|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
szép jó éjt, Viki mmm, stílusos, Mihael, stílusos köszönöm, Elena
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
nem tudom, mikor van a szülinapom, Elena. valamikor április végén talán
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
lehet, hogy különben sem tartanám már számon, de az igazság az, hogy még újszülött koromban megárvultam, és akik befogadtak, még a szüleimről is alig tudtak valamit, nem hogy azt, melyik napon születtem. csak saccolni lehetett
|
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
én az enyéimről nem tudok pontosat de visszatérve: nem muszáj ám denevéres előkét venned
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
*sóhajt az előkéket nézve* köszi, Brandon elvileg nem rossz ötlet az előke, de az a helyzet, hogy elég jól nevelt vámpír vagyok, szépen eszem, nem nagyon van szükségem ilyesmire
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Brandon ötlete frappáns, de eléggé ragaszkodom már a szokásos szertartásomhoz nem kérek semmit a szülinapomra, Elena, köszönöm vagy mindenképpen szeretnél meglepni valamivel?
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
ne mondj ilyeneket, Elena, mert szavadon foglak mit kaptál, Brandon?
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
óóó. én is gratulálok, Brandon egy ideig nézegettem, felbukkan-e esetleg, de gondoltam, nem megy az ilyen hipp-hopp. aztán mégis. remek vigyázz, Elena, vigyázz! ez nem fenyegetés (olyat állítólag úgysem tudok), hanem javaslat
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
hú, micsoda ajánlatok... nagyon kedvesek vagytok, de nem várok semmit a szülinapomra. régen nem ünneplem, és tényleg nem tudom, mikor van pontosan. ha kapok bármit, szívesen fogadom, de igazán nem szükséges, bármilyen csábítóak is itt egyes felvetések most megyek. szép jó éjszakát Nektek
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
A mellettem ülő ipse egy kis rákészülés után magába dönti a röviditalt, és kiélvezi annak erejét. Perifériámban látom, hogy még a szemét is lehunyja hozzá, nem aprózza el a kis szertartást. Aztán észlelem, ahogyan a belső késztetése az érdeklődésre cselekvésbe hajlik, és hamarosan felém fordítja arcát, nekem szegezve egy felettébb tapintatos kérdést bődületesen egyszerű amerikai akcentussal. - Nem. Sem így nem vagyok leprás, sem máshogy. - válaszolok neki, felé fordítva üdén szétálló hajamtól keretezett, fehér ábrázatomat, kék tekintetemet a férfi szemeibe merítve, miközben számat elhagyják az övéhez képest sznobnak, fölényeskedőnek tetsző, angolságomat fémjelző szavaim. Igaz, a leprához hasonlóan kemény kór támadott már meg a pestis formájában még halandó életemben, ezt azonban nem igazán tartom ildomosnak közölni. - És Te? Texasi? - kérdezek vissza nyugodt hangon úgy, mintha hasonlóan az esetleges betegségéről érdeklődnék, holott különben a beszéde alapján jóval keletebbre tenném azt a déli tájszólást. De már csak ezért is mást mondok. Jellemző az emberekre, hogy nagyon felkapják a vizet, ha valaki rosszul ítéli meg, honnan valóak, főleg, ha egy adott ország, egyesülés államát, régióját téveszted el. Az néha még érzékenyebb pontot talál, mintha teljesen más nemzetiségűnek tippelnéd. Hogy fel akarom-e idegesíteni a tagot? Nem. Nem vagyok az a kocsmai kerekedést kezdeményező, kötekedő típus. Pusztán érdekel, hogyan reagál. Igen, igazából főleg ez vezérel. A kísérletezés, a megfigyelés. Mint mindig.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Elsimult, elégedett vonásokkal hallgatom a fazon válaszát, amely igazából sokkal inkább felháborodás, semmint egy olyan felelet, ami igazán tájékoztató jellegű lenne. Annyi derül ki belőle, hogy igazam volt, ami a gondolataimat illeti. Ez pedig végül is elég, nem igaz? Rendel még egy pálinkát a maga sajátos módján. Eközben részemről ismét körbetekintek a helyen, oldalvást ülve a bárszéken, felsőtestemmel a férfi felé fordulva. Vagyis igazából nem direkte felé, hanem az ivó tarka népe felé, dehát Ő mellettem ül, így ez a helyzet elkerülhetetlen. Lazán könyökölök a pulton egyik karommal, fehér kezem lelógatva róla, a másikat combomon pihentetem. - Pár hete költöztem a környékre. - felelek az érdeklődésére, sápadt ábrázatomat újfent felé fordítva, és ahogyan felteszi ezt a kérdést, felmerül bennem, hogy esetleg valami helyi rendfenntartó lehet. Talán önjelölt, nem hivatásos. Bár ahhoz meg túl sokat látottnak hat. Az egész megjelenése, praktikus öltözete, hanyagnak tetsző külseje, macsós kiállása, a tetoválások, a durva viselkedés inkább háborúviseltségre enged következtetnem. - Miért érdekel, mi járatban vagyok? - kérdezek rá egyszerűen, fejemet oldalra biccentve kissé, így jobbról belógó, sötét hajam végre kevésbé fedi különös fényű szememet.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Szokásomhoz híven, olyan észrevétlenül közeledem, hogy a pultkörnyékre érkező, fiatal nő nem vesz észre, csak mikor már pár lépésre vagyok. Megijed és hátrahőköl, egy könyvet használva pajzs gyanánt, azonban ezzel hamar felhagy. Némán figyelem a lámpafényben, és hallgatom köszönését, valamint furcsa tájékoztatását. Sötét szemöldökömet finoman összevonom. Persze, nem igazán akadok fönn a zavart közlésen, elvileg hozzászoktam már, hogy ilyesmiket váltok ki az emberekből, ha felbukkanok valahol. - Üdvözlöm! - biccentek, kellemesen rekedtes hangomon viszonozva a köszöntést. - Szeretnék körbenézni a könyvtárban. Az igazgató úr engedélyezte ezt a számomra. Nem tudom, Ön kapott-e erről tájékoztatást. - részletezem a körülményeket, ám a lányt elnézve erős a gyanúm, hogy semmit sem tudott az érkezésemről. A felesleges körök elkerülése végett előveszem nadrágom hátsó zsebéből a gróf válaszlevelét, és átnyújtom neki. Ebben az igazgató megírja, hogy szívesen látnak, nyugodtan böngésszek a kötetek között, és forduljak bátran Gryllus Matildához, az iskola könyvtárosához. Meg se kérdezem, Ő-e az. Biztos vagyok benne, hogy igen. A megszólítás révén pedig rögvest megtudja Ő is az én nevemet, szóval immáron a bemutatkozással sem kell feltétlenül fáradnunk. - Alkalmas most, vagy jöjjek vissza egy másik időpontban? - érdeklődöm meg, fekete szemöldökömet megemelve, miközben türelmesen szemlélem a fiatal nőt, lefelé nézve rá úgy két lépés távolságból. - Csak este van lehetőségem látogatást tenni itt. - teszem hozzá ezt a fontos tényezőt, hogy ne akarjon olyankor visszahívni, amikor nyitva van a könyvtár, hiszen az úgy nem fog menni. Kénytelen lesz vagy túlórázni most vagy egy másik alkalommal, vagy pedig magamra hagyni engem a könyvekkel. Valamiért úgy hiszem, ez utóbbit semmiképpen nem fogja választani.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Nagyon megnéz magának a fazon. Egyértelműen számba veszi a lehetőségeket a személyemet illetően, de úgy fest, elveti a helyes ötleteit. Gyakran csinálják velem ezt az emberek, hiszen nem túlzottan illek bele a képbe, amit a vámpírokról kialakítottak. Ettől még nem tartom magam egyedinek, különlegesnek vagy felsőbb rendűnek, egyszerűen vagyok, amilyen vagyok. Bár a fajtársaim ezt egészen másként gondolják. Úgy hiszik, nagyra vagyok magammal, és hogy megvetem Őket. Pedig szó sincsen egyikről sem. - Á, értem. - bólintok a nem túl meggyőző feleletére, amit egyébként nem is szánt meggyőzőnek. Nagyon barátságos, igen, akár egy kínpad. Mondjuk nem mintha én annyira nyájas vagy szívélyes volnék, érdekes mód mások mégis kellemes társaságnak találnak. Viszont kétlem, hogy a mellettem ülő alakkal hasonlóan lennének. Nekem mondjuk nincsen Vele gondom. Egyelőre. - Az erdőbe. - felelem röviden. Nem túl sok ház van ott, és az én viktoriánus otthonom egyébként a falusiak körében biztosan jól ismert. Pontosan akkor sem jelölöm meg a helyet. Nem mintha tartanék a betolakodóktól. Ha illetéktelenül, vagy egyenesen rossz szándékkal érkezne hozzám akárki, hamar megbánná. Mégsem tartom ildomosnak lépten-nyomon felfedni, hol élek. Szeretem a békességet, a magányt, a viszonylagos elszigeteltséget. Szerencsére nem is háborgatnak túl sokan. Hülyék lennének. Jó, az elmúlt időszak bajba jutott lánykáinak kisegítése az más dolog. - Szintén a környékről? - mérem végig Őt, visszakérdezve egyet nyugodt hangon, ha már egyszer ilyen ál-ismerkedőset játszunk, habár olybá tűnik, hogy mind a ketten sokkal inkább felmérni akarjuk a másikat, semmint barátkozni Vele. Egyre erősebb a gyanúm, hogy ez a fószer valamiféle katona, őr, vagy -ha már mágus, akkor- auror lehet, szóval az Ő oka az érdeklődésre egyfajta ellenőrző területmegjelölés, míg az enyém ugyebár a tanulmányozás. Szép páros vagyunk.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Figyelem, ahogy a tag megkaparintja a sósmogyorós tálat, és majszolgatni kezd. Ahogy felteszi költői kérdését, amely egyszerű, hangos gondolkodásnak hat, magam is csak körbenézek a díszes társaságon, mintha a mellettem ülő meg sem szólalt volna. Holott remek válaszaim vannak a felvetésre. Például olyasvalaki költözik az erdőbe, aki magányra vágyik, vagy ennyire szereti a természetet, esetleg szimplán csend és nyugalom párti. Részemről egy kissé mindegyik vagyok, valamint egy olyan lény, akinek a fajára egy mágusfaluban hamar rájönnének a közeli szomszédok, hogyha volnának olyanok. Ha pedig rájönnek, hiába az egyed szelíd mivolta, tartanának tőle. Tartanának tőlem. És vagy elköltöznének mellőlem, vagy felszólítanának az elköltözésre, talán még hadjáratot is indítanának ellenem. Kinek kell ez? Tökéletes nekem az erdőbeli viktoriánus ház. Hiába tudvalevő lassan, hogy ott élek, az itteni lakosokban egyfajta hamis biztonságérzetet ad az a pár kilométer távolság. Jól van ez így. Mogyoróevő társaságom szívverésének üteme éppen hogy, de felgyorsul, miközben megáll a rágcsálással, és gyanakodva rám mereszti szemeit. Úgy tűnik, összeállt a kép. Talán már hallott róla, hogy egy vámpír költözött a környékre, vagy talán csak most nyert értelmet a fejében a velem kapcsolatban tapasztaltak, rólam megtudottak összessége. - Az én fajtámnak? - vonom össze magamnak kikérő hangú kérdésem közben szemöldökömet, sápadt, fekete haj keretezte arcomat egészen lassan fordítva a férfi felé, ahogy továbbra is hanyagul könyökölök egyik karommal a pulton. Csak nézem a mellettem ülőt fakón eleven fényű, kék szemeimmel, amint újabb adag rágcsát töm magába. Már csak egy ilyen ősbunkó igazságharcos hiányzott. Akinek persze a saját igaza az egyetlen, mégha az nevezetesen baromi téves is. Mindig akad egy ilyen.
|
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
mi "Nem!", Gwen? hm, hát jól van *bólogat a magyarázatra* mármint avataromon, Tilda? az nem megdöbbent, hanem a vidékben gyönyörködve, tágra nyílt szemmel elmerült. ettől függetlenül sokkolt, persze. nem látod? még takaróm is van... (x)
az enyémbe ülhetsz, Boti
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
...és nem mintha én annyira hasonlítanék a Mikulásra. de azért mondd csak, milyen autót szeretnél! *bólint a combjára ülő srácnak*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
de milyen márkát? és... na várj, tisztázzuk: egyáltalán játékautó vagy igazi?
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
ugyan már, ne add alá! mondd bátran! Jaguar, Bentley, Mustang...?
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
ez nem túl piros. viszont remek választás, Boti az nem semmi, Gwen én egy fekete Bentleyt fogadnék el szívesen...
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
az már igaz, Gwen egyetértek, Boti szia Kiva! csinos járgányok
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
igen, az vagy barátnőm is ilyen keni-vágja a kocsi márkákat, a különféle technikai berendezésekről nem is beszélve. odavan értük. szinte jobban, mint én XD
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
nagyon fura, mikor így hirtelen már másik Te-vel írsz hát igen, ami szép, az szép na de én lépek. szép jó éjszakát, szemet gyönyörködtető verdás álmokat!
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Csak rábólint a visszakérdezésemre, nem határozza meg, mire is gondol az én fajtám alatt. De azt hiszem, mindketten pontosan tudjuk, mire gondol. Csak kíváncsi voltam, kimondja-e. Figyelem, ahogy elszöszöl a mogyoróról ujjaira tapadt sóval, és ahogy magába dönt még egy pálinkát. Nem zavartatom magam, nyugodtan szemlélem rezdüléseit, egyre inkább meggyőződve róla, hogy egy őrrel lehet dolgom. Gondolataim végleg beigazolódnak kérdése és fenyegetése nyomán, amit egy lusta pislogással nyugtázok. - A napokban látogatást teszek a könyvtárban valamelyik este, az igazgató engedélyével. - közlöm Vele egyszerűen, tájékoztatóan, ha már egyszer állítólag az Ő körzete az iskola. - Mit értesz megkörnyékezés alatt? - vonom össze sötét szemöldökömet érdeklődve, és teljesen a pult felé fordulok, hogy kényelmesen lekönyökölhessek rá, oldalra fordítva sápadt arcomat, így már végképp behulló hajam mögül nézve le a férfira. - Szóval... auror vagy és a tanoda biztonságáért felelsz? - kérdezek rá most már egy az egyben kikörvonalazódott gondolatomra, olyan higgadtsággal, mintha nem fenyegetett volna meg az imént azzal, hogy megöl. Túl sokszor történik meg velem ez ahhoz, hogy nagyon felizgassam magam rajta. Nem mondom, hogy jól esik, de az évszázadok alatt egyre és egyre csökkent az érzékenységem. Mert egyébként a hiedelmekkel ellentétben van lelkem.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Az lenne a legjobb, ha simán tovább állnék. Hát persze. Másból sem áll az életem, minthogy tovább állok. Természetesen, már ezzel sincsen nagy problémám. Hozzászoktam ehhez az életmódhoz. Az örök tovább álláshoz, a vándorláshoz. Mindig akkor lépek le, amikor már a levegőben tapintható a feszültség a személyem miatt. Nem, nem is a személyem miatt, hanem a fajtám miatt. Amikor már általános az emberek veszélyérzete, amikor már nem győznek kerülni, vagy ha mugli település környékén lakok, akkor olyankor, amikor gyanakodni kezdenek rám. Egy szó, mint száz: jól esik bár a költözködés, az új vidékek, mégsem rajongok érte, hogy ezt javarészt kényszerből teszem. Amikor pedig ilyen nyilvánvalóan kifejezik nekem, hogy el kéne takarodjak, akkor bizony pár évtizedenként egy-egy ilyen esetnél rendesen felba... felidegesítem magam. Márpedig ez a jelen helyzet az említett jeles alkalmak egyike. - Megnyugodhatsz, nem köpök a levesedbe. Nem ölök meg senkit, aki nem szolgál rá, és nem állok neki a kölyköket sem kóstolgatni. - felelem szilárd, kissé éles hangon, kezdve elveszíteni áldott nyugalmamat. - Leszállhatsz rólam... - morgom magam elé a pultra, megfeszülő vonásokkal. Le kell higgadnom. Ehhez veszek egy mély, masszív levegőt. Nem mintha a tüdőmnek szüksége volna rá, placebónak viszont tökéletes. Mágus-terrorelhárítás. Baromi jó. Mondanom sem kell, odáig vagyok érte, hogy egyszerűen a fajom miatt egyből bűnözőnek könyvelnek el. Igaz, öltem már embert, dehát elvileg ez a természetem. A tápláléklánc legmagasabb fokán állok, még az is helyénvaló lenne, ha az étkezéseim alkalmával tényleg levadásznám az áldozataimat, és akár még az életüket is venném. Ez a világ, a természet rendje. Hogy jön ahhoz ez a bunkó amerikai, hogy belém kössön? Pont abba, aki ösztöneinek és vágyainak gátat szabva az élet fontosságát és értékét vallja. Na jó, ettől nem fogok lenyugodni. El kéne húznom innen, vagy egyszerűen kiürítenem a fejem, valami teljesen másra gondolni. Orromon át szívom be újabb mély, feszült levegőmet, és fújom ki bőszen.
|
|
|
|
|