Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lusta, érdektelen tekintettel nézem végig, ahogy nemet int a fejével. Mi a fasznak tartom, ha képtelen megcsinálni azt, amit rábízok? Az arcomon valószínűleg látható a nemtetszés, azonban nem mondok semmit, számat elhúzva lépek ki Agárdi mögül és a konyhába lépve nyitogatom ki sorba a szekrényeket, amíg rá nem akadok a keresett üvegre. Két pohárba töltök: az egyiket lehúzom én, a másikat a lány kezébe nyomom, mikor a jegyzettömb érkezik mellém.
- Aki csak rád néz, leprás lesz - sandítok rá oldalasan. - Több testrészed is van, ami elválhat még tőled, úgyhogy felejtsd el - csúszok vissza Agárdi mögé és húzom ismét magam elé, fél lábamat teszem a tartóra. - Lehetőség szerint koncentrálj a feladatodra - mert rohadjon meg az előttem álló, majdnem akkora féreg, mint én magam, de ért ahhoz, amit csinál. Annak idején a minisztériumban dolgozott, valami nagyobb nevű barom volt, most meg nézd hova jutott.
- Agárdi, ő József, de szereti magát Josephnek hívatni - bökök a férfi felé. - A látszat ellenére nagyon jól ért az átkokhoz, ő fog nekünk segíteni - oldalról simítom nyakára tenyeremet, hüvelykujjam mozdul a puha és hófehér bőrön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Unott képpel nézem végig, ahogy hátraesik. Ez a patkány túl gyakran felejti el, hogy mégis hol a helye - őszintén, nem különösebben zavar, hogy folyton emlékeztetnem kell rá, meglepően szórakoztató látni a vonásain a félelmet, és ahogy árnyakként suhannak át az emlékek az arcán. A fájdalom mindig a legjobb módszer arra, hogy megértessünk emberekkel dolgokat. Most is bejött, és még attól sem kell félni, hogy kifecseg bármit is.
A pultra letett pohárral játszom, amíg ők megbeszélik a részleteket. Az árnyék mozgását figyelmen kívül hagyom, pedig nem nehéz észrevenni, hogy mintha egyre terebélyesedne. Kérdőn hümmentek meghallva a nevemet, fejemet lassabban fordítom a lány felé.
- Baszdmeg.
Baszdmeg. Kékjeim kerekednek ki kicsit, majd köszörülöm meg torkomat. - A születési nevem David Jeremy Ebony. A használt nevem Elias Napoleon - mosolyodom el lesütött tekintettel, mintha csak szégyellném magam, amiért eddig őriztem ezt a titkot előtte. Ujjam mozdul derekán, könnyed mozdulattal fordítom magam felé, amíg Joseph szívatja magát az árnyékkal. - Ez a kettőnk titka - húzom magamhoz közelebb. - Amit senkinek nem mondhatsz el, mert következményei lesznek - búgom ajkaiba szavaimat. Így is sokkal többen tudják ezt a kis apróságot rólam, mint illendő volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Korábban tudta meg, mint kellett volna, hogy nem az igazi nevemet tudja. Az Ebony családnév semmit nem jelent, mindössze talán annyit, hogy a nőtől kaptam, aki világra hozott. Undorral mondom ki minden alkalommal, amikor kell, és undorral gondolok rá, amikor feljön. A vizsgalapokra ezt a nevet kell írnom, mindenki így nevez a kastélyban, akinek van mersze megszólítani, és minden egyes alkalommal elhánynám magam, mikor meghallom. Semmit nem jelent a név.
Tekintetem zizzen a közelünkbe kerülő tömbre, fejem biccen arra, hogy az eridonos is érzékelje, ha esetleg nem tette meg, majd elengedem. Innentől nekem nincs ebben részem, így felkelek és a megkérdőjelezhető tisztaságú kanapéra vetődöm. Fejemet vetem hátra, szemeimet behunyom - külső szemmel úgy tűnhet pár perc elteltével, hogy alszom, azonban minden érzékszervem maximálisan működik, ha az a patkány tervezne valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár a patkány utál, tudom, hogy nem mer fellépni ellenem. Nem véletlen patkány. Ezért merem ennyire kényelembe helyezni magam, és látszólag figyelmen kívül hagyni a körülöttem lévő világot. Néha csupán fél szemmel sandítok rájuk, hogyha esetleg szükséges lenne közbelépnem, de azon kívül, hogy Joseph majdnem meghal, semmi rendkívüli nem történik.
Egyenletesen lélegezve várom a végét, mikor a hideg érintést érzem meg. Szemöldököm emelkedik meg, azonnal jön is a válasz a fel nem tett kérdésre. Utána pillantok a patkányra, aki vaskos könyve mögé bújik, mintha az megmenthetné.
- Hónapokra - ismétlem meg rekedtes hangon. Nyögve dőlök előre, arcomat dörzsölöm meg, mint aki gondolkodik. Addig húzom így az időt, ameddig csak van pofám megtenni, és amint látom, hogy a hideg verejték kúszik le a férfi halántékán át arcára. - Legyen - támaszkodom térdeimre, ahogy felállok. - Addig nem akarok hallani rólad, amíg érdemi információval nem tudsz szolgálni - porolom le nadrágom, mintha ennyivel leszedhetném magamról a dzsuvát.
Kékjeim mérik végig Agárdit.
- Ha ez megtörténik, tied a lány - pontosan úgy, ahogy Joseph elképzelte a legelején. Halványan mosolyodom el, kabátom belső zsebébe nyúlok. - Addig ezt itt hagyom - koppan a fiola a pulton. - Csakhogy el tudd képzelni, mi vár rád, ha nem tartod a rád eső részt - a fiolában bajjóslatúan hullámzik meg a sárgás színű, színtiszta idegmérgem.