Matyi
Tök fura más órákra járni, mint Matyi. Eddig mindent együtt csináltunk, nem szoktam meg ezt a változást még. Oldalba is könyököltem ma az új padtársamat, ő meg nem értékelte túlságosan a dolgot. Magyarázkodhattam, hogy csak nyújtózkodni akartam, de nem figyeltem, milyen közel is ül. Elég csúnyán nézett rám azért még óra végén is. Szerintem nem leszünk barátok. Még jó, hogy nem is kell. Úgysem cserélném le Matyit senki másra. Összecsapom a könyvemet, amint vége az órának. El se rakom, már szaladok is ki a teremből. Ott lóbálom a kezemben végig. A Banya üresen álló képkerete alatt állok meg. Matyi pedig már ott is van, és egy cetlit tart felém. - Szia - köszönök vissza. Közelebbről is megnézem a cetlit, majd ránézek és a vállamat rántom meg. - Neked nincs? Csúnya vagy pletykás?