Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Beérek a konyhába és előveszek két poharat. Azután a hűtőt tárom ki, valamikor ekkor csatlakozik Will. Kiveszem az apentás málnaszörpöt amit pár napja hozott az egyik szomszédnéni és feltöltöm a poharakat. Legalább hideg.
- Ki kezd így egy beszélgetést? - furcsa lenne, meg amúgy is az a kis hiszti legalább segített visszazökkenni kicsit az életbe.
- Kellett egy kis magány, hogy rendbe tudjam tenni a fejemben a dolgokat. Emészteni, emésztődni...felfogni. Bocsi nincs itthon alkohol - húzom el a számat. Nem mertem beszerezni, ha leiszom magam abból semmi jó nem származik csak betépés. Bár tulajdonképpen egyre jobb ötletnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Megfordulva pont elkapom ahogy Will visszahúzza a kezeit a mosogatóból és megfordul. Ekkor ötlik fel bennem, hogy oda vágtam el a fiolát. Hah. Mint egy drogkereső kiskutya.
- Anyám az oka annak, hogy nem vagyok híve a párkapcsolatoknak. Szó szerint belehalt abba, hogy elhagyta apám - beleiszok a hideg szörpbe, a buborékok végigborzolják a torkomat. Egyrészt retekjó lenne végigpanaszkodni a gyerekkoromat Willnek és a félelmeimet, másrészt úgy érzem ehhez túl józan vagyok.
- Hé Will, amúgy te csináltad már beállva? - sandítok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Beteg. Mintha saját magának gerjesztette volna anno a betegséget. Szinte egészen évekig húzódó lassú öngyilkosságnak érzem.
- Amikor apám elhagyott minket anyám nem tudta elfogadni, hogy nem jön vissza többé. Mindig három főre főzött, az ajtóban várt, aztán lassan egyre több időt töltött az ágyban. Pár évre rá a kórházban rákot diagnosztizáltak nála. Sohasem küzdött ellene igazán. Mint már mondtam, csoda, hogy idáig kihúzta - lehúzom az egész italt aztán odasétálok a mosogatóhoz, hogy kivegyem belőle a fiolát, majd kihúzom a dugót.
- És akarsz egy emlékezeteset? - mosolyodom el felpillantva rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

A sajnálatára csak legyintek és ezzel lényegében a következő kérdését is kellőképpen megválaszolta.
- Világ életemben egyedül oldottam meg dolgokat. Az ilyen családdal pedig amúgy sem büszkélkedik az ember és most már amúgy se beszélhetünk családról - nem gondoltam volna, hogy ennyire vigasztaló lesz vagy mi. Még a drogra se kap kapva.
- Nem akarok szomorú lenni. Nem akarom érezni azt, amit most érzek, ezen pedig semmilyen hely nem fog változtatni. Ha segíteni akarsz, akkor tereld el a figyelmemet egy pár órácskára. Igazán leköteleznél vele - elnyomni, mintha soha nem létezett volna, az érzelmeket amik belőle szültek pedig nem megélni. Ennyire könnyű egy traumát átvészelni. Szinte receptet követően könnyű. Megnyalom ajkamat aztán hátrabillentve kissé fejemet belecseppentek a fiolából egy közepes adagot. Után Will felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Szerencsére a kanapé kurva nagy, vagy legalábbis akkora szélességre mint Williké, így nem volt semmi probléma amikor befoglaltuk erre-arra. A cucc kurva sokat segít. Az a jóleső köd a fejben jólsően kábít, az ebből születő gondolatok pedig randomok és sehogy sem csatlakoznak anyámhoz vagy egymáshoz.
Will mellett fekszem vagy félig Willen, nem tudom behatárolni, egyedül az illatát érzem. Meg talán zúg egy légy valahol távol. De az is lehet, hogy valaki nyírja a füvet.
- Te Will, ha akármit megtehetnél most azonnal, de tényleg bááármit viszont csak rögtön, mit tennél? - megfordulok, államat a mellkasára helyezve. Ebből a szögből tökre van tokája lol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A válaszon meglepődöm.
- Te komolyan ásni akarsz? Mármint hát van ásó a fészerbe. - kuncogok. Bár abban nem vagyok biztos, hogy van-e fészerünk. De a házakban határozottan szokott lenni. Pláne a horrorfilmekben.
- Honnan tudhatjuk, hogy nem horrorfilmben vagyunk amúgy? - ülök fel gyanakodva. Egy sötét helyiségbe fekszünk félmeztelenül. És van ásó meg fészer is. A zene, lehet mindjárt megszólal a zene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A gondolataim elkalandozásával az ásó is el lett felejtve. Helyette rémülten próbálok rájönni arra, hogy mégis milyen filmben vagyunk épp.
A visszakérdésére kikerekedett szemekkel tekintek rá. Ez kurva jogos.
- Meleg van mint a rohadás. Meztelenek vagyunk, el van redőnyözve minden, basszameg mintha egy apokalipszis közepén lennénk. És a zombik, én, azt hiszem úgy ki tudjuk deríteni, hogy megharaplak és ha átváltozol akkor megharaptak. Add, add a kezed! - hajolok oda hozzá. Kockázatos, mert ha Will zombivá válik akkor meg kell ölnöm vagy...
- Ha zombivá válasz szeretnéd, hogy megöljelek? -kérdezek rá. Fő a diszkréció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A paranoia valahogy teljesen magába ölel pár percre. Talán az intenzív valóságtagadás hiteti el velem az egészet, talán csak túl rég nem poroztam, de először tényleg majdnem becsinálok a bugyiba. A fogkiverés rángat vissza a valóságba. Will folyton ezt mondja. Mint valami szadista fogorvos.
- Mi ez a beteges ragaszkodásod a fogaimhoz? - morgolódom, mielőtt megfogom a kezét és beleharapok. Ha annyira szereti a fogaimat hát adok én lenyomatot nézegesse csak a lila-zöld foltokat amiket hagyok. Kicsit sem fogom vissza magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Nem számítok az ütésre, meg amúgy sem lettem volna képes kivédeni. A fájdalomra odateszem a kezemet, mintha bármit érne és nagyot nyekkenek. Will megütött. Kicsit nehezen jut el az agyamig az információ, a düh ami máskor feltörne bennem valahol félúton elveszett az éterbe.
- William Martina Krise te megütöttél! - tájékoztatom, mintha nem volna egyértelmű, méltatlankodva - na meg pláne a kulcscsontomon? Hát az tök könnyen törik, aztán rohanhatsz te is velem az ispotályba mint Will - durcásan fordulok el tőle. Meg lettem haragudva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A békítés beválik, Will szeret és jó a seggem.
- De tényleg? Nem csak azért mondod, hogy kibékíts? - bújok vissza Willhez, legalábbis bújnék de mielőtt hozzáérnék már érzem a teste hőjét és inkább visszahőkölök. Azért mindennek van határa.
- Winter? Well winter is a season between fall and spring. Mostly cold as f*ck. - adok neki tájékoztatást.
- Ahh nagyon meleg van, hűtsd le, valahogy hűts le - nyöszörgök és ennél látványosabban lassan már nem tudok szenvedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Mint aki a megváltót nézi, úgy figyelem Will mozdulatait. Annyira hiszek abban, hogy Will hideget fog csinálni, mintha pingvinkifutó lenne, mint télapóban a felvilágosítatlan kislány. Az üvegeket leveri, azok pedig baromi hangos csattanással törnek szét a padlón. Összevonom szemöldökömet.
- Aha a mosogatóba - bólintok és fel is állok. - mindjá' - mutatok még hátra mielőtt elindulok. Valami régen hallott népdalt kezdek énekelni, úgy megyek ki a folyosóra. Kicsit tovább tart a konyháig eljutni, mert félúton sokminden más is eltereli a figyelmemet, de azért olyan tíz-tizenöt percre rá visszaérek egy pohár vízzel.
- Na itt is vagyok - odacsoszogok a kiöntött vörös tócsákhoz és ráöntöm a vizet.
- No így. Így már nem fog ragadni - bólintok elégedetten. Aztán átpasszolom a fiolát Willnek. Ez a fejembe rohadt lazának és menőnek tűnt. De mivel random hozzávágtam nem biztos, hogy a valóságban is ilyen lesz az eredmény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A víz megtöri a színes tócsát, bennem pedig valami büszke melegség lobban ennek a láttán. Olyan jó, büszke anyuka érzés lehet ez, mint mikor valami fontosat megoldott. Ezt is kibaszottul megoldottam. Rá kell csak nézni. Nem fog ragadni. Vagy legalábbis sokkal kevésbé mint sima szörppel. Mert van benne víz. Hoztam bele vizet. Kibaszott lángelme vagyok.
- Mé? - pillantok rá. Itt szar, de mindenhol szar. Szóval tök mindegy hol vagy szar. Szar az szar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Will jól érvel az elején. Miért ne? De utána a szentimentális érvek miatt lassan az agyam hátsó részéből előbukkan anyám képe.
Ujjaim elindulnak Will felé, aztán megtorpannak.
- Tegyek úgy mint azelőtt? Éljem az életem, mintha semmi sem történt volna? Nem tisztességtelenség ez? - egyszerre újra érzem a gyász súlyát, sőt talán még nehezebben mint azelőtt. Meghalt, tudatosul bennem.
- Nem, nem, itt fogom leélni az életemet a sarokba beállva, amíg el nem fogy a drog - rázom a fejemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Légkondi. Valahogy ez a szó ebben a pokolban felér egy titkos jelszóval ami mindent megváltoztat. Plusz itthon csak az az egy fiola van amit épp Will markolgat. A többi a kastélyban van.
- Azt hiszem pár órára vissza...vissza tudok menni - gondolkodom el. Ha most írok az egyik házimanónak, akkor mire odaérünk a kis fiolák ott lesznek a háznál. Akkor át se kell ballagni a kastélyba.
- Na jó, tudod mit legyen - döntök végül nagy elszántsággal és már indulok is az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A szavaira megtorpanok és lepillantok. Hah, valóban. Pedig azt is eltudtam volna képzelni, hogy nagykabátban vagyok amilyen közel érzem magam a spontán öngyulladáshoz.
- Nincs kedvem felöltözni. Felöltöztetsz? - pillantok rá. Felöltözni mindig macerás. Pláne ha lány vagy, úgyhogy Willnek sokkal könnyebb felöltöztetni mert ő férfi és elég egy farmer meg egy nadrág.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Ezzel tökéletesen megelégedtem, hogy majd felöltöztet. Szóval az, hogy meg se moccan, sőt még jobban eltehénkedik nem is foglalkoztam. Minden meg lesz oldva.
- Aludj csak, majd őrizem a szemed - kuncogok visszasétálva hozzá. A kanapéra semmi kedvem visszamászni, Willre meg pláne, a meleg test érintésétől is kiráz a hideg, helyette lekucorodok a kanapé elé magam alá húzva a lábaimat, hátam nekivetem a kanapénak, fejem pedig vagy a férfi valamilyen tagján vagy a puha kanapén pihen attól függ merre landol. Közben halkan dudorászok, a plafont bámulva. Hogy ebben a pózban órák vagy percek telnek el, azt sohasem fogom tudni megmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

HV bácsi
WIWN|4
______________________________________________________

A csengő vékony, magas hangja kitép a homályos álomból. Ki a jó büdös vénasszonya képes úgy rátehénkedni erre a kibaszott csengőre, hogy az így vinnyogjon? Nem elég kopogni, amire nem kelek fel? De, de kurvára elég lenne.
Nyöszörögve dörgölöm meg a szemeimet és nyúlok ki az éjjeliszekrény felé, hogy még mielőtt kinyitnám a szememet a por édes ízét érezhessem ajkamon. Csak egy kicsi kell. Épp annyi, hogy ki tudjak kelni az ágyból, az ajtóhoz csoszogni és nem egy halálos átkot a másikra rászórni. Olyan ez mint a kávé. Nem árt ha van benned, de te árthatsz másoknak ha nincs.
Megérzem a hűvös fát ujjam hegyével, tovább tapogatózva azonban az üveget alig érintem, máris eltűnik. Csak a hang marad utána, ahogy koppan és reccsen a padlón.
- Édes faszom, na ne már - azonnal felülök, lepillantva. A gyönyörű, galaxys színű mézes por lassan szétterül a régi, megkopott linóleumon, s ahogy a redőny lyukain besüt a nap, úgy emelkednek ki apró csillagokként a benne csücsülő üvegszilánkok. Menten öngyilkos leszek. Ekkor újból megcsördül az a paraszt szar. Az lesz a legközelebbi aminek a drótját ki fogom tépkedni a lehető legnagyobb élvezettel.
- Anyádat nem tudsz elmenni már - mélyet sóhajtok. Ha gyorsan letudom akkor utána készítek magamnak egy hideg teát porral. Istenien kiegészítik egymást, pláne a jázminnal. Összefut a nyál a számba. Remek jutalom lesz. Így már mindjárt van időm felállni és a kis pizsamámban odacsoszogni az ajtóhoz, majd szélesre tárni. Elsőre meglep a látvány. Egy vénasszonyra számítok, Leilára vagy esetleg Willre ha nagyon eltévedt. Azonban Abe Mikihisa-ra, na arra nem. Pillantásomban épp ez a meghökkenés van jelen, mielőtt zavart megjátszott mosolyt erőltetnék magamra. Hogy volt képes ennyire eltéveszteni a navinét?
- Tanár úr? Szép napot, mi járatban? Beljebb tetszik jönni? - mondj nemet, mondj nemet, kérlek mondj nemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Nem tudom eldönteni, hogy azért van itt, mert sok lett a hiányzásom, vagy mert tényleg aggódik értem. Én általában az elsőre tippelnék, de ez a pali alapjáraton furcsa, és nem nézném ki belőle, hogy pár nap miatt ideállítana üvöltözni. Ugyan mennyi napja nem mehettem iskolába? Egy hét? Azért csak nem szokott kijönni a házvezetőség. Apropó, ugyan fejem nem mozdul, de tekintetem felméri a terepet, hogy vajon Warren bá is itt van-e. A kert üres mögötte, az utca csendes. Úgy tűnik a hvh inkább a kanapéján döglik. Jobb is így, már úgyis az egész falu arról beszél, hogy mennyi férfi jár hozzám mostanában. Ez a csávó meg plussz megjegyezhető is. Biztos az egész falu figyelmét magára vonta.
A meghajlásra zavartan bólintok, a kérdésre illedelmesen mosolygok. Be akar jönni. Hát nyilván be akar jönni.
- Természetesen tanár úr, kérem fáradjon beljebb - intek hátralépve, hogy ő is be tudjon jönni. Hogy esne át a küszöbön legalább.
- Nem vártam vendégeket, így kicsit nagy a rumli, ezt kérem nézze el nekem - amíg leveszi a cipőjét odaállok a konyhaajtóba és be is pillantok. Talán a nappali jobb döntés lenne, ott biztos nincsenek random fiolák, cigarettacsikkek meg kirángatott drótok. Bár a füstszag az egész házban jelen van.
- Jöjjön erre, kér esetleg valamit inni? Teát, kávét? Van behűtve jázmintea - a nappaliba vezetem. Ez se túl rendezett, de még egészen elfogadható. Ebbe a szobába nem sokszor járok, szóval nem volt itt tombolás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

A telefon csörgésével kezdődött minden. A kanapéról az asztalhoz, az asztaltól a bőröndhöz, a bőröndtől a buszig, a busztól a házig. A házban már vártak. Egy pillanat gondolkodási időt nem adva nyomtak mindent a kezembe. Az örökléssel kapcsolatos papírokat elintézni, a koporsót kiválasztani, a papot meghívni, a virrasztásra a tort a kifőzdével ledumálni, virágokat a virágostól berendelni, a részvét nyilvánításokat mosolyogva megköszönni. Aztán végigülni és állni az egészet. Három napja megállás nélkül csak erre tudtam koncentrálni, s amikor a temetésről hazasétáltam és megálltam az üres házban, akkor zúdult minden igazán csak a nyakamban. A zajban nehéz felfogni a történteket, a csendben viszont kegyetlenül rád erőszakolja magát.
Leilát hívni kétségbeesett kalimpálás volt a mély vízben, amiben éppen elmerülök. Talán ő, ő segíthet. Nem tudom hogyan, nem tudom mivel, de az őrs óta ő lett az egyik legnagyobb mentőövem. Biztos töke kivan ezzel a feladattal. Újabb csitrit pesztrálni, de szükségem van rá.
A csengő kirántott egy talán órák óta tartó transz szerű állapotból, amit a konyhában ülve töltöttem. Remegnek a kezeim, ahogy kapkodva felállok a szék hátravédődik mögöttem, de nem hallom meg a koppanást.
A sírás határán tárom ki az ajtót és pillantok ki. Ott van. Megjött. Beharapom ajkam mint egy ötéves, s elkezdek rohanni felé, hogyaztán a kaput kivágva szorosan magamhoz öleljem.
- Eljöttél - hüppögő, suttogó hangon krákogok - tényleg eljöttél

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Bólintok fogadva az együttérzését. Megérti. Hiszen még én sem igazán értem azt ami velem történik. Mindenesetre szépen mosolyogva beküldöm a nappaliba, míg én átmegyek a konyhába az italért. Abban nem vagyok biztos, hogy egy ekte ázsiai embernek, mint amilyen Abe bá' is , hogy fog ízleni a sarki abc-ből hozott, márkátlan ice tea, de azt hiszem ezt nemsokára kiderítjük, lévén, hogy nem állok neki mókolni a forró vízzel és teafűvel. Kikapom a hűtőből a palackot, a hónom alá veszem, másik kezembe két tiszta poharat. Vajon kér a bácsi szívószálat? Egy pillanatra zavartan ráhunyorítok a dunsztosüvegben csücsülő műanyag teknősgyilkolókra. Miért ne?
Hamar átcaflatok a motyóval a nappaliba. A férfi a kanapén egy pillanatra ismerős emléket idéz fel. Megtorpanok. Férfi a kanapén...szemem sarkába ekkor kúszik be a ragacsosra száradt színes pocsolya az üvegdarabokkal. Ettől a hirtelen felfedezéstől úgy meglepődöm, hogy a következő lépésemmel saját magamat gáncsolom ki.
Botladozva érek az asztalhoz és szabályosan levágom a lapjára a poharakat mint pultos a sört. Az ital közben kicsúszik hónom alól, lábam előtt landol a kopott szőnyegen.
- Oh egek kicsit szétszórt vagyok mostanában - megtartani a naiv, édes hangocskát miközben nyolc sornyi káromkodás fut végig az agyamban nem könnyű mutatvány, pláne nem ébredés után, por előtt.
Még egy utolsó pillantást vetek a száradt tócsára, aztán a sárga szívószálas poharakba kiöntöm az italt. Remélem Abe bá' nem legillimentor, mert ha rájön, hogy az ő Vattai-sanja mit művelt azon a kanapén amin épp csücsükél egy kedves, Brit úriember-sannal pár napja...hát...nem biztos, hogy ott maradna.
- Én...hát... minden rendben, a szomszédok hoznak enni nekem - nagyon random válasz. Az a profi, józan Júlia akinek mindig tökéletes, diplomatikus válasza volt, épp fingom nincs hol van, hogy őszinte legyek, pedig valahol itt kellene lennie a fene egye már meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Az ölelése meleg és jóleső. Gyengéden simogatja hátamat, bár az se számítana, ha csak állna mereven, úgy is a világ legtökéletesebb pontjának tartanám ebben a pillanatban. Sőt ő maga a világ minden melegségével és otthonosságával. A ház ami óv, a nap, ami hevít, a rum ami a szomjamat oltja. Az élet innen ered és ide fut be. A könnyeimnek nem tudok gátat szabni, pedig gyötör enyhe bűntudat a lány lassan átázott pólóját illetően. Mégsem tudok leállni, elengedni, hátrébb lépni, mert félek, hogy a végén újra a sötétségbe veszek. Alig három perce menekültem, ne, még ne kelljen visszamennem oda.
A hagyaték szó zökkent ki. Meglepetten pillantok fel rá elengedve.
- Hagyatékom? - megtörölgetem könyökömmel szemeimet - mármint anyám ruháira gondolsz? - kérdezek rá értetlenkedve. Nincs más amit rám hagyott volna. Semmi értékes, semmi boldogságot hordozó motyó, csak a mindennapi élethez való ketyerék és nyenyerék.
Azért bizonytalanul követem, halvány mosollyal az ajkamon. Hogy a francba tudok ilyet csinálni egy olyan személlyel, akit ennyire felszínesen ismerek? Talán csak az érzés belül, hogy ugyanolyan mint én, vagy csak kicsivel vagyok romlottabb nála idézi elő ezt bennem.
- Ugye? Még egy légkondi vagy valami varázslófasz és totálisan élhető, meg mondjuk egy teljes bútorcsere és inge-angos lakásdizájnlás - mutatok körbe behúzva magam mögött az ajtót.
- Kérsz valamit nni? Vagy rendeljünk hamit? Pécsről szállítanak pizzát is meg gyrost is csak sokat kell várni - nem emlékszem utoljára mikor ettem, de hirtelen egy egész lovat be tudnék falni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Bűvölöm a kis tégelyt, miközben Leilát hallgatom. Annyira egyszerűnek hangzik. Bekapni egyet aztán szórakozni és átrámolni a házat. Különben is egyszeri alkalom lenne nem? Csak ma, csak most, csak egyet. Holnaptól meg kitalálok valami mást. Nagyot nyelek és végül elveszem Leilátol a tégelyt és kiszedek egy kis izét belőle.
- De csak most - szögezem le, bár kétes, hogy magamnak vagy a mellettem ülő lánynak mondom. Talán kicsit mind a kettőnknek.
- Nem fogok visszaszokni, egyszeri alkalom lesz. Képes vagyok irányítani - folytatom, miközben előre dőlve az asztalról felveszem a poharam és leküldöm vele a pirulát.
- Mennyi idő még hat? - kérdezem visszasüllyedve a kanapéba. Hah, milyen kényelmes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Bólintok Leilán, mintha ezzel ő is biztatni akarna, igen hallom a hangján a három szó mögötti, hosszabb, mélyebb jelentést, Képes leszel Júlia nem visszaszökni, rajtam nem múlik, támogatni foglak. Ilyen egy igazi barát, egy tökéletes, együttérző, támogató barát.
Beveszem a tablettát és a hatás tényleg gyors. Az egész olyan mintha hirtelen a rohadt gravitáció visszavonulót fújna és minden mozdulat pihe puha volna. Nem nehéz felemelni semmimet, sőt, kifejezetten kellemesen magától fel is csúszik, ha nagyobb mozdulatot teszek. A fények világosabbak lesznek, a szoba megtelik melegséggel. Az ablakon beszúródó redőzött sugarakban látni lehet, ahogy táncolnak a por pillék, csillogó, késő nyári hóesésnek hat a jelenés.
- A muterem motyója? Hm, merre is, ja igen a szobájában. Gyere, mutatom - felállok, vagy inkább röppenek, érzem, hogy kicsit lebegek mielőtt talpam a talajra érkezne. Tökre mintha tündér lennék.
Elindulok, bízva abban, hogy Leila majd követ. A rövidke folysó végén van a szülői háló, amit apám eltávozása óta csak anyám használt. Belépve az ő illata csak meg intenzíven. Keserű, nyers illat, ami a fertőtlenítők és gyógyszerek gennyes elegye. Ha felpattintottam a drogot amíg élt, akkor néhány órára más lett itt az illat. Édes, mézes, kellemes, aztán újra ez a vacak. Most már azt hiszem örökre ez is marad.
- Ez az ő illata, érzed? Keserű, akárcsak ő maga - suttogom, beljebb lépve. Egy hosszú, nagy falat elnyelő szekrény, francia ágy, két éjjeliszekrény. A másik falon kicsi könyvespolc, bár fogadok soha nem volt belőle kivéve egy könyv sem, amellett...
- Az íróasztal. Ez még apámé volt, soha sem lett megbolygatva. - már felnőtt vagyok, van egy házam és árva is mellesleg. Mégis ahogy ott álltam a bútor mellett, éreztem a szigorú tekinteteket és hallottam a tiltást. Ehhez hozzá ne merj érni Júlia mert egyenként töröm el az ujjaidat, megértetted?. Nagyot nyelek, hátrálva egy lépést. Riasztó ennyire élethűen hallani a szavakat apám hangján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will|
| 3/6 |
______________________________________________________

Fekszem az ágyban totál meztelenül és a plafont böngészem. Az a kis repedés öregebb mint én. Mióta az eszemet tudom ott van és lényegében minden más is ami a szoba berendezését illeti. Tizennégy éves voltam amikor elmentem és azóta itt semmi nem lett változtatva. Én nem aludtam itt anyám haláláig, az anyát ápoló nő meg néhanap áthúzta az ágyneműt azt csók a családnak. Így a régi emlékek beágyazódtak a tárgyakba, szagként ott lebegnek a fejünk felett és mumusként várják, hogy elkapják lábunkat az ágy alatt.
Szusszanva fordulok oldalra, hogy a lerúgott unikornisos takarót felvegyem a földről amikor megpillantok félig az ágy alól kikandikálva egy terhességi tesztet. Oh, hát ez az első együttlétem után vettem. Egy házibuliban volt, akkor lehettem másodjára vagy harmadjára részeg és egy vadidegen fürdőkádban csináltuk tök szárazon. Elvigyorodom az emlékre. A tizenhárom éves énem elég laza volt.
Aztán visszahúzom a takarót az ágyra és közben elgondolkodom Will kérdésén.
- A gyász elég komoly dolog, másodjára veszítette el a gyerekét, nyilván kivan - vonom meg a vállamat gondosan betakarva a lábamat, meg dobok egy kicsit a férfi lábára is hátha fázik.
- Kár, hogy nem akar táncolgatni velünk vagy ilyesmi, sohasem voltunk még hármasban sehol - sóhajtok fel hátradőlve újfent a repedést keresve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will|
| 3/6 |
______________________________________________________

A felvetésre csak megvonom a vállamat. Ehhez túl részeg vagyok már, hogy azon agyaljak mi volt akkor, meg mi volt most. Helyette csak a takarót igazgatom.
- Te már túltetted magad rajta akkor? - vonom össze a szemöldökömet, miközben egy foltot nézegetek a takarón. Valószínűleg Willnek sikerült beledobnia a temperába, amit idefelé jövet rúgott fel valamelyikünk. Mindegy, amúgy is ki kéne már dobni ezt a sok szart.
A hirtelen odafordulásra én is oda pillantok. A formabontó ötlet után féltem, hogy már megint valami hülye, szokatlan dugós pózt vagy helyszínt talált ki, de végül egészen értelmes dolgot nyög ki.
- Mint egy hármas randi? - ülök fel lelkesen ezzel a gondosan terített unikornisos szar orra jól beredőződik. Ilyen képpel már horrorfilmekbe is könnyen becastingolhatnák ezt a dogot.
- Vigyük el egy hármas randiraa! Igen! Szépen kisminkeljük és felöltöztetjük és és megcsinálom a haját is! - totálisan felhipeolva kezdem el sorolni a dolgokat, míg fel nem tűnik, hogy a gyomrom úgy felkavarodott, hogy menten odaokádok.
- Várj, kell egy wc szünet - nem baj, legalább hopponálás közbe kevesebb lesz az esély a rókára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Ahogy ott állok anyáék hálójában és azt bámulom, hogyan dobálja Leila ki egyenként azokat a nyomorult göncöket elfog a vigyorgás. Ez annyira rossznak tűnik, hogy komisz kölyöknek érzem magam tőle. Csatlakoznék hozzá, hogy az összes polcról, minden porral és molylepke tetemmel együtt kiröppentsük a ruhákat a padlóra, mikor tekintetem az íróasztalra siklik.
Ez már sokkal rémisztőbb. Anyám cuccaival szórakozni egy dolog, apáméval egészen más.
Leila sokkal bátrabb, ő képes hozzáérni a fogantyúhoz. Reszketeg ámulattal nézem a nekifeszült próbálkozást. Nemsemmi lány. Igazi erős nő. Csillog a tekintetem, ahogy néhány könnycsepp legördül arcomon. Ezt az utolsó előtt pillanatba értetlenül törlöm le immár államról. Mi a fasz? Ezt most miért.
A kérdés zökkent ki.
- Mi? Oh. Ne, várj a pálcám - elkezdem keresni, a zsebeimben, az övemnél, aztán a hajamba. Egy nyúzott kontyot tart épp össze, így amint kihúzom a gubancos fészek a pofámba zuhan. Puffogok kicsit, hátra vetve a loboncot.
- Alohomora! - és a nyomorult, töketlen mugli zár azonnal kattan.
- Ezek papírok? - még mindig nem merek hozzáérni, így csak úgy odahajolva belelesek a résnyire nyílt lyukon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will és Adél|
Randi| OOTD| 2/6 |
______________________________________________________

Alapjáraton se voltam teljesen józan, így nem kellett sok, hogy teljesen és totálisan elmerüljek a részeg emberek tajtékzó hullámában. A kis koktélok édes ízé mögött megbúvó alkoholt a lehető legkönnyebb benyakalni, néhány ilyen kis szar, és már tényleg nemsok agysejtem maradt az estére.
Egy ponton a koktélom felét Will cipőjére öntöm, mert túl kék volt és zavart, aztán valamennyivel Adél a pulton táncol, én pedig kiabálva tapsolok neki, hogy igen ez az én csajom! És ő olyan édesen kacag és viháncol, történeteket mesél, amiknek nincs se eleje se vége és boldognak látszik. Néha sír, de keveset, italokkal egészen hamar helyrehozható. Elégedettséggel tölt el, hogy végre élénknek és elevennek látom.
Nem tudom melyik volt az a pillanat, mikor eljutottunk a döntésre, ideje indulni tovább. Talán valamelyikünk megkorduló hasa, talán egy elszólás vagy csak Willel már annyiszor éltük át ezt, hogy van bennünk valami tudatalatti ösztön, ami szól, mikor kell menni.
Mindenesetre kilépünk a hűvösbe. A hajamat megfújja a szél, és az a hideg, büdös Budapesti séta valahol felér most egy csodás erdei kirándulással zöldellő füvek között, susogó lomboktól takarva.
Én megyek elől, a kis gerlepár mögöttem, valamiről épp pofázok fennhangon, amikor Will megszólal. Hátra pillantok, Adél már Will torkában matat.
- Buuuh, menjetek szobára és vigyetek magatokkal engem is  - vigyorogva kiáltok, Adélt pedig tárt karokkal fogadom, amikor átpártól Willtől.
- Mindjárt ott vagyunk asszem. WI-ILL, mennyi is még? Az asszonyka éhes! - szólok oda a férfinak. Valahol amúgy is erre kell lennie, az irány biztos jó, túl sokszor voltunk már itt ahhoz, hogy eltévedjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will és Adél|
Randi| OOTD| 2/6 | 2
______________________________________________________

Hunyorogva nézek fel a meglepően közeli táblára.
- Ez mindig is itt volt? - meg mertem volna esküdni, hogy végig azt hittem nincs az utcában a tábla, most meg bumm, ott a piros fény, beszarás ez a mugli technika.
A séta csak pár lépésnek hat, kézen fogva vezetem a lánykát, teljesen a cégérre koncentrálva. Az ajtóban megállok, előre engedem Adélt, nőknek mindig elsőbbséget kell adni. A pálcára felhúzom a szemöldökömet, viszont túl ködös az agyam ahhoz, hogy pánikba essek amiért Adél pálcát ránt egy mugli gyorsétterembe és mindenki mákjára csak az ajtót bökdösi vele.
- Will fizet ugye? Na akkor BBQ BOB-ot kérjél, abba van minden, kurva jó. Dupla húspogácsával kell kérni és nagy krumplival - okítom a lányt, halál komoly fejjel közel hajolva hozzá, mintha valami bizalmas infót adnék rá - van pulled pork vagy polly vagy mi a hülye fantázianeve. Na az retek rossz. Vagy az a tépett kacsás burger volt? - itt kicsit elgondolkodok, majd megvonom a vállamat. - vagy rendelj mindenből egyet, vagytok ti olyan vastagok - legyintek aztán már lépek is oda az egyik rendelős mugli ketyeréhez.
- Will nyuszi, te mit kérsz? - pillantok rá, bár valószínűleg Adél hatására ugyanazt mint az asszony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél
Rózsafa, éjek évadján| 1/6
______________________________________________________

A kanapén fekszek, órák óta mély álomban. A por amit még kora este vettem be totálisan kiütött. Ritkán hat ennyire intenzíven. Nem tudom pontosan mi idézi elő, talán az üres gyomor volt a ludas ami miatt így könnyebben szívódott fel. Akármi is okozta, a csörgésekre először meg se moccanok. Csak úgy a harmadik- negyedik irritáló csipogásra kapok fejemhez, hogy megdörzsöljem arcomat. Egy adag hajat is belekenve. Még pár csörgés és elér az agyamig az információ, aztán lassan dekódolja. Egy telefon csörög. Valahol alattam a remegésből kiindulva.
- Mi a fasz... - motyogom magam alá nyúlva. Addig tapogatózom ujjaimmal, amíg meg nem érintem. Onnan már egész könnyen kihúzom és megtalálva a kis zöld telefont a képernyőn fel is veszem.
- Háló?... - semmi beszéd, egyedül a zokogás. Mi van? Értetlenül hallgatom egy darabig. A szoba sötétbe borult, a félig behúzott függöny mögül az utcai lámpák sárga fénye világít be. Minden mozdulatlan és dermedt. Mintha az idő is megállt volna, és én is belefagynék vele együtt. Csak a zokogás állandó és létező.
- K-ki sír? Leila? - töröm meg a rám telepedett csendet rekedt, bizonytalan hangomon. Miért hívna Leila? Sohasem hívott még. Más barátnőm viszont nemigen akad aki pont engem hívna ha baj van.