Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igaz, hogy a téma cseppet sem volt vicces, sőt, leginkább tragikusnak mondanám, ha már be kéne kategorizálnom valahova. Ennek ellenére ahogy figyeltem őt és éppen fejtegette, hogy őt az elmúlt 25 évében még senki nem vizsgálta meg terhes-e, előbb lassan elmosolyodtam majd némi elfojtás okozta hümmögés után ki is nevettem őt. Persze nem olyan kifigurázósan, csak hát na, ez így mókás volt.
- Hát szerintem, ha szólsz, lehet téged is megvizsgál valaki szívesen. Sőt, ha lehetne én szívesen átadnám az időpontom, aztán esetleg visszajövök máááskor - jegyeztem meg, és pont olyan voltam, mint egy nyuszi, aki a bokorrezdülésre visszaugrál a kis rejtekébe. Csak nem, nem akartam semmi orvost, vagy műszert, ne adj isten papírokat és gyógyszereket. Az utolsó mondatrész miatt azért mikor abbahagytam picit bambultam magam elé, nem gondoltam, hogy arra reagálnom kéne, sőt, igazából nem is különösebben foglalkoztatott. Mármint de, nyilván érdekelt volna mondjuk kicsit korábban az is a múltjából, hogy talán volt-e, még ha hírre nem emlékszem, olyan lány más, akivel bármi terve volt, de azt hiszem ebbe nem akartam belefolyni, meg ezzel talán meg is válaszolta. Különben is, abban majdnem biztos vagyok, hogy senkinek nem jár egy éven belül két leánykérés, nekem mégis. Ez mondjuk lehet furi, bár szerintem tök cuki tőle, nem az, hogy megteszi, hanem, hogy igyekszik megtartani a szavát. Még ha nem is voltam mindig tudatában annak a bizonyos ígéretemnek én is tartottam magam hozzá. Bár most éppen igen undi vagyok, ahogy a száját lefoglaltam.
- Majd meglátjuk. - Ez leginkább egyenesen arányos azzal, hogy csendben és kukán tudnék ülni, még valaki nem hozza a harapófogót. Kééépletesen, egy igazitól lehet el is szaladnék. Sőt, biztosan. Az ölelésre mikor kiértünk halványan elmosolyodtam kicsit hümmögve magam elé, a kezem meg az övére simult. De aztán az infóra és az elirányításra felszusszantam és bár a lábaim nem nagyon kívántak velem egyetemben közreműködni, de elindultam. Ahogy meg egyre közelebb volt az épület, aztán a lépcső és végül a bejárat, csak nyeltem egy nagyobbat és oldalról néztem felfelé a férjemre. Bólogattam, bár ez nem megy igazán parancsszóra.
- Szeretlek.
Mondjuk az utómondatát nem is tudtam mennyire hihetem el éppen, szerintem megnyugtatásnak szánja, de most éppen ezen csak forog az agyam tovább. Ez nagyjából addig tart még a kezét szorongatva hagyom, hogy az épületben elnavigáljon és valaki megszólítva minket egy folyosó végi ajtóhoz küld. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, és kicsit talán jobban szorítottam a kezét a kelleténél, de aztán egy nagyobb sóhajjal ellazítottam azt és csak a földet bámulva ballagtam előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam volna megmondani pontosan mi is történt most, már a nyilvánvalón túl. Ha őszinte akartam lenni, valahol egyszerre stresszelt jobban és tett boldoggá, hogy ő is attól tart, amitől én. Plusz volt az aggodalmamban, hiszen így már nem csak én nem akartam odamenni, de ő se szívesen látta volna így az eredményt valószínűleg. Viszont az is igaz, hogy éreztem ebből, pontosan ugyan azt szeretnénk, bármennyire is nem hitem volna ezt mondjuk egy éve, vagy mikor találkoztunk előtte. A kis brekit.
Visszaérve az épületbe a szabad kezemmel a ruhám szélét piszkálgattam, hol a padlót kémlelve, hol a fehér ajtókat, amik nem voltak túl hívogatók. A célállomásnál aztán csak felnéztem a férjecskémre, talán  elég látványos elveszettség és bátortalanság látszott rajtam, hogy az a halvány mosoly még egyelőre ne sokat érjen. Lassan bekopogott és beterelt minket, mikor kinyílt az ajtó, leginkább lökhetett, mert nem nagyon akaródzottam átlépni a küszöböt. Bent a néni aztán engem felcsücsültetett arra a vizsgálóasztalszerű dologra, Lewynek meg mutatott egy széket mellette és eltűnt egy másik ajtón egy kis időre. A számat rágtam, de nem azon az aranyos, inkább a pótcselekvős módon, miközben próbáltam pár nagyobb levegő után kivárni, mi is lesz. Mikor visszajött, akkor mosolyogva nézett ránk nyitogatva egy mappát, ami gondolom a papírjaimat rejtette.
- Minden rendben volt délelőtt? - A doktornő érdeklődése ugyan kedves volt, de én csak bólogattam szótlanul, amúgy sem szeretek bárkivel dumcsizgatni, ha új. - Megkaptuk az eredményeket, akadt pár érték, ami nem tökéletes, de betudható az izgalomnak is mindez, pár vitaminnal korrigálható.
Nekem úgy tűnt éppen, hogy a percek csigalassúsággal peregnek, hogy mintha kerülné azt, hogy kimondja, mi van pontosan, ettől pedig csak az ágyon magam mellett heverő kezemmel finoman szorongattam a szivacsos anyagot. Kérdezgetett pár dolgot, amit reggel is, hogy mik történtek velem mostanában, milyen tünetek, aztán kihúzta a legalsó lapot és ránk mosolygott. Lehet, hogy kérdést várt, de az belőlem nem nagyon indult el.
- Azt hiszem, hogy nem pont ezekre voltak elsősorban kíváncsiak, a vizsgálat eredménye szerint önök babát várnak. Gratulálok.
A szavak lassan tudatosultak csak bennem, előbb kissé mereven bámultam a hölgyre, majd éreztem, ahogy leesik a tantusz és elér hozzám a hír rendesen. A szájam mosolyra húzódott és egy apró felsóhajtás után fordultam a Drága felé. Közben megkért a néni, hogy ha készen állok, feküdjek fel és tűrjem fel a ruhámat is, de egyelőre lefagytam azon, hogy izgatottan és megkönnyebbülten pillogtam, aztán halkan motyogtam Lewynek.
- Lesz kis breki...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekeztem kicsit összekapargatni magam és legalább annyira magamra erőltetni egy halovány mosolyt, hogy az üdvözléskor ne lehessen nagy probléma. Ez úgy nagyjából sikerült is, bár határozottan rosszul nézhettem ki. Éreztem, hogy kipirultam, mert hirtelen olyan kellemetlen melegség fogott el, majd el is múlt ez. Nem kavargott a gyomrom, vagy akartam ott helyben elájulni, de a önérzetem s a görcs az eléggé eltántorított mindentől. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy a vizsgálóasztal közepe felé csücsiztem és erősen szorítottam az anyagot magam alatt. Most sem voltam beszédes, Lewy pedig amennyire lehetett, ki is segített ebben.
Apót bólintottam a ő mondókája végén is, majd a figyelmem a doktornőnek szenteltem, aki lassan kezdte elmondani, mi a helyzet velem. Az annyira nem lepett meg, hogy valami nem stimmelt, hiszen még ha… szóval a lényeg, hogy voltak furcsa dolgaim az elmúlt hetekben, amik nem csak úgy megtörténtek velem. Persze ahogy egyre több és több tétel került felsorolásra a papírról é úgy lettem egyre zavartabb és idegesebb. Hol a férjemre, hol a hölgyre néztem, de végül az ölemen pihent meg a tekintetem mégnem kimondta azt a bizonyos pár szót, amire úgy vártunk.
Szinte éreztem, ahogy a csomó a tokomból visszacsúszik a helyére, vagy legalábbis eltűnik, miközben az agyam elég lassan fogta fel az elhangzottakat. A tekintetem a Drágán járt, aki felpattant és valahol a hajára sikló tekintetem találkozott a kékjeivel. Neltem egyet, de a mosolyom már lassan kisebb vigyorba kúszott, aztán a számra harapva éreztem meg a kezét az arcomon. Kicsit felé döntöttem a buksim is. Szülők leszünk. Igazik, ohanásan.
- Egy baba - ismételtem meg a mondat végét halkan. Aztán ahogy ő eltávolodott szépen elfordulva az ágyon feljebb csúsztam és elfeküdtem, felhajtottam a szoknyám is ahogy kérte a hölgy. A ruhát a felsőtestemhez szorítottam mindkét kezemmel, úgy feküdtem, még nem jött közelebb és nyomta rám azt a hideg zselés izét. Fel is szisszentem kicsit. Elmondta, hogy most meg kell nézni, a magzat él-e a papíroktól függetlenül, amitől egyből elég fehérbe váltottam megint, de próbált nyugtatni, hogy ez elég rutinszerű.
- Megnézzük, hogy fejlődik-e, mekkora most és mi a helyzet vele. - A vállam majdnem Lewy széke mellé ért, oldalra fordítottam a fejecském, majd rá mosolyogtam boldogan, igyekezve az iméntieknek a jobbik részét figyelembe venni, hogy aztán a képernyőre tekintsek. Hát, mindjárt lehet láthatjuk is Őt. Ahogy éreztem a nyomást, ami a hasamra telepedett a műanyagtól, kissé grimaszba csúszott az arcom, de nem szakítottam el a tekintetem a képtől.
- Úgy látom, minden rendesen halad. Az első trimeszter második felében jár. Ott, ha jobban megnézik látszik az a kisebb bogyós gyümölcs méretű folt, az maga a magzat. Nézhetjük a szívhangot is?
A doktornő kérdés közben rám nézett, bár én kicsit még az egész hatása alatt csak mosolyogtam magam elé, de valami választ sikerült kinyögnöm végül.
- Ühhüm, szeretném...szeretnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyikünknek sem volt könnyű eddig ez a nap hiába próbálkoztunk meg a legtöbb dologgal. Be kell vallanom, hogy mióta átléptem a küszöbét ennek a szobának, annyira görcsösen figyelek arra, mi hagyja el az orvos száját, hogy teljesen elfelejtettem egy-egy ütemben lélegezni is azt hiszem. Nem volt valami ideális, ráadásul percekig csak olyan dolgokat hallottam, amiktől nem éreztem magam okosabbnak vagy előrébb. Idő kellett, hogy bármit be akarjon a buksim fogadni.
Aztán jött a hír. Az arcomon elterült az a bizonyos mosoly, a tekintetem egyből a férjemét kereste és próbáltam azt látni, amit azt hiszem én is éreztem. Sikerült is. A tenyerem lassan a kézfejére csúszott úgy szorítottam kicsit az arcomhoz, mielőtt elmozdulhatott volna előlem. Nem akartam, hogy elmenjen onnan, vagy hogy megint olyan messze csücsüljön, de végül elengedtem a karját, amíg kicsit hitetlenül mondtam magam elé az egészet. Igyekeztem feldolgozni, hinni, hiszen már tény volt, már kimondta a néni. Biztosan gyermeket várok. Várunk. Nincs téves teszt, betegség, egyszerűen egy bogyónyi baba van. Majd lesz két lábikója, két kezecskéje, egy szép és okos bucija és boldog lesz. Legalább annyira, mint mi éppen.
- Tudom, baba. Egy baba. A mi babánk.
Ugyan bólogattam azt hiszem, vagy akartam legalább, de nem tuti, hogy sikerült, mert fel kellett közben feküdnöm az asztalra, de a mondandóm végén a fejem felé fordítva mosolyogtam. Beharaptam az alsó ajkam, aztán néztem csak a képre, amin a néni magarázott egy halom fura dolgot, amikből csak azt sikerült felfognom, hogy melyik pont a fontos. Melyik az, amiből bizony a kis brekink hamarosan nagy lesz és szép és baba.
- Te is látod, Lewy? Ugye igen?
Éreztem, ahogy picit hangosabban szólaltam fel és elé izgatottan, ezért el is hallgattam végül, de nem bántam az egészet. Vigyorogva forgattam a fejem közte és a néni mutogatós karja között, nem is törődve vele, hogy lassan kinyomkodja belőlem a szőlőlét is. Persze aztán jött az a tompa búgás, majd az a lüktetős hang, én pedig csak csendben bambultam a hasamat nyomkodó műanyagra. A balom felemelve húztam a vállamhoz, hogy a Szívecske ujjaira csúsztattassam, és finoman szorongassam. Már tényleg-tényleg van. Lesz. Ott lakik bent a pocimban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha hangeffektekkel lehetne illusztrálni érzéseket, most a zuhanó kavicsok kopogásától biztos keveset hallanánk, mert valami ilyesmi történt, miután kiderült, hogy minden rendben van. A lehető legnagyobban és úgy néz ki, hogy már csak idő kérdése, hogy a mini boldogságbogyónk gyarapodjon, majd egyszer úgy döntsön, hogy meg is akar minket ismerni. Lehet, hogy örülni rögtön tudtam, de kellett pár perc, mire tudatosult is mindaz, ami kiderült, mire úgy igazán őszinte és nagy vigyor csúszhatott volna az arcomra, ahogy ő visszacsücsült az arcomról elhúzva a kezét én meg elfeküdtem. Vettem pár nagyobb levegőt közben, úgy figyeltem, mit is tesz a néni. A mondatai nagyobbik részét nem igazán értettem, mert valami méreteket magyarázott meg rögzített, utána meg csak az erős nyomást éreztem többször, mai nem volt kellemes. De kettő vagy három után teljesen belebambultam a képbe. A leendő gyerekünkbe.
A tekintetem a férjecském felé fordítottam néha és egyszer még éppen ő is így tett, akkor olyan nagyon arcot ráncoló na vigyorral meredtem rá, majd vissza a pötyire.
- Ühhüm, nagyon piciii - húztam el a szót, ahogy izgatottan figyelgettem. Észre sem vettem, hogy néha a pipőm orrát is összekocogtatva mozogtak a lábaim, de mikor a néni is felfigyelt rá szépen abbahagytam, mielőtt baj lesz. De aztán ott volt az a hang, hogy bizony él, jól van, dobog a baba szívecskéje. Csak szorongattam a feltűrt szoknám meg életem szerelmének kacsóját, miközben a számat rágcsizva figyeltem. Éppen nem tudtam magammal mit kezdeni. Fel akartam kelni belebújni a karjaiba, vagy ugrálni, vagy nem is tudom. De úgy mindent. Láttam, hogy ő boldog én ettől is csak vidámabb voltam és nyugodtabb.
- Ott van, igen… lesz nagy ohanánk.
Mire legközelebb elfordultam a monitortól ő már fölém hajolt én felnevettem a puszira, aztán a doktornő adott papírt, hogy töröljem le a pocim, én pedig felcsücsültem, hogy ezt megtehessem, mielőtt visszaigazgatom magam a ruhába. Közben kérdezett valamit, hogy akarunk-e képet vagy videót, de nem figyeltem rá én csak vigyorogtam a hasam törölgetve a ragadós izéból néha felpillantva Lewyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem az egész gyomorgörcs, amit az orvoshoz érkezés és az eredmény várása okozott fölösleges volt. Egy részét kivéve, mivel az talán kijelenthető így, hogy kiderült mindketten mennyire szerettük volna ezt az egészet. Talán az is frusztráló lett volna, ha semmit nem vált ki belőlünk, vagy éppen ellenkezőleg, hogy azon izgult volna esetleg a férjecském, hogy csak ne most. De nem így történt, sőt, mindenre fény is derült.
Ahogy feküdtem a vizsgálóasztalon és a monitorra meredve lestem, majd hallgattam az apró, de gyors szívdobbanásokat csak aprókat szusszantam. Az arcomra letörölhetetlen vigyor kúszott és még a kellemetlen érzéseket is figyelmen kívül tudtam hagyni egy kis időre. Annyira pici volt az a pötyi, akit bemutatott nekünk a néni, hogy nem is igazán sikerült felfognom, hogy ott van, majd nagyobb lesz, aztán már alig fér majd el a pocimban. De már ott lakik, velem van, mindig. A fejem Lewy felé fordítottam, láttam, hogy ő is leragadt bizony, nem hibáztattam, nekem sem ment sokáig másfelé nézni, mondjuk figyelni se, szóval az orvos is háttérzajnak lett minősítve. Lehet beszélt hozzám, de kicsit el voltam kalandozva, de most igazán nem hibáztathat senki. A gyerekünk elrabolta azt és már imádtam érte.
- Boldog, bizony. Jahj, nem tudom elhinni… vagyis de, látom…de. Baba.
Semmi értelmes nem igazán akarta elhagyni a számat, pedig beszéltem is volna meg nem is. Csak összepréseltem az ajkaim mielőtt megint nagy vigyorral elfogadtam volna a törlőket, hogy a hasam megtisztítsam felcsüccsenve. Kicsit összekentem az alsóneműm meg a ruhám, de egy picit sem zavart a dolog. Közben csak a férjecske visszakérdésére eszméltem, és egy mit nem? Nyökögés után esett le, én meg csak oldalra billentettem a fejem. A néni el is ment valamiért, gondolom nyomtatni vagy dvd-t keresni, fene se tudja mit és hogyan csinálnak itt. Még picit bambultam le bárgyún a hasamra, aztán ahogy odalépett hozzám letettem a papírt, elengedtem a könnyű anyagot igazgatás nélkül és átkaroltam a derekát. - Én is, Nyuszó. Most már azt hiszem, szeretném azt a fagyit…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is sokat agyaltam a rágó kérdésén, azt hiszem eldöntetett, hogy az a reklamáció meg fog a részemről történni, idő kérdése. Ellenben a baglyok felmerülésére összecsúsztak majdnem a szemöldökeim, úgy rántottam össze őket kissé háborogva. Szerencsétlen madarakat kihasználják a varázslók. Folyton böködik, messze reptetik, nem etetik és gondozzák rendesen, de elvárásaik azok vannak. Szomorú.
- És állatbarátibb is. Szerencsétlen szárnyasokat úgy sajnálom mikor ilyen hosszú, nehéz leveleket is nekik kell kivinni. Én jobban örülök egy sms-nek agy egy e-mailnek - ráztam meg a fejemet még a témában. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni. Másrészt én se mindig voltam csiribucsiribá lányka és meg is maradtak azon szokásaim, sőt, jobb is, hogy vannak, mert a pálcával nem vagyok valami nagy ász. A hopp szerencsére nem ekkora gond, sőt. Amikor biztosít róla, hogy nem lesz baj, akkor megnyugodva mosolyodtam el és megfogtam a kezét.
A szemem lehunyva kezdtem koncentrálni, hogy ne legyen semmi gond, de még a megjegyzését sikerült meghallanom, de reagálni már csak az egyensúlyom visszanyerése után egy fába kapaszkodva sikerült. Nevettem, majd az ösvény és Dimcsi között járt a tekintetem.
- Nem, szóval keressük meg a sárga köves utat és lássuk merre vannak a repül makik!
Nem gondoltam komolyan, addig biztosan, még ki nem mondtam, de egyelőre a napi teendős listám kiemelkedő első helyén a kutyusok játszóparkja volt, ezért el is indultam a rövid kis útra vezetve Dimitrit is. Mutattam neki az egyik magasodó faház irányába, hogy arra megyünk, onnan már hamar látni és hallani fogjuk a kutyisereget, akik bizonyosan ebédelnek. Meg is lett, előbb, mint hittem.
- Biizony, kis édesek. Azt mondta a néni, akivel beszéltem, hogy ha jól haladunk, utána a közös játékba a tappancsosokkal is be szabad szállni… - jegyeztem meg csak úúgy, bár érezhető volt, hogy én mindenképpen maradni akarok majd arra is.
Lassan, de biztosan beértünk a kis házhoz, ahol köszöntve minket kaptunk kis névtáblákat, kutyusos mancsnyomdát a kézfejünkre és felszerelést. Megérdeklődték hogy festegetünk, vagy játékokat szerelünk össze és állítunk fel én pedig Dire néztem, hogy jobbra vagy balra menjünk.
- Kapitány, merre hajózunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába haraptam rá a szájacskámra, így sem sikerült nagyon moderálnom magam, de úgy éreztem most nem is igazán szabadna. Miért tettem volna? Hiszen olyan hírt közöltek, aminek a legtöbb nő sírva, nyüszítve örülni. Nos, én legalább lekorlátoztam a sok apró vinnyogásra és izgésre meg mozgásra. Bár ami késik ugye… Ennek ellenére egy pindurit jobban lefoglalt a pötyikénk mellett az, hogy Lewyt lesegessem. Annak ellenére, mennyire éreztem, hogy minden rendben van és az, hogy ennél nem lehetne ez így tökéletesebb, látni akartam rajta, amit én is éreztem. Az a vigyor, ami az arcára ült pedig mindent tisztán érthetővé tett.
- Olyan boldog vagyok - néztem rá a megerősítésére, pedig már a hárommal korábbi megszólalásnál is tudtam, tudnom kellett, érezni, mégis így volt az igazi. Szerintem a néni már teljesen értelmi fogyatékosnak titulált az újabb visszakérdéseimért, de ő csak bájosan mosolygott ránk, mintha meg sem lepte volna az egész. Bár ő biztos sok párt tett már boldoggá élete során, szóval nem hibáztathatjuk. Közben én megtisztultam, az orvosunk pedig elindult a dolgokért, amik jönnek velünk haza, ekkor pillantottam fel a férjecskére azzal a nagyon nagy, nagyon ragyogó, nagyon szép mosollyal. Ahogy átkaroltam a kezemmel a hátát cirógattam még hozzásimultam. Csak akkor hajoltam el picit, mikor a néni visszajött a kért dolgokkal, meg még mellé pár gyógyszerjavaslattal, amit ugyan elvettem, de kicsin múlt, hogy ne húzzam a szám rá. Úgysem tudom rendesen szedni, akkor sem, ha ma el kéne kezdeni. Szomorú, pedig a hajvitaminos mackókat már jól beosztom.
- Ühhüm, én meg megigazítom magam. Neeeem tudom. Finomat - határoltam be neki nagyon pontosan, de érezve mennyit segítettem csak az orrom alatt vigyorodtam el. Ugyan a monitoron már csak a kimerevített kép figyelt vissza még a férjecske intézkedett én még azt bambultam kicsit, ahogy a táskám szorongattam magam előtt bárgyún mosolyogva. Mert ugye felfogtam ám, anyuka leszek. Végül abbahagytam a sarkamon való billegést és ezt a kis bámészkodást is, hogy elinduljak ki és végre elhagyjuk ezt a továbbra sem szimpatikus intézményt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy hamar megegyeztünk, hogy szegény baglyocskáknak tényleg nincs túl jó sorsa, de ugye alternatíva nélkül nekik is dolgozni kell valamit, még ha nehéz dolguk is van. Csak szusszantam egyet a tényre, aztán inkább az útra és a kutyusokra koncentráltam. Szeretek segíteni, az, hogy nekik tehetem hab a tortácskán és még Dimcsi is remek partner ehhez.
Felnevettem, de nem volt semmi ártó szándék ebben, nem szeretheti mindenki a makikat. Mondjuk elég félelmetesek lennének akkor, repülő állatok a fejünk felett. Lehet én sem díjaznám közelről. Erre a gondolatra egészen meg is borzongtam, ahogy végig topogtunk a poros, kövek szegte úton.
- A közös játék jó, nagyon fognak tutira örülni, a mi kutyusunk is imád otthon - jegyeztem meg amolyan kis mellékszálként, aztán vigyorogva néztem körbe. Nem i tudom említettem-e már neki Voltot, hogy bizony van egy naaagy, fehér baba otthon, aki már nem is annyira pici méretű. Szeretem a tappancsosunkat, Lewy is, boldogság van így hármacskán, vagyis inkább három és felecskén. De ez más kérdés. Én közben haladtam, ahogy kellett, figyelve, hogy el ne veszítsük egymást Dimitrivel, a kijelentésére meg lelkesen dobtam az égbe a kezeim és mozgatva azokat lelkesedtem.
- Juhuu, menjünk - egyeztem is bele gyorsan, hogy aztán eszközök és segítség fejében megtaláljuk a helyünket. Láthatóan a bácsi nagyobb bizalmat fektetett a velem lévő férfibe, hiszen neki egyből megmutatta a komolyabb dolgokat, én meg kaptam ilyen összepattintgatni való műanyag részeket. Hát, nem fogok panaszkodni, de szívesen segítettem volna abban is.
- Szoktál máskor is így szerelni? Tudod… - célozgattam neki, mert nem akartam hangosan varázslózni meg muglizni. Engem sosem érdekeltek a nagy különbségek, de azt már megtanultam, hogy nem csacsogunk feleslegesen. - Én egyszer megszereltem anyával a csapot, igaz, másodjára sikerült, mert elsőre szétesett újra és úszott az egész konyha… de aztán csak meglett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Énekelhetném azt a bizonyos dalt, hogy ez az én napom, de nem volt ez egészen így. Tegnap este hazajöttünk, hogy ma, meg holnap délelőtt összecsomagoljunk és úgy néz ki, hogy bizony át is települünk Münchenbe. Ettől egyszerre voltam boldog és féltem is egy kicsit. Azért egy idegen országban lenni biztosan egészen más lesz, hiába jártam már ott többször, napokat is, ez egészen más. Nem ismerek ott szinte senkit és az is fura lesz, hogy mindenki németül beszél. ennek ellenére nem emiatt voltam egy kicsit nyűgösebb, hanem mert éjjel vihar volt én meg nem igazán akaródzottam így aludni, szóval délelőtt pótoltam volna, de beállítottak a nagyiék Pécsre és ha ők jönnek, akkor bizony nincs szuszi. Össze is szedtem magam, aztán szépen felöltözve bebattyogtam eléjük a városba. Lewynek délelőtt volt valami dolga, szóval majd estére jönnek át hozzánk, addig más program után néztek. Megreggeliztünk együtt, aztán nem hagyott a nagyi addig békén, még be nem mentünk egy boltba és nem néztünk nekem valamit. Nagy szájhúzás mellett kiegyeztünk egy szoknyában, ami a karomon lifegő papírtasakban pihen éppen. A kezemben az a kis golyós fagyi, én meg nagyban kanalazom, ahogy immáron egyedül ballagok. Ők elmentek kiállítást nézni én meg azt mondtam, majd itt megvárom őket a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megemlítettem a tappancsosunkat, láttam, hogy nem érdektelen, sőt, a pillants elég volt, hogy egy picit jobban kifejtsem, ha már csak így megemlítettem. Persze nem volt mellesleges infó, mégis most csúszott ki úgy igazán elsőre a számon. Meglepő módon sok dologról el szoktunk beszélgetni, de a magánélet szinte mindig elmaradt, ami jó is volt. Nem jöttek döcögők az eltérések miatt, és ő sem nézett rám - eddig legalábbis - furán semmiért. Annak ellenére, hogy nyilván tudta, hogy nem vagyok huszonnyolc éves, nem nézett le és úgy tűnt, szívesen beszélget velem.
- Egy fehér juhászkutyus, megmutatom várj - halásztam elő a táskámba rejtett telefont, majd feloldva pár perc alatt kivadásztam egy képet Voltról, meg a kedvenc kis mozgósomat is. - Svájci, azt hiszem, és Voltnak hívják, tudod, mint a mesében, pont olyan ő is. Nagyon okos. Tud pacsit adni, forogni, ritmusra ugrálni is már, meg két lábon párat előre topogni. Ja és tök ügyesen pitizik! Amúgy elég nagyocska már, mert tíz hónapos nagyfiú. A férjecskével szeretjük is nagyon. Lewy a izéke, ott tanul nálad. Ilyen varázsmókus, szociális mókus. Az a... nem emlékszem a szak nevére megint. De biztos tudod.
Mikor befejeztem, vettem egy nagy levegőt mert viszonylag egyben mondtam el kevés szünetkével, de azért nem gyorsan. Nem szoktam hangosan beszélni, így olyan kis csevegősre sikerült szerencsére. Még rá is vigyorogtam közbe, aztán eltettem a mobilt és már a feladatom fölött gondolkodva estem neki a játék összerakásának.
- Mit szoktál csinálni? Ilyen bútoros dolgokat? Mármint… az szokott fából - mondtam kicsit zavartan, mert lehet rosszul gondolom. Ha így is van, biztos kijavít. Közben elmeséltem a kis vizes kalandom, amire az ajánlatán nem tudtam nem felnevetni. - Hű, ez az ajánlat nagyon jól hangzik, biztos nem felejtem el.
Érzékeltem, hogy valami nem stimmel a nálam lévő játékkal, így a buksim vakarva nézelődtem körbe. Szusszantam egyet, majd Dimitri segítségével két köztes darabra rábukkantam arrébb, így sikerült elkezdeni a dolgot rendesen.
- Szerintem ez valami játék lesz, az a hálós meg ott oldalt az a hosszú cső lesz, tuuudod, amin át lehet kúszni, hát abba még én is mennék velük - közöltem nevetve, aztán szépen újabb darabot tettem a helyére sikeresen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit botorkálósan kerültem ki egy-egy kisgyereket, ahogy az utca közepén szaladgáltak, mikor meg rájuk szóltak én csak rájuk mosolyogtam. Nem hiszem hogy túl elrettentő szülő leszek egyszer, de nem is szeretnék. Szerintem én sem lettem rossz kislány, pedig anya se szeretett sokat fegyelmezni, mikor muszáj volt, hát akkor nyilván. De csak vigyázott rám, mert ez a szülők dolga. A szemem kicsit a pocim felé siklott, aztán csak újabbat kanalaztam a színes golyókból. Sárgadinnyés és vaníliás. A lehető legfinibb dolog, amit lehet kapni a színház után sétizgetve. Annyira bele is fordultam a kis papírdobozba, hogy épp csak annyi időm volt megtorpanni, hogy ne ütközzön a vállam egy másik nőnek... lánynak... egy Hajnának.
- Őőő... szia Hajna - köszöntem neki megilletődve leginkább a reakciójától, hiába tudtam minek is szól az. A kanalat visszaejtettem a papírtálkámba, ahogy zavartan néztem rá.
- Régen láttalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az emberek elég sokat bámulnak meg, főleg, akik esetleg nagyjából tudják is ki vagyok, vagy éppen mennyi idős. De ennek ellenére a poci mindig tekintetet vonzó, tudom jól. Én is gyakran néztem meg a mosolygós néniket a buszon, akik éppen csücsültek a topogósuk mellett és a nagy pocijuk megint ott virított. Szerintem aranyosak voltak, meg hát ohanát építgettek, az meg elég jó dolog. Aprót rántottam a vállamon és próbáltam visszamosolyogni, de kicsit megijesztett, hogy nem szurkált, nem bántott, nem kiabált és még csak nem is morgott.
- Ez nem dinnye, ez egy baba - jegyeztem meg kicsit mintha ki akarnám őt javítani. Így is volt tulajdonképpen, hiszen nagyon bántott, mikor ennek a tényét rossznak állították be. Sokan jöttek, hogy de jaj, baleset történt? Nem, ő ott bizony nagyon várt kis pöttöm és nem is teher, hogy terhesezzenek össze meg vissza, mint azok az öreg nénik két kávézóval korábban.
- Hát úgy a felénél az időnek - kezdtem picit fejben számolgatni, mert nem titkoltam, csak néha én is elfelejtettem, de ugye van az a kis könyvecske, amiben minden szépen benne van. Éreztem, ahogy méreget a szemével, nekem meg a szatyros kacsóm a pocimra csúszott, mintha csak megsimizném, hogy nincs baj, nem fog oda lyukat égetni a zöld lány, csak fura neki.
- Jól eltűntél, merre jártál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem sok ember van a mai napig, akiknek bátrabban beszélek, vagy nem érzem közben rajtuk azt, hogy bár befognám a számat. Volt már ilyen, akkor elég rosszul is éreztem magam. Azt hiszem ez már így is fog maradni, a kis pár lényecske, akik achi-babák, velük beszélgetek boldogan, másoknál meg…. Hát igazából másokkal nagyon nem is szoktam kettesben sem maradni, ha meg van más, beszél ő. Elég egyszerű megoldások ezek.
- Hm? Jaaa, nem, az előbb volt, mármint. Hm. Mikor megismertem már kviddicseztem, bár olyan rajongója voltam én is. Mondjuk ez se teljesen igaz, azaz hogy akkor ismertem meg. Igazából mikor elsőre találkoztunk még ő se volt kviddics sztár, az állatkertben voltunk sok éve, szereti ő is a jegesmacikat… Neked van barátnőd? Vagy feleség? Vagy nem tudom, kutyus?
Azt hiszem kicsit elszaladt a paci velem is meg a gondolataimmal, kicsit úgy elszáguldoztak egymás között. Egy ideje már tudom, hogy igazából öt éves voltam vagy hat, mikor legeslegelőször találkoztunk. És aranyos volt, meg kedves és rendes. Pedig a papi azt mondta, hogy a fiúk buták. Többnyire igaza is lett másokat nézve, de azért Lewyvel nem. Hát boldogság van, bárányfelhők, meg ugye állást kapott gólyánk is.
- Jól hangzik, én csak lefesteni szoktam őket a Papámmal, meg egyszer tapétázni is segítettem, de aaazt inkább hagyjuk - forgattam meg a szemeim a szabad kezemmel legyintve is. Az szabályosan katasztrófa volt. Olyan ügyesek voltunk, hogy egy konnektor se maradt, azt se tudtuk melyik alatt bújik meg a falban, szedhettük le. Meg ferde is volt. És buborékos. De kék volt, mondhattuk hogy tengeres!
- Egyszerűbb kicsit nem muglisan, ugye? Vagyis gondolom úgy gyorsabb és esetleg könnyebb is.
Az érdeklődésem őszinte volt, szeretem hallgatni azokat az embereket, akiket elég fontosnak tartok, közben vigyorogva haladtam a darabok egymásba illesztgetésével és már körvonalazódott a feladatunk vége is, legalábbis ennek a színes csodának bizonyosan hamar egész formája lesz.
- Te sokszor szoktál amúgy segíteni? Mármint nem kutyusoknak, hanem úgy bárhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahol az állatkert eszembe jutásánál én is elvesztettem kicsit a saját fonalamat. Na nem mintha én ne tudnám mi és hogyan volt, illetve egy időben nem voltam képben, de az nem számít. Gondolom senki nem emlékszik csak úgy minden emberre, akivel egyszer összefutott. Jó, életed szerelmére illene talán, de akkor még azt sem tudtam, hogy az mi, meg azt se, hogy ő olyan lehet. Senki nem mondhatta meg előre, buta és undok fiú lesz-e, mint a papi szerint mindegyik. Nem az lett, sőt, szerintem nagyon rendes és okos is, meg most már nem csak egy fiú, hanem az a nagybetűs. Aki gyűrűket húzott az ujjacskámra és szeret. Meg a brekit is fogja a pocimban én tudom. De ez egyelőre még csak a mi kis titkunk.
- Motor? Olyan nagy? - érdeklődtem kíváncsian, ahogy az előttem heverő darabokat szortíroztam. Kevének is van, egyszer vitt is vele, de megígértette, hogy anyunak nem szólok, szerinte totál kiakadt volna. Nem értem miért gondolhatta ezt, mikor attól majdnem hullott a hajacskája a felnevelőmnek, hogy rollereztem az úton. El is engedtem a témát, van-e néni az életében, biztos nem szeret róluk beszélni, akad olyan is. Anya se szeret, nem tudom Dimcsi pontosan mennyi idős, de lehet hasonlóan gondolkodnak, mert úgy kábé ő is annyi lehet maximum és tanárok is mind a ketten.
- Nem szereted? Te is rosszul jártál már vele? Mondjuk én se csípem azóta, elfáradtam és még szép se lett. Másnap hívtunk inkább festőt, mert a mami azt javasolta. - Mert ugye nálunk, ha a nagyi valamit ajánl, akkor azt erősen teszi, és mintha parancsszó lenne, a papi úgy teszi meg. Néha nem tudom eldönteni, melyikükön állna jobban az otthonka. De ezt nekik sosem mondtam, szeretem őket így. - Ezt meg tudom érteni, mármint annyira összehasonlítani nem, mert én kevésbé pálcikázok, én jobban bízok a kacsóimban.
Ahogy egyre többet csacsogtam, úgy a kezem sem állt meg, és lassan minden darabot sorban átadtam, hogy az utolsó koppintásokkal is összeálljon és lassan felkelve arrébb is húztam, hogy majd a helyére lehessen állítani. Közben jött pár kisebb doboz, mait mikor kinyitottam, láttam, hogy olyan fogtisztítós rágóka van benne, szóval nem pisztergáltam, biztos elkeveredett. Azonban már lehetett hallani pár kutyuskát ugatni lelkesen a közelben, valószínűleg ők már sétáltak volna és felfedezték volna a helyet ilyen félkészen is.
- Ez nagyon jól hangzik, akkor te egy igazán jó ember vagy. Szívesen elmennék egyszer olyan ételosztós segítőnek is, vagy a nénikkel kártyázni. Amúgy csak a ruháimat szoktam elajándékozni, amik már nem kellenek, azoknak, akiknek szükséges. Örülni szoktak - mondtam végig picit elbambulva pár fémdarabon, amik sehogy nem akartak illeszkedni, nem nagyon tudtam hova valóak.
- Kár, hogy a menhelyeken én még Stitchet sosem láttam. Én befogadnám őt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kedvelem Dimcsit, nagyon vicces és rendes figura, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint az, ahogy rám nézett, miután rákérdeztem a járgánya milyenségére. Jó, Kevétől már pontosan tudtam, hogy nem szokták értékelni a hozzáértő motor, autó és hasonló nagy dolog tulajdonosai, ha furikat feltételezik az ember, de szerettem volna biztosra menni. Olaszországban vannak azok a kis cuki motorkák, lehet olyan van, nem hibáztatnám, az is vicceske lenne. De nem, felvilágosított már, hogy nem olyan, amire el is vigyorodtam.
- Mimimi? Repül is? Mármint rendesen, mintha seprűn suuuh-suhhh-suhh - imitálom a kezemmel is a levegőben a mozdulatokat, pont úgy nézhetek ki, mint aki most tanulta a hangokat és élvezi használni, mindegy is. Nem mondhatnám, hogy nem tetszett a dolog, tökre mókásnak hangzott, aztán a felajánlásra, meg arra, hogy nem jó fogott hozzá csak felnevettem. Nem igazán a lezuhanós maradt meg az előző mondatából is.
- Nagyon rendes vagy, és jól hangzik, még így is, majd meglátjuk - vontam meg a vállam vidáman, mert hát ki tudja előre? Simán lehet, hogy legközelebb… ühm, nem, az valószínűleg nem most lesz. Lewy még a görkorimat is eldugta amint hazaértünk a doktorbácsitól az első ultrahang után, nem vagyok biztos benne, hogy nagyon értékelne egy ilyen lezuhanós, repülős, motorozós délutánt velem meg a brekivel a főszerepben. Én se akarok a pindurkának a pociban rosszat, de már azt sem értem a saját kerekeimen miért nem gurulhatok még egy kicsit.
- Hihihi… ez szerintem csak emberi dolog, nem függ attól ki és micsoda - mondtam, miután összeszedegettem egy papírtasakba a szemetet, ami felgyűlt körülöttem. Közben persze, ha már a módszerek, szóba jött a varázslás is én pedig lehunyt szemekkel sóhajtottam egy picit, ahogy bólintottam aprókat a visszakérdésre. Pálcika, bizony. Mióta megismertem Benjiéket és elkezdtünk rendesen, talán egy egészen kicsit már olyan igazi tesósan beszélni, kisült, hogy mindkettőnkből kispórolták az erőt és a hozzáértést. Neki se megy túl határozottan, nekem meg pláne. Ha elméletben jól is állok, gyakorlatban mindig két lépéssel legalább hátrébb vagyok, mint mindenki. Abban nem kételkedem, hogy mennyire jó dolog is ez, szeretem nézni, mikor más ügyes.
- Tényleg elég menő, csak nem mindenki tud ugyan úgy haladni, így még nem használjuk annyit szerintem - adtam magyarázatot, bár amilyen kis kusza lett, biztos érződött, hogy nem igazán az vagyok, aki a többieket várja, inkább, akire várniuk kellene. Nem lehet véletlen, hogy visszahúzok az otthoni dolgokhoz. Például, mikor egyedül vagyok otthon, egyáltalán nincs semmi varázslás. Törölgetek, söprök, pakolgatok a kacsóimmal, jó az úgy.
Közben nagyon ügyesek voltunk, és előbb be is fejeztük, amit ránk bíztak, mint bárki más, én meg elégedetten figyeltem, ahogy Dimitri a kész művét próbálgatja. Jól éreztem itt magam, a kutyák mi mást hozhatnának ki az emberből?
- Jahj, nagyon komolynak hangzik a néni, de nem gondoltál rá, hogy direkt volt? - döntöttem oldalra a buksim. Nekem ugyan eszem ágában sem lenne ilyet kérdezni, de Lewy valamelyik csapattársa egyszer mesélte, hogy vannak ilyen heccből ruhaelnyerős lányok. A férjecske meg azt mondta ne foglalkozzam vele, nem is értem. Elengedtem a témát egy legyintéssel, hogy aztán a kutyusokat figyeljem.
- Hát, nekik is kell valami szórakozás, de remélem ők nem az asztroTV-n lógnak, én nem hiszek azoknak a jósoknak meg látóizéknek… tök furák. Meg egy műsorban egyszer a művirágot is felgyújtották. - Szerintem senki nem akarja tudni, miért vagyok így képben, de a lényeg ugyan az. Megköszörültem a torkom, ahogy a talpaimra pattantam, miután a körülöttünk járkáló lányka mondta, hogy már minden feladat elkelt szerencsére, de a kutyusok ráérnek. Én szívesen mentem volna, szóval megvártam még Dimitri eldönti, aztán eszerint indultam el mellette topogva. Hát, ezért is jöttünk a segítés mellett, a kutyusoknak is kell valakinek jó napot szerezni, én pedig tökéletesnek érzem erre magam. Angyalkák ők tappancsokon, méghozzá négy darabon. Azt hiszem a nap további része kellően boldog lesz mindenkinek, akárhogy is történjen már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rettenetesen nehéz volt a reggel, és ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon sikerült felkelni. A puszimért igen, mert az fontos volt, de Lewy elég korán elment, mert edzése volt. Klara valamiért nagyon nem volt jól, biztos fájt a pocija, de most először nem igazán akart éjjel alukálni, szóval sok éneklési és mesélési volt, mire én majdnem, de ő leginkább semennyire nem akart aludni. Én nem szerettem volna, ha rossz neki, simizgettem a hasát, ringattam és még járkáltam is vele, meg próbáltuk csendesen művelni, hogy aput ne keltsük mindig fel. Tudtam, hogy ő megy reggel, így nem volna túl jó, de nem mindig sikerülhet minden ugye.
Az éjjel ellenére azért a babahangokra, ami szerencsére nem sírás volt kikászálódtam az ágyból, aztán magamhoz véve a pindurkát lecsücsültünk a reggelihez. Ő evett, aztán még a kis szőnyegén nézelődött Volt is megkapta a hamit és én is kerestem magamnak. Lewy azt mondta, ha tényleg annyira szeretném, cucukajázni kell, szóval olyan furi müzlit ettem. Leginkább olyan volt, mintha áztatott papírt rágcsálnék, a pocim korgott is, és biztos voltam benne, hogy fog is. Szóval ennek tudatában szedtem magunkat össze, kiengedtem a kutyuskát hátra egy nagy puszi után, majd felöltöztünk és elindultunk sétálni és vásárolni. Megígértem az egyik néninek az utcában, aki nehezen tud egyedül bevásárolni, hogy ha már nekünk is kell, elkísérjük a piacra, így is lett. Ha minden jólmegy pont hazaérünk mindennel, mire az apuci is.
- DIMCSIIII - kiáltottam el magam egy ismerős alak felé, bár nem sok fogalmam volt, hogy nem-e tévedek. Éppen egy cukkinit ölelgettem és egy brokkolit félkézzel, ahogy a babakocsi mögül integetni kezdtem. Kedvesen bezacsizta nekem a férfi, kifizettem, aztán beletéve a Stitchekkel tarkított fehér hátimba azt átadtam a néninek is a magáét meg a visszajáróját is elkértem neki. Elmesélte, hogy nem látja jól miből és mennyit vesz, meg mennyiért. Szívesen segítek neki, de a matekban való gyakorlottságom inkább nem feszegettem. Azt mondta körülnéz a kenyereknél, én pedig a babakocsiba kapaszkodva mentem tovább a gyümölcsök és a vicces seprűlovaglós ismerősöm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokan furcsán méregettek engem, biztos az lehetett a fura, hogy szerettem, ha Klara a kezem ügyében van, így a répákat és a zellert is felette hajolva mutogattam a néninek zacskózásra, amikor meg a cukkinit válogattam, csak addig engedtem el a fogókát, még integettem lelkesen. Már egy csomó zöldséggel és segítéssel magam mögött indulhattam tovább, jól megnézve a gyümölcs részen a felhozatalt. Nagyon szép grépfrútok voltak és citromok, szóval abból is kapkodtam fel egy zacskóba, ahogy vártuk az érkező ismerősünket.
- Iiigen, én… vagyis mi - erősítettem meg széles vigyorral, ahogy félre álltam egy résben két placc között. Az emberek morcik, ha babakocsit kell kerülgetni, nem is tudják mekkora kincs szuszókál odabent. - Ooolyasmi, vásárolunk otthoni hamihoz, meg az egyik szomszédnéninknek segítünk.
Még elmeséltem az itt létem okát, ahogy láttam, hogy a kocsi fölé hajol, maximum a kicsilány álmában kapálózó kezecskéit és csukott szemeit, ha látja, mert eléggé beöltöztettem. Magamat már kevésbé, de ő neki még nem való ez az idő. Mintha nem tudnám magamtól, úgy kapom minden reggel Lewy és az én anyukámtól az időjárásjelentést a város másik feléről.
- Köszönjük szépen jól, nagyon okos baba, sokat alszik is, egy-két kivétellel meg hasonlók… - mondtam, bár még mindig nem voltam mindig képben mit illik elmondani ilyenkor róla. Ő egy pici breki, neki ez a dolga. Enni, mosolyogni és aludni. - És veled mi újság? Te is vásárolgatsz vagy csak útbaesős alma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A mesélésem közepében éppen meglátta és szerelembe is estem egy fürt szőlővel, és úgy rémlik, hogy ezt mintha nem is akartunk volna venni, de pont jó lesz holnap a reggelihez. Ha marad. Szóval azt is kértem az eladónénitől lopva egy szemet, aztán pislogtam nagyokat Dimcsire. El nem tudtam képzelni, hogy a nénik ne fogadják el a segítséget. Persze felén is volt, aki annyira nem kedvelt engem mondjuk, vagy azért mert furán méregetett már pocival is, meg fiatalnak mondott; vagy azért, mert a boltban kinézte Lewyt az unokájának, és utána megtudta, hogy ez eléggé nagyon biztos, hogy sosem fog megvalósulni.
- Hogy-hogy nem kedvelnek? Nem mindenki, de szerintem kedvesek. Szoktam néha beszélgetni velük, mikor megyünk sétálni Volttal vagy Klaraval. Néhányuknak csak jól tud esni, ha elmesélhetnek mindent - nevettem fel végül, ahogy szépen elpakolgattam a gyümölcsöket is a zöldségek mellé. Más azt hiszem van is otthon innen. Vagyis nem, de egyelőre nem vettem a bátorságot arra, hogy a nem messze lévő gesztenyéből kérjek. Nem lenne vicces megint nézni, ahogy a férjecském összepréselt ajkakkal úgy tesz, mint aki elfojtja a nevetést, közben csak fokozatosan tör ki belőle. Gonosz dolog felhánytorgatni a dolgokat! Csak megtörtént.
- Igen, teljesen egészséges, ügyesen növöget is, sőt, ügyesebben is, mint pont kéne. Vagy időben, nem tudom, szerintem a babák nem egyformák - vakargattam meg a babakocsit fogó csuklóm, ahogy elgondolkodtam. Vannak babák, akik ennyi idősen még nem csinálnak semmit, ő már egyedül átfordult meg kitartogatta a buksiját is, nagyon szép és csodamesés kislány. Szerettem mindezt végig is nézni, ha valamiről véletlenül lemaradtam volna, azt hiszem rosszul is esett volna. Nem tudtam már úgy elképzelni, mint sok más lány-nő-néni csinálja, hogy a babájukra más vigyáz ők meg erre és arra csámborognak.
- Hát, ha hasonló, mint régen a suliban, akkor az sem lepne meg, ha néha a dolgozatok is jobb nasik - fintorodtam el kicsit, mert emlékszem, ahogy egészséges, sportos hami címen valami zöldturmixolt dolgot öntöttek a manók a tányérba, aminek olyan illata volt, mint az autóguminak. Nem is akartam tudni, mit tettek bele. Mai napig állítom, hogy ez jogos bosszú volt tőlük, szegények csak dolgoznak és dolgoznak, sose köszönik meg nekik. Közben elindultam a kocsit tolva, mert a szűk sorokban ácsorogni sok dolog, csak nem szimpi a húznivaló, kicsikocsis néniknek. - Már nálatok is vizsgaidőszakos láz van, nem? Lewynek is lesz vizsgája?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A pletyka nem szép dolog - tettem hozzá gyorsan, ahogy megkaptam a nénitől a gyümölcsöt én meg ügyesen el is pakoltam azt, azt hiszem nagyjából minden megvan, amiért jöttem. A gesztenye pedig… én úgy döntöttem nem kísértem az otthoni kinevetést, szóval csendben be is fejeztem a bámulását és inkább a pindurit kerestem én is, ahogy Dimitri. Bár pontosan tudtam, hol is rejtőzik, én csomagoltam be a brekit, olyan volt, mint egy jobb burrito szegény.
- Nem bizony, azt mondta a védőnéni is, hogy ő nagyon-nagyon ügyes, a második oltásnál nem is volt olyan nagy hiszti és sírás, mint más kisgyerekek szoktak - meséltem el büszkén, mert tényleg az voltam, pláne magamból kiindulva. Nagyon nem szeretem a tűket, mindig a sírás kerülget, mondjuk az elsőre mikor mentünk, én is ott bőgicséltem vele, biztos nem voltunk valami szép látvány, de Lewy mindenki kezét fogta és rendben voltunk. Szóval ő már nálam is bátrabb, van is minek örülni. Csak vigyorogva bólogattam én is a beszédre, olvastam én is, hogy lassan, de biztosan majd ad hangokat és minden jön magától.
- Nem tudom, én még a suliban tanultam rendesen, ilyen sportétrendünk volt és külön kaptam, az azért ehető volt, de sokat panaszkodtak a többiek.
A manók kérdésében nem voltam túl járatos, bár mikor még DÖK-tag és elnökhelyettes voltam, felmerült, hogy segítünk nekik plusz szabadnapot kiharcolni a szüneti időre, meg jobb bánásmódot, mert sokan nem kedvesek velük. Sajnáltam a kis lényeket, mert azért mégis csak igyekeznek tenni értünk, aztán bumm, csak taposnak a lelkükbe is, néhányan meg rájuk is. Kegyetlenség és szomorú.
- A tea jó, azt szeretem, meg meleg is, bár ma pont nincs rossz idő, de sosem jön rosszul - mosolyogtam rá az unikornisos pajtimra, aztán vissza is vezettem a tekintetem a babakocsiba. Valahogy jobban éreztem magam, mikor folyamatosan látom, mi is a helyzet vele. Csak vigyáztam rá, nem akartam én semmi bajt abból, ha kimozdulunk, de vannak rosszakarók a világban. - Rendben van, ott a néni, ahogy látom ránk vár ott, de elég őt a buszig, mert ott mindig egyedül közlekedik, a nehezeket meg majd úgyis mi visszük neki haza, az a tea után is belefér - mondtam Dimitrinek, aztán babakocsistól elindultam a déli kijárathoz a pályaudvar felé, ott mindig kevesebben vannak és a buszmegálló is közelebb van.
- Nem, ő nagyon okos és ügyes, tanít is, meg nekem is segít, meg még játszik, meg üzlet, meg apuciskodik meg minden. Szakdolgozatot is írt, azt hiszem az az volt - gondolkodok el a homlokom ráncolva. Mindig figyelek a szívecskére, de ezeket sose tudom megjegyezni. Idő közben beértem a nénit, akit gyorsan bemutattam a tanár bácsinak, majd a kis húzogatós kocsijába raktam a könnyű és fontos dolgait, nincs is neki sok igazából. Megköszönte, még meg is ölelt, aztán elindulhattunk a buszmegállóhoz, onnan még integetett, majd Dimitrihez fordultam, hogy indulhatunk-e. Ekkor gügyögött fel a brekilányka is a ruhahalom alól, hogy felébredt, de egyelőre csak ismerkedett a friss levegővel, meg próbálta magáról letolni, ami nem tetszett neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nénik helyzete furcsa volt, nem mindig értettem én sem, rám miért nézett egyik vagy másik csúnyán. Volt egy, aki mindenáron átküldözgette hozzánk a lányát, aki olyan idős, mint Lewy szerintem, hogy a bátyusomat keresse a sütijeivel. Én meg párszor kedvesen elmondtam, hogy a bátyám nem is itt él. Na nem mintha rá tartozna, hogy Benji hol van és mit csinál. Aztán kiderült, hogy ő a férjecskémre gondolt. Akinek nem is a húga vagyok. Én meg nem voltam boldog, szóval onnantól én jártam a boltba, ahol meglepően sokan nem engem vártak. Ez nem szép dolog! Eléggé mérges voltam, olyan szörnyisen és féltékeny is azt hiszem, de ezt megtartottam magamnak. Aztán megnőtt a pocim és megjött a brekilány, már vele költözgéltünk némileg vissza és mostanra mindenki megértette, hogy ez így szép és jó és mi szeretjük egymást, nem várja életem szerelme más lányok jelentkezését, mert a néninek éppen van egy szabad lánya vagy unokája. Inkább én is a babukám figyeltem a kocsiban.
- Hát, igaz, valami olyan, amit elmondana és rossz, mindenkinek van, nem csak a manócskáknak. Bár én azt sem értem, ők miért kell dolgozzanak, nem is igazán hálálják ezt meg nekik, mai nagyon szomorú - biggyesztettem le a szám. Ha Lewy mondjuk sokkal aranyvérűbb lenne vagy hasonló, én akkor se élvezném, ha otthon is manónk lenne. Elég ügyes vagyok összetakarítani, ha főzni még nem is megy expert módon. Majd eljön az is, igyekszem.
- Mi? Neeem, nincs, pedig biztos jó lenne, mert akkor még többet lehetne velünk. Nem igazán van ezen kívül másra ideje, de azt hiszem ő már megszokta vagy hasonló - gondolkodtam el kicsit. Igazából szerintem se nem jó, se nem kényelmes, de sok dolgot szeret csinálni és egyelőre még sikerült is összehangolni, de minden más a jövő zenéje ugyebár. Ezt mondjuk a néninek nem mondanám, mert ő eléggé már korban van hozzá, hogy ne várogasson csak úgy nagy időket, mi sem várattuk meg. Elvettem tőle, ami nehéz volt, segítettem összerakni, mai sürgős és könnyűcske, aztán mentünk is a buszhoz. Mi is sokat szoktunk utazgatni a brekikével, bár a legtöbbször ezt nem hagyják. Nem túl kedvesek az ilyen helyeken, meg nem segítenek és összenyomnak. Pont ezért, ha apu itthon van ő, ha meg nem, akkor vagy az anyukám vagy Lewcsié fuvarozgat minket. De ez nem lehet így örökké, hiába mondom nekik, mintha a falnak beszélnék.
- Pillanat - mondtam, aztán még felpattintottam az egyik kerekecskén lévő fékezőt és már toltam is a kicsi hercilányt a teázó felé, aki gügyögve mocorgott, úgy tűnt jobban érdekelné a világ, mint pár réteg takaró. Meg tudom érteni. Mikor megérkeztünk beügyeskedtem az ajtón magunkat, szerencsére nem volt olyan szűk, aztán egyből mutatta valaki, hogy ott oldalt kényelmesen el lehet férni kocsisan, ücsörgősen és mindenhogy, így arra indultam. Beállítottam egy félreeső részre a kocsit, aztán még Dimitri is utánunk jött, kitakargattam a picit. Csak akkor csücsültem le, mikor őt kiemelve már az ölembe tudtam venni. Lehúztam a pufi ruci cipzárját és a felső testecskéjét kibújtattam, úgy tartottam a karommal megtámasztva a fejét és a hátát kicsit fekve és ülve is. Olyan apróka még mindig. Akkor lépett oda hozzánk egy kedves lányka az ajánlattal és hogy mit szeretnénk.
- Én egy vaníliás feketeteát szeretnék kérni, ha lehetne - emeltem rá a tekintetem mosolyogva, aztán Dimitrit figyeltem még a brekike is az ölembe a nagy, szürkés szemeit felé fordítottam. Még nem olyan csodamesés a látása, de tudta merre kell, okoska. - Te nem szoktál amúgy nagyon unatkozni? Mármint az egyetemen, ez a tanítás nem hangzik olyan nagyon csudividámnak. Meg szórakoztatónak se. - Lewynél se érzem annak, de ugye kinek és mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Képtelen voltam nem elkuncogni magam a megfogalmazásán, én sosem tudtamm vicceskedni sem ilyeneken, nem annyira vagyok menő a nagy szavakkal, de sejtettem, hogy megint ugyan ott járunk. Igazából én tényleg sajnáltam a manókat ő pedig átlátta a problémájukat, szomorú, hogy van nekik.
- Szereti csinálni, élvezi én meg örülök neki - vontam meg a vállam mosolygósan. Biztos sok olyan lány van, akik ezt nem annyira tartanák jónak, sőt, ott van Luca, szerintem fordított esetben nem annyira tudná kezelni, ha magára maradna néha hosszabb időre önhibáján kívül, meg ezt se, ha a hozzá legközelebb álló is annak teszi ki magát, aminek ő most. Furcsák voltak Lewyvel, hogy maguk sosem féltik, minket meg nagyon. De ez a varázslósport nem egy muglis golf, van is mitől tartani. Az ezen kívüli dolgok meg… hát nem kell mindennek örülni, de ott kell lenni és támogatni a másikat. Én ezt tanultam, ebben cseperedtem fel, anyu is mindig ezt tette velem, vele pedig a nagyiék. Bármit akart megvalósítani, hagyták neki kipróbálni magát és együtt szurkolták ki a sikereit. Neki festőként, nekem táncosként volt pozitív élményem.
- Ó, és kérhetek forró vizet, csak simán, ilyen kis tálkában, úgy ekkorában - mutatom a lánynak, aki miután a cumisüvegért nyúltam azt hiszem megértette miért kérem és bólogatva ment is a rendeléseinkért. A babát hámozgatva ki tettem fel a kérdésem, aztán hagytam, hogy a pici kezeivel elég koordinálatlanul, de nyúlkáljon az enyém után, vagy a kis cumitartóján lifegő rágókákért.
- Mármint… én csak magára a tanítós dologra gondolok. Újra és újra ugyan azt előadni gondolom azért nem akkora élvezet - néztem rá, mert nem akartam én ezzel leszólni az egész tevékenységét. Mikor együtt mentünk ezt-azt csinálni is pontosan tudtam, mert élveztem, hogy nagyon jó részei vannak annak, amivel foglalkozik. Szeretek segíteni, és örülök, ha mások is, együtt sokkal jobb minden. Mosolyogva pusziltam a hajpántos, mini babahajas buksira, ahogy felfelé nyúlkál a szám felé a karjaimon fekve, aztán elkapva a kiköpéstől repülő cumit figyeltem Dimitrire - meg a mini hanghatásokra. Közel sem voltak még rendes hangok, hiszen még elég pindurka.
- Az önkénteskedés jó, sokan nem vágnak bele, mert egyedül nem tudnak vagy nincs bátorságuk… pedig ez nem is olyan nehéz. Én se vagyok olyan merész, mégis sikerült. Mostanában merrefelé segítettél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretek az ohanáról beszélni, az olyan szép és szeretetes az életembe, sokáig tartott mire tényleg ennyire jó lett minden, bár lehet másnak még tovább, de nekem ez is annak tűnt. Emlékszem, hogy még nem tudtam írni, csak lerajzoltam a Mikulásnak, hogy bizony ezt szeretném Télapóra kérni. Meg utána a Jézuskától és a húsvéti nyuszitól is minden évben, csak lassan megtanultam levelet is írni. Ennyiben változott. Húsvétkor lesz két éve, mikor az utolsó ilyen levelem lett, de az sem olyan volt már, mint a többi. Ott készültem éppen végleg a férjecskéhez költözni, na meg Volthoz.
- Mindenfélét. Lewynek szurkolni, festek meg csinálok apróságokat otthon, meg új dolgokat álmodok meg a Bee Happy-be. Szoktam egy csomót főzni mostanság, sütni eddig is tudtam, de a főzés nem volt egyszerű, de már tök sok megy egyedül. Meg jáááátszunk, soookat, egész nap, mikor lehet - vigyorogtam rá az ölemben tartott minikére, meg ugyan ezt tettem volna a négylábú fehérkével is, de ő otthon van éppen. Vár minket haza. Aztán a mosolyom is elillant, ahogy felfogtam a második kérdését, csak meredtem rá, talán kicsit ijedten, mintsem döbbenten. Nem akartam, hog eltörjön a mécses, de sok jó kedvem nem volt a dologtól.
- Mi? Nem lesz rám szüksége? De miért ne lenne? Még meg kell tanulnunk beszélgetni, meg előtte mászni, járni, futni, rajzolni, színezni, tapsolni, táncolni… mindent is. Ez nem olyan, ami, ha már tud egyedül megfogni egy kanálkát abbamarad - ráztam a fejem tiltakozóan, mert ilyenről hallani se nagyon szerettem. Nem azzal volt a baj, hogy kérdezgetnek dolgokat az emberek, inkább, hogy sokan bele se gondolnak, hogy de most jó minden. Majdnem. Nyilván van, amit csinálnék, de ehhez nem kell őt félretenni, vagy majd a többi brekinket, ha lesznek.
- Majd talán, ha kicsit könnyebb lesz együtt, akkor megint fogok táncolni, de azt vele is lehet, nem kell ahhoz magára hagynom őt. Szeretem, ha velem van, meg otthon is lenni vele. Ha lenne tesója, akkor vele is szeretnék… azt mondták ez unalmas, pedig nem, én imádok ott lenni vele.
Kicsit azt hiszem ezzel értettem meg azt is, ő miért nem unja azt, amit csinál. Szereti, őt szórakoztatja és egyáltalán nem érzi valami száraz tehernek. Nekem sosem voltak nagy karrierterveim, mint mondjuk Hannahnak, vagy olyan hírességé válni, mint Lewy és Sebby. Persze, sikeres akartam és akarok is lenni a tánccal, de már nem az van a legeslegnagyobb kívánságos helyen. Nem lennék csalódott, ha csak kicsit sikerülne megtartani belőle. Mikor vártam Klarat is táncoltam, most is már, mióta szabad. Csak a versenyek nincsenek.
- Mit fogsz csinálni akkor tíz év múlva? - érdeklődtem tőle, miközben jól kiveséztük, hogy az emberek furák. Nem értettem sose azt, miért hiányzik sokakból a segíteni akarás. Meg rengeteg mást sem, de ez nem erre a lapra tartozik. Közben megjött a forróvíz és a tea is, én belefektettem a cumisüveget a vízbe kicsit, közben meg elnyammogtam a kis kekszet, ami a teámhoz járt, bár eléggé picivé zsugorodott a pocim belegondolva még mindig abba, mit Dimcsi kérdezett. Nem lesz rám szüksége, ez szörnyen hangzott.
- Gondolom jobban örültek, hogy volt kivel beszélni és a sütinek, mint a festéknek - gondolkodtam el, de ebben a feltételezésemben majdnem biztos voltam. Pontosan tudom mennyire imádnak beszélni, bárkivel és bárkihez. Közben figyelgettem a tejecskét, ami lassan úgy nézet ki meg is melegszik, legalább annyira, hogy az már finom legyen a minikének. Majd otthon eszizhet rendesen ő is tudja, mindketten várjuk.
- Biztos van pár vicces is, nem zavarta őket a képkészítés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon-nagyon-nagyon kellemetlen volt, ahogy át kellett magam préselni a tömegen, meg még a pocira is vigyázni, meg arra is, hogy gyors legyek. Rendesen olyan volt, mint ahogy a kommandósoknak kell működni. Pedig nekem csak nagyon kellett már pisilnem, szóval Lewy szépen bement nyuszikat simogatni Klaraval, anyuék meg fotózgattak meg össze és vissza vásároltak olyan dolgokat, amihez a pinduri még hozzá se tud szagolni, ez még nekem is értelmetlen volt. Persze, kóstoltattam már vele nutellát mondjuk, csak picikét, de ettől még nem fog egy szatyor csokinyulat és tojást megenni.
Nagyot sóhajtva törölgettem a megmosott, vizes kacsóim, ahogy a tömeget nézegettem, merre is van az én ohanám. Éppen kiszúrtam Levendula ronda táskáját - persze neki nagyon megdicsértem, hogy mennyire aranyos, mert amúgy az, meg örülök, ha neki tetszik, ettől még a színe olyan, mint a libakaki - és el is indultam felé, amikor egy nagyon ismerős tetoválásra lettem figyelmes. Kis vinnyogással vetettem magam lesből Kevura, jól megszorítva őt. Bár mintha nagyobb lett volna, de ezzel nem foglalkoztam.
- Sziiiiiiiiia, jaj de jó, azt hittem már elmentél. Hol vannak a picik? Még nem hoztad el őket? Nyuszit simizni se? - támadtam le egyből a kérdésekkel őt, miközben nézelődtem, hátha meglátom a kislányom meg az apucit, de egyelőre nem szúrta ki. Biztos nagyon bejöttek a nyuszik, nekem is be szoktak és akkor ott ragadok. Ú, mi ez a jó illat. Jaj…
- Most mész Gracehez is? Otthon lesznek a gyerekei? Tényleg, azóta megtörtént…? - kérdeztem kíváncsian közel is hajolva. Tudom, hogy nem volt akkora titok, de megkért, hogy ne reklámozzam még Lewynek se. Pedig ez tök cuki, szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mindig vagyok olyan ügyes, mint szeretnék, így két néni mellett átjutni se volt egyszerű. Előbb megjegyezték, hogy szerintük nem szoktam fésülködni - ami hazugság, bár nem vittem túlzásba, mert fájt volna -, majd a lábamra tolta az egyik a gurulós kis izéját, de még így is én éreztem magam kellemetlenül, pedig nem tettem semmi rosszat, nem is értettem. De ehelyett kiszúrtam a Kevut, akit hamar a karjaim közé is zártam, jól meg is szorongatva. Nem mindig szerette, ha ennyire örülök neki, legalábbis eleinte, mikor ő még nagyon nagyfiúsat játszott én meg kisebb voltam, meg lehet nem is szívesen mutatkozott velem vagy nem tudom. Mindegy is, pár éve már nincsenek ilyen gondok.
- És csak egy szatyor? Azt hittem megint a sporttáskádat viszed - néztem kicsit furán a kezében lifegő csomagra, de aztán csak megvontam a vállam. Lehet már vannak saját holmii korábbról a volt levitásnál és nem is kell más. - De azt mondtad holnap nem apus nap van, mert Kiváéknál lesz valami ebéd, most mégsem?
Lehet én bonyolítom túl, elég tanácstalanul toltam fel a buksimra a napszemüveget, de meg is bántam, túl világos van és jaj az egész. A figyelmem meg kicsit elnyelték az illatok, már kétszer megkerültük a nénit, aki gesztenyét árul, de egyszer se mertem szólni, mert… csak tudom mi lesz, én meg nyomkodhatom sorban állva a sárga szörnyis módon a kezeim. Pedig…
- Iiigen, jön a nyuszi. Most elfelejtettem hozni, mert azt hittem már nem futunk össze, de csináltam Milánnak meg Miminek kis csomagot, majd elviszed nekik? - érdeklődtem meg, aztán kicsit el is hallgattam. Nem tudtam, hogy tényleg nem érti, nem emlékszik vagy valami baja van-e velem. Utóbbi elég rosszul esne.
- Tudod, az apus dolog… hogy a kislány úgy hívott téged, mikor Grace nem hallotta…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig elég kényelmes volt ölelgetni bárkit, azért el kell teljen egy kis idő, hogy furán kelljen legóznom a pocim miatt, így nem is aggódtam. Inkább hamar megérdeklődtem tőle ahelyett, hogy ezen tovább agyalnék, mi is a helyzet. A válasza furi volt, de csak kicsit sajnálva, hogy felhoztam a földre pillogtam, aztán vissza rá egy halk „aha” kíséretében. Nem igazán értettem a dolgot, persze, nekem főleg Grace az, aki mesél, vele szoktam jobban beszélni, mert Keve nem egy nagy mesélős kettejükről. Pedig a Kevin egy jó dolog.
- Mondjuk igazad van, de ne hagyjátok ki, van egy csoooomó nyuszi, szerintem Lewy is már bement a brekivel. Nem köszönsz neki? Pont emlegettünk a reggel - magyaráztam tovább, ahogy a cuccaim rendezgettem magam körül egy kicsit. Ekkor jutott eszembe a két pindur csomagocskája a kosaraikban, mert van nekik, nálunk is, szóval meg is említettem, és nagyokat bólintottam.
- Jó, majd megírom üziben, mint a többit. Valami baj van? - kérdeztem rá a nagy nézelődésére, Keve nem szokott törődni semmivel, csak úgy van. Az se zavarja ha nézik, meg néha az idegeneknek is köszön poénból, szereti, ha zavartan néznek most ő ki volt. Mondjuk ettől én is tökre zavarban lennék, nem tudom mi jó benne.
- Ezt nem értem, azt mondtad te is, mint én, inkább téged, mint ilyen uuundi fiúkat - teljesen összezavart, és rendesen el kellett gondolkozzak, de úgy emlékeztem, hogy nem szomorúan vagy mérgesen mesélte, csak furi volt neki. - Ahham, szóljak neki? Várjál - már fordultam is meg, hogy megkeressem a férjecskét a tekintetemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én kicsit mindenki előtt szerettem a boldogság kutatásában topogni, ami leginkább a kis ábráimon tűnt ki. Aztán ma olyan extraboldogságosan indult a reggel, és ennek nem az utazás volt az oka. Pedig jönnek még a nagyiék is ebédre, aminek legalább ennyire szoktam örülni! Az indokom ennél sokkal másabb volt, tegnap ugyanis kaptam egy nagy papírt, amit Luca csinált, Valentinról és Liv néniről, akiknek így lett ábrája. Úgy megörültem, hogy most már ő is hisz ezekben, meg annyi pipa volt rajta hogy a nagy ugrálásba még be is szúrt az oldalam, de erről inkább csendesen tereltem, nem hiányzott a leintés az örömről.
- Csak eszembe jutottál - vigyorogtam rá, tudom, hogy ő se szereti, ha sokat emlegetem a pipáimat, így hallgattam addig, még nem nézgetett körül furin. - Hát csak érdekesen nézelődsz, keresel valakit? Feltartalak?
Egy pillanatra én is körbeforogtam, de senki olyat nem láttam, akit mindketten ismerünk és esetleg rá várhat, szóval viszonylag hamar fel is adtam ennek lehetőségét. Legfeljebb kijavít, ha mégis van ilyen emberkécske. Az undi fiús dologra csak sóhajtottam egy nagyot, kezdtem feladni, hogy bárki megértse ebben a bandában, amit mondani szeretnék. Pedig Keve szokta, néha nevetgél rajta, de figyel rám, bár Lewyhez képest alig…
- Szi… mi? - teljes sokkban kérdeztem vissza, a puszit követően meg álltam ott lefagyva, időm se volt reagálni, úgy lépett le a tanúm, mintha kergetnék. Hatalmasakat pislogva és éhesen megálltam a gesztenyésnél és vettem vagy két ilyen papírral, meg a kóstoló karamellából is vettem magamhoz, ingyen volt és jó dolog, aztán nagyon rémült fejjel megkerestem az aput és a brekim.
De nyuszó, Ő azt mondta nekem szivi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A sok jót sorakoztatni ki ne szeretné? Én boldog voltam ezektől a dolgoktól így elég természetesnek is vettem, hogy ez jó és normális, aztán Dimitri kicsit megijesztett. De igyekeztem nem túl érzékeny lenni erre, már tényleg próbálkozom, mert vannak dolgok, amik rosszabbul esnek, mint kellenének. De most itt van a brekike is az ölembe, nem lenne neki szép példa, ha telesírom a kis kikopott, foltos haját a sapin keresztül.
- Nem úgy? - kérdeztem kicsit bizonytalanul. Előfordult már, hogy kicsit félreértettem az embereket, ettől még nem éreztem úgy, hogy amit mondott nekem kellemesen hangzott volna. Aztán hallgattam őt, logikusnak tűnt, amit mond, és most először inkább magam miatt görbült a szám lefelé. Nem is történt semmi, mégis kezdtem érteni, anya miért volt szomorú, mikor sok otthoni közös dolog után elmentem tőle a bentlakásos iskolába. Nem szerettem, ő se, mégis így volt helyes. Én ezt nem tudom mennyire viselném jól. Ülnék otthon egész nap és várnám, mikor végez és jön haza hozzám.
- De, mármint… azt hiszem értem, csak… még pici, még jó így. Még a szülinapja is messze van, nem kell sietni - ingattam is meg kicsit a fejem, azt hiszem nem vagyok valami egyszerű eset ebben, de legalább már nem akartam elsírni magam a gondolattól, hogy majd elmegy és már nem kellek neki semmire. Sóhajtottam is egy picit, ahogy a cumisüveg melegedett és inkább ellenőriztem jó-e már a hamija, mikor úgy ítéltem meg a csuklómon, akkor a szájához tartottam, ő meg pici sipítás után be is kapta.
- Nem szeretem a matekot - ingattam a fejem kicsit el is mosolyodva. - De van ám, amiből az ugyan az se akkora baj.
Korán megtanultam, hogy a művészetben a felfogások változnak és újulnak, az érték nő, ettől még a háttér, az érzések mindig maradnak, amit egy-egy darab ad. Mindegy, hogy festmény, szobor vagy valamilyen egyéb alkotásról van szó. Szerettem őket, bennük azt is, hogy az állandóságra sem tekintettem úgy, mint amit nem hallok újra szívesen. De ebből nem lenne meg a VAV-om, azt hiszem.
- Valahogy úgy, szeretek velük lenni, segíteni is, de valahogy ez így jó - bólintottam aprókat, ahogy picit megdöntöttem a cumisüveget a kicsilánynak. A teám ott hűlt előttem, nem is nagyon szeretem forrón, csak leég a nyelvem, az meg fúj és fáj. - Mert jó ember vagy, ott, ahol szükséges, sokan még a minimálisat sem érzik ennyire elhivatottan, és ez nem túl kedves - ingattam a fejem.
Egész vidáman hallgattam a történetet a nénik és bácsik látogatta fiatalabbakról, még el is képzeltem, ahogy beülnének velük kártyázni és közlik, hogy ez a kis saját körük. Jártam már így, nem vicc! De az egyik bácsi azt mondta, lehetek a kabalája, szóval leültem mellé és néztük együtt a lapjait. Cuki volt.
- Lehet érdemes lenne keresni egy gépet, amivel azt is lehet nekik csinálni, engesztelésként, tudod - mondtam vigyorgósan, ahogy letéve a cumisüveget a teámba kortyolgattam a pelust a vállamra terítve pedig a kislányt oda fektettem simizgetve a hátát. - Van azt hiszem a faluban ilyen bolt, ahol lehet is kapni talán, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden nap kapok valami olyan hírt, amivel meg tudnak ijeszteni. Legutóbb anya és Levendula voltak, akik elkezdtek mindenfélét össze meg vissza beszélni a babákról és a betegségekről. Már attól rosszul voltam, hogy belegondoltam, milyen lenne, ha szegénynek láza lenne vagy fájna valamicsodája. Csak nem, én ezeket nem akartam. Persze, sajnos elég biztos, hogy nem kerülhetünk el minden-minden rosszat, de nem akarom én ezeket. Nagyon vigyázok rá és a dolgaira is. És fogok is, bárki bármit mondjon. Ő az én brekim.
- Igen, még pici - erősítettem meg újra, bár ezt látjuk, tudjuk és mondtuk is már, azért nekem ez ilyen fontos. Amiről Dimcsi beszél, az akkor jön, mikor valaki nagyon nagy lesz. Én utáltam, anyukám se szerette, valahogy elborzaszt az elképzelés is, hogy velem is ez fog történni, ha majd olyan iskolásbreki lesz a pindurka. Kicsit a kerek buksira borult az enyém, mielőtt megpusziltam volna a törpikét, talán jobb is így csendben hagyni, hogy erről ne beszéljünk jó sokáig.
- Tényleg? Szerintem nehéz, meg bonyolult is kicsit - és még tudnék vagy húszmillió okot, miért undi egy tárgy. Nem mintha a varázsosok között ne akadna ilyen bőven, sőt, szinte csak ilyesmik jutnak az eszembe. Én sosem kedveltem a tanulást. Aztán eleinte anya szerette volna, ha ügyes vagyok, azért próbálkoztam, aztán meg Lewy volt büszke, mikor jó lett egy-egy vizsgám, szóval ezért megérte, ha másért nem is.
- Könnyebb is, mint utólag csiribúztatni azt hiszem. Meg akkor egyből lesz mozgós és  a nénik se kell sokat várjanak - tettem hozzá egészen elmosolyodva, lassan ugyan, de átléptem azon a tényen, hogy a brekim egyszer nagylány lesz.
- Iiigen, az, nem emlékszem a nevekre mindig pontosan, de biztos egyre gondolunk - bólintottam nagyokat, ahogy picit emeltem egyet a babun, mert kényelmetlen helyzetbe csúszkált a nagy hamizásban. Bár úgy tűnt lassan elég neki, a fél kezemmel elengedtem a cumisüveget, és a teámért nyúltam, hogy lassan kortyolgassak belőle. Közben jutott eszembe, ha a nénik ennyire szeretik magukat a mozgós képeken, akkor mást is biztosan. - Az is lehet, hogy nem csak mozgós képeket, de videót is tudsz felvenni, amit ilyen varázsvetítővel megnézhetnek, az szerintem biztos van az otthonnak is…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hosszúra és naagyon boldogságosra nyúlt ez a reggel, pedig eléggé brekicsendesen telt. Bizony. Aminek két oka is volt. Az egyik, hogy bizony egyre ügyesebb nagykislányok, és már éjjel is csak Ania kelt fel az elmúlt héten, ő is csak két nap és vissza is aludt hami nélkül. A másik, hogy senkinek nem kellett reggel sehova menni, olyan kettecskés volt éééés nagyon ragacsos meg nutellás, mosolygós, pisszegős, kicsit zavarban lévős na meg csinipizsis. Majdnem egészen kilencig az ágyikóban is lehettünk, de akkor már nagyon mehetnék volt, egyrészt mert éppen mire összeszedte magát a férjecske, hogy kimegy és kitalálja, mi legyen ma a menü én meg belebújtam az unipacis köntösbe, megcsapkodta egy kicsi kacsó az ajtónkat, majd a kicsi körmös mancsok is szaladós hanggal jelezték, hogy vendég jön. Lewy kinyitotta az ajtót, majd Klara egy "Tata" kiáltással kinevette és beszaladt hozzám mászva fel az ágyba. Fel is húztam magam mellé, és mi még ott hemperegtünk vagy negyed órát, mielőtt kivittem volna reggelizni. Szeretem ezt, valahogy annyival másabb volt ez a pár nap, mint korábban. Nem éreztem magam jól akkor, sok volt az, ami nem kellemesen érintett, meg stresszes volt és uuundi. A rosszféle.
Tegnap megkaptam a papírt, hogy bizony elég szépen sikerült az írásbelim, bár voltak hibáim. A pontokat is aláírták és megkaptam a levélkét a gyakorlati vizsga helyéről és idejéről. Viszont el kellett küldenem postán vissza az adategyeztetős lapot és az aláírt lapocskát a hozzájárulásommal, hogy az eredményt közölhetik a teljes bizottsággal, így be kellett tipegtem a postára. Már egész este csak vinnyogtam meg örültem, meg ráztuk a brekikkel és ilyesmik.Az apu későn ért haza így egyedül vártam meg a hírekkel, de aztán mi együtt is jót ünnepeltünk mint az ábra is mutatta. Végül megbeszéltük, hogy én beszaladok a levélkéimmel és eljön velem Klara, meg kaphat egy picimini fagyit, mert tudja, hogy úgyis útba ejtem, addig ő elrendezi Aniat meg kitalálja a délutáni programunkat. Nos, így kerültünk kettecskén a városba, éppen a pici kacsót fogtam, ahogy a hófehér szandikában tipegett mellettem, pont olyan volt, mint az enyém miniben, a ruhánk mintája is hasonlít, de neki csini egybe szoknyája van. Egy mini szökőkutacska van a buksija tetején gumizva és viccesen lifeg, mikor jobban szalad. Imádom.
- Hm? - fordultam meg, mert nem igen hallottam, és azt sem tudtam, bárki hozzánk szólt-e. Csak ekkor vettem észre a vöröses hajú lánykát. Szerettem Pécsen lenni, mert azon kívül, ahol laktunk nem mindenki volt képben a varázsvilággal eléggé, hogy a nyakunkba ugorjanak, hogy uuuh ő a Bojarski-baba és most megtapizom. Nem szeretem a taperolós embereket. Münchenben sokkal több van.