Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Elég hamar sikerült letudni ezt az elhagyásos témát is kivételesen, talán lassan, de biztosan tudatosult benne, hogy ha nem akarnám őt az életem hátralevő részében, akkor eleve nem kérem meg a kezét, nem mondok igent az oltárnál és költöztetek kis brekit a pocakjába. Épp ideje lett volna, hogy feltűnjön neki.
A kezem szorongatva pillantott fel rám, én pedig elfojtottam egy mosolyt, hagyva, hogy megszorítsa az ujjaim. Szerettem, a kis hülyeségeivel együtt, talán ezért is ment olyan könnyen, hogy ne viselkedjek mellette átlagosan. Mert ugye normál-Lewy szerette az állatokat és a meséket, de sosem állt volna neki elemezni, hogyan szöknek az öltönyös madárkák.
- Pedig elég sokan esznek poros spagettit. A válogatottban egyszer csináltunk olyanból medencét. Ne akard tudni... - grimaszoltam, felidézve az emléket, ahogy Czerny arcába nyomtam az első adag paradicsomos paszta állagú valamicsodát.
Gyorsan megszabadultam a két már funkcióját vesztett doboztól és aztán rápillatottam, hogy uram fia, akkor most szeretne a nyakamban utazni, vagy sem? Mert hogy most még nem féltem különösebben, akkor ezt is most kéne megejteni, nem majd akkor bűvészkedni, ha esetlen nagyobb pocakja lesz, mint a fejem.
- Nem érdekel, legutóbb sem voltál egy bálna. Nézzenek csúnyán, az ő kedvük lesz csak rossz tőle. Ha nagyon akarlak, akkor pedig úgyis le tudlak rakni - közöltem, majd a pad elé térdeltem, annak háttal, hogy fel tudja magát pakolni a nyakamba. A fejemmel még intettem is a biztonságot jelentő deszkák felé, hogy tessen felmászni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak az arckifejezéséből is el tudtam dönteni, hogy igen, most megint előtte van az egész jelenet és próbálja magát elképzelni, amint küzd a hajával. Vagy valami hasonló, lehetetlen, de nagyon Majás dolgot, a lényeg az, hogy az átlagembernek még véletlenül se jusson eszébe.
- Hát az meg is látszik - nevettem el magamat és ha nem azt ígértem volna, hogy nyugton maradok, akkor egész biztosan nyomtam volna egy puszit a homlokár, jelezve, hogy csak viccelek és nem kell rögtön véresen komolyan venni mindent.
A kockáim az életünk állandó részét képezték, mert hiába teltek a napok, az esetek nagy többségében csak egyre szebbek lettek. Mert ugye figyeltem a szinten tartáson. Én nem akartam olyan fura, szálkásra edzeni, csak ilyen kis formásra, hogy lehessen a kis szigeteken békákat tartani. Meeeeg úgy amúgy legyenek, de az részletkérdést.
- Jó, mondjuk így érthető, én sem eszem olyankor, amikor kavarog a gyomrom. Naga - grimaszoltam rosszallóan, mert ha én rosszul vagyok, általában nem csak a gyomrom kavarog, hanem reflexből indul minden felfelé, mintha muszáj lenne neki. Inkább bele se akartam gondolni, csak lehunytam a szemeim pár pillanatra.
Kicsit felnevettem, ami miatt a békucok majdnem lerázkódtak a helyükről, földrengést szimuláltam nekik, Maja meg csúnyán nézett rám, hogy most már maradjak nyugton, mert le fogom rázni a kis tapadókorongos kétéltűeket. Lebiggyesztettem az ajkam, miközben ő a katasztrófában károsult békák megsegítésére sietett. Iiiigazán nem akartam én senkit sem bántani. Ő a fejét a combomra hajtotta és onnan pillogott rám fel, azokkal a gyönyörű barna szemeivel, én pedig kissé aggódva kérdeztem meg, minden rendben van-e.
- Ilyen? Milyen? - egyértelműen kiült az arcomra a zavarodottság, mert ma azon kívül, hogy nem nőtt a rosszasági szintem, nem sok jót lehetett elmondani rólam. De aztán csak elmosolyodva simogattam finoman a buksiját, mert hát, az a ha olyan kis bizonytalan volt. - Én mindenképp szeretnék egy brekit, amennyiben ez lehetséges... Inkább a mikor a kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy valaha színes tablettákról hallok majd Majától, amiket úgy kapott, pláne nem, hogy ezt majd egy állatkert kellős közepén vezeti fel, társalgó hangerővel, ahol bárki meghallhatja. Persze, zizzencs volt egy cseppet, de az ilyen bogyókkal csak a baj volt. Szóval furcsa pillantással, enyhén felvont szemöldökkel néztem rá, várva, hogy befejezze a sztorit, de közben tartott egy kis hatásszünetet is, biztos, ami biztos.
Szinte már kínosan megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat, mikor kinyögte végre, hogy csak dínóvá változnak.
- Mondja a lány, aki hat éves korában fogadta csak meg, hogy nem eszik több homokot - néztem le rá sokatmondó pillantással, de aztán csak elnevettem magam és átkaroltam kicsit a vállát, hogy puszit nyomjak a buksijára. Nem kell a sértődés.
Utána kis hezitálás után, de kiegyeztünk benne, hogy ne is gondolkodjon tovább, csak tessék már felülni a nyakamba és letérdeltem, hogy könnyebb legyen neki felcsüccsenni. Nem volt egyszerű szülés, mert hát, a ruhája nem éppen erre volt most optimalizálva, de megoldottuk. Akkor keltem csak fel, mikor közölte, hogy már rendben ül és indultam is a jegessmacik felé.
- Ühüm, smacik bizony. Az a kedvencem, mikor a nénik ott néznek csúnyán - nevettem fel halkan, mert hát olyan deja vum volt egy kicsit ettől az egésztől. Aztán elindultam a macikhoz, mert ők sem maradhatnak ott örökre, meg nekünk is menni kell még a dokibácsikhoz. Szóval csak a szokásos tempóban sétiztem, nem különösebben hatott meg, hogy Majus ott csücsül.
- Milyen a kilátás, nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Jó, talán egy egészen kicsit túlreagáltam a tablettás sztorit de nem direkt és nem is vetettem a szemére semmit, csak kussban ítélkeztem. Aztán persze összeszedtem magam és egy szót sem szóltam, míg meg nem hallgattam a sztori végét. Hálistennek, mert a tablettás dínók igen édesek. Mármint, gondolom, nekem mondjuk nem voltak, csak talán egyszer, tizenhat évesen, de vodkában feloldva olyan büdik szerencsétlenek. Ráadásul Czerny megette az egyiket... Azóta ilyenekkel nem kísérletezek.
- Jó, akkor nem ér... maradjunk annyiban, hogy az instant dínók jók - tartottam fel a kezeim megadóan. Ettől még tudtam a homokos incidensről, mert papa is elmesélte a dolgot. Ha hazaviszel valakit, utána nincs menekvés, a család az összes szennyes kis titkodat ki fogja teregetni. Közben egy gyerek majdnem bezuhant a pingvinekhez, csak úgy viccből, mert belógatta a fagyiját, hogy közelebb csaljon egyet - sikertelenül. De azért egészségére... Gondolom. Ha nekünk gyerekünk lesz, ilyet nem csinál. Csóri pingvin meg is betegedhetett volna.
- Ebből azt hiszem velem csak a világos stimmelt és a hideg - nevettem el magam, ahogy eszembe jutott a Valentin-nap meg a jegessmacik. Itt már kényelmesen a nyakamban csücsizett, remélhetőleg úgy, hogy a hátsója sem látszott ki, de ugye ezt az ember sosem tudhatja. Vagyis én tutira nem, ameddig nincs egy tükröm. Szóval a kezeim a lábikóin nyugtattam, miközben szlalomoztam a gülü szemekkel bámuló nénik mellett.
- A nénik nem az eseteim, nagyon sajnálom. Legfeljebb nagyinak, de abból meg már van sajátom, szóval asszem ez veszett fejsze nyele - sóhajtottam drámaian.  Arról nem is beszélve, hogy amilyen szerencsések a nénik, ahogy ülne fel, már eltörne a csípője, oszt futhatnék vele az ügyeletre. Nem, köszönöm. Szóval a buksim kicsit a kezének döntöttem, miközben a zsebemben szétpattintottam a kis lasztikát.
- Iiiigen tudom. Szeretlek ám, nyuszó - vigyorodtam el kicsit, miközben a pihiző macikat figyeltem én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem értékelte a hajára tett megjegyzésem, azt hiszem, pedig isten lássa lelkem, tényleg nem bántásnak szántam. Ha kellett, akkor ültem én ott nagy lelkesen és boncolgattam óvatosan a gyilkos kócokat elég hosszú ideig, más pasi ebben nem lett volna partner. De szerettem a barna loboncát is, szóval azt hiszem, ez nem volt eldöntendő kérdés.
- Hát, elég fura is lenne. Arról nem volt szó, hogy így kell aludnom. Ez a bosszúd, mert lehet, hogy lufi leszel? - kérdeztem, de remegett a hangom a visszafojtott nevetéstől, miközben próbáltam kétségbeesett arccal nézni a nőmre, igazából nem túl sok sikerrel.
A nevetés amúgy is a tabu-listára kellett volna kerüljön, mert ahogyan megremegtek tőle a kockák, a brekik a halálukba vetették magukat, menekültek, mint mikor földrengés van, Maja pedig nagyon csúnyán nézett rám érte cserébe. Már, amennyiben a nő erre valóban képes, ezt eddig senki nem bizonyította be nekem. Gyorsan rendezte a frog-army széthullott sorait, hogy aztán a fejét a combomra pakolva bámuljon fel rám, a kis zöldek háta felett. Nem teljesen értettem, hogy mit is ért az ilyen alatt és nem is féltem rákérdezni, szerintem nagyon kevés dolog van, amit ne tudnánk megbeszélni.
- Elviselem a békákat, bár hidegebb a lábuk, mint neked a nyáron, én is ugyanúgy körbe szoktam nyalni az arcod és a rajzolást sem bánom. És mi az, hogy "egy picit engem is szeret"? Ez ilyen huszadrangú? És én nem picit szeretlek, te is tudod... - vontam össze a szemöldökömet az utolsónál, mert hát, nem különösebben rajongtam a kupac trágyára emlékeztető önbecsüléséért, de változtatni nem hagyott rajta, szóval... Még azt is megemlítettem, hogy én esetleg ténylegesen szeretnék egy brekit, amire elég furcsi arcot vágott, de aztán elvigyorodott és közölte, hogy ő is. Le sem vettem róla a pillantásom, ahogy közelebb csúszott, majd fölém támaszkodva simultak az ajkai az enyémre, én pedig viszonoztam, lágyan a hajába túrva. Kis kócos.
- Próbára teszed a békáim - nem bírtam ki, gyakorlatilag az ajkai közé súgtam, mielőtt még megnyaltam volna finoman az alsó ajkát, majd megcirógattam az arcát, halk kuncogással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A máskor meglehetősen csábító jövőkép kissé fájdalmasnak és nem túl biztonságosnak tűnt, ahogyan az asszonyka felvázolta, ez pedig elég elkeserítő. Mert ugye ki akar halkan recsegő csontokkal nyökögni, míg egy rakás béka préselődik közé, meg a párja közé, a naggyerek meg a hátukon ugrál? Bizarr.
- Nagyon édes elgondolás, de lehetne máskor, asszonyka? Most nem érzem magam elég fittnek és fiatalosnak. Amúgy is összeragadnánk a brekiktől - azzal jelentőségteljesen a hasamon pihenő cukorpárákra pillantottam. Sose magyaráznánk ki a dolgot, ha ez egyszer nyilvánosság elé kerülne, azt hiszem. Vannak tipikusan azok az esetek, amiket jobb a négy fal között tartani.
Maja úgy próbált meg még egy békát elkacsmarni, hogy ne is vegyem észre, ő egyértelműen csak takarít, szóval én meg igyekeztem úgy tenni, mint aki észre sem veszi a dolgot. Legalább vitt be valamennyi kalóriát.
- Igen, tudom, hogy sosem kérsz nagy dolgokat, azok valahogy mindig nekem jönnek fel a fejemben - bólogattam aprókat, jelezve, hogy értem én a gondot. Mert hát, sokat azt hitték, hogy csak a bankkártyám, meg annak a kellemes krrr hangja miatt van velem. Eleinte, legalábbis. Csak sikerült a brekis témánál kilyukadni megint és csak azért nem nyomtam puszit a pocijára, mert akkor minden béka meghal, ő meg mérges lesz rám. Nem éri meg.
Aztán ő fölém hajolt és megcsókolt, én pedig viszonoztam, hogy utána csendes felháborodással adjam a tudtára, mennyire veszélyezteti a brekik éppségét.
- Ééééén sem. Nem akartam felülni és az ölembe húzni, hogy a brekik teszteljék a gravitációt. Sose - ráncoltam össze az orrom is kommentárként, majd figyelemmel kísértem, ahogy beharapja a brekit és a plafont kezdte bámulni. - Megérte ez a szoba. Szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Én csak reméltem, hogy a nap végén nem úgy fogunk hazamenni, mint akinek a szeme láttára ütötte el egy kamion a szobagörényét. Mert hát, én tutira valami hasonló lelkiállapotban bandukoltam volna végig az utcánkon, ha kiderül, hogy az egész csak egy makrancos diáklány és egy napszúrás összese, némi inkompetens terhességi teszttel.
- Hát ha te mondod asszony, én csak csendesen bólogatok. Mondjuk, a jégkocka is igaz, de a hajam meg puha, szóval nem értem mit izélsz... A kólás is jó, csak azt nekem se szabad esténként. Utána nem tudok aludni és hülyeségeket kattog az agyam. - Maja olyan volt, mint egy kihangosító. Felcsücsizett a nyakamba, meg már ömlöttek is belőlem a szavak, mintha muszáj volna. Pedig nem volt az.
Már-már elrévedve hagytam, hogy a pofimat simizze, kicsit nekibiccentve a buksimat is a tenyerének, de aztán az ujjait a hajamba futtatta és mutogatott, hogy merre vannak a smacik. Szóval mint engedelmes magasles, bontottam a tábort és arrébb helyeztem a központunkat, lecsapva egy járókeretes néni által elhagyott üres helyre.
- Lehetséges, nem tudom, a nagypapád elég zsémbes, ha nyakbacipelésről van szó. Szerintem pedig jót tenne a házasságuknak - horkantam fel halkan, de aztán ismét inkább csak a jegessmacikat figyeltem kissé elgondolkozva. Vajon jó dolguk lehet itt?
Közöltem Majával, hogy szeretem, aki erre rögtön minifelsorolásba kezdett, hogy engem is, meg a gyereket, sőt, a potenciális pocaklakónk is. Halványan elmosolyodtam, az ajkamba harapva, majd aprókat bólintottam.
- Nem, asszony, épp az előbb adtam oda egy héja módjára köröző néninek, aki vérre szomjazott. Persze, hogy megihatod. Uuuuuu néééézd, adott neki puszit! Hát ezek nagyon babák.
Talán kicsit jobban is rajongtam a smacizó jegessmacikért, mint kellett volna, de na... én csak lelkesedtem, még mutatva is arra kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Látványosan elszomorodott, mire szomorkás mosollyal megsimogattam az arcát lágyan. Nem azért mondtam, hogy kiakasszam, egész egyszerűen nem álltam a helyzet magaslatán annyira, hogy itt most ugráljak meg emelgessem a nőt. Őt figyeltem, de aztán az első kérdésére kitört belőlem a nevetés, közvetlenül az után, hogy instrukciókat adtam neki arra, hogy mit csináljon.
- Nem, semmi - ráztam meg a fejemet rosszallóan. De ahelyett, hogy nyünnyögni kezdtem volna én is, inkább megsimogattam az arcát kicsit ismét, majd bólogattam. Mert ugye nekem mindig nagy dolgok jártak a fejemben, nem csak most, máskor is. Most is volt egy-két elképzelésem, de előbb el kellett mennünk a Hillier tóhoz. Persze, nem terveztem lelőni előtte a poént.
- Igen, vannak nagy terveim, de te is tudod, hogy a legjobbon már túl vagyok. Elvettelek - rántottam egyet a vállamon, nevetve. Ez nagyon nyálasan hangzott, de közben közelebb mászott és kaptam még puszit is. Már megérte fent maradni emiatt.
Közölte, hogy nem is szerettem volna, mire lebiggyesztettem az ajkaim, egészen picit sértett arcot vágtam.
- De én akartam volna, de tele vagyok békákkal és még öreg és hátfájós is vagyok - sóhajtottam színpadiasan. Néztük a plafont egy darabig, amit megjegyeztem, hogy elég szép, ő meg felém fordította a buksiját. Az ujjait az enyémek közé fűzte, én meg halvány mosollyal bámultam tovább a plafont, néha rásandítva. - A csillagokat, vagy a békákat? Nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Kicsit kihalt a hétköznapokból az az általános jó hangulat, de én nem csüggedtem, mert attól még boldogság volt meg szeretet, csak kicsit nehezebben lehetett megtalálni a szivárványt az esőben. Ő viszolygott az orvosoktól, nekem meg liftezett a gyomrom a gondolattól, hogy mi is lesz, ha egyszer csak benyögik, hogy "hohó, nincs itt szó semmilyen gyerekről, csak egy...". Csak nem. Nem voltam kíváncsi erre az alternatívára.
- Én is az vagyok, nem? Vagy legalábbis voltam, akkor megérdemlem a külön kis említésemet - biggyesztettem le az ajkaim pár pillanatra, de mivel fent csücsült magason, ezért nem láthatta, nem sokáig tartottam a gesztust. Tudtam, hogy ő sem áll a helyzet magaslatán, mikor koffeinre kerül a sor, így nem is erőltettem a dolgokat. A macikat figyeltük mind a ketten, miközben ő finoman cirógatta az arcomat, én pedig kissé az apró kezének döntöttem a fejemet. Csak óvatosan.  
- Ja, nekem nincs vele bajom, csak nem hiszem, hogy neked jót tenne a dolog. Meg a pocid el se férne a csodás fejszerkezetemtől - nevettem fel halkan, kissé a hajamba túrva, de aztán ismét a térdén nyugtattam a kezeim. Apró közjáték során megemlítettük, hogy igen, még mindig dúl a love, én szeretem őt, ő engem, mi Voltot, Volt minket.
Azt hitte, hogy az üdítőjét tényleg másnak adtam, amit nem is értettem, mert mégis kinek adhattam volna? Egy néninek? Közben a macikat rajtakaptuk, mikor éppen náluk is dúlt a szerelem. Maja megkérdezte, hogy tényleg smacik-e, mire elvigyorodtam.
- Ennyi nyelv meg nyál mellett? Smacik. For real. Szerinted is azok? - nevettem fel, megcirógatva kicsit a lábát, de aztán előszedtem a szipókás üccsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tervek olyasmik voltak, amit csak az utolsó pillanatban szoktam közölni Majával, legalábbis, ha éppen meglepetésekről szokott szó lenni. Azokat meg más pasikhoz képest szerintem kifejezetten sokat szoktam tartogatni. Bár az is lehet, hogy csak a én gondoltam így, jó kérdés.
Közölte, hogy a legjobb dolog a világon már ki van pipálva, mire kissé összeráncoltam a homlokomat, az egyik szemöldökömet is felvontam, kérdőn pillantva rá.
- A legjobb? Már micsoda? - érdeklődtem kissé értetlenül, de összességében csak kicsit lassú voltam agyilag, a gyógyszer kezdett beütni, a gondolataim nem akartak velem egy ütemben mozdulni. Ő közben mellém csüccsent, én meg apró puszit nyomtam a hajába, mielőtt még tényleg elnyomna az a bizonyos álom. A sértett arcról nem tudtam lemondani, ő meg kinevetett, mire még inkább sértett és nyünnyögős fejet vágtam.
- Én is szeretem őket, nagyon szépre lettek megcsinálva. Nagyon édesek, de azt hiszem, hogy nem szeretnék velük aludni. Ragadós brekkencsek... - kuncogtam fel halkan, majd arcon nyalt, én meg elnevette magamat. Ez alapvetően megint valami undi volt. Szóval hagytam, hogy elpakolgassa a kis békucokat, meg én is segítettem neki, hogy a cukorlények hazamehessenek.
- De nem vagyok ám fáradt... - ráztam meg a fejem kissé, de elnyomtam egy ásítást. Lelkileg nem voltam fáradt, csak a trutty, amit megittam, kissé eltompított. A csókot lelkesen viszonoztam, elmosolyodva, mikor közölte, hogy szeret. Lágyan végigsimítottam az arcán, a szemébe nézve, majd halványan elmosolyodtam. - Én is, életke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem teljesen sikerült letisztázni a sorrendet, a Macik túlságosan is előkelő helyet foglaltak el, ahhoz képest, hogy csak medvék. Szóval apró szusszanással konstatáltam, hogy igen, azért jobb helyen vagyok, mint a macik. Ez megnyugtató. Halk, céltalan morranással mosolyodtam el, mikor a kezeit összefűzte az állam alatt.
- Még szerencse - közöltem, de aztán jött megint azzal, hogy túl nagy lesz, meg nehéz, mire lemondó sóhajjal legyintettem, hogy én ezt most tisztelettel elengedném, ha szabad. Mégis hogy magyarázod el a nőnek, hogy mondjuk egy orraesés nem a legkellemesebb, mikor terhes vagy?
- Még cipelhetlek párszor, ameddig tényleg nincs nagy lufi hasad. Majd utána ráérek aggódni a többi miatt. Szóval van egy-két hónap addig még - zártam le a mondandóm, mert én nagyon szívesen cipeltem, ha ez boldoggá teszi, de azért az más, mikor - Nem rossz, csak veszélyes.
Bele se akartam gondolni, hogy mi van akkor, hogyha kiderül, hogy nincs is semmiféle negyedik breki, csak mi hárman vagyunk. Valahogy elég rossz kedvem lett tőle.
Az undi macik közben előadást tartottak a népnek és még undibbak lettek, de én igazából szimpiztem velük. Maja is, mert nyünnyögve közölte, hogy csináljak képet, szóval elővéve a telefonom egy szelfit lőttem, majd utána kaptam lencsevégre a jó tüdejű macikat. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leguggoltam, hogy lemászhasson.
- Nekem nincsen bajom veled, szeretem, ha a közelemben vagy. Ez meg azért elég közel van - közöltem, majd a nózim majdnem az övét súrolta, mikor a dereka mellett átnyúlva lejjebb rángattam kicsit a szoknyáját pimasz vigyorral. - Nesze, igyál, hercegnő. Akkor zsirik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt hiszem, hogy erre a válaszra számítanom kellett volna, de valahogy aztán mégis kimaradt a repertoárból. Az, hogy nekem ő volt a legpozitívabb élmény, ami az életembe csöppent, egyértelmű. De ugye a múltamat ismerve, visszafelé ez általában nem igazán így szokott lenni. Kicsit nyünnyögős is voltam a válaszra, aprókat bólintva, miközben a kezét figyeltem, ami lassan lecsúszott a mellkasomig.
- Nem akartam a lelkükbe gázolni, de nincs melléjük rajz, hogy az hol van - biggyesztettem le az ajkamat pár pillanatra, laposakat pislogva, ahogyan figyeltem, amint az asszony lekapkodja a brekiket és visszarakja a zacskóba. Azt hiszem, hogy erre elég sokan azt mondanák, hogy milyen fúj már, mert ugye, már az is bunkóság, ha a zacskóból kivéve adod oda valakinek a cukit. Nem még, ha kiderül, hogy már az összes érintkezett valakinek a hasával.
Ugyan a vállamba fúrta a pofiját pár pillanatra, de aztán megint csak elhajolt, én pedig elégedetlen morranással tudattam, hogy ez nem olyasmi volt, aminek örülök.
- Hm? Tudod, hogy mindig aggódok miattad, ez nem ezen múlik. De... ha arra gondolsz, hogy akarod-e, nem, amiatt épp nem - közöltem elnyomva egy ásítást. Nem hazudhattam, hogy minden rendben és happység, mert az egyik apró része a lelkemnek mindig azon kattogott, hogy lesz-e valaha olyan, hogy egyszer végre minden rendben van. Megengedtem azért egy fáradt, de őszinte mosolyt felé, kissé összeborzolva a haját, mert nem akartam, hogy ezen kattogjon. - Nem akarok, de a szervezetem bef.ckolt, azt hiszem ezek a gyogyik nem nekem valók... Jó éjt, Schatz.
Azzal az oldalamra nyüglődtem magamat és a kezem a dereka köré fonva húztam közelebb. Körülbelül két perc tellett el, mielőtt ténylegesen elaludtam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a cipelés dolog nagyon beakadt az asszonynál, mert hát persze, most még simán viszem erre-arra, de ugye ez már nem ennyire egyszerű, ha az ember nője terhes. Nagy a poci, nem lehet elférni, meg amúgy is vigyázni kell, mert ott az a kis breki és csúnya nagy hiszti lenne belőle, ha baj érné. Mármint, ott van, nem? Gondolom.
- Majd ráérünk erről beszélgetni pár hónap múlva, azt hiszem... - zártam le végül a témát kedves hangon, de azért határozottan jelezve, hogy itt elég is lesz a dolog, nem kell ezen kattogni különösebben. Legalábbis, addig biztosan nem, ameddig semmi nem biztos.
Közben készült egy pár kép az undi smacikról, de aztán leszállítottam a nyakamból, ha már egyszer ezt kérte és átnyújtottam a hőn áhított szőlőlevét is. Aztán, hogy ne szolgáltasson prémium nézelődési-élményt az unott családapáknak, a dereka mellett hátra nyúlva rántottam lejjebb a szoknyáját, elégedett vigyorral az arcomon.
- Én? Mindig. Azt hittem, ismersz már - közöltem egy pillanatra az ég felé pillantva. Jellemző. Csak ilyenkor lassú életem. A kezét a szája elé kapta, én pedig rosszalló pillantással ingattam meg kissé a fejemet. A bácsik csak ne nézegessék a feleségem... - Azért ezt szeretném inkább csak én nézni, ha nem baj...
A zsiráfok felé vettük az irányt, miközben ő halkan szürcsölte a szőlőlevet a kis dobozból és úgy tűnt, jó döntés volt megvásárolni. A kezét felém nyújtotta, mire felé pillantottam, de aztán csak az ujjaim az övéi közé fűzve sétáltam tovább vele. Ez azt hiszem, már amolyan állandó dolog volt, ha nem kézenfogva közlekedtünk, a lehetőség nem volt adott, vagy gond volt.
- Abszurd kérdéseid vannak, dziewczynka. Sosem beszélgettem zsiráfokkal,
úgyhogy azt hiszem, nem tudom megadni neked a választ - biggyesztettem le az ajkamat, a környező kifutókat figyelve, csak amolyan futó informálódásként. - Te tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

A szőlőlé ugye központi szerepet töltött be, kicsit fontosabbá is vált, mint amennyire azt elsőre gondoltam, összességét tekintve, hála az égnek, hogy megvettem és nem kell megint visszaszafarizni a nénihez árkon-bokron át, hogy szomjas a nő.
- Talán? Egy picit? - szegtem le a fejem, nagyon szépen pillázva felfelé rá, miközben megtettem nagy kegyesen azt a két lépést felé és hagytam, hogy a tenyere az arcomra simuljon. Pár pillanatig bámult rám, a nagy, barna bociszemeivel, olyan nagyon szépen, mielőtt az ajkai vigyorogva az enyémekre simultak volna. Ugyan hagytam, hogy "belevigyen a rosszba", de semmi túl sok nyelv, mint a smaciknál és nem is húztam magamhoz közelebb. Így könnyebb volt megtennie azt a lépést hátra, mikor úgy érezte, hogy elég volt mára. A kezét felém nyújtotta, én meg az ujjaim az övéi közé fontam, utána bandukolva még egy pár lépésen át. Itt volt szerencsém ahhoz a bizonyos fenékrázáshoz, mire elégedetlenül felszusszantam. - Kegyetlen egy boszorkány vagy, tudod?
Szóval inkább két lépéssel felzárkóztam mellé és tovább sétáltunk a zsirikhez, akiknek fogalmam sincs, milyen lehet a hangja. Ez összességében kicsit kétségbe ejtő.
- Hát, lehetséges. Én sem szeretek mások előtt beszélgetni, de túl sokat vagyok körülvéve emberekkel, hogy mindig hallgassak - vontam egyet a vállamon, elhúzva kissé a számat. Bár volt olyan időszak, mikor abból csinált a válogatott ivójátékot, hogy mikor szólalok meg az este során. A kemény mag csak jól érezte magát, a gyengébbje megfeküdt. Elég sokan toporogtak, hogy láthassák a hosszúnyakúakat, nem egy család is, babával, meg minden, mire halványan elmosolyodtam, mielőtt visszapillantottam volna az asszonykára. - Minden rendben, Zajaczek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem is feltételeztem egy pillanatra sem, hogy baja lenne azzal, mikor undi vagyok. Nem szokott gond lenni vele, mert hát, Stitchet is szerette, pedig ő is undi volt és nem a jóságáról híres az esetek nagy többségében.
- Azért reméltem, fura lenne megtudni épp most, hogy olyankor nem szeretsz - nevettem el magamat. Maja mondjuk nem az a fajta, aki reklámozza, hogy nem szeret ezt vagy azt az emberben, még ha akad is ilyesmi bennem. Egy apró csókot követően indult a zsiráfok irányába, egy kis szexi riszálást is mellékelve, bár, ez utóbbit elhagyhatta volna, túl pasi voltam hozzá, hogy ne kattanjon be az a kis fogaskerék a buksimban. - Persze, persze, tudom én.
Közben kiderült az is, hogy a hosszúnyakú, foltos patások leginkább szégyellősek, vagy nagyon bizarr dolgaik lehetnek, mert mindig túl nagy a csend körülöttük, egy szót sem szólnak és az ő hangjukat sem ismeri a legtöbb ember. Ez azért elég szomorú. Bezzeg őket senki nem nézi meg csúnyán, csak mert furcsák az érdeklődési köreik!
Még éppen időben torpantam meg, így Majus is megállt és nem trappolt bele az előttünk elhaladókba. Nem volt kedvem még marakodni az állatkertben idegen kreténekkel.
- Persze, értem nyuszó, nem szereted a dokikat, én sem szeretném... meg ez amúgy sem vicces téma, én is örülnék, ha már otthon lennénk. Meg szerintem a nagyfiú is - biccentettem aprót. Volt se szerette, ha egyikünk sem volt otthon, nem az ő műfaja volt a várakozás, olyankor mindig megrágcsált valamit. - De azért minden rendben lesz na. U, tényleg nyuszó.
Talán kicsit elkéstem, mert nem itt volt tervben a dolog, de ugye az ilyesmi nem megy könnyen, ha az ember nyakában ül a delikvens. Szóval igen, a smacik helyett zsirik. Senki nem halt bele, csak egy kis díszlet-változás. A kezét elengedve a zsebembe túrtam és szétpattintottam a műanyag labdacsot, hogy aztán az útból kicsit elhúzzam a nőt, mielőtt ígéretemhez hűen, térden csúsztam volna elé, a kezemben a gyűrűvel.
- Legalább egyszer jól akarom csinálni. Maradsz a feleségem? - próbáltam kevés sikerrel visszafojtani azt a bizonyos nevetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ahogy haladoztunk, ő néha lóbálta a kezünket, amin mosolyogtam sort, meg viszonoztam a gesztust néha, de én is ugyanúgy, a nyakam forgatva, meg néha nyújtogatva figyeltem a környező dolgokat. Legyen az éppen egy kifutó, lusta állatkával, akit nem lehet látni, mert alszik, vagy morgós család, akik hisztisek, mert kicsibaba leette magát a jégkrémmel és ez a legszebb pólója volt. Szarért adtad rá, ember? Az emu nem fog behajolni, hogy megnézze gucci pólója van-e a pöttömnek.
- Hogyha kiderülne, hogy téves riasztás volt és ne adj isten, nincs is semmilyen breki? Igen, tudom, én is ideges vagyok miatta, mert tudom, hogy kiakadnék - még a ahajamba is túrtam, amit egy ideje nem csináltam olyan gyakran, de ez egyszerűen kiprovokálta és nem tudtam máshogy megoldani, a kezem csak gondolt egyet és cshá.
Kiegyeztünk, hogy minden rendben lesz és akkor jutott eszembe, hogy iiigen, azért van amit elfelejtettem és nem ártana pótolni, nem annyira sürgős, csak mondjuk úgy most azonnal. Szóval odébb vonszoltam az asszonyt az útból, mielőtt még térdre "estem" volna előtte. Talán egy nagy adag komolyság nem ártott volna, de éppen nem volt készleten, mikor feltettem a kérdést, csak utána.
- Azért bőven akadnak gondok velem. Köszönöm, életke - mosolyodtam el, most már komolyan, a kezem nyújtva az övéért, hogy az ujjára húzhassam azt a bizonyos gyűrűt. Ha már egyszer itt vagyunk. Az unikornis amúgy is baromi édes volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azért alaposan kinézelődtük magunkat, ahhoz képest, hogy rövid időre jöttünk át ide, nem volt egy teljes napunk rá, mint a legtöbb családnak, hogy alaposan megnézzünk mindent, fél órákat ácsorogva itt-ott. Nem ezért jöttünk ma Pestre, bár összességében örültem, hogy itt kötöttünk ki.
A téma elég kényes volt, mint kiderült, nem csak a részemről, mert még meredt maga elé egy darabig, mielőtt válaszolt volna. Akkor azért ismét rám pillantott, én pedig le sem vettem róla a szemem, mert ez olyan téma volt, amit nem úgy beszél meg az ember, hogy közben pillázik bele a nagyvilágba. Bunkóság lett volna.
- Én is... szóval, remélem, hogy tényleg... mármint jó lenne, ha... szóval én... érted - huzigáltam meg egy kicsit a tincseim felfelé, mert ha tagadom, sem tudtam volna elrejteni, hogy elég feszült voltam a témától. Pozitív teszt, meg reggeli rosszullét ide vagy oda, azért jobb lett volna tudni, hogy tényleg minden okés és vidám.
Talán nem ez volt a mai terv eredetileg, de ha már itt kötöttünk ki, igyekeztem a legjobbat kihozni ebből, amolyan száztíz százalékos boldogságot, biztos, ami biztos. A szavaira ragyogó mosolyt villantottam ismét, hogy aztán az ujjára húzzam a pacis csodát, ami csodálatos módon még passzolt is. Pedig ugye ezekkel mindig az a legnagyobb baj, hogy rossz a méret.
Még csodálta a gyűrűt egy darabig, én meg őt és úgy éreztem, hogy a dolgok lassan, de biztosan a helyükre kattannak és minden rendben lesz. Ebben az sem cáfolt rám, mikor az arcom a kezei közé fogva hajolt előre, hogy lágyan megcsókoljon. Óvatosan eltúrtam a haját az útból, a kezem a buksijára csúsztatva, majd megcirógattam az arcát a hüvelykujjammal lágyan.
- Nagyon szeretlek, tudod, ugye? - mosolyogtam halványan, hogy lassan aztán rávegyem magam a feltápászkodásra és felvont szemöldökkel nézzek egy bámészkodó nénire. - Most meg mit néz, nyanyus, nem látott még boldog házasságot? Mindjárt gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Összességében ez egy szép nap volt, dokik ide vagy oda. Nekem nagyon tetszett, mert jól éreztük magunk, egészen nyugalom is volt és nem kellett stresszelni sem semmin, ha azt nem vesszük, hogy akadtak még megválaszolatlan kérdések. Noha nem kettőnk között, ez pedig már mindenképpen jó hír volt.
- Ne aggódj, nyuszkó, biztosan minden rendben lesz. Ha valamit nem tudsz, majd megkérdezzük a bácsit nénit és válaszol, utána pedig azt is tudni fogjuk - cirógattam meg finoman a kézfejét a hüvelykujjammal, mert nem szerettem volna, ha ilyesmiken stresszel. Régebben csak frusztrált volna a dolog, most inkább aggódtam miatta.
A kis vinnyogós örömködése olyan tipikusan Majás volt, szóval nagyon tetszett az is, nem sokkal azelőtt, hogy az ujjára csúsztattam volna a kis pacis csodát. Illett volna rendeset vennem, de az akkori Lewy valószínűleg nem tudott volna időt szakítani rá, így pedig hitelesebb volt az összkép. Amúgy is jobban örült a pacinak, mint egy valami csiricsáré izénél érezte volna. A csókot rettenet mód élveztem és most ő sem volt annyira zavarban a sétálók miatt, azt hiszem, így én sem zavartattam magam miatta. Azonban vannak olyan emberek, akik gyakorlatilag csak teleszkópot nem szereltetnek a szemeik mögé, hogy jobban megnézhesselek, kisunokám, ezt pedig nem restelltem szóvá tenni a néninek. Bámulni csúnya dolog. Majus a buksim után nyúlt, majd visszafordította az arcom maga felé, mire kissé bizonytalan fejje néztem őt, hogy most ezt miért is, de végül nem kérdeztem rá. Finoman viszonoztam a csókot, mielőtt még a kezét fogva elindultunk volna lassan kifelé. Mert hát, éppen ideje volt, ha vissza akartunk érni.
- Milyen kérdés ez? Ismersz, türelmetlen vagyok, képtelen lennék csendesen várni kint - nevettem el magamat kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az összes orvosi vizsgálat kínos vagy legalábbis kellemetlen és nincs olyan ember, aki meg tudja nekem magyarázni, hogy ez nem így van. Én az összeset próbálom valami hülye viccel oldani, a legtöbbször sikertelenül, mert egy időben mindig flörtölés lett belőle, mostanság meg kínos csend. Nem is tudom, hogy melyik jobb...
- Iiigen értem én, de tudod, az eddigi 25 évemet sikerült úgy átvészelnem, hogy még egyszer sem vizsgáltak meg, terhes vagyok-e. És ha már itt tartunk, a nőimet sem - köszörültem meg a torkomat, mert hát, volt belőlük egy pár, de általában nem sikerült meggyőzniük róla, hogy bármi közöm lenne az esetleges nagy pocakhoz. Túlságosan is figyeltem, hogy a génállományom az enyém maradjon.
Szóval inkább az állatkákra, meg a családokra figyeltem, meg ugye közben az asszonyra is, csak egy egészen kicsit elkalandoztam fejben. Egészen az omniózus leánykérésig, amiben katasztrofális voltam, de legalább megtettem, ha nevetve is. Talán anno is így illett volna, de akkor kissé kevésbé érzelmesre, közvetlenre és mosolygósra sikerült. Az a csoda, hogy igent mondott. Most inkább felhagytam a gondolatmenettel és élveztem azt a bizonyos csókot, de a nyanya gyakorlatilag belelihegett az aurámba és ez baromi idegesítő volt. Szóval hagytam, hogy az asszony elszállítson a helyszínről, lassan a kijárat felé indulva.
- Jó, hát azért vagyok itt, ha ettől jobb, akkor hintelj én meg kimondom - nevettem fel kicsit, szintén megszorítva a kezét, majd a furcsi sorompós kijáratnál elengedtem a kezét és előre tessékeltem. Ezek az ajtók mindig a frászt hozzák rám, undik. A kérdésre egy pillanatra átöleltem hátulról, az arcom a hajába fúrva és úgy hümmögve valami aha szerűséget. Kicsit azért kellett ez.
- Iiiiigen, de ha nem tudnám, fel van írva a mobilomba, biztos, ami biztos. Nem szeretem a véletlenre bízni az ilyesmit - fordítottam irányba a hölgyet, majd elengedve sasszoltam vissza mellé, az ujjaim az övéi közé fűzve ismét. A séta nem is tartott sokáig, mármint, idefelé is viszonylag hamar elment, így most se tartott sokkal tovább. - Csak ne stresszelj rá, jó? Így is, úgy is minden rendben lesz.
Vagy legalábbis, mondhatom ezt, mert így kevésbé tűnök idegroggyant apa-jelöltnek, aki hisztigörcsöt kapna, ha ezután kiderülne, hogy nincs breki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Bármennyire segítettem volna szívesen, a terhesség dolgot eddig még nem pipáltam a listámon sem magamnál, sem másnál - hála az égnek -, így nem tudtam benne nagyon előrébb segíteni a társalgást. De! Legalább sikerült megnevettetni, így származott belőle pozitivitás is. Én is kissé felkuncogtam, de aztán csak finoman oldalba böktem.
- Nem, igazán nagylelkű tőled, de majd kérek magamnak egy saját időpontot, nem veszem el a tiédet. Biztos kapok - bólogattam magabiztosan, bár nem állt szándékomban tényleg ilyesmit tenni. Az én kutyorgó hasam senki ne fülelje, hogy lakik-e ott valaki.
Összességében a sors nagyon furcsa dolog és olyasmikbe sodorja az embert, amit legvadabb álmaiban sem gondolna. Csak pilláztam magam elé néha, azon gondolkozva, hogyan is került az a bizonyos karika az ujjamra, mikor anno megfogadtam, hogy sosem fogok megnősülni. Arról nem is beszélve, hogy kis híján steril lettem, mint a sanytol, most meg éppen kézenfogva kísértem vissza a feleségem az orvoshoz, azon stresszelve, mi van, ha mégsem terhes.
Az ölelés csak kellett, még kissé a nyakába is szuszogtam pár másodpercre, mielőtt elengedtem volna, hogy a kezét fogva kalauzoljam vissza a komplexum felé. Nem akartam, hogy túlságosan ideges legyen miatta, de mégis mit tehettem volna ellene? Már az arcán és a járásán is látszott, hogy ha lehetne, akkor inkább hazafelé venné az irányt.
- Én is, nyuszó - cirógattam meg a kézfejét lágyan, miközben beléptünk az épületbe, rövid biccentést szenteltem a recepciósnak, aki a baloldali folyosó felé mutatott, hogy arra legyünk szívesek indulni. A kezem szorongatta, én pedig apró szusszanással kopogtam be az ajtón, amit nem sokára ki is nyitott egy elég szimpatikus, kb ötvenes éveiben járó nő, hogy aztán beinvitáljon minket. Legalább a folyosón nem kellett már várakozni. Betessékeltem magam előtt az asszonykát, majd utána sétáltam be, be is mutatkozva. Fő az udvariasság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azt hiszem, kicsit benyeltek az események, mert mire észbe kaphattam volna, már be lettünk tessékelve a rendelőbe. A nő egészen jóindulatúnak nézett ki, nem méregetett minket rosszallóan, se semmi hasonló, de azt hiszem, Maját ez a tény sem tudta volna megnyugtatni. Elég volt a tudat, hogy a nő orvos.
Majus felcsüccsent az asztalra, én meg a székre mellette és utána rápillantottam felvont szemöldökkel. Nem nézett ki túl jól, nem tudtam eldönteni, hogy most elfehéredett vagy elzöldült. Kicsit olyan köztes állapotot ütött meg. Ha nem ül olyan istentelen messze, megfogtam volna a kezét, ehelyett csak a széken dobolva figyeltem az ajtót türelmetlenül, hogy mikor jön vissza a dokinő.
- Igen, mondhatjuk. Csak a stressz... - vontam meg a vállamat, noha nem engem kérdezett, de Maja nem volt olyan kedvében, hogy válaszoljon is. Ezt mondjuk nem csodálom, jobb is, ha csendben marad és nem hány mondjuk ide.
A vitaminos részre kicsit én is bólogattam, hogy azért majd a macik mellé nem ártana valami hasonlót beszerezni, ha mondjuk kiderül, hogy anyuci. Szóval ilyet, csak brekisben. A nő viszont egy béka tempójában böngészte a papírokat. Egyszerűen nem volt képes végigérni a rohadt kötegen. A végére már kis híján szétvetett az ideg, mert mindig talált egy-két utolsó adatot, amit még megosztana velünk. A tenyerem izzadt, a kezem remegett, a levegő is hirtelen nagyon sűrű lett a szobában, kicsit túlságosan ahhoz, hogy a tüdőm hasznosítsa.
Akkor gördült csak le ez a bizonyos szikla a mellkasomról, mikor a nő kijelentette, hogy gyerekünk lesz. Szinte abban a másodpercben ugrottam fel a székről, ami kissé még meg is billent, a kezeim először a szám elé kaptam majd a hajamba túrtam, mielőtt halkan felnevettem volna. Mármint... apa leszek.
A nő valamit mondott Majának valamit, amire nem is különösebben figyeltem, mert még az agyam dolgozta fel az infót és csak ekkor fordultam vissza Majához, és a legragyogóbb mosolyommal léptem oda, hogy megsimítsam az arcát.
- Lesz egy babánk... - közöltem kissé nyünnyögve, mielőtt moderáltam volna magam egy torokköszörüléssel. Visszaejtettem magam mellé a karom, majd rezzenéstelen arccal visszacsüccsentem arra a székre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az a mosoly kissé erőltetett volt, de legalább megpróbálta és ez a részéről már kifejezetten nagy erőfeszítésnek számított. Rendesen büszke voltam rá. De nem igazán tudtam ezt most kifejezni, mert túlságosan beleszállt az a gombóc a gyomromba és nem is tudtam eltüntetni onnan, hiába a mély levegők és a belső hümmögés. Maja szinte úgy szorította a vizsgáló-asztalt, hogy az ujjbegyei belefehéredtek, én pedig csak az ajkamba harapva vettem egyre mélyebb levegőket. Kénytelen voltam, hiszen a szervezetem bevágta a hisztit. Túl sok volt az infó, amiből semmire nem tudtam következtetni, ez pedig rendesen frusztrált.
És aztán jött az a pár szó, ami feloldozott. Azonnal felugrottam és a kezem a szám elé kaptam, hogy csendben maradjak, majd a hajamba túrtam, mert próbáltam feldolgozni a kapott infót. A barna pillantás az enyémbe mélyedt, én pedig a karom magam mellé ejtve léptem közelebb, mielőtt a kezem az arcára csúszott volna lágyan.
- Egy olyan igazi, aki majd totyogós lesz - próbáltam nyomatékosítani a dolgot, de ettől még nem tudtam elhinni, hogy tényleg lesz egy kis brekink, aki ott fog majd Volt mellett idegeket tépázni nagymenőként. Szóval visszaültem a helyemre és igyekeztem kevés sikerrel a seggemen maradni és figyelni, mit is mond a nő. Maja felhúzta a ruháját, én pedig, gyerek ide vagy oda, akaratlanul is a formás alakjára vetettem a pillantásom. Visszamosolyogtam Majusra és ismét a dokinénire néztem, aki azzal a furi műanyag izével kezdte vizsgálni. Aztán rámutatott, hogy ott az a pici pötyi a monitoron a mi kicsi brekink. Finoman az asszonyka vállára tettem a kezem, kicsit meg is szorítottam és most nem tudtam eldönteni, hogy szeretnék itt maradni és csak nézni a képet, vagy megcsókolni az asszonykát.
A kérdésre én is bólintottam, hogy igen, az többesszám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a nap akkor sem lehetett volna nyugisabb, ha korábban jövünk. Maja nem szerette az orvosokat asszem, én meg csak stresszeltem azon, mit mondanak majd a brekinkről, mert ugye már eléggé kezdtem ragaszkodni hozzá. De mint kiderült, a baba ott volt és semmi stressz, csak mi négyen, mint boldog ohana. Az ilyesmi mindig jó.
Talán egy kicsit jobban is kimutattam az érzelmeimet, mint amennyire szerettem, vagy eredetileg terveztem volna, arról már nem is beszélve, hogy a régi imidzsembe ez mennyire nem illett volna bele, legfeljebb szomorú fejjel, meg telefonhívással az ügyvédemnek...
De a kezem az arcához szorította, nekem meg majdnem kiugrott a szívem a mellkasomból, azon a jóféle módon, mert alig tudtam elhinni, hogy lesz egy babánk. Olyan valódi, kis gügyögős, aki akkor kel fel, mikor aludnál és megtépi a hajad puszta szeretetből.
Kissé hitetlenkedve haraptam az ajkamba, de aprókat bólintottam, hogy bizony, egy pici baba ott csücsül a pocijában, még ha most jobban is hasonlít egy gumicukor brekire, mint egy rendes babára. Csak pár pillanatra tudtam levenni a pillantásomat a képernyőről, hogy a pocis asszonykára nézzek, de abban ezerwattos mosolyt csillantottam rá. De túlságosan elfoglalt, hogy a tekintetem a pöti bogyón tartsam a képernyőn.
- Azt a parányi, bogyósgyümi méretű szépet? Igen, persze - nevettem el magam, talán egy egészen kicsit hitetlenkedve. Azért nem szerettem volna a helyébe kerülni, mert nem látszott a néni túl kedvesnek, ahogyan nyomkodta szerencsétlen pociját. A halk búgásra, majd lüktetésre az ajkamba haraptam és lágyan megszorítottam az ujjait. Minden rendben volt, a kis breki ott búgott és várta, hogy végre megismerhesse anyut. Hogy mikor keltem fel, kérdéses, de az biztos, hogy az ajkaim ismét súrolták a homlokát.
- A mi kicsi babánk... - bámultam még pár pillanatig a pocakjára, enyhén döbbenten, de valami olyan fura boldogsággal, amit nem sokan ismernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Talán tényleg kicsit túlaggódtuk az egész baba dolgot, mert ha több teszt is pozitív volt, meg a tünetek is állandóak, mi baj lehetett volna? Mégis jobb volt így, mintha semmilyen érzést nem vált ki belőlünk, hogy esetleg összejött egy bogyó-baba. Ugyanazt láttam lassan visszacsillani Maja arcáról, amit éreztem a sajátomra is kiülni. A boldogság és a megkönnyebbülés mixét, egy egészen csinos adag várakozással.
Figyelmesen hallgattam azért a néni által felsorolt adatokat is, néha aprókat bólintva, egyszer még az ajkam is beharapva, mert jahj, hogy lehet ilyen kicsi?
Ugyan látszott a kis feleségem arcán, hogy ez most nem éppen kellemes, de aztán teljesen másfelé kalandozott az ő pillantása is, mint az enyém.
- De ott csücsül - mosolyodtam el kissé, az ajkamba harapva, aztán a nő kocogó cipőire néztem és enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, mit kopog, mint Dorothy, de el is engedtem a dolgot, hagyva, hogy csináljon, amit akar. Mikor a halk búgás elkezdődött, már el is hallgattak a cipőcskék, így hát nem is lepődtem meg a dolgon.
Kellett a bootholási idő, de nem tudtam nem boldog lenni a ténytől, hogy hallottam, ahogyan a gyerekünk pici szíve hogyan dobog.
- Igen. Olyan naaaagyon boldog, teljes, igazi ohana - bólogattam tudálékosan, az ajkamba harapva ismét, hogy ne kezdjek el hülye hangokat kiadni. Maja a pociját törölgette, én meg addig a nőre néztem, aki megkérdezte, hogy szeretnénk-e képet vagy videót, én meg hatalmas szemekkel meredtem rá, értetlenül.
- Van, aki nem? - kérdeztem, mire a nőci elmosolyodott, én meg ismét Majához léptem, a nózim kicsit a nyakának nyomva. - Szeretlek, babygirl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem csak én vidultam fel az apró dobbanásoktól, ez pedig még inkább rátett egy lapáttal. Szerettem volna, ha most tényleg mehetünk már innen, mert tudtuk, amit szerettünk volna és már nem volt olyan dolog, ami itt tartott volna. Jobb lett volna, ha ketten vagyunk, megölelhetem és kimutathatom, tényleg mennyire örülök neki.
Én ugyan figyeltem a néni szavaira, de sokkal jobban lekötötte a tekintetemet a kicsi pötty, aki boldogan csücsült ott, azzal az egyetlen pici zajjal a tudtunkra adva, hogy bizony, ő ott van és marad is.
- Igen az, baba - nevettem fel halkan, megsimogatva még egyszer Majus pofiját, de aztán csak elmosolyodtam és a nénire is pillantottam, azért ne érezze magát teljesen ignorálva, hátha még van valami fontos, amit el szeretne mondani. Maja közben feltápászkodott és csendesen bambulva törölgette a hasát a papírtörlőkkel, hogy azért ne maradjon olyan cuclis. Azért ez nem Bee Happy.
Én közben kértem a nőcit, hogy csináljon képet is, meg videót is, mert nekem kell mind a kettő. Azt hiszem tipikusan az a fajta apuka leszek, aki az ovis fotózáson is huszonöt példányt kér a képből.
Maja hozzám lépve átkarolta a derekamat, én pedig a buksim a hajának döntöttem. Szükségem volt arra a bizonyos illatra, az érzésre, hogy csak mi vagyunk...hárman.
- Akkor azt hiszem, intézem a számlát, aztán mehetünk. Jó? Milyen fagyit szeretnél? - érdeklődtem mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ő is boldog volt, láttam a reakcióin, a megszólalásaiból is kihangzott, szóval ha eddig egy kicsit is kételkedtem a dologban - ami nagyon gyakran előfordul sajnos -, már nem így volt. Lesz egy babánk és az egész ohana együtt fog örülni, még ha Volt nem is tud róla egyelőre.
Aztán a nénivel elüzleteltük, hogy szeretnénk képet is, meg videót is, ha már egyszer úgyis olyan sokat kell várni addig, akkor legalább képünk legyen róla. Bár később már nagyobb lesz Maja pocakja, mint egy lufi, de addig is... csak fontos. Az a mosoly egész biztosan megérte, szóval a derekát átkarolva húztam magamhoz egészen közel.
A nénike visszatértével azért elengedtem és a gyógyszeres papírokra is ránéztem, mert ha Maján múlik, lehet véletlenül elviszi az a gyakran látott forgószél a papírt és véletlenül még el is felejti, mik voltak azok. Ha valami csoda folytán mégis hazajutnak a receptek, akkor meg úgyis "szokta" szedni.
- Értettem, főnök - forgattam a szemem végül egy félmosolyos sóhajjal, azon gondolkozva, hogyan is tovább. Még visszapillantottam rá a küszöbről, kissé ismét elvigyorodva, de aztán csak a porta felé indultam, hogy intézzem a számlát a hölggyel. Nem tartott soká, mert agya is volt a csini loknik mellé, így Maját már az ajtóban vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kissé rémült pillantás ült ki a lány arcára, ez pedig gondolkodóba ejtett azt illetően, hogy vajon mennyire harapósak a kisnyugdíjasok japánban. Már akkor csattanhat a műfogsor, mikor a házuk közelébe mész? Vagy ez amolyan metafora, amit átvitt értelemben kell venni, és nem is csinálnak semmi rosszat, csak olyan tipikusan agresszív öregek?
Talán ha kicsit előrébb vagyok, lehetséges, hogy már azelőtt eltűnt volna a furcsi folt, meg a fekete anyaghalmaz az étkezőasztalról, hogy a nőt beengedtem a házba, de ha nem tetszik neki valami, majd fogja a kis táskáját, ami fogalmam sincs, van-e neki és kisétál a bejárati ajtón. Nem zavartattam magam miatta különösebben.
Volt közben nyomatott egy kis Rocky Horror Showt, de amúgy minden rendben volt, csak vissza kell majd pakolnom a kék szörnyit a kanapéra, mielőtt még az asszony felkel, nehogy aztán itt dünnyögjön, hogy Stitch leesett.
Nem különösebben tetszett, hogy nem figyelt, de nem tettem szóvá, csak szerettem volna, ha aláírja a papírokat és mindenki mehet a dolgára.
- Egy év, vagy míg fel nem bontom - vontam meg a vállamat, mert minden szerződésemben benne szokott lenni a kiskapu, hogy ha geb.sz van, akkor én tehessem meg a megfelelő lépéseket. Nem mindenkinek szokott ez tetszeni, ezzel csak az volt a gond, hogy pont nem érdekelt a véleményük. Jó ingatlan, jó helyen, pik-pakk találok rá olyat, akinek ez megfelel.
- Öm, nos igen, épp az előbb említettem - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt és terveztem inkább kivárni, míg átolvassa a dolgokat, mert mint a mellékelt ábra mutatja, csak a számat tépném feleslegesen. Vártam, míg előkotorja a táskájából a - mint kiderült -, tollat, aztán megmutattam, hogy hol és merre is kéne aláírnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha azt hitte, hogy nem fogom észrevenni azt az elbizonytalanodást, akkor tévedett. Kicsit több ideje voltam már benne az üzleti-életben, hogy az ilyesmit ne lássam, de nem tettem szóvá, csak derűsen felhorkantam. Semmi mosoly, még a végén egészen barátságos kinézetet öltöttem volna.
- Hasonlóan gondoltam - biccentettem aprót, de összességében már visszafelé pillogtam a hálónk felé. Inkább arrafelé jártam fejben, mint helyben, de nem különösebben zavartattam magamat.
Nem tudtam, hogy azért nem figyelt, mert nem érdekelte, vagy elbambult, vagy csak szimplán máshol járt fejben, de azt hiszem, hogy nem is különösebben érdekelt, csak megtakarított vele a számomra egy csomó időt. Szóval a bocsánatkérésre a válasz egy vállrántás volt a részemről.
Még pár pillanatig elgondolkozva böngésztem a szerződést, majd megráztam a fejemet. Nem kötöttem ki semmit dátumként.
- Akár már ma este - mondtam végül, aztán átadtam a kulcsot, mellékelve egy kis megbűvölt térképet, ami a két környező háztömbtől mutatni tudta merre halad és merre kell menjen. Elrendeztük még a dolgok üzleti részét, majd elköszöntünk és ő elment, én pedig visszasiettem az asszonyhoz, hogy azért megnézzem, alszik-e még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fények most épp kéken és pirosan villogtak felváltva a táncparkett fölött, én pedig kissé leárnyékoltam a szemeim a tenyeremmel, mielőtt még a napszemüvegem után kezdtem volna keresgélni. A ma este már egészen hosszúra nyúlt, jártunk legalább négy helyen, de volt ahol eluntuk a zenét, túl gány volt a társaság, vagy egész egyszerűen csak szar volt a pia. Szóval a pultnak támaszkodtam kicsit, mert a világképemben azért már akadtak eltérések a valóshoz képest és szélesen elvigyorodtam, mielőtt Kevére néztem volna.
- Még mindig mondom, hogy ilyet gyakrabban is tarthattunk volna... - közöltem mutogatva, majd felvéve a két színes shotot és az egyiket felé nyújtottam. Leginkább úgy nézett ki az ital, mint amibe belehányt egy unikornis, dobtak rá egy kis likőrt és mehetett is ki a pultra.
Persze még nem volt késő, agyontetovált lengyel barátom eléggé ráért, ha azt nem vesszük, hogy ő már apa volt, én pedig hamarosan készültem azzá válni.
- Nos akkor... igyunk rád, először, mert te léptél évet hamarabb... meg a kölkökre. Aztán rám és a kicsilányra, mit szólsz? - vontam fel a szemöldököm, kissé grimaszolva, még a nyelvem hegyét is kiöltve kicsit, de asszem, ezt betudhatjuk a gumibogyószörpnek, meg a tiszta levegőnek az előző klub mögött, amit szívtunk. A pult másik felénél álló csajcsapat már legalább öt perce stírölt minket, fel-felvihogva és végre vette a bátorságát a lány a szalaggal magán keresztbe - lánybúcsú? - és felénk indult.
- Ööö?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem különösebben bántam, hogy a dolgaim úgy alakultak, ahogyan. Azt hiszem, ha túl sokáig maradtam volna szingli, Keve társaságában, kinőttük volna Pécset seperc alatt, nem lett volna elég az a város kettőnknek. Így sem mertem vele helyben maradni, sem a magunk, sem a mások érdekében, túl sokat mozogtunk azokban a körökben vele. Így is lett volna mit mesélnünk arról a laza pár hónapról, kicsit túl sokat is.
- Fele ennyi lengyellel a buli csak fele ilyen jó lehet - közöltem szerény mosollyal az arcomon, miközben szintén a pohárért nyúltam. Nem különösebben hatott meg, hogy úgy nézett ki, mint a mixelt unikornishányás, éppen elég volt bennem, hogy arcizmom se rezzenjen.
Az nem szokott gondot jelenteni, hogy megálmodjuk, mi legyen a kifogás az aktuális pohárra, rögtön négy, sőt, öt indokot is kerítettem, megegyezve, hogy hát, mindegyik külön-külön kifogás lesz.
- Ugye tudod, hogy mivel neked is van lányod és nekem is lesz, illene eljárnunk lőni? - érdeklődtem meg, de elnevettem magamat, kissé a nyelvem is kiöltve, pedig teljesen komolyan gondoltam a dolgot.  Épp emeltem volna a poharam, hogy Kevééhez érintsem, mikor a szőke végre megindult felénk, bennem meg megakadt a levegő és most először az a karika ólomsúllyal húzta a zsebemet. Mit keres az ott? Azzal a lendülettel tenyereltem hasba a lengyelt, jelezve, hogy ebben nincs semmi vicces.
- Ha nem vigyázol, óhajtom - horkantam fel, felidézve az első nyelvtanleckéim, miközben a törpe szőkét figyeltem felvont szemöldökkel, hogy őt vajon mi sodorta ide. Ahogy Keve megszólította, rendesen elvörösödött, de aztán kihúzta magát rendesen - így már lehetett vagy 148 centi -, és hátradobta a haját, én meg ismét alig bírtam visszafojtani a nevetést.
- Halika, fiúk! Nos, a lányokkal van egy ajánlatunk a számotokra. Fizetjük az összes italotok. Egész este, nincs limit, ha! - itt elvigyorodott, én pedig megrökönyödve sandítottam a mellettem terpeszkedő lazacsávóra. A nő hangja egyből azt sugallta, ő Ruta. - Szóval ha smaciztok...
Még izgatottan fel is nevetett, én pedig még zavarodottabban néztem, ha ez lehetséges volt.
- Öm, és ez nekik szerinted hol üzlet? - kérdeztem Kevét.