ZétényAz vagyok 
Csak egy elnyújtott grimaszt sikerült magamra erőltetni az előttem ülő bocsánatkérésére. Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott - amit eddig mondott - de azért még is csak jobb lett volna, ha ezt az egészet tényleg komolyan veszi. Én sem jókedvemből jöttem ide és nem szerettem pazarolni az időm, addig viszont elmenni sem akartam, amíg meg nem tudtam az igazi okot. Igen tudom, furcsa logika, de ez van. Ilyeneken mindig így gondolkozok.
A sört elutasítottam és bevallom öröm volt látni az előttem ülő arcán lévő csalódottságot. Megemeltem a fejem, pupilláim enyhén kitágultak, egy tincs pedig az arcomba hullott. Kezeimet összekulcsolva az asztalra fektettem és még mindig gondosan ügyeltem rá, hogy sehogy se kaparinthassa meg azt a korsó sört. Elég volt neki ennyi.
- Mondom ne hívj így - szűkültek össze a szemeim, miközben a kezemmel összefogtam a haja, de csat híján nem tehettem mást, mint elengedtem szőke fürtjeim. Közben egész végig a fiú arcát fürkésztem és bármi olyan dologra utaló jelet kerestem, ami azt bizonyíthatta volna, hogy hátsószándékkal hívott ide és nem Lyra miatt. Na, akkor tényleg betelt volna a pohár és talán - felkiáltójellel - még a sört is az arcába öntöttem volna. Hmm, ezen olyan jó volt így elgondolkozni, csak hogy hát illúziórombolóként az előttem ülő személy volt olyan kedves, hogy megtörte ezt a "nyugis" morfondírozást.
- Hmm... - morogtam halkan. A pár perce az ölembe vett korsót visszacsúsztattam az asztalra és úgy döntöttem, hogy nem kell tovább háborúznom vele. Megnyugodott kissé, legalábbis én ezt reméltem... A táncolós kérdésre még a fejem is megráztam. Semmiképpen sem akartam itt, most és vele táncolni. Nem tudok, meg hát nem is akarok és ezen semmi sem változtathat. Pont.
- Tőlem? - szaladt fel a szemöldököm majdnem a homlokom tetejére. - Ezz..
Megakadtam a mondat, illetve a szó közepénél és inkább átcsúsztattam a korsót a másik asztalra. Visszaérve nem ültem már le, inkább csípőre tett kézzel megálltam az asztal mellett és pillogva méregettem a haját. Igen, a haját. Csak a haja volt az, ami úgy megfogott benne, de amúgy meg... a modorán lehetne csiszolni, az biztos. Közelebb léptem hozzá, mert ahogy kinézett az egyszerűen borzalmas volt. Mármint az ital miatt... Egy halk sóhajtással nyugtáztam, hogy felállt, de amit utána tett, azt már nem viseltem valami jól. Az még oké volt, hogy hátraesett, végül is sört ivott - nem is gondoltam volna, hogy a vajsör ennyire kiüti az embereket - de ahogy belém markolt, elszakadt a cérna. Erőteljesen rátapostam a lábára, de egy gúnyos mosolyon kívül nem mondtam semmit. Belül dühöngtem magamban és főleg az dühített, hogy itt maradtam eddig. Már számtalan lehetőségem lehetett volna lelépni innen én még is maradtam. Ez így utólag már nagyon rossz döntés volt.
- Gyerünk - sziszegtem neki halkan és megmarkolva a felkarját húzni kezdtem kifelé. Az ajtón nem túl kedvesen löktem ki, de azért még vigyáztam rá, hogy ne essen előre, vagy ami a még rosszabb: hátrafelé, vagy is rám. Amint kellő távolságban voltunk a csárdától egy falhoz löktem a fiút és már emeltem a kezem, hogy egy nagyon csinos pofon csomagot adjak át neki, amikor meggondoltam magam. Ehelyett csak villogó szemeimmel jeleztem neki, hogy ezzel túllőtt a célon.
- Te még is mit képzelsz magadról?? - nem emeltem fel túlságosan a hangom, de a nekem megszokott hangerőt már így is túlléptem. Karjaimat összefontam magam előtt és hátrébb léptem, mielőtt még valami ostobaságot csinálhatott volna. Na, abból elég volt a mai napra. Sóhajtva megráztam a tekintetem pedig a kastély és a fiú között ingáztak. Smaragdjaim folyamatosan cikáztak és mikor is az előttem állóra - vagy ülőre, ha összeesett, amin nem csodálkoztam volna - estek, továbbvonultattam őket. Már csak egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy tényleg arcon csapjam. Ami azt hiszem be is fog következni, ha továbbra is így viselkedik...
XD
