Franciaország- Párizs
Hát eljött ez a nap is. Bepakoltam mindent, ami kell, szüleimmel előtte megbeszéltem a dolgokat. Elengedtek, bár ők is kicsit féltek, mint én. Magam elé bámulva haladtunk apummal a reptér felé, ő valamit magyarázott. Én ellenben sajnos nem arra figyeltem, hanem azon aggódtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen. Akkor tértem magamhoz, mikor a kocsi lefékezett, majd az ajtó kinyílt mellett. Apum már elővette a táskám és mosolyogva várta, hogy belépjek a kapun. Ekkor integetett nekem és beült az autóba, majd várt, hogy mikor indulok meg. Alig, hogy elindultam, enyhe gyomorgörccsel a találkozó pont felé, a kocsi elhajtott. Nagyot sóhajtottam, majd megindultam. Körülbelül öt perc után rájöttem, hogy rossz irányba fordultam. Merlin szakállára, hát a cél előtt pár méterrel fogok lemaradni erről. Ekkor keseredtem el a legjobban, így elhatároztam, hogy cél nélkül bandukolok, lesz ami lesz alapon. Mázlimra ahogy a lábaimat nézve haladtam, majdnem fellöktem egy idősebb férfit. Sűrű bocsánatkérések közepette felnéztem, körbekémleltem és egy ismerős sziluettet pillantottam meg. Torkomban dobogó szívvel, megkönnyebbülten indultam meg irányába. Mikor kellő közelségbe értem, hallottam, hogy valakivel beszélgetett, de a hangjáról ráismertem. Mégsem késtem le semmit, ráadásul, eléggé mintha időben ide értem volna.
- Üdv nektek!
Hirtelen ennyit tudtam mondani, zavaromban nézegettem az embereket és a lábaimon hintáztam.
- Oh, bocsánat! Kilt Zoltán vagyok -fordultam Kira társához, zavaromban mosolyogva.