Török Dániel
- You are my fire. The one desire. Believe when I say. I want it that way - a hangom betölti az egész játszóteret és környékét, ahogy éneklem a buliban legutoljára hallott dalt teljes beleéléssel, karmozdulatokkal, tánclépésekkel. Nem baj az Nárci, hogy összeakadnak ilyenkorra már kicsit a lábaid, ott van Dani, majd ő megfog, ha elborulnál. Ne is foglalkozz vele. Igazából még így is tökéletesen csinálod!
Ugye?!
Ugye.
- Tell me why... Tell me WHY.Jobb kezemmel megkapaszkodok a hinta állványában és pörögni kezdek körülötte még mindig a dalt énekelve. Olyan átéléssel zavarom fel az alvó szomszédságot, hogy esküszöm, hallom visszhangozni a Backstreet Boyst. Ebben az állapotodban nem csak őket hallod, de még a halálból visszatérő szerelmedet is látod kikukucskálni a mászóka csúszdájából? Hogy mi? Nem is képzeled?
- Freddie! Dani, ott van! Ott van Freddie! - lelkesen, de kába mosollyal és lassacskán leragadó szemekkel pislogok a cél irányába. Oda, bizony, hogy oda kell mennünk. Egyik láb, másik láb. Kavics. Nem, nem ment bele a cipődbe, csizma van rajtad.
Nem Nárcisz, szerintem sem jó ötlet leülni a fémekre mínusz fokokban, szoknyában...de persze, te tudod, fázz fel, ha azt akarod. Aztán nehogy nekem sírj otthon!