A labor bejárata közelében, a vizsga előtt
Inezt borzasztóan megviselte az utóbbi bő egy év, amikor igazán intenzívre kellett kapcsolnia az addig sem egyszerű felkészüléssel. Túl is hajtotta magát, aminek meglett a böjtje, volt egy szűk hét, amikor nem, vagy alig tudott edzeni. Ez végzetes kihagyás lehetett volna, legalábbis a fejében már élt egy rémkép arról, hogy csúfosan felsül. Legszívesebben el sem ment volna az egész eseményre, annyira rettegett a verségtől, amit már valahol el is könyvelt magában. Emiatt talán sikerült annyira békébe kerülnie önmagával, hogy viszonylagos nyugalommal állt ki a ringbe az ellenfelei ellen, az önbizalma pedig fokozatosan jött meg, a végén a sérülései ellenére mégis sikerült felülkerekednie az ellenfelén, aki nem tudta kivédeni a sokkoló átkot, amitől abban a feszült helyzetben elájult a ringben. Sok volt a szívének, ezt mondták utólag. Ineznek sem sok kellett, több zúzódást, rándulást és vérző sebet összeszedett már a selejtező alatt, a legjobb 6-nál pedig különösen sok, addig nem látott rontás jött elő, amik megviselik a szervezetet.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem tudott örülni a győzelmének. Amikor ott feküdt a finn ellenfele semmit nem érzett, csak annyit, hogy vége. Azt hitte, hogy ő lesz a világ legboldogabb és legbüszkébb embere, amikor a saját korosztályában megnyeri a világbajnokságot, de ehelyett üresség töltötte el az addigi feszültség helyett.
Főleg, hogy a VB ellenére vizsgaidőszak megy, győzelem ide vagy oda, még mindig negyedikes diák, akinek kötelességei vannak. Annak ellenére, hogy az edzések átmeneti szüneteltetésével sok szabadideje lett, egyáltalán nem volt egyszerű, hogy rávegye magát a tanulásra, nem találja a helyét a világban a folyamatos nyomás hiányában. Minden olyan természetellenes és szürreális.
A bájitaltan volt az összes közül a leginkább rettegett vizsgája, de sajnos ennek az időpontja is eljött két héttel a VB után, a többit pedig valamikor utána pótolja be, mert még sajnos egy vizsgával sincs meg. A szokásosnál kipihentebben, de nem kevésbé stresszesen tipeg oda a tanteremhez, ahol néhányan már várakoznak, hogy perceken belül kezdetét vegye az idei BIT vizsga.
- Nem értem minek tanuljuk a béke elixírjét, a létezésétől is felcsesz az ideg. - Morgolódik lehuppanva Kornél mellé az egyik padra. A legutolsó meccsen kapott egy olyan rontást, amitől még néha a mai napig is szédül, ha pár percnél többet kell állnia.
- Te tudod? Felkészültél? - Szegezi a srácnak a kérdést, ahogy kezeivel idegesen matat a saját kezével írt jegyzeten. A könyv olvashatóbb, de mindent kijegyzett egyszer, belefért az idejébe. A dekorálás is a része volt a folyamatnak, élvezte, hogy cél nélkül firkálhat tanulás címszó alatt.
Ami nagyon furcsa volt, hogy nem tudott örülni a győzelmének. Amikor ott feküdt a finn ellenfele semmit nem érzett, csak annyit, hogy vége. Azt hitte, hogy ő lesz a világ legboldogabb és legbüszkébb embere, amikor a saját korosztályában megnyeri a világbajnokságot, de ehelyett üresség töltötte el az addigi feszültség helyett.
Főleg, hogy a VB ellenére vizsgaidőszak megy, győzelem ide vagy oda, még mindig negyedikes diák, akinek kötelességei vannak. Annak ellenére, hogy az edzések átmeneti szüneteltetésével sok szabadideje lett, egyáltalán nem volt egyszerű, hogy rávegye magát a tanulásra, nem találja a helyét a világban a folyamatos nyomás hiányában. Minden olyan természetellenes és szürreális.
A bájitaltan volt az összes közül a leginkább rettegett vizsgája, de sajnos ennek az időpontja is eljött két héttel a VB után, a többit pedig valamikor utána pótolja be, mert még sajnos egy vizsgával sincs meg. A szokásosnál kipihentebben, de nem kevésbé stresszesen tipeg oda a tanteremhez, ahol néhányan már várakoznak, hogy perceken belül kezdetét vegye az idei BIT vizsga.
- Nem értem minek tanuljuk a béke elixírjét, a létezésétől is felcsesz az ideg. - Morgolódik lehuppanva Kornél mellé az egyik padra. A legutolsó meccsen kapott egy olyan rontást, amitől még néha a mai napig is szédül, ha pár percnél többet kell állnia.
- Te tudod? Felkészültél? - Szegezi a srácnak a kérdést, ahogy kezeivel idegesen matat a saját kezével írt jegyzeten. A könyv olvashatóbb, de mindent kijegyzett egyszer, belefért az idejébe. A dekorálás is a része volt a folyamatnak, élvezte, hogy cél nélkül firkálhat tanulás címszó alatt.