Franciaország - Párizs
Derek  

Elérkezett végre ez a nap is. Kira bulijának a napja. Nagyon köszönöm neki hogy meghívott, pedig szinte még nem is ismer. Mindenesetre nagyon izgulok, annyira hogy el is felejtettem bepakolni a bőröndömbe, mert csak pár perc múlva esett le hogy több napra megyek. Lukeot levittem anyáékhoz, Pihét megsimogattam mielőtt elindultam, és a bőröndbe pedig beraktam Jamest. James a kis mosómedvém, akit Derektől kaptam szülinapomra. Él és mozog, vagyis pontosabban csak mozog. Ő egy plüssállat, csak el van varázsolva.
Gyorsan felkaptam valamit, majd már indultam is a bőröndömmel együtt az iskola kapujához, ahol Derekkel megbeszéltük, hogy találkozunk. Azért is nem mentem egyedül, mert biztosan nem találtam volna oda. Megálltam a kapuban és várakoztam. Még bőven nem késtünk el. Vajon ott van már valaki? Mea egyedül megy? Még az is lehetséges hogy beállít Derekkel ide az iskola elé, de én örülnék neki, mert kedvelem Meát. És valami bizonyos Kili is jön Kira bulijába. Őt még nem ismerem, fogalmam sincs ki lehet, de szívesen megismerném. Vajon ott van már valaki? Nekitámaszkodva a falnak nézem a kaput, hogy mikor jön Derek. Remélem nemsokára, mert ha nem, most hiába nem vagyunk késésben, akkor már abban leszünk.

Franciaország - Párizs

Derekkel végre megérkeztünk a repülőtérre. Már messziről láttam Kirát, Meát és még egy fiatalabb lányt, aki nagyon úgy tűnt, hogy a kísérőnk lesz. Elkezdtem integetni a lányoknak, majd mikor odaértünk, Kirához lépek.
- Szia. Ó, én köszönöm hogy meghívtál. - majd mosolyogva még én sem tudom, hogy miért, de megölelem a lányt. Közben a kísérőnk, aki annyira nem is fiatal mint gondoltam, de szép és kedves, köszönt minket. Kissé nevetek, mert nem szoktam hozzá, hogy így hívnak, de végül is odalépek hozzá, és köszönök. Miután ez megvolt, Meához fordulok.
- Sziaa! - majd őt is megölelem. Észreveszem, hogy egy fiú is ott áll a csapat körül. Biztosan ő Kili, akiről mesélt Kira, hogy ő is jön.
- Szia, Lucy vagyok. Örülök hogy megismerhetlek. - mosolygok rá, majd nyújtom a kezem kézfogáshoz. Ha ez megtörtént, indulok is a többiekkel. Ahogy megérkezünk, meglátok egy gumicsizmát. Gumicsizma, az meg mine... Jaa, ez egy zsupszkulcs! Ó, remélem nem lesz semmi probléma. Alig fogom fel, hogy mi is történik, már a csizmát meg is kell fognom, nehogy lekéssek. Szerencsére még épp időben fogom meg, de már el is kell hogy engedjem, hiszen megérkeztünk. Na jó, akkor... Ugyan fenékre érkeztem, és kicsit meg is szédültem ugyan, de amint meglátom a kastélyt és a környékét, rögtön elámulok. Hisz ez csodálatos! Gyorsan körbenézek, hogy mindenki jól van-e, majd felállok és leporolom magam. Még nem utaztam zsupszkulccsal, de most nem tudom eldönteni, hogy ez fantasztikus volt, vagy borzalmas. Igazából mindkettő azt hiszem.