Az én Kolosom
kinézet

Míg az arca rezzenéstelen, odabent viaskodik magával, keresi a megfogható gondolatait, próbálja összerakni a képet és mindeközben nem akarja beleélni magát. Mindent egyszerre. Kolosnál sosem lehet tudni, mit és meddig gondol, de Myra vakon hisz neki. Addig azonban belefér egy kis játszadozás.
Jó ideje nem vitte semmiféle Balázs haza, nincs oka a féltékenységre, de ezt azért nem köti az orrára. A múltkori beszélgetés során már elég világosan kifejezte, hogy a hülye pletykák nem is lehetnek igazak.
- Van egy rossz hírem, tudod, vannak olyanok, hogy barátok. Ki szeretnéd tiltani Ármint a lakásomból? - elhúzza a száját, aztán rámosolyog. Érdekes, hogy a bizalommal addig nem volt problémájuk, amíg együtt voltak. Aztán a szakítást követően jöttek elő ezek az apróságok, amik miatt ott tartanak most, ahol.
- Hát persze - neveti el magát miközben mellkasa felszabadul, mintha az összes kő legördülne róla és a bordái nem roppannak össze alatta. - Gyertyafény, rózsák, hintó - sorolja az igényeit hercegnőket megszégyenítő módon. Aztán feláll és miközben átsétál Kolos oldalára, végig fogja a kezét, majd közel húzódva hozzá átöleli a derekát.
- Akartam már mondani, szerintem nőttél. Mondjuk úgy tíz centit. Mit csinált veled anyukád, bezárt az üvegházba? - vigyorog rá miközben felnéz a szemeibe. Valójában teljesen úgy érzi, az a két év semmi sem volt. Talán Kolos szőrösebb és magasabb, mint volt, de ugyanannyira, ha nem jobban vonzódik hozzá.

Tuninghercegem
Kinézet

Mostanság a dolgok jóra fordultak. Kellemes egy hetet töltöttek Horvátországban Kolossal, valójában a nyáron együtt töltött idő alatt a vitáik száma is lecsökkent. Boldog és az sem tudja elrontani az örömét, hogy kezdődnek a szürke hétköznapok, az egyetem.
A hétvégét a családjával töltötte, majd vasárnap este hazatért az első edzésre. Ármin átvette a csapat vezetését és rendesen meg is hajtotta őket. Nem volt lazsálás, aztán már készülnek gőzerővel a meccsekre, ez az idény nem lesz piskóta. Éppen ezért kell mindegyiküknek ellátogatnia az ispotályra a szokásos alkalmassági állapotfelmérésre, amire Myra a hétfő délelőtti időpontot kapta. Nagy mázlija, hogy nincsenek órái, így már reggel fellátogatott a fővárosba, ahol megejtett egy kisebb bevásárlást mielőtt bement az időpontjára.
Egyszerűen megtalálja a helyét, a váróban ücsörög amíg be nem hívják. A doki idősebb, de jó fejnek tűnik és közli, hogy menjen csak be a vizsgálóba, néhány perc múlva érkezik. Ő pedig bólogat párat, aztán odabent felcsücsül a vizsgálóágyra.

Tuninghercegem
Kinézet

Ücsörög az ágyon és közben a falra függesztett képeket figyeli. Az óra másodperc mutatója kattog, de nem zavarja, hogy telik az idő, elvégre semmi dolga nincs már mára. Valahogy messze jár a kötelességektől, szabadabbnak érzi magát és a fáradtság ellenére kipihentnek.
A fal mellé lerakott táskáira siklik tekintete. Kissé elkalandoznak a gondolatai, elképzeli az estét, amikor majd megmutatja Kolosnak is, mivel lepte meg magát. Meg persze őt. Hisz vannak a saját ruhadarabjai között is olyasmik, amik nem csak számára vonzóak. Arról nem is beszélve, hogy bármikor, ha férfi holmik közelébe kerül, gondolkodás nélkül választ párjának is apró meglepetést.
Felkapja a fejét a hangra és elmosolyodik amint meglátja az orvosát. Vagy hát, valami olyasmijét. Egyre csak kiszélesedik a mosolya, lábait lóbálni kezdi és tettetett köhögéssel elterül az ágyon.
- A halálomon vagyok, doktor úr. Mentsen meg - jobbját a homlokához emeli és eljátssza a hattyú halálát. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le Kolosról.

Tuninghercegem
Kinézet

Még jobban alakul a napja, mint ahogy azt elsőre elképzelte. Nem gondolta, hogy be fogják küldeni Kolost, bár nem egy bonyolult feladat,ezért nagy valószínűséggel szeretik lepasszolni a gyakorlókra.
Ahogy ott fekszik tovább mosolyog, a fiú szavaira pedig kuncogni kezd. Szemeivel követi, majd lehunyja a szemét. Halk hümmögésbe kezd. Mintha kezdene élni, kezdene javulni és a betegség távozásra készülne.
- Már most hatásos, de... - szünetet tart, köhög egy párat és megfogja a homlokát - ez már tényleg súlyos, komolyabb terápiát szeretnék.
Vigyorogva ül fel, törökülésbe helyezkedik Kolos felé fordulva. Nyom egy puszit az arcára és megfogja a kezét, majd az ölébe húzza.
- Nem miattad jöttem - ingatja meg a fejét. - Tudod, minden idényre kell alkalmassági vizsgálat. Mára adtak időpontot, vagyis ezt intézte Ármin - úgy beszél róla, mintha Kolos tisztában lenne minden kviddicses dologgal. Nem igazán hozták szóba azóta, hogy együtt vannak újra, Myra pedig természetesnek vette, hogy erről a fiú is tud.
- Tegnap volt az első edzés - cseveg tovább jókedvűen. Az elmúlt két különtöltött évben nem felejtette el, mennyire nem szereti a másik ezt a sportot, de úgy gondolta, már megbékélt vele.

Tuninghercegem
Kinézet

Mosolyog, mert azt reméli, Kolos már megbarátkozott a gondolattal és ezt a vizsgálatot is gyorsan letudják. Aztán még ad neki egy csomó csókot mielőtt hazamenne. Nem valami gyakori, hogy egymás gyakorlati helyén találkoznának, este biztos tenne aranyos megjegyzéseket a gyógyítóskodására.
- Kolos - sóhajt fel amikor kihúzza kezét a kezéből és eltűnik mellőle. Mellkasát hirtelen nyomni kezdi a helyzet súlya. Sosem ígérte meg neki, hogy nem fog többet játszani, azt viszont igen, hogy vigyázni fog magára. Ezt pedig tartja is. Nem szeretné újra átélni azt a pár évvel korábbi esetet...
Csendben, párszor felsóhajtva nézi a fiút és a tevékenységét. Ismeri annyira, hogy tudja, most kezd idegesség válni úgy igazán. Egyelőre azonban hagyja, hadd fortyogjon magában. Estére talán le is nyugszik.
Szemei elkerekednek a hirtelen reakcióra. Lepattan az ágyról, közelebb sétál hozzá. Csak a szemébe akar nézni. Megbeszélni, mint érett felnőttek.
- A csapat tagja vagyok, tudod jól. Tudtad, hogy nem léptem ki. Mit vártál? Hogy majd szurkoló leszek? - normál hangon kérdez a veszekedés elkerülése érdekében. - Ez nem a válogatott, csak országos meccsek vannak. Semmi bajom nem lesz. Ígérem. Oké?

Tuninghercegem
Kinézet

Húzza a száját Kolos reakciójára. Számíthatott volna erre, de Kolos is arra, hogy a világbajnoksággal nem fogja beérni. Hogy is érné? Az életének meghatározó része a kviddics. Egy időben úgy gondolta, soha többet nem fog seprűre ülni, de meggyógyult majdnem teljesen, azóta pedig megállíthatatlan.
Semmi kedve veszekedni ezen, főleg nem vele. Az viszont még mindig jobb, hogy így derült ki a dolog és nem egy meccs előtt.
- Arra - bólint, mert mást nem tud tenni. Fejét ingatja, de visszasétál az ágyhoz, ahol helyet foglal. Majd Kolos megmondja, mit csináljon és ő csendben fogja tűrni, mintha csak egy vadidegen gyógyító végezné a munkát.
- Este azért átjössz? - csendesen teszi fel a kérdést, bár sejti, hogy ezek után negatív választ fog kapni. Valószínűleg kelleni fog egy-két nap a fiúnak, hogy megbékéljen a helyzettel. Ha nem több. Myra nem fogja otthagyni a Mennydörgőket, túl jónak érzi magát hozzá, hogy kiálljon a pálya szélére, vagy cserejátékos legyen.

Tuningherceg

Közelegnek az ünnepek, így a baráti partik is egyre sűrűbbek. Kolos egyik barátja hívta meg őket erre a forraltborozós, mágikus biliárdozós bulira a már jól megszokott helyre. Pécsen mindig van élet az egyetemisták körében, ők ketten pedig élen járnak a szociális élet űzésében.
- Az lehet, hogy a te hajad hosszabb Kolosénál, de fogadok, hogy... - ideje sincs befejezni a mondatot, szemben ülő párjával elkapják egymás tekintetét. Myra ajkai mosolyra húzódnak miközben le sem veszi szemeit Kolosról és szívószálán keresztül beleiszik az italába. Ez már a sokadik ilyen pillantás az este folyamán.
- Mikor mentek szét végre? Krisztinek totál bejössz, én meg vinném a csajod - az imént Kolosra licitáló srác hozzá szól poénkodva, még egy kacsintást is megereszt, hátha azzal jobban bejön a társaságnak és persze az említett párnak a hülye bekérdezés.

Tuningherceg

Még Myra is vigyorog Kolos egyszerű válaszán. A férjhez készülő húga a mai napig próbálja lecsapni a kezéről Ardait, nem beszélve az ispotályban gyakornokoskodó lányokról. Bármikor, amikor Myra meglátogatja, vagy együtt mennek valahova, minimum három pillantást kap el. Nem szokása féltékenykedni, de egy idő után amikor már a jelenlétében is nyíltan próbálják elcsábítani, na azt már nehezen viseli. Olyankor nem Kolosnak szokott hisztizni, hanem pont úgy fejezi ki véleményét, ahogy a párja épp ezekben a pillanatokban teszi.
Belemosolyog a csókba, ujjai egy kicsit a fiú pólója alá csúsznak. Remélhetőleg így már mindenki tudja, hol a helye és hogy állnak a dolgok kettejük között. Mert sok év alatt először végre teljesen kiegyensúlyozott a kapcsolatuk.
- Kapd el, tigris - fordul nevetve a másik srác felé miközben Kolos már húzza táncolni.
Kuncogva hallgatja párja kiakadását és a fejét ingatja. Kolost sokkal jobban foglalkoztatják a szociális csoportok, mint a lányt, neki bőven elég az alap ismertség a kviddics miatt.
- Rangok és hierarchia, igen - bólogat mindent értve. Aztán megállítja, szembefordul vele, átöleli a nyakát. Apró csókot nyom ajkaira, majd a nyakára.
- És mi a te rangod a világban, hm? - teszi fel az élet egyik nagy kérdését. Kíváncsi, hova sorolja magát a szerelme.

Tuningherceg

Általában megszűnik a világ körülöttük amikor közelebb kerülnek egymáshoz tíz centinél. Legalábbis Myra számára biztosan. Hiába vannak ezek a lányok, meg a kötekedő barátok, semmi nem változtat az érzésein. Sosem fog kételkedni Kolosban, inkább büszke a párjára. Meg hát magára is, mert azzal is tisztában van, hogy nem csak neki van szerencséje, hanem fordítva is épp így működik.
Valójában nem is számít más, komolyabb válaszra Ardai Kolos szájából. Nem erre kíváncsi, mást akar hallani és más mélységbe nyúlni. Szemét forgatva néz a fiú szemébe.
- Édes vagy, hogy így látod. Csak hát... Tudod, én vagyok a királynő és te vagy a királyom - széles mosollyal pöccenti meg az orra hegyét mielőtt még összetúrná a haját. Tudja jól, hogy erre harap, pont ezért csinálja. Majd azt is, hogy elengedve őt hátrálni kezd. Még beljebb, elveszve a tömegben tartja vele a szemkontaktust amíg Kolos követi. Mintha nem is együtt lennének, hátat fordít párjának és az ismerősökkel kezd táncolni. Épp csak egy kicsit akarja magára irányítani a fiú figyelmét, épp csak annyira, hogy ne hagyja nyugodni. Ne érezze, hogy minden irányítás az ő kezében van.

Kolos

Az ég is egymásnak teremtette őket, ez már biztos. Egyre rosszabbak és rosszabbak, a sok vita mellett olyan őrültségekre képesek így ketten, amit más művészet megalkotni.
Persze Myra egy szóval sem mondta, hogy ne tegyék. Nagyon is szerette volna megtenni, meglátogatni a nagyapát és látni Kolos arcát, ahogy mosolyog, mert az öreg jó állapotban van. Ez kellene neki, semmi más.
- Szerintem is - mosolyog még a rohangálás közben is, akik mellett pedig elhaladnak, csak lesnek utánuk és fejüket ingatják. Fiatalság, bolondság, de az biztos nem jut eszükbe, hogy tilosban jártak egy jól őrzött épületben, csak mert szeretnek valakit.
Már Myra is szaporábban veszi a levegőt, de Koloshoz képest neki meg sem kottyant ennyi futás - szép is lenne kviddicses létére -. Két kezét a szájára tapasztja abban a pillanatban amikor a két alak elfut mellettük, de szemei csillogása elárulja, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés.
- Mintha minimum kiraboltuk volna a bankot - neveti el magát végül. Nagyon büszke magukra, amiért tényleg megtették. Össze is borzolja Kolos haját ennek örömére.
- Shhh! Visszajönnek! - mielőtt még válaszolna, vagy nyavalyogni kezdene, Myra a mutatóujját ajkára helyezve inti csendre párját.

Emir
szépmosoly

Talán még sosem élvezte ennyire a szingliséget, mint ezen a nyáron. Fesztiválról fesztiválra járnak a barátnőivel és a sportújságokon kívül a divatmagazinokban is felbukkant. Nem csak a buli létezik, keményen dolgozik a szünetben, amíg nincsenek edzések és tud arra koncentrálni, hogy kihasználja adottságait. Mostanra úgy pózol, mintha ebbe született volna.
Azt is kihasználja, hogy nem csak azok ismerik meg, akik ismerik és követik a kviddics történéseit és nem, egy percig sem zavarja, hogy beszélnek arról, amikor egy buliban helyesebbnél helyesebb ismert emberekkel jelenik meg. Talán csúnya dolog ezzel népszerűsíteni magát mugli körökben, az eredmény mégis megvan, ráadásul élvezi, hogy az esték nem feltétlenül úgy végződnek, ahogy pletykálnak róla.
Az aktuális fesztiválra délután érkeztek néhány barátnőjével. Ez nem az a nap, amire őrülten bólogatott, mert rajongana bármelyik előadóért, de ugye, az élet nem kívánságműsor, ha viszik, hát megy.
Valahogy útközben összeszedtek pár spanyol fiút, akik meggyőzték őket, hogy tudják, hol lesz a legjobb buli és velük kell menniük. Ez azonban még pár pohár italt igényelt volna, hogy Myra is igazán élje a bulit. Barátnői pillanatok alatt eltűntek a tömegben, ahonnan ő inkább kifelé araszolt. Levegő után kapva helyezi bordáira a kezét, mintha valaki pontosan oda könyökölt volna bele. Valószínűleg így is történt.
Érzi, hogy ehhez kelleni fog még két rövid, meg egy kis üldögélés ott a bódé falánál. Első útja a pulthoz vezet, ahol a sorral nem törődve, szép pofiját felhasználva kikéri a két rövidet, na meg kísérőnek egy pohár sört. A koncertnek úgysem mostanában lesz vége, ez a tízperces pihenő biztos belefér.
Legalább szemügyre veszi a srácot, aki olyan ismerős, de nem tudja hova rakni. Két korty között homlokát ráncolja, próbálkozik erőteljesen. Nem, nincs meg.

Emir
szépmosoly

Hullámvölgyekkel éli meg a nyarat és a koncerteket. Mivel ez a sokadik, már egy kicsit fáradtabb és kevesebb lelkesedéssel fogadja azokat az előadókat, akiket ő maga nem ismer, vagy ha ismer is, nem rajong értük.
Most jó így, ülni a három pohárka társaságában és nem törődni a külvilággal pár ismerős arcon kívül. Az egyiknek ő is ismerős, megáll előtte és méregeti, míg Myra el nem küldi a büdös francba. Nem, cseppet sincs ráhangolódva az ittas férfiakra, de még az ugyanebben levő barátnői is inkább púpok a hátán.
Oldalra billenti a fejét, felismeri a néhány perce méregetett férfit és mosolyogva köszön vissza. Külföldinek tűnik és ha kínpadra vetnék, akkor sem tudná megmondani, honnan olyan ismerős.
Azt azonban könnyen kiszúrja, hogy alkoholmentes sört kortyolgat, így az, hogy megkínálja az egyik felessel, nem tűnik jó ötletnek, de ha már a kezében van, lehúzza az édes italt. Ízesített vodka. Nem üti ki, a hangulatot viszont remélhetőleg fokozza.
Újra a férfi felé fordul az elhangzott káromkodásra és a fejét a bódé falának dönti. Néhány másodpercig csak figyeli, mintha próbálná kitalálni, mi baja lehet, az igazság viszont, hogy a feje teljesen üres, csak a zene és annak zavaró búgása tölti ki az űrt.
- Nem a te világod? - teszi fel a kérdést megértően. Az ő lába sem jár, ráadásul a rövid ücsörgés alatt fázni is kezdett. Össze is húzza magán a kardigánt és lábait felhúzva veszi magához a sört. - Ránk, a partiarcokra!

Emir
szépmosoly

Javarészt olyan embereket lát és látott egész délután a parton, akik élvezik a bulit. Az ő világába ez a zene nem illik bele, de szeretné élvezni. Aztán ki tudja, a mellette ülő első ránézésre nem tűnik rossz választásnak arra, hogy jól érezze magát.
- Kicsit sem - rázza meg a fejét mosolyogva. Mindig van valami, ami kiengeszteli a hangulatának leapadásáért. Most a másik részéről érkező mosoly az. Azt is értékeli, hogy nem olyasvalakivel kell beszélgetnie, aki rég túl van a sokadik pohárkán és két összefüggő mondatot sem bír kinyögni.
Belekóstol a sörbe, de a hideg hatására csak megborzong. Még egy kicsit jobban összehúzza magát, szemeit viszont nem veszi le a másikról. Honnan, de komolyan? Miért olyan ismerős?
A felvetésre azonnal megrázza a fejét. Jó így, az alkohol fel fogja mindjárt melegíteni... Aztán felvonja szemöldökét és ajkai megállnak a pohár szélén. Elmosolyodik, aztán pillantásával elidőzik a férfi arcán, szemein és a felajánlott testen.
- Na és ha nem szeretnék pingvineset játszani, megfosztasz a társaságodtól? - kérdezi két korty között. Kíváncsian és a szemében az ellenkezés teljes hiánya nélkül várja a választ.
Nem az a lány ő, a híresztelésekkel ellentétben Ardai óta nem, hogy a fél világ, de még két pasi sem ment át rajta. Főleg nem egy fesztiválon.

Emir
szépmosoly

Szép a mosolya. Ismerős. Myrát is mosolygásra készteti és igazából azon ritka alkalmak közé tartozik ez az eset, amikor erősen elgondolkodik, miért is nem él a lehetőséggel. Talán jobb lenne az estéjük, ha nem itt üldögélnének és próbálnák élvezni azt, amiért mások teljesen megőrülnek.
- Szóval - vigyorodik el és közelebb ülve kezét nyújtja az ingért. Figyelemmel kíséri, két korty között másfelé is elkalandozik a tekintete. Formás karjaiból ítélve biztosan sportol valamit. Talán kviddicsező? Nem lepődne meg, ő maga is a muglik közt tölti szabadidejét.
- Egy igazi lovag vagy. Egyébként tényleg, még egy fesztiválon sem ajánlották fel az ingüket - szemöldökét összevonva gondol vissza a nyárra. Valójában elég sértő, annak ellenére, hogy többen is megállították közös szelfiért és volt, aki szintén az AMS-ről érkezett, sosem közeledtek hozzá így.
- Myra. Nagyon örvendek - szépen mosolyog, mint egy törékeny baba, de a kézfogása erős. Megtanították a hímnemű csapattársai, milyen az a normális kézfogás.
Összehúzza vállán a kapott inget és fejét a bódé helyett a férfi vállára dönti. Így tökéletesen rálát arra a fényorgiára, amit a másik figyel. Útban van, ezért Emir karját saját vállára húzza.
- Azt gondoltam, ha ebből kettőt megiszok, majd több kedvem lesz ott bulizni - mondja miközben a magasba emeli a feles poharat, benne a bordó lötyivel, másik kezével pedig a táncoló tömegre mutat. Italán áttetszik az égen cikázó fény, Myra pedig mosolyog. - Te csak alkoholmenteset iszol? - fejét kissé a férfi felé fordítja, bár ebben a helyzetben kissé nehézkes és orra szinte az arcát súrolja.

Emir
szépmosoly

Maga sem tudja sokszor, mit akar. Bonyolult, mégis egyszerű lett minden. Tartani próbálja a saját maga által kreált kis határokat, de minek? Kinek a véleménye számít? Itt hiába nézegeti a pohárkáját, attól még nem fog felpörögni annyira, hogy ezt tovább élvezze. Menjen haza, vagy töltse ezzel a nem éppen minden sarkon felbukkanó férfival az estét? Valószínűleg tudna magára vigyázni, ha bajba kerülne. Valószínűleg ennyi pletyka és újságban megjelent kép után nem érezné magát rossz életűnek.
Ott, ahol megcirógatja a karját egy kissé félrecsúszik az ing, Myra pedig beleborzong. Tagadhatatlanul vonzódik Emirhez és nem csak fizikailag. Az a néhány perc, amiben kiderült, hogy lovagias és nem részeges, megfogta.
Az allergia szó hallatán felvonja szemöldökét. Jó, jó, hallott róla, hogy vannak ilyen furcsa emberek, de hogy ők tényleg léteznek is? Elhúzza a száját. Nem mintha a lány túlzásba vinné, az ő életvitelébe nem fér bele a rendszeres italozás, de mégis, néha olyan jól tud esni.
Mondana rá valamit, kifaggatná, milyen így és nincsenek-e benne gátak, de valami sokkal jobban lefoglalja. Kellemes bizsergés indul a feje búbjából lefelé, ajkán érzi a férfi leheletét. Elmerül a már-már természetellenesen kék szemekben. Kezéből valahol félúton eltűnik a pohár, csak a sört szorongatja, s a végszóra felszabadult kezét a borostás archoz emeli. Alig érintve simít rajta végig mielőtt lehunyná szemét. Előbb orrával böki meg a másikét, majd finoman, de végig határozottan, a folytatás tudatában csókolja meg. Felesleges ellenkezni, senkit nem érdekel, ők mit csinálnak a sötétben és jelen pillanatban Myrát sem az, ami körülöttük zajlik. Csak a férfi és az érintése.

Emir
szépmosoly

Évekig élt úgy egy kapcsolatban, hogy nem élte ki a fiatalságát. A kamaszkort, a szerelmeket, az egy éjszakáig tartó románcokat. Nincs rá igénye, hogy utóbbiból húzogassa a strigulákat és ettől érezze magát boldognak.
Most azonban erre van igénye. Valaki olyannal tölteni az éjszakát, akivel talán nem bánja meg. Aki könnyen leveszi a lábáról ajkai szép vonalaival és tekintetével.
Ahogy hozzáér arcához és megcsókolja, valami különös érzés fut végig egész testén. Úgy csókolja, mintha nem csak az estének és a koncerteknek lenne vége, de a világnak is. Rég érezte ezt, rég vágyott bármire ilyen nagyon.
Félmosollyal az arcán pillant a mellette ülőre. Megvonja a vállát, aztán beleiszik a sörbe. A két ital közül valamit azért csak sikerült megmenteni, a másik már rég a talajé. Kis részeges növények.
- Gondoltam megnézem, kik játszanak a többi színpadon, aztán hazaszivárgok - von vállat, mintha az előbb nem történt volna semmi kettejük között. Csak egy kicsit kéreti magát, csak picit játszik.
- Hacsak nem tudsz jobb programot ajánlani - teszi hozzá elvigyorodva a pohara felett.

Emir
szépmosoly

Kedveli a nevetését. Tekintetét vonzza a felvillanó hófehér fogsor, ő maga is mosolyog. Legszívesebben tényleg hazament volna, még azelőtt, hogy a véletlennek köszönhetően összetalálkoztak. Most már egészen más irányba indulna, nem a koncertek és az otthona felé.
- Nyugisabbat, mint egy koncert? - vigyorog, de nem áll ellen. Megfogja a férfi kezét, majd egy pillanatra megkapaszkodik karjában. Nem részeg, de a hirtelen felállásoktól akár egy pohárka után is képes megszédülni.
Leporolja fenekét, aztán összehúzza magán a kölcsönbe kapott inget. Kicsit melegebb lett, mikor egymás karjában ücsörögtek, de most a szellő átfúj a vékony anyagokon.
Jobbját Emir mellkasára helyezi, ujjaival finoman cirógatja miközben hallgatja. Sátor. Olyasmi, ami kicsit sem Myra stílusa, csak kirándulások alkalmával alszik el benne, vagy ha kellően elfáradt és kiütötte magát az adott fesztiválon.
A feltett kérdésre azonban felszökik a szemöldöke, ajkai pedig lassacskán mosolyra húzódnak. Lassan szabadul a másik karjából, hátralép egyet. Válasz helyett elhúzza az oldalát fedő kardigánt, ott pedig megmutatja magát a kis cikesz. Szárnyait finoman rebegteti.
- Talán elég jól ismerem - teszi hozzá, majd visszahúzza a védelmet nyújtó ruhákat. Bogolyfalva és az ottani élet...most a munka, a gyerekek jutnak eszébe, de gyorsan elhessegeti a gondolatokat. Kezét a férfiéba csúsztatja és várja, hogy vezesse.

Emir
szépmosoly

Sosem lehet igazán megszokni, hogy bárhol, bármikor felbukkanhat valaki, aki ugyanabból a környezetből jött, ahonnan ő, mégis jó érzés, hisz egy kicsit olyan, mintha egy közös kis titkuk lenne a többi ember között.
Már elengedte a dolgot, hogy valahonnan ismeri a férfit, úgy gondolja, hogy biztos csak véletlen és keveri valakivel. Ezek a külföldiek egyébként is annyira egyformák tudnak lenni... Bár Magyarországon Myra is külföldi még ennyi év után is.
- Mutasd az utat - mosolyogva bök fejével az útra a bódé mögött és úgy fogja a másik kezét, hogy a tömegen átvágva se veszítsék el egymást. Nem esne pánikba, hogy nem jött össze az este, de azért na, ha már eddig eljutottak, ne a odavezető út legyen az akadály.
Ahogy lépnek kettőt, valami szokatlanba ütköznek. Az életében csak rövid ideje jelentek meg a fotósok, akik az életével foglalkoznak, nem a sportkarrierjével és a fotósok, akik a szép pofijára és pózaira kíváncsiak. Nincs hozzászokva, hogy bulizás közben egy számára idegen emberrel állítsák meg. Kell néhány másodperc, hogy felfogja, mi is történik, és hogy továbbra is kézen fogva ácsorognak azok előtt, akik a nevükön szólítják Emirt. Ja, hogy ő ismert?
Kérdésekkel bombázzák, Myra pedig, hogy őszinték legyünk, élvezi a felhajtást. Aki ebben nőtt fel és most érzi magát a pályáján, az szívesen dobálja a haját az erre éhező idiótáknak.
Neki ez csak jó, holnap megint a nevét olvashatja itt-ott megjelenő cikkekben és instagram posztokban, aztán ha még arra is rájön, éppen kivel lesz hírbe hozva, boldognak lesz mondható az élménye.
Végül felveszi a férfi ritmusát, nem esik nehezére követni a nagy lépéseket, de most már igazán megérkezhetnének.
- Tudom már, ki vagy! Pár hete ugyanott voltunk fotózáson, a többi lány totál megőrült érted - sörért emeli homlokához, mintha rácsapna meglepetésében. - Nem tudtalak hova rakni. Azért köszi, ezzel a kis közjátékkal dobtál a karrieremen - neveti el magát. Komolyan is gondolja, meg nem is, hisz nem ez volt a cél.

Emir
szépmosoly

Nem hinné, hogy ezzel így betalál, de azonnal érezhető a felhúzott fal kettejük között. Ennek ellenére követi a sátorokhoz, ahol Myra nagy valószínűséggel pillanatok alatt elveszne és egész éjjel keresné, melyik az ő sátra. Ezek a muglik...
Amikor felszabadul a keze, belekortyol italába és még útközben beledobja a maradékot egy szemetesbe. Semmit sem érez abból a kevéske alkoholból, amit fogyasztott, de még részegen is látná, hogy valami nagyon nincs rendben.
Visszamosolyog, majd belép a tértágított "lakásba". Egész otthonosnak tűnik egy fesztiválra, ha pedig már eljöttek eddig, az nyilvánvaló, hogy megnézi a belsejét is.
Leveszi tornacipőjét, katonás sorba állítja a többi mellé, majd végig tapintja az őt körülvevő anyagokat. Női szokás, semmi különös. Ahogy beengedi a háló részbe, lassan mindent megnéz, próbálja leszűrni, milyen a férfi valójában.
- Imádom a varázslatot - sóhajt fel és közelebb sétál Emirhez. - Nézd, én nem azért jöttem el veled, mert híres vagy - a kérdésre nem reagál, nem kér semmit, rajta kívül. Hasznos volt és tagadhatatlanul szereti, ha egóját simogatják, vagy épp alázni próbálják, ebben az esetben viszont egészen másról van szó. Hosszú ideje az első férfi, aki tényleg vonzza és nem csak tetszelegni jó vele.
- De, ha neked úgy jobb, tök kényelmesnek tűnik az ágyad, ledőlhetünk csak beszélgetni is. Vagy akár haza is hoppanálhatok - vállat von, azért tartása még van.

Emir
szépmosoly

Hirtelen furcsa érzések kezdenek kavarogni benne, most már jobbnak látja az indulást. Már rég el kellett volna mennie, még az elején ahelyett, hogy megállt a pultnál italokért.
Ajkát beharapva ácsorog még egy ideig, amíg a férfi határozottan ki nem jelenti, hogy verje ki a fejéből a távozást. Szemöldöke felemelkedik, az egója dolgozni kezd. Átfut fején a gondolat, hogy odalép és felpofozza, mert semmi joga hozzá, hogy tárgyként kezelje. Össze kell szorítania fogsorát, a mosoly most nem hatja meg.
Kell ez? Egy ismeretlen ágyában akar aludni, akiről azt sem tudja, mit gondol komolyan? Csak egy sokadik csitrinek gondolja, aki oda meg vissza van tőle. Eljátszani bárki el tudja, hogy lövése sincs, ki ő.
Nem, neki is jár egy jó este. Félreteszi egóját és a saját érdekében lép lassan közelebb. A néhány lépés alatt ledobja a földre Emir ingét és vele együtt a vékony kardigánját is.
Kezeit a hasának ütköző kobakra helyezi, finoman túr a sötét tincsekbe. Arcára mosoly ül és mintha az előző érzések egy pillanat alatt felszívódtak volna. Élvezi érintéseit, majd a vesébe látó pillantása pont olyan, amire azt mondják, "bumm, terhes".
- Senkinek nem fogom elmondani, ha te sem - huncut mosoly bújik meg ajka szélében. Jobbjával tovább simogatja tarkóját és haját, szabad kezét pedig arcához emeli. Megsimogatja, körberajzolja hüvelykujjával vonásait, s végül ajkán is végighúzza ujját, mielőtt még lehajolna hozzá. Gyengéden csókolja meg, az éjszakát ki szeretné élvezni és nem csak lerendezni.

Emir
szépmosoly

Ha az a tetoválás, melynél Emir elidőzik, mesélni tudna... A kis cikesz azóta van a lány oldalán, hogy a balesetéből felépült és a hitetlenek nagy döbbenetére újra pályára lépett. Nem veheti el egy gurkó azt, amiért gyerekkora óta dolgozott.
Az ajtó zárva, a koncertek messze. Az idő megáll, ők pedig kihasználják azt. Myra ajkait elhagyja egy apró sóhaj, amint a férfi ölébe kerül. Már nem tudja meggondolni magát, agya kikapcsol és csak rá koncentrál. Érintései alatt forrósodik a bőre és csak annyira húzódik el, hogy a férfit is eggyel kevesebb réteg fedje. Határozottan löki hátra az ágyra, ő pedig fölé helyezkedve, ajkaival indul felfedezőútra a fedetlen részeken egyre lejjebb.

~  ~  ~

Mély levegőt vesz, ébredezik. A feje egy kissé fáj, de ez nem a másnap fájdalma. Hátára fordulva érzi csupasz bőrén az ágynemű anyagát, egy pillanatra azt hiszi, saját ágyában fekszik. Résnyire nyitott szemmel azonban konstatálja, hogy ez nem a megszokott környezet.
Egyszerre érzi magát a világ legnagyobb ku*vájának és szerencsésnek, mert egy igazán jó éjszakát tudhat maga mögött. Mit is tett? Csak kihasznált egy lehetőséget amit nem szabadna bánnia.
Fejét a mellette fekvő férfi felé fordítja. Igen, semmi oka megbánásra. Emir tényleg olyan helyes, mint amilyen jó az ágyban.

Emir

Visszamosolyog Emirre és ugyanígy fogadja a jó reggelt puszit. Különös, de jól eső érzéssel jár, egészen természetes, mintha pontosan így kellene zajlania egy idegennel való éjszakázás reggelének.
- Amennyit hagytál aludni, az jó volt - mosolya vigyorrá szélesedik. Még egy kicsit nyújtózik és ásítozik, aztán felül az ágyban. Hátradől, a takarót magára húzza, hogy azért mégse villogjon ott csak úgy.
- Köszi. Ágyba reggeli is lesz, vagy ennyire ne legyek nagyigényű? - mosolyog tovább miközben elveszi a vizet és apró kortyokkal frissíti fel magát. Most gondol csak bele, hogy a barátnői talán azt sem tudják, él-e még. Miközben a férfi kérdésére felemeli fejét, kezébe veszi a földön hagyott telefonját.
Egy kicsit hümmög, közben feloldja a telefont és az eszeveszett csipogásba kezd. Fejét ingatja és beleiszik a vízbe.
- Nem bántam meg. Na és te? Baj, hogy nem kértem autogramot? - kérdezi a szemöldökét felvonva, mintha komolyan gondolná.
Csak futtában nézi meg, kik üzentek, de csak az egyik barátnőjének ír, hogy minden rendben vele és majd elmeséli. Az utóbbi három üzenet viszont már aggasztóbb, a fejéhez is kap miatta.
- Basszus! Ennyi az idő? Rég edzésen kellene lennem - fogóhoz illő sebességgel ugrik ki az ágyból. A vizet az éjjeli szekrényre rakja, majd a ruháit kezdi el felszedegetni.

Emir

Elégedett, széles vigyorral emeli magasba a szárnyait még rebegtető cikeszt. Az övé, elkapta. Egy hat órás meccsen vannak túl, nem volt könnyű menet, de minden percét imádta. Arcán az örömtől nem látni a fáradtságot, maximum a szeme karikás egy kicsit.
Annak ellenére, hogy az élete nagyobb káosz, mint valaha volt, még talán sosem érezte magát ennyire jól. Újabb siker, melyet a közönség hangos ovációval fogad. Belemosolyog a kamerába és még megpuszilja a cikeszt, mielőtt leszállna seprűjével a pálya szélén. Csapatársai megölelgetik és egy gyógyító megpróbálja a sátorba cibálni. Myra először nem érti, miért, majd felhívják rá a figyelmét, hogy az utolsó negyed órában a stadion falával való puszilkodásnak a karján nyoma van. Kiszakadt a talárja és átáztatta a horzsolásból eredő vér. Semmiség ez ahhoz képest, amiket eddig kapott, így alig néhány percre hajlandó leülni, míg megfoltozzák és a kötelező ellenőrzéseket le nem rendezik. Mindent rendben találtak, fontosabb dolguk pedig akad a kiütött játékosokkal.
- Szép védések voltak, Marci - veregeti meg a Mennydörgők őrzőjének vállát miközben csatlakozik hozzájuk. Néhányan még maradnak a gyógyítói sátorban, ők viszont, akik jobban jártak, az öltözők felé veszik az irányt. Most kezdi érezni magában a fáradtságot, végtagjai bizseregnek és a karján levő sérülés helye is mintha fájdogálna, de ezt már lehet, hogy csak hozzáképzeli.

Berci
megjelenés

Szó sem volt róla, hogy ma este bulizni fognak, de mikor hazaért egy elég hosszú nap után, a menedzsere addig hívogatta, míg rá nem bólintott. Állítása szerint nyílt nemrégiben egy hely, ami pont nekik való. Szép és tele van fiatalokkal, olyanokkal is, akikkel el lehet képzelni a közös jövőt. Na nem olyan téren, Myra most élvezi a szabadságot, ezt abban az értelemben hozta fel Az Ember, hogy lesz kikkel előre lökdösni a modell karriert.
Úgy vonul be, mint egy igazi díva a férfi oldalán. Jelentek meg olyan cikkek, melyekben azt hirdetik, hogy ők annak ellenére egy pár, hogy Dominik családapa. Nincs megerősítve, de cáfolva sem, aki azonban látja őket és nem csak bámulja, észreveheti, hogy semmi kémia köztük, csakis a munka és baráti kapcsolat.
Elengedi a férfi karját, majd a pulthoz sétál. Néhány hónapja ismeri a szőke lányt, akivel puszival köszönnek és felszínes beszélgetésbe kezdenek. Nem vágyik ő ilyen barátokra, ebből a szempontból hiányolja a Kolossal való életét, de a karrieréért mindent. Hülyére dicsérik egymás méregdrága koktélruháját miközben fotózzák őket és a lányok csábosan mosolyognak a kamerába.
Az idő repül és Myra láthatóan élvezi a felhajtást, ami körülveszi. Hiába muglik, imádja már ezt is, ennek ellenére szívesen hazamenne, hogy letusoljon és ágyba bújjon. Néha azt veszi észre magán, hogy csak ül az asztalnál és miközben egy beszélgetést folytatnak, a koktélját szürcsöli és bólogat, közben viszont egy másik világban jár. Ott, ahol a fények mellett a hangok eltompulnak.

Berci
megjelenés

Néha azért, hogy friss levegőhöz jusson, amitől talán kevésbé lesz álmos, kijárkál a mosdóba. Hideg vízzel locsolja csuklóját, a tükörképével némán szemez. Elégedett magával és ez lerí róla, de nem mondogatja, egyszerűen érezteti megjelenésével.
Egy ilyen mosdóba való kiszökés után húzzák be a lányok - az a szőke - a táncparkettre. Valaki a kezébe nyom egy pohár színes, koktélnak kinéző dolgot. A pohár szélére citrom van tűzve, benne mintha neonfénybe borított szálak úszkálnának. Többen is ezt kortyolják körülötte, így nem mond nemet. Miközben a zene ütemére lassan táncolni kezd, a szívószálat fogva kóstol bele. Kezdi élvezni a bulit, a zenét és azt, hogy végre nem kell felesleges és teljesen unalmas beszélgetésekbe elegyednie.
Jobbjában tartja a poharat, szabad kezét a magasba emeli. Vörösre festett ajkai mosolyra húzódnak mikor tekintete összeakad egy idegenével. Magas, furcsán babaarcú és szőke, kicsit sem az esete, ráadásul a következő pillanatban rácsimpaszkodik a (talán) barátnője.
Myra hátat fordít, kutat a tömegben és valaki más, valaki teljesen fura csal mosolyt az arcára újból. Először furcsán méregeti, aztán a mosolya először csak vigyorrá, majd nevetéssé változik. Kezét a szája előtt tartva nevet, s a pohárban maradt kortyot felhajtva beszáll, elkezdi leutánozni a viccesen sikeredő mozdulatokat.

Adrian
pulcsink is van

A legjobbakkal is előfordul, hogy egy sima gyakorló edzésen elesnek a saját lábukban és három bukfencet követően a teljes szégyenben elmerülve fetrengenek a földön, karjukat és egyéb végtagjaikat fájlalva.
Tegnap az a tequilázás nem kellett volna. Pont erre gondolt a fűben fekve, a felhőket nézve. Vajon vihar lesz? Jól esne az eső. Jéghideg, átláthatatlan, amiben a világ egy kis időre megáll, amiben kijózanodhat
Új feladatot kapott a szüleitől; saját maga szerezhet partnert a közeledő bálra. Az elején még legyintett rá, aztán ahogy kettőt pislogott és eltelt egy hét, majd kettő, rá kellett jönnie; ez nem annyira egyszerű.
Most, hogy a fűben fekszik és a karját öleli hasához, mint a mesékben a villanykörte, úgy villan fel Myrában az ötlet.
A kéznél levő gyógyító elől eltűnve megcélozta az ispotályt, ahol most már néhány perce ücsörög a vizsgálóágyon Mr., jobban mondva Dr. Blackre várva. Ki is lehetne jobb partner annál, mint aki az első báljába is elvitte?
Lábát lengeti az ágyon, ajkait sóhaj hagyja el. Mindkettejük élete besűrűsödött annyira, hogy már idejét sem tudja, mikor találkoztak utoljára. Tessék, egy aprócska sérülés kellett hozzá, hogy ismét találkozzanak.
Ennek örömére fejét a belépő férfi felé fordítja és kislányos mosollyal, máris kérlelő kiskutya szemekkel néz rá. Ennek csak nem tud ellenállni, ugye?
- Dr. Black, booorzasztóan fáj!

Emir

Kicsit izgatottan várta ezt a napot, hisz eltelt pár hónap, mióta utoljára találkoztak a férfival, mégis tartották a kapcsolatot. Csodás dolgokra képes ez a mugli világ, belátja Myra is, főleg, ha videochatről és szelfikről van szó, meg csókos emojikról. Mindketten elfoglaltak, ez a valamiféle kapcsolattartás felüdülés volt mindkettejük számára. Vagy hát...Myra így élte meg, de talán a másik fél is, máskülönben nem randiznának most egy kicsit sem bulizós, inkább érdekes és aranyos helyen.
Szürke kabátjában, a fülére jól ráhúzott pomponos sapkában lépked egyenesen a cél felé, a világító hóemberhez, ahová megbeszélték a találkát. Nem nehéz kiszúrni őt, tekintve, hogy kicsit sem illik bele a képe. Olyan, mintha oda festették volna.
Elmosolyodik és integet, majd átverekszi magát az ovis csoporton, akik megpróbálják elállni az útját. Forró csoki és korcsolyázás, ez a nagy terv. Utóbbival szemben mondjuk vannak kétségei, nem ez az a terep, ahol jól érzi magát. Sőt, nehezen adta be a derekát, de most itt van. Itt, éppen átölelve Emirt. Puszit nyom az arcára és hátrébb lép egy lépést.
- Na, hiányoztam? - huncut mosollyal kérdezi és ha erre nemet kapna válaszul, biztosan hátat fordítana, aztán korizzon azzal, akivel akar.

Emir

Tökéletesen tisztában van vele, hogy a nem egy határozott igent jelent, ezért vigyorog tovább. Igaz, nincs köztük több, mint barátság extrákkal, de azért vannak dolgok, amiket Myra is hiányol a mindennapokból, főleg, ha Emir hónapokra eltűnik és csak a kütyük maradnak a kapcsolattartásra.
- Menjünk, hadd nevettessem ki magam mindenkivel. Senki nem bírt még rávenni a korizásra, szóval remélem, te is épp annyira béna vagy, mint én - neveti el magát miközben lazán átöleli a férfi derekát. Furcsa egy szórakozás ez, valamiért túl sokan szeretik, de még mindig ott a lehetőség arra, hogy inkább a pálya mellett iszogassanak, vagy mondjuk a lakásán folytassák a melegben.
- Na de szívi, hát lehetek én rossz is? - ártatlan pillantással néz fel azokba a kék szemekbe, amiktől legszívesebben már most máshol lenne. - Egyébként tűrhető volt, de azért legközelebb beugorhatnál korábban is. Ha érted... - széles mosollyal bújik ki öleléséből és áll be a bódéhoz, ahol a korcsolyákat lehet kölcsönözni. Elég hamar sorra kerülnek, a szomszédos padon pedig helyet is foglal, hogy felhúzza a lábára ezt a csodát.
- Milyen volt kint lenni? Mehetek én is? - kérdése nem komoly, a kviddicset nem hagyná itt, bár az tény, hogy a modellkedés odakint sokkal jobban fizet és egészen más életet nyújt. Eljátszva a gondolattal rájön, hogy valójában élvezné is.

Adrian
pulcsink is van

Nem tudja, mikor lett Adrian ennyire rideg és szemét, de most már egészen máshogy látja az ötletet. Rá kell jönnie, nem véletlenül nem találkoztak hosszú időn keresztül, talán nem is kell a jövőben sem.
- Merlinre, Black, tökön rúgtak, hogy ekkora seggfej vagy? - fintorogva néz a másikra, majd az ölében pihenő kezére mutat. Ha tudta volna, hogy ilyen fogadtatásban lesz része, biztosan mással nézette volna meg a sérült végtagját. - Ficam, vagy ilyesmi, nem viccből ücsörgök itt. Meg beszélni is akartam veled, amíg rendbe hozod.
Nem kertel, de a továbbiakban sem fog. Ellátás nélkül viszont nem távozik, a kérdés feltevése nélkül inkább. Valószínűleg egyedül is jobb lenne, mint egy citrommal az oldalán végigmosolyogni egy estét.
- Most komolyan, mi bajod? - sóhajt fel azt az embert nézve, aki az első szerelme volt, most meg mintha Myra megölte volna a kiskutyáját, vagy ilyesmi.

Koriherceg

Furcsa, de a találkáik és az ismeretségük eddig nem fulladt kínos csendekbe, vagy kellemetlen szitukba. Mintha már régóta barátok lennének, valamilyen szinten meg is bízik benne, máskülönben biztos, hogy most nem állna talpra ezekben a gyilkos pengékkel felvértezett lábbeliben.
Megemeli a szemöldökét és egy pillanatra mintha mellkasba vágnák, olyan érzés uralkodik el rajta, mintha nem tudta volna, hogy úgyis odakint fog kikötni. Meg egyébként is, a hetyegésbe nem törvényszerű, hogy a két fél állandó jelleggel egy országban, vagy mondjuk egy kontinensen tartózkodjon.
- Szavadon foglak, Mahfud - vigyorodik el az apró csalódottságot leplezve. Egyelőre maximum látogatóba nézne ki, de az idejébe sokszor még egy egyszerű baráti vacsora sem fér bele, nem egy külföldi út.
- Dehogy. Meggondoltam magam, inkább haza akarok menni - a jégen csúszkáló emberek felé pillant miközben belekapaszkodik Emirbe és az első nehézségen, a felálláson túlesik. Nem sok esélye van odafigyelni, szépen eltereli a figyelmét azzal a lopott csókkal, ami után beharapja ajkát és könyökével oldalba böki a férfit. A tiltott dolgok esnek a legjobban, vagy hogy szokták mondani.
Erőt véve magán, de a másik kezét szorosan fogva lép a jégre. Megremeg alatta a térde, újból és újból átgondolja életét, meg az utolsó kívánságát mielőtt meghalna. Aztán próbálja ellesni a trükköt, hogy hogy ne essen össze.
- Hú! Ez tök rossz! - nevet fel kicsit már oldottabban.