a késztetés, hogy saját kezével üsse meg az imbolygó alakot. Minden egyes elhangzó szóval egyre erősebb a késztetés, s jobbja halk roppanással szorul ökölbe. Aztán nagy levegőt vesz, szánakozóan megcsóválja a fejét és ellazítja az ujjait.
- Ugh, a csődtömeg már a nyílt utcán rinyál? A Krisek mèg nem tagadták le? Micsoda pixipöcs... A macája után a felesége is lelép.- Ezek a halk, sutyorgó hangok tartozhatnának a járókelőkhöz, akik lassítanak vagy megállnak a közelükben. Az igazság viszont az, hogy kizárólag Will hallja ezeket, halkan, de tisztán.
Az utolsó mondat azonban élesen más irányt vesz, s bár a mattrészeg férfi alapvetően nem egy súlycsoportban van vele, Seth szeme egy árnyalattal összeszűkül. A vadmágia kiszámíthatatlansága olyasmi, amit első kézből tapasztalt meg.
- Menjetek a hajóra. Kérlek,- elfordítja a fejét, Adél tekintetét keresve egyetlen pillanatra. Egy része azt mondaná, ezt nem kell hallaniuk, egy sokkal nagyobb része viszont William arcának minden részletét az emlékezetébe vési, hogy az emlék minél valósabban maradjon meg. Pontosan ezt az oldalát kell igazán hagyni leülepedni, hogy a másik sose feledkezzen meg róla, amikor rejtegetné Will függőségét.
Ugyanez az oldala már egy ideje, illúzió leple mögött, a pálcáját fogja, készen rá, hogy ha bármilyen mágiát érzékel, cselekedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Willnek pontosan három ütést sikerül bevinnie - az elsőt meglepetésből, a másodikat gyorsaságból, a harmadikat pedig azért, mert Seth előbb a segélyhívó bűbájt lövi fel, s csak utána fordítja előhúzott pálcáját a támadó felé.
- Mr. Krise, nyomatékosan kérem, hogy csillapodjék le!-* Nem fog visszaütni, hogy bármiféle sérülést kockáztasson, sem olyan varázst használni, ami esetleg támadásként lehetne értelmezhető; helyette lebegteti, egyszerűen kihúzva a talajt a lába alól. Ha Will sokat kapálózik, esélyesen úgy fog körbeforogni, mint az űrhajósok odafenn, ettől eltekintve kedvére acsarkodhat tovább. Legalábbis az aurorok érkezéséig bizonyosan.
Van ideje felmérni a károkat - a kezdeti megtántorodást és reccsenést követően az utolsó csapás már nem ért érzékeny részt, de a vérző orr és a szeme körüli, egyre élesedő fájdalom a tanú rá, hogy a részeg férfi egyáltalán nem fogta vissza magát. Halkan sziszeg, amint akaratlan is bekönnyezik. Pompás. Igazán nagyszerű. Jobbját az orrához tartja, hogy legalább ne vérezze össze az ingét, mert a szokás nagy úr. Eltelik pár másodperc, amíg rendezi a sorait.
- Ez lehettél volna te. Vagy a kicsi,- néz fel Adélre, a megütött oldalon hunyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A hangsúlya nem vádaskodó volt, bár Adél annak érezte ezek szerint - pusztál tudatosult benne, hogy ez a három ütés érhetett volna olyat, aki teljesen védtelen. A járókelők ugyan talán segítségükre siettek volna, de  megvannak a kételyei. Most sem közelít senki, annak dacára sem, hogy felvételeket készítenek. Sebaj. Ha itt maradnak a szervek érkezéséig, jól jön még.
Amíg a nő a kicsit igyekszik megnyugtatni, eltávolodva Willtől, Seth biztos kézzel tartja azt a levegőben, ügyelve rá, hogy sose kerüljön elég közel egy újabb rúgáshoz vagy -ütéshez. A követelőzésre csak felhorkanna, ha szabadok lennének a légutai.
- Nem.- Kurta, egyszerű válasz; nem tér ki a kéretlen tegeződésre vagy arra, kinek ugasson parancsokat - egyszerűen egyenest az épp fejjel lefelé lebegő szemébe néz, kitartva. Igazán nem hibáztathatják érte, hogy nem akarja szem elől téveszteni... Néhány pillanatra lejjebb engedi a kezét, csak annyira, hogy Will rálásson az elégtételtől dagadó mosolyra, amin végigfolyik a vér. Fuck. You. Aztán újra - egyre gyanúsabban törött - orrához szorítja kézfejét, Adél felé fordulva oldalasan.
- Van esetleg egy zsebkendőd?- kérdezi, többé ügyet se vetve a férfira. Némi félkezes turkálást követően kap egy zsebkendőt, amit odanyomhat, s ahogy Lucien még mindig nem bír megnyugodni, apró, tarka szitakötőt idéz illúzióval neki. A csillogó, surrogó szárnyak és a cikázó rovar aztán eléri, hogy a gyerek megtorpanjon a sírásban, Seth szemei elmosolyodnak. Rendben lesz.

A kiérkező aurorokhoz intézett első néhány mondata teljesen tárgyilagos, mielőtt azonban Adél esetleg mentegetni kezdené Willt - vagy bármelyik értesített Krise megjelenhetne - a felé intézett kérdésre azonnal válaszol.