Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az apjára pillantott fel, aki a gólt követő mondatai után úgy sandított vissza Zalánra, mintha hallotta volna a gondolatait. Az cáfolt csak rá erre, hogy az idősebb Hollósi homloka ráncba szaladt értetlenségében a fia reakciójától. Arra számított ő is, hogy Zalán örömmámorban fog tombolni a közönséggel.
 Csak az tudta megint lerántani a fejéről a borongós fátylat, ahogyan a vállának koccantak. Mosolya először nem volt valami őszinte, akármennyire is szerette volna. Inkább bocsánatkérőnek hatott, hogy nem épp úgy viselkedik, ahogy egy rendes kviddics szurkolótól elvárható lenne.
 - Ha tudtam volna ilyen bűbájokat, amikor még elsős voltam, sok balhét megúsztam volna vele. - nyögte ki végül szórakozottan, ahogy rászorított a habszivacsra.
 Kis idő kellett csak neki, de mire a Magpies már a harmadik gólját szerezte, sikerült felvennie a hangulatot, ami sokkal jobban illett a meccshez.
 - Ez csak azért számít nagy dolognak a magyarok részéről - kezdte lassan, miközben próbálta lekövetni, miért történik egy nagyobb terelőcsoportosulás a magyarok karikáinál - Mert ennyi idő után már el kellett volna kapnia a Montrose-nak a cikeszt. Csak... - elég volt kimondania, hamar kiderült, hogy miért nem olyan könnyű a feketék fogójának a dolga; éppen két gurkót is rászabadítottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Barátságos meccseken nem szokta meg, hogy annyit vesződnének a terelők a gurkókkal. Maximum a saját csapattársaikról szokták lehámozni a veszett vasgolyókat, de ez... Voltak azért Zalánnak tippjei, miért történt. Egyrészt attól ez még egy verseny, amit minden résztvevő meg akar nyerni. Másrészt a feketék fényévekkel előrébb jártak a magyaroknál, ha a képességeket tekintjük. Ha ez felkészülten éri őket, nem lett volna akkora kihívás. Talán még örülnek is neki, hogy kicsit nehezítik a dolgukat. Harmadrészt: a alapvető rajongáson túl is sikerült felcsigázni a közönséget, hiszen valamennyien izgatottan figyelték, mi lesz ebből.
 Armand szavaira Zalán egyetértően bólogatott. Ő is kissé előrehajolt, mintha ettől élesebben látná a magasban cikázó fogót, aki immár nem a cikesz miatt suhant fejvesztve, hanem hogy megtalálja a saját terelőit, hogy leszedjék róla a két labdát.
 Amikor ez megtörtént, elégedett vigyor terült szét arcán és nyugodtabban dőlt hátra a padon. Kihívóan nézett a rellonosra, úgy kérdezte:
 - Mennyi pontkülönbséggel fognak nyerni szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szerény félmosoly kúszik ajkára Armand tippjétől. A saját elméletét akarta volna ecsetelni, amikor a Magpies terelői egy gurkót készültek bekeríteni, hogy továbbüthessék azt. A mozdulatot azonban az egyik magyar játékos kitakarta Zalánék előtt. Akkor próbálták meg felmérni a helyzetet, amikor az illető hirtelenjében alábukott; így nézett szembe a két fiú egy a lelátó felé tartó vasbestiával.
 Az idősebb Hollósi hangja is megcsuklott egy pillanatra, hiszen ő még hamarabb is felfogta, mi történik, Zalán szemei pedig úgy kerekedtek el, mint unikornisnak a pálcafényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt szokták mondani, hogy az ilyen élmények lassított felvételnek érződnek az adott pillanatban. Hát most vagy hazudtak neki, vagy vele volt valami gebasz, mert momentán fel sem fogta, hogy őket vette célba a labda. Ha nem löknek rajta egyet, valószínűleg ott marad és viselnie kellett volna a következményeit.
 Ehelyett a gurkó teljes sebességgel csapódott oda, ahol ő korábban ült. Belerezzent a lelátó, a körülöttük ülők felhördültek, egy boszorkány pedig vészesen sipákolni kezdett. Zalán dermedten gubbasztott a padlón és a beszűkült látóterében próbált támpontot keresni, hogy észhez térjen. Nehézkesen ment, mert a zsivaly kísértetiesen hasonlított...
 - Zalán! - kiabálta apja félig a mikrofonba, de már azon volt, hogy letegye azt és hozzájuk siessen a pódiumról.
 - Armand...? - kérdezte óvatosan a levitás, ahogy végigmérte a fiút. Sápadtan szegeződött kék írisze a fiú jobb fülére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az idősebb Hollósi bicegve tört utat magának a fiúkhoz a lelátón. Kommentátor híján az egész nézőtér értetlenül kezdett zúgolódni, csak a körülöttük ülők pattantak fel. Páran a fejüket forgatták, van aki már a szervezők segítségéért kiabált. Először Zalán azt hitte, hogy ájulás közelében van, mert már sötét alakokat látott maga felett körözni. Homlokráncolva konstatálta azonban, hogy csak a játékosok lebegtek a közelükben, fekete- és pirostalárosok egyaránt. Előbbiek angolul kérdezgették őket, a hazaiak közül volt, aki már repült is egy orvosért. Hiszen Armand vérzett.
 Megpróbált feltápászkodni és lesöpörte hátáról az apja kezét, hogy jobban szemügyre vegye a rellonos sérülését.
 - Ne mozdulj fiam, mindjárt érkezik valaki és segít. - szólt határozottam Hollósi úr Armandnak, de Zalán figyelme most újra fókuszt vesztett. Értetlenül meredt az ülőhelyére, vagyis... arra, ami maradt belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amikor Áron rájött, hogy a fia legnagyobb baja csupán a sokk, fél kézzel megpróbálta ösztönözni arra, hogy kimásszon az ülések közül és helyet adjon a gyógyítóknak.
 - Ültessétek le valahova, ahol nyugta lesz - fordult aztán az egyik szervezőhöz. A mellette lebegő magyar terelősrác azonban gyorsabban válaszolt.
 - A sportorvosi sátorba el tudjuk vinni. Ez a legkevesebb - sajnálkozó pillantását emelte Armandra annak reményében, hogy talán saját maga is tud reagálni a felajánlásra.
 - Nekem muszáj visszamennem - motyogta Hollósi úr, kék szemeit fiára emelte most. - Tudsz segíteni nekik, ugye?
 Zalán dermedten bámulta, ahogy pálcát szegeznek Armand sérüléseire. Csak akkor volt képes kinyögni egy igen-féleséget, amikor finoman ráztak egyet rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Beszélgessünk akkor kicsit. Emlékszel, nagyjából mióta áll fent ez az állapot?
 - Talán... talán tíz éve kezdődött. Legalábbis arra már emlékszem.
 - Mennyi idős voltál akkor?
 - Kilenc. Talán nyolc.
 - És milyen gyakorisággal történt?
 - Alkalmi. Először csak alkalmanként. Aztán pedig...
 - Semmi baj.
 - Most ezt mondja, de szerintem annak is ezt hazudják, akit ELMÉ-be akarnak dugni a mágikus defektjei miatt.
 - Biztosíthatlak, hogy ennek nem áll fenn a veszélye.

 Zalán a karóráját mustrálta, ujjaiban egy kisebb köteg papírt szorongatott. A minisztérium épülete vetette rá hatalmas árnyékát, de most örült is neki, hogy nem a tűző nap kínozza, amíg vár. Még Borisz bácsiék baglyával küldött levelet Theodore-nak, amikor pár napja megérkezett hozzájuk Nekeresdre. Nem merte túlságosan részletezni, miért akart találkozni vele, mert Szofi folyamatosan a nyakán lógott és azt a mindenlébenkanál-formáját ismerve sosem szabadult volna el a kérdésáradat elől, de annyit azért leírt, hogy fejleményei vannak és talán Ebonynak is haszna származhat belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Tudtommal te is itt élsz - replikázott köszönés gyanánt. Kicsit furcsán érezte magát, hogy idén nem Kornél volt az első, akivel találkozott a szünet alatt. De sokminden miatt lehetett benne még hasonló érzés. Ezt Theo is láthatta rajta.
 - Uhh... Szóval volt egy vizitem még év vége előtt. Kakasinál. - Muszáj volt megválogatnia valamennyire a szavait, ugyanakkor igyekezett nem próbára tenni Theodore türelmét, de  Tudta, hogy csak sóhajtozás és szúrós megjegyzések tucatja fejlődne ki belőle. - És az van, hogy a keselyű feltételhez kötött egy-két dolgot. A továbbtanulással kapcsolatban. - Átnyújtotta a legfelső papírt a fiúnak, hogy fel tudja vezetni rendesen a dolgot.
 - Azt hiszem, előtte lehet jobb lenne egy kávé. Van mit olvasnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Fejét rázta gyorsan Theodore aggodalma hallatán.
 - Nem, annyira nem, csak... nem... szóval még mindig aggódom kicsit, hogy rosszabbul jövök ki belőle, ha beszélek róla. Másoknak. - Azzal forgta magát és belőtte az irányt a fejében forgó kávézó felé. Közvetlen a minisztérium épülete mellett volt, szemmel láthatóan az ott dolgozókból volt forgalmuk. Legalább nem mugli helyen kellett ilyesmiről beszélgetniük. - De már eljutottunk arra a pontra, hogy nem tudnak rosszabb hírt közölni annál, mint amire számítok. És nem, nem fogok lebukni hozzátok, csak Kakasi látni akarja, hogy nem söpröm szőnyeg alá a dolgot. Szerinte ez javítana a magatartásomon - magyarázta szemét forgatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ajkába harapott mintha egy nyár alatt  elkezdett volna átértékelődni benne a "titok" létjogosultsága.
 - Szerinted nem vették még észre rajtam a tanárok, hogy valami nem okés? - kérdezett vissza feszülten. - Csoda, hogy mindig el tudtam szabadulni óráról, amikor éreztem, hogy jönnek a rohamok - hangját lejjebb vette, mikor Theodore további aggodalmainak adott hangot. Újratervezett pillanatok alatt és további vita nélkül indult az utca felé, ami feltételezései szerint muglilakta volt. - Régen a jegyeim is jobbak voltak. Szóval a tanulmányaimat és a magatartásomat sikerült összekapcsolnia... ezzel az állapottal - magyarázta tovább a fiúnak.
 - Mondtam, hogy kivizsgáltatom magam, csak ne a sulis gyengélkedőn csinálják, mert ott a falnak is füle van - aztán a következő papírt adta át, amin nyers statisztika szerepelt. Zalánnak is egy délelőttjébe telt kibogozni, így megpróbálta összefoglalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Tapasztaltál bármilyen mellékhatást, amíg használtad a főzetet?
 - Aludni tudtam, de... nem maradtak abba. Akkor jön helyette, amikor ébren vagyok. Talán rossz bájitalt szedtem rá?
 - Ezt még kicsit korai kijelenteni, amíg nem tudjuk pontosan, mik ezek a képek.
 - Szóval még mindig fennáll az esélye, hogy nem vagyok normális.
 - A leleteid szerint minden normálisnak tűnik. De sok esetben van ez így akkor is, ha valami sajátos mágikus képességgel bír az ember. Említetted, hogy vannak olyan ingerek, amik képesek azonnal kiváltani a rohamaidat.
 - Van egy pár. De nem tudom, mi az összefüggés azzal, amit előtte mondott.
 - Azt hiszem, sokkal többet tudnánk meg akkor, ha...
 - Nem.

 Megtorpant, mert ez így egyszerre sok volt neki. Nem tudta, hogyan viszonyuljon Theodore-hoz, főleg a tábortűz óta, amikor azt a hisztit lenyomta neki. És így hirtelen az egész jóstéma iszonyatosan kényelmetlenül érintette.
 - Tudod mit... - emelkedett meg fél oktávot a hangja. Kis félsz érződhetett benne, az arcáról is kiszökött minden szín. - Ez majd ráér, ha visszamegyünk a suliba. Hülye ötlet volt idehívni, nem akartalak nyaggatni, vagy ilyesmi, majd... - kapkodva vette a levegőt, mint aki mindjárt pánikot kap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemforgatva szegezte tekintetét a plafonra, amikor tovább szívták a vérét és egy lassú sóhajjal próbálta magában tartani a válaszát. Tudta, hogy kár volna itt bizonygatni, hiszen ha kiderülne, mennyit szokott kutakodni a könyvtárban a képességét illetően, csak további kényelmetlen kérdések merülnének fel a nagyapjában.
 - Kornél elemi kurzusához kell. Meg akartam neki mutatni néhány írást apától is, ha már itt vagyunk.
 - Szolgáljátok ki magatokat. De a nagyanyád polcát...
 - Tudom - legyintett nagyot Zalán, amint fülébe jutottak az engedékeny szavak. - Nem bolygatjuk, csak ha muszáj.
 - Ne legyen muszáj. - Géza papa hangjával együtt koppant a lábtartó az asztalon.
 Zalán válaszra sem méltatta, fél lábbal már kint is volt a műhelyből, fejével pedig intett Kornélnak is, hogy jobb ha mennek, mielőtt még több feltételhez kötik őket.
 Fanni sikonyálása vert visszhangot az erdő fái közt, ami azt jelentette, hogy a húgával sem kell bajlódni egy darabig. Még akkor is hallatszott kicsit, amikor benyitottak a főépületbe.
 - Oké, gyere - vezette tovább barátját a ház belsejébe, bele sem gondolva abba, hogy a kaotikus mindenség talán először túlságosan ingergazdag lehet neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kissé szédülni kezdett, de hamar leesett neki, hogy a tűző nap az oka. Elkeserítő volt a tudat, hogy már így meg tudta különböztetni a látomás jeleitől. Azonban tovább indult, mert sem így, sem máshogy nem kívánt most összeesni Theo előtt.
 Na meg aztán a nyugtató szavak is inkább feszengésre késztették, könnyebb volt addig sem a rellonos felé fordulnia.

- Attól tartok, ha szűkíteni akarjuk a kört, elkerülhetetlen.
 - Biztos van rá más mód is.
 - ...Nem tudom, hogy milyen élmények vezettek odáig, hogy ennyire bizalmatlan vagy a gyógyítók iránt, de muszáj lesz újra leszögeznem, hogy nem áll szándékunkban az ELMÉ-be küldeni. Senki nem jelentette a Minisztériumnál, hogy közveszélyes lennél és a tény, hogy hajlandó voltál magadtól segítséget kérni, azt is mutatja, hogy saját magadban sem szeretnél kárt tenni, épp ellenkezőleg. Eljutottál arra a pontra, hogy beismerd, károd származik abból, hogy elzárkózol a kivizsgálás elől. Muszáj lesz bíznod bennünk. Muszáj lesz... ellenőrzött körülmények között látnunk, mi történik, amikor jelentkeznek nálad ezek a rohamok.

 Nem állt meg, és azt sem ellenőrizte, hogy Theodore követi-e, de amikor meglátott egy kiülős teraszt, azonnal fékezett. Szemét az ajtó feletti feliratra szegezte. Már rég áthaladtak a kiábrándító bűbájok burkán, egészen biztos volt, hogy muglik által fenntartott hely.
 Keresett magának egy helyet pálcáját óvatosan a zsebéből a táskájába csúsztatta és várt, hátha Theodore újra a látóterébe kerül.
 - Be kell jegyeztetnem magam. A Minisztériumnál - motyogta maga elé meredve aztán. Most először mondta ki, ami az egyik papíron már feketén fehéren szerepelt. - Potenciális látóként, vagy miként. - Nyelt egyet, mert a torka teljsen kiszáradt. - Hiába csak potenciális, az egész annyira. Véglegesnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Theo reakciója olyasmi volt, amire számított. Fájdalmasan hunyta le a szemét, hogy csak hallgatnia kelljen, de néznie nem.
 - A családomban nem voltak jövendőmondók, akitől örökölhettem volna, így... - beléfúlt a szó, amikor egy pincérlány lépett oda hozzájuk kedélyesen. Mit meg nem adott volna, ha a hangulata csak ennek töredékével javulna. Nem próbált mosolyt erőltetni magára, ugyanakkor illedelmes volt, úgy kérte ki a jegeskávéját. Óvatosabban folytatta, amikor egyedül hagyták őket. - És más látomások nem voltak előtte, vagy csak nem tudok róla. Te észbe kapsz akkor is, ha déja vud van, de nálam... Én ezt nem kezelem jól. Nem tudják biztosra mondani, amíg nem... - most emelte csak fel a tekintetét, remélve, hogy nem kell befejeznie a végét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Meglepte Theodore felháborodása. Egy kicsit óvatosabban folytatta ennek fényében, miközben biccentett a papírok felé, hátha az értelmesebb, mint az ő nyökögése.
 - A mana csak arra mutat rá, hogy mágikus eredetű. Ami már biztos. Legalább nem az agyammal van gond. Ez is valami, nem? - tette fel a szarkasztikus kérdést. - Ha most bemegyek oda és aláírom azt a hülye papírt, ami igazolja... kicsit olyan, mintha a halálos ítéletembe egyeznék bele. - Bukott ki végül belőle a fő aggodalma. Nem merte tovább magyarázni. Ezen nem volt mit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szemét az égnek emelte a fiú hgyőzködése hallatán, egy ponton a szavába is vágott.
 - Szerinted idejönnék, ha nem tudnám, hogy muszáj? Ha bejegyzem magam, csak annyi fog változni, hogy elismerem, hogy egy ponton kinyiffanok. - ismételte el, máshogy körülírva. - Nem lesznek kiskapuk onnantól.
 Belekortyolt a kávéjába, hagyta, hogy a jég fájóan zsibbasztani kezdje a fejét. - Legalább a bajok egy részére összeállítottak egy kezelést - adta oda a maradék papírt a rellonosnak. - A nagyját jól csináltuk. Erőnléti edzés és meditáció. És még egy-két gyógynövény, hogy a fantomfájdalom elviselhetőbb legyen. - Várt kicsit, hátha Theo olvasni kezd, csak azután folytatta. - Az időszakos bénulással nem tudnak mit kezdeni. Az... sajátos... látomással kapcsolatos mellékhatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kilesett a könyvtár ablakán, mert tompán, de hallotta Fanni visítását. Aztán el is húzott az üveg előtt, épp csak elkapta a tekintetével.
 - Hogyne. Figyi nagyapa, az unokád nem a Hollósi, hanem a Szárnyaszegett nevet készül tovább mélyíteni a köztudatban, ugye büszke vagy rám? Vagy netán tudsz valami olyat, amit én nem? Biztos szívesen mesélsz róla magadtól, ha már tizenhét évig vakon tartottál vele! - Pofátlanul nyújtózkodott fel egy polchoz, amit a többihez képest sűrűbben lepett már a por. Nagy valószínűséggel ahhoz nem lett volna szabad nyúlnia. Most mégis az óvatosság minden fogalmát nélkülözve egy ódon könyvet passzolt át Kornélnak. Már attól, hogy ráfogott az ember, érezni lehetett a törékeny, száraz papírt.
 - Tessék. Neked fixen találunk itt hasznos dolgokat - biccentett mellé bíztatón, hogy bátran lehet tanulmányozni. - Nagyanya bagolyköves jegyzetei. - Arcán látszott a felismerés, hogy ennyivel még jószerével semmit nem magyarázott meg. - Elemis dolgok. Aeromágusnak készült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor az idősebb Hollósi hangja újra betöltötte a pályát, a feketék vonakodva fordultak csak el a srácoktól. Segíteni akartak, de már így is túl sokan zsongtak körülöttük. A magyarok velük maradtak, a csapatkapitányuk ezt látván lefüttyentett a cserejátékosoknak.
 Míg a szervezők Armandot támolygatták az említett sátorig, a pirosak úgy szelték a levegőt a nézőtér felett, hogy mindenki kénytelen legyen utat engedni nekik. Zalán esetlenül próbált felzárkózni hozzájuk.
 Ilyen lesz, amikor vele is meg fog történni, igaz? Csak ott már nem lesz mit összefércelni rajta.
 - Sajnálom - motyogta, s érződött hangjából, hogy nem teljesen fogta fel, mit mondott előtte Armand. Azt sem vette észre, hogy ugyanazt ismétli, amit Rue jegyzetének végén olvashatott. Az idegen alakról. Amit a lány először érzékelhetett rajta kívül a Lélekszobában.
 Mindenki más bíztató szavakkal és kedves hanggal próbálták nyugtatni őket.
 - Szép reflexek, a fiúk sem csinálták volna jobban.
 - Még egy kis fájdalomcsillapító és érezni sem fogod.
 - A Magpies üzente, hogy meccs után felkeresnek titeket...
 - Hé.
 Zalán összerezzent, mikor valaki megkocogtatta a vállát. Egy nagyjából velük egykorú lány lehetett, kinézetre és kisugárzásra sem úgy nézett ki, mint aki odavaló lenne. Tengerkék szemével méregette őt, arcán sebtében unott grimasz futott át.
 - Szedd fel az álladat. Még félidőnél sem járunk, ne most ess szét.
 A levitás Armand felé fordult ismételten a lelkes vigyorát felfedezve bizonytalanul bólintott anélkül, hogy visszanézett volna a lányra.
 - Mi megvagyunk, szóval... - rekedtes hangját vállvonás kísérte. - De te... - mikor valami szöget ütött a fejében, fejét mozdította vissza, de a kék írisz helyett egy barna szempár meredt vissza rá. Egy idős gyógyító személyében.
 - Reméltem is - mosolygott kedélyesen a férfi, mintha Zalán hozzá szólt volna az imént. Értetlenül nyíltak szét ajkai és nyakát nyújtva kezdte mustrálni a sátorban jelenlévőket. Tényleg sokkot kapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Száját húzta el kelletlenül, hiszen nem nyugtatta meg a válasz. Aztán gondolkodóba esett, mikor kérdést szegeztek neki.
 - Volt egy alkalom. Még évekkel ezelőtt. Akkor megpróbáltam kitartani a látomást, amíg lehet. - Nem nézett fel a fiúra, látszott rajta, hogy nehéz visszaidéznie az emléket. Sokáig temette el magában. Csak akkor emelte fel a fejét, mikor sikerült kitisztulnia teljesen. A reszkető sóhajnak, ami a tüdejébe szorult, a vérnek, ami az ajkából serkent. Autumn kérlelő hangjának.
 - Csak sötét maradt. Akármennyire is próbáltam elhúzni. Nem tudom, milyen lehet meghalni, de... ez eléggé hasonlított rá, ha engem kérdezel.
 Bólintott Theodore megjegyzésére. Kicsit örült is neki, hogy jó következtésekre jutottak maguktól. De ennyi még mindig nem elég. Hagyta, hogy  a diagnózis végére érjenek és próbált válaszolni az utána következő kérdésekre is. Egyre könnyebben jöttek neki a szavak. Talán mert ezzel is odázni tudta, hogy visszamenjenek a minisztériumhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Fejét döntötte kissé oldalra. Idáig bele sem mert efféle elemzésekbe kezdeni. Mi van, ha csak eszméletét veszti... Önámításnak érezte.
 - Fáztam. Legalábbis az elején. És fájt... - Nem tudta kielégítően körülírni, akármennyire is szenvedett vele, így esetlenül körözött kezével párat, hogy éreztesse, nem találják meg őt a megfelelő szavak. Aztán önkéntelenül állkapcsához közelítettek ujjai, majd a csuklójára fonódtak inkább, hogy végül kapkodva a térdén állapodjon meg. Reflexszerű volt, de nem részletezte hangosan, melyik testrészeit érezte ripityára törni. - Csak arra tudtam gondolni, hogy mozdulni akarok, de nem tudok és ez megijesztett. Féltem, Theodore - találta meg kék írisze a másikét, bár mintha azon túlmeredt volna. - Ha valaki megnyugvást keres a túloldalon, nem fogom tudni igazolni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ajkát szorította össze, mielőtt újabb pesszimizmussal fűtött mondat hagyta volna el azt. Theodore csak vigasztalni akarta valamivel, semmi jó nem származott volna belőle, ha tovább vészmadárkodik.
 Lassan gördítette le az utolsó kortyot a kávéjából; már rég elolvadt a jég, mire sikerült eljutniuk a leírt diagnózis végéig. Kelletlenül fészkelődött ültében miatta, amíg fülében nem csendültek a hálás szavak. Ott azért odafagyott a székhez, hiába a verőfényes napsütés. Félszegen bólintott nagy nehezen.
 - Azt hittem, hülyének fogsz hinni. Hogy emiatt iderángatlak. Mármint a tanév végén nagyon furcsa voltál a tábortűznél, úgy tűnt, kihúztam valamivel a gyufát nálad. - Zavarodott mosollyal mustrálta az asztalt, és az orrát vakargatva folytatta. - Bár sejtelmem sincs, mivel. Úgy meresztetted a szemed rám, mint aki bele akar lökni a tűzbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Jó darabig bambult ki a fejéből, oda sem figyelt arra, milyen képet vág.
 - A látomással kapcsolatos titok egy dolog, de mióta kell kiteregetnem a többi szennyesem neked? - nem háborodott fel, színtiszta értetlenség áradt belőle.
 - Nem volt idáig mit bevallani, Merlinre... - Hátradőlt a székben és úgy helyezkedett, hogy a terasz fölé feszített ponyva árnyékában maradjon még. - De adja magát.
 Elharapta ajkát, amikor derengeni kezdett neki, mire gondolhat Theo.
 - Basszus - nyögte, amint körvonalazódott előtte halványan a rellonos lány sziluettje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ha nem lett volna azzal elfoglalva, hogy lázasan bogozza ki a szálakat, valószínűsíthetően fennakadt volna azon, hogy meghívták. Most csak előre meredt, jó hogy nem csikordultak hangosan a fogaskerekek. Aztán hirtelen lendülettől vezérelve kezdett bele.
 - Oké, elöljáróban annyit, hogy amikor megtörtént, te még itt sem voltál a suliban. És akkoriban... hát... nagyon rosszul kezeltem a dolgokat. És minden egyszerre szakadt a nyakamba, szóval remélem megérted, hogy miért voltam olyan vele, amilyen. De azóta szóba sem álltam vele, honnan kellett volna tudnom, hogy...
 Eléggé gyorsan ömlöttek belőle a szavak, pont olyan gyorsasággal is fékezett le a szedett-vedett magyarázattal és aggódva pislogott nagyokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nem? - kérdezett vissza sokára, mint aki képtelen volt elhinni.  Fejét döntötte kissé meg, hátha másik szögből nézve leolvasható lesz Theodore ábrázata. Nem lett okosabb, pedig már régóta szerette volna megkönnyebbülten kifújni azt az adag levegőt, ami addig belészorult.
- Ami azt illeti, engem kicsit jobban megviselt, mint őt - laposodott el a tekintete. Fenébe a Házisárkány migrénjével, amikor belőle jószerével rohamot provokáltak ki a suli gyengélkedőjén. Ha nem old kereket onnan az első adandó alkalommal, sokkal göröngyösebb út vezetett volna odáig, hogy ezt a papírkupacot a kezükben tarthassák. - Nem tudom, hogyan viselkedik a sajátjai között, de az már lejött legutóbb, hogy kétszínűségből jeles. Persze, hogy ideges lettem és a fejéhez vágtam anno dolgokat. Megfenyegetett azzal, hogy eljár a szája, te is kiverted volna a tanrtumot a helyemben. - Lejjebb csúszott a székben és fejét hátradöntve kezdte nyúzni arcát két tenyerével. - Jószagú griffgané, ha anyámék fülébe jutott volna...
 Abban a helyzetben maradt még akkor is, amikor Theodore-ban ismét kérdések merültek fel. Kezei kissé lejjebb ereszkedtek, hogy hallani lehessen, mit beszél.
 - Azért eléggé egyértelmű, már ne is haragudj. Hogy még viccelődni sem lehet veled, amikor más lányok jönnek szóba. Nem emlékszem mindenre, de még részegen éreztem azt a parfümöt, szóval még direkt ki is csípted magad arra az estére - karjait leengedte az ölébe és cinkos vigyor kúszott az arcára. Szinte már el is felejtette, miért találkoztak eredetileg. - Mint aki direkt tartogatja magát valakinek. De félre ne értsd, nem csesztetésből mondom. Csak végre úgy tűnt, hogy szórakozni szeretnél kicsit. Előtte még elképzelni is nehéz volt rólad.  - A homlokára szökő ráncok aztán értetlenséget festettek vonásaira. - Csak gondolom az a lány mondott rólam egyet s mást, és aztán volt-nincs jókedvű Theodore. De most már rájöttünk, miért. És megbeszéltük... gondolom? - várta összeszorított ajkaival a megnyugtató egyetértést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Végre felszakadt belőle az a bizonyos megkönnyebbült sóhaj. Szóval nem kell tovább magyarázkodnia a rellonosról, ezek szerint ő is ismeri már valamennyire ezt az oldalát. Kelletlenül ismerte el magában, de valahol tényleg összeillőnek tűnt a kettő. És talán így a látomás témát is bizalmasabban kezeli, ha egyszer együtt vannak Theodore-al. Na tessék, csak tiszta fejjel le kell ülni és megbeszélni. Hol itt a gon...
 A ráncok Zalán homlokán egy pillanat alatt hatványozódtak. Persze, nem sokat beszéltek egymás családjáról, de ez egy eléggé meghatározott topik volt, amikor éppen lefektették az elején az alapvető információkat egymás közt a képességeikről.
 Már szinte túl is tette magát ezen a furcsaságon, hiszen Ebony lezártnak tekintette a témát. Ezt tudatosítva magában hajolt a fiúnak adott papírok után, mert úgy érezte, itt már nincs mit tovább bonyolítani.
 Megint homokszem került a gépezetbe, Zalán pedig már majdnem biztosra ment, hogy napszúrást kapott. Nem tudta értelmezni Theodore szavait. Most már annyira sem.
 Elengedte a táska szíját, amit már fel akart venni és olyan megrökönyödéssel vetette magát a háttámlának, hogy hallhatóan puffant.
 - Nos, azt mindjárt gondoltam, ha egyszer erről volt szó - vonta össze szemöldökét, ahogy vontatottan préselte ki magából a reakciót. - Vagy csak valamit félreértettem. Azt hittem, hogy ő a barátnőd. És ezért buktál ki rám, hogy... azt hiszem, összezavarodtam. - Nyögte ki végül megadóan, teljesen tanácstalan pillantással méregetve a vele szemben ülőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Annyira nem figyelt oda magára, tátva maradt a szája. És nem akart visszacsukódni a fiú makogása hallatán sem, sőt. Ha lehetőség lett volna rá, az álla a földön koppant volna.
 - A nevét nem tudtam eddig, de feltételezem, hogy igen? - emelkedett meg fél oktávval a hangja. Kínosan lassan jöttek neki a szavak. Mindenki mást név szerint ismert abból a társaságból. Még Gréta nevét is tisztázta vele Dorián utólag, kizárásos alapon így kell legyen.
 Zalán szemei gyanakodva szűkültek össze, hisz a káosz a fejében nagyobb volt, mint valaha.
 - Te ki a francról beszélsz akkor? - faggató aurája ütközött Theodore szégyenkező kisugárzásának, amikor közelebb hajolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Honnan a bánatosból kéne tudnia, Kornélia mi a francokat pofázott el, amíg ő... Aha. Így már érthető.
 - Theodore, nem tudom, mit kéne kezdenem ezzel az infóval. - Rázott egyet a fején. Végre képes volt rendesen megmozdítani a többi tagját is, hamar vállán landolt a táskája, szabad kezében pedig a diagnózisa. - Végig azt hittem, valami látomással kapcsolatosról hadoválsz. Mert hogy mi csak azzal foglalkozunk, nem igaz? - Emelte meg kérdőn egyik szemöldökét, majd a hajába túrt, mert egyre nehezebben viselte a meleget. Már úgy volt vele, hogy inkább a minisztérium, mint még egy ilyen mellébeszélés Ebonyval.
 - Kornél meg semmi extra. Megtörtént, na és akkor? Talán probléma? - jött félvállról az utolsó kérdés, mert nem érezte, hogy amiatt magyarázkodnia kellene. Amúgy is csupán költőinek szánta. Főleg mert az agya lehetetlen feladatként könyvelte el, hogy kapcsolatot találjon azon eset és Theodore-é között, és ennek hangot is adott. - Dunsztom sincs arról, ez hol kéne zavarjon téged.
 Felpattant a helyéről, hogy véletlenül se halljon választ erre, majd megpróbálta belőni, honnan érkeztek. Nem volt túl sok lélekjelenléte akkor, hogy megjegyezze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szemét nem vette le az előtte elterülő utcáról, de azért megejtett pár értetlen pislogást még. Most meg miért beszél úgy, mintha valami katasztrófa történt volna? Éppen most sikerült közös nevezőre jutniuk. Merlinre, ki érti ezt...
 - Hát ha az elejétől kezdve ugyanarról beszéltünk volna, akkor felfognád, hogy pont ezt próbáltam végig elmagyarázni. - Türelmes lassúságba váltott a magyarázata, mégis megfűszerezte egy hangyányi gúnnyal. - Még régebben történt, de... elég sokmindent kitalált magától abból, amit látott. Majdnem lebuktam a gyengélkedőn, mert közel jártam, hogy kiüssön egy roham. Azt hittem, emiatt vagy bepöccenve, na meg azért, mert bunkó voltam vele. Meg azért, mert hallgattam róla. Ami egyébként csak féligazság, mert tulajdonképpen el is felejtettem, hogy az a lány létezik. Nemhogy valaha lesz még újra relevanciája. Nem izgat, hogy jársz-e vele vagy sem, csak ne legyél dühös azért, amiket anno a fejéhez vágtam.
 Megtorpant egy pillanatra, hiszen kikívánkozott belőle az igazi ok, amiért sütött belőle a zaklatottság.
 - Igazából frusztrál, hogy nem az én döntésem, ki tudja meg vagy sem. Egyszerűen csak összerogyok, utána meg nekem szegezik a kérdéseket. Ha meg nem akarok még nagyobb bajt, vagy érzéketlen bunkónak látszani, akkor beszélnem kell. Sosem én választhatom ki, ki tudhat róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Tudom jól - felelte halkabban, hogy aztán ismételten mozgásra bírta a lábait. - Hát... ami időm marad a költözés mellett. Dolgozom rajta. Csak egyelőre még nincs eredménye - hajtotta le fejét szégyenkezve.
 Ez azért ebben a formában nem volt teljesen igaz. Év eleje óta annyi hangulatingadozáson ment keresztül. Ha nem találkozott volna Theodore-al, eléggé valószínű, hogy reménytelenségbe hajszolta volna saját magát. Talán még a VAV-ig sem jutott volna el.
 - De, ami jó hír - kezdte aztán kissé bizalomgerjesztőbb hanggal. - Hogy nem leszek messze jövőre sem. Felvettek mesterképzésre. Most már Kakasi sem tud belekötni. - Szerényen meglóbálta kissé kezében a papírokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem - motyogta még mindig fókuszt vesztett pillantással. Végül sikerült közelebb férkőznie a Rellonoshoz. - Nem, minden oké.
 Ujjongás hallatszott be a sátorba, úgy érződött, hogy a meccs halad tovább, de Zalán nem bánta, hogy most eljöttek onnan. A többiek kedélyes hangulata lassan őt is megfertőzte, pár percel később már mosolyogva viccelődött Armand oldalán. A magyar csapat pár tagja, akiket újonnan küldtek vissza a cserepadra, már az ő társaságukat gazdagították és hiába mozgott Zalán apja a köreikben, látszott rajta, hogy kellemes meglepetés velük szóbaelegyedni. Még egy közös fotót is felajánlottak nekik, így bátran kijelenthették, hogy nem akkora tragédia, hogy lemaradtak a mérkőzés másik feléről.