Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Kicsit úgy éreztem így a vége felé járva, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen volt és az is lehet, csak én gondoltam el túl idillien a békás mese kezdetétől. Nyilván nem minden csak mese és boldogság, én azért azon vagyok, hogy körülöttem mindenkinek a jó jusson csak, még ha ez nehéz is. Kéntelen voltam magamból értelmes mondatokat és gondolatokat kipréselni, amik valahol mindig élnek a buksimban, de ritkán öltenek hang által mondanivaló formát. Most megtörtént, és igazából én attól könnyebbültem meg, hogy a Drága elfogadta, hogy rendben vagyunk és nem kell aggódni.
A negatívnak hangzó válaszra lebiggyesztett szájjal bámultam őt tovább, még meg nem érkezett az az első puszi, majd mindegyikkel egyre nagyobb lett a vigyorom. Az egós dolgon csak felnevettem és megrántottam a vállam, mert célom az nem volt vele, szerettem neki mindenféle jót mondogatni, éppen, ami a számra szaladt. Azzal nem lehetett vádolni, hogy számító és kimért lennék, sosem tudtam még a szavaim sem előre, mikor kicsúsztak sikerült csak nekem is felfogni általában.
Ahogy elhajoltam a csókból sajnálkozva pillantottam rá, én is szívesebben folytattam volna, de ezt most már muszáj volt, ha összeszedtem magam annyira, hogy duruzsoljak.
- Sejtem én is, meg tudom, hogy ez neked se tesz jót, meg senkinek. Fiatal vagyok ahhoz képest, ami sokak szerint normális, tudod, hogy szerintük hozzád is. Én tudom, hogy tévednek, ettől még az eddigi plusz szabályok nem hiszem, hogy éppen enyhülésbe mennének, ha ezt majd megtudják…
Bár nem vagyok lángész és elég ritkán jutok komoly gondolatokra, ennek kapcsán én is felfogtam már, hogy ennek súlya van. Őt is kitehetik, akár engem is, utóbbi mondjuk éppen a legkevésbé sem érdekelne, majd lesz valahogy. Felsóhajtva húztam vissza magamhoz, hogy a homlokom az övének döntsem, aztán a köztünk lévő apró távolságba beszéljek.
- Én nem szeretném takargatni magam vagy bujkálni, mintha ez rossz dolog lenne... - mert nem az. Akinek ezt félteni kell, az olyan, mintha nem is örülne, mintha nyűg lenne, vagy ahogy az a csúnyább kifejezés tartja, teher. Ettől persze én sem kikiabálni akarnám, de fogalmam sincs hogy mehet ez jól. Vagy éppen Lewy mit akar a helyzettel kezdeni. Azt hiszem abba már beletörődtem, hogy az újságírók ha van, ha nincs semmi írnak róla, így azt már elő se hozom. - Azt hiszem ott elvárnák, minthogy veled sem szabadna puszilkodnunk a folyosón, nem? Mármint... te mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Persze, nem is fáj már, csak jó csúnya lett. Pedig szorítottam rendesen…
Igyekeztem betartani, amit kértek tőlem. Behajlított kar, a buci jól hozzányomva a kis sebhez, elszorítva a vér útját, meg akkor elvileg annyira nem is kékül be. Hát, én rosszul lehetek akkor összerakva, mert ez olyan, mintha körbepuszilta volna a kezem egy gurkó. Mondjuk volt is olyan érzésem, mikor megszúrtak az első percekben. És azt hiszem lesz is, a tapizós vizsgálatrésznél még. Mire visszaértem a kukától, már minden teljesen flottul ment, gyakorlatilag a táskám hiányzott rólam, meg a férjem ölelése, aztán a kezei, amit szorongathatok séta közben remélhetőleg.
- Valószínűleg, bár aki a vérvételhez nézegette a kezem, ő rendes volt. - A nővérekre nem lehetett panaszom, mosolyogtak, meg tényleg segíteni igyekeztek, hogy gyorsan végezzünk és a legkevesebb kellemetlenség érjen. Csak hát ettől még, hogy ők ott rendesek voltak, a beszélgetős bácsi még nem volt az. Ilyen ez. Egy sóhaj után mosolyodtam csak el és indultam meg kifelé, picit riszálva csak azért is módon. Otthon legalább csinálhatom rendesen.
- Ahham, jeges-smacik. - Vigyorogva fordultam felé, ahogy a szót újratagolva megismételtem. Nagyon kis aranyos volt így, de mulatságos is, ezt nem lehetett tagadni. A nevetést azért elfojtottam, majd kicsit szomorúan bámultam a földet. Már feleség vagyok, meg ki tudja még mi leszek pár hónap múlva, így már nem is jár a cipelés. Ez szomorú. Bár tényleg többet látok, mint régen, meg a topogóimon lévő pipellő is dob pár plusz centit nekem. Ettől még nem az igazi, na. Szépen és okosan követtem, ahogy a szoknyámon átkötött masnit piszkálgattam.
- Meleg van, és nyár. Szerintem szépen felöltöztem, nem tetszik? Majd legközelebb jövök, ahogy alszom. - Grimaszolva jegyeztem meg, egyrészt, mert úgy én se szeretnék libegni bárhol, hiszen nem vagyok oda a túlöltözött alvásért sem, másfelől most tényleg nem értettem, hogy nem tetszik neki a rucim meg én, vagy csak viccel. Ezeket nem díjaztam annyira, mert jobban szerettem, ha azt gondolja esetleg, hogy csinos vagyok, mintha azt, hogy nem, ma nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt kellene mondanom, hogy ma kifejezetten hamar repkedek a mosoly meg a majdnem sírás között, pedig nem, igazából csak nem tudom, hogyan is vagyok éppen. Örülök, de nyilván egy hír hoz magával több mást is, ahogy mindig. Az pedig már von le, vagy ad hozzá, attól függ milyen. Én szeretem azt hinni, hogy mindenből csak a jó irányba van előre, de azért az elmúlt időszakban túl sokszor tolták a nózim elé emberek, érdeklődők, újságok vagy úgy bárki, hogy nem minden arany, ami fénylik és a szivárvány lába a manókkal és a kincsesládával lehet nem is létezik. Mikor felhoztam az iskolás dolgokat is ilyen érzéseim voltak. Mintha ott sosem lenne nyugalom és béke. Amúgy sem támogattak minket nagyon, amit persze meg lehet érteni valahol biztos, csak nekem ment nehezen. És ezzel nem lesz könnyebb most sem.
- Nekem nem számít ez, ahogy egy csomó más dolog se, ami mások szerint annyira nagy dolog. Mindenki a korral, státuszokkal, állásokkal, pénzzel dobálózik, mint más a labdákkal. Én… csak tényleg nem akarok, sosem akartam rosszat azzal, hogy… itt vagyok. Veled.
Nem voltam elkeseredve, szerencsére mostanra már legalább nem vettem minden második dolgot a szívemre, ettől még néha persze bántott, mikor vagy az igazgató bácsi miatt, szólt valaki, hogy ezt meg azt nem szabadna, vagy valamelyik lány utánam jött és csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Szerencsére a legkellemetlenebbek elvesztek a tömegben, vagy Hajna elriogatta őket.
Nem akartam pont ma, a korábbiak után bármi csúnyaságról beszélgetni, vagy olyanról, amitől bárki szomorú lesz, de muszáj volt valamikor. Ahogy megsimogatta a arcom lehunytam a szememet, aztán csak az ajkam beharapva figyeltem őt.
- Nem így értettem, ez nem egy gond, ha az szükséges, hát állok elébe, csak… - azt hiszem az a normális, ha az ember nem rejteget és retteg a folyosón, hogy „megnőtt a pocim, meg a fenekem, úr isten, most mindenki majd ki kar dobatni minket”, de igazából fogalmam sincs mi van rendben. Beszívtam a levegőt, aztán ki sem eresztettem egy darabig, ahogy gondolkodtam. Néha a kelleténél jobban van olyan érzésem, hogy mindenben vakon tapogatózok, pedig valójában ennyire még én sem lehetek hülye, egyszerűen nehéz volt megtalálnom mit is szeretnék tudni, vagy kérdezni néha, és inkább magam alkottam. - Én nem örülnék, ha felmondanál vagy ilyesmi, pláne nem miattam. Szereted és jól megvagy vele, tudod, hiába nem bírom az ilyen iskolához köthető dolgokat, de ebben is támogatlak.
Igen, még akkor is, ha amúgy fúj és jujj az egész. A tanulás és tanítás is egyben. Nyilván nem is voltam ugrálósan boldog, mikor elmesélte a terveit, de ha ő ezt kedveli, miért kellene nekem beleszólni? Sosem akartam. És most sem attól tartanék, hogy engem elővennének, nyilván engem is, de ő is kapna a buksijára. Ez mindenhogy ilyen kis… negatív.
- Itthon tanulni? Mármint egyedül, vagy hogy? Lehet, nem tudom, hogy megy ez, de talán úgy legalább ott biztosan béke lenne meg boldogság, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Magamban is igyekeztem erre és arra pakolgatni a kis csomagokat, amik a témáinkat rejtették, azt hiszem, ha feltornyozom, abból a korábbi hétvégéhez hasonló rossz lesz, azt meg nem szeretném. Úgy érzem nem is szabadna ezt így elrontani, mégis közel toporogtunk ahhoz a határhoz, ettől meg egészen picit megijedtem megint. Tisztában voltam eddig is azzal, amiket most mondott, de mi ketten úgy látjuk, ahogy ezen kívül meg, ha ő nem is törődött vele, én nem tudtam elhagyni. A korábbi iskolámban is túl sokszor találtak meg odamondásokkal, amik nagyon nem voltak kedvesek. Tudom milyen megélni, lehet el tudnám viselni újra, de azt a legkevésbé sem, ha emiatt, miattam mást is érintenek. Ez volt az, amiről nem tudtam lekattanni. De elhallgattam és nem feszegettem tovább, nem szerettem volna már szomorkodni. Csak meg akartam ölelni, mosolyogni és szorongatni, amíg lehet. Hiszen a felvetülő kérdéseken kívül erre volt okunk, nem?
- Ez az egész az, nem csak én. És így imádom, ahogy van.
A vállába fúrtam az arcom bizzegve még valamit magam elé, miközben a kezemmel az oldalát simogattam, csak aztán karoltam át a felsőtestét és szorítottam őt magamhoz. A fejem egészen picit megemeltem, hogy a szám ne legyen takarásba és beszélni tudjak.
- Azt hiszem ez lenne a legjobb. Bár biztos ez se egyszerű, de tanulni mindenhogy muszáj lesz, szóval ja. - Egyelőre többet nem tudtam volna mondani a tanulásról, mivel ez nem egyszerű. Egyébként sem vagyok a legjobbak között, vannak bőven bajaim, leginkább a lustaság és az érdektelenség kapcsán, de ijesztő belegondolni, hogy esetleg egyedül kell készülnöm. Amúgy is azt szoktam, de az ez utáni vizsgaidőszakban már jön a VAV és… Csak sóhajtottam egy nagyot, olyan világfájdalmasra sikerült, pedig csak a sulin járt a buksim és azt sosem szeretem. Beharaptam az ajkam, aztán kifelé fordulva a nyakától a vállára hajtva a fejem, kellett pár nagyobb levegő mert néha evés után forgott a pocim, és most nem akartam ehhez jutni.
- De, ezek akkor sem rontják el ám. Lehet, hogy lesz egy babánk. Egy saját kis topogó az ohanába.
A hátát lassan cirógatva mosolyodtam el, azt hiszem így többedszerre kimondva kezdett tudatosulni rendesen, mi is történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Különösebb bemozdulás nélkül hagytam, hogy a karom után nyúljon, közben pedig csak azt figyeltem, hogyan reagál rá. Nekem sem tetszett, de azért így utólag már nem volt olyan tragikus a helyzetem, talán magamhoz képest is egy kicsit túlizgultam a reggelt, de egyelőre ez nem nagyon akart elmúlni. Szóval csak egy mély levegő kíséretében megszabadultam a bucitól, majd az éttermet is magam mögött akartam hagyni némi risza kíséretében. A többit meg megtartottam későbbre, nem jó az összes energiát eltáncikálni már így a nap kezdetén, hát, hogy jut majd a nap végére, mikor túlélőként végre hazamehetünk Volthoz és újra együtt lehet a család.
Zavartan mosolyodtam el a bókra, aztán csak kicsit közelebb húzódtam, mikor megfogta a kezem. Nem volt szándékomban megbántani, de az az apró kis elszólás eléggé élt a fejemben ahhoz, hogy ne hagyjam csak úgy.
- Jól van, smackó, befejeztem. Még itt maradnánk a végén a melegben és kiolvadnak a jégkockák, ha folytatom.
Egy kicsit úgy érzem most, nem bírtam a szájacskámmal, mert nagyon ki kellett ezt mondanom, ha már ilyen jegesben tapicskoltam. Persze egyből megtorpantam, hogy egy nagy, békülős puszi után soroljak csak be mellé újra, végre viselkedve is. Bár a kedvem hamar csökkenő tendenciába ment, mikor felmerült, hogy bizony két lábikóval a földön kell maradni, mert már nagy vagyok. Éreztem, hogy az elszomorodásom adta a löketet, így nem villanyozott fel úgy hirtelen az ajánlat, hogy de mégis. Ha nem szeretné, hát sétálunk. Merthogy én mit akarok? Még mindig nem lettünk nagy barátok a szóval. - Talán, majd meglátjuk bent.
Egyelőre jobbnak láttam ennyiben hagyni, így is bőszen a ruhámmal babráltam ahelyett, hogy visszanéztem volna rá. Amikor viszont szóba került a ruhám, akkor már felfigyeltem. Megnyugtató volt, hogy szerinte is szép vagyok így.
- Hm? Miért? Nem is értem.
A fejemet elég látványosan ráztam meg ahhoz, hogy érthető legyen, tudom a problémát. Persze én sem masíroznék egy sál semmiben sehol, de akkor is, nem ér beszólni erre, nem hosszú ruha, legalább meg sem sül benne az ember ropogósra. Meg a szoknyákban nem látszik nagynak a fenekem, az sem hátrány. - Hát, úgy körülbelül ide és ide, itt meg egy kicsit be kell tűrni magam alá. Elől meg, hát, napellenző neked?
Igazából beszéd alatt végig járt a kezem, mutogattam felfelé pár centit mindkét oldalamon, meg hogy rá kell csücsizni és nem lóg ki a popóm se, aztán elől meg. Mókás lenne, ha a szoknyám alatt lenne a buksija, azt teljesen viccnek szántam. De ahogy méregetett, arra csak összeráncoltam a homlokom. Nem olyan csúnya a lábikóm, hogy baj legyen, ha kilóg.
- Hozol térképet? Melyik irányba menjünk? Ééés, mennyi időnk lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az nagyon helyes, az a sok hideg egészségtelen, mondtam már. Még megfázol, aztán mit csinálunk? Nem játszunk ilyennel.
Nem mintha lett volna válaszom saját magamnak, hiszen egy kis betegség bárkinél becsúszhat, de nem szándékos önpusztítástól mondjuk. A sport miatt tett erőfeszítéseket meg engedjük szépen el, az külön lapra tartozik ezt én is tudom. Szívesen vagyok ápolónénin, ha az a szükséges, de jobb, még egészséges a családocska és boldog. De legalább ennek köszönhetően a piszkálást abbahagytam, és aranyos maradtam. Általában ez az alapállapot, így minden rendben is szokott lenni. Még a szomorkodásom is képes vagyok vele egyszer-egyszer ellensúlyozni, de ma láthatóan ebben nem voltam a toppon.
- Eldőlt? De én… - Nem hagyott időt, vagy esélyt, hogy komolyabb okot felszedjek megint a hárításon kívül, így csak becsuktam a számat végül. Persze szerettem volna, de nem mindenáron, az milyen csúnya dolog már. Viszont úgy tűnt, megint életbe lépett az én nem jutok dűlőre, Lewy meg elhatározta magát opció. Ezzel igazából én eléggé ki voltam békülve, szerettem, ha úgy mennek a dolgok, ahogy neki is jó, ebben meg úgy voltam vele, akkor lehetek biztos, ha tudom, hogy dönt. Vagy eleve a végső szót a férjem mondja ki.
- Sejtettem, de azokat a jól összerakott szetteket megtartom otthonra, ha nem baj.
Nagyon szépen tudtam rá nézni, mikor érdekelt, hogy éppen mi lehet a gond pár dologgal, ami nekem elsőre nem volt egyértelmű, eddig ezzel is így álltam, persze tudtam, hogy nem szereti, ha mások nézegetnek. Táncversenyes tapasztalatból okulva, én sem szeretném. Közben a rögtönzött illusztrációm is célba ért, és úgy tűnt megegyeztünk, hogy a ruhám is csini, és baj sincs vele egy esetleges nyakiba ülés esetén se.
- Ahham, az nem baj. Csak ne csináld sokat, mert a piros nem annyira megy a ruhámhoz. - Tudom, hogy ha sokat néz, előbb utóbb nagyon zavarban leszek, és azt nem szeretném most. Ami az alakom illeti, leszámítva miféle evéseket csinálok a tábori koplalás óta, jól megvagyok az eredménnyel, bár kellettek a plusz körök és felülések. Fúj. Viszont, ha úgy áll a helyzet és estére ezt már pontosan fogjuk tudni, akkor csak most. Még egyelőre, aztán ki tudja, milyen leszek.
- Vidrááák, igen, arra a játszótér felé menjünk, utána mehetünk a fókás-pingvines részhez, onnan meg egy köpés a medvék. Meg útba esik egy csomó másik is.
Figyelmesen szemléltem a térképet, hogy mi és merre van, a számok csak zavartak, inkább a képeket figyeltem meg mi és merre. A három szabad óra jól hangzott, bár a gyomrocskám kezdett mogyoróvá zsugorodni, hogy még ennyi. Jó is meg rossz is. Ennek ellenére a mosolyom egyre szebb lett, ahogy elindultunk befelé a vidrákat megkeresni.
- Úgy szeretnék látni egy párt aludni a vízben, akik fogják egymás mancsiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Sokszor gondolkodom el, hogy mi az, amire szükségem van úgy igazán, hiszen ahogy most létezem, tényleg kimondhatnám, hogy mindenem megvan. Bár ez is inkább a több, mint amit valaha várnék kategória. Én az elmúlt egy évben sem tudtam olyan átlagos lány lenni, aki örömmel csap le a lehetőségre, hogy dolgokat kérjen vagy akarjon, pláne drágákat. Vagy az, aki annál a minimális kis igényénél jobban rátelepedjen a másikra. Bár azt hiszem ebben az egyben nincsenek túl alacsony elvárásaim. Mikor már nap vége jön és először látom reggel óta, azt kínkeserves kivárni, és legszívesebben reggelig le sem pattannék a férjemről. De néha muszáj, és ezt nem kedvelem annyira.
Én ennek ellenére alapvetően apróságokból épülök fel belül és lesz azokból nálam egy nagy boldogságközpont. Ez az én saját disneys kastélyom. Nyomokban szaloncukorpapírt, alvós apuci-kutya képeket, első csók pillanatát, egy kacsintást, vagy majdnem szívecske alakú krumpli mutogatását, illetve az éppen tartó pillanatot is tartalmazza.
- Ezért se lennék jó hercegnő. Inkább valami nagyon zizzent kísérleti lény… és azt se tudom mit tudok.
A létező - vagy nem létező - képességemen kezdtem el gondolkodni serényen, de nem túl sikeresen. Mindemellett tudtam, hogy azért nem vicc ez a dolog, elég sokszor megbeszéltük már, hogy komolyabban kéne vennem és a fontossági listán jóval előrébb pakolni legalább a VAV-ig a tanulást. Mégsem ment ez olyan könnyen, aminek hanghatást is adtam.
- Nincs baj, csak… a tanulás, tuuuudod, haaataaalmaas rajongó vagyok - közöltem egy erőltetett mosollyal. A helyzet továbbra is változatlannak tűnt, de nem akartam én félvárról venni, tudom, hogy szükséges, olyan ez, mint a fekvőtámasz és a felülés edzésen, azokat is nagyon sokat fújolom, de jót tesznek és kellenek. Hamar abbahagytam ezt az elszomorodást és csak a felsőjét piszkálgattam. - De szerintem is jobb lenne így. Az iskolában nem lenen baj, a többi meg nem fontos, igaz? Vagyis, máshol nem lehet ebből neked rossz, ugye?
Kicsit tudatlan voltam hol és mi van rendben, ezért jobbnak láttam tisztázni, persze közel sem olyan öröm nélküli voltam, mint az elején. Főleg, mikor megláttam azt a bizonyos görbületet a száján, ahogy visszaegyenesedtem.
- Azért kíváncsi leszek, hogy mikor rájön, hogy nagytesó lesz, mit csinál… - A kutyusunk felé pillantgattam, közben megnyaltam a szám, ami egészen kiszáradt, de nem sok kedvem volt innen most kimozdulni inniért, így csak kisvártatva karoltam át jó szorosan újra és bújtam vissza a vállába pár pillanatra, mielőtt még egész közel hajoltam volna az arcához, hogy megtaláljam ajkait az enyémekkel. Ez most pont olyan kis nyunnyogós nap volt, csak az örülős fajtából, amikor ezzel a legboldogabbá lehet engem tenni. - Azért nem fáj, hogy itt szorongatlak a gurik után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam elképzelni, hogy ő betegen fekszik a takaró alatt a kanapén, én meg mellé fekszem és valami olyan filmet nézzünk, mait eddig maximum a lányokkal vagy anyával ültem le, és még engem sem kötöttek le. Lehet nem voltam teljesen tökéletes ízléssel rendelkező, de inkább valami olyanra voksoltam volna, ami le is köt, vagy vicces, esetleg izgi.
- Szívesen csinálok neked levest, az nem csak zacsisan megy ám! De a film… hát, ha olyat szeretnél.
 Nálam se csak a mesék léteznek, hiába azt favorizálom. Például volt egy időszak, mikor sokat voltam beteg, akkor végignéztem a legtöbb szuperhősös csodát, amit Isten nekünk hagyományozott elsőre képregény, majd sorozat vagy film formájában. Azt hiszem a Szerelmünk lapjai és a Pókember csatáját, egyértelműen a pók csípte fiú nyerte, ilyen ez. Bár belegondolva, van olyan, ami ilyen romcsis és egész szerettem, de ezeket gyorsan félre szoktam tenni.
Annyira elkalandoztam ebben, hogy hirtelen nem is értettem, hogy fordultunk a nem kéne úgy öltöznömből addig, hogy ha én szeretném, nem kell kijönni benne. Értetlenül pillogtam rá kicsit, aztán megráztam a fejem.
- Majd húzok fel nagykabit, és reméljük, hogy nem sülök meg, mint a grillpipik forgatás közben - mondtam neki vigyorogva, de persze ráztam a fejem. Megértettem ám a dolgot, csak néha fel kell fognom, hogy nem ugyan azt látjuk egy-egy dologban. Azt hiszem ezért is nem ő az első, aki a fellépőruhák próbáit látja. Lehet pár már akkor le lett volna szavazva, mikor még rám se alakította a varrónő.
- Nem azzal van a baj. Mármint. Nincs semmivel gond, csak…  Szeretem, de mégse, de mégis.
Magamban nagyon nehezen megy, hát még kimondva a döntés. Nem tudtam megmondani, hogy nagyon jól esik a lelkecskémnek, és édes is, meg olyan, mikor komolyabban méreget, mintha cukorból lennék és éppen jól karamellizálni készülnének. Olvadozós. Csak ilyenkor elég furin reagálok, akaratlanul is. Van ami nem változik, például amiket kivált belőlem, pedig szeretnék viselkedni a legtöbbször.
- Terv? Hát olyanom sem sokszor van. Deee, legyen ez akkor - helyestem, miközben újra összefűzve az ujjainkat soroltam be mellé, egyből fordulva is balra, a játszótér irányába, arra a leggyorsabb a kis cukikhoz, ezt a érképen is láttam. Onnan azért majd lehet nem nekem kéne navigálni, de az odébb van.
- Hát, így elmondva az, tényleg. De okosak ám, azért. Tudod mikor nem fogságban élnek, olyan vizekben vannak sokat, ahol erős sodrás van, legalábbis számukra. Így mikor a vízen alsziznak, hogy ne sodródjanak el egymástól, így össze szokták akasztani a mancsukat. Ami tök cuki és mintha fognák egymás kezét, mert nagy szeretet van.
Ezen fontos infó pedig már évekkel ezelőtt kiütötte mondjuk a tíztől felfelé lévő számok szorzótábláját a buksimból, de megérte. Miközben beszéltem, mutogattam is, például a kezeinket megemelve, ahol éppen az övét szorongattam be is mutattam, hogyan kapcsolódnak össze a kis cukik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megérkezett a határozottan nem halk és nem is túl diszkrét nevetésem, mikor a filmdolog felmerült, nem is tartott sokáig, hogy az undizás is előkerüljön, ami pláne ezt okozta volna. Újra kellett gondolnom, hogy ha mi ehhez az állatkerthez többször jövünk, biztos lesz-e valami undizás a jövőre nézve még, vagy egyszer elfogy-e. Mikor végre beszédképes lettem, akkor néztem rá nagy szemekkel, majd ráharapva picit a számra komoly kérdést tettem fel neki. - Akkor most meg sem nézed velem Az 50 első randit? Pedig már azon gondolkoztam meg van-e DVD-n.
Próbáltam látványosan elszomorodni, de annyira az most nem ment, nem is nagy baj ez. Igazság szerint más ilyen filmet lehet nem is tudok, ezt láttam is és egész aranyos volt, de azt hiszem becserélném inkább az X-Menre, ha lehet.
- Persze, és egyből becsavarhatnál még egy takaróba is, vagy nagy poncsóba, hogy úgy érezzem magam, mint egy burrito. Biiiztos jó lenne - megráztam a fejem, hogy mindezt inkább el se képzelje. Nem akartam így csücsikélni otthon a kanapén Volt meg közte. Már amikor ez lehetséges, mert ugye a kis drága szeret középen lenni, vagy valamelyikünkön heverészni ilyen „enyém, nem adom” hozzáállással. Azt hiszem lehet ő nem annyira örülne, hogy valaki négy végtagon mászizna mellette a télen már. A kérdésére eközben csak megrántottam a vállam, mert, ha mondta is, nem nagyon emlékszem. Sosem voltam szerintem valami rendben, bár nem ilyen értelemben csak.
- Mondtam, hogy okoskák, csak cukik is közben, az meg vuuu, be-le-halok olyan kategória. Mint a Gruban. Ami mondjuk jó furcsa mese, de mindegy.  - Őszintén szólva rendesen kirázott a hideg, mikor elsőre láttam, és a koporsóbacsukós jelenetnél folyt a piros lötyi alul… hála isten csak a szőlőlé vagy mi volt. De juj. És azt mondják, ez mese! - Ühhüm, hát szeret ott aludni. Bár lassan egyedül elfoglalná az ágyat. Nem lehet, hogy az övé túl kicsi és ezért is lóg annyit ott?
A kérdésem jogos is lehetne igazából, de pontosan tudom, hogy ennyire kis ragaszkodó. Én is szeretem a gyerkőcöt, még akkor is, ha reggel a számba rakja a mancsát „jó reggelt” üdvözletként. Közben lassan hagytuk el a gyerekkacagós játszót és befordulva én már láttam is, ahova tartunk. Szerencsére nem voltak kétmillióan, hála a hét eleji napnak.
- Naga, nem fértek el a táskában ma - húzom el a számat, aztán vigyorogva nézek rá. - Hiányoznak? Ígérem, nem veszek el és fogdosom más kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Néha lehet csak be kéne fognom. Menő dolog hercegnőnek lenni, szépek a koronák is, főleg aranyhajé, az az egyik kedvencem, mégsem éreztem magam sosem teljesen csak ilyennek. Ez a fény, meg pompa, meg kastélyok, nagy események… csak annyira nem volt mindig igaz, persze minden lány álmodozik én is szerettem volna, ha nagy leszek hercegnő, vagy Angel lenni - mert Stitch nem lehettem, ő ugye fiú. Az elég bonyolult lett volna. Reuben is cuki, de se nem lány, se nem okos, viszont hasonló tehetségünk van: az én szendvicseim is finomak ám!
- A tánc még Gantunak is ment azért, ha nem is profin. De a festés talán tényleg valami egyedi, viszont ne vedd el 254 szerepét, tudod ő az a kis cuki, akiből nagyon kiszerettünk. A féltékenyítős, aki eléri, hogy rá figyeljenek, aztán bumm. De nézd a jó oldalát, nem is szirénázom, marha idegesítő lehetnék. Lehet már kidobtál volna... - Néha olyan szavakat használok, amik lehet nem is léteznek, de semmi gond, ő érti, én értem, más meg nem számít, ugye? Aztán persze nem vittem el a témát, tudom miért mondta és igaza van, szóval csak csendesen hallgattam a javaslatát mielőtt bólogatva kinyitottam volna újra a szácskám. - Ühhüm, az jó lenne. De tudom, hogy sok a dolgod, majd biztos van, aki azért addig segít és akkor neked se kell megszakadni. Meg én se maradok buta és nyomi ezekben a hókuszpókuszokban.
Igazán komoly, boszorkányos magatartásra vallhat tőlem néha, ahogy ezt az egészet felfogom, de az itt töltött éveim alatt sem hagytam el, hogy én rendes gyerekként cseperedtem. Az edényeket kézzel mostam el, a ruháim a mosógép mossa, a villanyhoz van kapcsoló, és a PS a világ legjobb dolga nekem. Szóval nekem csak ne mondja senki, hogy pálcás kuruzslás annyira hiányzott volna az életemből, de ugye kötelező, én meg azért ellenzem így, mert alig megy valami rendesen és kiszerettem a dologból. Majdnem annyira rosszul érintett, mint mikor elvette a kezem, már éppen érdeklődtem volna, hogy rosszat tettem-e, de aztán nem volt baj. A puszira azért elvigyorodtam már. - Ki tudja, ki örül velünk és ki nem. Meg azért még van egy csomó ember, akik nem tudom… anyukád, apukád, az újságírók, a rajongóid, akik már előre megírták a kis posztjaikat, hogy biztos csak vicc az esküvő is…
Azt hiszem elszomorodhattam volna a végére, de nem tettem, tudtam, hogy van ilyen, meg azt is, hogy van, aki engem sem kedvel, de az jobban szokott zavarni, mikor ezáltal őt sem hagyják nyugodni. Azon nehezen megy az átlépésem. Észrevettem, ahogy rám nézett, mosolyogtam is rá szépen, aztán inkább megérdeklődtem, hogy ha a kis fehérkénk nagytesó lesz, mi lesz vele. Most is szeret kiskirálykodni már, azt hogy viselné?
- Igen, ez elég valószínű - bólogattam is a szavaim mellé, eléggé így láttam. Bár szerintem a műanyagot nem ezért csócsálta meg, ettől még kinézném ezt is. Minek nekünk az alapon. Közben előbb átkaroltam szorosabban, aztán megcsókoltam, de nem hagyott nyugodni a tény, hogy esetleg rossz helyen tapizok, igazam is lett. Bocsánatkérően szisszentem fel, ahogy a karom lejjebb csúszott.
- Mockeecha. - Vigyorogtam rá, aztán még egy puszit nyomtam az ajkaira. - A gyógypuszi segítene?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A rögtönzött kísérleti lényes kiselőadásomat követően úgy éreztem, lehet nem ártana néha levegőt is vennem beszéd közben, illetve az sem, ha kivárnám pár szavanként a reakciót. Kicsit fel is szisszentem, hogy hát sajnálom, nem akartam ennyire elengedni a dolgot.
- Jó módon? Az milyen - érdeklődtem meg tőle, mert ez nem volt egészen tiszta. Valaki figyelmét elvonni attól, mi fontos, aktuális vagy lényeges, hogy lehet jó? Abban viszont teljesen egyetértettünk, hogy elő sziréna mellett létezni lehetetlen. Abba valaki beleőrülne, nem irigyeltem azokat a kísérleti lényeket. Őket ki szeret vagy viseli el? Olyan rossz lehet nekik, sajnálom is ezért mindet.
- Nagyon jól tudom, csak nem szeretném, ha valami énes okból kelljen ezt vagy azt félretenned, ezek ilyen önző dolgok, azokat nagyon nem kedvelem. - Ezzel azért eléggé helyben vagyunk, mert ha mondtam eddig, ha nem, ez mindig így van. Nem szeretem, ha miattam a saját szeretett dolgait bárki felülírja, ezért is veszem rá magam nehezen arra, hogy bármit esetleg érjek, ha szeretnék is. Ez ilyen kis bonyolult nálam. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne örülnék, ha előbb jön haza, mert neki is hiányom, vagy elkísér mondjuk az orvoshoz, ami meg nem kicsi dolog, csak kicsit kellemetlenül érzem magam utóbbi esetekhez hasonlókor.
Persze aggályokat mindig, mindenhez találok, ha egyszer elindul a negatívabb vonal, mert idill ide vagy oda, pont ezt a nézetet bántják az apró negatívok is, nem még a nagyobbak. Olyankor nehéz a pozitívot keresni, de én próbálkozom.
- Ühhüm, igazad lehet, csak azért furcsa ez az egész. - Leginkább újnak mondanám, a kapcsolat dologhoz is nehéz volt felvennem a fonalat jól, most meg itt vagyunk, a saját kis ohanánkba, ami lehet meg fog nőni. Nem tudtam pontosan mit kéne éreznem az öröm mellett, ez pedig kérdéseket generált. Azért a nagyszülei említésénél elvigyorodtam, mert hát ha másból nem is, ebből nagyon jól el voltunk látva, én is nagyon szerettem az enyémeket és sokat köszönhetek nekik, tudom, hogy ő is. Nekünk jutottak a legjobbak.
- Remélem, mert Volt kicsit jobb kedvében van és megpróbálja kikönyörögni hogy cipelgesd, az nem lesz fincsike így - ráztam meg a fejem mellé. Bizony nem egyszerű dolga van itthon, adunk neki elég gondot. Persze ezek a kellemesebbek azt hiszem. A homlokomra kapott puszi után lehunyva a szemem haraptam be az ajkam várva, hogy a felajánlott gyógypuszira választ is kapjak. - Hááát, ez jó kérdés. Fáj még valahol?
Közben elengedtem és hagytam, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadarabjától, közben kicsit letűrtem a szoknyám, ami félrecsúszott. A sok izgésben így szoktam popsit villantani, mikor Volttal ketten vagyunk és hempergünk a kanapén. A szoknyát nem az én életvitelemre találták ki, de mit tegyek, ha szeretem őket?
- Ühmöhm. Nem tudom? Nekem mindenhogy jó vagy, amíg te vagy... - pillogtam rá szépen, hogy aztán a nyaka köré fonjam a kezeim és a homlokom az övének döntsem pár pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokáig nem tudott kitartani a szomorkodásom, kénytelen voltam elnevetni magam, pláne a visszakérdések hallatán. Aprót rántottam közben a vállamon, mert a legtöbb filmről, ami nem volt a kedvenc kategóriában, vagy nem mese, nem volt különösebben kiforrott véleményem. Ez is véletlen ugrott be a repertoárba az egyik tánctábor alatt.
- Az nem baj, ha az Aranyhaj  Örökkön örökét nem láttad volna, na az már az lenne. - Nekem biztosan, én szeretem azt a mesét, és ez egy sürgősen pótlandó dolog lenne. - Hát olyan romcsis, mint amilyet mondtál az ápolás mellé. És olyan vegyes, én nem tudtam eldönteni, hogy szomorú-e a vége vagy sem. Asszem nem olyan mesés happy end a vége és ez megzavart.
Belegondolva tényleg nem, mivel én azt várnám, hogy minden meg is oldódik, nem csak a szerelem teljesül be. Persze szép párocska, elhajóznak, mindenki ott van, akit szeretni kell, de a lány ígyis ugyan azon a napon él, minden tudás nélkül újra és újra. Összességében elég furika, de most nem tudtam más példát hozni, na.
Közben fejben már áteveztem a burritokra, ami máskor nem lett volna baj, most viszont éppen nem erősítette a kedvenc ételeim listáját, így csak húztam a számat egy kis grimasszal. Én sem értem mi bajom, hogy nem akarok élő kajatekercs lenni a melegben. Ami azt illeti az, hogy finom vagyok-e nem az én megítélésem kérdése, nem kóstizgatom magam, lehet már nem lenne meg a karom másként, amennyit régebben is nasiztam.
- Nem bizarr. Egyenesen félelmetes, én már ott majdnem sírtam - igazából pityeregtem az első közeli után Gruról, aztán sírtam is bizonyos jeleneteknél - hogy a koporsós-becsukós-üdítőelfolyós rész volt. Még a szemem is eltakartam inkább, csak ne.
Ha az embert ki tudja rázni egy gondolat többször is, nekem ez sikerült most, kétszer jutott eszembe ez az elmúlt percekben és nem volt jó érzés. Felüdülés volt ezután Volt helyezkedését tárgyalni. Szerettem azt a nagy babát, akkor is, ha mostanság mikor fel akar ugrani, hogy felvegyem, inkább ő tudna engem. Nem kis darabka életkém. - Előfordulhat, lehet egyedül érzi így magát. Tudod milyen szomorúan néz, mikor véletlenül nem jöhet be a szobába, vagy ki, vagy hasonló… olyan bánatos.
Nagyon aranyos tud lenni a szőrmók, múltkor például felraktam rá a pórázt, aztán mire kettőt pislogtam a szájban volt és elindult elvinni magát sétálni mert lassan szedtem össze a cuccaim hozzá. Kis önálló. Bár nem lep meg, az lepne, ha amennyire szeretjük, nem ilyenné tenné. Jó kutyi, csak nem mindig.
- Naga? Nukasha. Ha tudtam volna, hogy jövünk ide, lehet elrakom, de valaki ezt reggel a „muszáj menni” és a „ne akard, hogy én vigyelek” között kihagyta. Lehet gyorsabb lettem volna pedig - mondtam neki kicsit dünnyögve mindezt. A kérdésekre csak zavartan babráltama nyakláncot a korláton támaszkodva. Azt a szívecskét nem szoktam levenni még nem nagyon-nagyon muszáj, többet volt velem már, mint a kavicsaim egyhuzamban. - Tudod jól, hogy a legnagyobb trükköm az, hogy egyedül el tudok tüntetni egy eeegész pizzát. Nem tudom, hogy szednélek fal, vagy mi. Hogy csináltam elsőre?
A vállamnak döntöttem a buksimat, úgy fordultam felé, egészen jól viseltem ezeket, de lehet csak azért mert ezen a téren nem is nagyon akartam virítani. Sokáig nem érdekelt egyáltalán, ahogy a buta fiúk sem, aztán meg lassan, de biztosan, szükségét vesztette számomra, hogy ilyet keljen kitalálnom. Inkább leülnék valahol sírni, még megtalál. Mondjuk a maciknál, ha odataláltam. Közben észrevettem, hogy figyel, vagyis inkább a pocimat, egy pillanatra én is lenéztem, de aztán a vidrák felé mosolyogtam.
- Pedig lehetnél még orvosi csoda, ha kiderülne, hogy igazából odabent van baba - böktem meg a hasát, miközben egy gyors puszit adtam az ajkaira. Még mindig nehezen tudtam elhinni és tudtam, hogy hallanom is kell biztosra. Érzésnek fura volt, hogy bizony, lehet odabent már lakik valaki. Már nálam, nem nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha mesékről volt szó, akkor lehetett velem egy lapon említeni a kívánságokat, ugyanis azok terén akadtak ilyenek. Volt kedvencem, olyan is, amit legalább heti négyszer tuti meglestem, vagy ha nem volt idő, hétvégén pótoltam, egy nap alatt. És az örök szerelmek, azok, amik kihullajtották a hajam, ha utalok valamire, azt például életem szerelme nem érti meg. De nagyon-nagyon szerencsés lány vagyok, olyan, aki elmondhatja, hogy a férje nem horgászni viszi büdi halak közé vagy éppen valami uncsi baráti társaságba, ahol hangosak és mindenáron beszélgetni akarók az emberek. Nem bizony, az én Boojiboom a legjobb. Nézhetünk mesét, PS-ezhetünk, nincs baja a tánccal, mondjuk addig biztosan, még csak én űzöm, a kviddics meg amúgy is közös szerelem Volt mellett. Ezek után az, hogy hasonlóan nem nyerte el valami romantikus film nézésének ötlete a tetszésünket meg sem lepett. El is engedtem a dolgot elég hamar, és még a Grut is próbáltam nézelődve, hátha út közben is látni állatkát, nem csak combközépig érő és szaladó totyogókat. Akiknek próbáltam nem útban lenni, mert ők nem vettek észre, pedig hozzájuk képest kicsi se vagyok!
- Nagyon ügyes és okos bizony, de már nem is baba. Már vagy nyolc hónapos, lassan kipotyognak az első fogai, ha még nem hagyta el a tudtunk nélkül az elsőt valahol. Mi van, ha lemaradtunk?!
Eddig bele sem gondoltam jobban abba, mennyire nagyfiú a kis drága, de most sikerült. Kicsit aggodalmasan néztem magam elé ezen agonizálva, meg a reggelünkön.
- Felkeltem volna…. Valamikor. Csak nem lennék képes egy egész napot ágyban tölteni - illetve de, képes lennék. Ezt viszont már megtartottam magamban, azt hiszem így is nyilvánvaló. Tűről volt szó, orvosokról, vizsgálatról és amúgy is már reggel forgott tőlük a hasam és gombóc volt a torkomban. Inkább csak somolyogva igyekeztem odafigyelni a kis odaszúrásokra. Néha megijedtem egyik vagy másik miatt, talán mert komolyan vettem a vicc helyett, de sosem neheztelek rá ezekért. Tudom ilyenkor is, hogy mennyire figyel rám, ami pedig nagyon édes.
- Igen? Keve egyszer azt mondta, hogy csúcs, de ijesztő is mennyi be nem fér a számba. Nem is értem - ráztam meg a fejem kicsit értetlenül, aztán nevetve fordultam az irányába.
- Nem dobtam, kipotyogtak véletlenül, te meg… hát ott álltál, nem tudtak tovább gurulni máshoz! De látod, most mi lenne, ha lennének, és más lábához gurulnának? Én azt nem szeretném - a fejem ráztam nyomatékosítva, hogy nem, ez szörnyű lenne. A kacsintásra felkacagtam, aztán meg megpróbáltam elképzelni, hogy a hasában a zöldteát vizsgálják. Bizarr lenne. Gondolom olyan ultrahangosan csinálnák, mint amivel a szívet is szokták sportorvosin. A lötyi egyáltalán látszana?
- Ühm. Mert én az lennék? - Kicsit belém szorult minden más mondanivalóm éppen egy sóhaj kíséretében. A mosolyom ugyan nem távozott, de be kellett valljam, hogy eddig igazán át se gondoltam ezt. Hogy nincs kviddics, és….a tánc. Szófogadóan fordultam vissza a vidrák felé, hogy figyeljem, ahogy páran egész közel merészkedtek hozzánk így leguggolva a korlát alatt figyeltem őket szembe. Kis cukik, sajnálom, hogy nem lehet simizni őket még mindig. - Menjünk a fókához, pingvinekhez meg a macikhoz? Vagy másfelé megyünk tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon kell igyekeznem, nehogy rossz helyre lépjek folyamatosan, mert mintha a lábam alá került volna minden tipegő. Az egyikre rámosolyogtam, mert éppen nagyban ette a fagyit és jobban megijedt tőlem, mint én tőle. Szerencsétlen. De a fagyija az elég jól nézett ki.
- Bizony, elég nagy fiúcska már. Olyan gyorsan megnőtt… eddig fel tudtam emelni, most már négyszer kell nekifutnom, mire rendesen ölbe tudom venni. És úgy se túl könnyű - jegyeztem meg, bár nem volt vele gondom, csak elég vicces helyzeteket teremtett. Ettől én még nem adtam fel és ugyan úgy megdögönyöztem néha a kis drágát, pedig lassan már nem leszünk egy súlycsoportban megint, csak nem az én javamra. Jól megértjük egymást, ő is szeret lustizni és aludni, én is, meg játszani a kertben és dolgozunk a víz szeretete dolgon is.
- Ez valami lengyel izé akkor, vagy csak mert ő is fiú? - Nem tudtam eldönteni egyelőre, hogy a kérdésem bután hangzik-e vagy csak értékelni kell benne az őszinteségem és érthető. Éppen ezért túl is lendültem hipi-hopi rajta. - Az a vörös, az… azt még mindig nehezen sikerült megérteni. De nekem az is tetszett ám, nem volt vele baj - ráztam meg a fejem is mellé, mert tényleg így gondoltam. Azon csak jót mosolyogtam magam elé, amit utána mondott, de ennek is szólhatott volna. Nem voltak elvárásaim, vagy szerettem volna bármit behajtani. Én megkaptam már elég régen azt a bizonyos kérdést. Nem olyan volt, mint a filmekben meg mesékben, de ez miért kéne zavarjon? Olyan Lewys volt, ami nekem tökéletesen megfelelt. Igazából pár napig utána még azt sem igazán fogtam fel, hogy ezt nem csak úgy mondta. Most meg? Ott van az a bizonyos jegygyűrű is az ujjamon. Akaratlanul is arra siklik a tekintetem, aztán a földet nézegetem, miközben felegyenesedem a guggolásomból.
- Szeretlek, és azt hiszem az sem zavarna, ha még nem gondolnád úgy, hogy jó lennék. Majd igyekszem az lenni mikor kell és nem lehet baj, nem? - fordultam felé, majd a keze után nyúltam, ahogy még utolsó pillantásokat vetettem a kis szőrös tüneményekre.
- Ühhüüüüm. Mehetünk tovább, biztos nincs más, amit szeretnél megnézni? Most nem hoztam nasit piknikhez, azt szalasztanunk kell…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Megmutatni?
Kicsit hitetlenül és értetlenül álltam a téma felett egyelőre, és ezen nem segített az, hogy máskor majd megtudom. Egy ideig bután figyeltem, a fejem is oldalra döntöttem, pont úgy, ahogy Volt szokta, mikor nem akarja megérteni a nemet, csak én tényleg tudatlan voltam. De végül láttam, hogy ezt el kell engedni így én is megtettem, bólogattam is hogy hát rendben van, majd máskor.
Nem tudtam nem sóhajtani egy aprót arra az egészre, amit levezetett nekem. Értem én, meg úgy logikusnak is tűnik, de azért néha csak nem ennyiből állhat az egész. Persze vannak napok, vagy éppen időszakok, mikor nagyon-nagyon szeretném, hogy ez meg az helyett, inkább velem legyen, de meg sem fordult a fejemben soha, hogy bármitől visszatartsam ilyen miatt. Szeretem azt látni, mikor boldogan jön haza edzésről, mert valami különösen jól ment, vagy valami reklámozós dologból, amit meg élvezett. Miért állítanám meg ebben, vagy éppen a tanárkodásban? Nem hinném, hogy kedves és fair dolog lenne a részemről. Nem tudok egyelőre okot vagy erőt rá találni magamban, hogy ezzel szembe menjek. Bármikor, mikor nem szabad amúgy is rám az ideje. Megrántottam a vállam és szótlanul maradtam a témában, bárhonnan nézem, hát ehhez nem tudtam már mit mondani.
Inkább felvázoltam gyorsan milyen nem baráti dolgok történhetnének, amik nem tennének jót a bordáinak sem, amin nevetgéltünk, de én azért tényleg nem akartam volna, hogy ebből baja legen.
- Igen, az. Lehet be kéne venni, amit adtak rá és pihenni, nem? Vagy ezt eeeesetleg nem mondták - kicsit összeráncoltam a homlokom, mert miért ne mondták volna? Biztos voltam benne, hogy kapott tanácsokat, csak ha nem illik a saját tervébe az valami távoli iránymutatás maradhat. Tudom, mert én sem szerettem, mikor összepakolták újra a combom vagy a vállam, utána még ezt meg azt kellett volna csinálnom szerintük. - Ha nem fáj máshol, akkor nincs szükség a gyógypuszira másutt. Kár.
Elég szomorkásan pislogtam rá, még eleresztettem. Persze ez inkább öröm volt, mert legalább rendben van, de én tényleg szívesen dobálom tele puszikkal, ha az bármin is segít, ilyen ez. Észrevettem, hogy a szoknyám igazgatására csúnyán néz, én meg megmerevedve a mozdulatban bámultam rá. - Mit csináltam?
Mire észbe kaptam, már a póló is huss, megszűnt, én pedig előbb kicsit mosolyogtam majd zavartan nevettem fel bólogatva a buksimmal, mert hát igen, meleg van.
- Aaaaz bármikor, de szólj, ha fáj, nem akarok megint rossz helyen matatni - szólítottam fel rá, aztán vigyorogva nyomtam az ajkaim az övére, majd kicsit hátrébb csúsztam a popsimon, hogy előre hajolva az oldalára is adjak kettőt mielőtt visszaegyenesedtem volna, hogy oldalra billentett fejjel a számhoz emelt ujjamra harapjak. - Sokáig fog még fájni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem a megerősítés és a rémnézés együttese egyszerre hozott rám egy kisebb, de most éppen elegendő megvilágosodást. Még némi „óóó” is elhagyta a számat egy pillanatra, aztán inkább becsuktam, mielőtt megint valami hülyeséget kérdezek. Abban már elég jó gyakorlatom volt és olyankor csak kellemetlenül érzem magam. Pedig amúgy igyekszem rá a lehető legjobban figyelni, de valahogy az, hogy a szavak mögé nézzek elsőre néha elmarad. Könnyebb, mikor csak úgy ott van kimondva, de pont nekem nem kéne ezen csücsizni, hiszen legtöbbször hallgatok, meg ma is, tettem egy nagy kört a békákkal, pedig csak úgy megmondhattam volna, nem?
Azt viszont a mai napig nem értettem miért kellene, hogy legyenek elvárásaim, vagy olyan kéréseim, amivel bárkinek, jelen esetben a férjecskémnek az életébe belenyúlkálnék. Gyakorlatilag majdnem minden sokkal előbb ott volt már az életében, mint én, és amúgy is, még mindig problémáim vannak ezzel a szeretném-akarom dologgal.
- Jahj, ne legyél butus, nem mondtam, hogy nem megyek veled, csak hogy talán kellene… - ráztam meg a fejem rosszallóan. Hát mit gondolt, én addig magamban pizsibulizok majd itt a konyhában? Vagy beköltözöm Volthoz? Aki nem mellesleg szerintem egyből cuccolna az apukájához, szóval úgy is egyedül nyomhatnám a partit. Ez is szomorú. - Rossz vagy, naaagyon.
Az ajkam beharapva nevettem el magam, miközben az arcán végigsimítva figyeltem az instrukcióit. Jól megjegyeztem ám, de a kinyírt mozi kifejezésre csak bambiztam rá, aztán a combomra, meg megint rá. - Szereted a katasztrófaturizmust? Van színes mintám, mert tegnap nekimentem az asztalnak, de más izgi nincs.
Jobban belegondolva nagyon örültem, hogy ilyen kis önmaga megint ezekkel, hogy senki nem szomorkodik, és nem érzem azt sem, hogy ne lenne boldog. Nem volt egyszerű a múlt hétvége, meg az elmúlt napok sem azt hiszem, szóval ez most így több is volt, mint jó. A csók és a puszi után csak néztem rá, vicces volt, mert én is csikis vagyok és tudom miilyen rossz néha ezzel megküzdeni. DE aztán a visszakérdésére csak leengedtem a kezem az ajkaimtól és a lábaimon megtámaszkodva hajoltam oda hozzá, hogy az előbb jól megmutatott bizonyos fájós pontokra puszit adjak. Szép lassan és óvatosan. Mielőtt azonban az ajkaira tapasztottam volna az enyémeket még a nyaka köré fontam a karom a tarkójánál a hajába futtatva az ujjaim.
- Minden fontos, mert érdekel. De ennek örülök, nem szeretem, ha fáj neked - ingattam a fejem, aztán nevetve szüntettem meg a távolságot az ajkaink között közel húzva őt magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kutyánk valahogy úgy, ahogy az apukája is mintha kicsit ott tartanának még, ahol mondjuk a tanév elején voltunk. Mikor pici volt, a négy mancsa elfért az egész ebbel együtt egy ölelésben és kis könnyűke volt. De megnőtt, gyorsan és kíméletlenül. Még mindig iszonyúan édes persze, de ez nem segít a megoldandó gondokon, mint a miként tudunk örülni egymásnak, meg azon, hogy megszokta a napirendet, amit kicsit kinőtt.
- De milyen szomorú lenne már akkor! Meg még én is. Különben ez is meg szokott történni, de ettől még, ha véletlenül én érek haza előbb felmentve őt az egész napos egyedüllét okozta kínokból, ugyan úgy rám veti magát, mint rád szokta - vagy szoktuk. Nézőpont kérdése a tény, szóval csak vigyorgok egy kört inkább és nem fejezem be a mondat ezen részét, csak gondolatban. Ami Volt viselkedését egyébként illeti, túl sok dolgot tanult el tőlünk. A legtöbb emberre, aki séta közbe beszél hozzám, ha ketten vagyunk morog, állandóan enne és a meséket tűri, minden máson legtöbbször alszik. Nem is értem kiktől tanulhatott.
- Háát igen, akad pár, akik már kicsit furin vékonykák, van, aki szép, de az azért más - picit grimaszoltam mellé, de nem volt bajom, csak olyan volt az egész téma, amilyen. Láttam már seprűn is ülni ilyen embereket, na az az igazán ijesztő szerintem.
- Nem szereted a kéket? Pedig a hupikék törpikék még pont menők voltak abban az időben - haraptam be azzal az alsó ajkam, hogy ne nevessek nagyon fel azon, ahogy ezt elképzeltem. Ami a szülős részt illeti, én inkább azon voltam, hogy ne legyen rám senki se mérges, pláne anya, ha már szinte csak vele találkoztam minden nap, meg a nagyiékkal, ha éppen ott ebédeltem, mert ő nem volt otthon az iskolai dolgai miatt. Mindezek ellenére, meg lázadozás és hasonlók, nem hittem, hogy bármivel tartozna nekem, eg tulajdonképpen már teljesült ígéret nyomán. Mert így van. Itt van velem, szeretem, szerethetem. Ő nem bunkó és buta, én meg nem undizok… Olyan sokat, azt gondolom.
- Tudom, mert szuper vagy, ebben is - mosolyogtam rá, hogy aztán a kezünket figyeljem. Engem nem különösebben bántott az, ha furán néznek, az igen ha sokan figyelnek, de most úgy el voltam foglalva, ha így is volt, ezt nem vettem észre, másként lehet kicsit rosszul érezném magam, arra meg most semmi szükség.
- Jó, ők is nagyon édikék, menjünk oda is. Ühhüm, hát jó, vigyázol a kockákra, értem én - bólintottam párat nagy meggyőződéssel, hogy ez így van rendjén. Nekem se ártana néha ráülni a kezemre, mikor éppen nyúlok az otthoni édesség felé, vagy készülök repetázni a spagettiből. Belegondolva ez életem örök problémája. - Az, elég meleg van, ilyenkor an az, hogy kimész a napra és vagy leégsz, vagy úgy jössz vissza az árnyékba, mintha bekentek volna étcsokival. Nem finom leszel, csak elég barna - magyaráztam kicsit talán túl is a dolgot, de a fejem időközben megráztam, nem vagyok szomjas éppen, abban biztos voltam. És amennyit bereggeliztem a pocim se háborgatnám többel egyelőre, akkor se, ha van, amire nem mondanék nemet. Közben elindultam, hogy megkereshessük a többi cukiságot, meg amúgy is, ha jól emlékszem ott van ilyen fagyis-üccsis, ha mégis kéne valami. - Taaaalán kééésőbb fagyizhatnánk, az esetleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Fejlődő képes kis lány vagyok, ha úgy vesszük. Másnak javulni kell, nekem meg csak rájönni a világra, ami miatt néha nem tudom, melyik lehet nehezebb. Ennek ellenére a mai napig voltak, amik furák voltak vagy zavarba hoztak, és lehet sosem fogom ezt kinőni vagy elhagyni, ahogy tetszik. Nagyon értékeltem, hogy a sok ilyenem ellenére sem fáradt még bele abba, hogy néha megmagyarázza így vagy úgy a dolgokat, pedig én a legtöbbször rosszul éreztem magam, hogy meeegint nem kapcsoltam. Az viszont magamtól, még viszonylag időben eszembe jutott, hogy neki pont nem itt kéne velem ölelgetődnie, hanem az ágyban pihenni miután bevette a kis szereit. De láttam és tudtam is, hogy fölösleges feszegetnem, majd, amit akar lesz úgyis.
- Teeeee Stitch - nevettem fel, ahogy a kezem odakapva a tenyereim közé fogtam az arcát. Csikizett is, ami miatt nem is tudtam csak úgy abbahagyni, szóval nem könnyítette meg a dolgom. - Nem, ettől nem vagy rossz, nem foglak lespriccelni. Amúgy is, csak békáim vannak még. Most dobáljalak meg, vagy rakjam ki őket rajtad?
Képtelenebbnél is képtelenebb ötleteim vannak néha, amik csak úgy kicsúsznak a számon gondolkodás nélkül és néha az értelmet is mellőzik. De mire összekaptam magam, addigra már úgy éreztem magam, mintha most össze akarna veszni azon, hogy a szoknyám hogyan is áll. Persze nem vettem magamra, csak megráztam a fejemet, hogy nem hiszem el, hogy tényleg ilyen, pedig tudom, hogy de. Már nem is válaszoltam, csak azokat a bizonyos puszikat adtam inkább, én igyekeztem segíteni, bármennyire is inkább csak eszmei értéke van a dolognak. Pedig szeretnék puszival gyógyítani az esetében, de ez sajnos nem kívánságműsor.
- Azt sem szeretném, de tudom, tudom, hogy ezzel jár, én azért remélem, hogy nem jön nagyobb baj - és mindezt őszintén mondom. Tényleg úgy szoktam kint csücsülni a meccsek alatt is, vagy ha véééletlenül kitopogok valami nyílt edzésükre is, mert éppen szabad nézni, hogy persze nagyon drukkolok, nyerjenek, meg jól menjen minden, de leginkább annak, hogy egyben is maradjon a férjecském. Nem tudom mennyire lenne szép azt várni, mennyi idő alatt legózzák össze, ha beüt valami nagyon-nagyon szomcsi dolog. Ezt gyorsan feledve inkább elhessegettem a gondolataimat és mosolyogva rá mélyedtem el végül a csókban. Csak mikor egy nagyobbat szusszantam közben, hajoltam inkább el lesütve a szemem, hogy aztán csak figyeljem őt megsimogatva az arcát.
- Tényleg jobb lenne, ha békén hagynálak pihenni, mert nem gyógyul meg csak úgy…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretem Voltot, szóval már a mondat azon szakaszában, hogy tudom-e, ha megnő a pocim, hogy kell viselkedni szomorúan sóhajtottam fel és bólogattam is. Nem, igazából csak sejtettem, de ez most egy és ugyan az. Sok dolog lesz azt hiszem még, amit nem illik vagy egyenesen tilos lenne csinálni és ettől azért előre félek egy picit. Nyilván ezzel jár, de azért, ha kiderül, hogy minden elfogy körülöttem, mit fogok csinálni? Nem lóghatok Lewyn sem állandóan és nem tudom, biztos megoldom, d ez nem olyan felvillanyozó része az egésznek sajnos.
- De azért még bírom, csak lehet, nem? Egyelőre még biztos, bárhogy is van, ugye?
Nem tudtam eldönteni, hogy reménykedem, vagy csak szeretném, hogy így legyen, mindenesetre a tény elfogadásával még nem lesz számomra kedvesebb a dolog. Most kénytelenek leszünk a napi programot napozásra több napozásra és hempergésre cserélni. Olyankor legtöbbször én borulok rá szegénykére. El is eveztünk róla, mint témáról, hogy aztán megkapjam azt a bizonyos szemforgatást, amit mindig szinte, ha lassan esik le valami, vagy értetlen vagyok. Jogos persze, de hé, én eddig sok ilyenből kimaradtam. Sosem dicsérgettek, örültek úgy nekem, mint ő, vagy hát úgy minden, szóval nehéz volt a felfogásom, igen. Úgy, hogy azt észrevetted volna? Úgy valóban nem tették veled.
Csak mosolyogtam egyet aprót rántva a vállamon, mintha ez mindegy is lenne, pedig amúgy nem volt az, örültem neki és boldog voltam tőle, hogy ez így jó neki és szereti.
Nem volt baj a pumukli hajjal, ahogy a Papa mondta, csendese vigyorogtam rá a Drágára, mert azért halványan rémlik, hogy ezt a megnevezést még hallottam az eset után párszor. Lehet nagyapának jobban beakadt a „focista”, mint hittem.
- Jó, ha ilyen vagy, akkor majd megtartom magamnak - dugtam ki azzal a nyelvem rá, még kicsit össze is ráncolva a homlokom és a nózim. Én szeretek vele kedves lenni és nem az egóját bizergálom, csak szeretném néha, ha tudná, hogy én így tartom őt a legjobbnak, akkor is, mikor néha előjön, hogy szerinte ezt meg azt ő sem csinálja jól. Inkább csak bandukoltam előre, és hamar sikerült a fókák közelében lévő pingvineknél kiszúrnom a tömeget. Meg tudtam érteni őket, a kis öltönyös madarakat én is imádom. Meg Lewyt is kockákkal is, meg szerintem anélkül is szeretném, bár így azért helyesebb, tény.
- A pockok is cukik, de nem tudom, furán. Bár a kispapáknak nem lesz pocija?
Igen, ebben a pillanatban remekül sikerült elfojtanom a vigyorgásom és egész komolykás fejjel pillognom rá, mintha halálosan komolyan kérdezném, hogy majd ő is növeszt-e, ha ez a sorsocskánk. Aztán ahogy kifejtette, hogy mindig leég, mert tényleg ez a helyzet vele, elnevettem már magam. Én jól elvoltam, én csak csinin szoktam barnulni, bár az zavaró, ha ott marad a bikini helye, de ezt már megtanultam orvosolni ügyesen. Most sem látni sehol pánthelyet, nem igaz?
- De még nem tudooooom ám, most sokat ettem úgy is, menjünk inkább nézzük a fókát, már mindjárt jönnek a smaciid is úgy is - közöltem nevetgélve, ahogy felgyorsítva befodultam elé, és óvatosan hátrálva húztam végig rá vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobban is reagálhatnék talán, vagy nem is tudom, hogyan kellene. Nem akarok ebből az ilyenek mellett sem valami negatívat kanyarítani, mert igazából bármennyi lemondással is jár az, ha két embernek az ohanájába kisbaba költözik, megéri azt mondják. Én meg elhiszem nekik, csak furcsa, hogy ami eddig olyan jól elfért, arra oda kell figyelni. Azt meg jól tudja a Drága is és bárki, hogy ebben néha nem jeleskedem. Szóval erőt vettem magamon és nem hagytam, hogy nagy búba másszon a pofim és én sem.
- Tuuudom. És rendben van, majd az okosok megmondják, gondolom.
Bíztam benne azért, hogy nagy baj ebből nem lehet. Én sem akartam, hogy baj legyen, semelyikünkkel, pláne a békucinkkal, ha odabent van már. De azt hiszem, még ott tartok, hogy csak kezdem kapizsgálni mi is kezdődött el, az meg sosem egyszerű.
Picit el is vesztem a témáink között, mire eszméltem, addigra meg már ott tartottunk, hogy én csak nagyban nyunnyogtam grimaszolva, ő pedig még ki is nevetett. Szépen vagyunk.
- Pontosan tudom, de ettől még dünnyöghetek, hogy miért ne legyezgethetnélek... - mondtam kicsit morcosabb hangon, de ez egészen hamar elmúlt szerencsére, inkább nézelődtem, nem akartam megsértődni, csak nem szeretem, hogyha nem lehetek kedves, mert úgyis mindegy alapon. Ez olyan kicsit, mintha azt mondaná, úgyis tudja, hogy szeretem, nem kell mondogatni. Bármennyire is éles példa. Meg különben is. Csinálja inkább más? Borzalom. És most nem az állatkákra célzok.
Természetesen nem gondoltam komolyan, hogy majd jól kipocisodik, hiszen nem vagyunk csikóhalak, de ahogy láttam jól elgondolkodott, ami nem tudtam mennyire jó.
- A pocok pockok feltétlenül azok, a pocakos bácsik meg nem tudom, nem ismerek túl sokat, hogy ezt megmondjam - gondolkodtam el kicsit a kérdésen jobban. Alapból nem sok bácsit vagy férfit ismerek, így nem volt bonyolult átszaladni az ismeretségi körömön fejben, kivel és mi a helyzet, de semmire nem jutottam. - A zsánerem? Mármint te pocival?
Kicsit hunyorogva csóváltam a fejem, mert nem tudtam erre mit mondjak, pedig nem akartam kikerülni a választ, csak annyira elmerültem, hogy nem fogtam fel asszem mit kérdez, de a válaszom is jól mutatja, hogy nem nagyon gondolkodtam soha senki másban. Mivel előtte azt sem tudtam, hogy ilyennek kéne legyen.
- Biiizony, őket is várom már nagyon. De előbb a fókák, pacsival vagy anélkül - integettem kicsit felé a szabad kezemmel a széles fogkrémreklámos vigyorom mellé, aztán befejeztem a mini műsorozást, mikor valaki rám nézett és még észre is vettem.
- Naaaagaaa. Miért? Ha csak nincs még egy Lewy, aki focista, azt hiszem erre nem sok esély van… van még egy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Csak nevetve ráztam a fejem, ahogy ránéztem, miután már jól összenyalt. Olyan képtelen volt néha az egész életünk, de annyira imádtam ezt. Most is legszívesebben csak néztem volna még egy kicsit nevetgélve, ez olyan kis boldog pillanat volt, amiket így a manók a fejemben becsomagolnak, aktába pakolnak és elraktároznak, hogy el ne legyen felejtve. Igen, ami azt illeti, most dolgoztak és nem voltak szabin, igyekeznek segíteni.
- Jó bizony, Boojiboo. - hajoltam egész közel, de a csók most még elmaradt, éppen csak összeérintettem az orrunk hegyét, mielőtt úgy tettem volna, mint aki visszakozik, hogy aztán az orra hegyét megnyaljam. - Nem tudom, fogalmam sincs, csak úgy jönnek tudod ezek, aztán kimondom, majd elszaladnak. Felvette az ötlet a nyúlcipőt, lehet már Pécsen sincs.
Azt hiszem hosszabban, összefüggőbben és több szóval sikerült beszélnem, mint az este eddigi részében bármikor, de azt senki nem mondhatja, hogy bármi bú vagy bánat járkálna a fejemben. Az elmondottak alapján maximum moly meg pókháló lehet odabent, de legalább szúnyogok nem lesznek. Egyelőre én is elengedtem ezt, mint a menetrend tartását a TÜKEbusz szokta.
- Igen, tudom. Nálunk is volt gubanc, most rendben voltunk pár hete, meg lett új csere de azt hiszem most úgy… - sóhajtottam egyet, mert azt bizony pontosan tudom, hogy ha már kiderült mi a helyzet a pocival, akkor ezt oda is jelenteni kell. Az meg gondolom előbb vagy utóbb azzal jár, hogy le kell tenni a seprűt. Most inkább csak eltöprengtem szerencsére a jókedvem állandósulni látszott ezek ellenére is.
A csók ugyan megszakadt, amire még csak hümmögni sem mertem, vagy éppen zizegni valami butaságot, mint máskor, csak mikor felkelt akartam utána nyújtózni, de hagytam, hogy visszaöltözzön és elinduljon. Hát jó. Szusszantam még egyet, mielőtt döntésre jutottam volna.
- Megkeresem a pizsim és én is jövök - azzal lelkesen keresés helyett még vagy három quaxit tömtem a pofimba, aztán elindultam utána, a szobában meg egyből a ruháim felé, ahol nagyobb kutakodás közben kerestem a cuccaim, mert megint kifejezetten nagy rendet hagytam délután, mikor a rajtam lévő szoknyát kikukáztam. Lassan lenyeltem az utolsó falatot i, ahogy magamban dúdolgatva lassan a ruháim mélyére értem még a lábaim is járt szokás szerint. A tekintettemmel közben a férjecském kerestem, hogy is áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mondhatnám biztos, hogy nem, nem így van, de nem akartam belemenni abba, hogy én ettől még nem tartom őt annak. Inkább csak a szemem forgattam, még kicsit lóbáltam a kezeinket majd oldalra lépve a vállának koccantam kicsit vigyorogva. Láttam, hogy megint a hajában jár és kényszerem lett volna visszaturizni, mert olyan furin előre állt, mai amúgy cuki volt és csini, de nem az igazi. Észre se vettem, hogy milyen sokáig bámultam a haját, mielőtt a lábam elé néztem volna végre inkább. Most szerencsére nem volt térdmagasságban lévő törpe, akin áteshettem volna.
- Ühhüm, abban nem kételkedem, hogy ők rendesek. De féltékenyek? Ha szeretnek pockok lenni, akkor meg minek?
Sokszor bonyolult és magas nekem néhány ember. Ha szeret az lenni, miért irigyel bármit. Ha meg nem szeret, miét nem tesz ellene? Én sem szeretném, hogy akkora legyen a popsim, mint egy ház, ezért is csinálom rendesen az edzős gyakorlatokat, hiába hámizok néha sokat.
- Hát nekem mindegy mikor és hogyan, vagy éppen milyen leszel, csak te maradj meg nekem.
Nem tudom azt sem, és nem is vagyok elég bátor elképzelni, hogy mi lesz velem mondjuk 5 év múlva, nem még arra tíz évre rá. Kicsit távolinak tűnt, talán túl utópisztikusnak is, mert hát minek járjunk a jövőben, ha a jelenben is szép dolgok vannak? Mint az ohanánk. Szeretem ezt a kis családot és nem akarok semerre az időben mozdulni tőle nagy ugrással. Éppen ezért is örültem, mikor a fókához értünk. Rendes irányba fordultam, aztán a kis noszogatásra egy nagyon jó kis helyre kerültem, ahonnan tök szépen látszott minden.
- Örülök, és arra az egyre meg igényt tartanék, ha lehet - néztem hátra rá a vállam felett, kicsit nekidőlve a hátammal a mellkasának. Csak az állított most meg ebben a bújós mindenemben, hogy túl meleg van és őt se, meg magamat se kéne még forralni és tovább termelni a hőt az ölelős dolgokkal. - De, biztos, nem is szeretik a napfényt annyira, árnyékban szoktak úszni és nem is meleg vízben. Gondolom nyáron sűrűbben cserélik a pancsivízet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Nem tudom miről beszélsz - közöltem még mindig nevetve. Úgy hangzott, mint valami új felfedezés, pedig ez már elég régen tény volt. Szerintem a legtöbben igencsak gusztustalannak tartották az ilyen megnyilvánulásainkat, de ami engem illet, én szerettem. Nem azt, hogy nyálas leszek, vagy, hogy utána meg kéne mosakodni. Leginkább a gesztust, amiből származik. Azt hiszem, nekem többet jelentett, mint bárki gondolná, még akkor is, mikor csak viccnek szánja ezt valaki.
- Igen, lehet, majd legközelebb jobban kitalálok valamit.
Az ígéret úgy szép, ha be is tartják én pedig ezen nagyon szoktam igyekezni, most sem lesz majd másképpen. Bár jelenleg én sem tudom, mit is akartam. Túl gyors a szám az agyamhoz képest, előbb van sebességbe téve, mint kellene sajnos. Nincs jogosítványom sem, látszik.
- Igen, értem, majd lesz valahogy azt hiszem. - Bíztam benne, hogy tényleg és akkor én sem érezném magam furcsán attól, ami előttem lehet kviddics terén. Azért mióta a varázsvilágba csöppentem napi szinten az életem része ez is, igaz mögöttem nincsenek ebben tíz évek, de sok munkám veszett el itt is a tánc mellett. Még azt gondolom nem tudom mit érezzek. És ez a helyzet éppen a kialakult helyzettel is.
A tekintetemmel végig követtem, ahogy felkel, visszaöltözik, aztán elindul a szobába. Egy ideig még figyeltem, amíg az orvosságát kereste elő, aztán inkább elvonultam a ruháimba matatni. Egy nagyobb sóhajjal kihúztam az egyik topot, aztán egy darabig csak szorongattam. Mikor felnéztem éppen lefeküdt, Volt meg már becélozta az ágyat, hogy bizony ő is jön. Aranyos volt tőle, de valahogy nem éreztem úgy, hogy ez változtat bármin is. Elképzelésem se volt megint mit teszek rosszul. Én csak szeretném, ha neki jó lenne és nem veszélyeztetné a felépülését. Ennek ellenére valamit mindig sikerül csinálnom nekem is, amitől ez lesz. Nem tudom, hogy én aggódom túl, vagy tényleg megsértődött, de kellett egy kis idő, mire rávettem magam, hogy a szoknyámtól megszabadulva a topba bújjak, majd az ágy felé sétálva nézzek rá. Beharaptam az ajkam egy percre megállva, aztán Voltra néztem. Nyomtam egy nagy puszit a buksijára megvakargatva a fülét, örültem, hogy legalább ő már nem haragszik rám. Bár ma úgy látszik mindenkit csak megsértek, fel sem kellett volna kelnem.
Bemásztam a helyemre, a férjecske felé fordultam, majd fölé hajolva a fejére adtam egy puszit még oda mondva halkan egy bocsánatkérést is.
- Sajnálom, Nyuszó, én nem akartam rosszat. - Felemeltem a takaróm és bebújtam alá, de nem tudtam lefeküdni, így nem ment. Szóval csak néztem voltot, közben az ujjaimmal a takarót gyűrögettem, és vártam, hogy valami történjen, vagy ne. Nem is igazán tudom, mint azt sem, miért kértem elnézést, de valamit biztos csináltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán kicsit tovább tartott a bambulásom, mint azt beterveztem, főleg, mivel éppen elfordult, mire kiszúrtam, hogy figyel, mit is furáskodok. Nem akartam, esküszöm, de a haj. Szóval a haj, nem kifogás, de mégis. Csak megtörtént. Inkább foglalkoztam a pockokkal, mikor végre tudtam másfelé is nézni.
- Szóval a lusták - egyszerűsítettem le a dolgot. Én is az voltam sokszor, így értettem miért nem éreznek motivációt, de nekem meg szokott jönni, mikor belegondolok, hogy nem akarok nagydarab, meg undi és tánctalan lenni. Mert ugye, ha kiesem a versenysúlyból, kinézem a koreográfusunkból, hogy lefokoz teremtakarítónak, vagy aminek tud. Az viszont, hogy más, hogy néz ki, annyira nem éreztem úgy, hogy az én dolgom lenne, mármint még Lewynél sem azzal foglalkoztam elsőre, hogy úgy… mindegy is. Persze helyeske, meg magas, meg kockák, de ezektől én elég messze álltam például decemberben.
- Akkor meg teljesen mindegy mi és hogy lesz olyan sok idő múlva - közöltem könnyedén, majd csak legyintettem, hogy a közmondásoknak egyébként is mindig más értelmeket adnak függően attól éppen ki és mire használná. A figyelmem én is a kis cukikra fordítottam, mint sokak körülöttünk szintén. Jól elvoltak, úgy tűnt nagy műsorra nem készülnek, de azért éppen elég szórakoztatóak voltak így is.
- Szeretem, hogy az enyém.
Miközben mondtam egészen széles mosoly költözött az arcomra, de nem fordultam hátra, csak magam elé figyeltem, ahogy pancsikál az egyik fóka. Egyrészt irigyeltem, mert a melegben ez baromi jó érzés lehet, másrészt azért ilyenkor kicsit mindig sajnálom az összes állatot. Azért ide be vannak zárva. Bár legalább nem jön a bálna és nem hamizza meg őt. Biztonságos itt.
- Egyszer láttam, mikor cserélik a vizüket, de amúgy én sem tudom. Azt sem, akkor hova teszik őket. Furi.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kapaszkodtam volna éppen nagy elánnal a korlátba és hajolgattam volna előre, hogy lássam, amint a szélen éppen halacskát kapnak enni a gondozójuktól. Biztos éhesek már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Jobban belegondolva rá kellett ébredjek, hogy egyelőre még nekem sincs fogalmam róla, de ezek után már tényleg elő kell szednem azt a kis részét az agyamnak, ahol ez elindult, mert ott bizony kell valaminek lennie. De az is lehet, hogy csak simán kicsúszott valami más elraktározott infó mert újra már nem volt kapacitásom. Nem fér el ott fent sajnos minden erről napról napra rá kell ébrednem. És az a helyzet, lassan már nincs mit beáldozni, ez pedig szomorú. Hova fogom tenni az új élményeket?
Ami azt illeti, azon nem kellett sokat törni a fejem, ezt a lassan átforduló estét hova szeretném rakni. Annyira vegyes ez az egész, hol tényleg örülünk, mert ma azt hiszem illene, vagy ha nem is, legalább egy kicsit úgy érezni, de egyelőre attól is csak idegesebb leszek, és mikor már azt hittem minden jól van és csak neki kell még rendbe jönnie bumm, jött a csattanó, mint a Jégkorszak mesében az olvadás.
Próbáltam csendesen jelentéktelenné válni, és először észre sem venni, mi is történt, mintha attól jobb lenne vagy megszűnne a probléma, pedig nem így van. Mind a hárman tudjuk szerintem, mégis ő lefeküdt, és láttam, hogy morci. Én a ruháimmal babráltam, Volt meg csak becsámpázott, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy ő itt most akkor inkább leköt mindkettőnket. Csak sóhajtva másztam az ágyba előbb a babót bizergálva, aztán Lewyre néztem, mielőtt feljebb másztam volna. Volt nagy lelkesen akart követni, de végül a combjaink magasságában megállt, és csak befúrta a fejét közénk. Ami nagyjából addig tartott, még az apja meg nem fordult, akkor visszavonulót fújt, átmászva rajtam és elfeküdt a másik oldalamon. Tudta, hogy én nem szoktam lelökdösni vagy kiküldeni, mert ha mennie is kell, nem én szoktam szólni.
- Minden oké? - aggodalmas és fájdalmas grimaszba csúszott az arcom hallva milyen hangja van mozgás közben és azt hiszem tényleg nem kellett erőltetnem, hogy mi most nagyon szeressük éppen egymást. Hiába van így, ha nem akarok rontani a helyzetén, azt csak nem szabad és kész. - Igen, én ezt tudom, és elhiheted, hogy nálam jobban senki nem várta se ma, se máskor, hogy haza gyere, hogy megint lássalak, mert hiányzol, mindig.
A végén már egészen megremegett a hangom, mert most tényleg rosszul éreztem magam, mármint úgy mindenhogy éppen, de vettem nagy levegőt, meg meg is értettem, hogy csak úgy vette elküldöm, pedig nem ez volt a célom. Tényleg, soha nem tennék ilyet és azt hittem ez nyilvánvaló is.
- De ettől még most nem vagy jól, ezt látom is, de leszel, ha betartod, amit kell, gondolom. És én nem vagyok fáradt - de, az vagyok, de így már nem fog menni most éppen az alvás. Nem kezdtem el sírni, de azt hiszem ez egy hajszálra volt, vagy van is, pillanatnyilag nem érzem. Nem szeretek ilyen lenni senki előtt, pláne a Nyuszó mellett. Lehetetlen alaknak érzem magam.
- Nem akarok nyafogni, tényleg sajnálom - csúsztam lejjebb az ágyon és húzódtam oda mellé az oldalamra fordulva. Ezek a napok és hetek nagyon nem voltak fényesek és kezd egy kicsit már sok lenni, lehetne már valami úgy igazán rendben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ha eddig nem voltam biztos benne, jól tettem-e a noszogatást annak érdekében, hogy lefeküdjön, most már egész biztos lettem a dolgomban. Nagyon nem hangzott és látszott rendben, a kérdésem is inkább arra vonatkozott, azért nem romlott-e semmi ahhoz képest, ahogy hazaengedték. Az talán már fél siker lenne, de biztos vagyok benne, hogy az ő esetében ez nem boldogító tény. Igyekeztem azért elég sokáig magamban valamit keresgélni, amivel legalább a kedvét nem szegem, de béna vagyok, ebben is. Rossz volt nézni ahogy szenved.
- Csssss, meghallja és megint ide fog furakodni, csak csssss - tettem az ujjam a szája elé, aztán Voltra néztem, aki inkább lassan, de biztosan elkezdett rajtam feljebb mászni, már a hasamon pihentetve a fejét, a fél mancsával meg a lábam böködte éppen. - Ha az ziziség, hogy nem szeretném, hogy rosszabb legyen meg nagyobb bajod, akkor igen - ráncoltam össze a homlokom, meg a nózim is úgy néztem rá, de aztán abbahagytam. Nem szoktam csúnyán nézni, de most nem gondoltam úgy, hogy ezt rosszul tenném. Mert akit szeretünk, az fontos és azért aggódunk is, ha kell, ha nem, most viszont lehet is, meg egy ilyen extrém alaknál, mint a férjem azt hiszem nem is alaptalan ez.
- Remélem, de kiderül majd akkor hétvégére - mondtam aprókat bólintva, leginkább magamnak téve mindezt. Mivel nem vagyok se orvos, se gyógyító, maximum az elszenvedője az ő szakmájuknak, így csak beletörődve tudok várni. A felajánlásra egyből megráztam a fejem, aztán amennyire a kutyink hagyta Lewy mellé kuporodtam.
- Nem azt mondtam, hogy unatkozok, csak, hogy például hozzád nem vagyok fáradt. De ha annyira zavarok, akkor elmehetek a földre színezni Volttal.
Pontosan láttam, hogy a fehérke mennyire ellenezne éppen bármilyen megmozdulást, ami az ő javát nem szolgálja és én sem akartam innen kipattanni, de ha annyira találna nekem mást, hát megyek én. Csak… - nem szeretnék. Tudod jól, hogy ha olyanom van, akkor is inkább megszámolom hány szál hajad van, ahhoz nem kell elmozdulnom. Az enyémet nem, mert ahhoz összeadva a hátralévő éveinket se lenne elég időm…
Elvigyorodtam, aztán picit megemeltem a fejem, hogy lássam őt. Nem fogom ezt elcserélni egy mesére vagy másra, ki képes erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minekután megbeszéltük, hogy sokan csak lusták, ezért lesz belőlük pocok, újra kellett értelmeznem, hogy a navinések ezen alaptulajdonsága után, hogy nem növesztettünk még pocit a lányokkal, meg nagy popsit. Rejtélyes, de azt gondolnám, hogy valami okos ember erre is tudná a választ, én egyelőre nem lelek rá. Túlteljesítettük a tipikus alulmotivált diákokat.
- Nem is vagy annyira öreg, hogy ezen kelljen gondolkodnod - tettem hozzá, nem mintha engem bármikor annyira érdekeltek volna azok a bizonyos számok. Sokakat meg túlságosan is a környezetemben, ami frusztráló lehetne, de én csak butaságnak tartom. Ráadásul a utóbbi időben a jövőt se szeretem firtatni, most kicsit úgy vagyok ezzel, tényleg jobb, ha az ember nem ismer előre dolgokat, még ha szeretne sem. Nyugodtabb lélekkel van úgy mindenki, pont mint az oldalt kifeküdt fókácska, aki lazán tapicskolt a vízbe az egyik uszonyával, még a kis golyó fejét emelgette a közönség irányába.
- Tuti nem, hát hogy férne bele egy vödörbe? Teknőőőős? Volt teknőse?
Valahol elvesztem, de teljesen. Mármint nekem most a fókákat illene tovább figyelnem, de helyette nagy lelkesen fordultam Lewyvel szembe, a korlátnak már a hátam feszült nem a kacsóim, aztán úgy folytattam, mintha tök normális lenne. - Azok rohadt édik, nem szabadott azt sem soha tartanom, de egyszer titokban hazavittem egy olyan zöldet, ami ilyen meztelen. Vagyis nincs táskája..mi az az izé. Páncélja. Pedig a tininindzsateknősöket csípem - vettem levegőt, de aztán várakozás nélkül mondtam tovább. - Jaj az milyen? Te tudod? Segííts. Olyan, mikor levegőt vesz, mintha felfújták volna. Ilyen nagy hasa lesz, tuuudod, mint a quaxik, csak rondább és nem finom. Az utóbbit nem tudom, na, csak gondolom. Sooosem nyaltam meg a békákat, az azért már undi, vagyis igazából a papa azt mondta mérgező. De mindegy.
Egészen elfáradtam a nagy beszédbe és a szám is kiszáradt, ráadásul rájöttem, hogy megint csak úgy kiborult belőlem egy fél mesekönyv, szóval összepréseltem a számat és zavartan vigyorodtam el a lábikóim felé nézve le inkább. Csak akkor figyeltem fel újra, mikor beszélni kezdett a fókákról. Ekkor elvigyorodtam, aztán csücsörítve gubbasztottam - mindig ezt mondták, mikor ezt csinálom - a szememmel. Engem nem sértegetett senki, de nem értettem mi baj ezzel, tök cukik a kis golyófejűek.
- Ühhhm, leeehet hogy szomjas vagyok, vagy fagyizhatnánk még a macik meg a pingvinek előtt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem értette mi bajom azzal, ha Volt megneszeli, hogy meg kell mutatni, ki is szereti Lewcsit jobban. Hát még szép, hogy ebből az sülne ki, hogy menne a versengés. Vajon mi a fenéért nyúzzuk egymást, ahogy az ajtóban zörög a kulcs. Nem egyszer fordult már elő, hogy be kellett áldozzam a fél szendvicsem a győzelem érdekében. De megnyugodott a lelkem, ha ki is szorítottam az ölelésből a babót, legalább jól lakott aznap este.
- Mert akkor rád fog feküdni, ami neked se tesz jót, meg én sem tudlak ölelgetni rendesen - mondtam, a második részt már egész motyogósan, mintha nem is lenne fontos. A lényeg akkor is az volt, hogy én is imádom, de most nem akartam éppen azon csücsülni, hogy ennyi jutott. Ma azt hiszem csak azt akartam, hogy végre mindenkin érezzek egy mosolyt, hogy úgy lássam minden okés továbbra is, békussal vagy anélkül, odaadjam az esti szeretetadagom és készen is lennénk. De az előbb abban sem voltam biztos, hogy ezt még szeretné, de ebben legalább nem lett igazam.
- Ja nem azért mondtam, csak az is pár nap, nem tudom mit lenne jó csinálni. A múlt hétvége után inkább nem szeretnék én választani… - mondtam halványan mosolyogva és a takarót piszkálgatva. Nem akartam felhozni, azt hiszem végre kicsit átléptünk rajta, de nem éreztem magam jól érte, hogy akkor ezt… kértem? Vagy ilyesmi. - De kitalálhatunk valamit együtt is, persze csak ha képes leszel mozogni, meg rá is érsz.
Nem nagyon tudtam néha a dátumot se rendesen fejben tartani, nem még azt, ki és mikor, na meg hol lesz. Pedig ideje lett volna kicsit jobban odafigyelnem. A kérdéseire csak nevetgéltem lehunyt szemmel mellette de az utolsóra csak kicsit bandzsítva néztem rá. Hát, hmhm, nem is olyan nagy butaság ez. - Aaaakár, ahhoz úgyis mozdulatlannak kell maradnod, mert nem ér őket letornászni ugye. Úúú, ez tetszik. Lehet? Szaaabad?
Az indokolatlan lelkesedéseim sora bővült még eggyel, bár szerintem eléggé volt rá okom. Mármint nekem tetszett a dolog, csak azt kísérte hanghatás. Különben amúgy is ennék még belőle, ha már nem alszom. Nap közben se ment rendesen és miután a hétvégén a napszúrás miatt félig diétára fogtak, nem volt valami jó. Csak olyan eh. Bár így a ma után belegondolva nem tudom, hogy a nap volt-e a hibás.
- Megengeded? Nagyon rendes tőled. De miért? Csak egy felső… - néztem magamra amennyire így fekve sikerült, aztán vissza rá. Még csak nem is csini pizsiben voltam, bele se gondoltam igazából, csak megfogtam egy toppot és dobtam a fölös ruhadarabjaim. Ez is bőven sok így nyáron. Nem is értettem ő pólóban meg még takaróval is hogy nem akar majd megsülni.
- Békás? Kis békás? Ez jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán egy egészen kicsit túlzásokba estem, ami nem volt szándékos, tényleg. Csak úgy jöttek a szavak én meg úgy voltam, hogy ez most nem marad meg csak úgy a buksimban. Láttam, hogy megint sikerült meglepetést okozni, legalábbis az első nagy levegővételnél észleltem, ennek ellenére csak szaladt tovább a paci. Szerencsére nem reggelig tartott a kis beszédem.
- Minifóóóka. Az milyen halálosan cukika lehet. Úgy úszna a vödör víz tetején ilyen kétségbeesett pofival, hogy jujj, de megnőttek ezek az emberek. - Az a gond ezzel csupán, hogy tökéletesen el tudtam a jelenetet magamban képzelni és iszonyúan tetszett. Nem csak a tények miatt, hogy aranyos állat, cuki pofival, de azért is mert tökre viccesnek tűnt. Persze közben figyeltem a kevésbé boldog dologra is, ami a tekiket illette. Ez azért szomorú volt, lehet én azért álltam úgy anyával, ahogy, mert nem kapott tőlem semmi háziállatot. Mondjuk nem szerette az én „kiskedvenceimet” se nagyon, így nem is gondoltam, hogy kéne.
- Varangyosbéka…ah, igen, az, olyan pufis lesz, iiigen, úúgy.
Nem volt mit tenni, kényszert éreztem rá, így megnyomtam a pofiját, amit megtöltött levegővel és nevettem. Megvolt miről beszélek, ennek azért örültem, elég kínos lett volna legyinteni, miután egy kisebb könyvet ledaráltam. Meg is fájdult a pocim tőle, szóval inkább abbahagytam ügyesen.
- Azt mondod? Tudod, sose puszilgattam őket, gondoltam, hogy ha herceg jön, akkor majd meglesz annak a puszinak a helye, nem kell csúnya, nyálkás és mérgező izékat. De azért ők is aranyosak valahol persze…
Nem szépítettem sokat a dolgon, mert nem volt min. Egyszerűen csak úgy voltam ezzel az egésszel, hogy olyan eszméket kergetek folyamatosan, amitől mások már cukormérgezést kaptak volna, vagy szimplán agyvérzést az értelmetlenség miatt. A fókás pofim már nagyobb tetszést aratott, ha nem is volt maradéktalan sikere, ennek meg tudtam örülni. Aztán szépen megfogtam a kacsóit, hogy mehessünk.
- Ez nem hangzik szépen… nem akarok aszalt lenni, meg barack se - ingattam meg a fejemet. Séta közben nem bírtam ki, hogy ne leselkedjek erre vagy arra, de azért viselkedtem, és a célnak kitűzött iszis helyet kerestem, és idő közben elment a kedvem a fagyitól is, ahogy egy kisgyerek éppen magára kente az egészet. Magamat ismerve… nem akarok fagyisan visszamenni a morci orvosok közé.
- Ühm. Hát ömm. - Nem vagyok penge a válogatás és döntés kettősében. - Valami szénsavmenteset, mondjuk szőlőlét vagy almalét szeretnék szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Amilen gyorsan elmotyogtam Volt és az én helyzetemet, nagyjából úgy akartam elfelejteni is az egészet, kicsit jobban elvesztem a részletekben ma, mint azt hiszem szabadna. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt még inkább felhoztam volna, miért is nem érzem jó ötletnek, hogy bármit én tervezzek meg. Túlléptem azon, hogy csak az én hibám legyen, vagyis igyekeztem, de azért akkor sem lehet azt mondani, hogy semmit nem tettem az esetleges így alakulásért. Mindenesetre megráztam a fejem, mert veszekedni se akartam és értettem mit szeretne, ráadásul nem éppen ez lenne most az este best témája, nem is hiányzik.
- Ühhüm, akkor várjuk ki, mi lesz veled és utána megbeszéljük, jó? Szívesen elmegyek veled. Ha olyan uncsik vagytok a lelátón is lehet pihenni - húztam el látványosan a szám, mintha ez annyira valószínű lenne. Akkor is bőven elbámészkodom és jól szórakozom. Azt mondjuk nem egészen értettem miért kell magam csinire pihenni. Vagy most nem vagyok csini, vagy máskor nem voltam, mikor nem aludtam, de egyik rosszabbul hangzott, mint a másik. Nem is firtattam. - De a pancsit ne vessük el, maximum elnapoljuk, még biztos belefér a nyárba, nem?
Igazából én ezekben csak reménykedtem, tudtam, néha mennyi ideje van és azt is, ha van, akkor ahhoz én szívesen igazodom, de ez ugye nem minden. Már mikor elsőre felvetette a csúszdás dolgot, akkor úgy voltam vele, hogy iiiigen, ez csudamesés és szeretnék majd elmenni vele, de persze tudok várni, ha nagyon muszáj. Az ő idejére meg megéri. Bár ahogy észrevettem igyekszik nem megerőltetni a türelmem. Pedig biztos nem lennék mérges, rá mikor tudnék? Pláne ha sokszor vág olyan fejeket, mint most mikor kinyitva pilláztam fel rá.
- Jóóóóóó. Miindjárt. Nem is értem eddig hogy nem sültél meg, még nekem is melegem van, pedig ez ilyen vékony kis izéke - húztam meg a pocim felett a pólót egy pillanatra, hogy illusztráljam. Ennek ellenére a ruhám csinosságát nem nagyon láttam át, de végül rá is hagytam egy kis mosollyal.
- Hm? - Kicsit értetlenül álltam Volt arrébb noszogatása mellett, aztán mikor megkaptam azt a puszit felnevettem. A kezem félig a hajába, fél az arcán pihent. Az ujjaimmal megcirógattam, aztán kicsusszantam alóla meg Volt mellől - bár nem voltak egyszerűen kikerülhetőek, tudnak valamit - és kiszaladtam a nappaliba, hogy aztán még bekiabáljak. - Szeretnél még valamit?
A választól függően indultam vissza hozzá a csomag gumicukrommal, mire elégedetlenül és fintorogva fogadtam, hogy a gyerekünk befoglalta a helyemet. És én akkor most hova? Végül felmásztam kettejük között és megvártam még Lewcsi elfekszik szépen valahogy, hát ha mozog, meg nem stabil nem fognak a békák jól ellenni. Közben meg egyet el is pusztítottam. Finom, na. Figyeltem azért Volt most mit szeretne, nasit-e vagy kivonul, esetleg - véletlenül - hagy-e helyet nekem.