|
Ardai Tánya INAKTÍV
Örök főnix RPG hsz: 321 Összes hsz: 1300
|
Húha emberek, megkora kihaltság van itt :O Mi van veletek? Jött egy járvány és kiírtotta a diákságot?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya INAKTÍV
Örök főnix RPG hsz: 321 Összes hsz: 1300
|
így van, a tiéd ameddig el nem kóborol mellőled, mivel nincsen füle, nem igazán hallja meg, ha éppen magadhoz hívod XD
|
|
|
|
Ardai Tánya INAKTÍV
Örök főnix RPG hsz: 321 Összes hsz: 1300
|
Sweet home BudanekeresdMeredten bámultam a papírokra a kezemben. Délután kettő óra körül járhatott az idő, a család többi tagja pihenőre tért az ebéd után. A nap kint sütött, de a lelkemben valami egész sötét volt. Újra végigfutottam szememmel a sorokat, melyeket immáron negyedszer olvastam végig, s mintha anyám kézírásával írt szavak ráégtek volna már az elmémre, szinte kívülről tudtam. Vékony ujjaimban megremegett a lap, ahogy hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a szorongás, a szomorúság, depresszió, vagy éppen a düh az, amit leginkább érzek. Édesanyám könnyed léptei voltak hallhatóak, dudorászása egyre közelebbről jött, míg nem... elhallgatott. Felnéztem rá, kezében egy cserép volt, benne kankalingyökérrel. - Mikor akartatok róla szólni? - kérdeztem, hangom ridegsége még engem is meglepett. Hirtelen döbbenete elmúltával testtartása is megváltozott. Olyan pozíciót vett fel, amit már jól ismertem. Azt a tipikus, lenéző, én mindent jobban tudok pózt. Mintha nekem nem is lenne közöm hozzá. - Úgy beszéltük meg, hogy majd amikor biztos lesz, hogy átveszik. Nem akartunk addig felzaklatni titeket - ment oda az ablakhoz, és a párkányra helyezte a növényt. - Nem küldhetitek el!- szögeztem le, hangon erősen csengett, talán még soha ilyen határozott nem volt. - Szüksége van ránk. A családja vagyunk.- Ó, Istenem. Azt sem tudod, hogy miről beszélsz! - Szavai mint pofonütés, olyan érzést keltettek. - Hisz itt sem vagy. Boldogan éled az életed anélkül, hogy egy hónapig felénk néznél. Aztán itt töltesz két napot, és máris meg akarod mondani mit tegyek? - Talán több időt töltenék itt, ha nem küldtetek volna el. Vagy ha beavatnátok abba, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen - hangon egyre hangosabbá vált, ahogy mindinkább idegesebb lettem. De persze ő sem volt rest. - Ugyan, ne áltasd magad. Boldogan mentél el innen, már évek óta csak kértél minket. Ráadásul fogadni mernék, hogy nem is szívesen látogatsz meg minket. Nem bírod a felelősséget, és még kevésbé azt, ha valaki szenved körülötted. De ne felejtsd drága lányom, hogy én ugyanúgy szenvedek, mint a nagyapád. - Nem tetszett a lekezelő hangsúlya, ahogy sohasem. De most igaza volt. Nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, hogy iskolában tanuljak. - Most már itt vagyok. Megcsinálom az egyetemet levelezőin. Besegítek, és akkor ne....- Az ég áldjon meg, értsd már meg. Nagyapa egyre rosszabbul van. Nincs mit rajta segíteni! - kiáltotta el magát anya a szavamba vágva, majd kezét a szájához kapta, mintha megbánta volna kitörését.
|
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2018. március 10. 22:00
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya INAKTÍV
Örök főnix RPG hsz: 321 Összes hsz: 1300
|
Sweet home BudanekeresdAz újabb kang forrására mind a ketten odakapták a fejüket. Én inkább voltam rémült, mint szomorú, míg anyán a düh jelei tajtékzottak továbbra is. - Kolos, kérlek ne most! - kérte az anyánk, továbbra sem takargatva feldúltságát. De öcsi csak folytatta, és míg én ennek örültem, addig szülőnk gondterhelten nézett. Majd felém fordult, s szavait csak nekem intézte. - Látod? Kellett ez neked? Megint nem gondolkodtál. Ha az életben egyszer is bíznál a döntéseimben, akkor most nem alakult volna ki ez - mutatott a kis hármasunkra. Nem hittem a fülemnek. Azt mindig is tudtam, hogy mindig, mindenért én vagyok a hibás. De hogy ennyire? Mert általában Kolos és anya egy oldalon álltak, de most nem. Épp ezért kellett volna belátnia, hogy akkor valószínűleg nekünk van igazunk. - Hogyan bíznék meg, ha egyszer ilyen dolgokat teszel? - kérdeztem rá, majd a felém tornyosuló Kolos felé fordultam. Megmakacsoltam magam, már nem tudtak megállítani. Odanyújtottam felé a megtalált papírokat. - Tessék öcsi, itt van minden! - tettem hozzá, hogy értse, most azt várom el, hogy elolvassa azokat az iratokat, de anya gyorsabb volt. Kikapta a kezemből. - Ebből elég volt. Nem kell, hogy ő is tudjon mindenről. Ez az ügy amúgy sem vita témája - jelentette ki. - Joga van tudni róla! - kiabáltam. Nem érdekelt, hogy ki hallja, és ki nem. A falubeliek már nem láttak sokat, a családom pedig már hozzá szokhatott. Amúgy sem ez volt a lényeg. Megragadtam Kolos vállait, és magam felé fordítottam. Mélyen a szemébe néztem, majd még mielőtt anya bármit tehetett volna, belekezdtem a rövid, tömör összefoglalóba. - Nagyapád az ELME-be akarják záratni, mert nem hisznek abban, hogy fel fog épülni. A papírok már a beiratkozási iratok, és az orvosi leletek is ott vannak, amit hozzá kell csatolni. Csak be kell vinniük, és vége. Nagyapa bent lesz tartva.
|
|
|
|
Ardai Tánya INAKTÍV
Örök főnix RPG hsz: 321 Összes hsz: 1300
|
Sweet home BudanekeresdTudtam, hogy ez most nehéz lesz. Azt is, hogy Kolos ezt még kevésbé fogja jól fogadni, mint én. De tudnia kellett az igazat. Nem tehettem meg vele, hogy én se szólok. Milyen lenne, ha egyszer arra jönnénk haza, hogy nagyapa már nincs itt, és mi még csak nem is tudtuk, hogy elviszik. De a szavak, melyek elhagyták öcsém száját, kissé megrémítettek. Hátrahőköltem, szemem kitágult. Nem hihette, hogy hazudok neki, ez lehetetlen. Majd rájöttem, hogy ebben a mondatban nem valamiféle ellenszegülés fogalmazódik meg. Szimplán egy utolsó, kétségbeesett s mégis reménytelen fohász. - Sajnálom, de nem hagyhattam. Tudnod kellett - szögeztem le, s szomorúan néztem öcsémre, kezemet végigsimítottam a karján, csak hogy tudja, én itt vagyok. Utolsó mentsvára anya lett, aki egy pillanatig szomorúan nézte a jelenetet, majd lerázta ezt magáról. - Na jó, figyeljetek. Lehet, hogy ez most rosszul hangzik. De tudjuk mit csinálunk. Apátokkal már jó párszor átbeszéltük a dolgot. Az hiszitek, hogy ha lenne jobb megoldás, akkor nem azt választanánk? - kérdezte meg, és jelentőségteljesen pillantott előbb egyikünkre, majd másikunkra. Mostanra kicsit elhalkult a hangja, ahogy az enyém is, és mintha a velünk együtt a külvilág is meggyengült volna. A nap inkább sütött fakón, mint pezsdítő arany színben. - És amúgy is, továbbra is el tudtok menni meglátogatni őt. Bármikor - próbálta valamivel feldobni a kezdvünket. - De biztos van...valami - kezdtem, de erre komoran rám vetette barnáit. - Tánya! - Ennyi elég is volt, és nem is szóltam. Éreztem hangjában a kimerültséget, és a szomorúságot. Kolosra pillantottam, féltem, hogy mit fogok látni. Nem akartam összetörni. Szerettem volna, hogy még egy kicsit abban a hitben legyen, hogy minden rendbe fog jönni, de tudtam, hogy nem áltathatom tovább.
|
|
|
|
Ardai Tánya INAKTÍV
Örök főnix RPG hsz: 321 Összes hsz: 1300
|
Sweet home Budanekeresd - Kolos! Ne mondj ilyet apádról! - rótta meg anyánk az öcsémet, az én ereimben meg konkrétan megfagyott a vér, ahogy hallgattam keserűségét. Én nem akartam, hogy ez történjen. Csak... nem is tudom mit gondoltam. Lehet talán mégis könnyebb lett volna, ha nem így tudja meg? Mikor lerázta kezemet, az olyan érzés volt, mintha pofon csapott volna. Bezárt egy ajtót előttem, és nem tudtam rajta belépni, de ezt a tényt nehéz volt elfogadni, hiszen ilyen csak ritka alkalmakkor van. És akkor is, mindig látok egy kis rést, melyet tudom, hogy egy kis segítséggel, de egyre nagyobbá tudok tenni, mígnem teljesen át tudok lépni a küszöbön. Ez most mégis valahogy más volt. Anyával együtt mind a ketten néztük a nagyit, aki megpróbálta megnyugtatni az öcsémet. Csitítgatta, mint egy kisgyereket, kezét a hátán simítgatta, mintha ezzel el tudná altatni, s feledtetni vele minden rosszat a világban. Nem bírtam tovább. Ez a sok szomorúság...úgy éreztem, hogy megfojt. A lábam anélkül cselekedett, hogy én tudtam volna róla. Hosszúra nyújtott léptekkel kisiettem az ajtón, ki a természetbe. Gondolkodnom kellett, és az ott nem ment. Hátrahagytam mindent és mindenkit, kimentem az utcára, és behúzva az ajtót magam mögött rohanni kezdtem. Nem tudtam merre, nem is érdekelt. Csak el onnan. El a nyomasztó érzéstől, el a szomorúságtól, de legfőképpen távol az érzéstől, hogy ez miattam van. Két nap. Ennyit kellett volna kibírnom nyugton, de nem sikerült. Én mindig elrontom. Eleredtek a könnyeim, és csak futottam tovább.
|
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2018. március 11. 00:01
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ardai Tánya INAKTÍV
Örök főnix RPG hsz: 321 Összes hsz: 1300
|
Szerintem ki kéne mennünk Pécsett vagy Bogolyfalván a főtérre, és ezzel kápráztatnunk a népet
|
|
|
|
|
|