Rebi


Jó itt. Egy csomó ideig nem láttuk egymást, mégis még mindig ugyanolyan jól kijövünk. Lábait Rebi a mellkasához emeli, így elég kényelmetlenné válik fogásom, úgyhogy szép lassan felcsúsztatom kezeimet a vállára. Hátunk mögé nyúlok jobb kezemmel, és a kezembe veszek egy könyvet. Hasonlít a könyvtárban lévő könyvre, de ahogy kinyitom és elolvasom az első mondatot. Nem ezt nem onnan hozta, ez egészen más. Vagyis a történetünk a könyvtárban nem az első laptól kezdődött. Na mindegy. Illetlenség lenne most elkezdeni olvasgatni, ezért vissza rakom a könyvet. Csak kíváncsi voltam, hogy Rebi mégis milyen könyvet olvas. Mert én már olvastam egy kettő igazán jó könyvet, és a születésnapjára a többi ajándékkal együtt odaadnám neki.
-Ha megkérdezhetem, mikor ünnepled a születésnapod? - teszem fel a kérdést. Szeretnék örömet szerezni Rebinek, és remélem sikerülni fog.
 

Gy

Látja, hogy Gy a könyveit nézegeti, de mostmár nem izgatja magát. Ha feltűnik neki, feltűnik, ha meg nem akkor nem. Ekkor felteszi, a tökre nem oda illő kérdését, de mivel illemtudó jókislánynak nevelték, megválaszolja - Október 30-án. De miért kérded? - kíváncsiskodik. Elmaradhatatlan mosolya természetesen most is ott ragyog arcán.
Ekkor a szél elkezdett fújdpgálni. Amivel nem is lett volna gond, ha visz magával hajgumit. Kissé pánikolva kutatott a csuklóján, majd a táskájában egy feketehajgumi után, de sajnos nem talált. Így elkezdődött az állandó harc azért, hogy vörös tincsei ne lógjanak arcába. De mindhiába, a haja állandóan arcába lóg. Mégcsak kapucnija seincs, amit feltehetne.

Rebi


Október harmincadika. Miért kérdem? És egy enyhe mosolyt csalok az arcomra. Az titok, de elárulhatok egy keveset.
-Szerettelek volna meglepni valamivel - de ahogy látom a lánynak inkább ebben a pillanatban egy hajgumi kellene. Mindkettőnknek előnyös lenne. Egyrészt látna valamit, másrészt nem az arcomon lenne a haja.
- Menjünk valami csöndesebb helyre? - ez az ötlet jó lenne számomra. Rebi miatt is. Egyrészt nem egy fura parókának néznék ki, másrészt egy zártabb, fedettebb helyen kettesben lehetnénk.
-De ha akarod, itt is maradhatunk, és megvárhatjuk amíg eláll a szél - mondom, hátha itt szeretne maradni. Elvégre most sincs itt senki, de bármikor megjelenhet az abban a pillanatban nem kívánt személy. Mindenesetre figyelem Rebit, hogy melyiket választja.

Gy

Meglepődik a fiú kijelentésén, majd halványan elpirul. - Ez kedves tőled- válaszol végül még mindig a széllel és hajzuhatagával küzdve. -Átkozott szél-morog magában. Útálta a tavaszt, pontosan ezért. Mert az időjárás ilyen szeszélyes és kiszámíthatatlan.
-Akkor irány befelé - mondja, és összekapkodja a cuccait. Mindent belegyömöszöl táskájába, és feláll. Megmozgatja elzsibbadt végtagjait, és végigondolja, hova is mehetnének. A könyvtárat gyorsan elveti, mondván túl sok az ember. A klubbhelyiséget és környékét ugyanezzel az indokkal veti a kukába. Eszébe jut, hogy talán mehetnének a lelek szobába, de inkább nemet momdott rá. Mivel kifogy az ötletekből, ezért inkább megkérdezi Gy-t hátha neki van valami ötlete. - Na és azon belül, hogy be, mégis merre?

Rebi


Csak mosolygok azon, ahogy Rebi elpirul, majd ahogy feláll, úgy én is. Majd jobb kezembe veszem a teletömött kosárkát, bal kezemmel megfogom Rebi kezét.
-Gyere - majd rá mosolygok Rebire. Nem szeretnék bemenni, viszont van erre egy elhagyott kis erőd és az szerintem alkalmas lenne. Elindulok szép lassan, majd szólok Rebinek is.
-Erre van egy elhagyottabb kis erődféleség - jelentem ki, hiszen az is tökéletesen véd a széltől és sokan nem ismerik. Érdekes, nemrég jöttem az iskolába, de ezt a helyet mégis ismerem. Én szeretem a tavaszt, mármint amikor kinyílnak a virágok és jó idő van, hiszen ki szereti, ha éppen sétál és ki élvezi a jó időt, aztán csak huss, és itt zápor-zivatar.

Gy

Mivel a fiú lovagiasan átvállalta tőle a csomagja cipelését, ezért bal keze szabadon maradt. Mivel nem volt jobb ötlete, hogy mit kezdjen vele, ezért nadrágja zsebébe csúsztatta. Visszamosolyog és követi Gy-t, mert kíváncsi, hogy merre vezeti. Egyébként valószínűleg nem ment volna el senkivel (na jó, talán Lala kivételt képez) egy számára ismeretlen helyre. De így, egész más volt a helyzet, hiszen a srácban tökéletesen megbízott. Maga sem tudta, honnan jön ez, mert nem sok mindenkiben bízik meg úgy igazán. -Na és szabad tudni, hogy pontosan merre megyünk? - kérdezi, mert a kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Mások valószínűleg csendben baktattak volna, de neki természetesen még most is kérdezősködnie kellett. De hát ő tipikusan az örök óvodás típusú ember, aki mindig kíváncsi, cserfes és őszinte.

A mai nappal a diákok a tanárok és minden iskolai dolgozó vagy éppen a környéken sétáló lakos különleges napra ébredhet. Itt a jó idő! Virágba borulnak, a fák csiripelnek a madarak és nem mellesleg elkezdődik egy újabb tanév új reményekkel új kihívásokkal.
De a mai nap nem is ez a legfontosabb sokkal inkább egy szembetűnőbb dolog kint a kastély környékén. A jól megszokott pompás látványt nyújtó rét egy teljes álló napra más kosztümöt ölt magára. A nap első napsugarai egy fodrozódó tó felszínén csillannak meg miközben halkan felcsendül pár nyugtató dallam. Ameddig a szem ellát, a sima víz felszínét láthatja. Bizony megnehezíti a közlekedést viszont remek alkalom, hogy jól szórakozzon a diáksereg vagy akár a felnőttek. A tavon csónakok találhatóak, amiket szabadon lehet használni. Nappal kizárólag csónakázni lehet, viszont mikor kezd lebukni a Nap és a diákok népes serege elfoglalja az összes szabad "járművet", a hagyomány szerint lámpások szállnak a magasba a kívánságokkal. Ám nem biztos, hogy teljesülnek, ez bizony attól függ, mit kívántok. Használjátok ki ezt a különleges alkalmat!

Gyülekező és tóparti kései piknik este 20:00-tól, a lámpások felengedése pontban 21:00-kor történik.

Jó szórakozást mindenkinek!

//Álmodói időpont: április 24-től május 8-ig
Szerepjátékos időpont: május 1.
Az esemény szála egybe menjen, tehát a kezdőposzthoz szálazzatok!
A kívánságok témája ITT található!//

Rebi


Szépen lassan sétálunk a réten, amikor Rebi megkérdezi, hogy mégis merre. Csak előveszem a zsebemből a jó kicsire összehajtogatható mugli gyártmányú távcsövet, majd Rebi két szép szeme elé tartom, majd a célra mutatok. Egy ötperci járó útra van tőlünk, szóval nem egy nagy távolság.
-Azért nincs olyan messze - majd elveszem Rebi szemei elől a távcsövet és visszacsúsztatom a zsebembe. Odaérünk a romokhoz, majd egyből egy szélfedett helyre viszem Rebit. Lecsüccsenek, majd mondom.
-Hát itt volnánk - majd lehajolok, és a szék alját kinyitom, kiveszek két könyvet és vissza csukom a titkos rekesz ajtaját.
-Ezeket már elolvastam - majd lerakom a közöttünk lévő asztalra, kicsit közelebb húzom magam, majd figyelem a lányt. Igazából nem ez volt a fő cél, hogy a szél miatt jöjjünk ide, de most kapóra jött. Gy valamit akar mondani Rebinek de csak kinyitja a száját majd majdnem elkezdi azt a két szavas fontos vallomást de végül csak hátradől a székben és nem meri elmondani a mondatát. Mert mi van ha a lány azt mondja, hogy nem?! Akkor teljesen összetörné Gy szívét.

Gy

A hajával szenvedve megnézi a pontos irányt, majd megpróbálja megjegyezni, mert hát jó ha mindennek tudja a pontos helyét. Mikor megérkeznek, lehuppan a fiú mellé, majd körbenéz, mivel végre vörös fürtjein kívül mást is lát. Egy igazán szép helyre vezette el Gy. Gyönyörködve körbenéz még egyszer, majd a hirtelen előkerült könyveket kezdte vizslatni. Az egyik egész biztatónak tűnt. Gyorsan belelapozott, hogy azért mégis legyen valami képe, hogy miről is van szó. Végül is a kviddicses irományok mindig is érdekelték, szóval úgy döntött, hogy majd kölcsönkéri. A másik annyira nem érdekelte, így azt gyorsan le is tette az asztalra. -Minden rendben? - kérdezi, mert látja, hogy a srác mondani akar valamit.

Vitéz Rebeka - kívánságteljesítés

Nem is gondolnád, hogy egy séta vezet majd el életed párjához. Pedig így van! Na nem a fiúról beszélünk, a fiúk nem mindig maradnak meg sokáig, hisz kamaszkor, és a többi...
Róla van szó. Ez a kis hörcsög, aki ki tudja, melyik vidékről és milyen úton-módon került ide épp a te lábadat választja mászókául, hogy a térdeden megállva mancsait maga előtt tartva kíváncsian nézzen fel rád.
Szerelem első látásra, nem igaz?

Talán Kriszti

Melegebb kardigánt húzott össze magán mielőtt leült volna a tópartra. Sötétedett már amikor csatlakozott a DÖK tagokhoz. Nem volt már sok dolga, épp csak ránézni, hogy minden rendben megy-e és a kívánságlámpásokból is van elég.
Egyelőre még csak a csillagok voltak fent az égen, és pár csónakkal beljebb mentek a tavon, főleg párok.
Neki nem hogy párja, még jelöltje sem volt erre az alkalomra, és ezt egyébként annyira nem is bánta. Teljesen elégedett volt azzal, hogy pár percig belefeledkezett a csillagok nézésébe, és csak akkor foglalt magának helyet, mikor már elkezdtek szállingózni az emberek. Ez a kívánságlámpásos dolog feltette a pontot az i-re, ami a születésnapját illeti. Mert ezen a napon, május elsején töltötte a tizenkilencet, és egy igazán szép napot tudhatott maga mögött.
Úgy volt vele, hogy nem köti el a csónakot, hátha akad társa, és nem fogják irigynek titulálni amiért egymagában küldi fel az összes kívánságát. Az égre felnézve, a fák felett egy apró kis kék fényt pillantott meg. Elmosolyodott a látványra. Tudta, hogy az Noak tüze volt, és minden rendben van otthon még akkor is, amikor ő éppen ilyen formában végzi el a kötelességeit.

Anne
Bocs a késésért

Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne harapjak rá erre a kívánságos napra. Muszáj volt, mert meg akartam próbálni, nekem szükségem volt arra, hogy ne legyek egyedül, valahányszor hazalátogatok, és tudom, hogy apának is szüksége van rá, hogy valaki – rajtam kívül – hazavárja otthon, finom főztjével, és mosollyal.
- Anne! – integettem messziről. Kissé késve érkeztem, mert hadilábon álltam azzal, hogy melyik taláromat vegyem fel, végül aztán a melegítőbűbájjal ellátottra esett végső, elkeseredett választásom. – Bocs a késésért, és boldog szülinapot.
Ja, mert nem mulasztottam el, hogy meg ne szerezzem az információt a csónakos társamról, igaz, az én szülinapom kilenc nap múlva esedékes. Május 10-én töltöm a 14-et, és ha minden igaz, én vagyok a legfiatalabb még a többi sárkányfióka között is.
- Te már tudod, mit fogsz kívánni?

Kriszti

Mostanában nem volt miért panaszkodnia. Azon kívül, hogy felügyelők lepték el a kastélyt, mindennel elégedett volt. Család, barátok, és a vállalt feladatok... Hiába fáradt, nem nagyon mutatja. Szereti ezt csinálni, szereti, hogy nincs egy perc nyugalma sem. Hisz még a kívánságok estjén is "dolgozik", a DÖK elnökeként van jelen, nem azért, mert annyira jónak tartja ezt a romantikus fényes akármit.
Az eget figyelve kissé el is kalandozott, alig vette észre, hogy a rellonos kisgólyája megérkezett hozzá. Meglepetten kapta oda tekintetét a lányra.
- Szia - halvány mosolyt varázsolt arcára. - Köszönöm, aranyos vagy - váratlanul érte, hogy Kriszti tudott a születésnapjáról, de jól esett a lánynak.
A partnál álltak még, így kezét könnyedén ki tudta rakni a csónakon kívülre, a fűre. Ujjaival finoman játszott a fűszálakon, melyek a mágiára reagálva azon a kis részen megrezzentek, tovább adva ezt a többinek is még egy-két méteren keresztül. Csak mintha a szél fújta volna meg őket.
- Őszintén...fogalmam sincs - mondja elmosolyodva. - Te? Egyáltalán hiszel benne? Nem tudom, hogy mi igaz belőle, de valami olyasmit mondtak, hogy a csillagok állása miatt, meg a fene tudja mi miatt könnyebben teljesülnek a kívánságok - vállát megvonva húzódik vissza a csónakba, és egy pálcaintéssel, nonverbális varázslással löki el magukat a parttól.

Egy szép nap‚ amit egyenlőre egyedül töltök.

Amikor meghallottam a nap hírét rögtön tudtam‚ hogy ott a helyem. Elhatároztam‚ hogy el is megyek. Ez tőlem nagy szó‚ mert ritkán határozom el magam ennyire. Viszonylag vastagon öltöztem fel. Egy vastag pulóvert és egy farmert vettem fel. Még a kastélyban kértem az egyik Dök tagtól egy lámpást. Amikor odaértem a rétre nagy meglepetés ért. Ameddig a szem ellát mindenütt víz volt. Szerencsére sikerült szereznem egy csónakot. A magammal hozott lámpást a kezem ügyébe raktam‚ hogy amikor majd eljön az ideje akkor majd fel tudjam engedni. Egy ideig napoztam‚ majd elkezdtem evezni‚ hátha látok egy ismerőst.

Anne

Jól esett, hogy nem egyedül kellett eltöltenem ezt az estét, igazság szerint picit féltem, hogy nem válik be, de reméltem, hogy ad erőt nekem ez a kis esti kikapcsolódás, hogy megtaláljam azt a nőt, aki kilendíti apát, és engem is ebből az érzelmi válság-helyzetből, és a családi béke is végre helyreállhat, ha egy rendes boszorkány lesz az új anyukám.
- Én… nem tudom, már nem nagyon hiszek a csodákban, de ki tudja. Talán most… talán most helyre tudom állítani az állapotokat – bővebben nem akartam Annelie-t beavatni, még nem ismertük egymást annyira, hogy meg merjek nyílni. Egyébként is, egy rellonos legyen már független. Egek, olyan nehéz legkisebb fiókának lenni… de talán ha nem közvetlenül számolok be, talán tudna pár tippet adni nagylányként. – Figyelj, egy kedves barátnőmnek szeretnék segíteni. Az anyukája két éve otthagyta őket, mert kvibli, és az öccse is az lett. Az apja félvér, és tök rosszul érzi magát amiatt, hogy az anyai nagyszülők ki nem állhatják, és ők ketten magukra maradtak. Te mit gondolsz erről? Mit tehetek érte?
Eszem ágában sem volt bevallani, hogy ezek valójában az én problémáim. Sőt, a legrosszabb ebben, hogy hazudnom kellett saját társaimnak, mert féltem, hogy megutálnának, ha kiderülne, hogy nem vagyok épp… nos száz százalékosan tiszta. Mármint, na, vérségileg, egyébként rendszerető vagyok…

#bonbon #újraegyütt

Jelentéktelen nap a többi között ez is. Annyiban különbözik az összes többitől, hogy van valami élet a kastélyban és van is kivel elmenni rá. Mátéval régről ismerjük egymást a szüleink révén, ő is benne van általában minden ökörségben, szóval nem kellett sokáig győzködnöm, hogy nézze meg velem ezt a csónakos, kívánós akármit.
Egyelőre még a srác nélkül körözök a réten alakult tó környékén. Nem az elejére akartunk ideérni, inkább csak pár perccel azelőtt, hogy bármit is a levegőbe engednének. Kíváncsi vagyok a fényekre, mert ha emlékezetem nem csal, láttam már ilyen lámpásokat és az nagyon szép volt. Mintha ettől az összes csillag fényesebben ragyogna.
Összehúzom magamon a dzsekim mielőtt leülnék egy kivágott fa törzsére. Vállamon átvetett táskámban néhány töltött csokit hoztam. Remélem ez megadja az alaphangulatot amit úgyis sikerül feldobnunk a béna viccekkel és azt sem tartom kizártnak, hogy a komoly kívánságok helyett olyanok fogják elhagyni a szánkat, vagy épp gondolatainkat, mint például, hogy legyen hupilila az összes Levitás haja.
Várakozó pozíciómat tartom egészen addig, míg Máté meg nem érkezik. Közben a gondolatra el is mosolyodok, ebben a sötétben már nem látja senki, hogy ok nélkül vigyorgok.

Rebi


Nézem, ahogy Rebi kíváncsian lapozgatja a könyvet majd észreveszi, hogy mondani akarok valamit. Na most egy dolog biztos, én nem fogok hazudni! Meg amúgy is, ha nem az igazat mondanám, akkor is kiszagolná az igazságot. A nők már csak ilyenek. Nincs mit tenni, el kell mondani. Vajon képes leszek rá? Tényleg kifogom mondani? Hát te jó ég, nem merek ki mondani egy szót! Na de... Á, muszáj lesz. Egy nagyadag félelemmel, és még egy jó adagnyi izgatottsággal kimondom azt a két szót.
-Szerelmes vagyok - mondom lassan, közben Rebit figyelem, ha úgy adódna. Várom a folytatást, közben jól megbánom azt, amit mondtam. De ha esetleg ő is? Ezért így fokozom mondatom.
-Beléd vagyok szerelmes - majd hátradőlök a székben és nézem, hogy hogyan reagál Rebi. Már nem lehet mit tenni, hiszen kimondtam, innentől már csak Rebitől függ, hogy nagy szomorúsággal megyek lefeküdni, vagy a világ legboldogabb embereként.

Gy

Valószínűleg nagyon furcsa arckifejezéssel meredthetett maga elé, miközben a fiút hallgatta. Még magának sem vallotta be, hogy ő is szerelmes, nemhogy még másnak. Ráadásul annyira ledöbbent, hogy egy szó sem jött ki a száján. De, mivel azt jól tudja, hogy ő is így érez, és azt a másik tudtára is akarta adni, ezért nagy lendülettel jó szorosan megölelte. Reménykedett, hogy nem borulnak fel. Szerencsére az egyensúly megtartása sikerült, bár az első másodpercekben elég ingatag volt a helyzet. Boldogan rámosolygott a fiúra, majd kicsivel közelebb ült hozzá.
Ekkor látta meg a lábán felfelé mászó, majd a térdénél megálló apróságot. Mindig is szeretett volna egy saját kis rágcsálót, így kapva kapott az alkalmon, és óvatosan kézbe vette. Megsimogatta a hátát, majd letette az ölébe -Ugye milyen aranyos?- szólal meg végre. - Szerinted mi legyen a neve?- néz rá az újdonsült kedvencére. Soha nem volt jó névadásban, így mindig valaki más segítségét kérte.

Hiába járkál fel-alá évek óta a falu és a kasély között, Máténak valahogy még mindig nem sikerült feldolgoznia, pontosan mennyi időre van szüksége, hogy kényelmes tempóban eljusson lakásától az iskoláig, így - a változatosság kedvéért - megint késésben volt. Kissé felgyorsította lépteit, de nem loholt felfelé a dombon, ennyire azért nem aggódot Myráért, elboldogul a lány még pár percig nélküle is. Ahhoz képest, hogy először nem igazán akart eljönnni, belement gyerekkori barátnéja kedvéért, de most, felmérve a szépen díszített rétet, meg a rengeteg diákot, egészen megjött a kedve ehhez az egész kívánságos-csónakázáshoz, bár még mindig nem értette pontosan, mi is fog itt történni, csak az Annelieből kicsalt információ töredékekre tudott alapozni - azok pedig nem segítettek túl sokat.
 A diákok már kisebb-nagyobb csoportokban tódultak ki a kastélyból, a srác pedig el is haladt pár ismerős alak mellett, akiknek futólag köszönt, majd ment is tovább. Egy harmad-negyedéveseknek tűnő lányhad halk kuncogás kíséretében követték tekintetükkel Mátét, ahogy laza lépteivel elsétált elöttük, aki észrevéve őket a megszokott féloldalas vigyor kíséretében rájuk kaccsintott, elégedetten fogadva a reakciót, mely hangos vihogásban, és hirtelen összesúgásban nyilvánult meg.
 A következő pillanatban viszont már Myrát kereste, mert azért az sem lenne rossz, ha sikerülne megtalálnia a lányt. Nem telt sok időbe, míg kiszúrta a fatörzsön gubbasztó zöldet, s magabiztos léptekkel indult meg felé.
-Aztán te is jól elbújtál, hallod - vetette oda köszönés helyett, egyik kezével beletúrva hajába, másikat pedig nyújtva a rá várakozó boszorkánynak.
-Bocs a késésért, kissé elszámoltam magam - magyarázta vigyorogva a nyílvánvalót. -Van valamilyen elképzelésed, hogy merre, vagy csak...megindulunk? - kérdezte tekintetével az eget pásztázva. Tiszta, felhőtlen égbolt nézett le rájuk, mintha maga a természet is mindent beleadott volna, hogy a diákoknak jól teljes ez az este. Hát...majd meglátjuk.

Vitéz Rebeka

Kapitány már nagyon kikívánkozott, a tavasz ígérete őt is elragadta. Az illatok, a napfény íze, a hancúrozás a harmatos fűben izgatottá tette. Sajnos nincs annyi időm rá, mint szeretném és mint ő is szeretné, elvégre a nap nagyobbik részében egyedül volt. Hétvége lévén akadt egy kis szabadidőm, amit duplán ki akartam használni. Anyám tegnap csomagot küldött, benne sok-sok finomsággal, ez csábított arra, hogy nekiessek és megegyem. Az évismétlés egy hangyányit arra sarkallt, hogy idén többet tanuljak, ráadásul könnyebbség volt, hogy egyszer már meg kellett volna tanulnom ezeket, ismerős volt néhány témakör. Egyébként a tanárok is díjazták, hogy újra elsőben látnak. A sok ismeretlen arc között találtak egy olyat is, akit név szerint fel lehet szólítani és ezt a kellemetlen helyzetet gyakran ki is használták. "Ábel fiam, hogy is volt az az még tavaly, amikor szintén nem tudta a Goulens bájital összetevőit?" Magamban hallottam Felagund professzor smirglis hangját, ha épp kellemetlenkedni akart és persze miért hagyta volna ki? Ez a tény rászoktatott arra, hogy előre is lapozgassak a könyvben, ne csak az aktuális anyagra. Így előre tanultam, nem naprakészen. Nem állítom, hogy sikeres voltam a tervemben, de legalább az esélyt meg akartam adni magamnak. Szóval, arra jutottam, hogy összekötöm a kellemetlen a haszontalannal és kiviszem Kapitányt a rétre, viszek magammal némi süteményt, meg néhány tankönyvet és kihasználva maximálisan az időt, egyszerre ülök egy fenékkel legalább három lovon. Egy pillanatig sem merült fel bennem az a kétely, hogy a terveim nem úgy szoktak realizálódni, ahogy elképzeltem. Pórázra vettem a kutyát, aztán játszottunk a pórázon vezetés helyett egy kis huzavonát a folyosón, míg ki nem értünk a rétre. Kifulladva a futástól egy fa tövébe rogytam, leoldottam a kötőfékét és szabadjára engedtem. Kicsomagoltam anyu sütijét, egyet a számba tettem, aztán mély sóhajjal nyitottam ki a Gemmológia könyvet. Egy utolsó pillantással kontrolláltam a kis haszontalant, nem jár-e tilosban, aztán tanulmányozni kezdtema kpeket. Persze az agyam máshol járt már az első pillanatban.

Rebi

Na most mire gondolhat? Mi jár a fejedben Rebi? Rebi hirtelen felugrik és át ölel. Szerencsére nem estünk el bár én inkább azon aggódtam ,hogy megfulladok. De végül csak átöleltem Rebit majd bambán bámulok előre. Csak döbbenten ülök a székben és még mindig nem tudom felfogni,hogy ez megtörtént. Arra kerülök ki álom világból,hogy Rebi megkérdezi "mi legyen a neve?" én meg csak Rebire nézek a "mi van?" tekintettel. Semmit se szólok csak nézem Rebit majd  egy lehulló falevél felébreszt és végre megszólalok.
-Már mint mi?-tényleg azt se tudom,hogy miről van szó. Gy szedd össze magad! Önszántából megölel egy lány és máris elveszíted a fejed? Össze kell szednem magam tisztára puding lettem! Észreveszem a kis rákcsálót majd miután össze rakom a kirakóst megszólalok.
-Őőő-majd kobakom megvavakarom ezzel mutatva,hogy nem tudom közben megint Rebin marad tekintetem.

Gy

A fiú pontosan úgy reagált, ahogy Rebi a titkos könyvtárban. Határozottan meg tudta állapítani, hogy nem csak ő sokkolt le kissé. Elvigyorodik a srác arcát láva, és kis híjjan el is neveti magát, de sikerül elnyomnia a kacagását. Vigyorogva csóválja a fejét, a fordított helyzeten, majd a combjára teszi az új kiskedvencét. Aktívan gondolkodik, hogy hogyan is nevezze el, majd beugrik egy egész értelmes név - Mit szólnál az Artemiszhez? - kérdezi meg, habár már elhatározta, hogy ez lesz a neve. A kedvenc istennője a görög mitológiából, de nem tudja, hogyan is ugrott be.
Kézbe veszi a rágcsálót, és megsimogatja.-Megsimogatod?- kérdezi meg, majd a srác kezébe nyomja az állatot.
Felnéz az égre, és elkezdi a felhőket bámulni. Soha nem volt oda a felhők alakjának tanulmányozásáért, de most valahogy egészen elbűvölték. Felfedezett egy szivecske alakút, látott egy sárkány formájút, és mintha egy krokodil is át úszott volna az égen.

Kívánságosdi
#Egyelőre egyedül

Gondolkodtam, hogy ha már itt van ez a május elsejei, gyönyörű este, kár lenne elszalasztani. Mivel nagyjából mindenem megvolt, egy dolgon kívül, amire vágytam, ezért most is inkább valami ökörséget kívántam, de azért egy teljesíthető kívánságot is beraktam a pakkba. Vajon milyen lehet egy sellő bőrében? Tökre kipróbálnám a hableány életet, de csak egy nap erejéig, mert Maszatról csak én tudok úgy gondoskodni, ahogy azt az én kis bernáthegyi aranyom szereti, na, meg van azért egy személy, aki nem szívesen tudna engem örökre a habok között. Talán több is, szóval ja, csak egy nap. De az az egy nap felejthetetlen lenne. Vajon be fog válni? Ki tudja… egyelőre csak vártam, hátha valaki becsatlakozik hozzám, mert azért mégis csak a buli az társasággal igazán buli.

#Máté foglalt #tavacska

Megszoktam már, hogy Máté nem éppen az a fajta pasi aki a pontosságáról híres. Nagy hiba egyébként. Szerintem az az igazi úr, aki nem váratja meg a hölgyet, ám az ő esetében ettől is el tudok tekinteni.
Azzal, hogy nem messze néhány lány összesúg egy srác háta mögött és vihorászni kezdenek, felismerem a tényt; végre megérkezett. Alig láthatóan csóválom meg a fejem és rosszallóan nézek a lányok irányába. Mi a barátnőinkkel nem voltunk ilyen nevetségesek amikor megnéztünk magunknak egy-egy helyes srácot. Adrian mondjuk nem is nézte volna jó szemmel ha az ő párja más fiúk háta mögött kuncog...
- Látom a mai hódítás már megvolt - bökök fejemmel a lányok irányába szintén köszönés nélkül, majd elmosolyodok és felállok, hogy szintben legyünk. Elfogadom a felém nyújtott kezet is és már csak azért sem engedem, sőt. Félmosollyal, hajamat hátradobva nézek jelentőségteljesen az említett alanyok irányába amolyan "az enyém" üzenettel.
- Jó messze a többiektől. Keressük meg ennek a tónak a másik végét - dobom fel az ötletet. Egyébként nincs kedvem körülvenni magam sok emberrel, ez az egy épp elég lesz. - Hoztam nasit arra az esetre ha esetleg nem indulna meg a fantáziánk.
Szabad kezemmel megemelem kissé a táskám, a másikkal pedig finoman rászorítok a fiú kézfejére.
Néhány lámpást adnak a kezünkbe mielőtt csónakot választanánk. Gondolom ez a fő feladat, meg az andalgás... Utóbbit nálunk kihúzhatjuk a listáról.
Egy közelebb eső csónakba billegve, az egyensúlyomat keresve lépek be, és huppanok le a deszkára.

Ábel

A napsütésre ébredt. Igaz, hogy jobban örült, mintha valami más keltette volna fel, de azért szívesen aludt volna még egy kicsit. Kissé kedvetlenül kikászálódott az ágyából, mert tudta, hogy innentől már mindegy, hiszen úgy sem fog tudni visszaaludni. Végigondolta, hogy mit is kéne csinálnia a nap folyamán, de rájött, hogy semmi dolga sincs. Mivel a nap hétágra sütött, és nagyon jó idő volt kint, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy kimegy sétálni egyet, majd utána az újonnan szerzett könyveit fogja olvasni. Gyorsan felöltözött, haját összekötötte, majd neki állt összeszedni, hogy mire lehet szüksége. Hátizsákjába beledobálta a már említett köteteket  a pálcáját nomeg egy-két hajgumit, ha ne talántán szüksége lenne rá.
Kómótosan ballagott a lépcsőkön és folyosókon, míg végre leért a bejárati csarnokba. Kilépett a hatalmas ajtón a ragyogó napsütésbe, és egyenesen a rét felé indult. Sétált egy kört, és körbenézett. Legutóbb, mikor itt járt nem igazán volt alkalma, úgy alaposan megfigyelni mindent, de most bepótolta mindezt. Meg kellett álapítania, hogy igazán szép kis hely.
igazán befejezte a téblábolát, keresett egy árnyékos helyet, és letette a táskáját. Ő maga is lehuppant, majd előszedte a kiválasztott művet. Az egyik kedvence volt, csak egy másik borítós kiadásban. Mindig nagy élvezettel olvasta újra a már elolvasott  könyveit, és ez jelen esetben sem volt másképp. Felütötte az első oldalon, és már elkezdte volna olvasni, mikor valami elszaladt elötte. Kíváncsian nézett fel, hogy ugyan milyen állat lehet. Ekkor pillantotta meg, az egyik legaranyosabb kiskutyát a földön. Olvasmányát gyorsan félrerakva, odaszaladt a kutyushoz, és megvakargatta a füle tövét.-Szia! Hát te meg?-kérdezi meg az állattól, habár tudja, hogy úgy sem fog rá válasz érkezni. De egyszerűen nem bírta megállni, hogy ki ne szakadjon belőle.

Izabella

Izabella