Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Be kell vallania, hogy nagyon nem szívesen emlékszik vissza az elmúlt hetekre, és ennek nem csak az étel az oka. Kicsit elhalványul az a vigyor, lassan fejlődik vissza mosollyá, majd egy kisebb grimasszal az is tovaszáll. Nagyon rossz volt, ráadásul rengeteg olyan dolgon malmozhatott a buksijában, amivel csak magát lombozta le. Hiányzott neki minden és mindenki, mindemelett meg még a tünetekkel is küzdött. Sosem töltött még ennyi időt kórházban, még mikor műteni kellett is valamivel, az is maximum egy hét lábadozással járt és kész. Belegondolni is bizarr volt, hogy most mi lelhette azt a darazsat. Csúnya, csíkos veszedelem. Inkább koncentrált a programra, vagyis egyelőre Volttal közös kis tervére, ami úgy tűnt legalább boldogító sikert aratott indíttatásnak. Megemelte még a kapálózások elején a szőrcsomót, közelebb léptek az apuhoz, de az eb letudta az egészet egy kis nyüszítéssel és a nedves nózija odanyomásával a lengyel állához. Maja engedelmesen letette, hogy aztán a körmei kopogását hallatva távozzon tőlük a babu.
- Úúúgy tűnik ez a feladat rám marad. - Milyen szomorú. Nem, mégsem. Huncut mosollyal billegett a sarkain, hogy aztán egy apró csókot követően a vőlegénye ajkaitól s-alakban, pont mint Stitch szokta, körbenyalja szerencsétlen pofiját. Sokszor átfut Maja agyán ezt mégis hogy képes bárki - már úgy rajta kívül - tolerálni és hogy nem menekült még el mellőle a kviddicses. Ez talán rejtély marad még számára is. Vagy csak elhiszi, hogy a szeretet ereje meg a zizzentségi szint idomulása segíti a kapcsolatukat. Aztán nevetve elhajolt és ment is gyorsan dolgára kimosakodni. Villám tempóban sikerült azért, édes, mennyire motiválható egy nő.
- Tuti nagyon jó! - Ezt elmondta volna akkor is, ha nem, de ilyen eset a kanyarban sem volt. Amúgy is, nem az a prímadonna, aki azokat a furi, kisadagos kajákat eszi ilyen meg olyan különlegességekkel. Ez a palacsinta így is ellopta a szívét már. Mármint inkább kikölcsönözte, mert azt ugye már lefoglalták. De ha már ételek… ő megette a homokozóban a homokot is, mikor kisgyerek volt, hát most na. Sőt, egyszer az unokatesója rábeszélte, hogy kóstoljanak meg egy molylepkét. Megállapítása szerint olyan íze van, mint az avas diónak, brr. Soha-soha többet nem akarja az élmént, szegény molylepke. Idő közben ezt inkább nem osztotta meg a férfivel, inkább rákoncentrált az elkészítésre, hogy aztán neki is essen, nagyon kis kulturáltan a két mancsával a kérdése után.
- Ehnéhm… Naaa’ohn fihni. - Majdnem sikerült az enyém szót is érdemben kinyögni, megesik. Teliszájas vigyorral vette a választ tudomásul. Aztán a kezét a szája elé tartva beszélt, mert ugye nem bírta volna ki, még lenyeli a falatot, minek azt. De mégis hogy nézett volna ki. Inkább felkapva a lábait csücsikélt törökülésben a széken, hogy aztán pár falattal később megint járjon a szája.
- Ééééééés, üüühm. Milyen aji?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Elhiszem neked. És hajha, mindjárt itt is lesz. Lehet a végén melegítőben kell bemennem, ha ennyit válogatok.
Megnyugtatott a tudat, hogy ő is pozitívan látja a dolgokat és bennem is ott motoszkált ez. De talán tényleg csak egy egészséges drukk ez. Olyan, amit bármilyen rutinos is az ember, de még nagy versenyeken, tíz év után is érez fellépés előtt. Tudom, hogy minden a helyén van, de hiába, ennek jelentősége van, és az olyan dolgok mindig belemásznak a szívecskébe. Nálam legalábbis biztosan. Ettől persze egy perccel sem lett kevesebb a ruhakeresésre fordítandó idő és a sikerességet sem láttam növekedni. Tényleg csodaszépek a ruhák, de azért az sem utolsó, hogy még mindig kiráz a hideg, mióta az egyik ruha árát elmondták a másik boltban. Bár azóta lepisszegtek ezért, de akkor is. Egyszer veszem fel - jobb esetben, vagy mit lehet erre mondani -, mégis ennyi. Persze én is szeretnék naaaagyon csinos lenni, legalább annyira, hogy Lewy mikor meglát, nekem is akarjon dinnyébe faragni szerelmesen, vagy homokvárat építeni… mint Stitch csinálta.
- Igen-igen, anya is ilyesmit mondott, meg azt is, hogy majd mikor rajtam lesz, tudom melyik a legszebb. De akkor is nehéz. Mi van, ha rosszat választok?
Tisztában vagyok vele, hogy katasztrófa a döntési képességem, ettől még hiszek abban, hogy majd meglátom magam és akkor hercegnősen visszaintegetek a tükörből és iiigen, lehet, hogy ezt szeretném. Eeesetleg, lehet. Közben még a ruhák próbálás alatt voltak és nézegettük részleteiben, inkább arra figyeltem, Alíz mit is mesél. Persze felnevettem a végén, mert teljesen megértettem. Azt hiszem mostanra már egészen megszoktam, hogy furának néznek emiatt is, nem csak amúgy. Hogy sok a kérdés és a kétkedő, meg hogy leginkább okot keresnek rá, miért futunk ebbe a kviddicses sztárral ilyen korán. Bár kinek korán ugye.
- Azok nagyon szépek, igen. Olyan nagy és ha forogsz, olyan haaatalmas fehér sütinek látszol. Ez tök cuki - szerintem legalábbis. Aztán mosolyogva folytattam, ahogy ránéztem már a rajtam lévő újabb ruhát szemlélgetve. - Persze, nem siet az élet sehova, megértelek. Majd csak megtörténik, aztán puff. Repülnek a szívecskék, mint a messengeres beszélgetésünkben.
Beszéd közben szépen illusztráltam is a kezemmel kapdosva a levegőbe, mintha el akarnék pár kis piros édeset kapni. Közben vigyorogva végigsimítottam a rajtam lévő ruha felső részén, ami amúgy nagyon tetszett. Legalább valami.
- Ez annyira szééép. Úgy simul is meg minden. Csak széép, a szoknya kicsit fura ilyen féloldalt, az úgy... nem is tudom. - Ezt gyorsan megosztottam a segítő hölggyel is Alíz mellett, aki láthatóan felsóhajtott, hogy nyomon vagyunk. Közben kicsit eljátszva az időt forogtam meg táncikáltam a rajtam lévő ruhában. Neeem nagyon szeretem a stresszes ácsorgást, no. Aztán mikor megszédültem, inkább megálltam és kimásztam a hatalmas szoknyából, megvárva még behoz kettő darabot nagyon vigyorogva a nő. Talán ő már tud valamit, amit én nem. A kinti várakozó banda pezsgőzött, Alíznak is felajánlották, nekem viszont amúgy se ment volna egy korty iszi se le a torkomon így csak elvoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valószínűleg teljesen elvesztem volna már, ha nincsenek mellettem azok a határozott és támogató kezek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy bár nem mondhatom el magamról azt, rengeteg a barátom, az a pár, aki mégis itt van nekem, na Ők a lehető legjobbak. Bizton merem állítani, hogy senki nem kívánhatna náluk jobbat. Szeretem őket, és örülök, hogy még most sem futottak ki a világból, pedig anyu is megjegyezte, hogy ők se nézhettek normálisnak az elmúlt egy éven belül történtek kapcsán. És igazuk is van valahol, gondolom. De én máshogy érzek, ilyen ez.
- Helyes, nem akarok egy zsák krumplira hasonlítani, mondd is meg! Vagyis nem igazán tudom mire akarok… nem szokott úgy foglalkoztatni... jó ez így nem igaz, csak a legtöbbször nem, hogy extrán-hiper-szuper csini legyek. Pfuh…
Megint sikerült megzavarodnom, de már különösebben zavarba sem jöttem ettől. Fújtattam egy nagyot végül, hát tök egyértelmű, hogy ez a vőlegényem esetén nem így működött. Oké, ott sem estem túlzásokba, nem másztam kevesebbet négykézláb a gyerekünk után, vagy koszoltam össze magam kevésbé. Ugyan úgy melegítőben jártam és sportcipőben futni, vagy haza edzés után. Nem húztam fölöslegesen magassarkút vagy éppen naaagyon-nem-otthoni rucit. De ettől még persze tetszeni akartam és néha mégis próbálkoztam ilyen-olyan módon. Ez pedig az a nap. Kimaradt azt hiszem az életemből eddig, hogy mint más lányok, kezdetektől tervezgessem milyen szép lesz. Hiába voltam optimista, talán ilyenekbe sosem akartam kezdeni inkább. Meg egyébként sem voltam nagy babázós, hogy eljátsszam ezt ötször vagy hatszor.
- Mi? Bocsi, elkalandoztam… Csere, bizony. Pedig már majdnem, vagy nem… Azt mondod te is? Meglátjuk mindjárt - mondtam mosolyogva. Igazából a hirtelen nagy öröme rám is ragadt és egész pozitívan láttam, hogy valami nagyon jó dolgot talált nekem. Meg egy kicsit akartam is, hogy így legyen. Félreértés ne essék, örültem éppen. Nagy dolog közeledett, egy hatalmas és jó, és ez is része volt. Egyszerűen csak túl kellett esni a számomra kellemetlen részeken is. Mint a keresős-válogatós-megtalálós.
- Bizony, mondjuk a kicsinek is keresnie kell valami cuki dolgot, az biztos tovább tart, lehet az öltöny is, nem tudom, sosem vettem ilyeneket… igazából a ruháimat se válogatom eddig… utoljára talán anyával valami esküvőre nézelődtünk többet, de az is nagyjából pár óra alatt megvolt.
A mondandóm elején egy percre megakadtam, de annyit utaltam már a kutyusra ilyen meg olyan jelzőkkel, hogy úgy voltam vele, Alíz tudja, hogy rá gondolok. Imádom Voltot és néha kicsit úgy is érzem, túlesek a pacin azzal, amennyit mutogatom képeken vagy beszélek róla, éppen mit tanulunk együtt. Tööök hasznos dolgokat. Sem, de legalább édi közben. Ez idő alatt a hölgy elkezdte kibontani a tartójából a ruhát, majd megkért, hogy maradjak egy kicsit nyugton és lassan elkezdett átbújtatni engem rajta. Háttal álltam a tükörnek, talán, ha nem keresem rögtön mi az, ami nem biztos hogy kellene, vagy mi lehet sok vagy drága rajta, kiicsit könnyebb lesz. Bár az előző ruhánál se jött be, de talán majd most. A szájamat rágcsizva figyeltem a szöszi mit szól, hiszen ő előtte már lassan teljes lett a kép, én még nem láttam. Csak egy nagy és fehér süti voltam magamra tekintve. Azzal mondjuk nincs baj…
- Na? Mennyire….?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit úgy éreztem magam, mint a kisnyuszik szokták, mikor sarokba szorítják őket. Csak el akartam ugrani a felém nyúlkáló kezek elől, és fellélegezni kicsit, hogy talán nem is kéne ezzel ennyit törődni. Aztán percről percre fontosabb lett még nekem is az a bizonyos nap. Össze akartam magam szedni és most tényleg az a cuki lányos lány lenni gondolatban is, aki vigyáz a ruhájára és értékeli a szépet, meg látja is azt magán. Ezt néha a táncnak sikerül is belőlem kihozni, talán az önbizalomhoz valami határozottságot is ad, de ebben sajnos kimerül. Ezért is vagyok itt a bajban… de szerencsére van nekem egy Alízom, akire rá is mosolyogtam. Teljesen igaza van mindenben.
- Igen-igen, figyelek, nagyon. Szeretném megtalálni, annyira nagy megkönnyebbülés lenne, ha nem kéne ezen izgulni már… - Komolyan is gondolom azt, amit kimondok. Nagyon igyekszem és nem bánom egy percig se, hogy nem én válogatok. Bízom a szösziben és a segítőnkben is, beszélgettünk eleget mindenről, hogy amit ajánlanak nekem, azok között megtaláljam a magamét. Reméltem, tényleg, nagyon. Annyira, hogy az új ruhácskát meg sem mertem nézni a tükörben magamon, csak a barátnőm arcát vizslattam. Kiszélesedett a mosolyom, aztán kicsit belepirulva eltakartam az arcom a kezeimmel úgy fordultam szembe a tükörképemmel. Kilestem az ujjaim között, de még nem nyitottam utat a látványnak.
- Ahj, elhiszem neked, de ha tééényleg és tééénylegtéényleg…akkor. Na jóóó, lássuk…
Azzal lassan lefejtettem magamról az ujjaim, de a szemem csukva volt, még a kezem a szoknyáig ereszkedett, aztán kinyitva néztem magamon végig a tükörben. A szám nyitva felejtettem pár pillanatra, lehet levegőt se vettem, de mivel még eléggé élek, talán ez megvolt, csak nagyobb kihagyással. Belemarkoltam két oldalt a fehér anyagba, hogy kicsit lóbáljam a szoknya alját egészen elvigyorogva magam. Aztán kinyújtva magam előtt a kezem összefűztem az ujjaim, és a legszebb kisgyermeki vigyorommal bámultam magamat. Iiiiiiigen, ez ooolyan széép csooodás és hercegnős. És igen. Azt hiszem ezt szeretném. Sőt, igen. Ezt. Viii. Picit megremegett a szám, elé kaptam a kezem, mikor látva a nagy magamban örülésem felajánlotta a hölgy, aki velünk van, hogy felrakja a fátylat menjek ki úgy és mutassam meg mindenkinek. A szöszire pillantottam, ő mit gondol?
- Kikísérsz? Menjünk ki. - Buta kérdés, de szükségem volt most rá, hogy megfogja a kezemet és kimenjünk. Azt hiszem azon kívül, hogy éppen pont úgy néztem a ruhámra, mint elsőre Voltra, akibe belezúgtam szinte rögtön, elég jel volt. Ráadásul az is eljutott a buksimig ezzel, hogy mennyire közel is van az esküvő és mennyire komoly dolog is ez. A fátyollal a fejemen, - és Alíz kezét szorongatva, ha követett - mentem ki, ahol beállítottak középre, mint a kirakati babákat, hogy mindenki jól nézzen meg.
- Na?
A lányok vigyorogtak, Sebby nem igazán tudtam mit csinál a telefonnal, mintha segítséget kérne, mindegy is volt, a legvégén néztem csak anyucira, kicsit félve, de ahogy végigmért… na ott már lassan tört el a mécses, és nem a rossz értelemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy Volt kevésbé lelkesedett a felvetésért, mint ő maga. Bár nincs ezzel semmi gond, valamivel kevésbé gusztustalan, ha nem a kutyával karöltve, vagy éppen utána kivitelezi a kis körbenyalós magánakcióit. Nem mintha őt zavarta volna, de igyekszik ám, hogy ne feszegessen túl képtelen dolgokat, mondjuk kevés sikerrel.
- Semmit, uuuncsi és semmilyen lett volna a napod, és az enyém is, az meg nagyon nem jó, csak segítek ettől megmenekülni - mondta a lehető legszélesebb vigyorral az arcán. Ő jót kacarászott még elcsusszant a fürdőbe kimosakodni, aztán pedig vissza. Igazság szerint hozzá képest most Flash is egy haldokló csiga lenne tapadás és nyálka nélkül. Jó, el kell ismerni, hogy az evés elég magas százalékban befolyásolta azt, hogy milyen hamar lelkesedik be, de ezen kívül most olyan extrák csapták fel nála a boldogságfaktort vagy négyszáz százalékos minimumra, mint Lewy, meg Lewy és Lewy. Mert ugye gyereknap van és öröm és mint kiderült ma csak az övé meg Volté, ezt meg ugye ki kell élvezni.
Nem úgy, mint a sunyi és képtelen képek készülését. Próbált nagyon csúnyán rápillogni két harapás között, meg miközben nem túl csinosan végig nyalta a saját kezét, mert összenutellázta magát. Ki tudja még hol és hogyan közben. De végül csak elnevette magát.
- Üüühhüm… vagy csak szereted, hogy nutellás vagyok, még nem vagyok biztos melyik. - El is gondolkodott kicsit látványosan, aztán csak a képre reflektált inkább. - Bezzeg a cuki alvós képeiteket Volttal meg ne pakolgassam sehova, mi?
Hazugság lenne azt mondani, hogy Maja a közösségi médiafelületein nem korlátozódott be négy-öt témára, már ami az élete képeit jelenti. Ebből egy kategóriát kitettek csak az ilyen közös képek élete férfijairól. Meeegesik. Inkább figyelte, ahogy előkerül a dobozka és már éppen ráhasalt volna a palacsintát félbehagyva, szóval nagyon szép kis élőképes mozdulat közbeni lefagyással vágott nagyon szomorú pofit, amit más kisgyerek akkor vág, mikor elveszik a kedvenc játékát. De erőt vett magán, visszadőlt a székre még hamizni és csak szuggerálta a dobozt. Nem rázogatta meg… még. Majd mielőtt kibontja. Bár fejben már ott járt eléggé.
- Evés után, ééértettem apuci. - Neeem mintha sietne, ő sosem - mondjuk de -, viszont a meglepetéseket amúgy is szereti. Már a jókat. Persze nem a nagy dolgokat, az talán kicsit még szerinte is sok, de hé, az ajándék mindig jó. Azt mondjuk nem értette, hogyan tud ilyen nyugalommal tovább enni a vőlegénye. Inkább csak szépen igyekezett elpusztítani a maradék palacsintáját.
- Ha én, vagy ha te befejezted? Jó, csendben maradok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondhatnánk, hogy a navinés lány az illem és óvatosság mintapéldája, már akkor, ha valami hülyeségre éppen kényszere van. Mondjuk az evés mindig ez a kategória, sokat ötletelnie se kell rajta. Mindig képtelen volt rá, hogy teljesen kulturáltan vigye véghez. A mekis krumplit a fagyiba tunkolva eszi, a kinder buenót bucka kockákra szedi, majd kinyitja és elsőre a krémet eszi meg belőle, de még sorolhatnánk ezeket napestig. Mondjuk az, ahogy éppen a nutellás palacsintával küzd is jól példázza ezt. Rosszul tekeri mindig fel, meg kikeni a szélére, ezért összekeni magát tetőtől talpig nagyjából 3 harapás után. Igazán gyönyörű, meg édes, a szó szoros értelmében.
- Hát pedig neeem, arról lekéstél… - Csücsörítve rázta nagyon komolyan a buksiját, hogy bizony ez nem opció, miközben alig volt látványos, ahogy a kezeit az asztal alá rejtette, volt ott még, de attól ő tervezett elsőre megszabadulni. Mondjuk így már lehet a combja meg a ruhája is olyan, de megesik, elengedte a dolgot. - De én szeretem a képeiteket, meg a mi képeinket is. Bár ezek szerint tegnap nem szabadott volna… upsz.
Kapta látványosan a kezét a szája elé, aztán el is nevette magát. Egyrészt mert le kellett nyalogassa az árulkodó nutellanyomokat az ujjairól, másrészt meg mert tényleg anélkül csinálta tegnap délután! Levette hajmosáshoz, mert nem akart beleakadni a gabancába, aztán szárítás közben még fent lógott a telefonján. Mondjuk a mai napot elnézve kár volt azért a pár száz óráért, amit a hajára szánt.
Normális nők sorrendje egészen más. Vélhetően ők nem az ajándékra vetik így rá magukat elsőre, ez így a leányzónál egészen máshogy indul és végződik általában, de Merlinre, ettől még tud egészen megfelelő barátnő lenni.
- Neeem tudom mire gondoooolsz… - apu. De végül z utolsó falat palacsintájával vigyorogva a megszólítást is lenyelte. Tényleg nem teljesen komplett szerencsétlen, de azt legalább képes aranyosan művelni. Viszont most komolyabb dolgot tett, mint bárki kinézné belőle! Bizonyos fokú önuralmat tanúsított, ugyanis szépen kivárta, még Lewy is befejezi az eszit, addig az ujjairól, meg a karjáról, vagy ahova még jutott lenyalogatta a nutella maradékát. Mikor viszont úgy látta a vőlegénye is végzett, lepakolta a lábait a székről, felállt odasétálva pedig a nyaka köré fonta a kezét kicsit lehajolva hozzá aztán megcsókolta olyan ragacsosan és kicsit nutellásan még. Hálás volt, úgy mindenért. Elviseli és még gyereknap is jutott és juhu.
- Megmosom a kezem, utána már kinyithatom akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja az anyukája szerint telefonnal a kezében született körülbelül, mert annyira bele van néha gyógyulva, vagy a játékaiba, mikor mi van terítéken. Ezek után saját magát kicsit sem lepi meg ha lehetetlen dolgokat posztol, vagy lehetetlen időben, vagy néha csak úgy elhallgatva. Bajt sosem csinált, azért arra mindig ügyel, meg amúgy is, az instagramja és a facebookja is tele van leginkább Volttal és vicces Disneys meg Stitches cuccokkal. Vagy azzal, ahogy barátkoztatja a Haribo macit a békával ilyen mozgós képen. Nagyon kreatív tud lenni. Ja hát meg a táncos dolgok, amiket az anyukája csinált, szóval közvetve ő kezdte, nem is Maja az erre való rászoktatást! Huh, ha egyszer visszanézné pár éve miket tett ki. Hát nem szeretné. Jobb a békesség.
- Nehéz? Nagyon? - Kicsit lecsüggedve kérdezte, persze nem vette olyan halálosan komolyan, nem volt itt semmi baj, de azért na. Csak megjegyzi az ember az ilyen vicceket is. Ő meg pláne. De most nem nagyon volt ideje és tere ezen gondolkodni, vagy nagyon törődni vele nem hagyhatta a nutellát kárba veszni. Sem a kezén, sem a lábán. Instant takarítólányka vált belőle.
- Sooooohasenem. - Nagy nehézségek árán elfojtotta a vigyort még megrázta a fejét, kivételesen nagyon jól elvolt úgy mindennel. Jókedv, boldogság és vidámság, valamint még a buksija is tartotta a lépést. Lehet jót tesz neki a mogyorókrém. Több nutellát a népnek! - Ne nevess mert, összekenlek!
Ezen hatalmas fenyegetés követően viszont előbb az ajándékkal szemezett, majd a maradék palacsintával. Mikor azonban magában rendezgette mi és hogy történjen, fogta a fenekét, felpattant és megindult ártatlan áldozata felé. Hát, ehhez az ártatlansághoz képest Maja még mindig tényleg jó volt ám! Mikor elhajolt tőle el is eresztette é ő maga is odatotyogott a csaphoz. Kezek, pofi. Minden tiszta és ragacsmentes. A poci meg tele van és ez az egyik legjobb dolog a világon. Jó, talán nem az aranyérmes, de fent van Maja dobogóján.
- Neeem? És akkor neked ma nincs is ajándék? Na, az úgy nem működik… ühmhüm. Jó, most kibontom, deee erre visszatérünk!
Azzal sarkon fordult az asztal felé, hogy magához vegye a dobozt majd a pultra feldobva szépen… áh, ne ámítsunk senkit, fogta és rutinosan, gyorsan leszaggatta a papírt és majdnem elrágta a kioldódni nem akaró madzagot. Gyönyörű jelenetek. Kínos vigyorral Lewyre pillantott, hogy hát bocsánat meg minden, biztos volt munka a csomagolással, de. Aztán meglett a csomag tartalma is…
- Úúúú, vuuu, iiigen! Igenigenigen. De jóóó, köööszönöm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodtam és a szájamat rágcsizva kuncogtam a szöszire, mert hát hinni akartam neki nagyon is, de olyan fura volt mennyi bókot hallottam ezekben a ruhákban tőle is, a csajoktól odakint és igen, még anyutól is. Bár legalább ezektől nem váltottam eridonos házikedvenc szerepkörbe, az még mindig Lewy reszortja, hogy előidézze. Meglepő módon ez sem veszett ki belőlem, ahogy az a lelkességem se, amivel az első pillanatban viszonyultam hozzá, még akkor sem, ha azóta egészen mást, többet és jobbat is érzek, gondolok. Olyan furcsa, hogy lassan egy éve beköszöntött az életemben teljes valójában is, most pedig itt állok, nézek magamra a tükörben és alig várom azt a bizonyos pénteket. Nem a pompa, a buli vagy éppen az emberek miatt, hanem azért, mert valami erősebb, valami végleges Ohanát kapok. Be kellett látnom nézegetve a gyűrűt az ujjamon, hogy nem hogy ilyen gyorsan, de a pozitív gondolkodásom ellenére később se hittem, hogy lesz majd egy hely, ahol ennyire lenni akarok, szeretek és sosem adnám semmiért, és úgy érzem, hiszem, hogy engem sem adnának. De a lengyel mellett ezt kaptam, ez történt. Megtörtént.
- Semmi baj, kicsit azért izgulok azt hiszem, a pocim is összeugrott, uh, pedig még éhes voltam, mikor jöttünk. Utána elmehetnénk azért valamit hamizni...
Hadarom el még mielőtt kiérnénk mindenki elé, aztán belém is fagy a szó elég rendesen, egy kibukó kérdés kivételével, amire tudni akarom a választ, a reakciót, valamit. Az arcok viszont mindennél többet mondanak - és ha úgy vesszük rontanak is ennyit. Jönnek, látnak, örülnek én pedig azt hiszem meg is könnyebbülök és örülök is egyszerre, mikor elkezdenek potyogni a krokodilkönnyim. Már rutinosan és kicsit se ízlésesen emelném a karim hogy letörölgessem, mikor Alíz megmentésemre siet, hálásan veszem el a zsepit, aztán egyik kezemmel az arcom törölgetem, a másikkal pedig magamhoz húzva ölelem jó szorosan meg. Örülök, sőt, azt hiszem nem ezzel lehetne igazán kifejezni, de most muszáj valakit jól megszorongatnom. Kis idő után elengedem, megigazítják a fátylat a buksimon, elegyengetik a szoknyát, hogy forogjak benne, nézzem magam kicsit, aztán felteszik a nagy kérdést, mire anyukám is mellénk sétál.
- Kisasszony, megvan álmai ruhája? Megtaláltuk az igazit? - Én pillogok kicsit minden irányba, szorongatom a fehér anyag legfelső hullámát, aztán, mivel azt mondta Hannah meg a vőlegényem, hogy ne foglalkozzak olyanokkal, mint mennyibe kerül, Sebbyre pillantok de valahogy ennyiben kimerül az a kötözködésem, ami eddig a legtöbb majdnem jó ruhánál felmerült. Sóhajtva nézek szembe saját magammal, aztán letörölve a pofim elmosolyodom és bólogatok.
- Igen, ezt a ruhát akarom… - Kicsit bátortalanra sikerült az a végszó, de őszinte volt és furcsa tőlem. Közben még megcsodálgattak, még kép is készült, de persze nagy titokban, hiszen nem szeretnénk, hogy bárki más - kivéve a szőke német felügyelet valahol a világban - lássa a szertartás előtt. Ezután én elvonultam visszaöltözni kicsit remegve és lefehéredve, még mindig szorongatva kicsit a barátnőm a próbaszobában.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalmam sincs ki találta ki a Budapesti közlekedést, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy vagy magánrepülővel, vagy autóval, vagy seprűvel közlekedik, merthogy nem lehet egyik busszal elérni a másikat, vagy a villamost rendesen, esetleg időben a metrót, az is tuti. Nem szeretek nagyon itt egyedül csámborogni, mert túl nagy és túl ismeretlen az egész. De ez már viszonylag ismert út. Van még vagy négy, inkább öt órám elütni az időt, mielőtt elindulunk. Valamiért úgy érzem életem leghosszabb tíz napja vár rám, elképzelésem sincs miért. Arról se, mióta ironizálok magamban. Vettem egy nagy levegőt, ahogy lassan elhagyva a belvárosi forgatagot a kicsit kevesebb emberrel bővelkedő kis utcákat kezdtem el róni. Van két lány a táncisok között, akik szintén hókuszpókuszolnak, mint én, csak őket ez jobban érdekli nálam. Ezzel mondjuk senkit nem lepnek meg, majdnem mindenki többet törődik bármilyen tanulással, nemhogy a varázslással nálam. Már majdnem rosszul is érzem miatta, de jelenleg nem tud letörni ez sem, hiszen azért ne feledjük, táncolás jön, nagy mennyiségben, menő módon, a legjobbakkal. Megbeszéltük, hogy van itt egy direkt varázslók és boszorkányok számára kialakított kávézó és finom a fagyijuk, szóval azt keresem éppen nagy lelkesen. Az utca már megvan, de csak nem lelem, hogyan és merre kéne forognom vagy figyelnem. Közben nagyban dúdolgattam és egy-egy lépés között táncikáltam a járdán. A nagy igyekezetben, meg mert nem látok sokszor a szememtől, sikeresen belegyalogoltam valakibe, aztán rémülten fagytam le előtte.
- Ú, elnézést, nem akartam. - Kezdtem bele, miközben a kapott szórólapot gyűrögettem, aminek a hátára a címet írták nekem. Megfordult a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, de mi van, ha hülyének néz, mert ez is egy olyan cím, amiről azok, akik csak sima emberek, nem ismernek. Eh. Utálom a sok bonyodalmat, ami ezzel jár. Félve néztem fel az ismeretlenre, aki talán morcosnak is tűnt, de lehet én képzeltem oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon tudta értékelni, hogy mindazon megpróbáltatások ellenére, amit valósan tud okozni, szeretik. Őszintének kellett lennie, sosem volt egyszerű eset és hiába fejlődik és változik is, ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy elhagyjon fura dolgokat, olyanokat, amik már túl rég az élete részei ahhoz, hogy csak úgy dobjon egy hárompontost az összegyűrt galacsinnal a kukába.
- Iiigen, ez az én szerencsém azt hiszem. - Nagy meggyőződéssel bólintott is párat mellé, aztán ahogy felnézett jót vigyorgott a hajbizergáláson. Abba ő is sokszor és szívesen turizik bele, bár azért moderálja már magát a legtöbbször. Ennek ellenére nem az a lány volt soha, aki ha csak nem muszáj neki, illedelmesen ül, nem beszél teli szájjal vagy illetlen helyzetben, nem jár a keze feleslegesen, mindig szépen öltözködik és nem koszolja magát össze három perccel felöltözés után, és leginkább kerüli az olyan dolgokat, mint a festés. Főleg mert pár perc alatt kikeni magát és a tíz méteres körzetébe eső többi személyt és tárgyat. Még csak nem is szándékosan! - És akkor álmomban nyaljam le? Nem értelek én téged… - rázta meg a fejét értetlenkedve még nem vigyor kúszott az ajkaira. - De bizony, ha összekenlek, nem hagyhatom kárba veszni, mindenhonnan le kell.
A meggyőződése kimondása után szépen és tisztán tért már csak vissza az ajándékhoz, mert ugye ő ilyen kis ügyes és okos ma. Bár a kicsomagolásról már nem mondhatja el ugyan ezt, azt úgy tépte fel, mint az anyja az ajtót, mikor elsőre maradt Lewyvel a szobájában kettesben. Hát azért nem mondaná szép emlékeknek az ilyen megmozdulásokat. Erre a kis időre felhagyott a viszonzási vággyal, de nem mellőzte. Csak arrébb lett az idősávon tolizva kicsit.
- Jaj, nagyon. Ez ilyen bababarátos ugyeeeeee? Ki is próbáljuk? Voooooolt! - Szerencsétlen kutyus, ha ilyenkor nem akarja a szemei elé kapni a mancsát meccsnézésen kívül, soha. Biztos sejti már, hogy ilyenkor Majának ötletei vannak, amik ki tudja mennyire tetszenek másoknak. Amíg odaér a kutyus, ő meg gyorsan összeszedi az asztalon maradt tányérokat vissza is tér oda, amit ő bizony nem akart félbehagyni. Vőlegénye mögé tipegve átkarolta úgy nyünnyögte neki a kérdését. - Éééés te mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja tudta kettejük helyett is, vagy legalábbis úgy gondolta, és ha szerinte ez így van, akkor nem nagyon keres vagyokat még tökéletesen passzol az idilli világképébe. Kevés dologban határozott halványan is, nem még erősen, ez viszont olyan dolgok egyike. A nutellában is az, ha evésről van szó, meg a jelek szerint bármilyen felhasználásról, csak kárba ne vesszen. Ami azt illeti normális cukorral teli gyerekkora volt amiért aztán senki nem hibáztathatja, a körülményekhez képest boldog gyerekkort akartak neki, valamelyest sikerült is.
- Iiigen? Nem tudtam, hogy szeretsz csupa ragacs lenni - meg azon túl azt, ha nem marad egy falat mogyorókrém sem rajta, de ez más lapra tartozik. Ha a buksijában forognának rendesen azok a kerekek, lehet nem csicsergett volna csak így össze meg vissza, mégis megtörtént, és ami már kint volt, azzal nincs mit tenni. Nem bánta de nem volt egy hétköznapi dolog a saját maga számára.
De persze nem sokáig volt esély erre koncentrálni, ugyanis a rituálisan feláldozott ajándékcsomagolás után eljutott a tartalomig is - bár Maja néha tényleg olyan, mint egy életképtelen 2 éves, akit jobban leköt egy doboz, vagy az a pukkasztható belső csomagolás, mint az ajándék maga. Széles mosollyal rázogatta szerencsétlen tubusokat, majd letéve kis időre már azon agyalt, mi is fog készülni. Mondjuk tök szükségtelenül, ez már korábban eldöntetett. Kicsit elhajolt az ölelésből, aztán figyelte a fiúkákat. Bár mielőtt bármit szólt volna megnyomogatta Volt nóziját, kényszer volt, na.
- Álmodd is. De kis cuki vagy... - Az, hogy ezt melyiküknek szánta, ha nem mindkettejüknek homályba engedi veszni mert el is szaladt a törcsiért. Út közben meg az egyik szekrényből kikotorta az ecseteit és amire még szükség lehet.
- Szerinted jól tűri majd? Meg azt talán nem kéne neki megemlíteni, hogy ha elkeni akkor utána...
A mondatot szándékosan nem fejezte be csak fejével a fürdő irányába mutatott. Ismeri már a gyerkőcöt, még hisztibe vágja magát a szóra és elszalad. Akkor mit csinál Maja? Kifesti Lewyt? Moooondjuk az sem rossz. Magában vigyorogva kezdte közben bontogatni a feketét rejtő tubust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igaza lehet abban Vivinek, hogy jobban járnék, ha az orrom elé figyelnék, nem pedig dudorászva keringenék bárhol. Egyszer majdnem legyalogoltam náluk az emeletről a lépcső észrevétele nélkül, ami nagy kopp-pal és valószínűleg fájdalommal ért volna véget, rövid úton. Aucs. És ismét. Bár most nem fájdalom volt, mondjuk kicsit meleg volt, nem csak a helyzet, de a karomhoz is kaptam egy pillanatra, ahol egy pontban mintha megcsípett volna valami, de a fiú volt. Pillogtam kicsit a saját kezemre és a kék felsőre, aztán megdörzsizve a felkarom néztem rá vissza.
- Öhm, tényleg ne haragudj, nem figyeltem. - Sajnáltam a dolgot, de ezzel tényleg össze is csuktam a szám, amúgy sem sikerült valami hangosra, annyira nem meglepő módon, nem is számít ez most. Elléptem oldalra, próbálva elállni előle, ha menni akarna, de aztán mielőtt még megtehette volna összekaptam magam.
- Ha nem sietsz nagyon, nem tudnál esetleg segíteni? - Tekintve a magasság különbséget felfelé néztem rá, miközben a két kezembe fogva szorongattam a papírom, majd felemelve a címre pillantottam rajta, amit kékkel írtak keresztbe a hirdetésre. Próbáltam kiolvasni, még valami választ kaptam, persze reméltem, hog nem lök félre és lép odébb szó nélkül, de miben lehetek biztos? Leginkább semmiben, magamban kéne, de nem most fogom azt sem begyakorolni. - Talán te jobban ismered a helyet, lehet rossz helyen járok, de ha esetleg tudod ez hol van...
Felemelve az infós valamim felé tartottam, aztán már csak reménykedtem leginkább. Nem akartam tolakodó se lenni, meg már úgy voltam vele, hogy ha hülyének is néz, mert ő nem ismeri esetleg, akkor majd mint Szenilla és Pizsi, én is megkeresem valahogy, amit nagyon szeretnék nélküle is. Mondjuk nekik is nehéz és bonyodalmas volt a Némóig vezető út, de megérte. Remélem, hogy a csajok megvárnak és a fagyi kárpótolja az embert a keresgélésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Bármikor segííítek, szívesen, tudod jól. - Nevetgélősen rázta a fejét Maja, aztán csak átlépett gyorsan a nutella és ragacsosság édes párosításán legalább kettő percre, tovább nem nagyon ment, mióta ez felmerült. Nagy boldogan simogatta meg a lengyel arcát beszéd közben, mielőtt még atomjaira kapná a csomagolópapírt, majd szemügyre vehetné az ajándékot.
Igazság szerint, ha valami ingyenes matricacsomag lett volna benne, vagy csak egy random naaaagy szívecske, amit Lewy egy dobozra rajzolt, azt is hasonlóan lelkesen bontotta volna ki, és pont így vagy még nagyobb vigyorral fogadta volna. Nincs oda érte sajnos, ha csak ő kap és nem tud adni, vagy elmarad róla, hogy adnia kéne. Ilyenkor mindig olyan kis kellemetlen érzés van benne, ami nyomja a szívecskéjét, hogy ez nem túl fair. Még a saját szülinapjakor is a sok doboz között azon gondolkodott, hogy még egy rendes puszit se tud érte adni, hiszen ő odabent várta, hog végre minden rendben legen és meggyógyuljon, a szerelme pedig a kutyival itthon támasztotta egymást, hog kihúzzák valahogy ők is. Nem volt az úgy jó és csak még több apró nem tetsző részlet jut eszébe. Ezeket igyekszik ahogy bírja száműzni és inkább az ajira és a dolgára koncentrálni.
- Pizsi? Máármint csini pizsi? Jóóóóó. A vásárlást mondjuk annyira nem szeretem, de ha együtt megyünk, akkor bizti jó lesz. - Magához képest egészen magabiztosan ment bele és még bólintott is párat hozzá. Aztán fogta magát elrohant a kellő dolgokért, hogy mire visszaérve körülnézzen, már azt lássa, hogy ők szépen elhelyezkedtek. Eléjük sétált, aztán végigsimizte Volt hátát és oldalát, jól megvizsgálva a puhi bundát, de mivel a kutyus csak nyugisan szuszogott tovább, nem zavartatta magát.
- Tuuudom. Csitu van nekem, nem mondok semmit. Köszi. - Közben mosolyogva visszavette a tubust, aztán pedig fogta magát és letérdelt előttük, hogy egy magasságba kerüljön a kutyi oldalával. Szépen elpakolta a dolgokat maga körül, aztán az ecsetek között válogatva gondolkodott, hogyan is fusson neki.
- Vagy téged, de nem kencizek össze mindent, figyelek. Na de, lássuk azt a magasfeszültséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jobbra és balra forgattam a kezemben lévő térképet, de sehogy nem sikerült megtalálnom, hogy merre is van az arra. Igazából se a madarak nem érdekeltek, se azok a nagy cicák éppen. Biztosan ők is totál cukik és édesek, de szerettem volna vidrákat és fókát látni. Papi nem volt valami nagy segítségemre, mert mindenáron sorban akart menni. Nagy duzzogva szorongattam a kezét egy darabig, aztán az egyik makis területnél elengedett, hogy körbeszaladgálhassam a helyet. És itt valahogy minden olyan gyorsan történt.
Mire a második körömnek vége lett - vagy a hatodiknak -, nem láttam őt sehol. Egy pillanatra meg is ijedtem, úgy nézegettem körbe, aztán a térképem szorongatva inkább elindultam előre. Ő a felnőtt, erős és ügyes, megtalál. Ugye megtalál? Kicsit kevésbé boldogan tipegtem el pörgések közepette a fókák felé, amikor is egy nagyobb csoport majdnem elsodort. Akkor vágódtam a korláthoz és szóródtak ki a színes köveim a zsebemből. Leguggoltam felszedegetni őket és visszatömködni, mikor is az utolsó darabok egy fiú lábai alatt értek véget. Nagy szemekkel néztem fel rá, szerencsétlent jól meg is bámulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég kétségbeesve nézegettem körbe, de mivel elég kicsi vagyok és a magasságom is a korommal arányosan nem éppen túl nagy, el voltam veszve a tömegben. Mindez olyannyira sok volt, hogy pár pillanat alatt ragadtam egy szembejövő csoportba, majd vágódtam ki onnan kisebb balesetet okozva magamnak a kövekkel. Nagy sóhajokkal szedegettem össze a drágákat, amiből a bámulásom felfelé a kérdés törte meg.
- Én? - Ijedten kérdeztem, sosem szoktak hozzám szólni, se idegenek, se olyanok, akik nem azok, de nem családtagok. Picit próbáltam úgy tenni, hog ha nem nekem szólt, se nézzen hülyének, ezért még felkaptam párat a földön heverőkből. Amikor meg ő is leguggolt, akkor ránézve elmosolyodtam. - Köszönöm. Kedves vagy.
Elvettem a köveim és a zsebembe tuszkoltam, majd ezúttal jól behúztam a cipzárt rajta. A saját térképem után észrevettem, hogy az egyik kezében gyűrött papír van, ezért felé nyújtottam az enyém.
- A tiéd gyűrött. Kéred? - Igazából nekem nem kell, nem nagyon tudom használni, vagy a képeken kívül jutni bármire vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eléggé furcsán méregettem a fiút, aminek az egyetlen oka az volt, hogy nem csak hozzám szólt, de még beszélt is. Eléggé megilletődve vettem el a köveimet, majd beleegyezően bólogattam is a kérésre. Nem tudtam mit szólhatnék ehhez, mindig vigyázok arra, ami az enyém. Vagyis inkább igyekszem.
- Rendben. - Mondtam kicsit bűnbánóan, közben elléptem az üvegtől és a fókákat nézve vigyorogtam kicsit, ahogy az egyik éppen közeledett. Kellett egy kis idő, hogy a kezemből kikerült térkép után pillantsak és el tudjak szakadni az állatoktól. Legszívesebben az üveget taperáltam volna, hátha idejön a tenyeremhez, de egy nagy kanyarral eltávolodott én meg csalódottan elhátráltam, hogy valamerre menjek, így, magamban. A kérdésre viszont felkaptam a fejem.
- Nem... - mondjuk de. Igazság szerint körbenéztem és sehol nem volt Papi. A karjaimat magam köré fontam, aztán végül bólintottam egyet. - Nem tudom hova lett a nagyapa, de majd biztos megtalál, gondolom. Csak meg akarom nézni a vidrákat, meg a macikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudom, hogy milyen sokszor elmondták már, ne álljak szóba idegenekkel, de valamiért ezzel mindig hadilábon álltam. Ennek vagy az volt az oka, mert nemhogy idegennel, de ismerőssel se beszéltem, vagy mert elég könnyen elkezdtek beszéltetni, bár utóbbi emberek elég kevesen voltak. Most mégis sikerült. A hátamon lévő hátizsákból kihalásztam a Stitches kulacsom, aztán megrántottam a vállam mikor hozzám hajolt. Igazából az iszire koncentráltam, de azért nem akartam kuka lenni és csendben csak bámulni őt. Az nagyon fuuura lett volna.
- Nem tudom meg szabad-e mondanom. Te nem vagy rossz ember? - Mert ugye a jóknak meg lehetne, azzal csak nem lesz baj. A cipőm orrával a földet piszkálgattam, aztán a szemeimmel az arcát nézegettem. Lehet egy picit túl sok lesz a bámiszkodás. - A vidrákat és macikat? Az jó lenne, láttam a képüket, de nem tudom elolvasni merre...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furi volt, de nagyon. Mások ilyenkorra már minimum kis ufónak néznek a hihetetlen kérdéseimért, vagy válaszok helyett visszakérdeznek, ő mégsem ezt tette. Kedves volt, pedig fiú, és a köveimet se bántotta vagy szólta le. A papi szerint ilyen nem lányok nincsenek is. Kicsit bebambultam úgy pislogtam a kulacsom fölött, aztán pedig eldöntöttem, hogy hát én ezt elhiszem neki.
- Engem Majának hívnak. - Elárultam végül a nevem, hol felnézve rá, hol a földet figyelgetve. Aztán kicsit megijedtem a felém tartott kéztől. Tudtam, hogy egyedül nem boldogulnék, de én csak anya meg a nagyiék kezét szoktam fogni. Párszor a barátnőimét is az oviban, meg az óvó néniét, de hát ez nem olyan sok, igaz? Bátortalanul csúsztattam a kacsóm az övébe, aztán elpirulva kezdtem követni, ha elindult.
- Te is szereted őket? - Az állatok kapcsán elég kíváncsi tudtam lenni mindig, de nem hagyott nyugodni azért más sem. Kicsit nézelődtem, mielőtt rákérdeztem volna arra, ami bántotta a lelkecskémet. Féltem ettől azért. - Mi történik, ha nem talál meg a papa?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szótlanul lépdeltem, ahogy a kezem szorította. Éreztem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de szerencsére nem volt ebből baj, legalábbis ő nem szólt rám és el sem engedte. Nem igazán tudtam, hogy ez mennyire van így rendben, ő biztos tudja, hiszen nagyobb. Gondoltam segít eligazodni, ahogy kell és akkor a Papa is előkerül. Már egészen hiányzott és nehéz lett volna azt mondanom, hogy csak az állatok érdekelnek, mert nem így van. Nem akartam elkeveredni így, azt hittem jön mögöttem, aztán mire egyszer megfordultam nem volt ott.
- Mi a legkedvencebb állatod? - Ránéztem még mielőtt kiszúrtam volna az információs táblán a vidrák képét, akkor kicsit gyorsabb és nagyobb lépésekkel kezdtem közeledni, lehet picit meg is rántva a kezét magam után. Izgatott voltam és örültem, hogy ideértünk. - Szeretném, ha megtalálna. Ő hozott ide, igen, csak ő ért ma rá.
Meséltem el, miközben én már a vizes részeket nézve kerestem a cukika lényeket, még a kulacsomról is megfeledkeztem, amiből így kicsöpögött a víz magam mellé egy kicsit. - Ilyen magas, sötét haja van és olyan mint egy nagypapa, nem láttad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán gondoltam bele, hogy esetleg értelmetlen lenne a kérdésem, így meglepődve kaptam felé a fejem, mikor visszakérdezett. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mire is gondoltam én sem, csak érdekelt, úgy teljesen. Az állatok jók, aranyosak, mindegyik olyan kis imádnivaló. Mint a kis gyík, akit a nagyiéknál tarthatok, hiába rohanna a mama ki a világból tőle. Azért megengedte, hogy maradjon.
- Úgy mindegyik. Azok aranyosak, a kutyik naaaaagyon szuperek. Én is szerettem volna, de nem szabaaad. - Kicsit letörten és elszontyolodva figyeltem előre ennek a ténynek a közlése után, mert nem valami jó, mikor hiába szereted a cukikat, de nem engednek egy sajátot. - Szomorú? Ti hogy jártok ide? A szüleiddel?
Lehet buta kérdések, de nem értettem teljesen azt, mit mondott. Most szomorú, de örülne? Az milyen, ráadásul kicsit bele is zavarodtam azt hiszem. Jobb volt, hogy inkább azért ágaskodtam a korlátot szorítva, hog belássak a vidrák medencéjéhez, ahol a legtöbb volt.
- Akkor biztos nem láttad te se. De ha nem lesz meg, hogy megyek haza? - A kérdésem még egészen nyugodt volt, kicsit hadarós talán, de aztán csak nagy szemekkel pislogtam a kérdésére. Megráztam a fejem, mert annyira nem volt az igazi, de nem értettem ezen hogy segítene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha igaziból bele kellett gondoljak, nem nagyon tudtam mit mondani a fiú kérdéseire. Talán ezek olyanok, amire tényleg csak anyácska tudja a választ, de ő leginkább csak nemet mondd az ilyen ötleteimre magyarázkodás nélkül. Nem szeretem a vitákat, így ennyiben marad mindig sajnos. De valamit csak momdanom kellene, úgy éreztem legalábbis.
- Azt nem tudom rendesen, nem mondta meg az anyukám. Csak hogy szerinte beleunnék, és akkor mehetne új ohanát keresni neki. Pedig nem iiis. - A vállaim rángattam sóhajtva, aztán szürcsölve beleittam az iszimbe.
- Velem el sem akart más jönni... a felnőttek buták. - Persze ez nem volt igaz mindegyikre, de néha elég érthetetlenek. A papit szeretem és biztos vagyok benne, hogy nagyon keres már és hamarosan megérkezik. Jó lenne azért. Közben érdeklődve nézelődtem, aztán kicsit meglepődtem, mikor a lábikóim elemelkedtek a földtől. Felnevettem, aztán erősen kapaszkodva a kulacsba meg a korlátba nyújtózkodtam. Így tényleg sokkal-sokkal jobb vooolt.
- Jajajajaj, ott vannak, de soookan, meg kicsi is. Őket mért nem lehet simizni, mint a kecskéket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem igazán gondolta volna, hogy azt a rengeteg cukiságot követően, amiket még betegen raboskodott kapott a szülinapjára, követi majd bármi. Pláne ilyen hamar. Igazság szerint még mindig furcsa neki, hogy egyre csak kap és kap, közben pedig mégsincsenek előtte lehetetlen elvárások. Néha el is tud ebben veszni, de már egész sokat dolgozott azon, hogy ne érezze magát kellemetlenül, ha ő éppen nem ad azonnal valamit viszonzásként. Pedig mennyire szeretne mindig így tenni!
- Reendben. Szeretem őket, kis szépek, nekem jó. Mikor szeretnél? - Nem is hazudott, sőt, tényleg kedvelte a pizsiket, pontosabban a helyzetet. Valahogy jó érzéssel töltötte el és fel is dobta, mikor például az első alkalommal sikerült legalább egy kicsit azt éreznie a vőlegényén a látványtól, amit saját bevallása szerint ő mindig tapasztal, ha csak a közelében lehet. Megzavarodik általában és elveszik az egészben, de persze ezt nála bárki jobban kezeli. Tulajdonképpen rájött már egy ideje, hogy szeret neki tetszeni és ezért is nem agyalja túl az ilyen kérdéseket, bár a vásárlás nyilván felvetne némi ehjt meg ahjt. Minek új, ha olyan jó és kényelmes a régi?
A puszira egészen elvigyorodott meg kicsit le is sütötte a szemeit, aztán el is sietett a cuccokért. Mikor minden meglett vissza is tért, hogy hozzákészüljön a nagy művelethez. A segítséget szépen megköszönte, mint mindig, aztán a kutyikát simizve mérte be, hol és hogyan kéne kezdeni. Az ecsetek közé túrva kereste az igazit, miközben nevetgélt, ahogy elképzelte Lewyt, amint kergetőzik a festékfoltos gyerkőccel. Édikék lennének. Pedig a babakutya már nem olyan baba, de azért még kis pötyike nekik, ami pont jó.
- Úúúú, igen? Mit szeretnél? Goondolom nem pillangót. Van valami kívánság? - Érdeklődve pislogott, ahogy az első ecsetvonásokon dolgozott. A minta körvonalát próbálta pontosan felfesteni, a kitöltés várhat még magára. Elég ügyesen és gyorsan haladt, hiszen csak szuszogott az eb, egyszer azonban jól oldalra és hátra nézett Majára, aki meglepődve pillantott rá vissza, szegényt kétségbeesettnek látta, el is nevette magát. Adott egy nagy puszit a fehér szőrcsomi buksijára, aztán haladt a művel.
- Vajon meddig marad meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Lehet. - Ugyan nem örültem, hogy ki volt úgymond tiltva egy kutyi az életemből, ennek ellenére azért nem szomorodtam úgy el szerencsére. Kicsit grimaszoltam magam elé, de be kellett látnom, hogy igaza van, lehet, ha majd nagyobb kislány leszek, akkor átgondolják újra. Mondjuk a következő szülinapomon, az már mindjárt itt van. Már csak aludni kell pár nagyot addig, múltkor az Andi nénivel tanultuk is megszámolni mennyit, csak most nem emlékszem. Azt már tudom viszont, hogy ott lesz miiindenki, Papiék, anyu, apa és az uncsitesók, mert mindenki megígérte, hogy jön és jót fogunk enni.
- Sport? Lasztizol, mint a többi fiú? Én táncolok, az jó, szeretem. - Miközben megkérdeztem őt, figyeltem tovább, ami azért elég nehezen szokott menni, most se volt könnyű, sőt, eléggé nem is értettem, milyen költözés meg pénz, de inkább csak bólogattam, gondoltam ő biztos tudja, miről is van szó és igaza van. Meg éppen az égnek emelt, ami kicsit elbizonytalanított, nehogy rosszat mondjak, mert nem akarom beütni a lábikóm. Hogy megyek úgy táncizni?
- Biztos félnek, olyan kis kicsik még, én is félnék, vagyis szoktam, igazuk van. De azért egyszer szívesen megsimizném őket. Vagy a fókát. Vagy egy macit. Olyan édik, tudod mikor úgy odanyomja a... fejét a ide. - Felé tartottam a kezem, nem jutott eszembe hirtelen, hogy a tenyerembe, ezért megmutattam. A kérdést viszont kicsit ízlelgettem.
- A nagylányok mind buták? Akiket láttam, hangosan nevetnek, bántóak és olyan furán belemásznak a fiúk arcába, undik. Nem akarok ilyen nagylány lenni. Buta sem.
Miközben végigmondtam a kezemmel a korlátot piszkáltam és úgy figyeltem azt, mintha nagyon érdekes lenne, pedig csak nem voltam jóban azzal, ha beszélgetni kell valakivel. Nehéz dolog ám! - De lehet tévedek, a fiúkra is azt mondta a papi is, hogy bunkók meg azt is, hogy csak bántanak. De te kedves vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit felnevettem, de aztán csak bámiztam őt, majd újra az állatokat. Sokan mondják, hogy nem megy nekik a tánc, pedig szerintem nem is bonyi. Van zene, egy csomó szép mozdulat, ha meg egymás után csinálod kijön egy egész nagy. Pörgés, forgás, csini ruhák és dicséret. Szeretem ezeket, olyan jó, mikor azt a nagy tapsot megkapjuk, mondjuk a legjobban mindig anyunak meg a nagyinak örülök, ha kijönnek megnézni. Szeretek olyankor táncolni és jobban is megy, ha van kiért mindezt csinálnom.
- Lehet? Tényleg? Írták valahol? Vagy csak úgy mondod... áh. - Kicsit elszontyolodtam, nem miatta, csak a tényen, hogy ez lehet csak úgy felmerült, de nincs is ilyen. Mindegy lehetett volna, de nekem azért lényeges volt ez is. - Szerintem, ha valamit nagyon szeretnék, megtörténik, de nem kell megígérni ha nem gondolod komolyan, Én is csak akkor teszek kisujjesküt, ha komolyan megígérek valamit. Mint azt, hogy undi dolgokat nem csinálok csak úgy.
Elgondolkodtam, hogy igaza is lehet és megeshet, hamarosan elindul haza én meg itt maradok keresni a nagyaput, ha meg nem lesz meg, leülhetek sírni a makik előtti padra. Mondjuk az is, hogy előfordul, nem látom őt máskor, az kár lenne, tényleg rendesnek tűnik és a többi fiúhoz képest, akik megrúgnak vagy meghúzzák a hajam, meg ragasztót tesznek bele sokkal cukibb is.
- Fúj, ez nagyon-nagyon undi. Miért kell ilyet csinálniuk? De... szerinted én is buta lány vagyok? - Kicsit rémülten kérdeztem, nem nagyon voltam biztos benne, hogy most én mi lettem, mert lehet nem csináltam sem gusztustalant, de ki tudja, mi mást sem kéne még. A kiizadt tenyerem a nacimban letöröltem, a kulacsom meg visszacsúsztattam a táskámba, mikor a földre kerültem.
- Igen, igen, igen... Tényleg? Szabad? Oda nem enged fel a papi, mindig azt mondja sózsák vagyok és megfájdul a háta. Neked nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbáltam ügyesen a nagyfiúra figyelni, de ahogy megemlítette a fókás dolgot, én azzal voltam elfoglalva, hogy elképzeljem, milyen lehet velük pacsizni, meg tényleg csúszósak-e, mint ahogy kinéznek messziről. Előttem volt a kép, ahogy megpróbáljuk megölelni és kicsúszik a kezecskéink közül az állat. Egyszerre vicces és szomorú, még egy nagy ölelést se tudnék neki adni rendesen, szegén fókácska. Bár ez a gondolatdolog addig tartott csak, még fel nem vetődött, hogy ígérjem meg, sosem leszek olyan gusztitlan, mint ezek a nagylányok, akiket látni lehet.
- Nekem akarsz ígérni? - Az anya szerint hatalmas, bambi szemeimmel meredtem rá, mert nem egészen értettem, amit mond. Nekem sosem szoktak ígéretet tenni, olyat legalábbis, amit be is tartanak. Anyu nem teszi, hogy ne kelljen megbántania, apa rendszeresen mond dolgokat, de mindig akad más dolga helyettem, a papi csak szimplán áldozata, ahogy ő mondja a dolgaimnak. Ilyen ez. Felemeltem a bal kezemet vigyorogva, a másikat meg a szívecskémre tettem, miközben már a talpiimon felé fordultam. - Becsszó, sosem leszek undi és buta lány, az nagyon fúúúj.
Közben persze figyeltem arra, amit rólam mond és meg is nyugodtam, hogy szerinte nem vagyok buta lány, meg gondolom undi se akkor, bár az oviban már csúfoltak engem is, szóval nem értem miért nem ugyan azt gondolja mindenki, nem szoktam ott sem más lenni, mint most itt.
- És ez rossz? Márhogy kicsi vagyok. A papi azt mondta még nőhetek és lehetek magasabb. Hiányzik, tényleg nem láttad?
Ilyenkor kicsit olyan vagyok, mintha nem tudnám, hogy már kérdeztem, pedig de, csak reménykedem, hogy a válasz egyszer nem az lesz, mint korábban. Azt hiszem kezdtem aggódni. Csak az dobott fel éppen, amit felajánlott. Igaziból tetszett az ötlet nagyon és fel is akartam a nyakába csücsülni, ő magas volt, onnan tuti nagyon jól lehet látni!
- Akkor neked jófej a hátad is. De puha a hajaaaad. - Igen, a nagy kapaszkodás közben a haját nyomogattam, ami olyan jó puhi volt, el is foglalt, még nem láttam macikat elég jól. Mikor szólt, hogy kapaszkodjak, előrébb hajoltam, és az álla alatt összefűztem az ujjaim, de nem szorítottam össze a karjaim, nem akartam én fojtogatni. Vigyorogva nézelődtem és mintha egy ismerős pólót is láttam volna, de aztán… - Ooott vannak a maciiiik!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért be kell vallanom, elég furi a nagyfiú, nem mintha zavarna, rám is szoktak ilyet mondani, de nem egészen értettem hogy lehet velem ilyen. Pár perce gyalogoltam a lábaihoz, most meg már sétáltunk, segített vidrákat nézni és még ez is. Kicsit azt hiszem még mindig zavarban voltam, mint mikor megszorította a kezem, le is sütöttem a szemem.
- Velem, csak… csak nekem nem szoktak ígérgetni, vagy aki mégis megesküszik mindenre, az sosem tartja be. - A vállaimon rántva párat lendültem ezen át és inkább elvigyorodtam magán az ígéreten, én úgy gondoltam, hogy vagyok olyan ügyes, hogy be tudjam tartani, de amikor ő is kimondta, akkor félrebillentett fejjel pislogtam rá, aztán vigyorogva kaptam a kacsóim a szájam elé. - Nagyon vicces fiú vagy, ez aranyos. Anya azt mondta, hogy huszonnegyvenhat éves korig ilyenre gondolni se szabad, az messze van ám nagyon. Addig biztos nem csak ilyen undis lányokat ismersz meg, lesz más, nem?
Soha nem beszélgettem még ilyesmiről, azt se igazán értettem, a felnőtteknél ez hogy megy. Nekem nem is volt igazán ilyen szülős-házasos dolgom a családban. Anya mindig azt mondta apa nem ér rá, sokat dolgozik, máshol van dolga, szóval ránk nincs elég ideje, mikor pedig megkérdeztem, miért nincs olyan karika az ujján, mint a többi néninek a szülőiről, csak leintett.
- Ha megtaláljuk, és még lesz időd, leülhetünk piknikezni, van egy csomó és csomó finom nasi a táskámban ám. - Szeretek enni, a mami szerint ez a világ legjobb dolga, a papi szerint meg kinövöm ez majd még elválik. De az biztos, ha ideges vagyok, vagy szomorú, akkor ez mindig előkerül. Közben én már a magasban nézelődtem, nagyon tetszett odafent, észre sem vettem, mikor a lábaimmal kalimpáltam egyet-egyet. Ahogy Lewy álla alatt összefűztem a kezem és kapaszkodtam a buksim az övére támasztva meredtem előre. Kicsit hunyorogtam is, hátha a papit is kiszúrom, nem csak a macikat. De a drágák előbb meglettek.
- Olyan zöld, tudod, mint az erdős bujkálós, az a… az a… katonais! Olyan, meg nála van a pónim is ha a kezében van, úgy tuti megismerem. - Nem, amúgy is felismerem a papit, csak, mindegy, ahogy a kezem hozzáért az arcához, kicsit belezavarodtam a mondatomban és inkább picit elhúzódva tőle néztem körbe. Aztán mintha valaki méregetett volna minket, de lekötött a maci, hogy odaforduljak…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hinni akartam neki, hogy ő bizony tényleg nem olyan fiú, aki majd két perc múlva meggondolja magát és átvált bunkó és bántó figurába. Nem akartam hogy olyan legyen, nem azért, mert félnék, hogy tényleg mondjuk meghúzza a hajam, vagy éppen csúnyát mond, de így olyan rendes volt és kedves és ez sokkal jobb. Ez így nagyon jó, tényleg.
- Elhiszem, hogy betartod ám, nem rossziból mondtam. Én is be fogom, megígértem, és azt meg kell tartani. - Erősítettem meg a dolgot még egyszer, aztán fejeztem be az örülést is az ígérete terén. Ilyet azt hiszem csak a nagyfiúk mondanak a nagylányoknak, nem csak ígérgetéssel, hanem amúgy. Pont ezért elég különlegesnek, meg kicsit furinak éreztem. De nagyon szélesen mosolyogtam. Igazából még arra se kértek soha rendesen, hogy valakinek a barátja legyek, nem még esetleg sok-sok év múlva én legyek a nagylány, akivel majd együtt játszik, néz mesét meg jár eszizni, meg amiket még szoktak. - Én azt nem mindig tudok, de szoktam gyakorolni. Múltkor kivártam még hazaér anya, mielőtt bekapcsoltam a mesét! Te szereted őket, ugye? Az unokatesóim mindig azt mondják fúúúúj…
A szemeim is megforgattam, ahogy kifiguráztam a lehurrogásukat, amit rendszeresen kapok. Ezt úgy utálom, pedig nincs ezekben semmi rossz, sőt, aranyosak és okos dolgok is vannak benne. És viccesek! Közben inkább felajánlottam neki, hogy nasizhatna velem, ilyet se csináltam soha, aztán kicsit csalódottan hümmögtem és rántottam meg a vállam, hogy hát ha nem akar, nem muszáj. A papi majd hamizik velem, ha meglesz. - Van sós is.
Azért nem bírtam ki, hogy ne próbálkozzam kicsit, nem esett jól a lelkecskémnek a dolog, de a mondandója jórészén csak áttipegtem fejben. Meg azon voltam, hogy ne nagyon fogdossam és érjek hozzá, az olyan nagyon fuuuuuri volt. Azt mondta egyszer a mami, hogy majd a férjemet, ha nagyon nagy leszek és lesz, simizhetem, addig jobb, ha nem, asszem igaza van, addig tök izés.
- A kabalám…óóó! PAPIIIIII! - Erős visítás mellett hívtam fel a figyelmet magunkra, nem mintha ne szegezte volna már amúgy is ránk a szemeit, mintha mérges lett volna, én is hasonlóan néztem rá, aztán megvártam, hogy az új pajtim letesz-e vagy így odamegyünk, de amint közel kerültünk hozzá, jól leszóltam, ahogy Kincsecskézett nekem. - Te jól elvesztél, most mi lett volna, ha nem talállak meg? Ne csinálj ilyeneket, papi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Következő találkozás? Lesz olyan? És mikor? - Azt hiszem indokolatlanul lekesedtem a semmiért, nem sok ember van, akikkel összejárnék az ovin kívül, leginkább a rokonok járnak csak át hozzám játszani is, szóval ez meglepet, de olyan kellemes volt. Persze azért csak hallgattam inkább, mert nem akartam megijeszteni azzal, hogy majd így ráragadok, mint a hajamra múltkor az epres. Nem szomorodtam el, hogy nem annyira mesés, nem lehet mindenki ilyen, de azért örültem, hogy ő nem úgy csinált, mint a többi fiú. Van aki ezért kicsúfol, vagy azt mondja, hogy baba vagyok. Pedig nem is, már náluk sokkal nagyobbra nőttem. Meg járni is tudok és szebben beszélek. A nyálam sem folyik mindig!
- Dehogy zavarnál, hát miért hívnálak akkor? De ha van jobb dolgod, nem tartalak fel, menj nyugodtan. Csak megérdemled, segítettél megtalálni a vidrákat meg a macikat is. - Meg a papust is, ami ezt követően derült ki számomra, de annyira bebambultam, hogy fáziskéséssel szálltam le és szaladtam a papi elé. Nem volt boldog, határozottan nem.
- Mit beszéltél meg anyáddal? Hogy mindig fogod valaki kezét, nem császkálsz el és nem állsz szóba idegenekkel, igaz? Szervusz, fiam! - Szomorú is volt, láttam rajta, ettől én is rosszul éreztem magam, leszegtem a fejemet és a kavicsot piszkáltam a lábaimmal, mikor hallottam az új pajtim köszönni. Felnéztem rá, aztán meg a papára, aki kezet nyújtott neki, meg megkérte, hogy ne csókolomozzon.
- De én... ő megfogta a kezem ne legyen baj, és nem beszéltem idegennel, ő Levi. Ő meg a papa. - Ami asszem a Levente becézése, ezt mondta, nem? Mindegy is. Igaz akkor ismertem meg, de mire megfogta a kezem és beszéltünk már nem volt idegen! Azt hiszem ha hazamegyünk nagy bajban leszek. Nagyot sóhajtott, úgy nézett minket, aztán összefonta a karjait.
- Anyádnak ezt inkább ne meséld el, és mit fogunk most csinálni, kisasszony? - Én erre bólintottam párat, aztán a fiúra néztem, hogy akkor hogy is áll a nasival, már le is vettem a hátim a kezeimbe fogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- A Balatonnál? - Mert ugye az messze van, én is onnan jövök, tudom, soookat kell vonatozni, de megéri, pláne ilyen állatokért. Egyébként szeretek utazni, lehet kinézni az ablakon, szendvicset enni, szoktunk kártyázni, bár sose tudom mit csinálunk, én csak rakosgatom a lapokat. De a papi szokott szólni, ha nyertem és vége. Sokszor nyerek, szerintem béna a nagypapám. De mindig örülök és boldog leszek, és azt mondta azt szereti. Ellenben azzal, mikor rossz vagyok, és elveszni olyan, azt tökre sajnálom.
- Tábor? Te is szoktál? Edzőtáboros? Engem nem engednek még el az ott alvósba, majd talán jövőre, este haza kell mennem minden nap… - Nem tudom miért mesélem el, de úgy gondoltam mért ne. Szeretem a táncis dolgainkat, csak furi, hogy a nagylányok pizsipartizhatnak, értem meg mindig jön valaki, elköszönök és csak reggel pont kezdésre érek vissza. De már várom, hogy hat éves legyek, mert akkor maradhatok rendesen azt ígérték. Közben hagytam, hogy a papi meg ő nagyfiúskodjanak, én csak álltam köztük és mellettük nézve egyikre, majd a másikra.
- Azt mindjárt gondoltam, mi volt a sláger? Párduc? Teve? - Ez szégyenletes, emlékezhetne, hogy reggel óta a vidrákat akartam látni, meg a macikat is. Csúnyán is nézek rá és rázom a fejem, hogy rosszul gondolja. - Tessék? Hát fiam, sok sikert, a házasság nem könnyű, de a jó lánykáért megéri. Azokból nem lesz sárkány csak királylány.
Aztán csak nevetett a papi, még a hasát is megfogta, nem értettem, de vicces volt a jelenet, így én is ezt tettem vele, miközben lehuppantam a fűbe törökülésbe. A tatyóm az ölembe húztam és elkezdtem kipakolni. - Van chipsem, ropim, vaníliáskarikám és nápolyim, karaizé, ez cukorka, az mindegy, és keksz. Mit szeretnél?
Úgy jöttem el otthonról, mintha költöznék a mami szerint, de ez sose baj, éhen halni sehol nem jó, nem az állatkertben akartam elkezdeni. A papinak odanyújtottam a nápolyit, tudom, hogy azt szereti, én meg szürcsöltem az iszim, még kibontottam a vaníliás karikáim. - Kééépzeld, felvett ám magasra, és láttam miiiindent. És neki nem fáj ám a háta, nem mondta, hogy sózsák vagyok.
A nagy beszámolómat persze nem tartottam meg, csak ilyen kis apróságokat mondtam, ami jól megragadt a buksimban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát nem jött be a tippem, pedig egy picurit reménykedtem, hátha ő is onnan jön, mint mi a papival. Akkor lehettünk volna barátok, vagy valami. De mindegy, annyira nem fontos, gondolom. Jó, azért de, de elengedtem a dolgot. Figyelni próbáltam, honnan jött, de csak azt jegyeztem meg, hogy nem édes helyről. Meg valami poloskát magyarázott. Nem értettem mi köze a büdibogaraknak ahhoz, ahol lakik. Nem piszkáltam érte, aranyos volt, biztos nem szeretné ő sem.
- Gondolhattam volna, hogy a szőrös dolgok találóak… És viselkedett a kishölgy? - A papi asszem most magában motyogott, majd a pajtimhoz beszélt, még én csak röhögcsélni kezdtem, nem rosszból, csak mókás volt, ahogy a jegesmacikat kimondta. Én azért még lesegettem a nyakam nyújtva a macik felé, ahogy néha elfogyott a tömeg még rájuk lehetett innen is látni. A legszupibb csücsihely volt. A nasiktól meg csak még jobb lett. Mikor visszakérdezett lelkesen bólintottam és felszakítva a zacsit a felét sikeresen az ölembe borítottam, de azért meg tudtam a többiből is kínálni.
- Igen, szereted? Mást is kérsz? - Azt se sajnáltam tőle, ami a lábaimon volt, csak anya azt mondta, hogy magunkról meg a szánkból senkit nem kínálgatunk. Nem értem néha mi baja, mintha ezt csinálnám. Jó, de csak néha fordult elő!
- A te korodban még én is szívesebben cipeltem szép lányokat, ma már kapnék egy nyaklevest a mamától érte. - Rám nézett én meg cinkosan nevettem vele, bár nem értettem lehet mindent. Szeretem a nagyszüleimet, tulajdonképpen ők a második szüleim. Vagy lehet az elsők, nem is tudom néha. - És mik a terveid az unokámmal?
- Papiiiii, csss, egyél. Azt mondta messze lakik, szóval nem is lehetünk barátok. Lehet többet nem is látjuk. - Ezt már kicsit szomorúan közöltem még mielőtt ránéztem volna Lewyre.