#szerelem #cukinagyapi #eztnemígyterveztük

A történtek után nem számítottam rá, hogy Kolos egyszer tényleg bemutat élete legmeghatározóbb emberének, a nagyapjának. Nagyon izgatottan vártam a találkozást és láttam rajta is, alig várja, hogy újra lássa a férfit. Annyi szépet mesél róla és olyan boldogan teszi ezt mindig... Muszáj megismernem és abban reménykedek, hogy nem ez az első és egyben utolsó beszélgetésünk.
Nevetés, történetek, izgatott várakozás, mindenféle érzelem kering a levegőben miközben szinte egy családként ülünk ott a házban. Ennek azonban egy szempillantás alatt vége. Először ijedten pillantok Kolosra, hogy mi történt és meg sem próbálok beleavatkozni. Akkor is csak hagyom, hogy ő irányítson, mikor kihúz az otthonukból és egyenesen a hátsó kapu felé igyekszünk.
Nem csak látom, érzem a feszültségét. Szinte látható az a vékony cérnaszál amin táncol, épp ezért nem szólok egy szót sem, csak fogom a kezét szorosan, jelezve, hogy itt vagyok vele.
Tudta, tudtuk, hogy mi a helyzet a nagyapjával, de bele se gondolt, mi történik ha elkattan valami. Az, ami történt, az én mellkasomat is nyomja. Nem az, amiket mondott a bácsi, hanem, hogy Kolosnak mit kellett átélnie.
Loholok utána egy szó nélkül, újra és újra rászorítva kezére. Fogalmam sincs, hol járunk, ha most visszarángatnának a valóságba azt se tudnám megmondani, hogy hívnak.

#nincsbaj

Nehéz tartani a tempót Kolossal amikor beindul. Szinte futok mellette, egyre szorosabban fogva a kezét. Észre sem veszem, mennyit megyünk és egyáltalán hova, az emberek is csak kirakatbábunak tűnnek mellettünk. Fejemben az otthonukban történtek játszódnak le újra és újra, a nagyapa hangja és szavai.
Nekiütközök amikor megtorpan, nem vártam a hirtelen döntést. A szemeimet elhomályosító könnyfelhő mögül pillantok fel rá, szavaira csak a fejemet ingatom és átölelem a derekát. Itt nem nekem van szükségem a magyarázatokra és bocsánatkérésre. Hozzábújok, lassan újra és újra végigsimítok a hátán.
- Nagyon jó ember. És annyira büszke rád. Nem tehet róla...te sem tehetsz róla.
Csak olyan hangerőn tudok beszélni, amit ő még meghall. Nem kellett ahhoz két perc sem, hogy tudjam, ez a férfi valóban büszke az unokájára és nagyon szereti. Ahogy Kolos is őt. Ez egy olyan kapcsolat, amelyet nem lenne szabad, hogy egy ilyen betegség tönkretegyen...
- Épp csak nem volt rám felkészülve. Majd...majd újra megpróbáljuk - motyogok tovább, de lassan felemelem a fejem, hogy lássam a szemét. A remény, vagy mi.

Szerelem

Jól esik a közelsége, legyen az bármilyen pillanat. Akkor is kell az ölelése, ha épp vitatkozunk, és akkor is, amikor valami ilyen történik. Nem ez volt a terv. Bár visszhangoznak a fejemben a férfi szavai, tudom, hogy az nem ő. Hogy az, akit bemutatott Kolos, az az, akit mindennél többre tart és lelkesen mesélt addig a pontig.
A szívem szakad meg amiatt, hogy neki ezt át kell élnie. Bár a szülei óvták tőle, mégis látnia kellett.
Fogalmam sincs, hol állunk, hogy útban vagyunk-e bárkinek is. Próbálok olyat mondani, amibe még kapaszkodhat, hátha megnyugszik és minden a helyére billen.
Mély levegőt veszek, állom a tekintetét míg letörli arcomról a könnyet. Kézfejére csúsztatom ujjaim, végigsimítok rajta, majd szó nélkül hagyom, hogy újra megfogja a kezem és tovább álljunk.
Szótlanul lépkedek mellette a cipőm orrát figyelve. Keveset tudok a gyerekkoráról, az az igazság. Most viszont úgy érzem, mindent tudni akarok a családjáról, róla, és olyan történetekről, melyeket a nagyapjától kellett volna hallanom.
- Egyszer Te leszel ő. Akire úgy néz az unokája, mint te őrá. A legfontosabb személyre a világon - halvány mosollyal nézek fel Kolosra.

Szerelem

Nem tudom, mennyi idő kell hozzá, hogy megbirkózzon a helyzettel, vagy egyáltalán sikerül-e ez valaha. Minden esetre az a cél, hogy legalább a kedve jobb legyen és az én gondolataim is másra terelődjenek.
Be is válik, úgy néz ki. Kíváncsian emelem meg a szemöldököm amikor Kolos mesélésbe kezd.
- Tényleg? Ne már - hitetlenkedek. Addig nem jutottunk a mesedélutánon, hogy a nagyapja elmesélje a sárkányos történetet. Mesélt azonban sok mást, ami megmosolyogtatott.
- És nem lett bajuk? Merlinre Kolos, ebben ne utánozd őt - nevetek fel az elképzelésen. Mindig is ki akartam próbálni, milyen sárkányháton repülni és az öreg Ardai meg is tette!
- A világ legjobb csajozós szövege. Mesélj még - kérem kevésbé lelkes, inkább gyengéd hangon. - Voltak túrakönyvei? Sok képpel?

Szerelem

Mintha az előzőleg történtek köddé váltak volna, párom lelkessége örömmel tölt el. Széles mosoly terül el arcomon és megrázom a fejem a mese közben, sőt, még a kezem is a szám elé kapom. Megkérdezném, hogy nem esett-e nagyobb baja, de valószínűleg nem, hogyha még hosszú évekig egészségesen éldegélt a családjával.
Jó érzés hallgatni a történetét, még ha rövidebb is, mint az eredeti verzió. Magam elé mosolyogva képzelem el, ahogy a nagyapja regéli ezt, és nem az unokája. Azért nekem így is tökéletes. Talán egyszer ő is mesélheti a történeteit az unokáinak, akik tovább adják az új generációnak...
- Kár. Szívesen megnéztem volna. Biztos ő is olyan jó pasi volt fiatalkorában, mint te - lököm meg egy kissé a vállammal, de nem nézek rá, csak a kérdésére. Nem igazán kellene édességet enni, most azonban kivételt tehetünk.
- Menjünk - bólintok és szemügyre veszem az épültet. Furcsa ott lenni, ahol ő felnőtt. Olyan...személyes. Nagyon személyes.
- Ide hozott a nagyapád kicsiként? - teszem fel a kérdést, mert emlékszek, hogy mesélt egy bizonyos közös helyről.

Szerelem

Mosolyogva forgatom a szemem és lehunyom, míg puszit ad. Azt hiszem, fontos szerepet játszik egy párkapcsolatban az egymásra való támaszkodás. Ahogy ő ott volt nekem a nehéz helyzetekben, most én is vele kell, hogy legyek.
Teljesen mások vagyunk. Ahogy belépünk a cukrászdába, ez a gondolat fel is merül bennem és ajkaimat kissé összepréselve leplezem nemtetszésem. Igaz ami igaz, a hangulata pont olyan, ahová szívesen ülök be például vele, vagy ültem volna Ardai bácsival amennyiben az lehetséges lett volna. Az viszont, amilyen a hely kinézete, nem épp az, amit megszoktam.
Ennek ellenére megelevenedik a kép előttem, ahogy kiskölyökként Kolos itt szaladgál kedves nagyapja mellett és úgy eszi a fagyit, hogy még a füle is csokis. Elmosolyodom a gondolatra.
- Csak...nyáron? - pislogok rá kíváncsian. Ez az információ valahogy elkerülhette a figyelmem, vagy a sok gondolat miatt nem tudom az időket összeegyeztetni.
Végig figyelek, merre jövünk, a könyveket is megnézem míg beszél és tekintetem a földgömbön állapodik meg. Az a sok szép hely...
- Ne tedd ezt velem - nyögök fel és követem a pillantását. - Mályvacukrot ne, az... - megrázom a fejem és sóhajtva adom meg magam. Egyszer vagyunk csak itt. - Önre bízom, Főnök - mindkét kezemet felemelem és lassan már úgy érzem, olyan puha vagyok mellette, mint amilyennek a szüleim akartak látni hosszú évekig.
- Lehet bele esernyőt kérni? - teszem hozzá kuncogva.

Szerelem

Ezt a kis kiruccanást semmiképp sem fogom elmondani az edzőmnek. A múltkori apró balesetet követő pihenőidő után is kaptam rendesen az ívet és előrukkolt egy még szigorúbb étrenddel. Pontosan annyi kalória, amennyi le van írva, eggyel se több, vagy kevesebb, vitamin, fehérje és a napi három liter folyadék. Ha ezt a fagyizást megtudná, végem lenne.
Mosolyogva pillantok utána és arra gondolok, mikor történt mindez. Az, hogy beleszerettem, hogy itt vagyunk, hogy minden mozdulatát élvezet nézni, mellyel odasétál a pulthoz. Képtelen vagyok levenni róla a szemem. Még a könyvek sem vonják el a figyelmem, egyszerűen ott ragadtam nála. Végig figyelem a nővel folytatott csevej közben, akkor viszont elfordítom a fejem, mikor végeznek és megindul az asztalhoz a bűnös édességekkel.
- Szent szalamandra - fájdalmas képpel nyöszörgök a fagyira nézve. - Ez iszonyat jól néz ki... És körülbelül háromnapi kalóriabevitelemet fedi le - ennek ellenére kezembe fogom a kanalat és igyekszek kikapcsolni a riasztót a fejemben.
- Köszönöm - egy sóhaj után elmosolyodok és csücsörítve küldök neki egy puszit. Azért a fagyik felett nem hajolok át, tehát elég a levegőpuszi most. - Hiszek neked.
Miközben belemélyesztem a kanalat a fagyiba, felpillantok Kolosra. Kissé ráncolom a homlokom az ötletre és nem is válaszolok egyből. Majd miután megkóstoltam Budanekeresd legjobb fagyiját.
- Mhm ez tényleg - befejezetlenül hagyom a mondatot, helyette csak bólogatok és belekóstolok a másik gombócba is. - Oké, ez mennyei. És azt hiszem benne vagyok. Szeretném jobban megismerni anyukádat. Besegíthetek? - kérdezem kíváncsian. - Persze nem akarok útban lenni, elleszek a szobádban is...

Azért azt nem mondanám, hogy hű de sokat végezte volna életemben kétkezi munkát. A bestiaparkban viszont napi szinten besegítettem, persze ez volt, hogy annyiban merült ki, hogy megetettem egy bébimajmot, vagy varázslattal kitakarítottuk a kifutókat. Ennek ellenére szívesen vennék részt az Ardai család munkájában, mert hát mégiscsak valamilyen szinten beletartozok.
- Nem állna jól? - vonom fel a szemöldököm. Még ciccegek is, hogy ilyet aztán ne mondjon, nekem minden jól áll, és végül elmosolyodok. Jó látni, hogy újra jókedvű és nem próbál senkit odébb lökni, aki útban van.
- Gondolod? Hmm azt mondják, nem könnyű jó anyóst kifogni, de én bírom az anyukádat - bólogatok miközben egy kicsit megállok a fagyi evésben és ránézek a páromra.
- Viszont nem hoztam elég ruhát, vásárolunk? Benézhetsz a próbafülkébe... - forgatom meg a szemeim mielőtt nyafogni kezdene. Nem szándékozok órákat tölteni vásárlással, de nem így készültem.
- Uh Kolos - emelem fel a kanalam és a földgömbre mutatok, majd mielőtt folytatnám, visszaengedem és a számba veszek egy minigombócot. - Hová mennél el legszívesebben?

Szerelem

Forgatom a szemem, de nem mondok semmit. Imádom, hogy ilyen szemtelen tud lenni és közben olyan aranyos, hogy legszívesebben...
- Fel kell dobni valamivel. Mondjuk... Lehet, hogy jobb, ha mi ketten nem leszünk összezárva - vigyorodok el a pillanatnyi szemkontaktust megszüntetve a fagyimat kezdem el darabolni. Azt hiszem, sikerül bele is pirulni a gondolatokba.
Annak érdekében viszont, hogy a ruhák, amiket viselni fogok, ne legyenek kényelmetlenek és ne menjenek tönkre, muszáj lesz vennem pár új holmit. Kolosnak pedig egyébként sem árt megszoknia, hogy a nők bizony szeretnek vásárolni. Pedig én nem is töltök sok időt a boltokban.
- Meglátjuk, mennyit nyafogsz - nevetem el magam. - Tipikus férfi vagy...
Mosolyogva nézem, ahogy leveszi a földgömböt a polc tetejéről és lerakja közénk. Látszik rajta, hogy régi darab, de pont ez az, ami miatt akkora érték - legalábbis Ardaiéknak.
Kérdés nélkül hunyom le a szemem és emelem a gömb fölé a kezem. Mutatóujjammal bökök amikor az lassít, és kíváncsian nézek oda, vajon mi volt a szerencsém.
- Kanada - már-már kérdésként hat a megállapítás, miközben leolvasom a maradék betűket. Az azért elég távoli hely, nem hiszem, hogy valaha is elmennék oda. - Oké, egyszer elegyünk oda... Most viszont esetleg...? - teszem fel finoman a kérdést. Ha nem akar egyből hazamenni, viszem vásárolni.

Kolos
Budanekeresd

Érett már ez a dolog jó ideje, valójában az első különtöltött estétől fogva. Az a két alkalom Kristóffal pedig mit sem segített. Szerencsére egyikük sem gondolta túl a történteket, és kimondottakat.
Céllal érkezik a fogadóba, ami nem éppen egy ötcsillagos hotel, de nem vészes. Az ajtó szépen zárható, de direkt nyitva hagyja, aztán mielőtt üzenne Kolosnak, a szobában néhány világító füzért helyez el és gyümölcslevet pakol az éjjeliszekrényre. Nem viszi túlzásba, éppen csak egy kis hangulatot akar teremteni ahhoz, amire készül.
Frissítő zuhanyát követően az ajtóval szemben helyezkedő franciaágyon helyezkedik el. Elfekszik, forgolódik, nedves haja már kezd kócolódni. Éppen azt simogatja feltérdelve amikor szíve nagyot dobban a meglepetéstől. Csak reménykedett benne, hogy Kolos jönni fog.
Nagy szemeket mereszt rá, arcáról lerí, hogy meglepetésként éri és egyben bocsánatot is kér amiért iderángatta. Keze megáll a hajában,majd ölébe ejti és kicsit kihúzza magát.
- Tudom mit gondolsz - szólal meg azonnal, amint tekintete találkozik a fiúéval. - Sajnálom, ha megijesztettelek, esküszöm nincs semmi baj és jól vagyok - hadarja a mondandóát, kezd zavarban lenni és rájönni, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. De hamar az éjjeliszekrényre kihelyezett italra mutat, amiről Kolos is könnyen megállapíthatja, hogy öltözéke és gondolatai nincsenek alkohollal befolyásolva.

Kolos

Miután belekezd a mondandójába, kis szünetet tart. Ajkába harap, és ismeretségük alatt talán először elkezd vörösödni az arca. Zavarban van a helyzet miatt, még keresnie kell a magabiztosságát. Nem éppen arra számított, hogy majd az ágyon térdelve fog rátörni a hercege. Bár arra tétet tett volna, hogy ez lesz a reakciója.
Amolyan pótcselekvésként hátraigazítja haját ujjai segítségével, szemeit pedig továbbra sem veszi le Kolosról. Hiszen pont azért hívta, mert sosem tud betelni vele.
- Gyere - kérleli halkan, miközben kinyújtja felé a kezét is int, hogy legalább lépjen közelebb az ágyhoz. Ő maga is kicsúszik a szélére és ha a fiú is megteszi, sarkairól feljebb emelkedve néz fel rá.
- Kimondom, oké? - pillog rá, majd nagy levegőt vesz. - Megőrülök érted. - Hangjában érezhető, hogy félti ezt az érzését, halkan jelenti ki, mert elijeszteni sem akarja a másikat, valamint tudja, hogy ezt nem lenne muszáj elmondania.
- Csak veled jó. És csak veled akarom. Most, itt, és nem csak azért... Hanem mert szeretlek, minden porcikámmal. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt két évben, nem múlik, csak a hiányod erősödik...minden értelemben - szinte levegővétel nélkül mondja el érzéseit és mindeközben majd' megőrül egyetlen érintésért.

Kolos

A szavak csak úgy jönnek, nem gondolja át mit mond ki. Most már amúgy is mindegy alapon cselekszik csak, legalább a kezeit visszafogja és csak beszéddel kommunikál. A barátság exek között nem létező dolog. Együtt éltek, egy pár voltak, olyanokat tudnak egymásról, amit más nem. Ezeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ahogy az érzéseket sem, melyeket a lány azóta is táplál Kolos iránt.
Beszél és beszél, majd nagyot nyel miközben a fiúra néz. Figyeli, de a szíve összeszorul azt a tekintetet látva. Torkában érzi, mely pillanatokon belül szemét is elhomályosítja. Nem sír, nem könnyezik, de csak azért nem, mert olyan erősen szorítja össze fogsorát.
Percek telnek el némaságban. Megmerevedve ül ott mellette, mutatóujjával harisnyáját piszkálja. Nem néz Kolosra, mert nem akarja, hogy lássa, hogy sikerült magát összetörnie. Hiszen nem a fiú hibája. A szülők is elmondják a gyereknek, hogy ne játsszon az ollóval...
- Te már nem - töri meg a csendet nagy nehezen. Ajka széle kicsit megemelkedik. Legfőként a saját butaságán, fájdalmasan mosolyog. És persze azért, hogy Kolos ne aggódjon miatta. Mert nincs baj.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Lerázta a csapatot. Megszabadult mindenkitől aki ismeri és az összes szívrohamot túlélte. Szóval eljutott ide is, ahol az este további részében még ki akarja próbálni, milyen igazán pasinak lenni. Eddig elég jól csinálta, úgy érzi, mert megállították autogramot adni is. Erdős Ármin, a menő kviddicses, és most még be is toppan egy menő szórakozóhelyre...
Már a férfiasabb kiállásával áll meg belépést követően, végignéz a felhozatalon. Nem teketóriázik sokat, mert ki tudja meddig tart az átváltozás. Kiszúr magának egy elég dögös csajt a pultnál. Odasétál hozzá és félmosollyal az arcán leinti a srácot, aki megpróbálja megközelíteni.
- Tipli van - szól oda neki, aztán átveszi a helyét és a pultnak támaszkodik. - Taníts valami jó csajozós dumát. Gondolom hallottál már egy-kettőt - pillant a nőre, akit így közelebbről is rendesen végigmér. Annak ellenére, hogy sosem vonzotta különösebben a saját neme, most alaposan belejött a férfi szerepbe.
- Innál valamit, vagy táncoljunk? - kérdez rá mindenféle elcseszett duma helyett.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Esze ágában sincs visszafogni magát. Ha már így alakult és nem tudja, mitől, legalább ne kelljen már rágódnia a dolgon. Mindig is ki akarta próbálni a másik nemet, de sosem ivott százfűlé-főzetet hozzá.
Mintha csak egy lenne a barátnői közül. Tipikus olyan csajok, akik szeretnek úgy tenni, mintha kiválasztanák maguknak a kellő férfit, néhányat visszautasítanak előtte, de egyébként elmennek bárkivel, akinek megfelel egy könnyűvérű nőcske. Ez kell neki. A csaj elég szép, tökéletes lesz.
- Jobbat érdemelsz annál - bök a fejével a távozó pasi irányába. Nem teketóriázik az sem sokáig, már rá is röpül a következő áldozatára. Mivel úriember - vagy úrihölgy -, ezért megvárja, mihez lenne kedve a csajnak. Már intene a csaposnak és kérne két italt amikor megváltozik a program és a kezét nyújtja neki.
- Jól nézel ki - így közelebbről is végigméri, majd a derekánál fogva tereli maga elé. Bevezeti a táncparkettközepére, ahol finoman közelebb húzza magához és kezeit a csípőjére pakolva kezd mozgásba. Ez azért még nehézkesen megy neki, pontosan ahhoz van szokva, amit az előtte álló produkál és nem a darabos, egy helyben ácsorgós pasitánchoz.
- Botlábú vagyok, bocs - von vállat a nő füléhez hajolva. - Máshol jobban teljesítek.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

- Túl sok időt töltöttél készülődéssel - vigyorodik el. Tudja ő, milyen egy bulira csajként készülni. Órákba telik kiválasztani a megfelelő ruhát, a smink és haj elkészítése szintén hosszú idő. Aztán jöhet az újratervezés, mert hideg van, túl rövid, túl hosszú a szoknya... Vagy épp nem illik a cipőhöz. A férfiaknak bezzeg könnyű. Annak kellene maradnia. Mondjuk Ármin bőrében elviselné a dolgot.
Elég hamar sikerül táncba vinnie a nőt, akivel könnyen el tudja képzelni, hogy az este folyamán lesz valami. Már ha ő is akarja. De nem lepődne meg azon sem, ha visszautasítaná. A nők értik a nőket. Ennyi az egész. Nagy valószínűséggel nem fog jelenetet rendezni.
- Na és le akarod tesztelni? - tekintete a karjaiban tartott nő arcára siklik. Ajkait nézi, majd a szemét, továbbra is mosolyog. Bármikor képes lenne távozni az oldalán. Addig azonban nem lép, amíg csak szórakozik. A keze viszont tánc közben lejjebb siklik a csípőjéről és közelebb húzza magához.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Azt hitte, jobban fogja élvezni ezt az egészet. Természetesen csinálja a dolgokat, mintha valóban pasi lenne, de közben érzi, hogy ezt csajként jobban csinálja. Elvégre az előző két este is sikerült Balázzsal hazamennie. Ami valószínűleg több alkalom is lesz.
- Udvarolnom kellene még? Nem vagy te olyan - jegyzi meg kissé csípősebben. Férfi ugyan, de előjönnek a nőies előítéletei és azon jár az esze, hány pasival lehetett a napokban a csaj.
Talán szerencse, talán pech, de megkönnyebbül amikor a minimális közeledés helyett mégis visszavonulót fúj a másik. Elvigyorodik.
- Én meg csaj vagyok - szól utána. Nem tudja, hallotta-e vagy sem, de nem is számít. Ez a pasis udvarlás nem neki való, kezdi hiányolni a saját testrészeit. És ha már testrészek...kifelé menet betér a mosdóba, ahol még elidőz az ügyetlenségével, és aztán távozik.

Az én Kolosom
kinézet

Azóta sem megy ki a fejéből az eset, amikor Kolos betört hozzá. A betört persze erős szó arra, ami történt, de az ajtót majdnem rátörte a dörömbölésével. Akkor még nem értette az egészet, de ismét a lánynak estek le hamarabb az összefüggések. Sokáig hitte, hogy elmúltak az érzések és könnyen barátok lehetnek. Hitte a buliig, de csak addig. Két év. Ennyi telt el a búcsú óta.
Most pedig két év elteltével megint sokszor kapja magát azon, hogy jegyzetei felett elmereng, lebeg csak úgy a semmiben és a gondolkodást is elfelejti.
Ugyanez történik vele a pécsi taverna teraszán üldögélve. Ujjai között mozog a kanál, mellyel már teljesen elkeverte a jeget a kávéjában, s a tejszínhabból is csak egy apró fehér folt látszódik.
Észrevétlenül megrázza fejét, visszatér a valóságba és napszemüvegét visszatolva orrnyergére a könyöke alatt levő könyvbe fordul. Elolvasott két fejezetet azóta, hogy beült a tavernába, de épp annyira tudja, miről szól maga a könyv, mint amennyire azt meg tudná mondani, eddig merre járt gondolatban.

Az én Kolosom
kinézet

Amikor szerelmes az ember, merengése közepette mosolyognia kellene. Myra arcán viszont semmi sem látszik, csak az eltűnés. Az könnyedén felfedezhető, meg hát elég gyakran is. Egyszerűen csak nincs a testében, gondolatai sincsenek. Talán nem is szerelem az, amit érez? Furcsa, mert haragszik is, de kezdi elengedni a dolgokat és mindezzel együtt Kolost is. Neki ott az új barátnője, és Myra nem akarná, hogy miatta hagyja el.
Felsóhajt miközben egy pillanatra sem veszi le tekintetét az előtte pihenő lapokról. Valószínűleg rossz könyvet olvas, nem is azt, amit akarna, de ez kit érdekel? Belekortyol a kávéjába, most ez a két dolog amire koncentrál. Próbálja távol tartani tolakodó gondolatait, de mintha csak megidézné velük a benne szereplő személyt.
Hirtelen meglepődik, felkapja a fejét és a szíve azon nyomban nagyobbakat kezd dobbanni. A gond csak, hogy fájdalmasan, mert pont olyasmi mászik a fülébe, amit nem akart volna tudni. Kolos hadar, sokat beszél, mint mindig és eltart egy percig, hogy ezt a szemben ülő lány értelmezze. Egészen addig mozdulatlanul ül, csak a haja mozdul meg a szellőtől.
- Szia, Kolos - szemöldökét megemeli és lassan feltolja napszemüvegét a fejére.

Az én Kolosom
kinézet

Elkalandozó gondolatai most ott vannak mind, kitöltik a fejét és szemben ülnek vele. Egyszerre sok, rengeteg, hisz a napok során átgondolt, ki nem mondott lehetőségek halmozzák el. Szó nélkül ül és nézi Kolost, szemöldökét felhúzva, de érzelmek kifejezése nélkül figyel. Olyan, mintha egy szobor lenne, aki nem is érti, mit beszélnek neki. Persze érti, csak nehezen jut el a tudatáig mindaz, amit hall.
Várja. Megvárja amíg beszél és issza minden szavát. Egyre jobban érzi, hogy a bordái kezdenek összeroppanni és nem tudja, mitől. Mert egyszerre bántja a dolog és egyszerre olyan boldog, mint régen, akkor amikor még ez a kimondott szó természetesnek számított.
Hosszú pillanatokra tekintetét ismét a könyvbe nyomott betűkre szegezi, szája szegletében pedig megjelenik az egyre szélesedő mosoly. Mély levegőt vesz mielőtt felnézne.
- Akkor ezentúl csak te vihetsz haza? - ártatlan mosollyal néz a másik szemébe. Talán nem kell konkrét választ adnia ahhoz, hogy Kolos tudja; úgysem mondana nemet.
Úgy tesz, mint ez nem lenne nagy dolog, mintha pontosan ezt várta volna. Hátradől a széken és szájához emelve a poharát beleiszik a kávéjába. Nem kellene, hogy ez ilyen egyszerű legyen.
- Nem tudom, általában nem adom könnyen magam... Még randira sem hívtál el, de már szeretsz... - színészkedik direkt drámai, cicás hangon.

Az én Kolosom
kinézet

Míg az arca rezzenéstelen, odabent viaskodik magával, keresi a megfogható gondolatait, próbálja összerakni a képet és mindeközben nem akarja beleélni magát. Mindent egyszerre. Kolosnál sosem lehet tudni, mit és meddig gondol, de Myra vakon hisz neki. Addig azonban belefér egy kis játszadozás.
Jó ideje nem vitte semmiféle Balázs haza, nincs oka a féltékenységre, de ezt azért nem köti az orrára. A múltkori beszélgetés során már elég világosan kifejezte, hogy a hülye pletykák nem is lehetnek igazak.
- Van egy rossz hírem, tudod, vannak olyanok, hogy barátok. Ki szeretnéd tiltani Ármint a lakásomból? - elhúzza a száját, aztán rámosolyog. Érdekes, hogy a bizalommal addig nem volt problémájuk, amíg együtt voltak. Aztán a szakítást követően jöttek elő ezek az apróságok, amik miatt ott tartanak most, ahol.
- Hát persze - neveti el magát miközben mellkasa felszabadul, mintha az összes kő legördülne róla és a bordái nem roppannak össze alatta. - Gyertyafény, rózsák, hintó - sorolja az igényeit hercegnőket megszégyenítő módon. Aztán feláll és miközben átsétál Kolos oldalára, végig fogja a kezét, majd közel húzódva hozzá átöleli a derekát.
- Akartam már mondani, szerintem nőttél. Mondjuk úgy tíz centit. Mit csinált veled anyukád, bezárt az üvegházba? - vigyorog rá miközben felnéz a szemeibe. Valójában teljesen úgy érzi, az a két év semmi sem volt. Talán Kolos szőrösebb és magasabb, mint volt, de ugyanannyira, ha nem jobban vonzódik hozzá.

Tuninghercegem
Kinézet

Mostanság a dolgok jóra fordultak. Kellemes egy hetet töltöttek Horvátországban Kolossal, valójában a nyáron együtt töltött idő alatt a vitáik száma is lecsökkent. Boldog és az sem tudja elrontani az örömét, hogy kezdődnek a szürke hétköznapok, az egyetem.
A hétvégét a családjával töltötte, majd vasárnap este hazatért az első edzésre. Ármin átvette a csapat vezetését és rendesen meg is hajtotta őket. Nem volt lazsálás, aztán már készülnek gőzerővel a meccsekre, ez az idény nem lesz piskóta. Éppen ezért kell mindegyiküknek ellátogatnia az ispotályra a szokásos alkalmassági állapotfelmérésre, amire Myra a hétfő délelőtti időpontot kapta. Nagy mázlija, hogy nincsenek órái, így már reggel fellátogatott a fővárosba, ahol megejtett egy kisebb bevásárlást mielőtt bement az időpontjára.
Egyszerűen megtalálja a helyét, a váróban ücsörög amíg be nem hívják. A doki idősebb, de jó fejnek tűnik és közli, hogy menjen csak be a vizsgálóba, néhány perc múlva érkezik. Ő pedig bólogat párat, aztán odabent felcsücsül a vizsgálóágyra.

Tuninghercegem
Kinézet

Ücsörög az ágyon és közben a falra függesztett képeket figyeli. Az óra másodperc mutatója kattog, de nem zavarja, hogy telik az idő, elvégre semmi dolga nincs már mára. Valahogy messze jár a kötelességektől, szabadabbnak érzi magát és a fáradtság ellenére kipihentnek.
A fal mellé lerakott táskáira siklik tekintete. Kissé elkalandoznak a gondolatai, elképzeli az estét, amikor majd megmutatja Kolosnak is, mivel lepte meg magát. Meg persze őt. Hisz vannak a saját ruhadarabjai között is olyasmik, amik nem csak számára vonzóak. Arról nem is beszélve, hogy bármikor, ha férfi holmik közelébe kerül, gondolkodás nélkül választ párjának is apró meglepetést.
Felkapja a fejét a hangra és elmosolyodik amint meglátja az orvosát. Vagy hát, valami olyasmijét. Egyre csak kiszélesedik a mosolya, lábait lóbálni kezdi és tettetett köhögéssel elterül az ágyon.
- A halálomon vagyok, doktor úr. Mentsen meg - jobbját a homlokához emeli és eljátssza a hattyú halálát. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le Kolosról.

Tuninghercegem
Kinézet

Még jobban alakul a napja, mint ahogy azt elsőre elképzelte. Nem gondolta, hogy be fogják küldeni Kolost, bár nem egy bonyolult feladat,ezért nagy valószínűséggel szeretik lepasszolni a gyakorlókra.
Ahogy ott fekszik tovább mosolyog, a fiú szavaira pedig kuncogni kezd. Szemeivel követi, majd lehunyja a szemét. Halk hümmögésbe kezd. Mintha kezdene élni, kezdene javulni és a betegség távozásra készülne.
- Már most hatásos, de... - szünetet tart, köhög egy párat és megfogja a homlokát - ez már tényleg súlyos, komolyabb terápiát szeretnék.
Vigyorogva ül fel, törökülésbe helyezkedik Kolos felé fordulva. Nyom egy puszit az arcára és megfogja a kezét, majd az ölébe húzza.
- Nem miattad jöttem - ingatja meg a fejét. - Tudod, minden idényre kell alkalmassági vizsgálat. Mára adtak időpontot, vagyis ezt intézte Ármin - úgy beszél róla, mintha Kolos tisztában lenne minden kviddicses dologgal. Nem igazán hozták szóba azóta, hogy együtt vannak újra, Myra pedig természetesnek vette, hogy erről a fiú is tud.
- Tegnap volt az első edzés - cseveg tovább jókedvűen. Az elmúlt két különtöltött évben nem felejtette el, mennyire nem szereti a másik ezt a sportot, de úgy gondolta, már megbékélt vele.

Tuninghercegem
Kinézet

Mosolyog, mert azt reméli, Kolos már megbarátkozott a gondolattal és ezt a vizsgálatot is gyorsan letudják. Aztán még ad neki egy csomó csókot mielőtt hazamenne. Nem valami gyakori, hogy egymás gyakorlati helyén találkoznának, este biztos tenne aranyos megjegyzéseket a gyógyítóskodására.
- Kolos - sóhajt fel amikor kihúzza kezét a kezéből és eltűnik mellőle. Mellkasát hirtelen nyomni kezdi a helyzet súlya. Sosem ígérte meg neki, hogy nem fog többet játszani, azt viszont igen, hogy vigyázni fog magára. Ezt pedig tartja is. Nem szeretné újra átélni azt a pár évvel korábbi esetet...
Csendben, párszor felsóhajtva nézi a fiút és a tevékenységét. Ismeri annyira, hogy tudja, most kezd idegesség válni úgy igazán. Egyelőre azonban hagyja, hadd fortyogjon magában. Estére talán le is nyugszik.
Szemei elkerekednek a hirtelen reakcióra. Lepattan az ágyról, közelebb sétál hozzá. Csak a szemébe akar nézni. Megbeszélni, mint érett felnőttek.
- A csapat tagja vagyok, tudod jól. Tudtad, hogy nem léptem ki. Mit vártál? Hogy majd szurkoló leszek? - normál hangon kérdez a veszekedés elkerülése érdekében. - Ez nem a válogatott, csak országos meccsek vannak. Semmi bajom nem lesz. Ígérem. Oké?

Tuninghercegem
Kinézet

Húzza a száját Kolos reakciójára. Számíthatott volna erre, de Kolos is arra, hogy a világbajnoksággal nem fogja beérni. Hogy is érné? Az életének meghatározó része a kviddics. Egy időben úgy gondolta, soha többet nem fog seprűre ülni, de meggyógyult majdnem teljesen, azóta pedig megállíthatatlan.
Semmi kedve veszekedni ezen, főleg nem vele. Az viszont még mindig jobb, hogy így derült ki a dolog és nem egy meccs előtt.
- Arra - bólint, mert mást nem tud tenni. Fejét ingatja, de visszasétál az ágyhoz, ahol helyet foglal. Majd Kolos megmondja, mit csináljon és ő csendben fogja tűrni, mintha csak egy vadidegen gyógyító végezné a munkát.
- Este azért átjössz? - csendesen teszi fel a kérdést, bár sejti, hogy ezek után negatív választ fog kapni. Valószínűleg kelleni fog egy-két nap a fiúnak, hogy megbékéljen a helyzettel. Ha nem több. Myra nem fogja otthagyni a Mennydörgőket, túl jónak érzi magát hozzá, hogy kiálljon a pálya szélére, vagy cserejátékos legyen.

Kolos

Az ég is egymásnak teremtette őket, ez már biztos. Egyre rosszabbak és rosszabbak, a sok vita mellett olyan őrültségekre képesek így ketten, amit más művészet megalkotni.
Persze Myra egy szóval sem mondta, hogy ne tegyék. Nagyon is szerette volna megtenni, meglátogatni a nagyapát és látni Kolos arcát, ahogy mosolyog, mert az öreg jó állapotban van. Ez kellene neki, semmi más.
- Szerintem is - mosolyog még a rohangálás közben is, akik mellett pedig elhaladnak, csak lesnek utánuk és fejüket ingatják. Fiatalság, bolondság, de az biztos nem jut eszükbe, hogy tilosban jártak egy jól őrzött épületben, csak mert szeretnek valakit.
Már Myra is szaporábban veszi a levegőt, de Koloshoz képest neki meg sem kottyant ennyi futás - szép is lenne kviddicses létére -. Két kezét a szájára tapasztja abban a pillanatban amikor a két alak elfut mellettük, de szemei csillogása elárulja, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés.
- Mintha minimum kiraboltuk volna a bankot - neveti el magát végül. Nagyon büszke magukra, amiért tényleg megtették. Össze is borzolja Kolos haját ennek örömére.
- Shhh! Visszajönnek! - mielőtt még válaszolna, vagy nyavalyogni kezdene, Myra a mutatóujját ajkára helyezve inti csendre párját.

Emir
szépmosoly

Talán még sosem élvezte ennyire a szingliséget, mint ezen a nyáron. Fesztiválról fesztiválra járnak a barátnőivel és a sportújságokon kívül a divatmagazinokban is felbukkant. Nem csak a buli létezik, keményen dolgozik a szünetben, amíg nincsenek edzések és tud arra koncentrálni, hogy kihasználja adottságait. Mostanra úgy pózol, mintha ebbe született volna.
Azt is kihasználja, hogy nem csak azok ismerik meg, akik ismerik és követik a kviddics történéseit és nem, egy percig sem zavarja, hogy beszélnek arról, amikor egy buliban helyesebbnél helyesebb ismert emberekkel jelenik meg. Talán csúnya dolog ezzel népszerűsíteni magát mugli körökben, az eredmény mégis megvan, ráadásul élvezi, hogy az esték nem feltétlenül úgy végződnek, ahogy pletykálnak róla.
Az aktuális fesztiválra délután érkeztek néhány barátnőjével. Ez nem az a nap, amire őrülten bólogatott, mert rajongana bármelyik előadóért, de ugye, az élet nem kívánságműsor, ha viszik, hát megy.
Valahogy útközben összeszedtek pár spanyol fiút, akik meggyőzték őket, hogy tudják, hol lesz a legjobb buli és velük kell menniük. Ez azonban még pár pohár italt igényelt volna, hogy Myra is igazán élje a bulit. Barátnői pillanatok alatt eltűntek a tömegben, ahonnan ő inkább kifelé araszolt. Levegő után kapva helyezi bordáira a kezét, mintha valaki pontosan oda könyökölt volna bele. Valószínűleg így is történt.
Érzi, hogy ehhez kelleni fog még két rövid, meg egy kis üldögélés ott a bódé falánál. Első útja a pulthoz vezet, ahol a sorral nem törődve, szép pofiját felhasználva kikéri a két rövidet, na meg kísérőnek egy pohár sört. A koncertnek úgysem mostanában lesz vége, ez a tízperces pihenő biztos belefér.
Legalább szemügyre veszi a srácot, aki olyan ismerős, de nem tudja hova rakni. Két korty között homlokát ráncolja, próbálkozik erőteljesen. Nem, nincs meg.

Emir
szépmosoly

Hullámvölgyekkel éli meg a nyarat és a koncerteket. Mivel ez a sokadik, már egy kicsit fáradtabb és kevesebb lelkesedéssel fogadja azokat az előadókat, akiket ő maga nem ismer, vagy ha ismer is, nem rajong értük.
Most jó így, ülni a három pohárka társaságában és nem törődni a külvilággal pár ismerős arcon kívül. Az egyiknek ő is ismerős, megáll előtte és méregeti, míg Myra el nem küldi a büdös francba. Nem, cseppet sincs ráhangolódva az ittas férfiakra, de még az ugyanebben levő barátnői is inkább púpok a hátán.
Oldalra billenti a fejét, felismeri a néhány perce méregetett férfit és mosolyogva köszön vissza. Külföldinek tűnik és ha kínpadra vetnék, akkor sem tudná megmondani, honnan olyan ismerős.
Azt azonban könnyen kiszúrja, hogy alkoholmentes sört kortyolgat, így az, hogy megkínálja az egyik felessel, nem tűnik jó ötletnek, de ha már a kezében van, lehúzza az édes italt. Ízesített vodka. Nem üti ki, a hangulatot viszont remélhetőleg fokozza.
Újra a férfi felé fordul az elhangzott káromkodásra és a fejét a bódé falának dönti. Néhány másodpercig csak figyeli, mintha próbálná kitalálni, mi baja lehet, az igazság viszont, hogy a feje teljesen üres, csak a zene és annak zavaró búgása tölti ki az űrt.
- Nem a te világod? - teszi fel a kérdést megértően. Az ő lába sem jár, ráadásul a rövid ücsörgés alatt fázni is kezdett. Össze is húzza magán a kardigánt és lábait felhúzva veszi magához a sört. - Ránk, a partiarcokra!

Emir
szépmosoly

Javarészt olyan embereket lát és látott egész délután a parton, akik élvezik a bulit. Az ő világába ez a zene nem illik bele, de szeretné élvezni. Aztán ki tudja, a mellette ülő első ránézésre nem tűnik rossz választásnak arra, hogy jól érezze magát.
- Kicsit sem - rázza meg a fejét mosolyogva. Mindig van valami, ami kiengeszteli a hangulatának leapadásáért. Most a másik részéről érkező mosoly az. Azt is értékeli, hogy nem olyasvalakivel kell beszélgetnie, aki rég túl van a sokadik pohárkán és két összefüggő mondatot sem bír kinyögni.
Belekóstol a sörbe, de a hideg hatására csak megborzong. Még egy kicsit jobban összehúzza magát, szemeit viszont nem veszi le a másikról. Honnan, de komolyan? Miért olyan ismerős?
A felvetésre azonnal megrázza a fejét. Jó így, az alkohol fel fogja mindjárt melegíteni... Aztán felvonja szemöldökét és ajkai megállnak a pohár szélén. Elmosolyodik, aztán pillantásával elidőzik a férfi arcán, szemein és a felajánlott testen.
- Na és ha nem szeretnék pingvineset játszani, megfosztasz a társaságodtól? - kérdezi két korty között. Kíváncsian és a szemében az ellenkezés teljes hiánya nélkül várja a választ.
Nem az a lány ő, a híresztelésekkel ellentétben Ardai óta nem, hogy a fél világ, de még két pasi sem ment át rajta. Főleg nem egy fesztiválon.

Emir
szépmosoly

Szép a mosolya. Ismerős. Myrát is mosolygásra készteti és igazából azon ritka alkalmak közé tartozik ez az eset, amikor erősen elgondolkodik, miért is nem él a lehetőséggel. Talán jobb lenne az estéjük, ha nem itt üldögélnének és próbálnák élvezni azt, amiért mások teljesen megőrülnek.
- Szóval - vigyorodik el és közelebb ülve kezét nyújtja az ingért. Figyelemmel kíséri, két korty között másfelé is elkalandozik a tekintete. Formás karjaiból ítélve biztosan sportol valamit. Talán kviddicsező? Nem lepődne meg, ő maga is a muglik közt tölti szabadidejét.
- Egy igazi lovag vagy. Egyébként tényleg, még egy fesztiválon sem ajánlották fel az ingüket - szemöldökét összevonva gondol vissza a nyárra. Valójában elég sértő, annak ellenére, hogy többen is megállították közös szelfiért és volt, aki szintén az AMS-ről érkezett, sosem közeledtek hozzá így.
- Myra. Nagyon örvendek - szépen mosolyog, mint egy törékeny baba, de a kézfogása erős. Megtanították a hímnemű csapattársai, milyen az a normális kézfogás.
Összehúzza vállán a kapott inget és fejét a bódé helyett a férfi vállára dönti. Így tökéletesen rálát arra a fényorgiára, amit a másik figyel. Útban van, ezért Emir karját saját vállára húzza.
- Azt gondoltam, ha ebből kettőt megiszok, majd több kedvem lesz ott bulizni - mondja miközben a magasba emeli a feles poharat, benne a bordó lötyivel, másik kezével pedig a táncoló tömegre mutat. Italán áttetszik az égen cikázó fény, Myra pedig mosolyog. - Te csak alkoholmenteset iszol? - fejét kissé a férfi felé fordítja, bár ebben a helyzetben kissé nehézkes és orra szinte az arcát súrolja.