Emir
szépmosoly

Maga sem tudja sokszor, mit akar. Bonyolult, mégis egyszerű lett minden. Tartani próbálja a saját maga által kreált kis határokat, de minek? Kinek a véleménye számít? Itt hiába nézegeti a pohárkáját, attól még nem fog felpörögni annyira, hogy ezt tovább élvezze. Menjen haza, vagy töltse ezzel a nem éppen minden sarkon felbukkanó férfival az estét? Valószínűleg tudna magára vigyázni, ha bajba kerülne. Valószínűleg ennyi pletyka és újságban megjelent kép után nem érezné magát rossz életűnek.
Ott, ahol megcirógatja a karját egy kissé félrecsúszik az ing, Myra pedig beleborzong. Tagadhatatlanul vonzódik Emirhez és nem csak fizikailag. Az a néhány perc, amiben kiderült, hogy lovagias és nem részeges, megfogta.
Az allergia szó hallatán felvonja szemöldökét. Jó, jó, hallott róla, hogy vannak ilyen furcsa emberek, de hogy ők tényleg léteznek is? Elhúzza a száját. Nem mintha a lány túlzásba vinné, az ő életvitelébe nem fér bele a rendszeres italozás, de mégis, néha olyan jól tud esni.
Mondana rá valamit, kifaggatná, milyen így és nincsenek-e benne gátak, de valami sokkal jobban lefoglalja. Kellemes bizsergés indul a feje búbjából lefelé, ajkán érzi a férfi leheletét. Elmerül a már-már természetellenesen kék szemekben. Kezéből valahol félúton eltűnik a pohár, csak a sört szorongatja, s a végszóra felszabadult kezét a borostás archoz emeli. Alig érintve simít rajta végig mielőtt lehunyná szemét. Előbb orrával böki meg a másikét, majd finoman, de végig határozottan, a folytatás tudatában csókolja meg. Felesleges ellenkezni, senkit nem érdekel, ők mit csinálnak a sötétben és jelen pillanatban Myrát sem az, ami körülöttük zajlik. Csak a férfi és az érintése.

Emir
szépmosoly

Évekig élt úgy egy kapcsolatban, hogy nem élte ki a fiatalságát. A kamaszkort, a szerelmeket, az egy éjszakáig tartó románcokat. Nincs rá igénye, hogy utóbbiból húzogassa a strigulákat és ettől érezze magát boldognak.
Most azonban erre van igénye. Valaki olyannal tölteni az éjszakát, akivel talán nem bánja meg. Aki könnyen leveszi a lábáról ajkai szép vonalaival és tekintetével.
Ahogy hozzáér arcához és megcsókolja, valami különös érzés fut végig egész testén. Úgy csókolja, mintha nem csak az estének és a koncerteknek lenne vége, de a világnak is. Rég érezte ezt, rég vágyott bármire ilyen nagyon.
Félmosollyal az arcán pillant a mellette ülőre. Megvonja a vállát, aztán beleiszik a sörbe. A két ital közül valamit azért csak sikerült megmenteni, a másik már rég a talajé. Kis részeges növények.
- Gondoltam megnézem, kik játszanak a többi színpadon, aztán hazaszivárgok - von vállat, mintha az előbb nem történt volna semmi kettejük között. Csak egy kicsit kéreti magát, csak picit játszik.
- Hacsak nem tudsz jobb programot ajánlani - teszi hozzá elvigyorodva a pohara felett.

Emir
szépmosoly

Kedveli a nevetését. Tekintetét vonzza a felvillanó hófehér fogsor, ő maga is mosolyog. Legszívesebben tényleg hazament volna, még azelőtt, hogy a véletlennek köszönhetően összetalálkoztak. Most már egészen más irányba indulna, nem a koncertek és az otthona felé.
- Nyugisabbat, mint egy koncert? - vigyorog, de nem áll ellen. Megfogja a férfi kezét, majd egy pillanatra megkapaszkodik karjában. Nem részeg, de a hirtelen felállásoktól akár egy pohárka után is képes megszédülni.
Leporolja fenekét, aztán összehúzza magán a kölcsönbe kapott inget. Kicsit melegebb lett, mikor egymás karjában ücsörögtek, de most a szellő átfúj a vékony anyagokon.
Jobbját Emir mellkasára helyezi, ujjaival finoman cirógatja miközben hallgatja. Sátor. Olyasmi, ami kicsit sem Myra stílusa, csak kirándulások alkalmával alszik el benne, vagy ha kellően elfáradt és kiütötte magát az adott fesztiválon.
A feltett kérdésre azonban felszökik a szemöldöke, ajkai pedig lassacskán mosolyra húzódnak. Lassan szabadul a másik karjából, hátralép egyet. Válasz helyett elhúzza az oldalát fedő kardigánt, ott pedig megmutatja magát a kis cikesz. Szárnyait finoman rebegteti.
- Talán elég jól ismerem - teszi hozzá, majd visszahúzza a védelmet nyújtó ruhákat. Bogolyfalva és az ottani élet...most a munka, a gyerekek jutnak eszébe, de gyorsan elhessegeti a gondolatokat. Kezét a férfiéba csúsztatja és várja, hogy vezesse.

Emir
szépmosoly

Sosem lehet igazán megszokni, hogy bárhol, bármikor felbukkanhat valaki, aki ugyanabból a környezetből jött, ahonnan ő, mégis jó érzés, hisz egy kicsit olyan, mintha egy közös kis titkuk lenne a többi ember között.
Már elengedte a dolgot, hogy valahonnan ismeri a férfit, úgy gondolja, hogy biztos csak véletlen és keveri valakivel. Ezek a külföldiek egyébként is annyira egyformák tudnak lenni... Bár Magyarországon Myra is külföldi még ennyi év után is.
- Mutasd az utat - mosolyogva bök fejével az útra a bódé mögött és úgy fogja a másik kezét, hogy a tömegen átvágva se veszítsék el egymást. Nem esne pánikba, hogy nem jött össze az este, de azért na, ha már eddig eljutottak, ne a odavezető út legyen az akadály.
Ahogy lépnek kettőt, valami szokatlanba ütköznek. Az életében csak rövid ideje jelentek meg a fotósok, akik az életével foglalkoznak, nem a sportkarrierjével és a fotósok, akik a szép pofijára és pózaira kíváncsiak. Nincs hozzászokva, hogy bulizás közben egy számára idegen emberrel állítsák meg. Kell néhány másodperc, hogy felfogja, mi is történik, és hogy továbbra is kézen fogva ácsorognak azok előtt, akik a nevükön szólítják Emirt. Ja, hogy ő ismert?
Kérdésekkel bombázzák, Myra pedig, hogy őszinték legyünk, élvezi a felhajtást. Aki ebben nőtt fel és most érzi magát a pályáján, az szívesen dobálja a haját az erre éhező idiótáknak.
Neki ez csak jó, holnap megint a nevét olvashatja itt-ott megjelenő cikkekben és instagram posztokban, aztán ha még arra is rájön, éppen kivel lesz hírbe hozva, boldognak lesz mondható az élménye.
Végül felveszi a férfi ritmusát, nem esik nehezére követni a nagy lépéseket, de most már igazán megérkezhetnének.
- Tudom már, ki vagy! Pár hete ugyanott voltunk fotózáson, a többi lány totál megőrült érted - sörért emeli homlokához, mintha rácsapna meglepetésében. - Nem tudtalak hova rakni. Azért köszi, ezzel a kis közjátékkal dobtál a karrieremen - neveti el magát. Komolyan is gondolja, meg nem is, hisz nem ez volt a cél.

Emir
szépmosoly

Nem hinné, hogy ezzel így betalál, de azonnal érezhető a felhúzott fal kettejük között. Ennek ellenére követi a sátorokhoz, ahol Myra nagy valószínűséggel pillanatok alatt elveszne és egész éjjel keresné, melyik az ő sátra. Ezek a muglik...
Amikor felszabadul a keze, belekortyol italába és még útközben beledobja a maradékot egy szemetesbe. Semmit sem érez abból a kevéske alkoholból, amit fogyasztott, de még részegen is látná, hogy valami nagyon nincs rendben.
Visszamosolyog, majd belép a tértágított "lakásba". Egész otthonosnak tűnik egy fesztiválra, ha pedig már eljöttek eddig, az nyilvánvaló, hogy megnézi a belsejét is.
Leveszi tornacipőjét, katonás sorba állítja a többi mellé, majd végig tapintja az őt körülvevő anyagokat. Női szokás, semmi különös. Ahogy beengedi a háló részbe, lassan mindent megnéz, próbálja leszűrni, milyen a férfi valójában.
- Imádom a varázslatot - sóhajt fel és közelebb sétál Emirhez. - Nézd, én nem azért jöttem el veled, mert híres vagy - a kérdésre nem reagál, nem kér semmit, rajta kívül. Hasznos volt és tagadhatatlanul szereti, ha egóját simogatják, vagy épp alázni próbálják, ebben az esetben viszont egészen másról van szó. Hosszú ideje az első férfi, aki tényleg vonzza és nem csak tetszelegni jó vele.
- De, ha neked úgy jobb, tök kényelmesnek tűnik az ágyad, ledőlhetünk csak beszélgetni is. Vagy akár haza is hoppanálhatok - vállat von, azért tartása még van.

Emir
szépmosoly

Hirtelen furcsa érzések kezdenek kavarogni benne, most már jobbnak látja az indulást. Már rég el kellett volna mennie, még az elején ahelyett, hogy megállt a pultnál italokért.
Ajkát beharapva ácsorog még egy ideig, amíg a férfi határozottan ki nem jelenti, hogy verje ki a fejéből a távozást. Szemöldöke felemelkedik, az egója dolgozni kezd. Átfut fején a gondolat, hogy odalép és felpofozza, mert semmi joga hozzá, hogy tárgyként kezelje. Össze kell szorítania fogsorát, a mosoly most nem hatja meg.
Kell ez? Egy ismeretlen ágyában akar aludni, akiről azt sem tudja, mit gondol komolyan? Csak egy sokadik csitrinek gondolja, aki oda meg vissza van tőle. Eljátszani bárki el tudja, hogy lövése sincs, ki ő.
Nem, neki is jár egy jó este. Félreteszi egóját és a saját érdekében lép lassan közelebb. A néhány lépés alatt ledobja a földre Emir ingét és vele együtt a vékony kardigánját is.
Kezeit a hasának ütköző kobakra helyezi, finoman túr a sötét tincsekbe. Arcára mosoly ül és mintha az előző érzések egy pillanat alatt felszívódtak volna. Élvezi érintéseit, majd a vesébe látó pillantása pont olyan, amire azt mondják, "bumm, terhes".
- Senkinek nem fogom elmondani, ha te sem - huncut mosoly bújik meg ajka szélében. Jobbjával tovább simogatja tarkóját és haját, szabad kezét pedig arcához emeli. Megsimogatja, körberajzolja hüvelykujjával vonásait, s végül ajkán is végighúzza ujját, mielőtt még lehajolna hozzá. Gyengéden csókolja meg, az éjszakát ki szeretné élvezni és nem csak lerendezni.

Emir
szépmosoly

Ha az a tetoválás, melynél Emir elidőzik, mesélni tudna... A kis cikesz azóta van a lány oldalán, hogy a balesetéből felépült és a hitetlenek nagy döbbenetére újra pályára lépett. Nem veheti el egy gurkó azt, amiért gyerekkora óta dolgozott.
Az ajtó zárva, a koncertek messze. Az idő megáll, ők pedig kihasználják azt. Myra ajkait elhagyja egy apró sóhaj, amint a férfi ölébe kerül. Már nem tudja meggondolni magát, agya kikapcsol és csak rá koncentrál. Érintései alatt forrósodik a bőre és csak annyira húzódik el, hogy a férfit is eggyel kevesebb réteg fedje. Határozottan löki hátra az ágyra, ő pedig fölé helyezkedve, ajkaival indul felfedezőútra a fedetlen részeken egyre lejjebb.

~  ~  ~

Mély levegőt vesz, ébredezik. A feje egy kissé fáj, de ez nem a másnap fájdalma. Hátára fordulva érzi csupasz bőrén az ágynemű anyagát, egy pillanatra azt hiszi, saját ágyában fekszik. Résnyire nyitott szemmel azonban konstatálja, hogy ez nem a megszokott környezet.
Egyszerre érzi magát a világ legnagyobb ku*vájának és szerencsésnek, mert egy igazán jó éjszakát tudhat maga mögött. Mit is tett? Csak kihasznált egy lehetőséget amit nem szabadna bánnia.
Fejét a mellette fekvő férfi felé fordítja. Igen, semmi oka megbánásra. Emir tényleg olyan helyes, mint amilyen jó az ágyban.

Emir

Visszamosolyog Emirre és ugyanígy fogadja a jó reggelt puszit. Különös, de jól eső érzéssel jár, egészen természetes, mintha pontosan így kellene zajlania egy idegennel való éjszakázás reggelének.
- Amennyit hagytál aludni, az jó volt - mosolya vigyorrá szélesedik. Még egy kicsit nyújtózik és ásítozik, aztán felül az ágyban. Hátradől, a takarót magára húzza, hogy azért mégse villogjon ott csak úgy.
- Köszi. Ágyba reggeli is lesz, vagy ennyire ne legyek nagyigényű? - mosolyog tovább miközben elveszi a vizet és apró kortyokkal frissíti fel magát. Most gondol csak bele, hogy a barátnői talán azt sem tudják, él-e még. Miközben a férfi kérdésére felemeli fejét, kezébe veszi a földön hagyott telefonját.
Egy kicsit hümmög, közben feloldja a telefont és az eszeveszett csipogásba kezd. Fejét ingatja és beleiszik a vízbe.
- Nem bántam meg. Na és te? Baj, hogy nem kértem autogramot? - kérdezi a szemöldökét felvonva, mintha komolyan gondolná.
Csak futtában nézi meg, kik üzentek, de csak az egyik barátnőjének ír, hogy minden rendben vele és majd elmeséli. Az utóbbi három üzenet viszont már aggasztóbb, a fejéhez is kap miatta.
- Basszus! Ennyi az idő? Rég edzésen kellene lennem - fogóhoz illő sebességgel ugrik ki az ágyból. A vizet az éjjeli szekrényre rakja, majd a ruháit kezdi el felszedegetni.

Berci
megjelenés

Szó sem volt róla, hogy ma este bulizni fognak, de mikor hazaért egy elég hosszú nap után, a menedzsere addig hívogatta, míg rá nem bólintott. Állítása szerint nyílt nemrégiben egy hely, ami pont nekik való. Szép és tele van fiatalokkal, olyanokkal is, akikkel el lehet képzelni a közös jövőt. Na nem olyan téren, Myra most élvezi a szabadságot, ezt abban az értelemben hozta fel Az Ember, hogy lesz kikkel előre lökdösni a modell karriert.
Úgy vonul be, mint egy igazi díva a férfi oldalán. Jelentek meg olyan cikkek, melyekben azt hirdetik, hogy ők annak ellenére egy pár, hogy Dominik családapa. Nincs megerősítve, de cáfolva sem, aki azonban látja őket és nem csak bámulja, észreveheti, hogy semmi kémia köztük, csakis a munka és baráti kapcsolat.
Elengedi a férfi karját, majd a pulthoz sétál. Néhány hónapja ismeri a szőke lányt, akivel puszival köszönnek és felszínes beszélgetésbe kezdenek. Nem vágyik ő ilyen barátokra, ebből a szempontból hiányolja a Kolossal való életét, de a karrieréért mindent. Hülyére dicsérik egymás méregdrága koktélruháját miközben fotózzák őket és a lányok csábosan mosolyognak a kamerába.
Az idő repül és Myra láthatóan élvezi a felhajtást, ami körülveszi. Hiába muglik, imádja már ezt is, ennek ellenére szívesen hazamenne, hogy letusoljon és ágyba bújjon. Néha azt veszi észre magán, hogy csak ül az asztalnál és miközben egy beszélgetést folytatnak, a koktélját szürcsöli és bólogat, közben viszont egy másik világban jár. Ott, ahol a fények mellett a hangok eltompulnak.

Berci
megjelenés

Néha azért, hogy friss levegőhöz jusson, amitől talán kevésbé lesz álmos, kijárkál a mosdóba. Hideg vízzel locsolja csuklóját, a tükörképével némán szemez. Elégedett magával és ez lerí róla, de nem mondogatja, egyszerűen érezteti megjelenésével.
Egy ilyen mosdóba való kiszökés után húzzák be a lányok - az a szőke - a táncparkettre. Valaki a kezébe nyom egy pohár színes, koktélnak kinéző dolgot. A pohár szélére citrom van tűzve, benne mintha neonfénybe borított szálak úszkálnának. Többen is ezt kortyolják körülötte, így nem mond nemet. Miközben a zene ütemére lassan táncolni kezd, a szívószálat fogva kóstol bele. Kezdi élvezni a bulit, a zenét és azt, hogy végre nem kell felesleges és teljesen unalmas beszélgetésekbe elegyednie.
Jobbjában tartja a poharat, szabad kezét a magasba emeli. Vörösre festett ajkai mosolyra húzódnak mikor tekintete összeakad egy idegenével. Magas, furcsán babaarcú és szőke, kicsit sem az esete, ráadásul a következő pillanatban rácsimpaszkodik a (talán) barátnője.
Myra hátat fordít, kutat a tömegben és valaki más, valaki teljesen fura csal mosolyt az arcára újból. Először furcsán méregeti, aztán a mosolya először csak vigyorrá, majd nevetéssé változik. Kezét a szája előtt tartva nevet, s a pohárban maradt kortyot felhajtva beszáll, elkezdi leutánozni a viccesen sikeredő mozdulatokat.

Adrian
pulcsink is van

A legjobbakkal is előfordul, hogy egy sima gyakorló edzésen elesnek a saját lábukban és három bukfencet követően a teljes szégyenben elmerülve fetrengenek a földön, karjukat és egyéb végtagjaikat fájlalva.
Tegnap az a tequilázás nem kellett volna. Pont erre gondolt a fűben fekve, a felhőket nézve. Vajon vihar lesz? Jól esne az eső. Jéghideg, átláthatatlan, amiben a világ egy kis időre megáll, amiben kijózanodhat
Új feladatot kapott a szüleitől; saját maga szerezhet partnert a közeledő bálra. Az elején még legyintett rá, aztán ahogy kettőt pislogott és eltelt egy hét, majd kettő, rá kellett jönnie; ez nem annyira egyszerű.
Most, hogy a fűben fekszik és a karját öleli hasához, mint a mesékben a villanykörte, úgy villan fel Myrában az ötlet.
A kéznél levő gyógyító elől eltűnve megcélozta az ispotályt, ahol most már néhány perce ücsörög a vizsgálóágyon Mr., jobban mondva Dr. Blackre várva. Ki is lehetne jobb partner annál, mint aki az első báljába is elvitte?
Lábát lengeti az ágyon, ajkait sóhaj hagyja el. Mindkettejük élete besűrűsödött annyira, hogy már idejét sem tudja, mikor találkoztak utoljára. Tessék, egy aprócska sérülés kellett hozzá, hogy ismét találkozzanak.
Ennek örömére fejét a belépő férfi felé fordítja és kislányos mosollyal, máris kérlelő kiskutya szemekkel néz rá. Ennek csak nem tud ellenállni, ugye?
- Dr. Black, booorzasztóan fáj!

Adrian
pulcsink is van

Nem tudja, mikor lett Adrian ennyire rideg és szemét, de most már egészen máshogy látja az ötletet. Rá kell jönnie, nem véletlenül nem találkoztak hosszú időn keresztül, talán nem is kell a jövőben sem.
- Merlinre, Black, tökön rúgtak, hogy ekkora seggfej vagy? - fintorogva néz a másikra, majd az ölében pihenő kezére mutat. Ha tudta volna, hogy ilyen fogadtatásban lesz része, biztosan mással nézette volna meg a sérült végtagját. - Ficam, vagy ilyesmi, nem viccből ücsörgök itt. Meg beszélni is akartam veled, amíg rendbe hozod.
Nem kertel, de a továbbiakban sem fog. Ellátás nélkül viszont nem távozik, a kérdés feltevése nélkül inkább. Valószínűleg egyedül is jobb lenne, mint egy citrommal az oldalán végigmosolyogni egy estét.
- Most komolyan, mi bajod? - sóhajt fel azt az embert nézve, aki az első szerelme volt, most meg mintha Myra megölte volna a kiskutyáját, vagy ilyesmi.

Emir

Nem pont úgy sikerült a délután, ahogy azt eltervezték. Nehéz úgy tervezni, vagy megélni, hogy közben idegenek bekavarnak és persze kerülni kell a balhét. Nem is szeret veszekedni, ha akkor Emir nem fogja vissza, most nem lenne itt a lakásán, hanem valószínűleg elment volna edzeni, hogy ha már felszabadult az ideje, akkor azt hasznosan töltse.
- Vizet, köszi - bólint, majd megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Na nem olyanoktól, amik takarnának, csak a kabát kereste meg a helyét és a csizma. A férfi után sétál és aprókat kortyol a vízből, mielőtt még csatlakozna hozzá a kanapén.
Kedveli őt is, meg a lakását is. Nem túl feltűnően, de észrevehetően szívja magába az illatát miközben nyakába fúrja arcát és hozzábújik. Nyom egy halvány csókot előbb oda, a nyaka hajlatába, állára, s ajkán állapodik meg. Talán ez jó válasz a kérdésre.
- A lehető leghizlalóbbat szeretném, hadd legyen mit ledolgozni - somolyog alig pár centire arcától. - És folytathatnánk azt a filmet, amit a múltkor félbehagytunk. Mi is volt? Csillagok háborúja?
Miután pár puszit nyom az arcára, elszakad tőle és a táskájához megy, hogy elővegye saját telefonját. A zenére táncikálni kezd, külön kis előadást kap most a férfi.
- Tudod, hogy nincs még közös képünk, amit nem fotósok csináltak?

Emir

Mintha ezzel most akkora feladat elé állítaná. Szemét forgatja mosolyogva, meg közben azt kívánja, legyenek már ott, hogy a pozíción vesszenek össze. Elégszer voltak már együtt ahhoz, hogy tudják, akárhogy is jól működnek.
- Sajtosat, sült krumplival, de ne onnan, ahol tocsog a zsírban, attól elmegy az étvágyam - igaz, magasak az elvárásai és nagyok az igényei, de Emir biztosan megérti. Elég válogatósak mindketten ahhoz, hogy ne legyen egyszerű dolguk sem egymással, sem magukkal.
- Új rész? Nézzük, és nézzük meg azt is - igaz, nem kötötte le eléggé a film ahhoz, hogy nemet mondjon a férfira, de amit látott belőle, arra azt mondaná, jó volt és érdekes világ. Miért is ne folytathatnák? Aztán csak felveszi a fonalat sokadik látásra.
Kicsit pörög, elemében van amikor táncolni kezd. Persze akkor is, amikor vigyorogni kell a kamerába. Semmi kétség, jól mutatnak együtt a képeken is és most már nézegethetik is, amikor csak akarják.
Hosszan, mélyen szívja be a levegőt, mikor a férfi ajkai a nyakára tapadnak. Szemét lehunyva túr a hajába és válaszul megcsókolja. Hevesen, a filmről és minden egyébről elfeledkezve mozdul.
Csak néhány perc, ennyi jut, amikor kivételesen az ő telefonja kezd őrült rezgésbe. A képernyőn megjelenő képen egy másik sráccal mosolyognak a kamerába, félreérthetetlen helyzetben. Olyan gyorsan nyomja ki, ahogy csak tudja.
- Sajnálom, remélem abbahagyja...

Emir

- Hát nézzük meg a moziban - von vállat, hát nem olyan nagy ügy ez. A film alatt biztos nem lenne senki, aki közös fotót akarna velük, vagy autogramot. Maximum a pletykák, amikből már így is van nem egy.
Csak élvezni szeretné az estét olyasmik nélkül, mint ami a korcsolyapályán történt, pont úgy, ahogy a férfi abba bele is kezd. Könnyedén belemelegednek, Myra fogaival húzza Emir ajkát és csak annyi időre szakad el tőle, míg megszabadul a felsőjétől.
Nyilván valaminek meg kell zavarnia a kis összebújásukat, ami nincs túl jó hatással a férfi lelkesedésére. Felvonja fél szemöldökét, úgy néz a másik szemébe és vár egy kicsit, hátha folytatja és rájön, hogy ja, amúgy nem is érdekli.
- Csak egy srác - von vállat -, épp úgy, mint a te csajaid - nem volt szó semmiről, főleg nem arról, hogy ne lehetne mással is mélyebb kapcsolata. Tekintve, hogy Emir elment és nem is találkoztak, ott pedig ki tudja, hány nővel volt.
- Remélem nem várod el, hogy ölbe tett kézzel várjalak, mikor egy másik kontinensen vagy - inkább kíváncsian, semmint megrovóan kérdez rá.

Soma

Két fotózást és egy hosszú, fárasztó edzést tud maga mögött így kora estére a fővárosban. Láthatóan elfáradt és semmi kedve még innen bulizni menni, vagy egy kviddics edzést betuszkolni az idejébe, inkább hazamenne és egy forró fürdő után aludna egy pár hosszú órát.
Hát a vágyak általában azok is maradnak és nem teljesülnek be. Méghozzá azért, mert a stúdióból kifelé menet kap pár üzenetet a barátaitól - akikkel megéri jobban lenni -, miszerint várják őt is vacsorára az egyik legfelkapottabb belvárosi étterembe, ahol kibérelték a teljes felső szintet egész estére. Nem mondhat rá nemet, hogy is nézne az ki?
Szóval gyalog kel útra, szüksége van némi friss levegőre és a hidegre, hogy lehűljenek a gondolatai és fel is frissüljön. Nem szereti a várost, főleg az embereket nem. Sokan megismerik, megbámulják, de csak páran merik leszólítani. Szívesen beszélget velük felszínesen, a modellkedésről és arról, mivel tartja karban a testét és bőrét, na meg a hosszú haját. Semmi komoly, semmi igazság. Persze mugliknak nem beszél a kviddicsről és a másik világról, ahonnan idegenként csöppent ide.
Annak az embernek viszont már a hajápolási rutinjáról sem beszél szívesen, aki két utcával odébb kezdte el követni és egyre közelebb ért. Aztán leszólította. Kedves volt első körben, de aki a harmadik elutasításra sem érti meg, hogy nem ér rá és kedve sincs hozzá, hogy megigyon vele valamit, annak már nagy szeretettel tolná az arcába a terelőütőt.
- Nem, köszönöm. Tényleg mennem kell. Nem szeretnék veled... Mondom, nem - ismétli el negyedjére is, egy kissé már hangosabban.

Soma, a Megmentő

Általában akkor kap még valami kellemetlenséget a nyakába, amikor egyébként is fáradt és már csak kényszerből áll a talpán. Alapvetően nincs baja sem az életével, sem az életvitellel, amit űz, csak mint mindenki másnak, neki is vannak nehezebb napjai. Főleg, ha minden összegyűlik. Aztán már csak egy-két hónap és végre egy gonddal kevesebb lesz, amivel foglalkoznia kell.
Most a legnagyobb gondja a férfi, aki nem csak egy kedves rajongó, hanem inkább egy zaklató. Nem olyan lánynak gondolja magát, aki nem tudná megvédeni magát, mégis egyszerre hatalmas kő esik le a szívéről, mikor a megmentésére siet egy idegen.
Első pillanatban azért felszalad a szemöldöke, hogy most meg aztán kap még egy koloncot a nyakába, nem elég az az egy, ráadásul olyasvalaminek nevezi, aminek már évek óta nem tette senki.
Gyorsan veszi a lapot, nem is kell nagyon noszogatni, hogy belekaroljon a férfiba. Vagy fiú? Hisz elég fiatalkának tűnik így első látásra.
- Azt hittem, sosem érsz már ide - adja alá a lovat miközben a férfira még szikrákat szóró tekintettel néz vissza. Nagyot sóhajt néhány lépéssel eltávolodva tőle, semmi pénzért nem nézne vissza. Nem akarja látni többet azt az arcot és a hangját sem akarja hallani.
Féloldalas mosollyal néz fel a megmentőjére, aki úgy osztja az utasításokat, mintha egész nap erre készült volna, vagy egy színházi darabot gyakorolnának. Sőt, ez már az előadás.
- Közös fotót, meg aláírást akart és elkezdett faggatni, meg győzködni, hogy menjek vele vacsorázni. Idióta muglik - utóbbit már csak az orra alatt motyogja, nem a fiúnak célozva, akibe továbbra belekarol a biztonság kedvéért.
- Eredetileg taxit akartam fogni. De meg kell köszönnöm, hogy megmentettél, megiszol velem valamit esetleg? Vagy egy...hotdog? Akármi? Komolyan, köszönöm, ha nem jössz, csúnya vége is lehetett volna - sóhajt fel újra.

Soma, a Megmentő

Elsőre normálisnak tűnik a srác, aki a megmentője a jelen helyzetben, de ki tudja, mi lesz még. A második sarkon akár előkaphatja a fegyverét Myra összes pénzét követelve, vagy bármi, amivel nem tud majd mit kezdeni. Nem szívesen menne Azkabanba leleplezés miatt, ha esetleg önvédelemre használná a pálcáját. Nehéz volt megszoknia a mugli környezetet és a mugli embereket, de a közlekedéshez lesz a legnehezebb.
Gyorsan elmondja, mi a történet alapja, egyelőre pedig esze ágában sincs elengedni a fiút, aki még mindig a legnagyobb védelemként szolgál. Egyébként sem tűnik rossz embernek...
- Semmi, csak nem értem, hogy lehetnek ilyenek az emberek - sóhajt fel elhessegetve az előbbi gondolatát és megjegyzését. Nagyon hálás az iméntiért, aminek hangot is ad, aztán elmosolyodik. Így már érthető, az ő öccse is ugrik, ha csak egy rossz szót is szólnak a testvéreire.
- Honnan tudjam, hogy te nem egy vagy közülük? - kérdését mosollyal teszi fel, valamiért az ő esetében nem kételkedik. Igaz, nem lenne butaság, hogy úgy tesz mintha megmentené, közben pedig becsalja a saját hálójába.
Inkább a megérzéseire hallgat, eszerint pedig első sorban nem fog odaérni időben a vacsorára, másodsorban gondolkodás nélkül rá tud bólintani a burritora.
- Mehetünk - rá is bólint és engedi, hogy a megmentője vezesse az étteremig. Azt gondolná, ha eddig nem ismerte fel, most már nem is fogja, lesz egy nyugodt beszélgetése egy idegennel, de csak rákérdez, amitől egy kicsit kellemetlenebbül is kezdi érezni magát. Mikor szólásra nyitná a száját és felvilágosítaná, a fiú folytatja a gondolatait.
- Ami azt illeti, sportolok és modellkedek, de fogadok, hogy nem ismered ezt a sportot - neveti el magát, majd ha megérkeznek az étteremig, egy olyan asztalt próbál keresni, ahol nem szúrják ki elsőre. - Megvárom, míg rájössz.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Szerencsére nem kellett a meglepődött játszani, az összes vendég tudta, hogy a főszervező elárulta a szülinaposnak, mire készülnek, hogy az alkalomhoz illően tudjon öltözni és ne érje váratlanul, hogy jó pár kviddicscsapatnyi ember hangoskodik a balatoni nyaralóban.
Ádám, Myra csapattársa a Mennydörgőknél kitett magáért. A nyaralójába meghívott mindenkit, aki csak számít, így az egész csapat, a családtagok, barátok...egyszóval mindenki időben ott volt, hogy énekelve köszöntsék a huszonötödiket betöltő lányt.
A hideg idő ellenére a telken nincs rossz idő, valószínűleg a bűbájoknak köszönhető, hogy sokan a medencében tudják áztatni magukat. Myra még nem tart itt, őt két pusziosztás között elrángatják a tortájához. A hatalmas kviddicspályát formázó torta felett ott repked egy cikesz, amit sebesen kerget ő maga, apró figuraként. Nevetve hunyja le a szemét és mondja el magában a kívánságát. Nem kíván egyebet, csak hogy minden maradjon így, ne legyen rosszabb a következő éve sem. Aztán elfújja a pálya széleire tűzdelt gyertyákat. Pezsgős poharát emeli a többiekkel együtt.
- Köszönöm mindenkinek, szuper barátok vagytok - vigyorogva néz végig a tömegen, akik között egy férfin állapodik meg a tekintete. Félmosollyá szelídül a vigyor, belekortyol az italába.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Megtalálta az aranyközéputat a bulizás és a munka között egy ideje, szóval a születésnapja pont jó alkalom arra, hogy csaló napot tartson. Enni fog a torából és inni fog, amennyit még jól visel. Nem szeretne nem emlékezni a saját negyedévszázados születésnapjára, viszont szeretné jól érezni magát.
Szerencsére a barátai veszik körül, valahol a testvéreit is látta, de annyian gratulálnak két percen belül, hogy nem tudja már, ki van itt és ki nincs. Egyébként is jobban lefoglalja valaki azzal a hosszú hajjal és a lehengerlő mosolyával. Tekintete vissza-visszatér a férfira, néhány jelenlevő mellett nem is lepődik meg azon, hogy ő is itt van.
- Hagyjatok nekem is egy szeletet - épp csak egy pillanatra fordul Árminék felé, akik az első szelet tortát épp Myra kezébe akarnák adni, mikor ő kikerüli őket és az asztal másik végéhez sétál. Két vízszínű, rövid pohárba töltött italt vesz a kezébe és meg sem áll Omboziig.
Mosolyogva, szó nélkül nyújtja felé az egyiket. Kihívóan emeli meg szemöldökét, majd koccintás után lehajtja az italt. Összeszorítja ajkait, amíg el nem múlik a fanyar íz a szájában. Hát na, egy sportolónak nem is szabad hozzászoknia az alkohol ízéhez,hát még ilyen töményen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Nem érti, ez az ember mit keres a partiján, de zavarni nem zavarja. Sőt, a látványa jól esik a szemének, mert ha más jót nem is igazán lehet mondani Zlatánra, azt igen, hogy a jó pasik táborát erősíti.
Cseppent sem zavarja, hogy többen is megnézik, köztük ő is, máskülönben nem pózolna fehérneműben óriásplakátokon és nem költene elég sok pénzt egy ruhára, amiből pont annyi látszik ki, amennyi még kilátszhat.
- Nem én hívtalak - vonja meg a vállát, miközben tekintete a szervezőre terelődik. Elképzelni sem tudja, mi alapján lett összeállítva a meghívottak listája, bár elképzelhetőnek tartja, hogy rosszul lettek megcímezve a meghívók.
- De, továbbra is szeretnélek, csak nem hagyod - mosolyodik el, kivéve a férfi kezéből a poharát. Belekortyol az italba, ez már kellemesebb, mint az a rövid volt.
Háta mögül csattanást hall, s mikor oda pillant, ajkai széles mosolyra húzódnak. Itt az ideje, hogy ő is kipróbálja a medence vizét. Ha már az egész telek le lett bűbájozva, valószínűleg a víz sem kivétel ez alól.
Leteszi a poharat, kiveszi Ombozi kezéből a szivart. Alig észrevehető mosollyal néz a másikra. Egy lépést közelebb lép, majd az erős vállakhoz emeli kezeit. Lassú, elnyújtott mozdulattal húzza le róla a pulóvert.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Ez az ő napja és nem hagyja, hogy arról szóljon, kit miért nem kedvel, vagy éppenséggel milyen sérelmek érték egyik, vagy másik felet az ismeretségük kezdetein.
- Sajnálom, ha összetörtem a kis szíved - pillant ő is szomorúan egy pillanatra a férfira. Mivel csak az ünnepségről tudott, részletekről nem, az egész meglepetésként érte. Alapvetően nem szereti a meglepetéseket, ezt szerencsére tudta a barátja is, aki épp ezért szólt előre neki, nehogy agyvérzést kapjon itt helyben, mikor száz ember énekelni kezd egy torta körül.
- Sejtettem, hogy így van. Nem tudtak neked ellenállni, mi? - forgatja meg szemeit, mielőtt még rájönne, mit is szeretne csinálni Zlatannal a beszélgetésen kívül. Vetkőztetés máris van benne, na de nem olyan céllal, ahogy azt többen is vélhetik.
- Megint? Már elnézést, mikor vetkőztettelek én téged ezelőtt? - somolyog a lassú mozdulat közepette. Le sem veszi szemeit a másikról. Kardigánját félredobja valahova a fűbe, ahol maximum hasra esnek benne. - Pontosan ezt szeretném - sóhajt fel bólintva. Szemtelen mosoly bujkál szája szegletében, majd hátrébb lép egy lépést. Gondolkodás nélkül veszi le magáról a drága ruhát, amiben viszont nem szeretne úszni. Így most már csak fehérneműben várja, hogy melyikük rántja előbb a másikat a mélybe. Nem, egy cseppent sem zavartatja magát.

Soma, a Megmentő

- Nem hiszem, hogy szükség lenne rá - nevet fel teljesen elképzelve, ahogy az utca kellős közepén kellemetlen helyekkel ismerteti meg a térdét. Főleg, hogy egy-két perccel korábban még a pasija volt, ugyebár.
Myra nem az a lány, aki mások kérésére lett modell. Tökéletesen tisztában van adottságaival, mindig is megvolt a magához való egoizmusa, de ha választani kellene, a kviddics mellett adná le a voksát. Mindig is a sport volt a szíve csücske és nem is fog ez változni.
- Legyen burrito, krumpli nélkül narancslével. Köszönöm. De én fizetek! - ezzel nem fog vitatkozni, elvégre Myra hívta meg, hogy megköszönje a mentést, szóval a minimum, hogy a mai vacsoráját ő fizeti.
Míg a fiú beáll a sorba, Myra elfoglal egy kényelmesnek tűnő helyet. Háttal ül az ajtónak, s míg várakozik, előveszi mobilját. Elküld pár üzenetet, választ, a legtöbb azonban várhat. Csak a barátai tudjanak róla, hogy nem rabolta el (még) senki, a sztorit pedig majd elmeséli, ha alkalmuk lesz rá.
- Köszönöm. Farkas éhes vagyok - szemei felcsillannak, mikor meglátja az ételt. Ez nem pont az, amit a fancy étteremben rendelt volna, meg nem is négy liter víz, amivel ma a fotózásokon táplálkozott. Alapvetően nem koplal, nem is szabad, hogy legyen ereje, de ilyenkor muszáj.
Felvonja a szemöldökét, buta arcot vág, mint aki nem is ismeri ezt a szót, amit a vele szemben ülő használt. Aztán némi várakozás után elmosolyodik és jobbját nyújtja át az asztalon.
- Myra Blackburn, most a Magyar Mennydörgők fogója vagyok - mutatkozik be könnyedén. - Na és te, Megmentő? - érdeklődik, hisz a legjobb lenne, ha nem ezen a néven kellene emlékeznie rá.
- Szóval te is közülünk való vagy? Melyik a kedvenc csapatod? - kérdései közepette már kezdi megszabadítani az ételét a csomagolástól, hogy jóízűen beleharapjon.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

- Ne törődj vele - sokkal jobb programot tud kettejük számára kitalálni, mint a meghívó személyének kitalálása. Egyébként sem túl fontos, a lényeg, hogy most itt van és ha már itt van, legalább szórakozhatnak is egy kicsikét.
Myrának esze ágában sincs kikezdeni Zlatan-félékkel, azt azonban nem tiltja semmi és senki, hogy beleigyon az italába, vagy elképzelje kevesebb ruhában. Szigorúan annyiban, amit még bárki más is láthat és nem négy fal között dobja le a felesleges textilt.
Szemeit forgatja, mikor a férfi rádöbben, hogy a vetkőztetés Myra esetében sehogy sem fordult elő az eddigiek során. Na, pont ezért. Rá emlékezni kell és nem összekeverni a másik nyolcszáz nővel.
- Mindjárt kiesik a szemük - csak megállapítja, a vicc kedvéért meghallgatná, mit mondanak most róluk. Mire saccolnak, ki a részegebb, ki van bedrogozva, ki felejtette el, hogy rengetegen veszik őket körül. Mindketten egy szál alsóneműben állnak a közönség előtt, de ahogy az látható, ez sem Myrát, sem Zlatant nem zavarja.
- Én? Mindig! - vigyorodik el és kapaszkodik a férfi nyakába, mikor felkarolja. Na, azért más körülmények között lehet, hogy még érdekesnek is találná az óvatos közeledést és a fülébe suttogást, most viszont a víz érdekli. Felnevet, aztán egy kisebb kiáltás elhagyja ajkait, amint a langyos vízbe csobbannak.
Egészen az aljáig ér, aztán a felszínre bukkanva ismét nevetésbe kezd. Odaúszik a férfihez, akinek hátulról öleli át a nyakát és csimpaszkodik rá.
- Még egyszer, Apu! - nyakába hajol és a fülébe suttog. Orrával érinti fülcimpáját és elmosolyodik.

Soma, a Megmentő

Most, hogy itt ülnek és gyorskajára készülnek, annyira nem is bánja, hogy az a férfi olyan modortalan volt az utcán. Ha nem jött volna a felmentősereg, talán még mindig ott ácsorogna, vagy már a luxusvacsorán üldögélne és a divatról, meg hírességekről fecsegne a barátaival.
Mosolyogva néz a fiúra, a lelkesedése üdítően hat rá. egészen kellemes a társasága, főleg úgy, hogy lassan az is kiderül, van bennük némi közös. Legalább nem kell kínosan ügyelnie, hogy ne használjon olyan kifejezéseket, amiket egy mugli nem értene.
- Bagolykő? Ez valami friss dolog, ugye? - tud azért még pár dolgot az iskoláról, pedig ebben a félévben nem tanított már Bogolyfalván. AZ előkészítőre is csak heti egy órácskája jut, amit annyira nem is bán.
- Mit szólnál, ha hálából, amiért megmentettél, meghívnálak a hétvégi meccsünkre? - veti fel az ötletet és nem vár tovább, beleharap a burritojába. Hümmögve, szemöldökét ráncolva élvezi ki az ízeket. Egyébként nem szeret evés közben társalogni, sosem értette, miért pont az étkezést tekintik igazi társasági programnak.
- Tanulok. Ez az utolsó félévem jogász gyakornokként. Jó, mi? Mintha nem tudnám, mihez kezdjek az életemmel - nevet fel két harapás között. Ez amolyan "sok lábon kell élni" dolog, mert sem a modellkedés, sem a kviddics nem örök.
- És te? Ha már Bagolykő, hányadikot taposod? Nem vagyok jó mások korának megtippelésében, de nem nézlek tizennyolcnál többnek.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyetlen dolgot tervezett a születésnapjára, méghozzá azt, hogy megengedi magának a korlátlan alkoholfogyasztást. Semmi mást, semmi Ombozit, semmi vetkőzést és pancsolást. Az sem érdekli, hogy a csipkefehérnemű nem ér fel bikinivel, ahogy az sem, miképp néznek rájuk, amikor beugranak a medencébe.
Élvezi a vizet és a hirtelen jött társaságot, akinek a nyakába kapaszkodva suttog a fülébe. Nincs ellenére, hogy Zlatan fordítson a helyzetén, sőt. Még rá is segít azzal, hogy karjait összekulcsolja a férfi tarkója mögött, aztán közelebb húzva magát a lábait a dereka köré fonja. Tekintete a lányok felé terelődik, s félmosollyal küld nekik egy győzedelmes pillantást. Átfut az agyán, hogy már csak azért is húzni akarja az agyukat, érezze csak mindenki, hogy itt ő uralkodik. Lassan fordul vissza a férfihoz, akihez így már az arcát is közelebb engedi. Ajkai elnyílnak, mikor orrát az övéhez érinti. Oldalról simítja, majd óvatos csókot lehel nedves arcára.
- Ez az én szülinapom. Ne nekik szerezz örömet - jegyzi meg úgy, hogy azt csak ő hallja. Nincs szándékában túl sok teret engedni a férfinak, lazán fonódik rá és kezd el játszadozni vizes tincseivel.
- Szerintem Máté lenyúlta a szivarodat - pont rálát az asztalra és elkapja a pillanatot, amikor az egyetemi szaktársa benyúlja az imént még Ombozi tulajdonban levő szivart. Myrát mondjuk cseppet sem zavarja, de hátha Zlatant igen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Pontosan tudja, hogy a vendégek közül sokan nem is a barátai, sokkal inkább ellenségek, akik úgy helyezkednek, hogy a legjobbat hozzák ki a Myrával való kapcsolatból. Féltékeny tyúkok többnyire, a férfiak pedig olyanok, akik szeretnék, de sosem kaphatják meg. Erre is tökéletes a kis játék, amit Zlatannal folytat a medencében és nem csak azért csinálja, hogy a zöldszemű megegye az ünneplők egy részét. Jó a kedve és el tudja magát engedni annyira, hogy vele szórakozzon. Végülis miért ne tenné? Vannak még határok, lesznek is, de még párszor csobbanna a férfival a parti alatt.
- Úgy tűnik? - kérdez vissza ugyanazon a fojtott hangon. Van, ami nem tartozik másokra, abból a távból pedig, ami köztük van, így is hallják egymást.
Mint egy kis majom, úgy csimpaszkodik, öleli minden végtagjával miközben tekintetét a medence körül járkálókon tartja. Nem mintha érdekelné, hányan figyelik még őket és kik kóstolják a tortát, de ha nem nézne kifelé, azt sem látná, hogy egyesek szeretnek benyúlni olyasmiket, mint Zlatan szivarja.
- Hogy csinálnád? Kiszívod a tüdejéből a füstöt? - kuncog fel a nyakába hajolva. Állát megtámasztja a vállán, de csak rövid ideig. Most oda nyom egy gyors puszit, ahol éri, vagyis a nyakára, aztán ellöki magát a férfitól.
- Fogadok, hogy még engem sem tudsz elkapni, nem hogy őt - vigyorog szemtelenül néhány pillanat erejéig, mielőtt elkezdene úszni a medence széléig. Ha elég gyors, még talán meg is futtatja Zlatant az udvaron.

Soma, a Megmentő

Egy pillanatig Myra ugyanazzal az arccal néz vissza a fiúra, meglepetten, de aztán megrázza a fejét. Majd bólogat. Hát most nehezen tudja eldönteni, mit is mondjon.
- Roxfort és Bagolykő. Hosszú sztori. Rellon, na és te? Eridon? - csak hirtelen feltételezésből kérdezi, amolyan első benyomás, hisz a pirosak általában azok, akik megmentik a hercegnőket a sárkánytól és a világot a pusztulástól. A muglik között eltöltött idő alatt megtanulta, hogy kell úgy beszélnie a varázsvilágról, hogy az ne legyen feltűnő. Néhány szót elhadarva, vagy motyogva mond, így esélytelen, hogy bárkinek is feltűnjön a dolog.
Imádja az emberek arcát látni, mikor így fellelkesülnek a kviddics iránt. Ha pedig megteheti, miért ne hívná el az új barátját hálából egy meccsre? Mosolyogva bólint a burritoja eszegetése közepette.
- Persze, mindig az, ha én játszom - haját hátradobja és elneveti magát. Ezt nyilván nem gondolja olyan komolyan, mint ahogy hangzott. Megtesz mindent azért, hogy a legjobb legyen fogóként és a csapata a legjobb lehessen, de nyilván nem miatta járnak ki a meccsekre a rajongók.
- Azért ez nem olyan nagy dolog, csak rendszerezés kérdése - mielőtt még túlmisztifikálná bárki is a helyzetet, ezt szereti leszögezni. Van egy pontos beosztása, mikor mit, merre szabad lépni és merre nem, de ez az utolsó ilyen félév, aztán már némileg kevesebb dologra kell fókuszálnia.
- Auror leszel? Az komoly választás - elismerően bólint, de a mentésből ítélve simán el tudja képzelni a fiúról, hogy valóban ezen a pályán fog kikötni. - Vagy úgy, kell a protekció? - nevet fel ő is.
Kortyol az üdítőjéből és minden egyes perccel kevésbé bánja, hogy a barátaival való találkozás most nem jött össze. Igazából kellemes társaságot talált magának - vagy talált rá ő.
- Most akkor a csapatba, vagy az ügynökömhöz szervezzelek be? - félig felvont szemöldökkel kérdez vissza. Egy percre még az is eszébe jut, hogy ez nem is egy véletlen beszélgetés, sokkal inkább megtervezett. - A kviddics és a modellkedés is nagyon jól fizet, ha a jó helyen vagy, de kell hozzá szerencse és még sok más. Miért, talán szeretnéd Calvint reklámozni?

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyszerű az egész, csak élvezi a születésnapi buliját és az őt körülvevő emberek társaságát. Legalábbis egyét biztosan, aztán ki tudja, még meddig teheti. Egyikük sem az a lecövekelős, ráadásul a legutóbbi találkozásuk nem is sikerült valami jól. Nem kedvesen váltak el, ennek ellenére most pont úgy viselkednek. És hogy érdekli, vagy zavarja-e? Hát nem, cseppet sem.
A játék kedvéért kezd el menekülni a férfi elől a part felé. Nem csak a testén, de a gyorsaságán is látszik, hogy sportoló, úgy suhan el a vendégei mellett, mint a villám. Közben azért hátrapillant és lelassítva megadja az esélyt a férfinak arra, hogy elkapja. Igaz, ő sincs rossz erőben, érdekes lenne, ha ők ketten összemérnék az erejüket.
Elégedett mosoly ül ki arcára, aztán szabad kezével vizes tincseit hátradobja. Néhány másodperc elég rá, hogy lefelé pillantva szemügyre vegye Zlatan vizes testét, s végül a szemein állapodjon meg a tekintete.
- Újat mondj - a visszafogottság és szerénység apró jelét sem mutatva vigyorog vissza a férfira, akinek bizony az érintése, mint az apró villámcsapások, úgy érik ott, ahol fogja a karját.
Rápillant a kezére, majd fejét oldalra biccenti. Röviden hümmögni kezd, tényleg elgondolkodik, mi is lehetne a jutalom.
- Kedvesem, hát nem elég, hogy elkaphattál? - azzal az arcához emeli kezét és megcirógatja az arcát. Lenne egy pár ajánlata, bár semmi nem olyan izgalmas, mint valakinek az agyát húzni. Ahhoz pedig ért.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Csak mosolyogni tud ezen. Nem több az egész, mint játék, amit ketten játszanak. Hiába néz ki Zlatan épp olyan jól ki, mint egyes modellek, ha nincs meg a rezgés, sosem lesz több. Nem lesz kettő az egyből.
- Igen? És például? - kíváncsian néz a férfi szemébe. Egyébként nem nézi egy titokzatos embernek, inkább olyannak, aki kimondja, mit akar és mikor akarja.
Talán más helyzetben belemenne a játékba, de ez a születésnapja. Az emberek, akik árgus szemekkel figyelik kettejük kis játszadozását, mind miatta vannak itt. Pont, mint ahogy ő is. Csak hát kinek jobban, kinek kevésbé tetszik a műsor. Myra mondjuk széles mosollyal figyeli, hogy kezd el a másik lelkesedése alábbhagyni.
- Én? Hát én csak edzésben tartalak. Ráadásul ebben a szettben elég csettintened és bármelyikük felugrik veled a hálóba egy menetre - mutatóujjával a medence környékén ácsorgó lányokra mutat. Egytől egyig csinosak, van, aki sportoló, van, aki a zeneiparban találta meg a helyét. Mások, de itt a közös bennük; mind igent mondanának Zlatannak.