Ne nézz a szoknyám alá
[zárt]

Boldogság járta át attól a ténytől, attól a jelenségtől, hogy Noel átkarolta és egyáltalán vele volt. Kibírta az edzést is, amire amúgy a lány nem szokta kényszeríteni, mert tudja, hogy mennyire nem az ő világa a cirkusz. Ennek ellenére mégis találtak magukban valamit, ami összeköti őket, ami közös és ami nem a projektgyerek. De mit? Mindenesetre gondtalannak érezte magát minden olyan percben amit vele töltött egészen idáig. Ez nem lehet másképp.
Kételkedően vonta fel szemöldökét a tagadásra. Még nem jutottak el arra a pontra, amibe éppenséggel egy hangyafejnyit belementek, mégis szoktak róla beszélni. Nem sokat, a pár női tagja szereti finoman megközelíteni a témát, de ahhoz éppen eleget, hogy tudja; közeleg.
- Rengeteg országot jártam már be, de még nem láttam belőlük semmit az éttermeken kívül - hangjában egy kis kételkedés és szomorúság volt felfedezhető. Lehajtotta a fejét míg néhány pillanatig belegondolt, milyen életet is folytat. Járják sorra a szebbnél szebb helyeket és ahelyett, hogy nézné a tájakat, kirándulna, őt bámulják, mint egy kiállítási tárgyat.
Az elgondolás ellenére is azt a választ adja, amit érez már kislánykora óta. Maradni akar, ez az álma, az anyja a példaképe. Három gyerek mellett is képes volt a karrierjére is odafigyelni. Csodálja amiért ilyen és annak ellenére, hogy hazudott neki, ugyanúgy szereti, ahogy mindig szerette.
Ő lezártnak tekintette a témát, gondolta, Noel csak elfogadja a terveit és nem fog tovább faggatózni. Szeretett volna vásárolni, nézelődni, de le lett szavazva, meg lett állítva. Gyomra egy pillanat alatt zsugorodott egy apró görccsé. Pislogás nélkül nézett szerelme zöld szemeibe, hol egyikbe, hol másikba, hogy rájöjjön; tényleg komolyan gondolta-e a kérdést. Noel rezzenéstelen, de ideges pillantásától megrémült egy kissé. Némán állt vele szemben, csak az ujjai mozdultak ahogy az ingének gombjait kezdte el piszkálni.
- Nem - elcsukló hangon válaszolt. Halkan, ahogy még a méhek zümmögését sem lehet hallani, de végig Noel szemébe nézve. Ahogy ezt kimondta, kezei zsibbadni kezdtek. Az igazságot kimondani könnyű lett volna, ha a másik fél erre a válaszra számít. Nem tudta, mi lesz erre a reakció. Ellöki, vagy kineveti, hogy nem gondolta komolyan?
- Én...huh...ahm...nem vagyok anyatípus, te is tudod - próbálta menteni a menthetőt, ki tudja, mekkora sikerrel. Amikor Madagaszkáron megkapták Izékét, kettejük közül a fiú volt a jobb szülő. Tudta, hogy nyugtassa meg, Annelie állandóan csak a hátralevő perceket számolta és boldogan adta vissza a műgyereket az unokanővérének. Hogy ő saját gyereket vállaljon? Kizártnak tartja. - Te szeretnél apa lenni? Úgy igazán? És...velem? - félve tette hozzá ezt a kérdést, hiszen azok után amit egy perccel korábban mondott, ő biztos, hogy nem gondolkodna saját magával ilyesmikben. Jövő tervezés, meg minden ilyesmi? Van önbizalma, na de ezt nem vállalná be, nincs annyira bátor.

Soha többet nem fekszem le korán *nézi az órát* valaki?

ZÖLD! *befut, megnyomorgatja Bát és már itt sincs*

Ne nézz a szoknyám alá
[zárt]

Kíváncsian mosolygott fel Noelre. Nem kételkedett a szavaiban, mert egyszerűen el tudta róla képzelni amint besurran hozzá és akár az ágyából is kilopja. Valószínűleg menne vele bárhova, a világ végére is, csak mert szereti.
- Szalamanton után Berlin. Vasárnap este utazunk, azután Róma és Firenze. Firenzében két hetet leszünk, abból a második teljesen szabad, pihenős hét - mondta lelkesen azokat a helyszíneket amiket így megjegyzett. Egyelőre ennyivel volt tisztában, aztán majd szépen folyamatosan a többit is észben tudja tartani.
Szépen lassan földbegyökerezett a lába, elérkezett az a beszélgetés amire nem volt még felkészülve. Zavartsága látszott, ahogy minden más is. Szavakat is nehezen talált, hát még a gondolatait amik úgy száguldoztak a fejében, mint egy menekülő cikesz.
Nagyot nyelt, még ácsorgott ott továbbra is ahogy a fiú elengedte. Nem nézett már rá, lefelé fordította tekintetét, egyenesen a macskakő apró hibáira, az olyan repedésekre amikkel ő is tele van. A lelke. Érezte magában azt a fájó ürességet amit Noel szavai okoztak, de nem érezte veszett ügynek. Talán meggondolja magát egyszer. Vagy nem?
Egészen idáig meg sem fordult a fejében, hogy a párja rosszul választott, neki pedig nem kellett volna beleszeretnie. Arca kipirosodott, a gondolatra szeme is bekönnyeztek amit csak megerősített a pislogás nélküli maga elé bámulás. Tudta. Tudta jól, hogy nem szabadna szerelmesnek lennie, elront mindent, elrontja Noelt, elrontja az életét. De szereti.
- Adj időt és nem rontom el - emelte fel a fejét. A fiút nézte, megerősítést várt. Valami egészen mást várt ettől a sétától.
Néma csendben, egymáshoz csak alig-alig érve indultak végül tovább. Anne az egyik, Noel a másik irányba nézett miközben elhaladtak Szalamanton legforgalmasabb üzletei előtt, hogy ahogy jöttek, vissza is menjenek a Mirákulumba.

//Köszönöm!//

Dwayne mint plüssmaci? Komolyan? xDD

Nem. De ezek alapján nem is akarok

Budanekeresd
a baleset
okt. 18.
aláfestés

Előző héten Svédországban jártak, amit már az első perctől nagyon várt. A tizenhatodik születésnapján Axel vitte el oda utoljára, most pedig egy egész hete volt arra, hogy a gyakorlás mellett utazgassanak a családdal és megismerjék a még mindig egyik hazájának mondott országot. A csodás környezet mellett végig svédül beszélhetett anélkül, hogy a járókelők furcsán néztek volna rá.
Élvezte és meg is fordult a fejében, hogy egyszer majd oda fog költözni. Aztán a vasárnapi utazás közben már potyogtak a könnyei és azok is előtörtek belőle, amik nem Linköping elhagyásához kapcsolódtak. Próbálta elnyomni, de csak nem múlik a fájó űr a mellkasa tájékáról. Éjszakánként még így másfél hónappal később is a sötétség nyeli el, kivörösödött szemekkel alszik el, arcát a sós könnyek reggelre kimarják. Minden nap, minden éj ugyanolyan üres.
Budanekeresd még rosszabb volt. Közel volt az iskolához, közel Noelhez, mégis távol. Utálta, hogy pénteken és szombaton olyan mosolyt kell magára erőltetnie, ami nem magától jön. Csak az előadások utáni vastaps és a virágcsokrok azok, amik őszinte örömet hoznak az életébe, meg persze az apja, aki minden előadását kitartóan végignézte. A közönségben őt szúrja ki általában elsőként.
Eltelt az egy hét itthon, a következő Párizs. Félidőnél vannak a turnéban. Mostanság már Alíz szőke haját is megtartotta, mert hát minek kelljen minden előadásra átvarázsolni. Egy kis változás nem árt.
Három bátyjával egy kisebb kocsmában ünnepelték az eltelt hetet, ami után mindenki ment még kissé becsiccsentett állapotában a lakókocsijába, a szobájába. Kivéve a lányt, aki egy negyedórányi forgolódás után felöltözött és átment a teljesen üres nagysátorba. Gyakorolni akart, felejteni, azt csinálni amit szeret. Kár, hogy nem gondolta át. Mindig van vele valaki, aki biztosítja és bár még nem esett le egyszer sem, figyeli, vigyáz rá.
Dunsztosüveget tett le a közelébe, melyben sok kis szentjánosbogár világította be a környezetet. Nem tudta miért, de az ő selyemszalagjai alatt volt egymás mellé állítva két tornagerenda, szőnyeg nélkül. Valószínűleg a pakolás közben csak ott lett hagyva. Ez pont kapóra jött neki. Ahelyett, hogy alulról mászott volna, tett néhány sétakört a gerendákon, a selyembe kapaszkodva még ugrált és táncolt is, valami svéd dalt énekelve. Szédelgett, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy felmásszon a kötélen.
Lógatta a copfba fogott haját és a sötétben sok olyan dolog férkőzött be agyába, ami könnyeket csalt a szemébe. Noel arcát látta maga előtt, az anyagba burkolózva az ő ölelését érezte. Összeszorult a torka. Lábbal kapaszkodott amíg kitörölte szemeiből a könnyeket és nyúlt a másik anyagért.
Nagyjából tíz méter magasan kapaszkodott. Vajon Anna soha nem mondta el neki, hogy ittasan az ember ne másszon fel a kötélre?
Lábai kitekeredtek már, a másik oldalra akart átnyúlni amikor elszámította magát. A semmibe nyúlt, nem kapaszkodott és elbízta magát.
Zuhanás közben egy hang sem jött ki a torkán. Megfagyott az idő arra a néhány másodpercre amíg a lány háta találkozott a gerendával, aztán a feje is. Szájából fájdalmas hörgés tört elő. A feje beverésével már elveszítette az eszméletét és előreborulva esett végül a földre. Szőke tincseit hamar pirosra festette a sebből szivárgó vér, melyről ő már nem is tudott. Elmerült a saját sötétségében.

Báá *megölelgeti* csóklom, sziasztok, pápá

Csók Jong bácsi hahóó

Megvagyok és te, Lilith?

Bocsánat naaa

Azt ki kell érdemelni

Hát így

Szia ^^

Kösz szépen

Tudom xD és én mid lehetek? *-*

Huh, hát mikből választhatok? :3

Fogok cetliket és kihúzom xD

Hármat húztam xD randipartner, feleség és hugica

Öhm... xD

Így jöttek sorban azért, hogy ha az első nem felel meg, tudj választani

Vállrándítással?

ha úgy szeretem xD nagyon jó lesz veled

*felnevet* és hova megyünk?

*vállat von* megyek

Jóó reggelt *becsoszog*

Kiket de Lin tanárnő, ne mondja el apunak... mert Önt is elásom  

Jong

Az a kép kedvéért van csak

úgyis kimagyarázod nekem *megöleli*

persze Lin...persze... *nézegeti a körmeit*

de cuki a képed...hol is jársz nélkülem?

te Jong, szeretnél lefeküdni a földre?

Ez Róma, igaz?