33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Negyedikes diák


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2022. január 4. 17:05 | Link

Rue


Hallott már Rue-ról, nagyon kedves prefektus lánynak ítélte meg, nem gondolta, hogy a pletykákból, amik övezték, bármi is igaz lett volna. A legtöbb úgyis kiszínezett fecsegés, és a pletykarovatot, ha szeme elé is került az Edictum hasábjain, nevetve ugrotta át. Azon már ő is pislogott nagyokat, hogy róla még nem kezdett terjedni semmi, de úgy festett, elég jól elbújta tömegben, annak ellenére, hogy alapjáraton ő se megy szokványos jelenség az iskola falai között: versenyzett, jó tanulmányi eredményeket produkált, és a közösségben is egyre gyakrabban aktivizálta magát. Tanársegédségéről nem is beszélve.
 - A papírnehezékeket könyvtárban is megtalálom, köszi, inkább valami szórakoztatóbb irodalomra vágyom. Nem vagyok sajnos annyira jártas a varázsirodalom színe-javában, de idén ezt bepótolom – felelte határozottan, ám a kéretlen tanács megtorpantotta egy pillanatra. Nem mintha haszontalannak vélné, azonban az ő fogaskerekeit is elindította belül, neki is megvolt a véleménye erről a hozzállásról.
 - Úgy gondolom, a bölcs mások kárán tanul, míg a bolond a sajátján. Mindkettő járható út, csak limitált, hogy meddig juthatunk saját kárunkon. Egyébként köszönöm a tanácsot – egészítette ki Rue gondolatmenetét saját vélekedésével. – Neked ki a kedvenc szerződ?
Nem remélte, hogy Rue belemegy majd ebbe a röpke csevegésbe, de hagyott nyitott kapukat, hogyha akar, al ány beléphessen rajta. Semmi jónak sem szándékozott elrontójává avanzsálni. A gyakorlati mágiát ő is értékelte, ám az olvasást, mint hobbit, sosem tette volna le semmi pénzért.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 303
I could be social... or I could read
Írta: 2022. január 4. 22:54
| Link

x


Még nem tudtam beazonosítani. Nem azért, merthogy mindenkit tudtam volna fejből, aki az iskolába járt, hanem mint eridonos prefektus, illett volna. Persze nem is vettem olyan komolyan a tisztséget, mint illene. Odaígérhették volna bárki másnak a jelvényt, valószínűleg szívesebben viselte volna, mint én. És mégis. Ahogy ott állt előttem a lány, hirtelen felébredtek bennem a kötelezettségek. Az isten szerelmére, csak egyetlen szabadnapom lett volna...
- Akkor jó helyen jársz - bólintott a lány. Karakán volt a lány, ez tetszett. Ahogy az is, hogy elmondta a véleményét. Mostanában úgy érezte, hogy a világ összeszorul jó és rossz oldalra, és mindenki elkezdett félni, hogy a kettő közötti vékony sávban lavírozva próbáljon értelmes beszélgetést kezdeményezni.
- Viszont aki tanult, és logikusan gondolkodik, az nem is vét annyi hibát - replikáztam. Felmértem, vajon mennyire áll határozottan az álláspontja mellett. Szerettem volna, ha látszik rajta a hajlandóság, hogy egy kicsit másképp is megnézze az egyes szituációkat.
És nézzenek oda, még ezek után is kérdést szegezett nekem. Hirtelen már nem is voltam olyan mérges, amiért félbeszakították a magányos óráimat. - Ne bántsátok a feketerigót. Harper Lee írta - válaszoltam gondolkodás nélkül. Már háromszor olvastam, otthon meg is volt egy példánya kijelölgetve a kedvenc részeimmel, és a szélén odaírva egy-egy kommenttel. - Ismered? Mugli író, de nem hiszem, hogy ennek nagy jelentőséget kéne tulajdonítani - vontam meg a vállamat. Winter mindig szekálni szokott, amiért ennyire vonzódom a varázstalanok dolgaihoz. Az igazság viszont az, hogy az ő társadalmuk szorosan a miénk mellett van. Ha nem tanulmányozzuk azt, kudarcra vagyunk ítélve.
- És te? Az életrajzi regényeket kedveled? - kérdeztem vissza. Jó napot fogott ki a lány, egész kedélyes vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Reményi Boglárka
Diák Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős diák



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 16
Írta: 2022. január 26. 23:54 | Link

Kristóf

Tudtam én, hogy ő az én emberem! Mindig tudom, hogy ki az én emberem, de na, mindig jól esik eldicsekedni vele, hogy mekkora zseni vagyok néha. Jót tesz a lelkemnek, vagy mit is kell ilyenkor mondani. Nem hánytorgatom fel neki, hogy kedves Boglárkának hív, pedig amúgy nem állíthatnám, hogy szeretem ezt a megnevezést. De igazából eltűrök én majdnem mindent, nem szoktam hisztizni vagy ilyesmi. Mindenki szólítson csak olyan néven, amilyenen akar, nem nagyon tud érdekelni.
- Na hát akkor indulás, majd út közben mesélek. – Legyünk túl ezen minél előbb. Nem kifejezetten tartozik a komforttevékenységeim közé a könyvvásárlás, meg úgy összességében azon helyek meglátogatása, ahol ennyi könyv van egy helyen. Valahogy kitör tőlük a frász vagy én nem is tudom. Egyszerűen csak na. Ezért kell a szakavatott társaság.
Menetközben, míg lesétálunk a faluba mesélek kicsit ezekről a kedves rokonokról. Van az a fickó, a történelemmániás, aki rajong a vadászatért, meg a nője, akiről igazából nem tudom elképzelni, hogy könyvet vegyen a kezébe, annyira butának tűnik – de ha már az egyik könyvet kap, akkor a másik is. Annyira kis cuki vagyok amúgy, hogy gondolok az ilyen rokonokra is. – Szóval ennek függvényében várom ajánlataid – teszem hozzá, mikor belépünk az ajtón. Remélem tud tanácsolni valamit.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2022. február 2. 00:04 | Link

Boglárka


- Rendben, felőlem mehetünk - válaszoltam a lánynak, majd kíváncsian hallgattam, amiket út közben mesélt. Figyelmesen hallgattam a rokonság preferenciáit, közben pedig próbáltam arra összpontosítani, hogy mely könyvek lennének a számukra legmegfelelőbbek. Út közben teljes figyelmemet a lányra irányítottam, majd mikor beléptünk a könyvesboltba, igyekeztem megválaszolni a kérdéseit.
- Aki rajong a vadászatért, az bizonyára örülne egy vadászati trükkök tematikájú könyvnek, vagy szívesen olvasna magukról a vadállatokról. Mit lehet tudni róluk, mit szeretnek, mik a gyengepontjaik - válaszoltam a lánynak egy kis gondolkodás után.
- Az úgymond nője, aki nem szeret olvasni, nos szerintem neki valamiféle képeskönyv való, amely beleillik az érdeklődési körébe. Vagy esetleg képregény. A képek biztosan tetszeni fognak neki, ha egybevág azzal, amit igazán preferál - osztottam meg a hirtelen jött ötletem a lánnyal.
- Én nézek magamnak egy történelmi regényt, addig nézz szét, ha gondolod. Ha találsz néhány témába illő könyvet, szívesen segítek kiválasztani, azt, amely a leginkább releváns. Ha pedig egyáltalán nem boldogulsz, akkor segítek jó könyveket keresni - ajánlottam fel a segítségem Boglárkának.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2022. február 2. 00:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Negyedikes diák


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2022. március 1. 08:14 | Link

Rue


Egész jól végződött ez a kis kitérő, nagyon elégedett lehetett, mert még egy kis barátkozásra, szocializálódásra is futotta az idejéből. Ez a bolt az új kedvence, döntötte el fejben, főleg az tetszett neki, hogy annyit fizethetett a könyvekért, amennyit ő jónak látott, és ez így igazodott a fiatal, még keresőképtelen diákok pénztárcájához, főleg a rászoruló tanulók juthattak így hozzá könnyebben a művelődéshez.
- Jó tudni – eresztett meg egy széles vigyort, miközben kissé bebiztosította magának a hóna alatt sorakozó könyveket, nehogy elejtse őket.
- Az elmélet és a gyakorlat ugyanolyan fontos, hiába van gyakorlatod, ha közben fogalmad sincs, mit miért csinálsz, és fordítva: az elméleti tudást ha nem tudod gyakorlatba ültetni, akkor dobhatod ki az egészet a kukába – makacsul ragaszkodott téziséhez, nem fogadta el, hogy csak az egyik, vagy csak a másik közül választhat. – Van, aki szerint tök fölöslegesek az elméleti mágiaágak, de mindenki más típus, másban erős. A kviblik is jutnak így valamennyi szerephez ezáltal, illetve nézzük a varázs-pszichológiát vagy szociológiát. Néha érdemes nem csak mikro szintben gondolkodni, a nagyobb képet is látni kell, hogy igazán megismerj egy közeget.
Zselyke bólintott, ismerős volt a cím, bár ő filmen látta, a régi fekete-fehér változatban, ettől függetlenül annyira nem fogta meg, noha az üzenet kétségkívül átment az agya határzárain.
– Hangulatolvasó vagyok, nincs külön kedvencem, de ha választanom kéne, akkor
Antoine de Saint-Exupéry-től A kis herceg az, amit sose tudok letenni. Elsőre gyerekesnek tűnhet, de a társadalmi kritika nagyon élesen előtűnik belőle már másodszori olvasásnál is, ha gyakorlottabb a szemünk –
magyarázta lelkesen. Végre egy téma, amiről látta is értelmét, hogy beszéljenek, hátha Rue elejt valami olyan címet, amit érdemes felpakolni az olvasandók listájára. – Segítesz keresni valami érdekeset a mágikus szerzők közül?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 561
Összes hsz: 873
Írta: 2022. március 11. 13:01 | Link

Könyvbemutató
várakozás


Elérkezett a nagy nap, amikor a polcokra kerül első, nem újságíróként írt műve. Hetek óta szervezte már ezt a rendezvényt és most itt állva a kirakat bolt felőli oldalán úgy érzi valami teljesen új kezdődik az életében. A legtöbben tudták róla, hogy mekkora képregényrajongó és hőshívő, de azt talán kevesebben, hogy saját maga is elkezdett írni egy történetet, még férje és fia halála előtt. Aztán jött a tűz és minden álma néhány óra leforgása alatt porig égett. Egyetlen doboznyi holmit tudtak kimenteni a hamvak és elszenesedett romok markából. Ebben a maroknyi értékben két irat hevert. Az egyik egy ügy terhelő bizonyítéka, míg a másik, képregény ötletének kézirata volt. Múltak a gyászos évek és a kincseket rejtő dobozra, a többi kacattal együtt a feledés pora ült, míg egy nap hősnőnk el nem veszítette az emlékezetét. Az eltűnt idő nyomait kutatva lelt rájuk Elektra és éled fel benne újra az írás iránti, egykor olthatatlannak hitt vágy. Nem telt sok időbe újra felvennie a fantáziája szülte események fonalát, s befejeznie a mesét úgy, hogy adott esetben folytatni is tudja. Mivel ő maga is utálja a függővégeket, ezért méltón zárta le a történetet, s nem hagyta olvasóit kétségek közt hánykolódni, de elrejtett néhány elvarratlan szálat a cselekmény szövetébe, hogy azokhoz köthessen újakat, amennyiben írása értő olvasókra talál. Minden készen áll a vendégek fogadására így nincs más hátra, mint kitárni a bolt ajtaját és várni az igazi csodát, vagyis az érdeklődők sorát. Elektra elfordítja a kulcsot a zárban és kezébe veszi az egyik példányt. Ujjaival finoman végig simít a csodás keményborítón, majd fellapozza és mélyen beszívja a frissen nyomtatott tinta jellegzetes illatát. Sötét szemei, mondhatni beisszák a káprázatosan élethű látványt. Minden karakter pontosan olyan lett, amilyennek elképzelte őket. A színek, a formák mind szemet gyönyörködtetők. Ha pedig pálcával rákoppintanak és kimondják a csak a varázsvilágban látható tintával, a fedlap belsejébe nyomtatott igét, megelevenednek a képek és a hangok egyaránt. Hálával tartozik a Bogoly színház társulatának, akik felolvasták a szövegeket és előadták az egész művet, amit számítógépre is rögzítettek. Ezzel a látássérültek is élvezhetik majd a képregényt, mert lesz hozzá egy hang file melléklet. Több ehhez hasonlóan kreatív módszerrel oldották meg, hogy mágus és mugli környezetben egyformán kiadható legyen a kötet, melynek címe -igen hosszas gondolkodás után- a "Mantikór protokoll" lett. - Remélem büszkék vagytok rám odafenn - pillant a mennyezetre a riporternő, majd összecsukva magához öleli a könyvet, s kisvártatva odasétál a pogácsás tálcákkal és ásványvízzel megrakott kínálóasztal mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. március 16. 15:48 | Link

Elda
× „Mantikór protokoll” könyvbemutató × GIF × outfit of the day ×

Fél óránként elég lesz az első roham után – felelem érdes basszusomon a bekészítésért felelős fiatal srácnak. Hiányt senki nem fog szenvedni, s ugyan nem arról szól a bemutató, hogy mindenki degeszre zabálja magát, ezekkel a süteményekkel korgó gyomor nélkül maradhatunk. Nem akarok túlságosan beleszólni a mai nap történéseibe. Sőt, valójában egyáltalán nem. Ez csak amolyan preventív jelleggel történő egyeztetés, hogy kedvesem napját semmi ne ronthassa el. Leginkább nekem nem. Hiszen amióta ismét Hegedüsh testében élek, a szorongásom erősödni látszik. Hatalmas önuralomra lesz szükség, hogy ez a feszengő érzés ne érkezzen meg hívatlan vendégként a könyvesboltba. Még egy barátságos vállveregetés a fiúnak, ami mellé jár a rosszfiús félmosoly, s máris elindulok az előtérbe, hogy megbizonyosodjak Elektra jólétéről. Bizonyára nagyon izgul, vagy legalábbis izgatott. Elvégre oly’ régóta készül már a mű arra, hogy megmutathassa magát a nagyérdeműnek. A „takarásból” előlépve megigazgatom fekete ingem gallérját nyakam körül. Kissé mintha szorítana. Az izgatottság és a tömeg gondolata is jéghideg hurrikánként fut végig heges hátamon, de megrázom magam, s egy mély sóhaj után kedves mosolyt varázsolok vonásaim közé. Fekete bőrcipőm sarka halkan koppan a hajópadlón, majd zsebre tett kézzel indulok meg a nekem most még háttal álló nő felé. A beszűrődő fény arany aurát bűvöl a számomra leggyönyörűbb női alak köré. Az utcáról beszűrődő neszek arra engednek következtetni, hogy hamarosan megérkezik a közönség is az Őszikébe. A levegő bent akad, ahogyan feketéim újfent Elektrára kúsznak. Könyvét ölelve ácsorog az asztalnál. Halvány mosollyal, szinte hangtalanul sétálok mögé, hogy elkapott szavaira jámbor szerelemmel átitatott hangon szólaljak meg.
Azokbüszkék mindketten. Hosszú ujjaimmal derekára fogok, hogy válla fölött áthajolva, kissé hátának dőlve leheljek egy kedveskedő csókot orcájára. Nem illetlenül, csak a magam óvó, reménytelen romantikus módján. – Ahogyan én is – lépek végül mellé, hogy fejemet oldalra döntve, tekintetemet el sem szakítva az ő sötét szemeitől szólalok újra. – Nagyon büszke vagyok rád, Elda – húzom mosolyra vastag, bőrszín ajkaimat. – És – húzódok még közelebb. – Eszméletlenül csinos vagy – hunyorítok rá ebben a közelségben, majd óvatosan visszaegyenesedek, megtartva a most megkívánt távolságot, pedig… igencsak nehezemre esik. Megszólal a bejárati ajtó csengője, s máris elkezdenek szállingózni a vendégek. Dülledő mellkassal húzom ki magam a nő mellett, s hagyom, hogy ő vezesse a mai napot. Én pedig – mint a megfelelő társ – ott segítsem őt, ahol csak tudom. Szép nap ez a mai…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 561
Összes hsz: 873
Írta: 2022. március 18. 14:25 | Link

Könyvbemutató
Hege


Megnyugtató hangon kiejtett, szeretettel átitatott szavak simogatják, majd lágy érintés és csók bizonyítja, hogy a férfi visszatért. Eligazította a segítőjüket, aki az asztalok bőségét biztosítja majd a rendezvény ideje alatt. Megosztották a feladatokat, egységben és erőben állva helyt. Mióta ismét része életüknek, más szabályok szerint játszanak, s jobban összetartanak. - Köszönöm és azt is, hogy itt vagy velem... - suttogja mosolyogva, majd jóval kevésbé visszafogottan csókolja meg Kedvesét, mint ahogyan azt ő tette az imént - Készen állsz? - hangzik fel a kérdés, amit egyszerre címzett saját magának és a mellette lévőnek, ám amint kiejti az utolsó szót, meg is hallja az első néhány érkező által csapott zajt - Akkor kezdjük! - sóhajt mélyet, hogy azután a rá jellemző erős és lendületes léptekkel elinduljon a vendégek felé, köszönteni őket. Rothstein Elektra ma szinte ragyog. Vonásai kisimultak, sminkje, haja és ruhája mondhatni tökéletes. Izgalma csupán hangjának tónusán és tekintetének csillogásában érhető tetten. Más oka is van erre a felfokozott érzelmi állapotra, mint a képregény. Titokban megpályázott egy tanári állást, de nem a Bagolykőben. Ez a csavar az egészben. Valamint az, hogy nem szólt róla senkinek. Sokat gondolkozott az éjszaka csendjében, amikor a még néha visszatérő rémálmok felébresztették és arra késztették, hogy saját Magány Erődjében elmélkedjen. Okult az elmúlt évek megannyi eseményéből, s arra jutott, hogy biztonságosabb vizeken kell tovább eveznie. Hiszen kis híján elvesztett mindent. A lányát, a szerelmét, a családját és az életét. Nincs több esély. Így is kegyesebb volt vele a Sors, mint remélte. Bizonyság erre minden nap, amit a szeretteivel tölthet, meg persze ez a mostani esemény, ahol sikerét ünnepelheti. Meghívta mindazokat, akik számítanak. Most már csak várja, hogy vajon eljönnek-e hozzá. Mert Elektra azt vallja, nem csak a bajban kell osztozni, de a boldogságban is ugyanúgy. Segítették őt, mellette álltak. Szeretné viszonozni, a maga módján. Reméli ezt Hege is megérti majd, amikor befutnak a várt személyek. Talán már képes elhinni, hogy hősnőnk életében nincs más senki.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2022. április 2. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 296
Írta: 2022. március 18. 20:38 | Link

Könyvbemutató
Kinézetem
Csokor I.Csokor II.


Vannak azok a napok, amikor szeretnéd, hogy minden simán menjen, mert esetleg vannak időpontok, amikhez tartanod kellene magad. Természetesen az ilyen napok torkollnak káoszba. Durva káoszba. A hivatalba fejetlenség volt, a polgármestert nem értem utol, de nem is feltétlenül próbálkoztam olyan erősen, Dominik úgyis jött, látott és győzött. Éppen ennyi kellett. Csak mire győzött, addigra az apróbb gondok lettek hatalmasak, és persze ennek megkoronázásaként még Erika is éppen mára időzítette úgy az életét, hogy egy órán át üljek az igazgatóiba, aminek eredményeként megint égtem, és nem tudom, hogy Mátyás vagy Teodor fog előbb véglegesen kiakadni, de valahogy nem mosolyogtak már, amikor azt mondtam, hogy "csak két év", én se mosolyognék, mert előbbi tanít a Bagolykőben is. A gyereket lepasszoltam Alinak, és kértem tőle, hogy szigorúan fogja, mert muszáj, hogy büntetve legyen, mert eredetileg igencsak jó dolga lett volna, és kényeztették volna. Legyünk őszinték, fogják. A Széles család valahogy sosem arról volt híres, hogy olyan keményen nevelnének bárkit is. Tőlük hazarohanva rendbe szedtem magam, gyors zuhany, smink, ruha, és már futottam is tovább, hogy összeszedjem a virágokat, aztán persze vissza a saját ajándékomért, így hát mire odaértem a könyvesbolt elé, már elindult befelé a tömeg.
Utálok késni. Jó, ez nem késés, de szívesebben lettem volna itt korábban, hogy ne ennyi mindennel mászkáljak az emberek között, de végül is, elégedett lehetek már azzal is, hogy sikerült ideérnem. Ez is egy igen szép teljesítmény. Így hát, kihúzva magam, magabiztosan sétálok be, felvéve a legkedvesebb mosolyomat és a legnyugodtabb arcomat. Az életben mindig vannak próbatételek, és vannak olyan napok is, amikor az egész havi adag pár órában jelenik meg. De a lényeg a lényeg, hogy felül tudjak kerekedni.
- Sziasztok. Nagyon gratulálok, hogy sikerült elérned mindent, nagyon jól áll a siker.
Mert lássuk be, a sok pozitív helyzet megszépíti az embert, ehhez egy kis rúzs már csak grátisz. Viszont el kell ismerni, hogy valóban jól áll Elektrának, hogy ennyire egyenesbe jött, és csak remélni tudom, hogy az élete jó irányba halad tovább.
- Átadhatom neked őket? Biztos van hátul egy hely, ahova le lehet tenni.
A kérdést Marcellnak intézem, és felé is fordulok, megemelve kicsit a kezembe tartott két csokrot, és az egy ajándéktasakot.
- A napraforgó csokrot Elizabet küldi, gratulál és sajnálja, hogy nem lehet itt, de az állapota nem teszi jelenleg lehetővé, hogy kimozduljon, viszont feltétlenül kérte, hogy vigyek neki is egy példányt. A lila pedig a polgármester úrtól, aki szintén gratulál, és sajnálja, hogy nem lehet jelen, de nem szívesen mozdul el a felesége mellől.
Ezt a kettőt át is nyújtom, hogy felszabaduljon a kezem, és elő tudjam húzni a felakasztható gömböt, amiben virágföld van, és zöld növény lóg ki belőle. Aki ismer, nem fog meglepődni a választáson, még ha elsőre nem is mondaná meg, hogy micsoda.
- Ezt pedig az én gratulálós ajándékom, egy kaktusz. De nyugi, teljesen gyerekbarát, így Imola se fog megsérülni. Ő egy Epiphyllum oxypetalum, vagy más néven az Éjszaka hölgye. Nagyon különleges és mégis igen igénytelen. Nagyon finom illata van, azonban csak éjjel virágzik, hatalmas, gyönyörű és hófehér virágokat bont. Szerintem érdemes kint elhelyezni, mert akár három méter magas is lehet, vagy mondjuk erkélyre. Viszont télen nem szabad kint tartani, mert nem szereti a fagyot, és... jobb ha befogom, mert órákig tudok beszélni róla, csináltam hozzá egy kis tájékoztatót is, ebben minden benne van róla.
Nos igen, látszik is a felfokozott boldogság, amit a kaktuszok jelentenek nekem, egész életemben mindig meghatározóak voltak, Bogolyfalvára egyetlen egyet hoztam magammal, mára pedig több, mint százötven van, mindegyiket ismerem és szeretem, és bármikor el tudom mondani, hogy melyik honnan jött. Nem vagyok nagy kertész, de a kaktuszok, ők a szenvedélyem. Át is nyújtom ezt is Hegének, aztán teljesen visszafordulok Elektra felé.
- Nagyon ügyes vagy és kitartó, tényleg nagyon gratulálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reményi Boglárka
Diák Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős diák



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 16
Írta: 2022. március 31. 09:42 | Link

Kristóf

Tiszta okosakat mondd itt nekem ez a Kristóf. De komolyan, azért azt nem mondom, hogy tiszta zsenialitás, de már-már azt a határt súrolja. Nálam mondjuk nem nehéz zseniálisabbnak lenni, szerintem egészen egyszerű vagyok, mint egy faék, vagy valami ilyesmi.
Egyetértően hümmögök, hogy ezek amúgy nem is rossz ötletek, bár talán a képeskönyv egy kicsit túl gyerekes. De ki tudja, lehet hogy még találok valami olyat, ami megfelel a kritériumoknak.
- Akkor tizenöt perc múlva ugyanitt? - Amennyiben igennel felel, kettéválunk, és hagyom, hogy nyugodtan keressen magánk valami olyat, ami az ízlése. Nem akarom én itt feltartóztatni, vagy akadályozni, vásárolgasson csak kedvére nyugodtan. Én is belevetem magam itt a nézelődésbe, a vadászos könyvekkel viszonylag jól boldogulok, kiválasztok rögtön három potenciális ajándékot, a képeskönyves ötletet viszont ha nem is teljesen, de elvetem, és kikötök a szakácskönyveknél. Ez jobban hangzik, legalább valami hasznosat is tanulhat belőle. Viszont ezt nem komplikálom túl, Kristóf tanácsát megfogadva valami olyat választok, amiben sok a kép, és a szöveg is egyszerű. A kiválasztott köteteket egyensúlyozva oldalgok vissza, ahol a legutóbb hagytuk egymást, remélve, hogy a fiú már végzett, és kikérhetem a véleményét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 797
Összes hsz: 3271
Írta: 2022. április 3. 23:23 | Link

Seth

- Nem hiszem, hogy akarok a kapcsolataimról beszélni... - felelt Sebastian, de a hangja bizonytalanul csengett. Beszélgetett is volna Seth-tel erről, meg nem is, legfőképp mert néha jólesett volna valakivel megosztania a gondolatait és az eseményeket, de valahogy túl intimnek, túlságosan bensőségesnek érezte a témát ahhoz, hogy olyankor vegyék elő, amikor épp csak próbálnak visszatalálni egymáshoz. Sebastian sem kérdezte Seth-et arról, hogy mi történik vele ilyen téren, és ez nem véletlen. Talán, majd ha magától jut ide a beszélgetés fonala valamikor, akkor ismét átrághatják magukat a kapcsolati témákon, mint annak idején tinédzser korukban.
Amikor megpróbálta elmagyarázni Seth-nek, hogy mit érez kettejükkel kapcsolatban, hiába mondta épp azt a bátyja, hogy nem fog összetörni, nem épp ez sugárzott abból, ahogy megállította Sebastiant a beszédben. A srác pár másodpercig tűnődve nézett a bátyjára, pillantása az ökölbe szorult, aztán ellazuló kézre villant, majd újra a másik vonásait figyelte. Ha Seth-et negyed óra alatt sikerült ennyire feszültté tennie, ráadásul olyan szavakkal, amiket előtte alaposan átgondolt, hogy lehetőleg ne adjanak okot hasonló reakcióra, akkor hogy beszélhetne teljesen szabadon? Volt már rá példa, hogy a testvére azt mondta neki, hogy nincs baj, aztán lett, nem is kicsi. Mégis hogy kellene így képesnek lennie arra, hogy nyíltan elmondjon mindent, ha ezt látja viszont a másik reakcióiban? Végül némi latolgatás után felállt a másik mellől, és odébb lépett a lépcsők oldalához, majd leült, hátát a fának vetve.
- Rendben, akkor nem nézem - zárta le a témát, megpróbálva szabadulni a kettejük között feszülő membrántól, ami mintha sose akart volna átszakadni. Viszont a munkáit tartalmazó füzetet előtte még megkapta Seth.
Csendben teltek a percek, amíg a másik átlapozta a jegyzeteket, majd Sebastian visszakapta őket. Seth látványosan nem mondott semmit (és még Sebby óvatoskodik..?), ami akár csak valamelyik feladattal lett volna kapcsolatos, pusztán megköszönte a lehetőséget. Sebastian mintha ingoványos talajon járt volna, pont úgy nem tudta, hogy mivel folytassa a beszélgetést most. Kérdezzen rá, hogy mit gondol az egészről Seth? Haladjanak tovább más merre? Végül feladta és rákérdezett.
- És most..?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. április 8. 14:27 | Link

Elda és Zsófi
× „Mantikór protokoll” könyvbemutató × GIF × outfit of the day ×

Izgatottság fénye cikázik fekete szemeimben, ahogyan Elektra közelebb hajol hozzám, és meglepő szenvedéllyel csókolja meg ajkaimat. Széles tenyerem azonnal elindul arcának irányába, hogy a hevesség-megkívánta mozdulattal én magam is elvesszek a pillanatban. Szemeimet lehunyva élvezem a puha női ajkakat, illatát mélyen szívom közben magamba, s tenyerem végül tarkójára csúszik. Eltávolodik, és nemes egyszerűséggel felteszi a kérdést. Színpadiasan pislogok néhányat, hiszen ennek a gyönyörű nőnek fogalma sincsen arról, hogy milyen hatással van rám. Veszélyes, amikor ilyesmi történik, mert teljesen elcsavarja a fejemet egy másodperc töredéke alatt. Megköszörülöm hát torkomat, és hagyom, hogy a forróság kipárologjon testemből. Szerelmes mosoly terül szét vonásaim között, hogy aztán kedveskedőn biccentsek egyet, és forduljunk teljes szinkronban az ajtó irányába.
Szemem sarkából figyelem az izgatott nőt, majd a vendégek felé is biccentek egyet-egyet, amikor köszöntik a mai nap főhősnőjét. Egészen szép számban érkeznek a számomra ismert, illetve ismeretlen emberek is egyaránt. Azonban egy bizonyos hangot és magassarkújának kopogását ezer közül is felismerném. Egy pillanatra visszatér a kimelegedés a váratlan-várt helyzettől, amikor is Zsófi arcával kell szembesülnöm. Nem találkoztunk egy ideje… Megszokott kedvességgel mosolygok felé, miközben megsimogatom Elektra hátát a vörös nő gratulációjára, amolyan „bizony, bizony” módon. Ekkor fordul felém Zsófi, amire először esetlen, kezdő londinerként nyúlok a szépséges csokrokért. Kissé elbambultam, de csupán egy másodpercre van szükségem, hogy újra visszatérjek a jelenbe. Mindennek tökéletesnek kell ma lennie.
Csodaszép csokrok – ejtek meg egy újabb mosolyt, majd kissé elfordítom arcomat az asztalok irányába. Felmérem a terepet, hogy melyik virág hol nézne ki a legjobban, aztán hirtelen belenyilall az emlék, hogy én már berendeztettem egy asztalt a virágoknak és az esetleges ajándékoknak. – Persze, persze – bólogatok. – Viszem is – mondom, nyomok egy utolsó csókot Elektra halántékára, és már megyek is a dolgomra. Vagyis csak mennék, mert még jön a többi ajándék és információ. Jóságosan fénylő szemeimmel figyelem Zsófi mozdulatait, és ahogyan beleéli magát a kaktuszok témakörébe, még halkan fel is horkanok. – Mindjárt jövök – átveszem az említett növényt, és hosszú lábaimmal hamarosan az asztal mellett termek, ahová szépen elhelyezem az ajándékokat. Vagyis… rendezgetem egy kicsit, hogy tudjanak a lányok is beszélgetni egy keveset. Én közben biccentek egy-egy arra járó vendégnek. A háttérből figyelek és ott segítek ahol tudok azért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a mai napon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 644
Összes hsz: 2302
Írta: 2022. április 10. 19:25 | Link

Sebby

Bólint, egyszerűen tudomásul véve öccse döntését és nem teszi szóvá a bizonytalanságot, amit kihall hangjából. Vagy azt a kételkedést, amit talán már sosem mos le magáról, s ami ott ül mindenki tekintetében, aki prübálja kitalálni, hol kezdődik a betegsége és hol ér véget mindaz a színlelés, amivel régi önmaga elrejtette gyengéinek javát. Sokáig jól játszotta a szerepét. Túl jól. Hiába mentegetőzne, hogy ő maga sem volt igazán tudatában ennek. *
- Köszönöm. Tudom, hogy mások számára kellemetlen lehet, viszont segít jelen maradni és nem kapcsolni ki az érzéseket. A disszociálás a menekülő útvonalam, de nem akarok menekülni.-*Ha végképp nem bírna megbirkózni a helyzettel, már magához hívta volna Feathert, egyelőre azonban küzd érte, hogy egymaga megoldja. Vannak helyzetek - akár a hivatalban, akár a hétköznapokban - amikor megengedi magának, hogy érzelemmentes távolságot vonjon fel védőfalként, mert mint mindenkinek, erőtartalékai végesek. De nem itt és nem most.*- Ez a beszélgetés... Te túl fontos vagy hozzá.
A jegyzeteket olvasva szem előtt tartja, ami nemrég elhangzott - hogy attól tartanak, lebeszélni igyekezne róluk Sebbyt vagy hogy kétségbe vonná, hogy elég rátermett az önálló döntések hozatalához. Épp ezért nem igazán tud mit hozzáfűzni, elvégre senki sem kérte a véleményét vagy a segítségét, pusztán Seth erősködött, hogy láthassa a terveket.
- Attól függ, mire gondolsz,-*feleli, - Erre a kérdésre ötven különböző választ adhatok, mert az agyam állandóan azon pörög, hány értelmezés lehetséges és melyikre mi a legmegfelelőbb reakció.-*Az örökös átok, hogy veleszületett vagy akaratlan magába szívott tehetség mindez - képtelen elhagyni, mert ha apjuk ki is forgatta vagy saját, torz elkézeléseinek megfelelően formálta, a készség mégis az övé. Rendszerekben, összefüggésekben gondolkodni, elemezni minden részletet.*

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 561
Összes hsz: 873
Írta: 2022. április 11. 17:33 | Link

Hege és ZSófia

Voltak rossz napok, szörnyű időszakok és megannyi vihar. Azonban ma ragyog az ég is felettük. Minden olyan hihetetlenül kisimult és egyszerű. Mondhatni már-már túlszép ahhoz, hogy igaz legyen. Ilyenkor szoktak jönni a sorscsapások, amiket hősnőnk tudatalatt szinte vár is mindig. Fel kell készülni a legrosszabbra, mert jöhet bármi. Jelen esetben egy vörös szépség. Meglátva közeledtét Elektra pillantása megrebben, de nem esik ki "szerepéből", azok az idők elmúltak. Megérkezett tehát az első olyan vendég, akinek jelenlétét egyszerre vágyta és félte is, amikor megírta az invitáló levelét. - Köszönöm - mosolyog vissza Zsófiára, de szóhasználata szeget ver koponyájának egy hátsó és baljós árnyakkal még mindig tele lévő szegletébe - Nélküled nem ment volna - teszi hozzá sokat mondó, hálás pillantással. - Elért mindent? Mit is valójában? Mellette van Hege, kiadták a képregényét és olyan helyen oktat majd fiziognómiát, ahol nem jöhet szóba az összeférhetetlenség. Ez volna az a siker, ami jól áll neki? - kérdezi önmagától, mialatt a virágokcsokrokról, valamint a kaktuszról is kap a nőre jellemzően összeszedett, kedvesen vehemens tálalású információt. - Hamarosan tervezem meglátogatni Elizabetet, így inkább személyesen adom át neki a tiszteletpéldányt, ha nem bánod - jegyzi meg futólag, majd hagyja, hogy a mellette álló közös szerettük átvegye a csokrokat és a kaktuszt. Kicsit még arrébb is húzódik, hogy teret engedjen nekik. Közben elhalad mellette egy kocka srác és be is húz egy példányt a művéből, majd jól elrejtőzve leül, hogy azonnal belelapozzon. Ezt látva hősnőnk szép ívű ajka mosolyra görbül. Igen. Pontosan erre vágyott. Ezt a hatást szerette volna elérni. Figyelni kezdi a srác testbeszédét és mimikáját. Megnyugvással töltik el a döbbenet egyértelmű jelei, melyet leolvas az ifjú vonásairól. Ekkor szól hozzá ismét Zsófia. - Inkább kicsit őrült vagyok, de ezt te pontosan tudod - terel tréfálkozva, ám szavainak veleje igen tömör igazságtartalommal bír, mellyel mindketten tökéletesen tisztában vannak. Mosolyogva néz a vele szemben állóra, de nem tudja mit mondhatna még neki. Zavarát úgy palástolja, hogy átlényegül riporterré, majd átveszi a beszélgetés fonalát. Könnyebb kérdeznie. - A város legifjabb és legszőkébb maffiavezért hol hagytad? - tudakolja ártatlan érdeklődéssel, majd ravasz félmosollyal folytatja - Nyugi, nem mószerolom be a cukorka felügyeletnél, de jobb ha tudod, Imolánál keresve sem találnék megbízhatóbb informátort - beszél vidáman, mialatt egyre többen érkeznek így töltve meg a helységet. Lehet hogy csak a pogácsára pályáznak? Meglehet. Minden esetre kezd nőni az alapzaj. Derűs beszélgetések zsibongása rezeg a levegőben. Lassan elérkezik a kötelező bemutató beszéd ideje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 296
Írta: 2022. április 15. 05:29 | Link

Elektra és Marcell


- Köszönöm.
Nekem nagy segítség, hogy a csokrok súlya már nem húzza le a kezeimet, egészen felfrissülök a ténytől, hogy már nem nálam vannak. Csodás virágok, habár a magam részéről szörnyűnek tartom a természet megkárosítását, de olykor, azt mondják, szükséges. Ha az időjárás vagy egy túl heves eb leszakítanak egy-egy virágot, akkor hazaviszem és vízbe teszem, de csak azért, hogy gyönyörködjek benne, nem teszem. Viszont mesés csokrok, ezt muszáj elismernem.
- Természetesen, Elizabet minden bizonnyal eljött volna, csak hát, az élet közbe szólt. De biztos vagyok benne, hogy boldog lesz, amiért a sok pihenés alatt tud valami mást is olvasni, mint a megszokott könyvei.
Én is biztos, hogy ma két kötettel távozom majd, sőt, talán hárommal is. A saját könyveimet nem nagyon szeretem kiadni, amikor valaki kölcsönkér belőlük, rendesen meg szoktam szívni a fogam, mielőtt igent mondok, de többnyire ez a részem győzedelmeskedik. Azonban szeretem megelőzni a bajt, az életem majdnem minden területén. Elképzelhető, hogy biztonsági játékos vagyok, egyre inkább, de sosem voltam az a fajta ember, aki szeret veszélyesen élni. Én építkezni szeretek, megvizsgálni az eseményeket, az előnyöket, a hátrányokat, és úgy elhelyezni őket a képzeletbeli házam falán, hogy az ne omolhasson le. Voltak pillanatok, amikor veszélyesen éltem, de láthatóan az az életforma nem én vagyok, és nem is szeretnék én lenni.
- Oh, szerintem már rég letettek róla, hogy megtérítsék. Benő anyukájával van. Mivel sem Benő, sem a húga nem prezentáltak még unokákat, ezért Aliyaah Erikán éli ki magát. Erika pedig odáig van a tényért, hogy Benő anyukája egy megszöktetett hercegnő. És mivel Ali félig indiai, félig török, elég sok, különleges és elképesztő cukortartalommal bíró desszertet csinál neki.
Vagyis, az is biztos, hogy ma este sem lesz alvás, mert nem csak elhozza a jó részét, de egy másik jó részét el is fogyasztja addigra, mire érte megyek. Mondanám, hogy bezzeg az én időmben nem voltak olyan tanárok, akik beleszerettek a diákjukba, és meg kívánták őket szöktetni, hogy aztán családosat játszanak, de ez nem igaz, pusztán a tény, hogy Vasváry vagyok, de mégsem, elég volt ahhoz, hogy ne nagyon közeledjenek hozzám.
- Imolának tetszik az előkészítő?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 797
Összes hsz: 3271
Írta: 2022. április 18. 15:17 | Link

Seth

Míg soha nem próbálta, addig is biztos volt benne, hogy nem lenne könnyű visszatalálni a régi hangnemhez, amit valaha egymás között használtak, és ahogy most végre tényleg elkezdtek beszélgetni, egyre biztosabb volt benne, hogy bár érdemes megpróbálni, de hosszú hetek, talán hónapok fognak kelleni ahhoz, hogy képes legyen igazán elengedni magát Seth mellett, és hogy ne üljön köztük egy elefánt méretű bizonytalanság-gombóc a próbálkozások közben. Seth valóban jól játszotta évekig a szerepét, de nem csak ez volt a gond. Sebastian számára normál esetben is nehezen kivitelezhető volt mások érzéseinek megértése, és most mintha ingoványos talajra tévedt volna, lépésről lépésre próbált utat találni a másikhoz, mégis bizonytalanságba és a szorongás szomorú falába ütközött. Az elméje értette, hogy mit mond a másik, ha kellett volna, talán még le is tudta volna lépésről-lépésre vezetni, hogy miért pont a disszociálás épült be testvére reflexeibe, de odabent a lelke kicsire húzta össze magát, mint egy riadt gyermek, és próbált nem rosszat mondani. Persze nem igazán jött össze, de ezen Sebasitan már meg sem lepődött.
Ettől függetlenül is nagyra értékelte Seth őszinteségét és az erőkifejtést, amit azért tett, hogy egyszer majd korlátok nélkül tudjanak egymással beszélgetni ismét.
- Nem baj... meg fogjuk szokni - felelte végül, karjait kicsit talán védekezőn fonva össze mellkasa előtt, háttal ülve a másiknak. Tekintetével keresett egy érdekesebbnek tűnő pontot a szemközt lévő faburkolaton, és arra fókuszált.
Miután végeztek a füzettel, és láthatóan meglepően könnyen túljutott az egészen, a beszélgetés kissé megfeneklett. Ennek próbált véget vetni kérdésével, kérdő tekintetét a másikra vetve, de a választ hallva akaratlanul is fáradt kis sóhajt szakadt ki belőle. Felkelt, nem bírta a feszültséget, ezért mozognia kellett, hát az ablak felé indult, és a párkánynak dőlve ismét szembe fordult a testvérével.
- Nem a megfelelő reakciókra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy te most mit szeretnél. Beszélgetni akarsz? Van kérdésed a füzet tartalmáról? Menjünk le és folytassuk később? Te mit akarsz most csinálni? - sorolta el gyorsan azért amit eredetileg a két rövid kis szóba próbált sűríteni, hátha megkönnyíti vele a másik dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. április 20. 14:41 | Link

Elda és Zsófi
× „Mantikór protokoll” könyvbemutató × GIF × outfit of the day ×

Figyelemmel kísérem végig, ahogyan szépen telik a terem. Ismerős és kevésbé ismerős arcok sokasága van már jelen, akik kellemes hangzavarral kezdik meg a könyvesbolt újraélesztését. Mélyen szívom magamba a könyvek illatát, a háttérben mintha valami lágy jazz jellegű muzsika szólna, aminek ritmusára alig láthatóan kezd mozogni lábfejem, és dobol egyet-kettőt a hajópadlón. A mi korosztályunktól kezdve, egészen az iskolásokig van mindenféle népből. Tudtam, hogy nagy siker lesz a képregény, de – erre a gondolatra elismerően biggyesztem ajkaimat – azt nem gondoltam volna, hogy valóban ennyire megtelik a könyvesbolt. Összekulcsolom hátam mögött ujjaimat, és hol a beszélgető lányok felé tekintek, hol pedig a tömeget kezdem vizslatni. A levegő súlyosan távozik orromból, majd jobban kihúzom magam, és már mennék is ellenőrizni, hogy „mindenkinek van-e mindene”, amikor két alatt sziluettje rajzolódik ki perifériámban. Sandán pillantok feléjük, hogy egyik „fiamat” – tehát egy eridonost – ismerhessek fel, majd mellé tekintve egy ifjú titánt, aki bizonyára a kisöccse lehet.
Professzor! – szólít meg a mutáló fiúhang, amire csak szélesen elmosolyodok. Meglepő úriassággal fordulok felé, valóban amolyan professzor módon, hogy biccentsek, majd a felém közelítő ifjú jobbjára fogjak.
Magát is látni, Gulyás? – kérdem középmély, karcos hangomon. – A legutóbbi házgyűlésen hiányoltuk magát – hangzik bőrszín ajkaim közül a félig-meddig feddésnek szánt kijelentés, amire a fiú tarkóját vakarva kezd szemezni kicsit a padlóval, ezért inkább újra megszólalok egy baráti vállveregetés mellett. – Oda se neki! A következőn viszont elvárom, hogy ott legyen – erre csupán bólogat, mivel az oldalán, hatalmas szemeket meresztő kistestvér húzogatni kezdi a megnyúlt kékszín kapucnispulóver alját. Szemöldököm megemelkedik, fejemet kicsit oldalra döntöm. Kérdőn tekintek az eridonosra.
Professzor… lehetne, hogy… – kezdi félszegen. – Kérjünk néhány sort és egy autogramot Rothstein kisasszonytól? – tisztelettudó fiú, az már bizonyos, de miért nem mernek maguktól odamenni hozzá? Nem harap… nagyot. Tinédzserek…
Hogyne – mondom jóságos somolygással. Intek is nekik, hogy kövessenek, így egy halk elnézés mellett megállunk Elektra és Zsófia közelében. – Bocsánat, hogy zavarunk, azonban az úriemberek – mutatok Gulyásra, majd a fiatal öccsre. – Nagy rajongóid – itt a kamasz srácra nézek, és szemeim düllesztésével próbálom szóra bírni. Nehogy már az egészet nekem kelljen tálalni Elektra előtt.
Én… – kezdi bizonytalanul. Torokköszörülés. Izzadó tenyér. Piruló fül. A rajongó tinédzserfiú tipikus esete. Elrejtem a mosolyomat. – Én… ami a képregényt illeti; elkezdtem bújni, és… borzasztóan magával ragadó – itt izzadó tenyerét kissé megrázza a levegőben. – Ahogyan Ön is – kis csend. – Kaphatunk egy autogramot? – nyitja ki a megvásárolt kötetet, és remegő kezeivel Elektra felé nyújtja. Büszke vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 561
Összes hsz: 873
Írta: 2022. április 20. 16:04 | Link

Hege és Zsófia


Kiszámíthatóság. Olyan jelző ez, mely a legcsekélyebb mértékben sem degradáló. Jelen esetben inkább számít igen komoly dicséretnek, melyet megfogalmaz a vele szemben állóval kapcsolatban. Biztonsági játékot játszik ezen a délutánon, így megnyugvással eltelve hallgatja, hogy gyermeke témájának felhozására már áradnak is egykor volt szövetségeséből az anyai szavak. Arcelemzői tudását kamatoztatva, s kicsit gyakorolva is az előtte álló időszakra, az érdeklődés tökéletes mimikájára rendezi vonásait, pedig valójában azt figyeli, hogyan reagálnak egymásra Hege és Zsófia. Nekik sem lehet ez a mai találkozás könnyű. Különösen a nőnek, akiről tudja, hogy mennyire szereti a férfit. Megvan az a geg, amikor két úriember egymás előtt hajlongva igyekszik bejutni egy ajtón, mondván: Csak ön után! Mi tagadás, pontosan ezt csinálták. Mindketten hajlandók lettek volna a másik javára lemondani a szeretett személyről, s az a tény, hogy ma nem fordított az alapállás, csak annak köszönhető, hogy Hege valami oknál fogva - váltig állítja, hogy ez az örök szerelem - hősnőnket választotta. Van ebben az egészben valami keserédes kegyetlenség, amit Elektra mind a mai napig nem tudott elfogadni. Ettől függetlenül most jól megvannak Hegével. Mondhatni boldogok. Azonban minden reggel azzal kel, s minden este azzal hajtja álomra a fejét, hogy ez a jó időszak törékenyebb az üvegnél. Nem szabad hozzászoknia. Örülnie csak a jelenben, az itt és mostban megélt jó dolgoknak szabad. A jövő mindig bizonytalan, a múlt pedig mementó, mely figyelmeztet az események végkimenetelére. Veszteségek sorára, melyeket már elszenvedtek Imolával és Szüleivel együtt. Óvatosságra intik nap nap után. Elméjében ezek a gondolatok kergetik egymást felhőket festve a ragyogó égre, ám szerencsére póker arcáról, ezen belső vívódása le nem olvasható. - Tetszik neki, de nem olvad be a csoportjába, inkább külső szemlélődő. Ebben az apjára hasonlít - felel a neki címzett kérdésre visszafogottan - Néhányan már piszkálták, hogy csak egy kvibli, de szerencsére mindent elmond nekem, így helyre tudom benne tenni ezeket a dolgokat - teszi még hozzá, ám amikor folytatná Hege két fiúval az oldalán tér hozzájuk vissza, akik szemmel láthatóan zavarban vannak. Ezt akkor is látná, ha nem ez volna a szakterülete. Feléjük fordul teljes testével, s minden figyelmét nekik szenteli. - Örülök, hogy ezt mondod, mert kicsit tartottam tőle, hogy túl nyálas lett...Tudod a szerelmi rész... - súgja a mondat végét keze mögül, majd széles és kedves mosolyra húzza ajkát. Egész attitűdje vidám nyitottságot és nyugalmat sugároz. Ezt nem kell tettetnie, hiszen kedveli a kamaszokat, s ha a fia élne, hasonló korú volna - Köszönöm - reagál elodázóan a suta bókra, melyet kap az ifjonctól, hogy azután rátérjenek arra amiért idejöttek hozzá. - Semmi akadálya - vesz elő egy tollat ruhája rejtett zsebéből hősnőnk, hogy azután néhány jó szó kíséretében ellássa kézjegyével képregénye első példányát valaha - Vigyázz rá, mert ez a legelső, amit aláírtam! Talán, egyszer még sokat fog érni! - viccelődik, majd a kisebbik fiúcskához hajol, hogy közelebb kerüljenek szemmagasságban - Szeretnélek megkérni egy nagyon fontos dologra - kezdi halkan, hogy csak a kisebb lurkó hallja - Segíts a bátyádnak és legyél mellette mindig. Ez nagyon fontos és az is még, hogy bármit is olvasson neked, tudd az csak mese. Legyél bátor kis varázsló! Rendben? - kérdezi megsimogatva a kisfiú üstökét, majd visszaemelkedik állóhelyzetbe, s várja a testvérpár reakcióját. Látótere szélén észreveszi Hege arckifejezését. Büszkeséget olvas le vonásairól és azt a különös, túlcsorduló szerelemtől fűtött vakhitet, ami oly jellemző a férfira mióta újjászületett. Még mindig alig ismerik egymást, ez az érzés nem hagyja nyugodni.


Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2022. április 21. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 252
Összes hsz: 296
Írta: 2022. április 20. 16:50 | Link

Elektra és Marcell


Nem követem a pillantásommal, ahogy elviszi a virágokat, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy jó helyre teszi őket. Rendben, a kaktusz miatt van egy kis félelmem, de hát nem lehetek a kis szúrósok megszállottja. Egy anyának tudnia kell elengedni a fiókáit. Még ha ez esetben én vagyok az anya és a kaktuszok a gyermekeim. Ez nem azt jelenti, hogy Erika nem ad elég kihívást, csupán csak annyit, hogy a kapcsolatom a kaktuszokkal a gyermekkorom óta mit sem változott. Bízok Hegében, jól fog bánni a kaktusszal is, ő az a fajta ember, aki szívvel él, és sosem bántana meg senkit, és tudja, hogy mennyire fontosak nekem a növényeim. Rendben lesz. Tényleg, elengedem ezt a problémát, és képzeletben vállon veregetem magam, hogy nem pillantottam utána, hogy megfelelő mozgáskultúrával halad-e előre. Nehogy nekem megbotoljon!
- A korai szakaszban még nincsenek ezek a vérségi dolgok annyira letisztázva, később viszont meg fogják érteni. Nagyon jó nevelők vannak ott, aminek kifejezetten örülök, mert, ha a lányomból valaha normális ember lesz, azt nekik köszönhetem.
A saját szülői kompetenciáimat állandóan megkérdőjelezem, főleg, mert lassan annyit ülök az igazgatóiban, hogy már adományozhatnék szék újrakárpitozást nekik. Már Barnabás is megtanulta egy életre, hogy a pénteki pizzéria partik tündéri szőke lánykája valójában egy cukordémon. De ez a varázsvilág, gondoljunk arra, hogy ez nem kirívó eset. Igen, minél többször gondolok erre, annál jobban meggyőzöm magam. Ahogy Hege és a két fiú közelebb jön, hátrébb lépek, figyelem, ahogy Elektra kivirul, még jobban, hiszen nagyon szép és nagyon boldog volt már akkor is, amikor beléptem. Az aurája, reményeim szerint, kifényesedett, megtisztult attól a sok negatív érzéstől, ami benne volt, hiszen sikeres, elért mindent az életben, amit szeretett volna, itt van a könyv és ott áll mellette egy férfi, aki olyan szívvel szereti, aminek a feléért is ölnének a boldogságra áhítozók. A gondolatra halványan elmosolyodok, éppen akkor, amikor megsimogatja a fiú fejét.
- Én, körbenézek. Majd beszélünk.
Súgom oda Hegének, hiszen egy ilyen alkalommal csak pár perc jut egy-egy megjelenőre, én pedig kiélvezhettem a magam perceit. Intek egy aprót, hogy ne zavarjam a jelenetet, majd ő úgyis átadja Elektrának, és a délután folyamán még összesodródhatunk, habár a tömeget figyelve, erre kicsi az esély, szép számmal összegyűltek az emberek, ami a magamfajtákat is nyugtatja. Én tudtam, hogy sikerül neki, de nyugodt csak a teljes siker látványánál vagyok, és az most mutatkozik meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2022. április 22. 21:54 | Link

Boglárka


Megbeszéltük a lánnyal, hogy negyed óra múlva újból összefutunk. Tüstént neki is álltam valamiféle izgalmas történelemkönyvet keresni, ami a későbbiekben hasznomra válhat.  Egy kissé hosszabb keresgélés után ráakadtam egy érdekesnek tűnő kötetre, amely a muglik és a varázslók hiedelmeit, történelmét hasonlította össze különböző korszakokra bontva. Közben pedig Boglárka is megérkezett néhány ígéretesnek tűnő művel.
- Nos, nézzük a vadászatról szóló műveket első körben - vettem át a köteteket nagy hévvel a lánytól. Belelapoztam, majd elcsíptem a fontosabb információkat a könyvekből nagy komolyan.
- Ezt válaszd, a többi csupán mese habbal. Ez a mű a bír a legnagyobb értékkel - böktem a Vadászat rejtélyei, trükkjei címet viselő könyvre. Ez minden fontos információt tartalmazott, illetve konkrét leírást a vadállatokról.  A következő mű egy szakácskönyv volt teli képekkel.
- Ez bőven megfelel a célnak. Sok illusztrációt tartalmaz és egyszerű a szövege. Remek választás, gratulálok - dicsértem meg büszkén Boglárkát elismerő tekintettel. Ez egy tartalmas nap volt mindkettőnk számára.
- Visszafelé betérhetünk a közeli cukrászdába. A vendégem vagy egy általad választott sütire, ha gondolod. Aztán visszatérek a szobámba, és megírom a hátralévő leckéket, illetve nekikezdek az új könyv elolvasásának is - mondtam a lánynak vidáman, hiszen egy rendkívül eredményes napot tudhattuk magunk mögött.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2022. április 30. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 303
I could be social... or I could read
Írta: 2022. május 4. 20:16
| Link

x



Egy kisebb mosoly jelent meg a szám szegletében, ahogy az eridonost hallgattam. Szenvedélyes volt, és itt nem csak a témával kapcsolatban értem ezt, hanem a saját gondolataival is. Kicsit hasonlított rám, csak ahhoz, hogy én ilyen bátran ki merjek állni valakivel szemben egy-két tragédia kellett, éppen ezért idősebb is voltam. Talán az ő életében is volt már valami nagy változás, ami miatt kénytelen volt a figyelmét a nagyobb egészre fordítani.
- Tetszik ahogy gondolkodsz - osztottam meg érzéseimet vele egy elismerő bólintás mellett. Lassan feltápászkodtam, hogy ne törökülésből nézzek fel rá. Féloldalas táskámat rádobtam a vállamra, és továbbra is ujjammal jelölve az oldalt magam mellé engedtem a kezem.
- Jó regény. Mondjuk csak egyszer olvastam. Tetszett, hogy a rózsa segítségével jelenítette meg a szerelmet. Igazán unortodox módon utalt a szerző erre a metaforára - gondolkodtam el. Akkoriban, mikor olvastam még hittem abban a buta érzésben. Azt hittem Zack lesz az én hercegem. Mekkora átverés.
- Persze, de csak külföldi szerzőket ismerek. Még nem volt időm behozni magam a magyar kultúrából - indultam meg lassan a polcsorok között. Nem mondtam teljesen igazat. Szimplán csak mostanra győztem le az eddigi makacsságom és ellenszenvem az országgal szemben, és kezdtem elfogadni, hogy nem megyünk már sehova.
- Ha társadalomkritikában utazol, Orwellt olvastál már? Mindenki az 1984-et isteníti, de az Állatfarm is van olyan jó szerintem - folytattam a beszélgetést, közben szememmel hol az eridonost, hol az útmutatókat pásztázva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 644
Összes hsz: 2302
Írta: 2022. június 2. 22:15 | Link

Sebby

Hozzászoktatta környezetét ahhoz, hogy minimális kontextus birtokában is pontosan azt mondja és tegye, amit vártak tőle. Részben szükséges rossz volt ez, valami, ami elengedhetetlen, ha az ember be akar olvadni; részben törődésének kifejezése. Sokáig nem esett nehezére azt adni, akire - szerinte - vágytak, felerősítve bizonyos tulajdonságait és elnyomva másokat. Olyan magától értetődő dolognak tetszett, mint a lélegzés, s épp ezért sosem gondolt mélyebben bele a következményekbe. Talán Kinseyvel jutott a legközelebb ahhoz, hogy leleplezze magát, mert szavak helyett elég volt megmutatnia, hogyan reagál mimikájának akaratlan rezzenéseire, hangsúlyának leheletnyi változásaira és a másik értette.
Magyarázni, megpróbálni valami érthetővé lebontani mindazt, ami sokszor még csak meg sem közelíti a racionálist... Valahol hasonlít ez arra a félelemre, ami mindkettejüket megtalálja, de annál is ösztönösebb, mélyebben gyökerező része.*
- Próbálj meg emlékezni rá, hogy nem te tehetsz róla,-*fűzi hozzá, öccse tarkóját nézve jobb híján. Hiába változott sziluettje, nyúlt meg és változtak arányai, szeme felismeri, keresi, szomjazza benne az ismerős vonásokat. Tekintete követi, szinte csüng a másikon.
- Szeretnék...-*a hangja valahol félúton elveszik, amint Sebbyt nézi a párkánynál, közöttük a méterekkel. Ritkán szegezik neki ezt a kérdést, talán egy kezén meg tudná számolni, hányszor kellett válasz után kutatnia. Ujjai szorosabban fonódnak össze, aztán néhány pillanattal később elernyednek, lazán épp' csak összekulcsolva akasztja őket egymásba.*- Szeretném, ha megölelnél.-*Néha úgy érzi, lénye csak gubbaszt testében, mintha három-négy számmal nagyobb ruha lenne csupán - más sokkal, de sokkal jobban ki tudta volna tölteni.
- Szívesen beszélgetnék. Azt hiszem, maradtak még sérelmeid,-és ha már egyszer belekezdtek, talán egyszerűbb a fenekére ásni le az egésznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 797
Összes hsz: 3271
Írta: 2022. június 2. 22:17 | Link

Seth

Sebastian nem gondolta, hogy ne tehetett volna róla, így gondolnia is nehéz volt erre. A maga részről sem felnagyítani, sem lekicsinyleni nem akarta a szerepét abban, hogy a bátyja olyan nehézségekkel nézett szembe az élete során, mint amilyenekkel kénytelen volt megbirkózni, de hiába tudta logikusan végiggondolni a témát, ha közben az érzései azt mondták, hogy igenis felelős.
Nem véletlen, hogy nem tudott tovább nyugton ülni sem, kénytelen volt kimozogni magából a feszültséget, már amennyire a lakás falai teret engedtek erre. Egy kis része most már szabadulni akart a beszélgetésből, egyszerűbb lett volna befejezni és tovább állni, máskor térni vissza rá, de nem tudta volna ezt megtenni Seth-tel, mikor a testvére egyértelműen beszélgetni szeretett volna még. Amúgy sem igazán megoldás a menekülés, ezt már Sebby is jól megtanulhatta.
Látta a másikon a vívódást, ahogy próbálta összeszedni a gondolatait és hogy valójában mit is szeretne, de végül Seth dűlőre jutott saját magával és olyasmit kért, ami bár szokatlan, de nem nehéz teljesíteni. Sebastian arcára akaratlanul is egy kis félmosoly költözött, miközben ismét közelebb lépett a bátyjához, hogy végül a karjaiba zárja. Ezer éve nem ölelték meg egymást, pedig régen, mikor rémálmok gyötörték, annyiszor de annyiszor aludtak összekapaszkodva. Gyerekként még annyira természetes volt az egész, most viszont nem volt benne biztos, hogy meddig is kellene tartania az ölelésnek. Nem kényelmetlen Seth-nek? Nem túl sok az idő, vagy épp nem túl kevés? A gondolataitól kevésbé tudott belemerülni a pillanatba, mint szeretett volna, de őszintén igyekezett ellazulni, hogy a másik se érezze feszültnek a helyzetet. Aztán mikor úgy érezte, hogy talán elég, akkor elengedte a testvérét és visszaült mellé a lépcsőre.
- Nem tudom mit mondhatnék... Nagyon nehéz úgy bökni rá egy problémára, hogy éppen semmi olyanról nem volt szó, amiről eszembe juthatna - mondta eltöprengve. Bár sokan azt hiszik, hogy Sebastian tökéletesen számontartja a sérelmeit, valójában ez egyáltalán nem volt így, legalábbis nem annyira tudatosan, hogy rá tudott volna bökni egyre. - Talán inkább csak beszélgessünk cél nélkül, és ha valami felmerül, akkor kivesézzük - vetette fel, és ha a másik egyetértett, akkor felvetett egy témát, ami mostanában foglalkoztatta. - Gondolkodtál már azon, hogy esetleg el kellene adnunk az angliai birtokot?
Még ha nem is volt túl jó emlékek színhelye a mostanra romossá vált ház, valahogy nem vitte rá a lélek Sebby-t, hogy csak úgy otthagyja, hogy enyészeté legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 644
Összes hsz: 2302
Írta: 2022. június 2. 23:15 | Link

Sebby

Ahogy a beszélgetéseik, úgy az érintkezés is elvesztette a megszokott biztonságát közöttük - minden olyan kiszámított, óvatos lett, egyre inkább fájó emlékeztetőjévé válva a törésnek. Pedig az ölelések hiányát hamarabb érezte, mint hogy szomjazni kezdte volna a másik szavait, maga sem tudná megmondani, miért. Szívesen hallgatta az öccsét, különös, néha kifürkészhetetlen elméjének gondolatait vagy épp azt, hogyan próbálja lefordítani saját belső nyelvére a dolgokat. Talán csak maga a tény, hogy egy-két elvétett kivétellel, senki sem mert hozzáérni; akár kísértet is lehetett volna.
Sebby félmosolyát csak pár pilanatig látja, mielőtt testvére odaérne hozzá, de elég ahhoz, hogy ne érezze teljesen önzőnek kérését. Szinte azonnal a másik vállára ejti homlokát, s baljával belekapaszkodik öccse hátán annak ruhájába, elengedve magát. A feszültség érezhetően enyhül, vállai megereszkednek és tagjai ellazulnak, jóformán beledől az ölelésbe. Igyekszik nem tartani attól, meddig tart vagy terhére lesz-e, nem vértezni magát arra, mi lesz utána, csak bízni Sebbyben. Amikor az kibontakozik az ölelésből, de visszaül mellé a lépcsőre, vállával finoman az öccséének támaszkodik, ha hagyják; visszalopva még egy kis közelséget, egy kis bármit.
-...Rendben,-*biccent némi hallgatás után, bár a céltalan beszélgetés olykor nehezére esett. Nem sok érdekes mondanivalója akadt, ha magára és az életére terelődött a szó, az általános, összelopkodott dolgok viszont céltalannak tetszettek most.
- Nem. Tartok tőle, hogy hátsó szándékkal vennék meg,-*bár az évek során egyre ritkábban tanúsított irántuk bárki érdeklődést, sosem ült el teljesen minden zaj. A név vonzotta a kétes alakokat, s hiába kutatta át a házat a Minisztérium az utolsó deszkaszálkáig, tartott tőle, hogy még akadhattak rejtett zugai, titkai.*- Miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 797
Összes hsz: 3271
Írta: 2022. július 2. 10:45 | Link

Seth

Bár nem tudta volna letagadni, hogy volt valami elemien furcsa számára a helyzetben, ezzel együtt is jólesett neki az ölelés. Sosem könnyű hosszú idő után újra visszatalálni valakihez, a testvérek között pedig nem csak egy egyszerű vita vagy félreértés feszült, hanem komoly és nehéz történések, amiknek a súlya akár örökre is közéjük ékelődhetett volna.
Szerencsére azonban nem ez történt, és még ha apránként is közeledtek, a fejlődés folyamatos és érezhető volt. Ez esetben szó szerint is, hiszen az ölelés után is még összeért a válluk, ami Sebastiant jó érzéssel töltötte el.
Beszélgetésük fonalát egy új témával igyekeztek felvenni, amit végül az ifjabbik szőke hozott fel.
- Valójában csak zavar, hogy üresen áll - felelte bátyja kérdésére a ház kapcsán. Nyilvánvaló volt, hogy soha egyikük sem fog többé életvitelszerűen a birtokon tartózkodni, de Sebastian számára nem a ház volt az, amit gyűlölt, hanem az események, amik a falai között történtek. De a ház maga szeretnivaló volt a szemében, a régi szobájuk sok rossztól védte meg őket, a párkányon doboló halk esőcseppek azóta sem hangzottak sehol ugyanúgy, és a kékes színű tető, az arany oszlopok különleges hatása mai napig visszaköszön Sebastian rajzain.
- Azok a falak nem csak rossznak voltak a tanúi, és sokszor éreztem úgy gyerekként, hogy a halk nyikorgások a padlóból vagy ahogy a szél rezgette az ablakot megnyugtatóak voltak egy-egy rossz élmény után. Hogy a szobánk ajtaja pajzsként védett minket. - Valójában nem volt így, ezt Sebby is tudta, de egy gyerek képzeletében könnyen élővé válik minden. - Rossz érzés, hogy gondozatlanul az enyészeté lesz minden - próbálta átadni Seth-nek, hogy pontosan miért foglalkoztatja őt a kérdés. - De értem, hogy miért tartasz a visszaéléstől - sóhajtott lemondóan, mert a bátyjának mint általában, most is igaza volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 644
Összes hsz: 2302
Írta: 2022. július 3. 20:16 | Link

Sebby


Benne máshogy váltak el ezek a dolgok - az eső dobolása az ablaktól, a játékseprűk okozta izgatottság a kerttől, az éjszakába nyúló sutyorgás a szobájuktól. Személyekhez kötődik, s a ház az apját jelentette számára, pálcájának suhintásait, a fájdalmat és a rettegést, mert sosem tudhatta, mi válik következő fegyverévé ellene. A helyet, ahol elvették tőle a zenét; ahol Sebbyvel kellett harcolnia. És ezért száműzte gondolataiból.
Ezeken merengve próbálja felidézni az épületet, miközben tekintete körbejár és érző keze a lépcsőt simítja maga mellett. Csak sokára szólal meg, mert időt, erőt vesz el, hogy a jelenben tartsa magát, távol emlékeitől.
- Azt hiszem, anyánk miatt sem szerettem soha a házat. Gyerekként is feltűnt, mennyire máshogy viselkedett Angliában és Trencsénben, ha hazalátogathatott.-*Talán mindkettejükben ugyanazt a tehetetlenséget ébresztette; senki sem menthette ki, mert amikor vizsgáztatták vagy kikérdezték, akkor is mindvégig torkán érezte azt a kezet. Néha még mindig voltak rémálmai, éberen betolakodó képei, rémisztően nyers, zsigeri reakciót váltva ki belőle.
- Esetleg ha nem eladnánk, hanem...-kezd bele, aztán elhallgat, hirtelen maga elé nézve. Beletelik fél perc is, mire újrakezdi.*- Esetleg ha találnánk neki egy másik funkciót? Nem múzeum, nem valaki háza lenne, hanem célt szolgálna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 797
Összes hsz: 3271
Írta: 2022. július 4. 20:09 | Link

Seth

Bár nagyon is örült neki, hogy testvére őszintén beszél vele a gondolatairól a ház kapcsán, valahogy kicsit mégis rosszul érezte attól magát, hogy ő nem tudja ennyire... "nem szeretni" a helyet, ahol felnőttek. Igen, tudta, hogy Seth sokkal több rosszat kapott ott, mint ő, és azzal is tisztában volt, hogy a másik komoly munkát fektetett abba, hogy mindazt a rémséget feldolgozza, Sebastian mégsem tudott magukra az ódon falakra haragudni. A ház nem csinált semmit, azok tettek meg mindent, akik benne éltek. Köztük ő maga is.
Az édesanyjuk említése csak alig érintette meg. Nem emlékezett rá, és ezen a ponton teljesen le is mondott róla, hogy megpróbálja visszacsalogatni azokat a halovány képeket, amik gyerekként még megvoltak az asszonyról a fejében, mert reménytelennek tűnt, így Seth megállapítására csak hümmögött egyet. Nem tudott mást tenni, mint elhinni neki. Ellenben az újabb felvetés szöget ütött a fejébe.
- Hmm... Igazából ilyesmit is el tudnék képzelni - felelte, majd szinte látni lehetett az arcán, hogy elkezdtek kattogni a fejében a kis fogaskerekek, miközben próbált valami jó funkciót találni a háznak. - Elsőre egy közkönyvtár jutott eszembe. Valahogy el tudom képzelni, hogy kutatások és tanulás történik ott - mondta ki az első gondolatát.
Tudta, hogy bármit is szeretnének, nagyjából az utolsó szögig át kellene nézni a házat maradék Selwyn-bűbájok után, de nem bánta volna, csak legyen valami célja a helynek. Örült neki, hogy ebben végül Seth is partner lenne, ezért tovább ötletelt.
- Esetleg valamilyen vadmentő menedékház..? - vetette még fel töprengő hangon, mivel a helyszín akár ilyesmire is megfelelt volna szerinte, aztán a testvérére nézett. - Neked van valamilyen ötleted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 644
Összes hsz: 2302
Írta: 2022. július 4. 22:16 | Link

Sebby


Valaha legszívesebben elpusztította volna a házat, akár saját kezével, kövenként tépve darabokra. Az, hogy egyáltalán hajlandó fontolóra venni további sorsát, magához mérten hatalmas lépés, mert ezzel hallgatólagos beleegyezését adja nemcsak abba, hogy felkeresse, hanem a munkálatokban való részvételbe is.
- Az ötlet, hogy mugli motellé alakítsam és nézzem, ahogy megüti a guta Őt, kecsegtető,-*húzza sötét mosolyra száját. A puszta tudat, hogy évszázadok felharácsolt mágikus relikviáit varázstalanok érintsenek, használjanak, mit sem sejtve azok valódi értékéről úgy kínozná apjukat, mint semmi más - az elképzelhetetlen, felfoghatatlan, hogy ősei házát, a felmagasztalt földet muglik kezére adnák... lehet, tényleg nem élné túl.
- A tavak és az erdő miatt rengeteg növény és alapanyag termett valaha. Senki se él vagy mer a környéken gyűjteni, gyógyítóknak is értékes hely lehetne.-*Talán nem tőle várna Sebby ilyen felvetést, hiszen nem foglalkozott bájitalokkal; az apjuk azonban tiltott vagy titkolni kívánt főzeteihez innen szerezte hozzávalói javát. Voltaképp élvezetét leli abban, hogy Sacheverell minden igyekezetét kiforgassa, tökéletes ellentétét javasolva.
- Lehetne...lehetne árvaház. Vagy szálló olyanoknak, akik a családjuk elől menekülnek,-*gördülnek aztán tovább gondolatai. Most benne sajdul az érzés, miért nem foglalkozott ezzel soha? Vagy legalább hamarabb?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 797
Összes hsz: 3271
Írta: 2022. július 7. 09:35 | Link

Seth

A bátyja felvetését hallva Sebastian akaratlanul is felnevetett. Elképzelte, hogy milyen képet vágna az a szörnyű alak, ha bejelentenék, hogy muglik szállták meg a házát.
- Lehet, hogy már csak a gutaütés érdekében érdemes lenne ezt meglépni - kuncogott vidáman, mintha nem épp azon törné a fejét, hogy hogyan lehetne hamarabb a sírba küldeni az őrült apjukat. - Vagy lehetne nem csak szálló, hanem mondjuk mugli kórház, vagy ilyesmi - tett rá egy lapáttal, bár ezt csak viccnek szánta, mert pontosan tudta, hogy a hely adottságai ilyesmihez nem megfelelőek. Viszont a gondolat, hogy nem csak ott alszanak, hanem ott gyógyulnak a muglik, valószínűleg kiütné az öreget.
Kicsivel később viszont visszatértek a komoly ötleteléshez. Tetszett neki amit Seth felvetett a gyógyítói vonalon, ezért kicsit összefogta a saját korábbi gondolataival.
- Valamiféle természetvédelmi terület, esetleg kutatóközpont? Egy részét, közvetlenül a ház körül lehetne használni állatok rehabilitációjára, a távolabbi, régóta érintetlen birtokon pedig gyűjtögethetnének és gazdálkodhatnának a növényekkel a gyógyítók.
A bátyja következő felvetése viszont mélyen elgondolkodtatta.
- Nem rossz ötlet - bólintott végül. - De aggaszt a gondolat, hogy ha a személyzetbe véletlenül problémás emberek is kerülnek, akik csak a ház vagy a családunk miatt mentek oda dolgozni, az visszaüthet a már amúgy is bajban lévőkre.
Látszott az arcán, hogy igyekszik jól fogalmazni meg azt, ami a fejében forgott, mert ő is osztozott azért a félelmen a testvérével, hogy lennének, akik visszaélnének a hellyel.
- Olyan cél szeretnék neki, ami lehető legkevésbé rejti magában a lehetőséget, hogy megismétlődik a történetünk - foglalta végül össze. Mindeddig sosem gondolkodott azon, hogy ők maguk mit kezdhetnének a hellyel, eddig mindig az volt a fejében az opció, hogy továbbadják, de ha már megtartják, akkor felelősséget érzett a felhasználása kapcsán.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2022. július 7. 09:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 644
Összes hsz: 2302
Írta: 2022. július 24. 12:50 | Link

Sebby


Szándékosan nem engedett teret egy ideje a hasonló gondolatoknak - bosszúálló természete számtalan ilyet tudott volna szülni, jobbnál jobb, részletekig csiszolt terveket költeni. Azonban az ebbe ölt időt és erőt soha nem kapta volna vissza, amint arra apránként megtanították. Ő pedig nem akart az apjának élni.
- El tudnám képzelni,-*hümmög halkan, s tekintete körbesöpör, Feathert keresve. Miatta, rajta keresztül tanulta meg az állatok és kisebb bestiák értelmének mélységét, a menhelyek működését, az önkéntesek szükségességét. A vadon élő lények még náluk is sebezhetőbbek, főleg most, ahogy a mugli városok egyre terjeszkednek. Bal kezének ujjai jobb kézfején doboltak, ahogy térdére könyökölve maga elé lógatta kezeit. Vonásai feszültsége töprengővé, számolgatóvá válik, ahogy pillantása körbejár, valami mást vizslat fejében.
- A személyzettel szemben más feltételek támaszthatóak, mint egy vásárlóval,-*kezd bele, lassan követve a kibomló fonalat.*- Ha megváltozik a tulaj, többé semmi garancia, kinek adja tovább a házat, akarva-akaratlan. De ha valakit alkalmazunk,-*s itt gondolatai szertefutnak, mindazon jogilag feltérképezetlen lehetőségeket pedzegetve, amiket csak sejt,*- akkor akár feltétel lehet, hogy meggyőződjünk a szándékairól.-*Sebbyt nézi, aki tapasztalatból ismeri valamennyi módját ennek - a főzeteket, a legilimenciát és a melodimágiát is. A történetük megismétlődésének megakadályozása fontos, számára mégis egy aktív, cselekvést igénylő oldalnak tűnik. A ne itt nem valódi megoldás, bár elismeri, hirtelen ő sem tud tökéletes választ a kérdésre, akkor mi lenne az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza