37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Magyarországi helyszínek - Michelle Angelique Saint-Venant összes hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Le
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2014. március 8. 18:36 Ugrás a poszthoz

Székesfehérvár
Noel édesem és családja

    Minden a könyvtárban kezdődött, amikor az a szárnyas szörnyeteg eltalálta a két fiatalt. Őrült szerelem dúlt közöttük, amely fellobbant és nem akart kialudni. Nem vesztegették az időt, azonnal Noel otthonába indultak, mint egy kis gerlepár. Michelle olyan izgatottan készülődött reggel, mint még soha. Hiszen a szerelme szüleivel fog találkozni! Elegáns inget vett fel, természetesen női kiadásban, melynek felső gombját szabadon nyitva hagyta, hozzá egy feszes csőfarmert, egy magas sarkút, mely feketén virított lábain és végül a kedvenc karpereceit. A bőröndjébe mindent bepakolt és még így sem volt nagy a csomag. A lehető legízlésesebben szexis cuccok lapultak a táska alján, úgy rohant ki párjához, hogy mielőbb elindulhassanak. A vonatút kifejezetten kellemes telt, végig összebújva, csókokat váltva, beszélgetve közeledtek a célállomás felé, s az idő csak úgy repült. Mire észbe kaptak, már ott is voltak Fehérváron.
- Kicsit izgulok – suttogta, de válaszra már nem maradt idő, szálltak is le a vonatról. A kíváncsi, vagy épp kéjenc tekintetek jártak Michelle csípőjének vonalán, dekoltázsa mentén, vagy épp szőke, zabolátlan tincseit méregették. Hozzászokott? Igen. De még így is érezte, ahogy kedvese féltékenyen tekint végig minden hímneműn, aki csak rá mer pillantani. Hát nem édes? A napsütésbe kiérve Noel egy fekete BMW-hez vezette, ahol egy lány ugrott a nyakába. A hangos köszöntés megmosolyogtatta Michelle-t annak ellenére is, hogy alaphelyzetben forgatná a szemét és csípős megjegyzéseket tenne. Aztán hipp-hopp, már a hatalmas ház felé tartottak tántoríthatatlanul, közben elejtett információmorzsákat csipegetett össze, miszerint nagy lesz a fogadóbizottság. Hát így is lett. Noel anyja végtelen kedvességgel és kitörő örömmel fogadta a szőkeséget, no meg persze a fiát, nem győzte hangoztatni, mennyire odavan azért, hogy Ombozi végre talált magának egy lányt, ráadásul nem is akármilyet!
    Az ebéd is kellemesen telt, míg a családfő üzleti dolgokról tárgyalt párjával, addig Michelle-nek olyan kérdésekre kellett válaszolnia, melyekbe rendre belepirult. Ezt leszámítva illedelmesen felelt, szépen sorban a felmerülő dolgokra, megerősítette a szülőket és rokonokat, ő bizony él-hal Noelért. Így is volt, de ezt le sem tagadhatta volna. A délután és este szintén családias hangulatban telt, ami a lány számára teljesen új volt. Köztudottan ramaty a kapcsolata a szülőkkel, így egész gyermekkorában csak Mihaelre számíthatott és ez fordítva is igaz volt. A nővéreik is aranyosak voltak, de sosem volt az igazi az a kapcsolat. Nem csoda, hogy ez az idilli kép letaglózta és ámulatba ejtette őt: máshogy is lehet, nemcsak feszengő tekintetekkel, elfojtott indulatokkal, gyanús méregetésekkel és fájdalmas szavakkal. A sok mosoly a szerelem mellett az ő szívét is örömre fakasztotta, így hát kijelenthetjük, ezt megköszönheti a szárnyas galádnak. Végre olyan családot láthat, amilyenre mindig is vágytak ikrével. Eközben persze Noellel néha váltottak egy-egy titkos érintést, fejbúbra adott csókot, de ez ott és akkor elég is volt.
    Az este közeledtével végre visszavonulhattak, így Michnek alkalma nyílt lezuhanyozni és kicsit rákészülni az estére. A szobába belépve falatnyi hálóingében mászott be a fiú mellé az ágyba. Szép szoba volt, mindenhol színek és tárgyak emlékeztettek arra, hogy a Rellonból szöktek most el, a zöld szín dominált a helyiségben.
- Nagyon jól éreztem magam – mosolyodott el, majd hagyta, hogy magához ölelje. Az éjszaka további részében nem beszélgettek, de nem is volt rá szükség.

7 nap múlva

    Csend. Az egész szobában csend honolt, mikor Michelle óvatosan kinyitotta szemeit. Aztán feltámaszkodott és fáradtan körülnézett, de nem látta Noel, ráadásul nem is érezte annak hiányát. Nagy nehezen felült és törökülésbe húzta a lábát, majd végigjáratta szemét a falakon és tárgyakon. Nem érzett semmit. Az elmúlt egy hét olyan érzésekkel volt tele, amiket soha nem hitte, hogy megtapasztal, most mégis, hogy túlesett rajta, nem bánta meg. Közel sem éreződött az a hév, ami eddig hajtotta, nem érzett fájdalmat, hogy nincs mellette a fiú, de még csak ürességet sem. Mintha minden visszaállt volna a régi kerékvágásba. Egyetlen éjszaka alatt elvágtak egy zsinórt, ami elérhetetlenül eltávolodott, majd egyszerűen végképp eltűnt. A lány idegesen túrt bele hajába. Itt vannak Noel házában, a szülők már magukban a lagzit tervezgetik, a vizsgák már megkezdődtek és itt csücsül Ombozi ágyában, miközben baromira nem érez semmit. Gondolkodás nélkül a táskájáért nyúlt, hogy kivegyen belőle egy farmert, egy pólót, majd magára kapja a tornacipőjét. A cigijét zsebre vágta és a padlás felé indult, mert tudta, hogy a másikat ott találja. Beszélne kellett vele, mielőbb. Talán még nem késő. A helyiségbe szinte nesztelenül nyitott be, majd behajtotta maga mögött az ajtót és a félfának támaszkodva kattant az öngyújtó. Figyelte a neki háttal lévőt, de még nem tudott megszólalni. Ezeket a dolgokat nem lehet csak úgy kimondani. Aztán szívott még egyet a dohányból és belekezdett.
- Nem tudom, mi volt ez az elmebeteg egy hét, de eltűnt. Nem dobog hevesen a szívem és nem érzem, hogy ugyanolyan lenne minden, mint volt. Noel, én… - és megakadt. Nem tudta kimondani azt a bűvös szót. Sajnálom. Nem értette, hogy jutottak idáig, de ha nemcsak ő érez így, akkor nem kell tartania a szavak súlyától, nemde? Talán csak valami trükk áldozatai voltak, de ezt ilyen kegyetlenül kimondani… Főleg azok után, amilyen kedvesen itt bántak vele. De nem volt más választása. Muszáj volt kimondania.
- Szerintem menjünk haza és felejtsük ezt el. Valaki megtréfált minket. Jól éreztem magam veled, a családod tündéri, de én nem vagyok idevaló. Sem melléd való. A legkorábbi vonattal ma visszautazom. Az lesz a legjobb, ha egy ideig most nem találkozunk – halálos nyugalommal szívott bele a cigijébe, a keze mégis remegett. Talán mégsem volt olyan higgadt, mint gondolta, vagy szerette volna. Most merre tovább innen?
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2014. március 8. 21:33 Ugrás a poszthoz

Székesfehérvár
Noel és a ház üressége

   Csend fogadta. De nem is bánta, mikor belépett, csak várta, hogy valami isteni erő megszólaljon helyette, elmondja, amit el akar, igazságot tegyen és túlessen ezen az egészen. De sajnos az élet nem megy ilyen könnyen, kegyetlen és vérszomjas, a leggonoszabbak pedig mindig az őszinte emberek. Széttörik mások álmait, szívét és jövőjét egyetlen apró szóval, vagy mondattal, de nekik ez a dolguk. Michelle is az őszinte kategóriába sorolható, sosem okozott számára nehézséget az igazság mások szemébe vágása, most mégis rossz érzés fogja el, mikor szóra nyitja száját. Noel intése is meglepi, de ha akarná sem tudná úgy befejezni a mondatot. A gondolatmenetet azért még befejezi, a várt hatás pedig megtörténik. A fiú ráemeli tekintetét, a lány ereiben pedig kis híján megfagy a vér. Ahogy közeledik felé, szívesen kihátrálna, de sem a büszkesége, se a merészsége nem engedi ezt. Ha már belekezdett, be is fejezi. Csakhogy a válasz meglepi és a döbbenet valószínűleg arcán is mutatkozik. Noel egyértelműen dühös. Pedig őt is átverték, nem? Ez az egész csak varázslat műve volt, akkor meg miért ez a heves reakció. Nyitná a száját, hogy válaszoljon neki, de akkor elmegy mellette és bevágja az ajtót. Michelle-t sem kell ám félteni, pillanatok választják el, hogy eldurranjon az agya, de ahelyett, hogy utána üvöltene, csak magában motyogja végig a választ, villámló, jeges kék tekintettel.
- Nem vagyok a bábud. Akkor megyek el innen, ha majd nekem úgy diktálja kedvem. Egyébként pedig teljesen felesleges ez a kirohanás, normális reakció, hogy miután beszerelmidrogozva idáig hurcoltam magam, utána a magamhoz térésemkor el akarok tűnni a fenébe. A francba… - hangja alig hallató, a fiút sem fogja már elérni, de ha magában tartja, megpusztul. Megvárta, míg a szobaajtajuk becsapódik – ekkor jött csak igazán jól, hogy Noel ideges -, majd leosont és minden holmiját berakta a bőröndjébe, amit elhozott, majd a táskát a fal mellé állította. Gyorsan végzett, így felment a padlásra újra, hogy szívjon egy újabb cigit. Az ideg majd megölte, legszívesebben megfojtotta volna az első szembejövőt, így nem csoda, hogy kezében kést forgatott. Aztán kivágódott a padlásajtó és Ombozi dühödten ragadta meg Michelle mindkét kezét, jó erősen megszorítva. A finom kezekből egy pillanat alatt hullott ki mind a kés, mind a cigaretta. Fel sem fogja a hallottakat, így mikor a fiú vasmarka lekerül a lányéról, egyszerűen pofon vágja, majd kezével becsapja a padlásajtót, de ő maga a helyiségben marad.
- Szerinted nekem nem esik baromi rosszul?! – az addigi kellemes hang, üvöltéssé változik. Az egész padlás visszahangzik. Mich még soha életében nem üvöltött senkivel. Soha. – Azt hiszed azzal, hogy idekötsz, majd könnyebb lesz neked? Mert nem! A következő két nap egyenes szenvedés lesz, amihez nem tudok és nem is akarok jó pofát vágni! – a hangja betölti a teret, Noel valószínűleg megdöbbenhet a mindig higgadt, halk szavú lányon, aki jelenleg épp állati módon kel ki magából. Felbőszített vadként támad csak úgy, mint társa, bár az elhangzott szavak eljutnak a tudatáig és a szívéig is, de kényszeríti magát az ellenállásra. Nem hajlandó. Nem, ha belehal sem.
- A menekülés nem az én asztalom. De ami kettőnk között történt, az nem természetes úton kezdődött, hanem valami nyomorult bájitallal, vagy tudom is én! Szerettem veled lenni! – fakad ki, majd széttárja karjait. – De ez nem ilyen egyszerű. Én nem egy belőtt szerelmes akarok lenni, sőt, tudod mit? Semmilyen sem. De ha úgy hozza a sors, akkor azt akarom, hogy valóban én kezdjem el ezeket az érzéseket érezni. Itt belül – szívére mutat egyenesen és a szemkontaktust végig tartja. Kemény a lány, magához is és Noelhez is. De most képtelen tisztán gondolkodni. Egyszerűen nem megy. – Az érzéseim az emlékekből fakadnak. És a tieid is. Nem azért érzed azt, amit, mert a sors hozta így, vagy mert tényleg ez lett a vége. Hanem mert együtt töltöttünk egy hetet – a kimondott szavak szinte visszhangoznak az üres térben, közöttük lebegve, egyre csak növelve a feszültséget. Az utolsó fiú által kiejtett mondatok pedig végképp felteszik az i-re a pontot. Michelle szeméből sugárzik a sajnálat és a lemondás. Neki ez kevés. Eddig egyetlen embert szeretett, de ahhoz nem volt szükség segítségre. A szíve választotta. Noelt viszont nem. Lehet, ez később változna, de ehhez idő kell, sőt, annál is több idő. Ami most, jelen pillanatban nincs nekik.
- Nézd. Szeretnék hazamenni. Megértem, hogy a szüleid miatt aggódsz, de megmondjuk, hogy vizsgáink vannak, sietnünk kell haza. Ami pedig ezt illeti… - ezzel célozva kettejükre – Szerintem egyelőre hagyjuk. Én erre most képtelen vagyok. Ez nekem sok egyszerre. Nem tudom, hogy az idő mit fog hozni, de jelenleg nem vagyok képes komoly érzéseket táplálni senki iránt. Megrémített az elmúlt pár nap, talán ha csitul ez az egész, beszélhetnénk újra. De most nem megy – a bűvös szó továbbra is ott lapul benne, de nem bírja kimondani. A hangja immáron nyugodt, némileg csalódott, de határozott. A tartását lassacskán visszanyeri és lehajol a földön lévő késért, majd megint forgatni kezdi, miközben a másik válaszát várja. Nehéz ügy.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2015. augusztus 24. 23:23 Ugrás a poszthoz

Mihael
~Velencei tó környéke, röviddel a Madagaszkárról való visszaérkezés után~

Nem tagadhatja le, hogy kissé meglepődött, mikor Mihael felhívta. Tartják a kapcsolatot, de ez az utazás picit váratlan volt, ami azt illeti. Nem igazán tudta mire vélni, azon túl persze, hogy jól esett volna az ő szívének is, ha egy kis időt együtt tudnak tölteni. Mihael talált valakit magának, ami persze jó és így, hogy Michelle is megállapodott, szőkénk kissé félt, hogy a kettejük kapcsolata majd elsikkad. Szinte repes szíve, hogy nem így lett, épp ezért nem is kérdés, hogy amikor invitálta ikre, azonnal igent mondott. Nem szedett össze túl sok holmit, előkapta a legkisebb sporttáskáját, beledobott két váltóruhát, fehérneműt, csak a legszükségesebbeket, amik az alap higiénés feltételek biztosításához szükségesek. Egy órával később már Budapesten találkoztak és autóval mentek… Valamerre.
Az egész olyan különös volt. Végig csak beszélgettek, annyi mindenről volt szó! Amiket rég meg kellett volna osztaniuk egymással, minden más volt. Mintha kilométerről kilométerre gyűrték volna le a feszélyezettséget. Az időjárás is olyan dolognak tűnt, amit már hosszú évek óta nem vitattak meg, aztán persze testvéreik és a régi ismerősök is szóba kerültek. Nem volt erőltetett, mindketten felszabadultan tudtak beszélni, tulajdonképpen akármiről. Észvesztően hiányzott ez a lánynak, bár sohasem vallotta volna be magától. A tény, hogy rendeződni látszik a kapcsolatuk, megnyitotta. Érzései felszínre kerültek és ismét úgy nevetett, ahogy annak idején. Azzal a vidám, göndör kacajjal, ami régen mindig betöltötte az otthont, majd az iskola falait, és végül még költözésük elején a bogolyfalvi házat is. De Mihael is sokkal jobban nézett ki, a köztük lévő szakadék szép lassan csökkenni kezdett.
A hely, ahová furikáztak maga volt a csoda. Nem mondhatnánk, hogy Michelle odavolna az efféle kérókért, de még neki is el kellett ismernie, hogy rendkívül nyugodt, ráadásul el van szigetelve minden olyan zavaró tényezőtől, ami befolyásolhatná őket. Zaj, irritáló emberek, munka, bármi. Most tényleg csak ketten vannak. Tüzetesen körbejárta a házat és visszaérve meg is dicsérte öccsét a választásért. Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, ez nyilvánvaló.
A nap további része is kellemesen telt. Évek óta nem beszéltek annyit összesen, mint most, ezen az egyetlen napon. Éjszakába nyúlóan mókáztak, voltak mindenféle témák, végül kártyáztak, ettek, ittak, ami csak jól esett. Az egész kiruccanás csakis kettejükről szólt. Michelle emlékezetében még elevenen él, hogy kisebb korukban hányszor virrasztottak együtt és beszélgettek, játszottak, vagy csak feküdtek egymás mellett némán, fogva egymás kezét. Ezek olyan dolgok voltak, amik erősítették a kettejük közt feszülő köteléket. Hiányzott neki az egész. Végtelen űr tátongott Mihael helyén, ami szép lassan betömött lyukká zsugorodik. Közel sem értek a történetük végére, milliónyi megbeszélnivalójuk lenne még, de felesleges elsietni. A lánynak van egy olyan megérzése, hogy bőven lesz még alkalmuk mindent rendbe tenni, főleg, ha akarják és, miért ne akarnák? Hiszen erre vártak jó ideje, a lehetőség pedig előttük áll.
A hajnal a tornácon éri őket. Michelle nekidől ikre mellkasának, aki állát az ő fején nyugtatja. Az ölelő karokra csúsznak kezei és finoman simogatják. Olyan gyengédség árad minden mozdulatából, az a földöntúli szeretet, amit mindig is érzett iránta. Ahogy öccse elmosolyodik, úgy kúszik fel az ő arcára is a jól ismert görbe. A kérdésre természetesen nem válaszol, mindent elmond, hogy nagyon picit megszorítja a fiú kezét, mielőtt folytatná a finom járkálást ujjaival. Nem érzi úgy, hogy szavakra volna szükségük. Hosszú idő óta végre nincs.
Mihael szavai nem mondhatnánk, hogy nem érik el a szívét is. Emellett érzi, hogy valami gond is lehet a dolgok hátterében. „Rajtunk, hármónkon kívül senki mást.” Ez az igazi vészjelzés. Se David, se Nina. Se senki. Csak ők, a szűk család, akik Mihael szívének olyannyira kedvesek. Michelle eddig sem kérdezett testvére munkájáról, de tudja is mélyen, hogy nem árulhatná el neki. A kulcsokat átveszi és hosszasan nézegeti, míg a másik folytatja mondandóját. Ennek a kulcsnak súlya van. Nyel egyet: ez a dolog nagyon komoly. Keveredtek együtt kétes ügyletekben, vitték már vásárra a bőrüket, de most ikre tényleg fél valamitől. A vállán nyugtatott fejhez dönti sajátját, kezével finoman simogatni kezdi a barna hajat. Mély levegőt vesz, mielőtt bármit is mondana.
- Akármi legyen, ígérem, hogy nem árulom el senkinek – egy puszit nyom öccse feje búbjára, majd ugyanúgy visszadönti fejét, mint eddig. – Nem bánthatnak téged. Nem engedem meg. Nem adok rá engedélyt, hogy meghalj, vagy bajod essen, megértetted? Nem engedem. Velem maradsz és én veled maradok. Egy család vagyunk. Ha bármi történik tudnod kell, hogy számíthatsz rám, ha kell a világ végéig is elmegyek veled. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra – bármennyire is nyugodt a hangja, benne van egy szokatlan keménység is. Nem az a régi, utasítós, hanem az a fajta, amitől más emberek hangja végleg megremeg és összetörnek. Szőkénk fél összetörni, mert érzi, hogy legalább egyiküknek erősnek kell lennie. Bele sem mer gondolni, mi történne, ha elvesztené Mihaelt. Legszörnyűbb rémálmaiban szerepel csak, hogy egy temetésen áll, ezekből pedig sosem tud egyszerűen felébredni. Nem akarja, retteg tőle, hogy egyszer nem lesz miből felkelni, mert valósággá válik. Öccse karját szorosabbra fűzi maga körül és megint egy puszit nyom, ezúttal az arcára.
- Minden rendben lesz. Nem szúrjuk el többször. Borzalmasan hiányoztál, annyira sajnálom, hogy hagytalak elmenni. És azt is, hogy egy utolsó görény voltam. Azt hittem beleszakad a szívem, mikor eltűntél. Soha többé ne csináld ezt, oké? Soha többé – elcsuklik a hangja, egy darabig pedig nem is folytatja. Még benne bukfencezik az utolsó mondat, amit eddig nem nyögött ki, de nem tudja, hogyan fogalmazza meg. Talán úgy, ahogy kikívánkozik. – Még egyszer nem élem túl – nyel egyet és fejét hátradönti, hogy Mihael vállára boruljon. Az ég van vele szemben, könnyek csípik a szemét, de nem hajlandó sírni. Lehunyja kékjeit, hogy összeszedje magát. Nem kell a dráma, az a fontos, hogy végre megint együtt vannak. Nem kell neki több, csak maradjanak így még egy kicsit. Csak még egy kicsit maradjanak így.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2015. augusztus 25. 23:11 Ugrás a poszthoz

A cekci pultos farkas
#Szalamanton #yolo #kettőtkérek

Az embernek muszáj kikapcsolódnia a vizsgaidőszak előtt. Még Michelle-t is érinti ez a sajnálatos tény, aztán van még eggyel több indok az ivásra: a Beauxbatons-ba nem vették fel auror szakra, csak mágikus tárgyakra, ami azt jelenti, hogy félig ingáznia kéne. Hogy bevállalja-e? Igen. Ez azonban jelentősen megnehezíti életét. Hétvégéken Franciaországban lesz, egyébként pedig itt, a Bagolykő Mágustanodában, ez pedig kész öngyilkosság. Megfordult a fejében, hogy tojik az egészre és visszamondja, de nem olyan fából faragták. Nagyon nem.
Mivel kissé unja a megszokott környéket, így egy ritkán látogatott mágusfaluba, Szalamantonba utazik, hogy kiengedje a gőzt. Teljesen józan, már ami konkrét állapotát illeti, azonban szellemileg megfáradt. Még ezek mellett is folyamatosan zakatol agya, hogy is kéne emberbarátian megoldania a problémáit. Egy egészen jól kinéző bárt szemel ki magának, ahol majd elüti az időt - mert miért ne? -, így nem is habozik sokat, belép. A hömpölygő tömeg még őt is meglepi, de mint tudjuk, szőkénk nem az eltaposható típus. Ohohó, de még mennyire, hogy nem. A nagyobb melákokat is lelkiismeret furdalás nélkül könyökli vesén, ahogy azt illik és nem átall szó szerint átgázolni másokon. Ami azt jelenti, hogy fellöki őket. Ha úri hölgy módjára ácsorogna, soha nem repülne a sült galamb a szájába, úgy van vele, hogy lelövi. De csak képletesen.
- Kettő felest kérek - rögtön le is ül a pultnál és határozottan rendel az ott lévő sráctól. Elfordítja fejét, majd meg is fagy mozdulata a levegőben. Lassan pillant vissza, hogy legyen ideje konstatálni: nem csal a szeme. Nini! Egy iskolatárs. Rögtön felkúszik egy félmosoly az arcára és mit ne mondjak, elég pofátlan módon, egyenesen a másik szemébe nézve ejti ki a következő szavakat, pontosan ebben a sorrendben. - Hello farkasfiú. Hát te mit keresel itt? - nem különösebben zavarja, hogy rajtuk kívül még több százan tolonganak itt és akár baj is lehet ebből. Ha arról van szó, simán meg is védené a srácot, azt azonban nem tudjuk, hogyan vindikálja magának a jogot, hogy csak így fennhangon kijelentse mindezt. Bár jobban meggondolva... Nincs telihold, nincs pánik. Yolo.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2015. augusztus 26. 21:50 Ugrás a poszthoz

Cekci pultos farkas
#Szalamanton #hahajótnevettünk #kettőtkérek

Nem tudom, melyikük lepődik meg jobban a másik láttán, az azonban bizonyos, hogy nem egymásra számítottak. Michelle első gondolata az volt, hogy "milyen édes ez a pultos a fiú", a második az, hogy "de nekem ott van Vasil", a harmadik és egyben végső pedig "úristen ez Krisztián". Hiába, ez ma nem az ő napja, már ami a gyorsaságot illeti. Többre és jobbra számított, ebből csak a megfelelő és átlagos jött ki. Ezért vagyunk most itt, ezért is lepődünk meg és ezért is van az, hogy az első kérdése tán logikátlannak tűnhet. A szőke nős vicceknek mellesleg van alapja, csak nem Michelle-el kapcsolatban, ugyanis nem arra irányult a kérdés, hogy konkrétan mit csinál, hanem arra, hogy Szalamantonban, távol a Bagolykőtől mit csinál. Nem mindegy. Így kevésbé szőkés. Viszont érik a visszavágás és őszintén szólva nem is töpreng sokat, egyszerűen csak csípőből akkora bunkó, mint mások nekifutásból.
- Mintha valahol egy kutya ugatna... - még a füléhez is teszi a kezét, ami mellesleg abszolút nem pofátlan. Véletlenül sem. Na mindegy, ezt a kis intermezzot leszámítva nem óhajt a parasztok királynője címre hajtani, így szinte rögtön vált is vissza normálisba. - A kérdés arra irányult, hogy miért pont Szalamantonban vagy, mert az egyértelmű, hogy pultosként dolgozol - ebben a pillanatban gurul le az első feles. Még csak az első. Olyan régen nem tett semmi rosszat, hogy szinte már hiányolja. Nem dohányzik, nem módosítja a tudatát, alkoholt sem fogyaszt, még csak erőszakos bűncselekménnyel sem vádolhatják - ami persze egy aurortanonctól elvárható, de ez lényegtelen.
- Sz*rok a vizsgáimra, azzal pedig, hogy ma este leiszom magam egyszerre szórakozom és elfelejtem azt, ami odahaza vár - beletúr hajába és lehúzza a második felesét is. Ez röpke két percen belül a második emberek, úgy figyeljünk. - Még kettőt kérek - igazából szívesen mondaná, hogy még vagy nyolcat, de fogalma sincs a jelenlegi teherbírásáról, az meg cink lenne, ha az asztal alá inná saját magát. Partner nélkül annyira nem muris.
- Inkább mesélj te. Elég nagy port kavartál, ha lehet ilyet mondani...
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 Ugrás a poszthoz

Cekci pultos farkas
Miután hősnőnk kellően kiparasztkodta magát, rögtön vált is normálisba. Nem volt szép a kutyás poén, de a szőke nős vicc miatt igenis járt a keksz visszavágó. Mondjuk ennyiben körülbelül ki is merül az ihletbödöne és valóban az emberi kommunikációra áll át.
- Ezt úgy mondod, mintha leprás lennél – elhúzza a száját, majd gyorsan körülnéz, hogy nem hallja-e őket senki, vagy legalább nem figyelnek. – Nem értem, miért léptél le, vannak még rajtad kívül ketten, nem kell szégyellned – ezt azért is mondja, mivel ő őszintén letojná, ki mit gondol a helyzetéről. Vérfarkas kórban szenved, nem ő választotta, nem tehet róla, akkor meg békén lehet hagyni. Persze, veszélyes, de még mindig ki kell emelnünk, hogy létezik farkasölőfű főzet, amivel a teliholdas állatkodást is el lehet kerülni. Nem azt mondom, hogy ez az állapot kellemes és veszélytelen, mert nem az, nagyon veszélyesek tudnak lenni, de még mindig nem fair kiközösíteni őket.
- Egyébként nem, holnapra már semmi bajom nem lesz – a helyes megfogalmazás a „kutya bajom se lesz”, de igyekszik kerülni a farkcsóválók említését. Talán toleranciának hívják ezt, fogalmunk sincs, de annyi biztos, hogy a szőke lassan beilleszkedik a társadalomba. Lesznek kattant dolgai, de kinek nincsenek? A stílusa legyen a legnagyobb probléma vele. Majd csiszol rajta.
- Ha szórakozásra vágysz, tudod, hol találsz – megvonja a vállát. Keveset beszéltek eddig, de az új kapcsolatok kialakítása Michelle szakterülete, azt leszámítva, hogy ő általában rombolni szereti azokat és nem építeni. Hupsz. – Valóban kíváncsi vagy a fél élettörténetemre?  - felsóhajt és megforgatja a szemét, hogy aztán lazán legurítsa a következő felesét. – Végre valahára van egy rendes kapcsolatom és rájöttem, mit akarok kezdeni az életemmel. Csak a kettő nem igazán összeegyeztethető. Mostantól egyik lábammal a Bagolykőben, másikkal a Beauxbatons-ban állok. Remek, nem? – unottan támasztja meg fejét a kezén. Valójában frusztrálja ez a hangzavar. A saját gondolatait sem nagyon hallja, nemhogy még majd Kriszét kivegye ebből a zajból.
- Nem megyünk csendesebb helyre? Mondjuk annak az italnak a társaságában – a fiú mögé biccent és felvonja fél szemöldökét. Egy majdnem teli üveg, csend és ők ketten. Rájuk fér, de Kriszre biztosan.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. január 14. 12:03 Ugrás a poszthoz

Vasil
Igyekezett semmilyen jelét sem mutatni kétségbeesésének, hiszen milyen auror lesz belőle, ha ennyitől megtörik? De bizony megtörik. A gyógyítók azonnal elvitték Vasilt, hogy ki tudja, mit műveljenek vele, a szőke pedig leroskadt egy folyosói székre. Lehajtja fejét, mindkét kezével hajába túr és érzi, hogy szétrobban a mellkasa, a szíve pedig sajgón lüktet. Ha bármi baja történik ennek a baromnak, abba biztos, hogy belehal egy része. Különös, hogy pont most, de egyszerűen csak rájön, hogy amennyire Mihael szereti Roxyt, ő annyira szerelmes Vasilba. Legördül egy könnycsepp az arcán, neki, a megtörhetetlen Michelle-nek és nem tud másra gondolni, csak a földön heverő fiúra.
Nem tudja, mennyi idő telik el, míg valaki egy kis kávét nyújt felé. Megtörli szemeit és felegyenesedve elfogadja, halk köszönömöt mormolva. Csak nézi az italt, de képtelen leerőltetni akár egyetlen kortyot is a torkán. Feláll és járkálni kezd, a körútjáról visszatérve pedig gyógyítók jönnek ki Vasiltól. Hirtelen kezd el rohanni és alig pár centire fékez le az egyik férfi előtt, aki megnyugtatóan elmosolyodik.
- Ne aggódjon, a méreg nem volt halálos, bemehet hozzá, de nagyon gyenge, nincs még teljesen magánál - a prefekta nyel egyet és bólint, majd félve csúsztatja remegő ujjait a kilincsre, hogy lenyomja azt. Belépve halkan zárja az ajtót és megtörten sétál Vasil ágya mellé. Nem kertelek, kifejezetten sz*rul néz ki, ahogy ott fekszik, túlélve egy erős mérget és a gyógyítók tortúráját.
Szinte azonnal megfogja a fiú kezét, összekulcsolja ujjaikat és apró puszit lehel rájuk. Maga alá húz egy széket, hogy le tudjon ülni kényelmesen és csak a navinést figyeli.
- Annyira sajnálom... - mondhatná, hogy megmondta, hogy előre tudta, hogy a szülei megátalkodott rohadékok... Mondhatná, hogy sejtette, hogy ezért nem akarta, hogy igyon belőle, hiszen itt a bizonyíték, de mégsem teszi. Hálát ad Merlinnek, hogy nem vették el tőle a párját és mindeközben bosszút esküszik. Ahogy a bizonyosság erősödik benne, hogy Vasillal minden rendben lesz, úgy forr benne egyre inkább a bosszúvágy. Soha életében nem érzett még ilyet, de tudja, hogy kit fog először megkeresni és tudja, előre tudja, mit fog tenni. Carla és Antoine napjai innentől kezdve meg vannak számlálva.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. január 14. 13:17 Ugrás a poszthoz

Vasil
Szívesen mondaná, hogy minden rendben, de semmi sincs rendben. Megpillantva a fiút összeszorul a szíve. Egyedül talán Mihael ilyen fontos a számára, senki más, ez pedig hatalmas szó, bár talán fogalma sincs Vasilnak arról, mennyire. Leül a székra és úgy kapaszkodik a navinés kezébe, mintha az lenne az utolsó esélye arra, hogy ne boruljon el az agya. Pedig el akar. Zúzni akar, tombolni, gyilkolni, bármit, csak revansot vehessen azokon, akik ezt tették. Az ébren lévő bolgár szavaitól megint könnybe lábadnak a szemei, mert végül is nő.
- Nem hagyhattam volna, hogy megidd, hiszen tudtam a fenébe is - idegesen szűri a szavakat fogai között, de mindhiába, képtelen palástolni indulatait és az őt elfogó bűntudatot. Egyszerűen csak valamelyik éjszaka ki kellett volna öntse a bort és megszabadulni az üvegtől. De megígérte magának, hogy nem veri át a fiút. Nem, neki nem fog többé hazudni.
- Most hogy mondod, baromira unom. Úgyhogy vigyázz magadra jobban - újabb finom puszi a fiú kezére, de ahogy az beszélni kezd a bosszúról, Michelle világos tekintete hirtelen sötétebbre vált. Akár azt is mondhatnánk, hogy vérszomjas íriszei nem rejtik a valót, ami ő igazán. Mert próbáljuk meg csak tagadni, hogy ő tisztességtelen, vad és bosszúálló, hogy hideg számításokat végez és megszerzi amit akar, hogy átgázol másokon. Ó igen, sokat változott, de most ismét a régi tűz csillan szemében, az a tűz, amivel Noel kedvéért leszámolt. Most újra ott lobog.
- Ne aggódj. Végre valahára bemocskolhatom a kezem - elereszti a gyenge kezet és felkel, hogy az ablakhoz sétálva bámulja a tájat. - Nem fogják megúszni és nincs az az ember, aki meg tudna állítani. Azt sem szabadott volna lenyelnem, amit velem és Mihaellel művelt, de tudod, beletörődtem és elfogadtam. Lenyeltem, mert nem tehettem mást - ekkor fordul meg, ijesztően csillan meg szeme, ahogy rávetül a bolgárra. - Most viszont eljött az ideje, hogy ismét meglátogassam őket. Ők hátulról támadnak, én pedig szemből fogok. És ki fo-gom zsi-ge-rel-ni ő-ket - szótagolva mondja a szavakat, ahogy visszaér Vasil ágyához. Ugyan Vasil kedvéért igyekezett kerülni a kések társaságát, most ismét combjára erősítve ott a tartó. Villám sebességgel kap elő egyet és hirtelen fordulva vágja bele az ablakkeret kellős közepébe. Nem az üvegbe, nem másba. Oda, ahol a helye van.
- Szívesen nyugtatnálak meg, hogy nem lesz semmi baj, de megfogadtam, hogy nem hazudok neked. Többé nem fognak téged bántani - hangja vészesen nyugodt, ahogy kiveszi a kést a keretből és jól megszokott módon forgatni kezdi kezében. - Az aurorok eddig sem tudtak elbánni velük, sosem bizonyítom be, hogy ők voltak. Lemossák a vádakat, eltussolják, mindig is ezt tették. Ha azt akarod, hogy valami biztosan bekövetkezzen, magadnak kell elintézned - ez is olyasmi, amit még annak idején alaposan az eszébe vésett. Nem bízhatja mindig másra a piszkos munkát és ugyan nem kérhetne ehhez partnert, fog. Nem mer belegondolni abba, mi fog történni, ha megtudják, Mihael boldog házasságban él és gyermeke lesz. Mit tennének Roxyval? És mit Mihaellel? Tud magára vigyázni, de a támadás sosem onnan érkezik, ahonnan számítunk rá. Az öccse előre megmondta. Tudta. Ő pedig nem hallgatott rá. Itt az ideje, hogy végre megtegye.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. január 14. 22:39 Ugrás a poszthoz

Vasil
- Nem neked kellett volna leckéket venned - bosszúsan fújtat egyet, hiszen abszolút nem ért ezzel egyet. Vasil mindössze annyiban hibázott, hogy naivan hitt Carla és Antoine ártatlanságában, közben meg... És igen, hiába figyelmeztette őt Michelle, ki gondolná, hogy valaki képes ilyesmire? Még ha csak antipatikus is számomra a másik, ezért nem mérgezem meg! Merlin szakállára, ez abszolút nem vicces.
- Vasil, ez most komoly - a mosolynak még csak nyoma sincs az arcán. A szőke korántsem volt ilyen vidám, miközben vizsgálták és mindenféle beavatkozásokat végeztek a fiún, bár fogalma sincs, mi lehetett. Szóval ő nem röhögött valami jót. Most pedig érzi, ahogy a bosszú megmérgezi egész testét: bekerül a véráramba, minden egyes hajszálérbe beszivárog, most pedig csak ez hajtja. Olyan ez, mintha ő is mérget kapott volna, azonban sokkal fenyegetőbb és vészjóslóbb, mint amit ember elő tudna állítani. A félelem, a düh, a revans vágya keveredik most benne és képtelen uralni azt. Tudja, ha kilép ebből a szobából, valaminek a végére pontot fog tenni.
- Sose félts te engem, tudok magamra vigyázni - az ilyesmi nem hatja meg. Alapvetően nem a bolgár hibája az, ami most végbemegy a rellonos fejében, ahogyan az elhatározás másodpercről másodpercre szilárdabb lesz. - Mondd, te tényleg azt hiszed, hogy többet nem fordul majd elő? Úristen, annyira naiv vagy, nem hiszlek el! - idegesen túr bele a hajába. Mondja ki a valót? Hogy a szülei világ életükben mások meggyilkolásával és kínzásával foglalkoztak? Hogy tulajdonképpen azok az emberek, akik felnevelték, nem ismernek se istent, se embert? Belefáradt a győzködésbe.
Már épp szóra nyitná a száját, de az utolsó mondat egy apró mosolyt csal arára. Halvány, de mosoly. Mégsem az öröm, inkább a keserűség mosolya. Leül az ágy szélére, megfogja Vasil kezét és mélyen a szemébe néz.
- Lehet, hogy megint megteszik. Az is lehet, hogy a következő én, Mihael, vagy ne adja ég Roxanne lesz, aki az öcsém gyerekével várandós. Te bármikor felkelhetsz innen és kisétálhatsz az életemből, magad mögött hagyhatod azokat a mocsadékokat, de én soha. Nem tudok nyugodtan aludni, mert fogalmad sincs, mit éreztem akkor, mikor ott feküdtél a konyhapadlón és... - elfordítja tekintetét, arcát tenyereibe temeti. Képtelen a józan gondolkodásra, cselekednie kell. Nem teheti meg, hogy tétlenül várja, míg ez újra megtörténik, csak most nagyobb sikerrel. Nem. Ha élete végéig kísérteni is fogja, tudja, hogy csak akkor lesz vége, ha a szüleik a föld alatt vannak jó pár méterrel. Vagy még annyi se marad belőlük. Ezt viszont Vasil sohasem tudhatja meg. Felegyenesedik, megdörzsöli arcát és a navinés felé fordul.
- Megígérem, hogy nem lesz semmi baj. Vigyázok rád és magamra is. Ígérem. Viszont azt hiszem, ma éjjel szeretnék Mihaellel elutazni valahová. Emlékszel, hogy nem olyan rég, talán pár hónapja elutaztunk pár napra? Oda szeretnék menni. Békét akarok. Három nap múlva érted jövök és hazamegyünk, addigra rendbe fogok jönni - egy biztató mosolyt varázsol arcára, noha maga sem tudja, hogy csinálja. Íriszei fáradtan csillognak, semmi nyoma bennük annak, ami pár perccel korábban hajtotta. Egy csókot nyom a fiú homlokára és megszorítja a kezét, mielőtt felkelne, hogy kisétáljon a kórteremből.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. június 10. 21:31 Ugrás a poszthoz

Vasil
Eléggé feldúlt állapotban próbálja kitalálni, vajon melyik terhességet kimutató tesztet vegye meg. Nem is feltétlenül tesztek ezek, legalábbis ebben a patikában semmi sem olyan, mint kéne lennie. Egyáltalán patika ez? Tanácstalanul ácsorog, miközben folyamatosan azt figyeli, Vasil hogyan próbálja elrejteni elégedett mosolyát. Nos, legalább egyikük örülne egy nem várt családtag érkezésének, bravó. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
A helyzet az, hogy a Mikulás minden hónapban meglátogatja a hölgyeket, Michelle-t viszont egy hónapja elkerüli. Mondhatnánk, hogy biztos rossz volt és a szemét állatja virgácsot gyűjt, de túlzás volna ilyesmit kijelenteni. Szóval hát megfogalmazódott a gondolat a fejében, hogy talán, de csak talán, ennek esetleg egy sokkal egzaktabb magyarázata is van. Nem akar arra gondolni, mi lenne akkor, ha tényleg gyermeket várna, mert hiába szeretné a bolgárral leélni az életét, barokkos túlzás lenne a családalapítást már most elkezdenie. Szeretné befejezni a sulit teljesen, hogy a második szakmája is meglegyen, aztán egy-két évet dolgozni - nem mintha bármiben is szűkölködnének -, utána pedig, olyan huszonhét évesen jöhet az első poronty. Az persze kétségtelen, hogy drága párja egészen máshogy vélekedik ebben a kérdésben. Olyannyira, hogy pofátlanul cukkolja a szőkét már napok óta. Indokolatlanul megsimogatja a hasát, többes számban beszél Michelle-ről, mintha már most ketten lennének. De nincsenek!
- Megtennéd, hogy nem vigyorogsz? Úgy szólna az a buta eskü, hogy jóban és rosszban együtt vagyunk, ez épp a rossz időszak, tartsuk magunkat ehhez - noha nem házasodtak össze és ki tudja, fognak-e egyáltalán valaha, mégis fontos letenni kapcsolatuk alapköveit. Mert azért ez annak számít, nem? Kiszúrva egy jónak tűnőt leemel a polcról és forgatni kezdi a kezében. Miért nem mugli patikába mentek, miért? Bár, ha jobban meggondolom, sosincs késő célt változtatni.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. június 23. 10:59 Ugrás a poszthoz

Vasil
Már maga a többesszám használata is úgy felnyomja az agyvizét, hogyha lenne is magzat, ami remélhetőleg nincs, valószínűleg olyan kicsire zsugorodna, hogy el is tűnne. De végleg. A lehető legszúrósabb tekintettel mered Vasilra, majd elfordítja fejét és kiválaszt egyet, ami egész szimpatikusnak tűnik. De egyben nem bízhat. Vegyenek két különbözőt!
- Ha. Ha. Ha. Olyan jót nevettem - árad belőle a maró gúny, de amikor a fiú átkarolja, vonásai kissé megenyhülnek. Szó, ami szó, nem tud rá huzamosabb ideig haragudni, mert lássuk be, nem is igen lehet. Ettől függetlenül jól képen törölné, hogy ilyen jól szórakozik a szőke vívódásán és félelmén. De ő tényleg nem akar még anyuka lenni, neki ez... Gyors és korai.
- Általában kell vigyázni az egészségemre, ugye így értetted? Egyébként pedig ritkán, de elszívok egy szálat. Mondjuk mikor ideges vagyok - jelentőségteljesen veszi fel a szemkontaktust, ajkával csücsörít kissé, ezzel is jelezve, hogy az utolsó, igen vékony idegszálán táncol a srác. Nem sok hiányzik már, hogy végleg elszakadjon, azt meg egyikük sem akarhatja. De főleg Vasil nem, igaz? Elvégre Michelle bár gyönyörű, azért nem kifejezetten szép, ha ideges. Jó, de, akkor is csodás, de értitek, sokkal jobb, mikor mosolyog és nevetgél. Márpedig ha kiderül, hogy most terhes, akkor egy világ fog összeomlani benne. Annyit mindenképpen tud, hogy ebben a korai szakaszban semmi jele sincs ennek. Van, akinél jelentkeznek reggeli rosszullétek, van, akinél nem. Mi van, ha ő az utóbbi? Ebbe bele sem mer gondolni.
És igen, ahogy ez megfogalmazódik benne, Vasil bele is trafál gondolatainak legmélyébe. Hogy mondhatná ezt el szépen? Hogy "bocs, nem akarok gyereket"? Mert nem arról van szó, hogy egyáltalán nem akar, vagy a fiútól nem akar, hanem most nem akar.
- Nézd, én erre nem érzem késznek magam. És jobb nem belegondolni abba, hogy magunkon kívül még egy gyereket is tisztességesen fel kéne neveljünk, mikor a sulival se végeztünk és még egy rendes állásunk sincs. Ráadásul egy interjún nem jelent plusz pontot az, ha lerakok eléjük egy pozitív terhességi tesztet - széttárja karjait, majd leemel egy másik dobozt a polcról. Fogalma sincs, mit kéne tennie, főleg akkor, ha a félelme beigazolódik. De azt éreznie kéne, ha gyermeket várna, nem? Ez ilyen anyai dolog. Vagy olyasmi.
Mivel azonban nem akar kőbunkó lenni Vasillal, felsóhajt és felé fordulva átkarolja két kezével a derekát, majd hozzá simul. - Tudod jól, hogy szeretnék veled lenni és azt is, hogy vágyom arra, hogy legyenek közös gyerekeink. Csak... Ne most. Meg tudod ezt érteni? - beharapja alsó ajkát és várakozón pislog fel a bolgárra. Annyi mindent átvészeltek már együtt, rengeteg dolgot, de mégis itt vannak, együtt. Ezen is túl lesznek. Valahogy.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. július 3. 11:50 Ugrás a poszthoz

Vasil
Könnyű azt mondani, hogy ne legyen ideges. Nem is igazán az a baj, hogy dühös lenne, inkább csak egészen konkrétan fél. Fél attól, hogy anya legyen és a sajátján kívül egy másik, sokkal tehetetlenebb, sokkal apróbb élettel is boldoguljon.
Vasil szavai némi megnyugvást adnak számára, fontos, hogy a bolgár mellette álljon és ez viszont is igaz legyen. Tulajdonképpen a navinésre mindig számíthatott, ezt pedig nagyon szereti benne: Mihael óta ő az első biztos pont az életében, amiből bátran kijelenthetjük, hogy soha nem volt sok. A szülei eleve nem, az eddigi barátai sem kifejezetten, vagy inkább kifejezetten nem. Egyik megfogalmazás jobb, mint a másik.
- Köszönöm - halványan elmosolyodik, és elereszti a másikat, hogy tovább nézelődhessen. Akkor pillant fel ismét, mikor a pénzre terelődik a szó. Felegyenesedik és elhúzza a száját, mert bár való igaz, hogy nem kevés lé van a birtokában, az nem igazán tiszta forrásból szerzett, erről pedig a bolgárnak fogalma sincs. Nem mindig volt olyan szentéletű, mint manapság, ezt pedig nem is részletezném tovább. - Igen, van, de nem szeretném felélni. Olyan sok nincs, hogy ne dolgozzak mellette - dehogynem, hogyne lenne? De ez mindegy, sokkal jobb a becsületesen megszerzett javat elkölteni, mint azt a régi mocskosat.
- Kíváncsi lennék én is. Bár szerintem Mihaelék legalább annyira imádnák, mint mi, úgyhogy nem szenvedne hiányt semmiben - meg azért van itt rokon dögivel, nem csak egyedül a Saint-Venantok halmozhatnák el, ott vannak például Amiráék is. Meg vannak barátaik, ha nem is olyan sok. - Hát, nem vagyok szakértő szerencsére, de tudtommal nincs szükség bekapcsolásra. El kell menni a mosdóba és a vizelet segítségével a teszt megállapítja, hogy baba vagy nem baba - megvonja vállát és úgy dönt, a két kiválasztott példány elég bizonyosság lesz arra, hogy nincs baj. - Ha két csík, sírunk, ha csak egy, akkor nevetünk - ez a tömör összefoglalása a dolognak, ami remekül leírja a helyzetet. A két kis dobozkát megfogva összekulcsolja ujjait Vasiléval és a pénztár felé húzza őt. Ezek után már csak egy gyorsétterem kell, aminek van mellékhelyisége.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. július 11. 19:48 Ugrás a poszthoz

Vasil
Oldalba böki Vasilt egy mosoly kíséretében. Még hogy ő, kertész! Habár... Michelle gondolataiban felsejlik a bolgár, amint félmeztelenül füvet nyír és sövényt vág, izmai megfeszülnek az eszközök súlya alatt, teste csillog az izzadtságtól, majd pedig alkarjával letörli a homlokát... Te jó ég. Diszkréten megnyalja ajkait és csücsörít egyet, nehogy a megkezdett mosoly kéjes vigyorrá fokozódjon.
Elég különös számára, hogy el kell magyaráznia, hogyan működik a terhességi teszt. Mind tudjuk, hogy nem egy pironkodós típus, de ez még őt is zavarba hozza. Egy pillanatig fogalma sincs, mit válaszoljon, aztán úgy dönt, kivételesen kitérhet.
- Majd megkapod a használati utasítást, hogy felvilágosodj, jó lesz úgy? Bár hadd tegyem hozzá, minden bizonnyal semmi szükséged nem lesz erre a tudásra - unottan mondja az utolsó mondatot, azon a tipikus lesajnálóan semleges hangon. Ezt egyébként Vasil ritkán tapasztalhatja tőle, de ha igen, akkor csőstül jön a baj. Mondanom sem kell, hogy ettől még imádja a navinést, csak... Hadd ne az üzlet közepén kelljen már erről beszélniük - és ne a fórum közepén, hogy mint álmodó is hozzátegyek valamit a témához.
Megforgatja szemeit a kiáltásra és felesleges megszorítani a kezét, mert egyből összekulcsolja ujjait a fiúéval. Merthogy tele van az üzlet epekedő pillantású hölgyekkel, akik szívesen vennék, ha Vasil lenne eljövendő gyermekeik apja. Azt meg ugye nem gondolták, hogy Michelle ezt így csak úgy hagyja... Bocs lányok, ez a pasi már foglalt. A pulthoz érve gyorsan fizet, majd kihúzza párját az utcára és megáll, hogy körülnézzen.
- Keresnünk kell egy gyorséttermet. Veszel nekem egy Big Macet, a számlával elmegyek a mosdóba, aztán megjön a rendelés, kajálunk annak örömére, hogy nincs gyerek és megyünk haza - ezzel az utasítás kiadva, Michelle pedig örömmel konstatálja, hogy hopp, ott egy meki. Ezt a logót semmivel sem keverné össze. Azonnal elterül egy mosoly az arcán, mert ehet. Mennyei ez a nap és már csak akkor lesz jobb, ha egy csík lesz az eredmény.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. július 19. 21:05 Ugrás a poszthoz

Vasil
Pislogás nélkül mered Vasilra. Ennyi bődületes baromságot összehordani, ráadásul egy szuszra, azért nem kis teljesítmény. Mi az, hogy a terhességi tesztet valaki elnyalja? Már jó, hogy nem elszopogatja és, ha felül távozik, gyerek, ha alul, akkor nincs semmi... Egyre jobb, de tényleg.
- Tudod Vasil, ha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna - kedvesen megveregeti a vállát, majd megcsóválja a fejét és összekulcsolva ujjaikat indul el, hogy kifizesse a cuccokat, majd végre kilépjen az üzletből. Annyira de nagyon elege van már ebből a felhajtásból, legyen végre vége.
A terve, amit kieszel, egyenesen zseniális. Zabál - mert ez nem evés lesz - egy jót a mekiben, közben kiderül, hogy nem terhes, aztán hazamegy Vasillal és az egész nap az övék. Lehetne ennél jobb? Kötve hinné az ember, azonban  a bolgár ismételten megállítja Michelle-t. Most meg mi a baj? A szőke eléggé éhes és a fiú is jól tudja, hogyha éhes, akkor nem lehet vele tárgyalni normálisan. De jó, oké, halljuk. Felvértezi magát mindenféle ellenvetésre, azonban a soron következő kérdésekre akkor sem számíthatna, ha akarna. Először döbbenten mered a navinésre, majd  hitetlenül elkezd nevetni, de olyan mélyről jövően és édesen. Még a hasát is meg kell fognia, annyira nevet. Ilyet szól, kecskeétel. Meg minek a számla, papír nincs? Oké, Vasil a mai nap folyamán egyenesen kezd bravúros lenni. A rellonos igen nehezen hagyja abba a hahotázást, és akkor is még mindig mosolyog. Illetőleg próbálja csücsörítésével leplezni jó kedvét.
- Kedvesem, a meki az a McDonald's, egy gyorsétterem. A Big Mac pedig egy menü, majd megmutatom. Nem kecskeétel, olyasmit mi, emberek nem eszünk. És a számla azért kell, mert a mosdóhoz általában egy kóddal juthatunk el. Ennek az a lényege, hogy az ember mindenképpen fogyasszon valamit és ne csak dolgát végezni térjen be, így már érthető? - végigsimít a fiú tökéletes karján, majd közel lép hozzá és lábujjhegyre állva átöleli a nyakát, hogy egy csókot leheljen ajkára. Igazából szeretné, ha olyan könnyű lenne elengedni ezek után a másikat, de nem. Annyira édesen tudatlan, hogy az már szinte szenzáció számba megy. - Na gyere te kecske, megetetlek a mekiben - mosolyogva csúsztatja kezét Vasiléba, hogy aztán pár méterrel odébb belépjenek a fenséges helyre.
A sajtburger illata, a sült krumpli, ahogy minden ki van táblázva, a sok ember, a sok hely, az ismerős elrendezés... Túlságosan régen járt már itt, így nem is sajnálja, hogy végre pótolhat. - Segítek neked választani, mert ha rád várok, sosem lesz eredmény és éhen fogok halni.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. július 21. 21:00 Ugrás a poszthoz

Vasil
Ha nem is teljesen világos minden, a nagyja megvan és ez a lényeg. Michelle úgy véli, innentől már gyerekjáték lesz a nap további része, csak azzal nem számol, hogy párja mennyire idegessé fog válni, amint betérnek. Szőkénk nagyban tanulmányozza a kínálatot - nem mintha a többségét nem tudná amúgy fejből -, csak azért, hogy párjának valami olyat válasszon, ami majd biztosan ízlik neki. Végül magában eldönti, hogy négy sajtburger menü jó is lesz. Ebből persze három az övé, egyet Vasil kap. Csak viccelek.
- De ha meglátsz valamit, amit megkívánsz, akkor szólj és azt kérünk - akkor Michelle még nem sejti, hogy a fejedelmi többes semmiképp sem jöhet szóba. Abba pedig bele sem gondol, ha a kívánat tárgya esetleg ő maga lenne, így elég lazán kezeli az egészet. Aztán ahogy haladnak előre és már mindjárt ők jönnek, érzi, hogy hamarosan már nem lesz levegője. Kérdőn pillant kedvesére, mert nem igazán érti, mi történik.
Bólint a mondatra, de továbbra is vannak kétségei, hogy minden okés lenne. Soha nem látta még ilyennek a bolgárt, így ne csodálkozzunk azon, ha aggasztónak találja ezt a viselkedést. Megérkezve szívesen nyitná először a száját, hiszen végül is megkímélte volna Vasilt attól, hogy első alkalommal rendelnie kelljen, azonban a kasszás sráccal együtt kérdőn mered a fiúra, mikor az köszön. Vagyis, hogy mekk neki. Egyetlen hajszál választja el a franciát, hogy csináljon egy facepalmot, de úgy érzi, elég ideges a másik enélkül is, nem fogja tetézni.
- Hali, lesz négy sajtburger menü, kettő üdítővel, mindkettő cola, de simán. És elvitelre kérem - a srác elmosolyodik a lendületen, Michelle pedig könnyedén nyújtja át a pénzt, majd amikor végre ismét maguk vannak - merthogy most a kedves kiszolgáló itten összeszedi, amit kértek -, azonnal Vasil felé fordul.
- Minden rendben? Nagyon furán viselkedsz. Mi az, hogy mekk neked? Itt is ugyanúgy köszönnek, mint nálunk - értetlenül pislog a másikra, mert tényleg nem érti, mi okoz nehézséget ebben. Nehezére esik feldolgozni azt, hogy a bolgár ennyire nem járatos a muglik között. A lánynak könnyű, elvégre a szüleik miatt varázstalanok között nőttek fel az ikrével és a nővéreivel, de mégsem érti, mi ez a hatalmas idegesség. Nem fognak lelepleződni, nem hadonásznak épp a pálcájukkal és nincs a homlokukra írva, hogy "mágusok vagyunk", egyszerűen azzal hívják fel magukra a figyelmet, ha ilyen idegen módon viselkednek. - Azért kértem elvitelre, mert látom, hogy nem vagy jól, kint folytatjuk - egy mosollyal zárja le, majd fordul is a teli zacskóért, megköszöni és kézen ragadja a fiút, hogy mihamarabb kivonszolja az utcára. Csak arra vár, hogy bezáruljon mögöttük az ajtó, mert ekkor végre minden figyelmét Vasilnak szentelheti.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Írta: 2016. október 1. 18:15 Ugrás a poszthoz

Vasil
Nem érti Vasil idegességét. Ez csak egy kajálda, nem valami jótékonysági bál, ahol nagy emberekkel kell fontos dolgokról beszélni. Konkrétan a fiú idegessége szinte már tapintható, a kiszolgáló sem tudja figyelmen kívül hagyni. Egy idő után pedig már a szőke sem, tekintve hogy nem sok választja el attól, hogy belepréselődjön Vasilba valamilyen úton-módon.
- Nagyon értékelem, ha hülyét csinálsz magadból drágám, de még a vak is látja, hogy kilógsz innen. Gondolj arra, hogy épp a faluban lévő gyorsétteremben vagyunk - megsimítja a bolgár karját, amitől ő maga is megborzong. Igen, még egy ilyen pici érintéstől is egy ennyire alkalmatlan helyen, egy ennyire alkalmatlan időpontban. Bárhol, bármikor. Így gyorsan el is veszi a kezét, miközben lopva elkap pár irigykedő pillantást. Hah! Ez a hajó elúszott lányok, az itt álló férfiember már foglalt.
- Szívesen - sokat sejtetően pillant fel szerelmére és elmosolyodik, mert tudja, hogy Vasil ennél megkönnyebbültebb nem is lehetne. Nem kell idebent szorongania, egyszerűen kimenekülhet egy olyan helyzetből, amit nem tud kezelni. Michelle gyorsan átveszi a zacskót, megköszöni, majd egy intés kíséretében mihamarabb kiiszkol a tett színhelyéről párjával együtt. Az utcára érve hangosan felsóhajt és megcsóválja a fejét.
- Mi ütött beléd odabent? Nagyon... Furcsa voltál - fürkészőn figyeli a másik arcvonásait, mert sejtése ugyan van, nem lehet biztos benne. Talán nem kellett volna ekkora mugli tömegbe bevinnie a navinést, de most már igazán mindegy. Ami volt, az elmúlt. Hashtag életbölcsesség.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Jön a felmentő sereg!
Írta: 2016. november 5. 14:45
Ugrás a poszthoz

Nadine
Amíg a gyakorlatát végzi az Aurorakadémián, addig aktakukac melókon kívül nem sok mindent kaphat. Hiába intézte el, hogy két év helyett csak egyet kelljen irodában töltenie, már most elege van belőle. Napjait egyedül Vasil dobja fel, úgy ahogy, illetve ikertestvére és Izabella. Meg a többi ismerőse. Az a helyzet, hogy egyre jobban szocializált, különböző társaságokban is megfordul, bár az már nem mondható el, hogy stílusa és csípős megjegyzései finomodtak volna. Ugyanolyan, mint volt, csak úgy tűnik, hogy errefelé már értékelik a morcos, ám őszinte aurorifjakat.
A felettesétől kilépve épp elkeseredetten tanulmányozza azt az aktarengeteget, amit kapott és zsörtölődve nekiindulna ezek átnyálazásának, mikor egy ismerős hang ébreszti fel elkeseredett révületéből.
- Uh - ez az első dolog, amit mondani tud szia helyett, mert akármit is fújt magára Nadine, roppant büdös és olcsó. Ennek konkrétan szaga van. Kissé facsarodott arckifejezését gyorsan rendezi, elvégre ízlések és pofonok. - Szia Nadine - elmosolyodik és gyorsan végignéz a lányon, vagyis inkább már nőn. Jó rég látta és igazából ezért is döbbent picit. Csinos, ahogy eddig is, de ez a kölni... Nem valami jó választás.
- Melósan. Ez itt - és ekkor megemeli ezt a rakat semmit, amivel le kell foglalnia magát - rám vár és nem érdekli, hogy nem érdekel - felsóhajt és kezd belenyugodni sorsába. Mellesleg szívesen cseverészne tovább, de ugye mint azt említettük volt, várja az akták tömege. Ezt épp közölné is, mikor elhangzik az a bizonyos mondat és megcsapja orrát az a bizonyos szag. Hát persze. Ezek a levelek ilyen büdösek! Azok a humbuk árusok akarnak ilyesmit rásózni az emberre a piactér szélén. Azért most megnyugodott, hogy mégse Nadine a bűnös.
- Mi az, hogy őrült rajongó? Gyere, arra van a mi szobánk, négyen vagyunk, de a többiek most mással vannak elfoglalva. Mesélj erről egy kicsit.
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Nem akarom tudni...
Írta: 2016. november 6. 09:46
Ugrás a poszthoz

Nadine
Finoman fogalmaz, mikor azt mondja, büdösek. Ez a szó képtelen kifejezni azt a szagot, amit ezek a papírok árasztanak, de nem a lány tehet róla. Hanem az a beteg állat, aki komolyan úgy gondolta, hogy meghódíthat valakit. Pfuj.
- Semmi baj, természetes - persze hozhatta volna egy jól szigetelő átlátszó kis zacsiban, amiből a szag sosem jut ki, csak ha kinyitod, de... Nem lehet az ember lánya telhetetlen, legalább van bizonyíték. Így hát könnyed léptekkel indul meg a négy fős szobájuk felé, minek ajtaját csípőjével be is löki, ha Nadine is beért. Az asztala melletti székre biccent, hogy húzza oda és csüccsenjen le a másik, addig ő gondosan félreteszi a rá váró irathalmot. Csak semmi adminisztráció, juj.
- Ne viccelj, ha zaklatnak, az igenis fontos - megcsóválja fejét a buta kijelentésre, miszerint ez huszadrangú, vagy annál is érdektelenebb lenne. Elvégre ők épp ezért ülnek itt, hogy segítsenek, szóval jobb, ha nem tart magában semmit a lány. - Ellopta a fogkefédet? - elkerekednek szemei és ugyan nagyon próbál komoly lenni, mégis felnevet. Ne értsétek félre, nem kineveti Nadine-t, hanem hitetlenségében kacarászik itt összevissza. Mielőtt még efelől bárkinek kétsége támadna, abba is hagyja és összeszedi szedett-vetett gondolatait. - Ne haragudj, de ez elképesztő. Ilyesmi csak a filmekben történik maximum... Na de nem ez a lényeg, mikor történt a betörés? Miért nem jelentetted azonnal? - utolsó kérdése mintha kissé feddő is lenne, elvégre akkor lehet gyorsan felgöngyölíteni egy ügyet, ha még frissébe tudjuk meg az információkat. Azóta már minden létező nyom eltűnhetett a lakásból, ami segíthetne nekik, bár ugye ez is a behatolás időpontjától függ.
- Kedves tőled, de egyelőre ez várhat. Ha már kitéptem a hajam, hozzád vágok egy baglyot életmentésért - ugyan elvicceli, de azért hálás a mosolya, hogy Nadine gondolt rá. Erről viszont most feledkezzünk meg egy kicsit és térjünk vissza az eredeti témára. A zaklatóra. - Van esetleg elképzelésed, hogy ki rajong érted ennyire?
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Tépj sorszámot...
Írta: 2016. november 9. 22:45
Ugrás a poszthoz

Nadine
- A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez sajnos nem így működik. De nem kell aggódni, felgöngyölítjük az ügyet - egy biztató mosolyt küld Nadine felé, elvégre itt az ideje, hogy a rend őreként fellépjen az ilyesfajta bűncselekmények ellen. Móresre tanítja azt a zaklatót, legyen szó akárkiről.
- Egy fogkefe? Röhejes - még mindig törölgeti szemét, mert kis híja csak, hogy ki nem csordult a könnye a nevetéstől. Az aberráltságnak is vannak határai, de úgy tűnik, hogy sokan nem ismerik. Meg amúgy őszintén, értem én, hogy nagy a rajongás, de mit tud kezdeni egy fogkefével? Funkcióját tekintve megmossa a fogát, de legyen bármilyen higiénikusan is tartva a cucc, azért ez mégis csak... Gusztustalan. Egy dolog biztos: ha meg is lesz a használati tárgy, az már nem lesz használva többé...
- Egy megkezdett szendvics? Ez egyre bizarrabb - elkerekednek szemei a tényre, hogy ez létezik. Mert tényleg, kapaszkodjunk meg valamiben: a fogkefét még úgy ahogy meg lehet magyarázni, meg a ruhákat. Na de egy megkezdett szendvicset? Erősen kétkedhetünk abban, hogy az elfogyasztásra került, sokkal inkább szánták muzeális értéknek egy Nadine gyűjteménybe... Bár a szendvics megmagyarázná a fogkefe eltűnését. Illik megsuvickolni a pofázmányunkat kajálás után. Összeáll a kép lassan. Se.
Mindeközben a megállapodásuk megköttetik a papírmunkával kapcsolatban, ahogy annak lennie kell. Valószínűleg sosem fog élni a lehetőséggel, de jó tudni, hogy van választása. És akkor megkezdődik a történetmesélés, igaz, kissé kuszán.
- Kehely? Miféle kehely? - ezt talán jobb lenne tisztázni. Még lehet, hogy lesz jelentősége a későbbiekben, Michelle-nek pedig fontos tudnia a történet minden egyes darabkáját. Merthogy egyelőre a sötétben tapogatózik. - Láttad esetleg egyszer is az illetőt? Szóval meg tudod mondani, hogy körülbelül milyen magas, milyen testalkatú, vagy netán többet? - elővesz egy pennát és egy papírt, hogy leírhassa a legfontosabbakat. Ezek a válaszok mindent megváltoztathatnak. Ha komoly az ügy, akkor lehet, hogy nem kéne belefolynia, csak tovább irányítani Nadine-t a felsőbb hatalomnak. Bár hátha...
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2168
Pár cafat pont megteszi...
Írta: 2016. december 29. 21:06
Ugrás a poszthoz

Nadine
- Ha vigasztal, nekem sincsenek információim szökött ELME-sekről - egy óvatos mosolyt végre megenged magának. Sajnos, ha egy ilyen ember rohangál az utcákon, az nem feltétlenül kell, hogy intézetis legyen. Lehetne, de nem alapfeltétel. Rengeteg olyan mágus rohangál szabadon, akit be kéne zárni egy jó sötét és jó kicsi cellába - legalábbis Michelle véleménye szerint. Ez persze gonoszság is lehetne részéről, de ehelyett inkább csak személyes jellegű, ám igen határozott álláspont.
Az ügy eddig a "nem átlagos" címkét szerezte csak meg a szőke részéről, ahogy azonban Nadine feltárja a részleteket, úgy fordul át érdekesbe a dolog. Szóval egy mágikus kehely. A francia még abban sem biztos, hogy legális az ilyesmit otthon tartani, azonban efféle aggályait jelenleg mellőzi. A ereklyekutatói végzettséggel rendelkezők nagy része otthon kutat tovább vagy tárja fel a megtalált holmik hátterét, így ennél a részletnél igazán nem akad meg.
- Mhm, értem, folytasd - egyelőre nem szeretne közbevágni, hadd mondjon el a lány mindent, amit csak tud, utána ugyanis kissé jobban kibontják az ügyet. Talán az, hogy a kehely honnan való, utalhat arra, hogy ez a bizonyos bizarr rajongó honnan származik. Lehet, hogy eleve a világ másik feléről jött, de mi van akkor, ha helyi varázsló, akinek az lenne a dolga, hogy a kehely ne kerüljön illetéktelen - vagy bármilyen - kézbe? Ezt sem lehet ám kizárni.
- Az a baj, hogy ez a leírás túl sok emberre illik, nagyon általános, de jegyzem - a penna folyamatosan jegyzetel, tulajdonképpen Nadine minden szavát rögzíti, hátha a későbbiekben még fontosak lehetnek a részletek. - Az az igazság, hogy jó lenne tudni, merre találtad meg a kelyhet. Nem tudhatjuk, lehet, hogy aki ott kezdett el követni és, aki most leveleket ír, nem ugyanaz a személy. De az is lehet, hogy ugyanaz - fontosnak tartja, hogy minden lehetőséget számításba vegyen és ne érhesse őket meglepetés. Kételkedik abban, hogy a két személy különbözne, de inkább biztosan kizárja a lehetőségét, semmint később homlokon csókolja a beton, akkorát essen. - Tudod esetleg, hogy a betörések mikor történtek? Kifigyelhette, mikor vagy otthon és mikor nem?
Magyarországi helyszínek - Michelle Angelique Saint-Venant összes hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Fel