Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vásárolni, azt volt kedvem. Lemászni a lakásból annyira nem, és már előre tudom, hogy Dami feje pár árnyalattal pirosabb lesz, mikor belép. Mindig nehezményezi, ha a lakásunk átavanzsál ruhaüzletté, de engem ez lelkesít. És most nem is vagyunk sokan. Csak öten. Én, a szerelmem, meg a három alak, aki a ruhákat hozta.
És nem mondom azt, hogy nem csapódik hozzá, hogy nehezményezem családom újabb frenetikus ötletét. Úgy szeretek hazamenni újonnan.
Menjek vissza suliba. Menjek a falura, de jó lesz ott nekem, hát Damian is mennyire jól érzi ott magát, Alina is imádta. Csodás, csodás. Viszont ki vagyok én, hogy ellenkezzek, ráadásul teljesen felesleges lenne, mert ha eldöntötték, akkor az úgy is lesz.
- Jajj, de édes vagy - persze, hogy Diornak gügyögök, hisz ha nekem lesznek új ruháim, neki is. Sőt, szinte az összes szettünk passzol, hát nem hiába anya szeme fénye ez a kutya.
- Ú, végre. Segíts, kérlek - ahogy meglátom a bátyám, jól le is támadom, olyan könyörgő tekintettel, hogy ezt nem lehet begyakorolni. Ezzel születni kell.
- Melyik legyen? Csak nem költözök be idejétmúlt ruhákkal - ezzel úgy meg is magyarázom a nappaliban eluralkodó káoszt, de eközben két felsőt is mutogatok neki, teljesen tanácstalanul. Mind a kettő nagyon tetszik, de elveim vannak, és nem vagyok hajlandó egy féléből kettőt venni. Ráadásul az sincs kizárva, hogy nincs a szekrényemben már belőle. Mostanában megint lelkesem csapolom a családi kasszát. A fejemen ugyan még nyoma van a tegnap esti.... botlásunknak, de azzal se törődök, majd mielőtt megyek a lányokkal, rendbe szedem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nézd életem. Apád is felkelt - a gond csak az, hogy én sokkal lelkesebb leszek ettől a ténytől, mint Dior, aki a szokásos röfögős-prüszkölős dologgal jelzi nekünk, hogy tudomásul vette. Még csak a fejét se emeli meg, én meg csóválom a sajátom, mert fogalmam sincs, hogy fognak ők ketten kijönni.
- Mondom én, ha azt szeretnéd - lábujjhegyen tipegve megyek oda hozzá, és adok egy puszit az arcára, ami után szépen pislogok is, mert.... nos.... mindketten tudjuk, hogy fog ez végződni. Ő kifezeti a ruháim, én pedig mérhetetlenül boldog leszek. Neki amúgyis több pénze van.
- Mit kérsz inni? Hozok neked - jelentem ki úgy, mintha nem is tudom, mekkora szívességet tennék, pedig valójában csak arról van szó, ha akarok valamit, nagyon készségessé tudok válni.
Közben a szandikat is nézem, mert hamarosan beüt a jó idő.
- Látod? Mihez kezdenék én nélküled - dobom is abba a kupacba, ami marad, míg a másikat odaadom a férfinek.
- Szerinted mekkora az a szoba? Vagy nem tudsz intézni nekem egy gardróbot? - Damian mindent eleintéz, én pedig mindig szépen nézek.
- Ugye nem kell másokkal is osztoznom? - látványosan borzongok meg a gondolatra, hogy együtt kell élnem olyanokkal, akik nem családom. Nem. Az tényleg nem nekem való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte szökdécselek megcsinálni neki az innivalót, az indokolatlan pénzköltés ugyanis ezt hozza ki belőlem. Mert ez az. Az égadta világon semmi nem indokolja, hogy lecseréljem a ruhatáram tekintve, hogy nemrég tettem meg. Mégis nagyon élvezem, és boldog vagyok tőle. Meg attól is, hogy a telefonom ezidő alatt már harmadszor csippan. Úgy vigyorgok a képernyőre, mint aki nem is ezen a világon jár.
Kellene, hogy zavarjanak az idegenek, de a háromból kettő legalább tuti, hogy járt már itt, emlékszem rájuk, csak a nevükre nem.
- Ugye milyen szép? Hmmmm... Karolinnak mekkora a mérete? - gondolkodok el, mert igazán lehetek kedves a bátyám.... barátjához még akkor is, ha nem hajlandó bemutatni, bármennyire könyörgök neki. Pedig ez nagy szó. És én látni akarom azt a lányt.
Közben készítek akkor már magamnak is inni, és a két pohárral megyek a kanapéhoz, Macinak meg nyújtom az övét.
- Te is ott leszel? - visítanom kéne, vagy ugrálni, vagy elmondani neki, hogy nála jóképűbb, okosabb, önzetlenebb ember a világon nincs, mégis bizonytalanul teszem fel a kérdést. Jó lenne egy saját lakás, de félek én egyedül maradni.
- Csak akkor kell, ha jössz te is - jelentem ki némi töprengés után. Jó. Lehet, hogy ő nem szeret velem lakni, mert kupizok, meg Dior is velem jár, meg nem hagyom aludni, vagy hangosan hallgatok zenét, vagy épp Aiden röhögtet meg úgy, hogy ő nem tud dolgozni. De én szeretek vele lakni, mert.... Itt van.
- Azt a három párat is kérem - pislogok szépen a vendégekre, mert ők sincsenek elfelejtve, aztán le is ülök bátyus mellé a földre.
- Segítesz majd elpakolni? - erre is mindketten tudjuk a választ. Nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ne már, Dami. Csak valamit.... Csak nagyon picit - mióta tudom, hogy van az életében valaki, akit ő engedett be oda, nem olyan könnyű megállni, hogy ne tapossak két lábbal a privátszférájába. Néha megfogalmazódik a gondolat, hogy talán nem kellene, de hamar elvetem.
- Ki a fodrásza? - igenis fontos kérdés ez, kérlek. A rosszul megválasztott fodrász, sokmindent elárul az emberről.
Szólok közben, hogy végeztünk mára, és bár hallom a kérdést, először nem vagyok hajlandó tudomást venni róla. Óvatos. Azt tudom én, hogy mit jelent.
Megvárom még összepakolnak, és a tekintetemmel jelzem a bátyámnak, hogy akkor fizesse ki őket.
- Nem tudom. Félek. Korai. - én is óvatosan mondom neki, mikor már csak kettesben maradunk, és kortyolok is az eperlémből.
- Nélküled én életképtelen vagyok - ezen pedig nincs mit tagadni. Ő is tudja. Én is tudom.
- Figyelj, nem azt mondom, hogy fogjunk mindent és bútorozzunk át. De ha amúgy is ott vagy hétvégén, akkor nem lenne egyszerűbb odamenni, mint ide hopponálni? Legalább csak eleinte? Csak míg megszokom? - az a baj, hogy ez a könyörgő tekintet most tényleg őszinte. Sokkal jobb lenne ha ott lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Oka van annak, hogy nem beszél. És ez nem az az ok, hogy hagyjál tesó, magánélet. Meg tudom különböztetni a csendet, és a csendet, ha róla van szó, de látszólag most hamar túllendülök rajta. Úgyis meg fogom tudni, amit akarok, mert az a nyamvadt alma akkor sem esett olyan messze attól a fától. Erről meg nem igazán tehetek, ha már az apámat nem tudtam megóvni, a bátyámat megfogom az olyan nőktől, akik... nos, egyáltalán nem valók hozzá.
Boldog mosollyal az arcomon nézem végig, ahogy egyetlen kanyarintással, tornázza fel Dami az amúgy is túlzottan jó kedvem. Hát csodás ez a nap, csak a fejem ne fájna.
- Figyelj - sóhajtok fel, teszem le a poharat, és kezeimmel a lábaira támaszkodok, úgy pislogok fel rá.
- Ha te azt mondod nekem, hogy én meg a leendő sógornőm öribarik leszünk, akkor rendben. Összeköltözök én vele. Tényleg. De ha csak egy táskámhoz is hozzányúl, egyenként fogom levagdosni az ujjait - és ezt olyan bájos mosollyal adom a bátyám tudtára, mint valami ma született bárány.
Egyrészt, bár semmi szándékom támogatni őt ebben a hülyeségben, a testvéreként meg kell tennem. Másrészt, ha valaki van ezen a világon, akiben én feltétel nélkül megbízom, annak épp most is az idegein táncolok. Harmadrészt, nem felejthetem el, hogy nem csak pénzem, kötelességeim is vannak. Ettől pedig lever a víz. Viszont megígértem, nincs több dráma, igyekszem is tartani magam hozzá.
- Szeretnék kérni valamit - negyedrészt, mindennek oka van.
- Mielőtt bevenném a falut, szeretnék elmenni valahová. Csak egy napra... - az pedig számomra nem olyan könnyű figyelembe véve, hogy a hopponálásról még mindig le vagyok tiltva. Teljesen érthető okokból egyébként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Gondoltál már arra, hogy megpróbálsz nem csak havonta egyszer aludni? - a kérdés óvatos, és egyedül a tekintetem aggódó csak, mert ezt sem tartom túl egészséges dolognak.
- Ha elmész dokihoz, tök jó gyógyszert ír fel - mosolygok rá halványan, hisz.... tudom, miről beszélek. Viszont nem pattogok, és kezdem pátyolgatni, az anya dolga. És tőle is nehezen viseli sokszor.
- Oda akarok menni - biccentek is, és megforgatom a szemem.
- Carlisle-ba. És egyébként. Mykonos sokkal jobb hely volt - nos, már amennyire emlékszem belőle. A görög. A görögökről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem tudnak bulizni. Viszont tényleg látni akarom Aident mielőtt még megint elszeparálnak mindentől, mert fogalmam sincs, mikor lesz rá lehetőségem legközelebb.
- És nyári szünetben? - azért némi fáziskéséssel, de csak elkezdek szépen nézni Damira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem rosszak, Maci. Nagyon sokat segítenek. Persze, egy ideális világban az embernek menne az élet nélkülük is, de.... - megvonom a vállam, lassan, talán kissé vontatottan is, mert megszoktam? Meglehet. Jó ez így. Könnyebb.
- Azért, mert.... Azért, hogy.... - megilletődök. Aiden már jó ideje az életem része, minden nap beszélek vele valahogyan, na de róla... Az már egy fokkal nehezebb dió, csupán mert sejtem, hogy nem fogadnák olyan kitörő örömmel, hogy fontos lett számomra valaki. Vagyis, talán a valakivel nem is lenne gond, ha nem épp az elvonón ismertem volna meg.
- Kössünk alkut. Te elviszel, nem kérdezel semmit, hanem megvárod míg magamtól beszélek róla, én meg olyan jól viselkedem majd Hollókőn, hogy anyuékat zokogva hívják fel, hogy legyenek rám nagyon büszkék - még a kezemet is nyújtom, annyira komolyan gondolom ezt. Csak az a baj, hogy a bátyám ismer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy figyelem Damit, hogy konkrétan bele tudnék látni a veséjébe, mégsem látok rajta semmit, ami arról árulkodna, hogy zavarja, hogy titkolózom. Hamar meg is nyugszom, mert egyébként kicsit feszültté tett a helyzet, de az én bátyám teljesen megbízik bennem. Nem eshetne ennél jobban semmi. Sőt, még kezet is fogunk, úgyhogy ez már kőbe van vésve.
- Sokkal jobb lenne ám, ha nem akarnál folyton alám licitálni, de... te vagy a főnök - nekem meg nincs a kezemben igazából semmi, amivel feljebb tudnám tornázni azt a fél napot. Örülni kell ennek is, na. Pedig rendesen vártam, hogy majd nekikezd faggatózni, de nem teszi, így tényleg kiül a boldog mosoly az arcomra.
- Nagyon szeretlek Dami - adok olyan cuppanós puszit az arcára, amilyennel az őrületbe tudom kergetni, de semmi baj. Hiányozni fogok én még neki, tudom. Csak makacs, és nem mutatja ki.
- Természetesen - sóhajtva nézek a frissen szerzett ruhakupacra, amit láthatóan és hallhatóan is egyedül kell elpakolnom.
- Különben meg du... - dugják fel maguknak a benyomásukat. Mondanám, ha nem az előbb fogadtam meg volna valamit, így csak beharapom az ajkam, és cukin pislogok a bátyámra.
- Jól van na... madár-madár - vállat vonok, mert érzem én, hogy annyira nem sikerült eltalálni a hely nevét. Aztán tényleg jó gyerek módjára pakolni kezdek, és hagyom a tesómat feltámadni.

  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem vagyok én sűrű látogató erre. Most sincs különösebb okom hazajönni, talán csak annyi, hogy megragadom a lehetőséget, hogy kiszabaduljak egy kicsit a faluból, de szinte át se lépem a küszöböt, és már érzem, ahogy a hatalmas falak fojtogatnak.
Pedig aztán... semmi okom nem lenne rá, és nem is értem magam, hogy miért kényszerítem magam ilyesmire. Persze letudom a köröket a szüleimmel, de aztán a szerelmemmel együtt megyek a szobámba. Nincsenek igazán nagy elvárásaim, és azt is el kell ismernem, fényévekkel jobb itt, mint a nagyinál. Oda szintén csak cipelni tudnak, magamtól a Krise birtoknak még csak a közelébe se mennék. Annak viszont örülök, hogy Dami is jön, talán még Alináék is felbukkannak, ki tudja. Tök rég volt már, hogy együtt hesszelt volna az egész család. Nem sokat bíbelődök, ilyen kipakolással, nem is hoztam magammal sok cuccot, és nem is tervezek a Flaviu birtokon kívülre menni ezen a hétvégén, így hamar kényelmesbe vágom magam, hogy aztán Diorral lemenjünk a tóhoz. Dami szeret ott lenni, fene tudja miért.
Amint meglátom ott, alattomosan lopakodok mögé - sose szokott beválni - és ölelem át. Ő tényleg hiányzik nekem.
- Annyit jársz ide, hogy nem is értem, minek neked lakás a városban. Nekem adhatod - osztom meg vele az ötletem vigyorogva. A bátyám hetente megfordul itt, azt tudom, így nem értem, miért költözött el egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyél, ha éhes vagy... a hűtőben a szederlé...
És én biccentek. A szederlére felcsillan a szemem, mert fogalmam sincs, anyu honnan szerzi, de gyerekkorom óta meg tudnak vele venni kilóra, és teljesen mindegy, hol iszok, egyik sem olyan. Mert olyan csak itthon van, és ha valamiért tényleg megéri hazajönni, akkor az a szederlé. Viszont az itthon eluralkodó légkörön még ez sem változtat. Mintha mindenki lábujjhegyen tipegne, és attól tartana, valaki leejt valamit, és jön a káosz. Nem tudom... nyomasztó. Menekülök is az egyetlenhez, aki mellett nem érzem ezt. Dami sok mindent éreztet velem, mint például, hogy hülye vagyok, vagy hogy elég a hisztiből, de ezek mind olyan dolgok, amikkel együtt tudok élni. A bentivel nem.
- De miért? És ha elvetted a lányt? Utána úgyis nagyobba kell költöznötök. Akkor az enyém lehet? - pislogok ártatlanul, mert egyrészt nem vagyok hajlandó a nevén nevezni, mivel nem kedvelem. Másrészt meg, egy nagyon aprócska részem foggal-körömmel kapaszkodik abba, hogy a bátyám majd idejében kiszáll ebből a hülyeségből.
Elveszem a követ, de nem hajítom el egyből. Diorról szedem le a hámot, mert tudom, hogy esélytelen, hogy innen meglép, és had császkáljon.
- Itt vagyok, nem? - vonok vállat közömbösen, kicsit vissza is veszek a lelkesedésből, és lassabban, óvatosabban egyenesedek fel.
- És nekem is hiányzik. El nem hiszed. Van saját fürdőm - igen, elbagatelizálom, mert jobb így. Mindenkinek jobb. Aztán elhajítom a nyamvadt követ, és keresek egy laposat, amivel lehet kacsázni. Azt imádok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megrántom a vállam. Nincs az él Dami hangjában, szóval nekem se jut eszembe leplezni, mennyire hidegen hagy a lány ténye. Nagyon bízom abban, hogy nem lesz maradandó, így nem is fektetek energiát abba, hogy megváltoztassam a róla alkotott véleményem. Hiába Yaxley.
- Miért ne lehetne két lakásom? Vagy épp bármennyi? - tényleg kiül az arcomra az értetlenség, mert nem értem, hogy zárja ki az egyik a másikat. Mióta az eszem tudom, nem tapasztaltam még olyat, hogy valamiből nem lehet több.
- Dehogy hagyd! Minden este zokogok, mikor várnom kell, hogy a mamut lecsutakolja magát. És azok ott a szobámban tudod milyen idegesítőek? Aludni se tudok normálisan tőlük. Talán ha altatót kevernék a nyomorult teájukba - itt a tó partján kezdek hümmögésbe. Rendesen elgondolkodok a dolgon, tényleg. Mennyivel nyugodtabb éjszakáim lennének. Hát ha még fel sem kelnek, mondjuk soha többé... Az tényleg ideális lenne.
- Béna vagy - nevetem ki, és amint megtalálom a megfelelő követ, megmutatom hogy csinálják ezt a profik. Mert az enyém bizony négyet is pattan, mielőtt elsüllyedne. Egy kósza pillanatra jut csak eszembe, kitől szereztem eme remek készséget, és nagy sóhajjal veszem tudomásul, a bátyám nem hajlandó leállni a témáról.
- Beszéltem. Elmondtam, hogy imádom a sulit, meg a suli is engem - őszintén nem tudom, mit vár tőlem. Miért nem elég, hogy fejet hajtok, és elbohóckodok amíg úgy gondolják, hogy kell? Ez sem fog pár évnél tovább tartani.
- Van szederlé is - ami az én olvasatomban azt jelenti, talán tényleg szívesen látnak. Ha nem így lenne, biztos hogy nem lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokszor hallottam már ezt, így könnyen túllépek rajta. Részben mert tényleg sokszor mondja, hogy nem... aztán meg mégis, részben meg ha nagyon kellene az a lakás, nem hagynám ennyiben.
Ehelyett megmerevedek és még hátrálok is egy nagyon kicsit, mintegy meghúzva a határt közöttünk, mert úgy tűnik, most megint nem egy oldalon állunk. Megesik.
- Ha el akarod terelni a figyelmet a kudarcra ítélt házasodási kísérletedről csak szólj. Megbeszélhetjük. De nem így - az a helyzet, hogy nem félek felvenni a kesztyűt és betámadni, mert Damian is tudja jól, hogy most mibe tenyerelt bele. Ráadásul ha mégse, a tekintetem elárulja, mert egyáltalán nem akarom még egyszer Aiden nevét ezen a helyen hallani.
- Aiden a barátom. És én se tettem megjegyzést a te barátaidra, hanem elfogadtam őket. Ha egyszer is bejöttél volna hozzám, megláttad volna, hogy ő a legjobb dolog, ami ott történhetett velem - soha... egyszer sem fordult elő az, hogy bárki védelmére keltem volna a bátyámmal szembe. Most. Most viszont megteszem, és meglehetősen kimérten. Nem... tényleg nem egy oldalon állunk, és bosszant, mert ő megint melléjük állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ó hogyne. Damian ért. Damian mindent megért, mert Damian a fene nagy megértéséről híres. Bárkit megkérdezel, azt fogja mondani, a bátyámnál megértőbb embert még nem hordott a világ a hátán. A meglepődését viszont meg tudom érteni. Ha nem lenne a kedvem olyan amilyen, most még komolyan foglalkoznék is a vehemenciámmal, de... majd később.
- Nagylelkű vagy, bátyám - hirtelen köpni-nyelni sem tudok. Az, hogy minden lépésemről tud valamiért, az teljesen rendben van, sőt még örülök is neki. Nem egy példa van arra, mennyire jól jön ez. De az, hogy már a saját baráti köröm felől sem dönthetek, nos...
- És dupla randit tervezel? Te kivel járulsz hozzá? A leendő menyasszonyoddal, vagy a barátoddal? - nem, nem fogom azt mutatni, hogy ez rendben van, nem fogom elnyomni a tényt, hogy Dami határvonalhoz ért, és azt nem igazán kellene átlépni.
- Volt alkalmad rá. Beszélhettél volna vele, de te megint csak... te voltál - mert bizony azt sem felejtettem el, hogy viselkedett akkor, és szépen a fejéhez is vágom, csak mert tudom, hogy fordított esetben én sem kapnék mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nekifeszülni a testvéremnek, nos... nem egyedi eset. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jól is érzem magam tőle, de valahogy muszáj lekommunikálnom, mikor valami már sok, az nekem pedig csak így megy. Mégis figyelek arra, hogy ne bántsam meg. Mert mondok neki nem túl szép dolgokat, tudom, hogy bárki hallaná ezt, sápítozna, de tudom azt is, hogy Damiról ez lepereg. Nem tartja ugyanis egyiket se fontosnak, szerintem.
- Nem akarok így beszélgetni. De azt sem akarom, hogy Aiden neve még egyszer elhangozzon ezen a helyen. Ő már az életem része, és fontos nekem, és megvédem még tőled is, ha kell - ahogy látom rajta feszültség jeleit, úgy veszek visszább én is vehemenciámból. Nem azért, mert tartanék attól, hogy visszavág és az jobban fájna, egyszerűen csak nem akarom, hogy még miattam is bosszankodjon.
- Boldog... Dami ne vicceljünk. Egyetlen, csak egyetlen emberre mutass ebben a családban, aki boldog - még a fejemet is hátravetem, ahogy járkálni kezdek. Kezeimmel is tellegetek, mert igen, tök jó lenne, ha így működne, csak ebben a családban nem így működik.
- Én is azt szeretném, hogy te boldog legyél - csak túl sokat nem érek vele, ha ő maga viszont mindent megtesz annak ellenkezőjéért.
Aztán pedig lefagyok. Szinte pislogás nélkül meredek rá, amiért ezt felhozta. Nem szokta. Nem szokták. Idegesítően kínosan ügyelnek arra, hogy ez még csak fel se vetődjön. Felsóhajtok, és közelebb megyek hozzá. Tenyerem, ha engedi óvatosan helyezem az arcára, csak hogy tényleg a szemébe tudjam mondani.
- Jól vagyok. És nem tervezek, oké? - ahhoz képest, hogy nemrég még szinte kiabáltam, meglehetősen halkan, és lágyan jönnek ki a szavak a számon. Én tényleg csak meg akarom nyugtatni, ugyanis tényleg nincs a terveim között, hogy megpróbálom még egyszer.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

És még nekem szegezik a kérdést, miért nem jövök szívesen haza. Ezért. Mintha ez lenne az egyetlen hely a világon, ahol mindenki kifordul magából, és kiadja azokat, amiket odakint nem mer.
- Aha. Szóval te így szeretnél beszélni - biccentek egy aprót, tudomásul véve, hogy Dami is ezeket a perceket választotta arra, hogy tudomásomra hozza, mennyire egy hálátlan szar vagyok. Nem lep meg. Nem ér újdonságként, sem az, hogy megint azt szegezik nekem, mit képzelek magamról, ahelyett, hogy akár megkérdeznék, hogy.... miért. Nem mondanám el, de mégis jobban esne egy kicsit az, hogy érdekli őket. De nem, a család renoméja mindig fontosabb, mint egy egyén - esetemben felettébb labilis egyén - érzései, vagy okai.
- Nem, Dami. Fogalmam sincs, úgyhogy kérlek avass be, most épp miért is kellene sűrű hálát rebegnem a családomnak. Talán mert megint felkaptak, és letettek valahol máshol? Vagy mert még mindig megengedik, hogy a birtokra tegyen a lábam, pedig mekkora foltot ejtettem, a nevünkön? Vagy mert még nem kellett a nagyi elé járulnom? - tényleg nem tudom, most épp melyikért kellene hálásnak lennem. Esküszöm.
- Megtettem. Hónapokat voltam elvonón, tudod. De nem fogom neked bizonygatni, hogy hasznomra vált, mert úgyse hiszed el. Mert igazából tehetek bármit, ti akkor is csak tiniként fogtok kezelni. Szóval, ha most megbocsátasz, megyek és elherdálom a családi vagyont - veszem fel Diort, csak hogy hátat fordítva a bátyámnak, meginduljak befelé. Nem... Tényleg nem akartam kimenni innen a hétvégén, de most már itt se akarok maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A gyomrom szinte felzokog ahogy normális ételt érez magában. Nem menthetetlenül szar az, amit a suliban adnak, csak nem ahhoz vagyunk szokva. Én is komfortosabban érzem magam még annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban tisztább aligha lehetnék. Nincs itt semmi megtérés, vagy az életem újragondolása... egyszerűen csak nincs időm. Folyton rohanok és Desgrange-el csatázok, de nem esek kétségbe. Mire végzek vele, azt is megbánja, hogy megszületett, de erről azért jobbnak látom hallgatni. Az irodai dolgok maradjanak is ott.
- Jajj a lényeg - kapok észbe, mert aznap mondtam Daminak, hogy majd akarok neki mesélni valami, de nem gondolom telefon témának.
- Figyelj. Azt pletykálják, hogy Sallow nekiment Charonnak - kortyolok az édes vörösborból, tekintetem végig Damin tartva. Ha valamire, akkor arra nagyon figyelek, hogy rólam ne kelljen szárnyra semmi. Pontosan ezért nem álltam oda Sadie elé megkérdezni, hogy mizu.
- Annak a lánynak alapból van egy rajongó tábora. Mindenki a szájára veszi, szóval nem tudom, mi igaz, vagy mi nem - kecsesen vonok vállat, hisz megtehettem volna, hogy nyomozók, de... annyira nem érdekel. Meg a pletyka sem.
- Igen? Mit? - még nyújtózom is ültő helyében, szemeim is jó kedvűen csillannak. Szeretem a meglepiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Sadie, Dami. Sadie Sallow. Végzős, 157 cm, egy bunkó tirpák, és a haja is üvölt egy oxygen kezelésért. Most komolyan, csak azért mert a világ végén vagyunk, már ne is adjunk magunkra? - akadok ki teljesen, nyilván más szempontokat helyezve előtérbe.
- Nem tudom, mi volt. Én csak hallottam, deeee egyikük se érdekel annyira, hogy foglalkozzak vele - ismerem be, hisz maga a tény kellemetlen, mert a kettő közül egyik a leendő sógornőm, de ugyanolyan nyugodtan enném a steaket akkor is, ha kiderülne, mindkettő föld alatt végezte.
- De ha szépen megkérsz, megtudom. Vannak már kapcsolataim - mosolyodok el büszkén, még a hosszú pilláim is megrebegtetem.
- Ki tudja.... lehet, hogy már özvegy vagy - mindig mondják, hogy kellenek a pozitív gondolatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy újabb vállvonás, hisz pontosan erre gondoltam én is. Majd Dami intézi, vagy kezd vele amit akar, én a részemről teljesítettem a - szerintem - kötelességem azzal, hogy megemlítettem neki. Másrészt a Charonnal való kommunikációm kimerül egy "Hello"-ban a klubhelyiségben, és ez annyira jól működik, hogy nem is érzek semmiféle késztetést a szint lépésre.
Meg aztán valljuk be, két csitri hajtépése minden, csak nem nagy dolog. Már ha volt egyáltalán hajtépés.
- Feltétel - persze, hogy grimaszolok, ahogy azt az aprócska szót ízlelgetem. Meg is lepett volna, ha Dami úgy hoz nekem bármit is, hogy cserébe nem kér semmit. Még egy falatot eszek, de végig a bátyámon tartom a tekintetem közben, rajtam is látszik valami lelkesedés, de mivel nyilvános helyen vagyunk, nem tervezem túltolni. Szava nem lehet különben, teljesen odafigyelek magamra.
- És mi lenne az a feltétel? - ha azt mondaná, hagyjam ott azt a nyamvadt ügyvédi irodát, már küldeném is az üzit Desgrangenek, hogy fulladjon bele a sok dolgába, csak sajnos nem hiszem, hogy Dami erre kérne engem, én pedig túl makacs vagyok ahhoz, hogy hagyjam, megint nekik legyen igazuk apuval.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem érzem én igazságosnak feltételeket szabni úgy, hogy még csak azt se tudom, mi az, amit hozott.
Felsóhajtok. Igazából ennek olyannak kellene lennie, hogy utána következik a kérdés: "csak ennyi?", de nem jön a kérdés, helyette lehetetlenül tekintek a velem szemben ülő bátyámra.
- Komolyan Dami. Miért erőlteted? - a kérdés halk, talán kicsit megtört is, és a poharam is egyből érdekesebb lett, mint a bátyám barna szemei. Ez van. Vannak témák, amik felett könnyedén elsiklik, mint a leendő felesége, és vannak témák, amik újra és újra előkerülnek, mint... mint a család. Sose fogom megérteni.
- Mégse kell a varsói lakás? - teszem fel a kérdést óvatosan, ahogy meglátom a kulcsot. Még a homlokom is ráncolom, meg sem próbálva leplezni az értetlenségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mondom, hogy nem értem a motivációt. Nem mondom azt sem, hogy mikor ódákat zengtek az én anyámról, nem dagadt büszkén a mellkasom, és nem játszottam el a gondolattal, hogy lehetünk mi akár normális család is. Aztán újra és újra rájövök, talán sose leszünk. Annak viszont határozottan örülök, hogy a bátyámból nem vesztek még ki az idealista nézetek.
- Havi egy - váltok nyelvet hát, és természetesen alkudozni kezdek. Kezem is a boros pohár után nyúl a kulcs helyett, és a szemöldököm is felvonom.
Lehet nem kezelem túl jól, hisz normális esetben most a bugyimból kellene kiugranom, de örülni azt tudok később is.
- Karrierista dolgozó nő lettem, Damian. Nincs nekem annyi időm - húzom ki magam, noha ez a mondat beillene viccnek is tekintve, hogy az én jelenlétem abban az irodában inkább hátráltató tényező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Annyira magabiztosan állítod, de.... Miből gondolod? - soha nem tettem még fel ezt a kérdést. Mindig csak a szándék volt meg, de letudtam egy horkantással. Persze, tudom én. Megkérdőjelezni a szülői szeretetet baromi hálátlan dolog, de Merlin bocsássa meg, hogy ez az évek után már felmerül bennem.
Oldalra biccentem a fejem, miután kortyoltam a borból, hisz tényleg érdekel, de persze megvannak a magam érvei is, amikkel meg tudom cáfolni azt a kijelentést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kulcsért nyúlok, nem veszem el, csak magam felé húzom, mert amúgy ki a franc ne akarna kiszabadulni abból a nyamvadt toronyból, vagy... vagy egy fürdőt, amin nem kell osztoznia.
Igen. Itt tartunk, kérlek. Ennyire alacsonyak lettek az igényeim, de... Damian Flaviu mesterien játsza ezt, és tudja, mivel adjon nekem sakkot.
- Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg.... Ők nem akarnak velem időt tölteni? - én jogosnak tartom a kérdést. Miért kellene olyanokkal lennem, akik lábujjhegyen lépkedve várják azt, hogy mikor robbanok, vagy csukódik be mögöttem az ajtó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én teljesen nyugodtan fejezem be az ebédet. A hasam pedig végtelenül hálás Daminak, hogy jut bele normális étel, nem is fogom veszni hagyni.
- Senki nem mondta, hogy villám hárítónak kell állnod. Végtelenül szomorú ez az egész helyzet. Jó, legyen a két hét - ezzel pedig zsebre vágom a kulcsot, épp csak az örömittas mosoly marad el, noha... tényleg örülök.
- Miről beszélsz? Miért kéne ilyesmiről döntenem? - ezen a ponton rendesen ráncolom is a homlokom. Ha valamit tudok, akkor az az, hogy Dami elejtett megjegyzései mögött mindig áll valami. Valószínűleg most egy eljegyzés, amibe szintén nem akarok belemenni, mert ezzel én is szélmalom harcot vívok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyre sűrűbben esik meg, hogy már Damival se találom meg a közös hangot, ami talán nem is baj. Mindig voltak súrlódások, mindig sikerült összevesznünk valamin, amin aztán könnyedén túlléptünk.
Talán tényleg velem van a baj, hogy egyszerűen nem tudom megjátszani se a hálát, vagy nem kenőpénzként tekinteni a kulcsra, ami immár a zsebemben van.
- Köszönöm Dami. Tényleg hálás vagyok. És biztos eszméletlen, ha anyu keze is benne van - felsóhajtok, és szerelődzködni kezdek, aztán felállva egy ponton mégis ránézek.
- Még ki is ugrottam volna a bugyimból, ha feltételek helyett, azt kapom, hogy nem is tudom... "Tudjuk, hogy mennyire rossz neked ott..." Igen, az úgy tényleg nagyon jól esett volna. De kezdem belátni, tényleg velem van a baj, hogy csak egy kis figyelmért pitizek, mert tudod Dami... Ahhoz, hogy engem boldoggá tégy, nem kellenek kulcsok, aláírt számlák sem feltétlenül. Igazán boldog akkor voltam, mikor felhívtál, hogy együnk itt. Vagy mikor mondtad, hogy nézzük meg azt az új klubbot.... Sajnálom, hogy ezt nem értitek meg. Jó ha van pénz, de az valahogy még jobb, mikor Blanka küld valami holt unalmas cikket, vagy Alina egy screent valaki sztorijából.  Vagy amikor apu felrobbantja a közös csoportot a hülye mémjeivel - megvonom a vállam, ennél jobban már tényleg nem tudom kifejteni, mi az ami boldoggá tesz, amire vágyom és amit Aidentől meg is kapok. Magamra veszem a blézerem, majd odalépek hozzá, és puszit adok az arcára nem foglalkozva azzal sem, H esetleg elhajol, vagy fintorog.
- Akkor majd vasárnap - veszem fel a táskám, aztán kilépve az étteremből, megyek is a hopp állomásig.