Alíz
A ruha után nem esik több szó a közelgő ünnepségről, de ezt nem is bánja. Még elárulná, hogy nem nagyon örül neki. Ez után Alíz rákérdez a fiús dologra.
~ Honnan tudta ilyen gyorsan kitalálni? - elmélkedik Gwen.
Nem akar hazudni a szobatársának, nehogy megromoljon a viszonyuk, de nem fogja rögtön az orrára kötni, hogy a Kolf az, így csak annyit mond, hogy lehet. Ha szerencséje van a vörös nem fog többet kérdezősködni, ha nem akkor fog. És az utóbbi időben nincs sok szerencséje szegény Gwennek. Közben a másik lányról kiderül, hogy most nincs senkije, és ez neki jó. De, hogy lehet valakinek jó az, ha nincs barátja. Pedig nemrég volt tavasz, ami a szerelmesek évszaka. Az is igaz, hogy a szőke nem szereti a nyáladzó párokat. Mivel nem hisz a vörösnek ezért nem is hagyja annyiban.
- Ne beszélj nekem félre. Mesélj csak?Várja a választ, és nem fogja hagyni, hogy a másik kitérjen a válaszadás alól. Ezek után áttérnek, hogy mi van Gwennel. Erre ne tud sokat mondani. Ugyanaz, mint eddig. Felkel, bemegy órákra, megírja a házit, és esténként kiszökik. Számára ez a napi rutin, még akkor is, ha néha kicsit unalmas.
- Semmi különös. Veled? Láttad ma ELenyát? - kérdezi, mert ma még nem látta a harmadik lányt, pedig általában Ő hagyja el utoljára a szobát. Mondjuk az is igaz, hogy Gwen akkor megy el, amikor a másik kettő még alszik. Ő sem tudja, hogy miért kel fel hatkor, ha éjfélkor, vagy az után bújik ágyba. Mondták már, hogy ez valami betegség, de nem nagyon hisz benne.
