Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jót szórakoztam azon, ahogy szerencsétlen fókácskák arcát kitárgyaltuk, én azért nem tartottam ennyire tragikusnak a helyzetüket, nem lehet minden állatnak fülig érő vigyora, de attól még boldogok tudnak lenni. Reméltem és hittem ezt, de még sosem beszéltem egy kis uszonyossal se, hogy elmesélje hogyan telik az élete, ami nagy kár. Majd mikor egyszer eljutok oda, hogy esetleg kapjak valamelyiktől egy pacsit, akkor rákérdek erre is. Ha nem felejtem el.
A békákkal is voltak még befejezetlen ügyeim, de ezek sokkal kevésbé mozgatták egy fókához képest a fantáziám, ettől még jó volt kifejteni az aggályaim. Pár éve lemondtam már róla, hogy dolgokat tegyek. Nem puszilgatok gyíkokat, szeretgetek szöcskét és viszek haza kóbor szentjánosbogarat, meg hontalan csigabigát. Vagyis a házba nem. Haladás. Múltkor Volt eltaposta Flórát, a csigát, vagy Flóriánt, nem eldőlt dolog, a csiga amúgy se tudja ő maga se mi, szóval Flót. Azóta vigyázok ezzel az állatkatartással. Volt nagy lett, régen nem taposta össze egy érintéssel, most kicsit nehezebb.
- Nem fogom, hiába szerette Stitch is meg a békucit, meg ugye a kacsácskákat is. Azok mondjuk hót arik, főleg még kisebb totyogósok és nem akarnak megkergetni a Balatonparton két morzsáért. Papit egyszer megcsípte egy hattyú is. Eh, madarak.
Azt hiszem az utolsó adag ilyen semmi és valami hagyta el a számat. Néha nem tudom, honnan van bennem ennyi szó, hang és mondanivaló, máskor meg olyan természetesen csicsergek a fontos emberek mellett, mintha mindig ilyen lennék.
- Nem szeretnék mamut lenni, kis békával sem a pocimban. Lehet leszek, de attól még inkább maradnék Maja - közöltem, de hallottam ám azt a varázsszót. El is mosolyogtam magam, miközben megtorpantam, hogy még a néni előtt, nem feltartva a sort sem majd akkor adjak neki egy puszit. Szépen összekaptam magam és választottam, majdnem sikeresen inni magamnak, a fagyira életemben elsőre talán elég biztosan megráztam a fejem, a ropira meg csak néztem, néztem, aztán meg már ott volt nála. Szépen mosolyogva köszöntem el én is az eladótól, hogy aztán arrébb állva elvegyem az almalét. Kibontottam a szívószálat, majd a szemetet a kukába dobva összeszereltem az üccsim, hogy beleihassak.
- Ühhüm, jó lesz. De neked nem kell másik? Vagy ez most célzás, hogy sokat dumálok? Nem direkt volt, nem is tudom, hogy volt - néztem rá kicsit lebiggyesztve az ajkaim. Nem féltem attól, hogy ne hallgatna szívesen, mert mindig elmondja, hogy nyugodtan beszéljek, csak fura még nekem is, gondolom akkor neki is. Vagy aztán a fene tudja. Belegondoltam abba is, mi van, ha csak az izgalom teszi. Általában, ha jó ér vagy a lámpaláz ütközik nálam így ki verseny előtt, akkor is vagy plusz bemelegítést csinálok, vagy valakihez beszélek, de szinte megállás nélkül, meg leginkább motyogva, mert nem szeretem az embereket. Nehéz velem.
- Mik legyenek előbb a pingvinek vagy a macik? Szívecske, azért örülsz, hogy megint itt vagyunk?
A szemeit kerestem a tekintetemmel, mikor sikerült elkapni, akkor rámosolyogtam, csak az érdekelt igazából, hogy csak én nyunnyogok-e ezen most ennyit a buksimban is. Még mindig nehezemre esett elviselni, ha valami csak miattam van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- De azért jönnél felébreszteni Te a csókkal, ugye? - tettem fel neki a nagy kérdést, mielőtt még komolyabban foglalkoztam volna bármi mással. Tudom mennyire nem kedveli, ha éppen a kviddicsről kell lemondani, pont olyan ez nála is, mint nálam, csak talán egy fokkal erősebb esetemben a tánc mellőzése. Szomorú dolgok ezek és ilyenkor mindig belegondolok, hogy senki sincs acélból.
- Az egy tó, igen, tudom. De nem baj, majd eljön az is, csináltunk egy csomó jó dolgot így is már, majd eljön ennek is az ideje.
Persze szerintem eleve engem mozgatott meg jobban a csuszinak meg a pancsinak a gondolata, de azért nem akartam kicsit sem torokra menni, hogy még nem jött össze, majd fog, csak nem most. Nem vagyok mindig jó a türelemben, de legalább van min gyakorolnom ezt az egészet. Meg lehet arra is figyelnem kéne jobban mit csinálok vagy mondok, tudtam, hogy megsértettem, de nem akartam, és ez így rossz volt.
- Ühhüüüm, azt látom. De már vége, vagy most majd hátat is fordítasz…már ha tudsz - fojtottam el egy nevetést, ahogy hátradőltem közben, aztán figyeltem, ahogy az a bizonyos puszi a pocimra kerül. Aranyos volt, megnyugtató is és azt hiszem, hogy most már legalább nem akartam percenként visszakérdezni, hogy biztosan rendben van-e ez így. Szerintem kicsit őt is lesokkolta, ahogyan engem is, de kezdett minden olyan normális lenni, már amennyire nálunk az lehet.
Feltápászkodtam, majd elég hamar kint is találtam magam a nappaliban, ahol magamhoz vettem a gumicukrot, meg még gyorsan ittam egy kis vizet, de ezt ahogy az ajtóba értem meg is bántam. Pont elég volt az idő a kis fehérkének, hogy tegyen róla, kiszoruljak. Elhúztam a számat, de aztán ahogy Lewy arrébb tessékelte, ő sértve vonult ki még csak hátra sem pillantva.
- Repülööök. Vagyis mászok, majdnem. - Csak Volt előbbi hisztijén agyaltam még kicsit, ezért nem jött azonnal az a vigyor, de aztán ideért. Nyeh, vettem egy mély levegőt s végül felkúsztam mellé térdelve, majd fölé hajolva megcsókoltam, aztán a zacskómban kotorásztam, hogy a tenyerembe szedjek egy marék békát. - Kérsz? De ne nagyon ficeregj ám, mert leesnek szegénykék.
A megjegyzésem közben az arcát fürkésztem, aztán az ajkam beharapva figyeltem egy darabig kicsit bebambulva a felsőtestét. A zavaromból a békákkal kikergettem magam és inkább egyesével elkezdtem őket rápakolni, hmhm, de milyen alakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A kérdésem inkább csak úgy azonnal kicsúszott a megnevezésre, mintsem nagyon át lett volna gondolva a részemről. A kissé felháborodott visszakérdésre csak szélesen elvigyorodtam, hogy aztán látványosan szégyelljem magam, amiért ilyet fel mertem tenni. Nekem csak ő van, hittem, hogy fordítva is, így meg valóban nincs értelme, mégis megtörtént a kérdés. Nem mintha csak úgy akárki csókja felébresztette volna a disney hercegnőt. Igaz szerelem, meg hercegség és hű és h. Az a lábemelős csók kell biztos, bár az fekve azt hiszem nem túl kivitelezhető. De ugye csókból születik a boldogság.
Elnevettem magam azon, hogy a „kis” tóban milyen sokan elférnek, azért míg ott éltem láttam már én olyan tömeget a vízben, hogy egy kieset fülbevaló se tudott volna a víz mélyére süllyedni. De persze értettem mire is gondol ettől még, csak fejben a hideg víz gondolata némi enyhülést hozott, mert minden volt, csak hűvös nem sajnos. Ránézve nekem lett még inkább melegem és az a baj, sokszor már az embernek nincs hova lejjebb vetkőzni, nem szeretem.
- Ez jól hangzik. Mármint nem a kevés energia és a duzzogás… - mondtam somolyogva, aztán tényleg felkaptam a popsim és beszereztem az édességet. A kis családi problémakezelésünk többször hagy maga után kivetnivalót, mint kéne szerintem, tudom sajnálni a nagy babánkat, de most rossz helyen volt. Nagyon. Nem akartam vele ma már másodjára is összekapni így csak csendesen figyeltem mit művelnek le és a távozását.
- Repülni még nem tanultam meg seprű nélkül, pedig tuti vicces lenne. - Nagy nehezen kiszedegettem pár békát a tenyeremben, aztán ahogy talpra segítettem őket a felajánlásom nyomán ő lenyúlta az egyiket. Én meg közben jókat vigyorogtam magamban, még a fejem elszórakoztatott. Reméltük, hogy nem a korábban bababékaként funkcionálót ette meg, vagy Voltot, szegénynek elég rossz sorsa jutna ma akkor. Vagyis mindkettejüknek, de most az egy volt vagy egyik vagy másik. Csak a kockákat figyelve fagytam le picit, a manók odabent csak tengtek-lengtek én meg magamra maradtam és meg is köszörültem a torkom, mielőtt még elkezdtem volna pakolni a kis zöldeket szépen a mellkasától lefelé. Éppen a derekánál raktam le egyet, ügyesen felém fordítva a buksiját, mikor hozzám szólt.
- Ühmöhm…békát? Sokat? Téged? Melyikre gondolsz? - Gyanúsan sokat kérdezem, de ez csak azért van, mert kizökkentett úgy mindenből. Kisebb félrenézések után fordultam felé, hogy inkább adjak neki még egy puszit az ajkaira, kicsit hosszabban, mint az előbb, aztán visszafelé menet a pocijára és az elsőnek lerakott békáért nyúltam a szabad kacsómmal és jól megettem. Ideje volt inkább a maradék békucikat is kirakni és szembe forgatni a többiekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azért ha legközelebb találkozunk vele, neki ne említsd majd, hogy ezt elmeséltem. Nem szereti, ha reklámozom, hogy mennyire sikongatott és káromkodott.
Nekem is nevetnem kellett, bármennyire próbálkoztam komoly lenni a témában. Azt hiszem a családom valóban a „nem százas” kategória, de szerintem a papival ketten egy ötvenest se mindig teszünk ki, bár ez nem feltétlenül gond. A kora ellenére sok olyan dolgot csinált velem, amit utólag belegondolva nem neki illett volna, csak nekem nem jutott más, aki pesztráljon. Szerettem, hogy értem megtette ezeket, meg azokért is, amiket inkább magáét, de vitt és megmutatta. A pecázás nagyon nem lett például a kedvencem, de hajózni szerettem vele menni és hasonlók. Találtam mindenben valami jót.
- Nem tudom, Barack az, de ő annak született, én nem érezném jól magam olyan nagynak… - vontam meg a vállam. Örültem, hogy ő is jobban szeret Majának, mint ahogy én magamat is, ez legalább egy biztos dolog volt. Majdnem annyira, mint az, hogy én általában nem tudok választani és csendes vagyok. Mindkettő megdőlni látszott, de nem igazán maradéktalanul. A számra az üccsivel végre ráültem és azért a kettőre szűkítés még nem döntés. Én mindenesetre igyekeztem, de már a dobozzal a kezemben gondoltam ebbe csak bele. Bekaptam a szívószálat és nagyot szürcsöltem ahogy a tekintetemmel az útba eső makis ketrecekre lestem. Őket is csipázom, de nem olyan sokáig kötnek le. Bár az egyiknek volt az ölében egy minike maki, ők nagyon édesek voltak, ott vigyázott rá, meg lesétált előre, hogy ha adnak be nekik hamit, ők kapják. Ha lett volna nálam nekik való, biztos én is adok, de nincs.
- Jól van, nem rosszból mondtam, tényleg. Értetteeem. Majd, ha megint rám jön, akkor nem problémázok.
Igazából valószínűleg fogok, mert mindig ezt teszem, hiába értem meg és tudatosítom magamban, még nem sikerült teljesen megszoknom, így ilyen sok idő után se, hogy mellette nem kell vigyázzban állni, vagy kötelezően beszél, illetve adott esetben hallgatni. Nem is tudtam néha, hogy ez jó-e nekem vagy sem. Már az, hogy szabad volt majdnem minden. Általában valamilyen keretek közé szorított a környezetem én meg alkalmazkodtam kerülve az esetleges gondokat, itt is csak azt szeretném, meg ha minden tetszene neki is.
- Jól van, boldog vagyok ám. - Nem szoktam csak úgy ezt is dobálgatni, de egy pillanatra megtorpantam, hogy az oldalához bújjak és csak aztán folytassam az utam előre, csak akkor meg ő állt meg. Arra figyeltem, hogy ne nyomkodjam ki és ezáltal magamra a maradék almalevem, szóval egyelőre próbáltam tiszta és foltmentes maradni. Legalább ma. - Szuuupcsi, remélem még nem léptek meg Kowalskyék - vigyorogtam rá, aztán elég gyorsan át is értünk ahhoz a kifutóhoz, ahol még hely is akadt legalább. Bár népszerű állatok lévén volt egy csomó rajongójuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vigyorogva figyeltem, ahogy az a bizonyos lakat bezáródott, aztán boldogan és elégedetten tudomásul vettem, hogy biztonságban van a kis történet. Valószínűleg papi pont tőle nem venné ezt rossz néven, de biztos nem örülne, hogy ilyeneket kifecsegek csak úgy. Bár szerintem, ha csak mamut lennék nem ilyen néha fecsegi, attól még szeretne. Ettől még ezen babérokat messze el akartam kerülni.
- Bizz-zizzz-zzzzüüü - búgtam felé igen fura hangkiadásokkal, aztán csak elégedetten hümmögtem a puszira magam elé. A saját kis iszim megszerezve neki is estem és le is kötötte a teljes figyelmem az első pár korty meg az, hogy imádom a szürcsölős dobozhangot, mikor megdöntve azt, a dobozt szívod meg és ilyen furi. Szóval azt. Haladtunk is, és igazság szerint már eléggé vártam a jeges világot, mind a pingvinekkel, mind a macikkal együtt. Hát lehet őket nem szeretni? Nem, egyértelműen ez a válasz. Inkább addig a makikra koncentráltam, majd a kis megtorpanáskor arra, hogy le ne igyam magam. De ügyes voltam én is, így a pingvinekhez teljesen rendben sikerült eljutni.
- De… de azért igyekszem, csak, hát így sikerül - vontam meg a vállam. Nem tartottam annyira rossz dolognak, de jó szokás se volt sajnos, túl sok ilyennel rendelkeztem, ami szerintem több türelmet igényelt, mint bármi más. Ez elég sajnálatos.
Próbáltam a napban a jó dolgokat összerakni, hiszen nem indult fényesen és még vissza volt egy adag borzalom, bár ki tudja, lehet azt sokkal kevésbé fogom félelemmel és kétségbeeséssel lefújogatni. Igazából még nem tudom mi vár, ez aggaszt inkább.
- Mint a filmekben? Olyan…kaszkadőrök? Csak itt ők nem vállalnak túl meredek dolgokat, talán. Vicces lehet, hogy miket tervezgetnek pizsiidőben, mikor minden látogatót kitessékelnek és magukra maradnak. - A kis öltönyösöket figyelgettem egy-egy szónál a férjemre pillogva, aztán lassan az üdítőm is kivégeztem. Nem volt jó jel, mert így egy óra múlva meg pisilnem kell majd, ami a másik eh, ezért nem iszom sokat túrák alatt, nem jó ez úgy.
- Tök jó lehet itt dolgozni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Tudom, mert te vagy a legjobb - vigyorogtam rá, hogy aztán odamásszak hozzá. Igazság szerint nagyon jól tudtam, hogy ő legalább olyan szívesen van velem, mint én vele, ráadásul, ha arról van szó, ő is szeret más rovására ennek az érdekében tenni. Bár én csak olyan nem fontos dolgokat szeretek nagyon gyorsan lecserélni, mint a tanulás, de neki ennél azért komolyabb gondjai is vannak. Megesett már, hogy rosszul éreztem magam emiatt, sőt, ha lehet legtöbbször kerülöm is, hogy miattam szüksége legyen átszervezésekre, de talán most annyira nem hátráltatom. Igazából, ha aludna is szívesen elnézegetném csak még nem leszek álmos és szundizok be én is. Néha Volt is ezt teszi, de ma úgy nézett ki, hogy elég sértődékeny napja van és jól el is hagyott minket.
- Az a seprűn is veszélyes lenne, de én fel szoktam szépen kötni, vagy befonni, csak az időigényes, eh. Múltkor jobban befájdult a karom, mire végeztem a két copfommal, mint a fekvőtámasztól szokott.
A nagy élménybeszámolóm közepette észre sem vettem, hogy izgek s mozgok mellette. Nem mindig sikerül nyugodtan meglenni sajnos, pláne ha közben zavartan pisloghatok látványosan más irányba az arcától.
- Hm? - Az a helyzet, hogy nagyon jól értettem a kérdését de az értetlen időnyerés legalább nem volt hazugság, mert a békákba is belefeledkeztem. - Ühm, hát... csak úgy… rajtad.
Aprót rántottam a vállamon, majd inkább a kis békukat rendezgettem nagyban, egyre több csücsikélt rajta egy nagyobb körré formálódva, majd a nagyban kialakult egy kisebb és egy béka uralta a kellős közepét ennek. Így már nem is volt az előbb behamizott hiánycikk.
- Semmit, csak nem vacsiztam rendesen. - Nem is hazudtam neki, tényleg nem tudtam enni, mert már mutogattam vagy beszéltem volna, közben meg mégsem. Ráadásul azon agyaltam, vajon mi lesz majd vacsora után, ha már mindkettőnk felismeri, mi lehet most. Közben mosolyogva megsimiztem a pofiját, aztán a béku helyére nyomtam egy puszit. - De tessék, így már van ott valami, ha nem is látszik - vigyorodtam el, miközben a sok béka után automatikusan meredtem magam elé, majd magamra. A lábaimra, aztán a pocimra, majd sóhajtva egyet csak pakolásztam tovább. Kinyújtottam a lábikóm hátrafelé, és az ágyon keresztbe elhasaltam, hogy jobban és kényelmesebben hozzáférjek. Aztán lejjebb csúsztam, nehogy véletlenül rossz helyen piszkáljam őt meg és a combjára hajtottam a buksimat felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akartam megint nagyon furáskodni, de azok a zizegések csak úgy kicsusszantak a számon nagy vidáman. Legalább a kezem széttárva, mintha szárnyak lennének repülést nem imitáltam. Pedig a fejemben megfordult, sőt, el is képzeltem, hogyan fogom kerülgetni az idős néniket és bácsikat az unokáikkal. Legalább a figyelmességem értékelnék, ha mást nem is.
Persze a figyelmem elvonódott, ez is sokat segített, hogy nem csináltam magunkból hülyét még teljesen. A kis totyogókat nézegettem nagy lelkesen, aztán ahogy Lewcsi rátért arra, hogy ha nem viselné el vagy jól, lehet ma itt se lennénk.
- Igazad van, azért örülök, hogy az utolsó nem történt meg. Nem tudom mit csinálnák - rántottam aprót a vállamon. Se máshol, se mással, se másként nem tudtam már magamnak szép jövőt összeképzelni. Nem csak nem lennénk pár, vagy nem lennének azok a fontos kis gyűrűk az ujjainkon, hanem lehet az a kis breki, aki odabent éppen várakozhat se lenne úton. Sőt, lehet nem is lenne jövő, ahol ő közénk cseppenhet. Az meg nagyon szomorú, ha egy ohana törött, kicsi, hiányos vagy sérült. Az nem igazi, szép család. Egyből le is biggyedt a szám kicsit és a szabad kacsómmal az övét kerestem, hogy újra összefűzzem az ujjaink. Itt voltunk, együtt, velem van és nagyon szeretem, ennél több lendülés vissza az idilli, jót tartogató világomba most nem is kellett.
- Úúú, igen, kész haditerv. Rajta van mindenki külön kis feladata, beosztva időrend szerint és helyekre bontva. Szerintem csak azért nem léptek még meg, mert fini lehet a kajcsijuk. Azért csak maradnak…
A pingvinek nem csak aranyos, de szerintem okos állatkák is. A fix étellel és alvóhellyel járó helyekről csak nem mondanának le egykönnyen. Közben az elfogyott iszim dobozát lóbálni kezdtem, meg azzal mutogattam éppen melyik öltönyös madárka izgis.
- Szerintem lassan elindulhatunk a macikhoz, mert nem lesz sok időnk. Meg arra van ám kuka, láttam az előbb - jegyeztem meg okosan, miközben hagytam, hogy elvegye a dobozkát. Még utoljára a kis szárnyasokat szemléltem, aztán el is indultam vele tovább lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokszor fordul elő egy ideje, hogy talán túl komoly témák kerülnek elő, és bármennyire nem értek hozzájuk - vagy gondolom ezt én másokkal egyetértésben -, mégis sikerül átgondolnom és jutnom egyről a kettőre valami módon. Tudom, hogy már ez is az életünk része, ha nem így lenne, az a bizonyos igen se került volna kimondásra, nemde? A felesége vagyok, ő az én férjecském, számíthatok rá, nem akar itt hagyni, megígérte, hogy soha nem is lesz ilyen. Van egy kutyusunk, akit imádunk, és lehet, hogy hamarosan egy babánk is érkezik. Nem láttam ebben semmi rosszat vagy negatívat és nem is szerettem volna. Mindig rossz kedvem lett, ha belegondoltam, hogy esetleg mennyivel másabb, vagy lehet esetenként jobb élete is lehetne neki mások mellett. Én csak boldognak akartam őt tudni és ezek néha nem csak engem fagyasztottak meg az örülésben. Rápillantottam még a kezét szorítva, aztán viszont csak elnevettem magam a felvázolt terven.
- Szegééééények, egyem meg őket. Hát én is tuti felmondanék mindennek, ha valaki lecserélné a kedvenc zöldséges és paradicsomos spagettiszósz-alapom valami porból készültre. Csak ne, az nem finom és nem is igazi - ráztam a fejem nagyokat grimaszolva magam elé. Hát milyen rossz lenne már, pedig azt éppen eléggé szerettem ahhoz, hogy ne akarjanak megfosztani tőle inkább. A kukához érve ezúttal a nózim húztam el, mert lehet nem volt nagyon szaga, de valaminek volt a környékén, amit nagyon nem tudtam éppen tolerálni. Inkább felvetettem, hogy irány a smacikhoz.
- Valakinek azt is kell - vigyorogtam rá, mintha ez olyan átlagos lenne, pedig nem, csak most eléggé rendben volt a megfigyelőkém éppen. - Hááát, de ugye tudod, hogy nagyon nem fogytam a legutóbbi óta sem, nagyon csúnyán fognak azok az idős nénik nézni ott szebben és nem biztos, hogy le akarok majd jönni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Elég furcsa fejeket tudtam vágni, mikor magamban éppen próbáltam valamit elképzelni, ez most sem volt másként. Éppen élénken élt bennem a kép, ahogy már majdnem elérném a világ legjobb dolgát és képes lennék repülni, mikor a hajam fellázad és lassan bekebelez. A göndör fürtök lecsapnának a számra, a szemeimre és a nyakamra is bizonyosan, és még kitakarják az érzékszerveim, rám tekerednek, majd csendesen küldenek vissza a földre. Legalább nem hagynák, hogy elszálljak. Rövid karrier lenne.
- Neeem, még soooha, tudod se a tükröt se a fésűt nem láttuk még ezzel a szénahalommal - emeltem meg a hajamat kicsit, közben pedig megráztam a fejem sóhajtva. Túl sokat is látom, néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire imádom, amiért elviselem, vagy az elviselés közepette szerettem meg. De az, hogyan boldogulok vele remek kérdés, mert én magam se tudom. Jó segítségem szokott lenni, és néha tengernyi türelmem, már ha jó napom van és a hajamról van szó.
Csak meredtem inkább a békákra még magamban somolyogtam azon, hogy éppen megint megbeszéltük a nyilvánvalót, hogy neki nagyon szépek a kockái, én meg néha leragadok ott, hogy szépen nézegetem, vagy simizném. De nem szoktam csak úgy mindig tapizni, ezt már ügyesen elkerülöm, mikor éppen nem szabad.
- Ma úgy a legtöbb kimaradt, mert nem voltam éhes, vagy nem ízlett a kaja, bruh. Nem akartam kihagyni és ilyeneket enni, csak olyan izé volt a pocimba tudod, és nem ment le egy falat se… - próbáltam megmagyarázni. Igazából tényleg eléggé izgultam és lefoglalt ez az egész a kisbrekivel, olyan kis ideges-ingerült görcs költözött belém, ami nem nagyon hagyta, hogy bármi érdemi evést vezessek be ebéd óta. Az meg eleve csúszásban volt és csak egy kindertojás.
- Naa, maradj nyugton, ha lepotyiznak, kezdhetem előről - pillantottam rá valami mérgesebb arccal, amit szerintem életemben nem vágtam még jól senkire, de én megpróbáltam. De szépen lassan visszaigazgattam az elmozdultakat, aztán formába igazítva őket csak elfeküdtem és a combjára hajtottam a buksimat, miközben őt figyeltem a békatengeren túl. A kérdésre csak megrántottam a vállam elsőre, aztán bólogattam. Nem volt baj, csak olyan furcsán sikerült ez az egész este, amibe most belegondoltam és nem tudtam még, hogy ez mennyire jó. Neki gyógyulni kéne, nekem meg inkább aludni, mégsem ment egyik sem. Nekem folyamatosan pörögtek a fejemben a dolgok, ha akartam, ha nem.
- Szeretem, hogy ilyen vagy, tudod? Remélem, ha most, vagy máskor lesz egy kisbrekink, egy kisLewy brekink, akkor majd ő is pont ilyen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megesett már, hogy azt éreztem, túl sok vagyok, más úgy igazán, mint a félelmeimmel, mikor éppen rám borul az, hogy de a múlt ismételheti magát dolog és az is, hogy milyen tehetetlen vagyok. Ilyenkor abban a sok jóban, ami ért és elért engem nem látok annyi pozitívumot, mint kellene. Ez elég szomorú, és erősen nyom a padlóra, ahonnan fel kell másznom, de utána minden rendben van. Most is így van valahogy, hiába került szóba a mi van, ha jelenleg nem láttam más jövőt, mint a közöst, pláne így, nagyon ohanásan. A kezén szorítva egy picit felmosolyogtam rá, hiszen nem volt okom búslakodni, arra még a bennem lévő izgalom se adott.
- De az nem olyan finom, csak jobb az igazi, mint mindenből. Úúúúú, tudod mit kaptam múltkor? Ilyen pici, színes tablettákat zacsiban, vannak rajta szép betűk is, jelzésként - kezdtem magyarázni, miközben azon agyaltam, hova tettem a vízben oldódó dinóim a lakásban. Nagyon menők, van minden színben tényleg és fajtában. A V az velociraptor, a t meg t-rex, ezt már tudom, a többinek még nem néztem utána. - Bele kell őket dobni a vízbe, és akkor dinók lesznek belőle, annyira cukiik. Múltkor Volttal kipróbáltuk a kerti medencében, neki is tetszett. Majd megmutatom otthon. Na, abból menő dolog a zacskós vízzel csinált, de a kajcsi az kajcsi, azt ne rontsuk le.
A fejem egyre jobban ingatva magyaráztam még elvonultunk a  kukáig. Némi levegővétel és picit odébb totyogás után figyeltem csak rá, majd kifejtettem az aggályaim is. Engem ezek ugyan nem tartottak vissza, de úgy láttam helyesnek, ha tisztázzuk. Mikor kimondta, hogy őt bizony nem érdekli, akkor csak elmosolyodva kulcsoltam össze az ujjaim magam előtt billegve a lábaimon, majd mellé léptem. Nyomtam egy puszit a halántékára, majd a pad segítségével felmásztam a nyakába. A legnehezebb az volt az egészben, hogy ne csússzon ki a popsim alól a szoknya, mert az egy dolog, hogy elől a buksija eltakart, de a popsimat nekem kellett megvigyázni.
- Azt hiszem megvagyoook. És most smaciiik?
Néztem lefelé rá, várva mi a terv, közben óvatosan kapaszkodtam a buksijába megcirógatva a buksiját. Jó magasan sikerült helyet találnom a műsorhoz, és biztos voltam benne, hogy sokan irigyelnék, mert hát menő, és jó, és Lewcsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon lelkesen meséltem el neki azokat a feloldódós kis lényeket, észre sem véve, hogy furinak tűnik a mese. Amikor láttam az arcán, hogy furin néz rám, akkor még gyorsan befejeztem a történetet, hogy amúgy mi azt már Volttal teszteltük is és juhu. A felsóhajtásra csak ránéztem, hogy de mégis mi a baj a dinóimmal? Nem harapnak, nem bántnak senkit!
- Naaa, ez nem ér és nem is igaz - próbáltam elhinni, hogy nekem van igazam, de az hazugság lett volna. Így végül csak mosolyogva elhallgattam, a puszira meg lehunyt szemmel villantottam egy olyan vicsorgósan Stitches vigyort. Nem volt bajom a szurkálódással, csak néha egy-egy percre morogtam, ha olyat mondott, de igyekeztem abban is érteni a poént.
De ugye kinek van ideje arra, hogy szomorkodjon vagy morcizzon, mikor olyan ajánlatot kap, mint én? Felléptem a padra a fenekemre szorítva a szoknyát, mielőtt bemutatom a csini barackszínű fehérneműm és aztán majd nézhet rám Lewcsi csúnyán. Kis időbe beletelt a jó pozíció, meg a ruha eltűrése, de csak sikerrel jártam. A vádliimat a karjai alatt húztam hátra és az oldalára szorítva kapaszkodtam, miközben megsimizve a buksiját kiadtam a felszállási engedélyt. Ha nem aggódnék mennyire kényelmes neki, szuperül elrepülőznék itt megint, de csak nyugisan nézelődtem ahogy elindultunk.
- Úúú, szeretem őket, nagyok, puhák, cukik, hidegek meg világosak is, tiszta cuuukik - jegyeztem meg, hogy aztán felnevessek, még az egyik kezem a szám elé is kaptam, hogy ne hangoskodjak nagyon.
- Szóval a csúnyán néző nénik a kedvenceid? Szerintem te is nekik, biztos ők is szeretnének menni egy kört és féltékenyek…
A következtetéseim nem mindig voltak a toppon, ennek ellenére, mikor belebonyolódok, mindig születik valami eszméletlen dolog, de ettől én még ezt nem tartottam lehetetlennek. Sőt. A néniknek is van szeme, hogy lássák, ami szép meg jó. Közben kicsit előre borultam, vigyázva, hogy ne zuhanjon rá nagy súly, mert még borulás lesz a vége, az arcát simiztem oldalt úgy figyeltem a macikat.
- Nagyon menő, ha nem esnénk tutira orra én is felvennélek ám! Úúú, nééézd ott pihiznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ha-ha-ha-ha - ejtettem ki a szavakat szótagolva, ahogy mindegyiknél jobbra vagy balra billent a buksim, aztán összeráncolva a homlokom csóváltam meg a fejem. Bár egyébként abban nem téved, hogy ma tényleg nem láttuk a fésünket. Ez most szomorú, mert azt jelenti, hogy reggel nem kis harc lesz kibontani, márpedig iskolába is kéne menni, amihez fel kell kelni és öltözni. Egyik sem a szívem csücske, pláne nem együtt. De közben még jókat vigyorogtam az önálló életre kelt hajamon, egyből eszembe jutott a fodrászkodós kis kísérleti lény. Ő mindenkinek lenyírja a haját úgy, ahogy arra nem is tudja, hogy vágyik az ember. Egyszerre félnék magamra engedni és szeretném látni mit csinálna a buksimmal. Ahj, mint a normál fodrász, néha ahhoz is ilyen félelmekkel csücsikélek be, pedig Nóri már vagy öt éve a fodrászom, nem is értem.
- Na ugye, de majd kibírom reggelig, nem eszizem fel a hasadról őket. De azért az meg siethetne… - nevettem fel, mert igazából, ha eszem rendes vacsit, akkor is gyakran megesik, hogy a férjecske mellett az egyetlen motiváló erőm a felkerésre az evés. Rémes és elkeserítő, mert az első edzésen a héten mindig bűntudatom van utána.
Nem vagyok oda a természeti katasztrófákért, ez meg határozottan közel járt hozzá, ahogy mintha szikláról lökdösnék le a kis zöldiket, pottyantak le az oldalain. Az egyik a köldökébe csúszott, a másik meg gurult lefelé a combjáig. Szépen vagyunk, itt feloszlatja nekem az egész békaseregem, hát akkor ki fog vigyázni a kockákra, mikor nem vagyok vagy nem leszek? Felszedtem a leesetteket, aztán a rajta elkalandozottak után nyúlkáltam, majd adtam egy csókot a köldöke alá és inkább lecsuszizva a combjára borulva bámiztam fel rá.
- Cuki. Nem tudom, csak ilyen. Aki elviseli, ha békák csücsülnek rajta, vagy éppen ha körbenyalják a pofiját, meg azt is, ha rajzolnak rá és értékeli az új festett kaktuszunkat, meg egy kicsit engem is szeret. Ilyesmi… - rántottam meg a vállam, mintha tökre természetes lenne, pedig egyrészt szerintem én sem voltam soha százas és ez elég jól meglátszott mindenben, amit együtt csinálunk, másrészt pedig annak ellenére, hogy nem mondogatom, csak nevetek esetleg, ezek mind olyanok, amiket nagyon imádok benne. Most is morcisan aludhatna, nem kéne azzal törődjön, hogy én éppen mikkel árasztanám el a testét, mert nem tudok elpihenni.
- Szeretem a brekiket. Én is - vigyorodtam el a kézfejeim mögé rejtve kicsit az arcom, aztán felemelkedtem, hogy feljebb másszak négykézláb, majd átemelve rajta az egyik kezem, vigyáztam a békákra meg az oldalára is ügyesen, megtámaszkodtam. Fölé hajoltam, aztán a gyors puszi helyett hosszan tapasztottam össze az ajkainkat. Amúúúgy sem volt még meg az a bizonyos jóéjt puszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rosszallóan méregettem kicsit a feltartott kezeit, de aztán hamar elengedtem a dolgot. Sejtettem, hogy nem akar rosszat, de azért elég furin nézegetett rám, nem is értem mi baja van néha. Vagy csak megint elkalandoztam, mindenesetre legalább a dínók neki is tetszenek, mert ezek szerint nem fog sikítófrászt kapni, ha hazaértünk és meglátja, hogy a fürdőben a mosdókagylóban benne volt a dugó, és a belecsorgatott vízben hagytam pár tabit, csak mert mire hazaérünk kész lesz. Meg amúgy sem tudtam milyen kedvem lesz a végére, a fogorvos után is mindig két napig csak ülnék a szekrény aljában. Ezek meg jó kedvet hoznak. Legalább valami, ugyebár.
- Szerintem cuki is vagy, meg a puha helyett volt jégkockád is. Meg kólás, ami fontos és finom, csak ugye nem szabad inni - még bólogattam is magamban mindenhez, amit szépen elmondtam. Elvigyorodtam, pontosan emlékeztem mikor is mondtam előre, illetve második elsőre a társaságában a szót. Így utólag belegondolva, lehetett volna furi a közös kedvenc már akkor is. Közben én nézelődtem odafent vidáman, meg az arcát is simiztem, ami csak akkor maradt abba, mikor az egyik tenyeremmel a hajába tapiztam, még a másikkal mutogattam merre is vannak a fehérkék, és hogy jó lenne arra állni. Mondjuk. Talán.
- Az nekem is van, a nagyik menők. Bár szerintem ő nem szeret nyakiban lenni, vagy sose vitta a papa, lehet neki is azt mondta sózsák - gondolkodtam el pár pillanatra ezen, annyira, hogy már csak a szeretlek zökkentett ki.
- Én is téged, nagyon. Meg Voltot is, még ha haragszik esetleg tovább egy kicsit, meg… a kisbrekit is - beharaptam az ajkam, tudom, hogy nem hangzott szépen, hogy mindig csak feltételesen emlegettem. De valahogy, ha így kimondom, nagyon rossz lenne, ha aztán a doktorbácsi meg mást mondana. Kicsit rá is tapasztottam a kezem újra a pofijára, a hüvelykujjammal megsimizve őt úgy nézelődtem ki magam. - Ühm, életke, ha leszálltam, akkor megihatom a szőlőset is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Erősen ráztam a buksim, mert nem volt itt szó semmiféle bosszúról. Az, hogy a gólyánk útra kelt, nem csak rajta múlt, másfelől meg, nem hiszem, hogy bármi ilyen szándékos dolog kitalálásában jeleskednék. Azért elvigyorodtam végül és összefontam kicsit magam előtt a karjaim.
- Talán zavarnak az új lakótársaid? Most, ha nem tudnám, hogy fáj még én is rád feküdnék, hogy ne is tudj mozdulni! Tuti Volt is bírná a kicsi a rakást - vigyorogtam rá, hogy aztán még kicsit pakoljam a csipetcsapatot jobbra is és balra is. Össze-vissza remegtette a kockákat, a brekiim meg lassan lettek öngyilkosok, mehettem, mint a mentőcsapat romot eltakarítani. Közben igyekeztem észrevétlenül még egy békát meghamizni a pocijáról, és csak aztán hagytam őket szépen és nyugalomban elfekve.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. Ebből mindből tudom, hogy mennyire szeretsz, ettől még nem kezdtem volna ezzel, a nagy dolgokat sosem kérem csak úgy, nem is szoktam… - nagyjából sehogy. Nem akartam megint butának tűnni, tudom, hogy néha nem ugyanazt gondoljuk, és hogy lehet kicsit jobban elhihetném, amim van, az már az enyém, nem másé és tényleg mennyire jó dolgom van. Akkor is ha nem nagyon, de picit még mindig ott vannak azok az örök mumusok. - Nagyon szeretlek, meg tudom, hogy te is engem, ezért lehetne kis breki a pocimban is.
Mondtam végül kicsit halkabban még feltápászkodtam és közelebb másztam, hogy egy csókkal foglaljam le kis ideig. A megjegyzésére kicsit bandzsán meredtem rá fölötte hajolva, aztán igyekezve nem lefejelni őt néztem magunk közt lefelé, aztán pedig vissza rá vigyorogva.
- Nem értem mire gondolsz - hajoltam közelebb, hogy összeérintsem a nóziinkat, aztán kisvártatva visszafordultam simán mellé, hogy oldalt fekve, a kezemmel megtámasztva a fejem nézzek rá. Két ujjammal lassan sétáltam vissza a kockákra még egy brekiért, de ez már tééényleg az utolsó, aztán mikor kivégeztem szegényt a hátamra fordultam én is, úgy bámultam a csillagosságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Látványos elszomorodással vettem tudomásul az ellenérzéseit, de persze már én is beláttam, hogy ez így nem menne túl jól. Ettől még tagadhatatlanul tetszene a dolog, furaságokat tudok értékelni azt hiszem. Végül csak oldalra billentettem a buksim és látványosan kopogtam az ujjammal az ajkaimon, mintha új időpont után néznék, de végül csak megrántottam a vállam. Annyira azért nem volt fontos, hogy máskor is kirakózzak rajta a békákkal.
- Akkor most öreg vagy és hátfájós? Semmi hirtelen mozdulat, emelgetés és hasonlók?
Valahogy nem tudtam elképzelni ezeket róla, nem úgy ismerem, mint aki képes lemondani valamiről, amit éppen meg akar csinálni, de most azért nem volt valami rendben, amit nagyon sajnáltam, leginkább azt, hogy nagyon segíteni a dolgon nem tudtam. Szerettem volna, de hogy? Inkább csak elnyünnyögtem, hogy nem úgy értem a kicsit szeretni, még akkor is, ha lehet, úgy is hangzik tőlem mindig és rendben is lettünk vele.
- Nagy dolgok vannak a fejedben? Mert mit szeretnél, Szívecske?
Komolyan felütötte bennem a kíváncsiság magát így érdeklődve pilláztam rá. Sikerült azt is kifejtenem nagyon okos gondolatmenettel, minek is az eredménye a mai kis brekiohana-bemutató. Emellé meg járt a puszi is ugye, amihez nem voltam rest közelebb mászni és fölé kerülni nevetgélve. Sajnáltam volna azt, ha most az én lelkemen szárad a békuk sorsa így nem is húztam sokáig a dolgot, pedig jól elvoltam ott a pofijába mászva.
- Látod, nem is szeretted volna, így nem is értem… - ráztam meg szomorkásan a buksim. Amúgy is, ő csak ne csináljon ilyeneket, pihennie kéne gondolom, így hamar el is iszkoltam a dologból, bár mostanra már eléggé feltűnt, hogy vagy sok volt ma a cukor, vagy nem emlékszem rá de a nap folyamán kialudtam a nyolc órám. Elég sokat ficeregtem és pattogtam az este folyamán, nem volt szándékos mondjuk. Inkább csak a lábikóim mozgatva tánciztam fekve bámulva a világító kis foltokat, az egyiken elidőztem még ki is szélesedett a mosolyom, aztán mikor ő is megjegyezte, hogy ez milyen jó felé fordultam a buksimmal. Megfogtam a mellettem lévő karját és magamra húzva összefűztem az ujjainkat, ha hagyta, aztán csak bámultam őt. - Szeretnéd, ha eltüntetném őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mostanában a legtöbb napunk úgy telt, hogy még én sem csak az a kis optimista voltam, aki régen. Ezt nagyon nem szerettem valahogy, nem tudtam dűlőre jutni magamban, de úgy éreztem vagy így, vagy úgy, de ennek a keddnek a végére mindent tudni fogok. Sokszor kúsztak be elém olyan ha-k, amik lehet sosem kellettek volna. Plusz nyomás volt a buksimban, a pocimban és a torkomban is. Még mindig nem kedveltem meg az orvosokat, és bármennyire próbálok ügyes nagylány lenni, egy kicsit nagyon tartok még a nap maradék részétől. Pedig már mindjárt itt van, inkább csak a dinócskákra gondoltam, meg a jegesmacikra és sikerült elmosolyodni.
- Meg finom az illata és szép is. De azt hittem itt a macik a lényegek - nevettem fel, miközben a kóla dolgon jót somolyogtam magamban. Ugyan ez a helyzet velem is, illetve én tényleg minden mennyiségű koffeintől túl vagyok pörgetve, olyan leszek, mint egy búgócsiga. Elég kicsit több erős teát inni nem még kávét vagy kólát.
Szerettem simizni a pofiját, mert olyan jó érzés volt, hogy tudja, ha nem is mondszizom neki, mennyire szeretem. Meg kicsit olyan pótcselekvés is, hogy ne kezdjek agy karrierbe, mint a Repcsikben a permetezős gép. A tekintetem a macikon pihent, akik egyébként is édesek és ha semmit nem mozdulnának is jó sokáig tudnám őket bámulni.
- Csak egy kicsit, fáj tőle a dereka, tudod. Jót? A sajátunknak is? Bár gondolom most majd nem szeretnéd, szóval majd legközelebb csak sokára… - vontam aprót a vállamon, aztán inkább bámultam. Közben cukika volt és megemlítette, hogy szeret én meg megörültem, szóval gyorsan el is mondtam, hogy én is bizony mindannyiunkat. Ha vagyunk ennyien, ha nem.
- Tényleg? - rebegtem sírós és kétségbeesős hangon, de aztán a mondandója felénél sikerült felfognom, hogy nem is, szóval csak csendben maradtam gyorsan leszegve a fejem. Ez annyira nem volt jó ötlet, mert egyrészt így pont rá néztem, másrészt a smacikat se láthattam. Egy kisebb kuncogással figyeltem a macipárt, mielőtt végül mégis kinyitottam volna a szám. Közben azért én már eléggé azért a szőlős üdítőért epekedtem.
- Szó szerint smacik. Most akkor ők is undik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem kezdtem megszokni, hogy bármennyire szeretnék vele lépést tartani, néha még mindig messze álltam attól, hogy képben legyek. Talán levesebbet kéne butaságokon fennakadnom, vagy csak egy kicsit többet kéne várjak, mielőtt bármi kiül a pofimra. Mindig elgondolkodom ezeken aztán nem lesz belőle semmi, mi meg itt ülünk ahogy most és attól, hogy valamin értetlenkedek, azon ő se tud csak úgy mosolyogni. De azért annak örültem, hogy legalább nem volt semmi baj.
Jobb volt azzal foglalkozni, hogy milyen nagy terveket ölelget itt érdekelt is, mint úgy minden, meg azért már egész kíváncsi lettem, miről is maradtam le Mondjuk a kisbékáról is lemaradunk tutira, ha ez a mai nap nem így alakul, szóval én támogatom, hogy ne rám bízzuk ezeket. Most szegényke hogy közölné, hogy ott van, ha nincs Anne a bogárral, amit a fülembe tett. Neeem olyat, csak na.
- Iiigen, az már megvolt bizony és a legjobb dolog is a világon - vigyorogtam rá a puszi után majd mellé fészkeltem magam. Még kifejtettem, hogy nem értem a problémáit, pedig azért sejtettem, ő sértetten rám nézett én meg csak felnevettem, pedig nem akartam, tényleg. Bólintottam párat a problémái felsorolásainál, merthát valósak voltak nagyon is. Egy ideig szemeztem a kis zöld cukrokkal, majd rá is néztem, hogy mi is legyen.
- Naaaa, ne bántsd a csillagokat, azokat nagyon szeretem ott, ahol vannak. A békákra gondoltam, de ha velük akarsz aludni, nem bizergálom, csak még őt… - azzal elvettem a kör közepéről a brekust még végignyaltam az arcélét nevetve, aztán megettem, a kezemmel elengedtem az övét, hogy megkeressem a zacsit, amiből kiszedtem őket, de azt hiszem ráfeküdtem. Kisebb mozgolódás után viszont meglett, így inkább elpakolgattam.
- Aludj ám nyugodtan, majd én is fogok, ha összepakoltam - vagyis reméltem, parancsszóra sajnos kelni sem tudok, fordítva se megy. Odahajoltam hozzá, hogy aztán megcsókoljam, majd egy szeretleket mormogjak a szájába mielőtt még a békák a haribos tasakban végeznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekeztem a lehető legtöbb rózsaszín és szép dologra gondolni, ami ugyan jó lassan ment, de legalább sikeresen. Így viszonylag jól elengedtem, mi is lesz hamarosan, aztán csak nyeltem egy nagyobbacskát mosolyogva.
- Deee, nagyon szeretem az illatod is meg téged is, naaa, csak macik. De téged azért jobban - nyünnyögtem a feje fölé hajolva, aztán amennyire előre tudtam hajolni, összefűztem a kezem az álla alatt, ügyelve, hogy se a torkát se a nyakát ne szorongassam túl, aztán puszit leheltem a buksija tetejére. Nem vagyok egy guminő, pedig akkor biztos jobban menne ez az ide is meg oda is hajolok. Végül lassan eresztettem el őt tovább simizve a pofiját, de a mondottakon csak összehúztam a szemöldökeim.
- Szóóval túúúl nagy leszek és nehéz, ééértem én - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám, igazából én sem arra gondoltam, hogy majd mikor már naaagyon babavárósak vagyunk a nyakában tartva kéne sétiznünk, de most akkor is. Ez csúnyán hangzik így. - Miért ne tenne jót? Ha jó kedvem lesz, akkor ha… szóval ha ott a baba, neki is, gondolom. Az miért rossz?
Kíváncsi lettem volna, szerettem volna megkérdezni már az első „ha” kicsúszásánál, hogy vajon csak én érzem-e magam ennyire rosszul attól, hogy mi van akkor, ha most nem kapunk szép híreket. De nem tettem, most már egészen jó volt a hangulat és én is megnyugodtam a doktorbácsi léte ellenére is. Inkább csak azt ecseteltem, hogy minden szeretet megvan és jóság, meg az az üdítő is nagyon szeretve lenne a kacsóimban. Ezért is érintett volna rosszul, ha idő közben elajándékozza. De tudom, hogy nem akarná, hát szeret, akit szeretünk, azzal meg nem csinálunk rossz dolgokat, igaz? Mint a macik, az előbb odaadta a halacskát a kis párjának, most meg már a nyelvük tapadt össze. Cuki undik igazából.
- Iiigen, van elég nyelv is meg nyál is, de nagyon kis aranyosak. Csiiiinálsz kééépet? Meeg le is tehetsz ám, majd megyek a lábikóimon tovább, tuti nem kényelmes azért így… Össze fogunk ragadni ebben a melegben - mondtam nevetve, aztán ha beleegyezett, akkor amint segített rajtunk és leguggolt vagy olyasmi, elkezdtem lemászni a nyakából hatalmas vigyorral. - Szóóóóval…szőlőlé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Pár pillanatig nem nagyon értettem, hogy mi rosszat is mondhattam, picit meg is ijedtem. Mondjuk átgondolva semmi nem volt még az aggodalmaim ellenére sem, ami ilyenre késztethette, így a kérdésig kicsit megszeppenve néztem. Aztán azt meg nem értettem, mi nem egyértelmű. Lehet tényleg aludnunk kellene, kezdtem ráébredni erre is.
- Az, hogy vagy nekem. Te - mutattam rá, miközben megnyomtam a nózija hegyét, hogy aztán végigsimítsak az arcán a mellkasáig levezetve a kezem, ahonnan azt a bizonyos békust is leloptam míg megtárgyaltuk a csillagokat meg a békákat. Tény, hogy mikor először bejöttem ide, akkor is ugyan ezt a rajongást éreztem a szoba iránt, még mindig annyira szép, sőt, csodálatos és néha alig hiszem el. A kis zöldek helyzete viszont sajnos nem ilyen rózsás, ezt érzékelve lassan ki is menekítettem őket vissza a zacsiba néha Lewcsire pillogva szépen, hogy már szundizik-e, vagy még azért itt van.
- Most biztos mindegyikük szomorú lesz. A kis Lewy, a kicsi Volt, a mini Maja is, az egész ohana, akik nemrég még az asztalon pihiztek. Szööörnyű.
Ahogy szedegettem még látványosan szomorkodtam is egy kört a szavaim mellé, de aztán azzal a csókkal elillant minden ilyen. Még lehunyt szemmel vigyorodtam el a válaszára, aztán csak a vállába fúrtam a pofim a zacsit szorongatva. Szeretem az illatát, meg mikor csak úgy hozzá lehet bújni. Pont ezért kicsit nehézkesen ugyan, de oldalra evickéltem és a kis szekrényre pakoltam a békákat, térjenek csak ott nyugovóra. Közelebb csusszantam a pólóm megigazgatva, majd a kezét átkarolva húzódtam oda oldalról nézegetve őt.
- Ugye már nem aggódsz miattam? - Még mindig mosolyogtam és töretlenül próbáltam ezt tartani is, hiszen ma már nem akartam semmitől rosszabb kedvet, hiszen ennek jó napnak kellene lennie azt hiszem. De azért eleget merült fel már, hogy nem akar semmit erőltetni és ennek társai. Szerintem már bennem tényleg csak a bizonytalanság, igaz-e és ez nem engedte, hogy az izgalom egészen a jóba forduljon, nem voltam biztos benne, hogy tényleg elhitte nekem. De tudja, tudnia kell, hogy én is örülök és ez így van rendben. - Aludjunk, Nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én igyekeztem rendet tenni, mert hát macik ide vagy oda, meg vidrák, vagy kutyusok, azért nem ők voltak ott legelöl természetesen. De úgy tűnt hirtelen, ezt csak egyedül tudom, ami nem volt jó érzés. Amikor átkaroltam picit a buksiját azért már úgy tűnt, minden okés is. Szeretem őt, meg sok dolgot még, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk azt, mikor megkapom a reggeli köszönős puszim, azt elcserélném egy macisimire. Vonzó dolog, de nem ennyire, bizony.
Aztán én megpróbáltam okot keresni, miért lehet baj, valószínűleg a felszínen ragadtam hozzá képest, de nem is mertem mélyebbre menni a témában, még akkor sem, mikor megpróbáltam elmagyarázni, szerintem miért nincs baj ezzel.
- Üüüüühüm, akár. De mindegy is, nem akarok bajt senkinek, tudod. Csak na… - Lassan, de be kellett látnom, hogy sok dolog fog változni, nem biztos, hogy ezt szomorúan kell felfognom, de azért biztos nem lesz egyszerű. Itt már nem csak a cipelésen járt a buksim, kicsit bele is bambultam a semmibe mielőtt még lekéredzkedtem volna megéljenezve a macikat és képet kérve.
- Undiskodni akarsz? Fúúúúúj - nyújtottam el nevetve, mikor már annyira közel volt, kicsit be is bandzsítottam ahogy néztem rá előre. Aztán a fejem a keze után fordítottam, de csak éreztem a rántást a szoknyámon, aztán az egyik kezem a számhoz emeltem. - Azért szeretlek ám. És… Upika, popsi. Bár így mindjárt érteném az előbb miért vigyorgott úgy ránk az a bácsi.
Nagy vidáman bontottam ki az üccsit, beleszúrtam a szívószálat is, hogy aztán nekikezdjek bólogatva. Mehetünk a vicces-foltosokhoz. A kezecskémet kitartva nyújtottam felé, mert hát én szerettem volna, ha azt úgy fogja és úgy megyünk tovább, ahogy előtte. Meleg és izzadós tenyerek ide vagy oda.
- Úúú, hallod, a zsiráf mit mond? Mármint tudod, a tehén múúúúzik. A hal meg blupblup. A kecske mekeg…érted, de a zsiráf?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Izgága lépteket, körömkopogást a parkettán, egy nagy loccsot és Volt nyüszítését hallom, mikor magamhoz térek a kanapén. Sikerült beszundizni így délelőtt a reggeli után, de mentségemre szóljon nem aludtam valami jól és ilyenkor megesik. Kicsit nehézkesen vánszorogtam el a konyháig, ahol láttam, mi is a hiszti tárgya, éppen ezért némi finomság kiadagolása után feltakarítottam a vizet majd megsimiztem a gyerekőcöt. Nagyot ásítva feltettem egy teát, aztán a hűtőre tűzött papírkámra pillantva elvigyorodtam. Ó, nem akármilyen péntek reggel ez a mai. Nagyot nyújtózva végül bevetettem magam a hálóba, majd a ruháim közé, hogy valami kánikulához passzolós kevés, de mégis több, mint a semmi ruhát találjak, amit össze is kenhetek akár.
Beletelt vagy fél órába, mire lett egy rövidnacim és egy olyan felsőm, amit szeretek is és jó. Bár ez is kicsit feszesebb már, mint kellene, amit nem igazán értettem, de elengedtem egyelőre a dolgot. Mintha összement volna a mosásban és jobban tapad hozzám a kelleténél. Azért megvizsgáltam magam a tükörben de a pocim nagyon rendben volt és nem néztem ki úgy, mint egy jóllakott ovis, mondjuk nem is ott tapadt rám a felső… hagyjuk. Elfintorodva fontam össze kétoldalt a hajam, beletéve egy-egy cuki masnit, aztán késznek nyilvánítva magam a legfontosabb dolgokat a tatyómba dobáltam még megittam a kész teácskát. Egy nagy puszival elköszöntem a tappancsostól is, mielőtt még magam mögött hagyva a nappalit az udvarról egyenesen az egyetemhez nem hoppanáltam. Itt beszéltük meg a találkát Dimitrivel, én pedig türelmesen ücsörögtem a padon rágcsálva a rágom, majd naagy és rózsaszín buborékot fújtam belőle.
Szeretem a férfi lelkességét és kedvét, amivel a dolgokhoz áll, és mikor megtudtam, hogy van ilyen kutyusos és segítős lehetőség, nem is igazán gondoltam másra, akit szívesen hívnék magammal. Azt meg meglátjuk, hogy mennyit tudunk tenni, de remélem minél többet. Most, hogy ennyi szabadidőm lett otthon, nem is bántam, hogy kicsit ilyenekre is akad időm, régóta szerettem volna nagyobb dolgokat némi ruhaadományozásnál tenni, na majd most!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit kapkodósan szedem az elszórt ruháim fel a nappaliban, miközben hol Voltot, hol egy újabb kupacot kerülgetek. Látszik, hogy éppen egyedül voltam itthon, mert különösebb gond nélkül ejtettem minden felsőt, vagy szoknyát, ami furán állt, szorított, vagy csak nagyon nem tetszettem benne a tükörben. Már lemondó sóhajok sokaságán voltam túl, mire találtam egy nacis egyberészes ruhát, ami simult, de nem akartam levakarni magamról, puha volt az anyag és nem piszkált, ráadásul a fodrok miatt nem éreztem olyan furának magam benne. Ugyan tudtam mi a helyzet, éreztem és kezdett a buksimban is lassan oszlani a köd, a szájam rágcsálva igyekeztem a tényt elodázni, hiszen gyakorlatilag senkinek és semmit nem szóltam még. Pedig egyébként ez nagyon nehéz volt, nem vagyok rossz titoktartó, de ez az izgalom most nem sokat segített. Ráadásul, ha a védőnéninek igaza van, ezekben a hetekben már nem lesz menekvés.
Lassan, de biztosan sikerült a rend közeli állapotot elérni, a háló ajtaját becsukni és a szokott játszós dobozt a nappali közepére tenni. A négylábú fiacskám már a játékok láttán lelkesen csóválta a farkát és az ajtó előtt csücsült, mert tudta bizony, hogy jön játszópajti. Örültem ennek, mert valahogy a jövőre nézve fellépő aggodalmaim újra és újra eloszlatta, hogy így szeretett Legrával is játszani, meg Bencével ismerkedni. Pedig eddig talán kétszer, ha találkozott velük. A tappancsos drágaság már nem volt kölyök, sőt. Potyogó tejfogak és jó nagy súly párosult, mikor a mancsaival felkapaszkodott rám a csípőmön kitámasztva majdnem fel is ért. Már fogalmam sem volt, hogy fogom ölbe kapni! Pedig én azért fontolóra vettem, csak a férjecske legutóbb is csúnyán nézett ezért. Én a szokott kínos mosollyal tettem le róla akkor, most pedig egy puszit nyomva a fehér bundába engedtem útjára, mikor meghallottam a csengőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondanám, hogy túl sok időt töltöttem volna egyedül, egyrészt mert a nagyon jól ismert kollégiumi portás bácsi kiszúrt engem. Heves integetésváltásba fogtunk, majd megszólítva megkérdezte, most kihez jöttem én meg büszkén ecseteltem Dimitri nevét, amire csak felvonta a szemöldökét, majd mosolyogva magamra is hagyott. Másrészt pedig, nagyjából a távozásával egyező időben megpillantottam az épületből kifelé igyekvő barátomat, aki már nagy léptekben közeledett is. Én pedig már előre nevetgéltem, mert éreztem, hogy valami vicces úgyis elhagyja a száját.
- Naaagyon kár érte, de szerintem nem fognak a kutyuskák panaszkodni. Én meg pláne. De néééézd - hívtam fel magamra kis elnyújtott nyüszörgéssel pluszban a figyelmét, majd az eddig remekül begyakorolt buborékfújást bemutattam az epres gyerekrágómmal. Már majdnem akkora lett a gömb, mint az egész arcom, hozzá is ragadt kipukkanás után a számhoz, meg kicsit a pofimhoz, de gyors és nem annyira undi módon visszatuszkoltam a számba.
- Menjünk szerintem egy kis hopp után úgy öt perc séta az a nagy terület, ahova megyünk - mondtam el, aminek már napokkal ezelőtt utána is néztem jól. Eléggé otthon vagyok itt, így legalább attól nem félek, hogy ebből gond akadna. Felálltam, felkaptam vissza a táskám a hátamra, aztán ha Dimcsike is indulásra készen volt elindultam abba a kis utcába, ahol a hoppanálásra alkalmas udvar van. - Kérsz rágót? Nagyon jó íze van! Bár nem csillámos, ami nagy hiba. Nem is értem hogy engedheti ezt meg az orbit!
Nem vagyok irigy lányka, így nagyon szívesen osztom meg a csomag rágóm vele, ahogy a hoppanálást is. Én már ismerem a helyet, ha ő is, akkor mondjuk nincs gond. Más esetben, elég ha a kacsójával belém kapaszkodik és csuhuuu. Csak remélem, hogy egyikünk se hamizta túl magát. Nem lenne jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyetértettem vele persze, de egy picit éreztem azért, hogy jobb is ha nem fejtegetem ezeket tovább. Biztos vagyok benne, hogy nem az én pocim ugrik csak össze a gondolatra újra és újra, ez pedig nem tetszik. Nem az a jó érzés, aminek lehet lennie kéne helyette. De ráfoghatom ezt egyelőre a doki nénikre és bácsikra.
Lefoglaltam magam inkább a macikkal, amik hiába undiztak, túlságosan is édesek voltak ahhoz, hogy ne kezdjek képekért petíciózni a férjecskémnél. Nem is kellett sok, hogy megszülessenek azok a fotók, meg nem csak azok, szóval nagy vigyorgósan pillogtam lefelé rá, míg meg nem álltunk. Lekászálódtam, majd minden mást figyelmen kívül hagyva szépen elvettem a dobozos iszit, majd beleszúrva a szívószálat be is kaptam azt.
- Hááát, talán egy picit tudtam - mondtam beharapva a szájacskám, aztán az üdítős kezem a hátam mögé húztam a másikat pedig magunk közé emeltem, majd a mutatóujjammal lassan kezdtem magam felé hívogatni őt, vagyis közelebb inkább. Amikor abbahagytam az arcára simult a tenyerem, egy pár pillanatig azokba az élénkkék szemekbe bámultam, majd az ajkaim puhán az övére nyomtam vigyorogva, amit azért a csók közepén befejeztem ám. De nem szerettem volna, ha ezért most sokan megnéznek minket vagy hasonló, így picurit zavarban el is húzódtam végül. A megjegyzésre boldogan mosolyogtam magam elé, még a kezem nyújtottam, hogy megfogja, de még mögöttem jött megriszáltam a csípőm meg a popsim egyszer, pont mint reggeli után. - Ez nem is jár másnak...
Néha amúgy tényleg nem értettem, hogyan merül fel benne, hogy bárki más számítana. Mármint, engem nem érdekelnek, és szerintem az is túlzás hogy annyian észrevennének egyáltalán, ha csak nem miatta teszik.
- Kááár, sose tudja senki megmondani, biztos akkor beszélgetnek csak, mikor más nem hallja - vagyis magyarul fogalmam sincs nekem sem. Ennek ellenére érdekelt ez is, mint sok apró, de mások szerint bugyuta dolog. Ahogy sétáltunk és jobbra és balra tekintgettem lassan az üdítőmnek megint a végére értem és a foltoskák is meglettek. Tudtam, hogy már nincs sok vissza, mire mennünk kell vissza, ettől pedig egy picit az arcomra fagyott a mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy szürcsiztem az italom, hamar rájöttem, hogy bár ma sem fordultam 180°-ban semerre, legalább ebben én döntöttem, és ügyesen választottam. Szeretem a szőlőlét. De azért közel sem annyira, mint ezt a naagy lengyel csillagocskát itt magam alatt, mögött majd mellett. Éppen hol áll.
- Ühhüm, na ne nézz így Nyuszó, szeretem azt is, mikor undi vagy meg rosszasáááág - mondtam pislogva párat. Bár azt inkább ne kérje senki, hogy ezeket most lerészletezzem, teljesen és hiánytalanul így imádtam őt, ahogy van. A gyors kis csókot megejtve aztán még nagyobb vidámsággal fordultam irányba, hogy az utolsó állomást is meglátizzuk még gyorsan. Persze nem maradhatott ki a ma olyan nagy szeretettel gyakorolt riszám se, aminek a megjegyzésére csak lebiggyesztve az ajkaim szusszantam egy szomorút. Persze nem kellett ezt olyan komolyan venni, ez azért a pofimon is látszott. - Nem is rosszból volt pedig…
Csak szorítottam a kezét, kicsit lóbáltam is, még meglettek a nagyra nőtt csodák. Csillogó szemekkel meredtem felfelé az egyikre, aki itt téblábolt a kis elkerített helyük szélén és éppen a fejünk fölé magasodó fa lombját hamizta. Nem volt már sok levele, jól megdézsmálhatták már. Közben azért az én buksim már nem csak a cukiságoknál járt, így el is bambultam kicsit. És egyébként nem ártana a lábam elé is nézni, mert valaki éppen ekkor vonult át előttünk keresztbe én meg majdnem belesétáltam. Upszi. Ekkor észleltem azt is, hogy Lewy nekem beszél, vagyis a megszólításra.
- Hm? Jaaa, ahha, gondolom. Csak… jó lenne már a nap végén járni, otthon. - Nyilván nem az állatok a baj vagy a séta, még annyira fáradt sem vagyok, csak egy kicsit, egyszerűen akkor már túl lennénk mindenen, tudnánk mindent és kész. Nem lenne ez az ideges-izgalom, meg a várakozás súlya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kis rágós trükköm közepén nevettem fel a szabadkozásán, aztán jól el is gondolkodtam. Biztos vicces lenne tütüben szaladgálni Pécsen, sőt, ami azt illeti, nagyon szívesen mászkálnák így Dimitri oldalán bármikor. Még csak furcsának se találnám ellenben ugye másokkal. Egyelőre ezt a pontot inkább viszont nem vezetem fel bakancslistára, azt hiszem mind jobban járunk.
- Igenis! - A kezemet a fejemhez emelve csináltam valami tisztelgés félét - láttam már párszor hogy csinálják, ettől még én lehet rosszul hoztam össze -, majd a kis udvar felé vezettem a kanyargós rengetegbe míg kifejtettem a rágós aggályaim. Rettenetes egy cégről van szó! Hogy lehet úgy rágót forgalmazni, hogy ilyenekre nem gondolnak? Van már illatos-csillámos és lassan ízesített tusfürdő is, de a rágó nem lehet csillogós? Milyen világban élünk! Nehéz ezt felfognom, vagy tényleg ennyire kiveszett volna az emberekből a kreativitás? Nem tudhattam. Szusszanva egyet adtam rágót Dinek és bólogattam hevesen az ajánlatára.
- Azt kellene, még lehet el se felejtem, mire legközelebb internetet fogok - jegyeztem meg a telefonom után tapizva a táskám oldalánál. Paranoiás tudok lenni, hogy mindenem megvan-e. Múltkor későn lett vége a tánciedzésnek, ezért felhívtam Lewyt, hogy legalább telefonon lógjak rajta, ha már egyedül baktatok haza és úgy tíz perc után majdnem infarktust kaptam hol a készülék. Azon beszéltem ugye. Szóval vannak problémák.
- Nincs baj a hopphopp dolgokkal, ugye? - Idő közben elég sokáig értünk, szerencsére nem nénis-andalgós séta ez, viszont ez csak újra mágusterület még, Dimitrire pillogtam, hogy a kezem felajánlva neki hoppanálhassam magunkat a jó helyre. Igazából sokan nem nézik ki belőlem, de ami hiányzik, az máshol pótlódik bennem. Ezért lehet, hogy béna vagyok mondjuk a pálcával való folttisztításban, de a hoppanálást ügyesen csinálom. Szükségem volt rá, hát szépen kitanultam, és lassan fél éve jogsival csinálom!
Amint megegyeztünk, vagy kiegyeztünk, helyzet adja ugye ezt, a helyre koncentráltam, majd rövid időn belül ejtettem magunkat a sötétségbe, hogy felbukkanhassunk a fák között egy turistaút melletti mellékösvényen. Régen sokat kirándultam ott, és kitérve onnan az út egyenesen arra a kutyusparkra visz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Örültem, hogy viccnek fogja fel, de én halálosan komolyan gondoltam, hogy tőlem aztán olyan világot lerombolósan rossz is lehetne, mint amilyen Stitch volt a születésekor, akkor is imádnám. Ez pedig tőlem nem csak üres szó és ígéret, teljesen valós dolog. Lehet, ha lenne, vagy esetleg van olyan tulajdonsága, ami zavaró, akkor sem tennék megjegyzést erre. Én sosem akartam, hogy miattam változnia kelljen, az elég önző dolog lenne a részemről, ráadásul, ha szeretünk valakit, akkor előbb alkalmazkodunk, elvárások nélkül. Legalábbis azt hiszem. Mondjuk nem mintha nagy tapasztalataim lennének, akit próbáltam szeretni, már anyun és a nagyiékon kívül vagy eltűnt, mire visszajelzést kaphattam volna, vagy Lewy. És akkor elértünk oda, hogy most tanulom csak mit és miként jó.
Csendesen fogtam a kacsóját, miközben a nyakam nyújtogatva - de nem mint a zsirik - nézelődtem körbe egy darabig. Néha megakadt a szemem kiscsaládokon, ahol volt anyu, apu gyerekek, aztán el is kalandoztam fejben.
- Nem is csak az orvosról van szó - vallottam be kicsit félszegen a cipellőmet bámulva, ahogy az utolsó korty szőlőlevet is kiszívtam a dobozból. - Én csak… azt hiszem nagyon nem érezném magam jól, ha valami olyat mondana, ami… ami nem tudom. Érted azt hiszem, nem?
Kezdtem belezavarodni az egészbe és hiába volt jó valamennyit kinyögni, nem múlt el a fura érzés a pocimból a csalódás lehetősége miatt. Már egy kis ideje tudom, hogy szerettem volna, ha igaza van Annenek, a teszteknek, a szervezetemnek. De még mindig nem volt a kezemben semmi a reményen kívül.
- Minden… ühhüm. Mi?
Éppen helyeseltem kidoba a kukába az üccsisdobozt, ami kiürült, amikor visszafordulva a matatására lettem figyelmes. Értetlenül billentettem oldalra a fejem és az elengedett kacsóm magam elé húzva összefűztam az ujjaimat a lábaimon billegve. Nem egészen esett le, mi folyik itt, még le nem térdelt, akkor kezdett csak el az ajkam lassan görbülni felfelé. Még egy halk „jaj” is elhagyta az ajkaim, olyan izgatott és aranyos nyüszögés mellett, amit úgy az egésznek tulajdoníthattunk. A húzásra közelebb tipegtem.
- Ugye tudod, hogy eddig is te voltál a legjobb? - meredtem rá lefelé, aztán az ajkamra harapva bólogattam. Hát, hogy lehet erre más választ adni? Nem mintha megfordult volna a fejemben bármi egyéb. Ő megígérte és be is tartotta, pedig senki nem kötelezte rá, nem kérte tőle és nem is várta el. Szeretem. De az nem sokat segített a rendes válaszadásban, hogy láttam a komolyság milyen nyomtalan a helyszínen. - Igen, persze hogy maradok. Hát szeretlek, Szívecske. De ne nevess, mert akkor nekem is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Senki nem mondhatja ránk, hogy nem élvezzük ki egy állatkert nyújtotta lehetőségeket, már a felhozatalt nézve. A legnagyobb boldogságforrásokon túl voltunk, de bőven voltak még olyan cukiságok, akik vágytak a figyelemre, meg olyanok is, akik kevésbé. Mondjuk én megértem őket. Én se szeretném, ha egy csomó ember beszélne hozzám, fotózna és el se vonulhatnék kicsit magamban nyugizni. Pont úgy, ahogy otthon is tenném a mai tortúra helyett. Pláne, mikor Lewy kiegészíti, amit nekem nem sikerült összehozni. Nyeltem egy nagyobbat picit meredve magam elé, mielőtt rá néztem volna.
- Ahham, leginkább ettől. Mármint… szerintem most már nagyon elszomorítana a dolog. Már egészen… megszoktam… szeretném - vontam picit a vállamon, mintha teljesen mindegy volna, pedig bizony nem az. Kevés dologról szoktam eldönteni, hogy esetleg szükségem van-e rá, vagy éppen szeretném-e, de ez már annyira oda kéredzkedett, hogy nagyon. Attól kezdve, hogy ő rám vigyorgott ott a konyhában, én fellélegeztem, hogy bizony ez boldog dolog, nem akartam volna, hogy semmissé váljon. De egyelőre abban maradtunk, hogy minden szép és napsütéses, ez pedig egy kis erőt azért adott, főleg úgy, hogy már nem voltak órák vissza, inkább percek a visszaindulásig a dokik közé.
Értetlenül figyeltem ennek ellenére is, aztán pedig képtelen voltam nem vigyorogni meg majdnem nevetni, pedig én megpróbáltam rendesen odafigyelni és állni elé. Kicsit számomra, még ha meg is ígérte és ez nagyon szép dolog, abszurd volt tőle. Én szerettem a „gondold át az ajánlatot” felfogásával és viselkedésével és nem voltak felé semmilen elvárásaim, ő mégis néha olyanokkal lep meg, amikre a szavaim is eláll.
- Ez nem zárja ki, hogy nekem te legyél a legjobb… - mondtam még mielőtt hagytam volna, hogy a kezem birtokba vegye, és az a cuki pacisság az ujjamra csússzon. Igazából nagyon elbambiztam a gyűrűre, mert nagyon cuuuki és aranyos volt és tökre oda voltam érte, mint minden ilyen apró izéért. Kicsit néha rosszul is éreztem magam, hogy ugyan úgy tudok jajongani egy ilyen apróságért, mint mondjuk az első gyűrűmért, amiben biztos vagyok, hogy nem egy automatából pörgette ki pici pénzért. Közben közelebb lépve az arcát a kezeim közé fogtam és előre hajolva simítottam az ajkaim az övére finoman. Nem is igazán törődtem percek óta senki mással a környéken és azt hiszem ez volt a legjobb hatással rám éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet, hogy nem ide indultunk, de engem elég nagy boldogsággal töltött azért el, és egy kis erőt is adott ez az egész. Szeretem ezt a helyet, és amióta kiderült, mire is nem emlékeztünk olyan tisztán, csak még egy kicsit előkelőbb ez az egész itt. Persze most sehol a papi, akinek engem kellett volna akkor is keresni. Nincs nasi, piknik és a Stitches táskám, már az akkori, azóta új van ugye. De sok dolog ugyan olyan jó, mint akkor. Ott még nem romlott el semmi, most pedig már nem rossz körülöttem. Talán ennek tényleg így kellett lennie. Reméltem, hogy a brekinkkel hasonló lesz a helyzet, már abból a szempontból, hogy bizony neki meg kell érkeznie az életünkbe, és hogy ehhez már elindult valami módon. Tényleg megértettem miért akadna ki ő is, ha most valami olyan hír várna minket abban a nagy épületben, hogy tévedés történt.
- Igen, mindketten ugyan azt szeretnénk. Izgulok, amúgy se tudom mit kell ott majd csinálni… - szorítottam meg a kezét kicsit, amit fogtam végül, de már egy hangyányit könnyebb volt az én lelkemnek is, akkor is, ha semmi nem lett biztosabb.
Közben ő gondolt egyet, valahol szerzett egy nagyon édes gyűrűt és már ott is térdelt előttem, amire én meglepődve-meghatódva vinnyogtam egy kört magam elé, lenézve rá. Olyan hihetetlen számomra a Drága még mindig néha, hogy ezeket időbe telik feldolgoznom. Végül a sok szó helyett egy csókkal adtam pluszban is a tudatára, mennyire imádom őt nem csak ezért, mindenért, minden jóért, meg a kevésbé jókért is. Az is az élet része. Bólintottam nagyon kis határozottan miközben ő felállt, aztán észrevettem én is pár szemet, végül a nénit is, akire rászólt Lewy. Én sem voltam oda, hogy bámészkodik, de nem akartam morgós öregekkel beszélgetni. Nagyon nem. Szóval nagyjából az utolsó két szava körül magam felé fordítottam a pofiját, nagyon szépen nézve rá, aztán még egyszer az ajkaim az övéire tapasztottam, mielőtt a kezem visszacsúsztattam volna az ő tenyerébe. Tudtam, hogy indulnunk is kell lassan, nem is baj.
- Ugye azért bejössz velem oda is, mint a vérvételre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nagyon tudtam elmagyarázni igazából, hogy csak én nem akarok hülyének tűnni, hogy gyakorlatilag még azt sem tudom mit meg hogyan akar rajtam a bácsi vagy néni megvizsgálni. Arról nem beszélve, hogy eredménytől függően hogyan tovább. Annak azért tudtam örülni, hogy se a vérvételnél, se amikor a lapomat csinálta az a kedves nő, nem néztek rám semmi miatt furán. Még a koromat se pedzegette.
- Gondolom, de tudod, hogy legtöbbször semmit nem tudok rendesen. Nem szeretnék ott ülni bután. Csak… mindegy, tudom, hogy majd segítenek, erre vannak.
Hiába az izgalom vagy aggodalom, esetleg is-is, ami bennem kavargott, azért az állatkertet nem lehet nem élvezni. A vidráktól a macikig a makikon át mindegyiknél csak újabb széles vigyorral leselkedtem és egy picit megint azt a gondtalan, boldog pillanatot éltem, mint minden alkalommal, mikor kicsiként is idehoztak. Itt senki nem kérdezett soha rossz dolgokról, nem bántottak és hát, ha be kell vallani, a legjobb dolgokat is itt szedtem össze. Nem csak dolgokat.
Most pedig, csak hogy bővülhessen a kis szeretetes csomagom, éppen itt térdelt előttem a férjem majdnem nevetve, ami miatt én sem nagyon bírtam azt visszafojtani. A szemébe néztem, aztán a kis pacis gyűrűre, de gyakorlatilag olyan kis döbbenetet, persze jófélét, hozott nekem, hogy el is felejtettem hol vagyunk, meg mennyien. Ez előnyös volt abból a szempontból, hogy nem viszolyogtam és görcsöltem semmin, hogy csak rá figyeltem, még a csók is egészen hevesre sikerült hirtelen, de aztán ugye, mint mindig, valaminek történnie kell. Ez most éppen a néni volt, de őt is próbáltam kizárni, és inkább elindulni az utunkra egy újabb puszi után.
- Tuudom, de azért. Ezt jobb hallani. Nekem jobb így - jegyeztem meg kicsit félszegen, ahogy a kezét finoman megszorítottam kifelé ballagva. Igazából már a kapunál megint éreztem azt a gombócot a pocimba, aminek nem örültem, de úgy voltam vele, hogy legalább túlesünk rajta.
- Te tudod ugya, hova kell menni? - Sok dolgot csinálok, de a helyek memorizálása és az infók megjegyzése nem igen tartozik ide. Pontosan ezért tévesztettem anno ajtót a koliban elsőre.