Talán KrisztiMelegebb kardigánt húzott össze magán mielőtt leült volna a tópartra. Sötétedett már amikor csatlakozott a DÖK tagokhoz. Nem volt már sok dolga, épp csak ránézni, hogy minden rendben megy-e és a kívánságlámpásokból is van elég.
Egyelőre még csak a csillagok voltak fent az égen, és pár csónakkal beljebb mentek a tavon, főleg párok.
Neki nem hogy párja, még jelöltje sem volt erre az alkalomra, és ezt egyébként annyira nem is bánta. Teljesen elégedett volt azzal, hogy pár percig belefeledkezett a csillagok nézésébe, és csak akkor foglalt magának helyet, mikor már elkezdtek szállingózni az emberek. Ez a kívánságlámpásos dolog feltette a pontot az i-re, ami a születésnapját illeti. Mert ezen a napon, május elsején töltötte a tizenkilencet, és egy igazán szép napot tudhatott maga mögött.
Úgy volt vele, hogy nem köti el a csónakot, hátha akad társa, és nem fogják irigynek titulálni amiért egymagában küldi fel az összes kívánságát. Az égre felnézve, a fák felett egy apró kis kék fényt pillantott meg. Elmosolyodott a látványra. Tudta, hogy az Noak tüze volt, és minden rendben van otthon még akkor is, amikor ő éppen ilyen formában végzi el a kötelességeit.