|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Évnyitó - Dasha, kicsit Ly
Van ez az érzés, amikor sejted, hogy valami rossz fog történni és megpróbálsz felkészülni rá, hogyha esetleg téged nagyon érint, akkor ne zuhanj össze, vagy valami. Szóval felkészülsz, amennyire tudsz és akkor már nagyon érzed, hogy jön a rossz dolog, de nem történik semmi. Nem történik semmi és te csak ott ülsz, nézel ki a fejedből és azon gondolkozol, hogy miért nem történt semmi, holott te nagyon érezted, hogy valami nagyon rossz fog történni. Olyankor örülsz, de csalódott is vagy egy kicsit, hiszen tévedtél azzal kapcsolatban, hogy rossz fog történni. Ugyanez az érzés fogott el, amikor lefelé lépdeltem a lépcsőkön, hogy az évnyitóra menjek. Nagyon biztos voltam benne, hogy ma is történni fog valami és hát valamennyire igazam is lett, de nem velem...
Dashával gyorsan találtunk egy helyet a Levisek asztalánál és kezdődhetett az évnyitó előtti pletykálkodás, meg miegymás. Nagyon emlékeztetett a helyzet az ájulásomra. Akkor is a szobatársammal beszélgettem, de volt ott még valaki. Bálint... Körbepillantva a teremben sehol sem láttam a fiút, de valószínűleg mással jött. Kicsit megnyugodott a lelkem, hogy ha még is elájulnék, nem előtte esnék össze a konyhai találkozás után. Hmm, most úgy ennék palacsintát! A mellettem ülő lánnyal sok mindent megbeszéltünk, a hajfonást, a szépséget - hmmm... - és még azt is felajánlotta, hogy megmasszírozza a nyakam, de elutasítottam. Egy halvány mosollyal megjegyeztem, hogy már hozzászoktam, mint a fejfájáshoz, szóval majd elmúlik. Egyre többen kezdtek beszállingózni a terembe, köztük volt egy kék gólya is, akire nem felejtettem egy rámosolyogni, mikor elhaladt mellettünk. Aranyos lánynak tűnt és biztos voltam benne, hogy még fogunk találkozni.
- Hmm? - fordultam vissza Dashához, mikor megemlítette a cicáját. Az elmúlt évben megkedveltem a kis fekete szőrmókot és bár Vattának nem lett a kedvence, tudom, hogy is is szereti egy kicsit. A teremben felerősödött a zsibongás és egyre többen ültek le a helyükre, végül a tanárok is megérkeztek. Sejtettem, hogy nemsokára az igazgató is megérkezik és akkor... elkezdődik a tanév.
- Mi történt? - fordultam hirtelen újra felé. Szemeim tágra nyíltak, a pulzusom az egekbe szökött, mint anno. Oké, nagyon gyorsan le kell nyugodnom, mert megint összecsuklom. - Szóval...
Halkabbra vettem a dolgot, amikor az igazgató felállt a pódiumra és elkezdte mondani a dolgokat. Tapsoltam, mikor kellett és mosolyogtam, mikor a Levitát említette. Közben Ly is leült mellénk, miután elbúcsúzott.. khm... Zéténytől. Gyilkos pillantást vetettem a fiúra, amikor elhaladt mellettük, Ly-hez pedig nem szóltam, ahogy kérte. Az egész minden igazgató és a kviddics dolog is gyorsan lement, szóval Ármin is lefelé igyekezett a pódiumról. Szomorú voltam amiatt, hogy elmegy, de hát ez van. Miközben kifelé igyekezett a teremből, még egyszer rámosolyogtam, aztán ennyi volt... Valószínűleg nem látom többé.
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Noel~ zárásElképzelni sem tudom, hogy mikor sírtam ennyit utoljára. Vagy, hogy mikor sírtam egyáltalán valaki miatt utoljára. Nem elég, hogy Noel idejött, mert hát az még oké, hogy bejött a könyvtárba valamiért, de miért kellett neki letáboroznia mellettem? Nem lett volna egyszerűbb köszönni és tovább menni? Hát persze, hogy nem... Nem sok eset volt, amikor a sárkányházból zavartak, de az a pár alkalom is elég volt arra, hogy meggyőződjek róla: őket jobb elkerülni. Most viszont Ő jött ide hozzám és Ő miatt sírok most. Minden miatta van. Elrontotta a napom már csak azzal is, hogy bejött a sorba. Miért nem.. miért nem... miért nem... Rengeteg olyan kérdés volt, amit nem lehetett volna megválaszolni ezzel az esettel kapcsolatban, de most a legfontosabb az volt, hogy Noelt minél előbb eltávolítsam magam körül és talán még a könyvtárból is. Csendben haldokoltam arcom a térdeim és azon belül a tenyerembe temetve. Nem akartam sírni, nem akartam, hogy gyengének lássanak és főleg azt nem akartam, hogy Noel maradjon. Semmiképpen sem akartam vele összefutni órákon kívül valahogy. Eddig mindig sikeresen el tudtam kerülni a Rellonosokat és ők is elkerültek minket, most viszont önszántából jött ide, ugye?
Az a pár perc, amíg Noel összeszedte magát és felemelkedett, nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Menj már el! Akartam ordítani, de nem megy. Én nem vagyok ilyen és nem tudok olyan lenni, mint mások. Sosem voltam az a fajta, aki kimondja a véleményét, kiabál és olyan dolgokat tesz, ami nem helyes. Nem helyes, nem helyes, nem helyes! Meddig fogom még magam ezzel győzködni? Vatta mozgolódni kezdett mellettem és mire felnéztem, Noel már nyitotta is a száját, hogy a gúnyos megjegyzéseivel elköszönjön tőlem. Letöröltem a könnyeimet, szipogtam még egyet és halvány piros szemekkel voltam kénytelen végignézni, ahogy Noel vigyorogva hátat fordított nekem és hamarosan eltűnt az egyik könyvespolc mögött. Nyeltem egyet, lassan feltápászkodtam és a könyveket visszacsúsztatva a helyére kiviharzottam a könyvtárból. Még csak az kéne, hogy valaki esetleg meglásson....
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csak hsz-t írtam.