MAGYARORSZÁG MÁGUSFALVAITALÁROSTaláros
Történelmi áttekintés:
Talárost később alapították a többi mágusfalunál, mivel az alapítói nagyon sokáig megpróbáltak együtt élni a muglikkal, füves asszonyokként, emberekként ismerték őket. Az ország három részre szakadásakor döntöttek úgy, hogy ki szeretnének maradni a mugik harcaiból és biztonságos helyen nevelik fel a gyermekeiket. Történt ugyanis, hogy az általuk lakott Nyírbélteket is feldúlták a török seregek, s majdnem az összes család földönfutóvá vált, a házaikat felégették, a jószágaikat pedig elhajtották. Szerettek volna már meglévő falvakban letelepedni, ám a közelben lévő Szalamandra-Szentegyed nem fogadta be őket, mivel elítélték őket a muglikkal való közösködésük miatt.
Nem szerettek volna túlzottan messzire menni, így a mai Püspökladány közelében, 1529-ben megalapították a falujukat, melynek nem adtak rögtön nevet. Az elsődleges célja az volt az akkori körülbelül 30 embernek, ahogy biztonságban tudhassák magukat, hogy ne kelljen rettegésben élniük. A falu alapítói között volt egy híres talárszabász is, Veres József, aki híres volt arról, hogy a gyengébb anyagból is minőségi talárt volt képes varrni. Később őt választották meg a polgármesternek- tekintve, hogy azon kevesek közé tartozott, aki képes volt írni-olvasni, s 1567-ben bekövetkezett halála után a tiszteletére Talárosnak keresztelték el a falut.
Az évek alatt a lakosság megtöbbszöröződött, mindenkit szívesen láttak a kis közösségükben. Egyre jobb és jobb kapcsolatot ápoltak a többi varázslófaluval, sőt néhány külföldi mágusfaluval testvérfalukká váltak, így segítve egymás fejlődését. A két világháború között több olyan családot fogadtak be, akiknek a biztonságuk érdekében menekülniük kellett a szülőhazájukból.
Látnivalók:
- A faluban található egy régi ösvény, mely mentén idősebb-fiatalabb fák sorakoznak, szám szerint 6 darab. Ezeket a testvérfalvak egykori polgármesterei ültették, a testvérük pedig a másik városban áll. Az ösvény végén áll egy park, a testvériség parkja.
- Egy régi talármúzeum is talárható a talárszabászat emeletén, melyben 1200-as évekből származó talárok is találhatóak. Nyomon lehet rajtuk követni a divat fejlődését, illetve a talárkészítés rejtelmeibe is bevezetnek Veres József leszármazottjai.
Érdekességek:
- A talárokat külföldre is innen szállítják, olyan híresen jó minőségűek. Különféle bűbájokkal ellátott talárokat, védőkesztyűket gyártanak a vállalkozásban, mely családiból ma már faluszintűre nőtte ki magát, kifejezetten keresik a tehetséges, fiatal szabászokat.
- Nem mindegyik testvérfalut lehet megközelíteni hopphálózaton keresztül, ám Talárosról mind a 6 falu elérhető ilyen módon is.
Szendrei Véda munkája
KUNSZENILAKunszenila
 Történelmi áttekintés:Kunszenila valaha egy nyüzsgő, élettel teli hely volt, s bár lakosainak száma soha nem ért el bűvös magaslatokba, de másfél emberöltőnyi ideje még nem gondolták azt, hogy valaha majd magukénak mondhatják az egyben szomorú és megtisztelő címet, ami a legkisebb varázslófalunak jár egész Európában, s ami még szomorúbb; ha nem csak a varázslófalvak listáján nézzük, akkor is valahol a sor végén kullogna. Sok mindennek tulajdonították az emberek és a lakosság nagyon magas számú eltelepülését, de rá kellett jöjjenek, hogy különösebb oka nincsen; egészen egyszerűen senki nem szeretne egy aprócska, a semmi közepén lévő faluban lakni, ahol a vízért is a kútra kell járni. Az itt élők ma már nem mások, mint a sok-sok évvel ezelőtt itt született boszorkányok és varázslók - szám szerint 12 fő -, akik valószínűleg itt fognak elhunyni, hogy aztán ez az aprócska kis hely örökre megszűnjön.
Látnivalók:
- az ország legnagyobb karácsonyfája - egy emlékfal, ahova azok nevét vésik fel, akik az elmúlt öt évtizedben távoztak a városból Érdekességek: - a nagy kivándorlás az előző nemzedéknél kezdődött, szinte minden fiatal elhagyta akkor a szüleit. - egy ideig próbálkoztak a falu feltámasztásával, nagy karácsonyi vásárokat rendeztek, különböző programokkal akarták csalogatni az embereket - sikertelenül - semmilyen közintézmény és bolt nincsen a településen, és egyedül egy kandalló van rácsatlakozva az országos hopphálózatra, ezen keresztül tud mindenki közlekedni.
Szabó-Kelemen Zsombor munkája
SZALAMANDRA-SZENTEGYEDSzalamandra-Szentegyed
A legtisztább mágusfaluként emlegetett helyiség jelzője nem azt jelenti, hogy a város gondnoksága fokozottan figyel a szemét eltakarítására. Szalamandra-Szentegyed, ez a körülbelül 150 fős kis település Szolnok és Szarvas között nagyjából félúton elmondhatja magáról: teljességgel kizárták a mugli világot életükből. Beton, de még földutak sem vezetnek a faluba, hiszen nincs szükség rájuk. Mindenki hoppanálással vagy hopp-porral oldja meg a közlekedést, és hasonló módon tölti fel az élelmiszer- és italbolt, a patika vagy a gyógyház tulajdonosa a készleteit, de a felhasznált javak fő részét a falu maga termeli ki. Akik nem varázslóállásokat töltenek be a közeli vagy távolabbi városokban, a faluban földműveléssel, gyógynövénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak, az asszonyok szívesen szőnek, a fiatal fiúk halásznak a közeli tóban, és a lakóknak nagy segítségükre van természetesen a varázstudományuk.
Az elzárt helység népe büszke arra, hogy a varázstalanoktól teljesen elszeparálva élhetnek. Akad olykor egy-egy család, amelynek kirepülő gyermeke nem szülei életmódját kívánja tovább folytatni, és elköltözik Szalamandra-Szentegyedből, de ugyanígy a falu a muglikat megunt tiszta vérű családok beköltözését is lehetővé teszi. Ugyan ha a betelepülők nem bizonyítottan aranyvérűek legalább tíz nemzedékig felfelé, előfordul, hogy még 20 év szentegyedi tartózkodás után sem tekintik igazi helybélinek a falu tősgyökeres lakói.
A település két faluból (Szalamandra és Szent-Egyed) egyesült még a XV. században. A két közösség jó barátságban volt, gyermekeik sűrűn jártak át egymáshoz, és ez nem is esett nehezükre, elvégre párszáz méter és egy folyócska választotta el a két helységet egymástól, aminek átugrálásából a szentegyedi gyerekek versenyt is csináltak. A folyóátugró verseny a mai napig dívik az ifjú varázslóknál és boszorkáknál. Szalamandra és Szent-Egyed két legmegbecsültebb családja döntésével aztán egy faluként élt tovább a két település, és az őket elszakító folyó fölé hidat építettek, az üres pusztát házakkal, és egy térrel építették be az egyesülést megpecsételendő. A tér érdekessége, hogy az azt körülölelő fákon ezernyi pixi él, és ünnepek alkalmával a falu lakói varázslataikkal úgy zavarják fel és világítják meg ezeket a lényeket, hogy temérdek kék szikraként varázslatos látványt nyújtsanak. Nem ritka, hogy az ifjú párok ilyen ünnepségekre időzítik egybekelésüket.
Hogy mi is a vonzata annak, ha egy település a mugliktól és technikájuktól teljesen elzárva él? Hadd meséljem el azt a történetet, amit én is csak úgy hallottam: vagy tíz éve történt, hogy egy repülő húzott el meglehetősen közel Szalamandra-Szentegyed fölött, és a lakosság húsz év alatti része pánikban tört ki, hogy a világ vége közeledik egy hatalmas átok képében. A kezdeti ijedség után együttes varázslatra készültek, hogy elpusztítsák a felettük süvöltő "átkot", de az gyorsabban robogott el felettük. Szerencsére, hiszen lett volna egy-két menetük a Mágiaügyi Minisztériummal ellenkező esetben.
Az idősek tájékozottabbak, de a fiatalok mit sem tudnak a muglik létezéséről. Iskolájuk konkrétan nincs, de otthonaikban és a közösségi házban az idősebbektől rengeteget tanulnak, viszont a tananyag még csak nem is érinti a muglikat. Bár akik a faluban maradnak, nem is feltétlenül használnák ezen információkat, de egy a településtől elszakadt szentegyedi varázslóifjonc bizony nem egyszer bajba keveredik tulajdonsága miatt. Elmondható viszont, hogy Szalamandra-Szentegyed azon kevés helyek egyike, ahol őrzik a varázslóhagyományokat, és olyan legendákat őriznek, amelyek másol már rég feledésbe merültek. Nagy hangsúlyt fektetnek a varázslásra, csemetéik kiválóan bánnak varázspálcáikkal.
Mindenki maga döntse el, vajon megérné-e ebben a faluban élni. Te odaköltöznél?
Dolánszky Alex munkája
ÜSTÖSDÜstösd
Történelmi áttekintés:
A település első írásos említése az 1300-as évek elejéről származik, ekkor költözött az addig lakatlan vidékre (a mai Győrtől kb. 20km-nyire délnyugatra) hat varázslócsalád, köztük Buchmeier Pál is, aki tíz évvel később megnyitotta első üstöntödéjét. Talán ez volt az, ami a falut elindította a gyárvárossá válás útján. 1425-ben itt nyitották meg az ország első mágikus édességgyárát, majd ötven évvel később egy játékgyárat is, bár akkor még mind a kettő céhes formában működött. Az ez után következő évszázadokban sokan azért költöztek az időközben várossá terebélyesedett Üstösdbe, hogy céheket, majd később manufaktúrákat és gyárakat hozzanak létre, vagy ezekben dolgozzanak. Mivel a települést a kezdetektől fogva álcázóbűbájokkal védték, nyugodtan fejlődhetett a mugli háborúktól mentesen. Virágkorát az 1800-as évek végén élte, ekkor vált világhírűvé a város hatalmas piaca, ahol a pletyka szerint minden megtalálható.
Az 1900-as évek elején a bűnözés elharapódzott a városban, egy híres banda a félvérek és a muglik kilakoltatását követelte, céljukat zsarolással, kínzásokkal és gyilkosságokkal akarták elérni. 1940-ig több, mint 230 ember hagyta el a települést, de a banda tagjait csak húsz évvel később tudták elfogni. Azonban az alapítóról sosem tudtak meg semmit. Sokan úgy gondolják, hogy később új tagokat toborzott, és így a csoport a mai napig tevékenykedik.
Manapság viszonylag kevesen lakják a helyet, és nem is vonzó az új lakóhelyet keresők körében, de turisták gyakran megfordulnak a városban. A város régi pompáját nem sikerült helyreállítani, de erre próbálkozások az utóbbi években is voltak.
Látnivalók:
- A bevásárlónegyed, a város leghosszabb utcáját foglalja magában. A régi céhek maradványaiként kisebb-nagyobb boltokat találunk itt, melyekben csupa minőségi, kézzel készített terméket vehetünk. A boltok többsége a külföldi megrendelésekből él meg, mert már nincs akkora forgalom, mint a város fénykorában.
- Az ország legnagyobb mágikus piaca, mely minden hónap harmadik vasárnapján a főtéren található meg. Hajnaltól késő estig a legkülönfélébb árusok portékái közül lehet válogatni, bár azért mindent nem árusítanak.
- Játékmúzeum, ami a régi játékgyár épületéből lett kialakítva. Tizenkét szobában mutatják be a régi és új idők mágikus játékait, valamit egy helyiséget a muglik által kedvelt játékoknak is fenntartanak. A látogatás alkalmával mindent ki lehet próbálni, bár néhány dolgot csak felügyelet mellett.
- Az édességgyár, ahol magyar mágikus édességeket lehet megkóstolni, és megtudni, hogyan készülnek.
- Az öntöde, egészen pontosan a régi üstöntöde, bár csupán egy része szabadon bejárható, hiszen itt még ma is folyik termelés.
Érdekességek:
- A bevásárlónegyedben sok külföldi cég kisebb üzlete is megtalálható
- A gyáraknak köszönhetően a település levegője füstös, az eget ritkán látni miattuk, ezért mindig félhomály uralkodik a városban.
Merkovszky Ádám munkája SZALAMANTONSzalamanton
Történelmi áttekintés:
A történet szerint évszázadokkal ezelőtt élt egy velejéig romlott, gonosz varázsló, aki eltökélte, hogy minden muglival végez és, amikor ez megtörténik, a varázslók végre békében élhetnek. Ezt azonban már az akkori varázslók többsége sem nézte jó szemmel, pedig azokban az időkben még sokkal többet jelentett az úgy nevezett tiszta vér és a varázslóönérzet. Végül a mágust a Balaton északi partjának nyugati csücskében sikerült bekeríteniük, és megölniük. Ekkorra azonban már több száz mugli áldozata volt gonosz tetteinek, és a közben mellé szegődött híveinek. A végső csatában tíz hős mágus – 6 varázsló és négy boszorkány vesztette életét. Állítólag, amikor az ártatlanok kiontott vére a földre hullt, ott kinőtt egy virág, melyet később nagyezerjófűnek neveztek el, mai ismertebb nevén ez a boszorkányfű.  Az egykori csata helyén még ma is áll a hősök emlékműve – ez a város egyik terén található meg, a megölt muglik sírjaival együtt. A tíz hős sírja is megtalálható még, folyamatosan gondozzák őket és évente egyszer, május 7-én meg is koszorúzzák. Ennek közelében lelhető fel Szalamanton falu, amely viszonylag új település, az 1600-as évek végén hozták létre. Mivel a falu a Balaton partján áll, ezért az itt élők elsősorban a turizmusból élnek, híresek a fesztiváljaik, és több közismert személyiség is Szalamantonban telepedett le. A falu összetétele vegyes, bár legfőképpen félvérek lakják. Főszezonban főleg külföldi turistákkal találkozni a település utcáin, ellenben télen alig lézengenek emberek a faluban. Bűnözés szinte nincs, az egyik legbiztonságosabb mágusfalunak nevezhető, ami köszönhető a Balatoni javító-nevelő intézet, valamint a bíróság közelségének, hiszen ezek miatt az aurorok gyakran megfordulnak Szalamantonban.
Látnivalók:
- A hősök sírjai, valamint a csata emlékműve, illetve a közelében épült múzeum, amely bemutatja, hogy mi történt akkor régen
- Az ország fiatalkorú bűnelkövetőkre szakosodott mágikus bírósága ebben a faluban működik, szinte az összes fontosabb ilyen típusú tárgyalás itt zajlik le.
Érdekességek:
- A Mirákulum nevű cirkuszi társulat központja, elsődleges előadóhelyük
- Mágikus Dallamok Napja fesztivál helyszíne
- Itt rendezik meg a Hőhűtő hetet
- Bűbájos Bálint-napi mulatságok helyszíne
- A Balaton közepén található a fiatalkorúak javító-nevelő intézete, ahová Szalamantonból szokták átszállítani a rabokat
Merkovszky Ádám munkája CSERMELYMENEDÉKCsermelymenedék
A menekültek eldugott varázslófalva
Történelmi áttekintés:
Ez a helyiség valamikor a muglik két nagy világháborúja között jött létre. Eleinte csak pár varázslócsalád menekült fel az Északi-középhegységbe a pusztítások elől, hogy mágiájukkal feltűnésmentesen megvédjék családtagjaikat, később többen is csatlakoztak a csoportosuláshoz, így elég változatos manapság is a lakók nemzetisége. A mugliriasztó bűbájok segítségével tökéletesen el tudtak együtt rejtőzni, s egy összetartó közösségben építgették-szépítgették településüket.
A községben működött egy igen fejlett aurorképző intézmény is, de a 18 évvel ezelőtti nagy aurormészárlás után, - amit környékbéli sötét varázslók követtek el -, a hely bezárt, az épület azóta is üresen áll, a gyereket rémisztgetik vele rémtörténet gyanánt.
Látnivalók:
- Csermelymenedék nem az a falu, ahol annyi mindent nézegetni lehetne, de a helyiek nagyon büszkék a patak tisztaságára és a hidaktól varázslatossá tett hangulatára.
- A falu egykori aurorképzője bezárás után is vonzza még az arra tévedő turistákat.
Érdekességek:
- Alapvetően a Hosszú-völgyi-patak két felére építkeztek, romantikus hidak kötik össze a két oldalt.
- Érdekes, hogy manapság még a fiatalok sem nagyon hagyják el ezt a nyugodt környezetet, ha ki is repülnek a családi körből, idővel úgy is visszatérnek.
- Mivel sokféle mágus gyűlt itt össze, nincs a falunak konkrét iparága, mindenki értett valamihez, ami később azzá fejlődött ki, hogy az évek alatt önellátóvá váltak.
Vikohino Thaihasy munkája
|
|
|
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2015. augusztus 3. 23:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502627#post502627][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.03. 23:46[/b][/url] Konstantin Szalamanton Frusztrált voltam. Nem, nem ez a megfelelő kifejezés; mérhetetlenül dühös voltam. Persze foghattam volna arra, hogy az esküvő megszervezése kiborít, vagy hogy a tökéletes ruha megtalálása lehetetlen feladatnak tűnik, esetleg azzal is áltathatnám magam, hogy Gwenért aggódom, de mindez nem lett volna igaz. Konstantinra haragudtam. Haragudtam? Tajtékoztam! Mégis melyik nő ne tenné ezt az esküvője előtt, ha megtudja, hogy a vőlegénye valaki mással ütötte el az időt, csak mert ő éppen nem volt elérhető? És hogy ez a nőnemű egyed konkrétan elszakította egymástól az unokahúgomat és a fiút, akit szeret? Szóval, miután kiüvöltöttem magamat Gwennek és mint egy őrült fel-alá járkáltam a nappalinkba, ahová kényszerrel rángattam el, elkezdtem összeszedni magamat a vacsorához. Meglepett a dolog, viszont kiderült, hogy a vőlegényem sem az időzítés mestere. Ezt tovább tetézte a nyitómondattal. Marhasült? Kit érdekel a marhasült? A francba is, titkolóztál előttem! Így vicsorogtam magamban, ahogy befelé haladtunk az étterembe, majd anélkül, hogy megvártam volna a férfit lehuppantam a helyemre, összekulcsoltam a kezeimet az asztalon és kibámultam a tájra. Jobbnak láttam mélyen hallgatni. Egy ideig. -Miért hoztál ide? –szegeztem neki, ezzel esélyt adva, hogy legalább egy kicsit jobb színben tüntesse fel magát.
|
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
|
|
Írta: 2015. augusztus 4. 00:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502650#post502650][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.04. 00:09[/b][/url] K.D.A.
Szalamanton tóparti kisvendéglője Miért hoztál ide?Katherine hangja vészjósló, testbeszéde egyszerre mesél dühről, sértettségről és valamiféle dermesztő hűvösségről. A férfi egy ideig a dacos nőben, majd a Balaton fodrozódó vízében gyönyörködik, és csak akkor fordul vissza hozzá, mikor átgondolja a kérdést és kész válasszal tud szolgálni. Lassan mozdul, tekintete sejteti, hogy nem egészen érti miért szegezett neki ilyen klasszikus, női sértettségből fakadó kérdést. - Hogy ne otthon vacsorázzunk? - szavait ostobán egy halvány, csipkelődő mosoly kíséri. Nem tudja még, hogy miféle haraggal áll szemben. Előredől, kezét átnyújtja az asztalon, és tenyerével befedi a vékonyka, összekulcsolt ujjakat. - Nem hozhatom el a menyasszonyomat csak úgy egy ilyen helyre?Mosolya rövid időre kiszélesedik, majd oldalra döntött fejjel, aggódó tekintettel kezdi figyelni a kedvest. Nem tudja, hogy mi lehet a baj, hogy mit és hol rontott el, miközben ennek az estének egyszerűen csak tökéletesnek kellene lennie. Hiszen megkéri a kezét!- Mi bánt? - kérdezi, gondolatban mindent feladva, s kezét visszahúzva rákönyököl az asztal lapjára. Szíve idegesen dobog, vonásai megkeményednek. Szürkés színű fényei ide-oda járnak az óceánszín szemek között, ahogy minden erejével igyekszik felvenni a szemkontaktust. Vastag szája most egyetlen vonallá préselődik, és a zsebében rejtőző bársonydoboz egyre lejjebb kerül a meg kell tennem listán.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2015. augusztus 4. 00:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502652#post502652][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.04. 00:16[/b][/url] Konstantin Szalamanton Hallgattam. Ez tűnt a lehető legjobb stratégiának jelen helyzetünkben. Nem akartam komolyan összeveszni Konstantinnal, sőt az, ami itt és most folyt közöttünk megőrjített, de muszáj volt tovább mennem. Női büszkeségből. Vagy legalább Gwen védelmében. Nem lehet mindent olyan egyszerűen megoldani, mint hogy lelép az ember, kitudja hová. Muszáj volt szembe állnom a férfivel és tisztáznom a helyzetet. Még az esküvő előtt. Halvány mosoly kúszott az arcomra, amikor a lehető legférfiasabb reakcióval hozakodott elő. Elpoénkodta a helyzetet. Azt hiszem, ez volt a legjobb, amit tehetett, ugyanis kiengedtem a bent tartott levegőt, de ujjaim továbbra sem reagáltak az érintésére. Vártam, mikor ébred rá, hogy nem a fáradtság terített így ki, sokkal inkább ő. -Szira.Ez volt az egyetlen szó, amit első körben ki tudtam adni magamból. A tekintetem elsötétült, ahogy visszafordultam Konstantin felé. Többé nem akartam titkolózni és bíztam benne, hogy vére őszinte lesz velem. Nem titkolózik, nem próbál meg terelni –ez lett volna a lehető legrosszabb opció. Kihúztam magam ültömben és a vámpírokra jellemző merev, szoborszerű mozdulatlansággal méregettem őt. Óceánjaim mélyen azokba a csodás szürkékbe mélyesztettem, így is tovább követelve az igazságot. -Tőled akarom hallani az igazságot. Mikor, hogyan és a legfontosabb: miért?Magamra öltöttem a kiismerhetetlenség álarcát, de közben legszívesebben átvetettem volna magamat az asztalon, csak hogy az ölébe fészkelhessem magamat és megcsókolhassam. Fizikai fájdalmat okozott, hogy nem érhetek hozzá… hogy ennyire hűvös vagyok.
|
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
|
|
Írta: 2015. augusztus 4. 12:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=502731#post502731][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.04. 12:14[/b][/url] K.D.A.
Szalamanton tóparti kisvendéglője A név hallatán hátradől, hirtelen izzadni kezdő tenyereit mozdulatlan combjaira engedi. Száját beszívva, meredten figyeli az asztal túlvégén ülő nőt, annak úgy szeretett tekintetét, mely most csalódottsággal vegyes haraggal néz vissza rá. A benne lábra kapó gondolatra, miszerint most, egyetlen pillanat alatt mindennek vége lehet, nagyot nyel, gerince mentén végigfut a hideg. Teste libabőrössé válik, karjain megemelkednek a nyári napsütéstől kiszőkült szőrszálak. Nemcsak Katherine, de ő is csalódott. Szemben ül vele az egyetlen nő, akit többet bántott, mint szeretett, és akinek azok után soha többé, semmivel sem akart fájdalmat okozni. És tessék. Torkában máris érzi a lenyelhetetlen, maró gombócot, ami mindig összerántja újra és újra levegőért kapó ajkait. Megkeményedett vonásai felett, lesütött szemekkel hallgatja a közéjük fészket rakó feszült csendet, és annak ellenére sem képes megszólalni, hogy tudja, az éjlény válaszra várva nézi őt. Fél, hogy bármit is mondjon, elveszíti az éppen csak magának tudott nőt, akiről a hetekben végérvényesen kiderült, hogy pótolhatatlan. Számára örökérvényű. Beharapott alsó ajakkal pillant fel, engedi riadt tekintetét az őt vizslató szempárba. Foga húsába mélyed. - Amikor elmentél - kiszáradt szájjal, elhaló hangon felel. Társként tiszteli a szemben ülő felet, de most nem néz a szemébe. Az asztal közepén helyet kapó só- és borstartónak beszél, szavai közben megáll, nagyot nyel. Az egyre csak növekvő, torkát összeszorító, maró gombóc fájdalmasan tapad gégéjére, s úgy tűnik, egy pillanatra sem kívánja megkönnyíteni a férfi dolgát. A szégyenérzet és bűntudat táplálja, és hiába keres, egy dolog sincs, ami távozásra bírhatná. - Egyszer sem mondtam ki, de már tudom, végig bennem volt a félsz, hogy nem jössz vissza. Tartottam attól, hogy nem látlak soha többé. Nem mutattam persze, én nem az a fajta vagyok, aki munkaidőben sír a szívébe férkőző nő után. Még magammal sem voltam hajlandó leülni, egyáltalán tisztázni, hogy mit is érzek irántad. Tagadtam, lehetőségeket kerestem...Fejét olykor megcsóválva nyílik meg Katherine előtt. Ha lenne más választása sem leplezné a múltban benne dolgozó érzelmeket, melyek végső soron a Madagaszkár partjain történtek rejtett okait is szolgáltatták. A sótartóról a nő tekintetére vezeti saját, őszinte szempárját, lásson benne bármit is; haragot, düht, bánatot. Jobbját felteszi az asztal lapjára, és a hozzájuk siető pincért várakozásra bírva előrehajol, hogy hangját visszafogva szólaljon meg újra. - Hiba volt, de hidd el, soha többé nem fordul elő - mondja, szürke fényei rettegő nyíltsággal fürkészik Katherine vonásait. Mellkasa idegesen jár fel-le, lábai meg-megreszketnek. - Hozzám tartozol. És nagyon sajnálom, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt belássam. Szeretlek. Mindig is szerettelek, ez... mindig így volt.Hát kimondta. Határozott szavaival saját magát is meglepve csendesedik el, s dől vissza a súlyától megreccsenő széktámlának. Igen, hibázott, de nem élhetett úgy, hogy minden percben a néha-néha feltűnő Katherine-t várta. És ezt neki is tudnia kell. Kérdő, s egyben türelmesen várakozó tekintettel pillant fel a szemben ülő, csodálatosan szép nőre. Jobbja egy fogpiszkálóval játszik, mellettük hangulatos, narancsfényű lámpások égnek. A Balaton felől hűsítő szél érkezik, és ő csak arra tud gondolni, hogy el akarja venni ezt a lányt.
|
|
|
|
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV
VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
|
|
Írta: 2015. augusztus 5. 23:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=503155#post503155][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.08.05. 23:28[/b][/url] Eszter
Türelmesen elácsorog, de nem kelti azt a benyomást, hogy ne tudna magával mit kezdeni. Elég szerencsétlen bemutatkozás lenne, ha már egy könnyed társasági találkozón is elárvultan megállna a sarokban. Lopott, feltűnésmentes pillantást vet a házigazda mellett álló úriemberre: az államtitkár. Lehet, hogy a francia és angol ellentét igencsak erősen feszül egymásnak, ha hivatalos ismeretségekről van szó, akkor nem különböznek igazán egymástól. Például nem mehetnek csak úgy oda valakihez, amennyiben nincs rá jó okuk; vagy ami még jobb lenne, ha nem mutatják be őket annak az illetőnek. Erre azonban most még számításai szerint nem nagyon számíthat, így a rövid felmérés után inkább elfordul és a terem többi részén futtatja végig a tekintetét. Egyik kezében a poharát tartja, a másikat a zsebébe süllyeszti, ám a póz távol áll a nyegle panelkölykök szétcsúszott tartásától, sokkal inkább tükröz egyfajta diszkrét fesztelenséget - egészen addig, amíg meg nem látja a felé tartó Esztert. Fogalma sincs, hogy lenyugodott-e a lány azóta, annyira közelről nem ismeri őt, a Beauxbaton-ban viszont hozzászokott már: a nők ritka haragtartó lények tudnak lenni, amikor a fejükbe vesznek valamit. Egyszóval nem tudja, mire számítson most a szőkeségtől, viszont bízik benne, hogy Eszter vérének minősége nyer a mérséklete felett. Annyi józanságot kinéz belőle, hogy ne akarjon jelenetet rendezni ennyi magas beosztású varázsló és boszorkány között. Egy futó, gyanakvó másodperc után viszont készséggel nyúl a felé nyújtott kézért, hogy udvariasan meghajolva kezet csókoljon. Addig is lerakja az asztalra a poharát; nem lenne valami tapintatos azzal a kezében köszönteni a lányt.
- Szintúgy örülök a viszontlátásnak. Az este pedig remek, édesanyád remek szervező.
Rendben. Nem tűnik úgy, int aki visszatérne a korábban tapasztalt habitushoz. Bár részéről csak nyugodtan, de ne a nyilvánosság előtt - a személyes ellentéteknél ezerszer fontosabb az, hogy mit látnak mások. Ez biztosan valamiféle genetikai indíttatás részükről. Eszter arcát fixírozza, de semmi olyasmit nem lát most rajta, ami miatt aggódnia kéne, így lassan, de diplomatikusan elmosolyodik ő is.
- Ez nagylelkű tőled. Megköszönöm, ha megteszed nekem ezt a szívességet, hogy bemutatsz. Addig is..
A karját nyújtja Eszter felé, hogy belekarolhasson, ahogyan azt illik, amikor társaságban közlekedik nő és férfi a rendezvény területén. Miután odaérnek, kivárja a maga sorát, nem vág a fiatalabb Neviczky szavába, s csak azután szólal meg, hogy a másik minden mondandójával végzett.
- Örvendek. Rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatunk. Franciaországból követtük a legutóbbi választásokat, hiszen minden varázsló érdeke, hogy országaink élén hozzáértő vezetők álljanak, s azt hiszem, a teljes családom nevében szólhatok, mikor azt mondom, hogy a politikai programjuk remekre szabott.
Utánanézett a jelenlegi varázslópolitikai állásnak az országban, mielőtt ide jött, csak hogy tudja, melyik oldalon kényelmes most éppen helyezkedni, s ahhoz mérten adja elő a mondandóját, ami ugyan kényelmes protokollszöveg, de egyben nagy hiba lenne, ha nem hangoznék el ilyen formában. Fontosak ezek a formális körök, fontosabbak, mint azok gondolnák, akik ezeken kívül mozognak. Ha idősebb lenne, beleférne az is, hogy udvarias kritikát fogalmazzon meg, ezzel még tovább éreztetve tájékozottságát, de az ő korában ez még sértésnek tűnne a szájából.
Nem tart sokáig a társalgás, de minden gördülékenyen megy, mondhatni jól, abból ítélve, hogy nem fordulnak el tőlük, hanem az idősebb varázslók bevonják őket a beszélgetésbe. Ezt annak számlájára is írja, hogy Eszter is résztvevője a társalgásnak - naiv ötlet lenne feltételezni, hogy a pozitív fogadtatás tőle teljesen független. Rövid búcsúzás után viszont a két férfi visszatérne korábbi témájukhoz, így ők kénytelenek leszakadni tőlük.
- Ezt vehetem úgy, hogy már nem vagy mérges a legutóbbi miatt? - Amit még mindig nem ért, hogy mi volt, de nem érzi szükségesnek feszegetni. Jó ez így.
|
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2015. augusztus 18. 12:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=506585#post506585][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.18. 12:06[/b][/url] Konstantin
Szalamanton Hallgattam. Továbbra is ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Tartottam tőle, ha kinyitom a számat, esetleg olyasmit mondhatok, amit a későbbiekben megbánnék. Mérhetetlenül csalódott voltam. Természetesen én magam is tisztában voltam vele, hogy nem várhattam el a férfitől a tökéletes hűséget, amikor sohasem tudhatta, mikor tűnök el és mikor bukkanok fel újra. Csakhogy most felmerült bennem a kérdés: mi lesz, ha valamiért úgy alakul, hogy hosszabb időre el kell mennem? Ha akkor nem bízott bennem annyira, most miért bízna? Elvégre teljesen jogosan lapulhat meg benne a félsz, hiszen vámpír vagyok. Mégis mi tarthatna vissza attól, hogy eltűnjek? Tudtam, hogy ennek sohasem szabadna őt kitennem. Meginogtam azon elhatározásomban, hogy hozzá megyek feleségül. Jó ötlet-e egy embert ilyen mértékű bizonytalanságban tartanom? -Valamit tudnod kell. –szólaltam meg egészen halkan, amikor ő elmondta, amit el kellett. -A múltban tettem olyan dolgokat, amire nem vagyok büszke. Abban az időszakban, amikor te nem tudtad hol is vagyok és vissza jövök-e, én olyan életet éltem, amit talán nem kellett volna. Vannak ellenségeim és lehet, hogy ez komolyan kihat a közös jövőnkre. Még így is el akarsz venni? Fel kellett tennem a kérdést és szándékosan figyelmen kívül kellett hagynom a szerelmi vallomást. Mozdulatlanul ültem a székemen és csak arra tudtam gondolni, hogy ha most nemet mond, akkor teljesen összetörök. Kezeim az ölemben pihentettem és ujjaim szorosan fonódtak egymásba. Az érzelmeimet a lehető legmélyebbre rejtettem, miközben szörnyű fájdalmat okozott figyelni, hogy ő mennyire szenved. -Mi lesz, ha ezek miatt egyszer hosszabb időre el kell mennem? Akkor is keresel valaki mást? Tudtam, hogy önző vagyok. Mérhetetlenül önző. Nem várhattam el tőle, hogy várjon rám. Most sem. Tudnia kellett, mivel is áll szemben, mielőtt még az egész életét feltenné kettőnkre. A maszkom talán csak egy pillanatra, de megroppant, így ha elég figyelmes volt láthatta a tekintetemben a kimondatlan fájdalmat és gyötrődést, de a lehető leggyorsabban rendeztem az arcvonásaimat.
|
|
|
|
|
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2015. augusztus 19. 20:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507029#post507029][b]Annelie Freya Merkovszky - 2015.08.19. 20:06[/b][/url] BlomqvistekA taps csak lassan halt el, Annelie a két testvére között állt, fogta a kezüket és együtt hajolt meg az egész Mirákulum egy nagyon jól sikerült előadás után. Fáradtan, de nevetve szaladtak hátra az öltözőbe, hogy levehessék fellépő ruháikat és saját ruhájukba öltözzenek vissza egy frissítő tusolást követően. Hajának alja még nedves volt amikor Anne visszaért a lakókocsijukba, virágcsokrokat szorongatott, melyeket lerakott az asztalra amint belépett. Karaht pillantotta meg elsőként, mosolyogva kacsintott rá, majd tekintetével bátyját kutatta. - Ügyesek voltunk ma is - hangja fáradt volt, de boldog, ahogy az a testvérei körében mindig lenni szokott. Odalépett kisebbik testvéréhez, egy puszit nyomott a homlokára, majd fenekével tolta odébb, hogy leüljön mellé. - Haaarry, kérek szépen valami gyümölcslevet - kérlelően nézett bőven fölé magasodó testvérére és még boci szemeket is meresztett rá, amit ha valaki más is meglátott volna...áh, kizárt.
|
|
|
|
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV
Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
|
|
Írta: 2015. augusztus 19. 20:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507061#post507061][b]Harold Love Blomqvist - 2015.08.19. 20:58[/b][/url] A CsaládBlomqvist gyülekezet, SzalamantonEgy újabb sikeres előadás. Nem az első a Mirákulum ponyvái között. A taps üteme még a fülemben csengett, amikor a húgaimmal az öltözőbe siettünk levetni az izzadt ruhákat. Annie egy halom virággal tért vissza az öltözőbe. Mosoly futott át az arcomon, mint általában, ha a testvéremet őszintén boldognak látom. - Ügyesek, mint mindig. - válaszoltam már a lakókocsiban, megfürödve, tiszta ruhába öltözve. A hanglejtésem alapján akár meg is vonhattam volna a vállam, de nem tettem. A hangomban egy kissé több magabiztosság csengett az általánosnál, de ami megszokott az megszokott. Mi pedig egy híres cirkusz vagyunk, hoznunk kell a legjobb formánkat. Durcát színlelve fújtattam egyet Annelie kérésére, de nem mondtam nemet. Bár én is el voltam fáradva, és Cecille nyugtalan neszezését is hallottam kintről - nyilván a vacsoráját kérte -, azért teljesítettem a húgom kérését. Egy-egy pohár hideg narancslevet nyújtottam a húgaim felé. - De csak mert annyira szeretlek titeket.
|
|
|
|
Karah Viviana Blomqvist
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. augusztus 19. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507069#post507069][b]Karah Viviana Blomqvist - 2015.08.19. 21:22[/b][/url] TestvérkéimEz az előadás igen jól sikerült. Imádtam fellépni a cirkusszal. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Én voltam a legfiatalabb, ezért engem pátyolgatott, mindenki, de nekem erre igazán nem is lett volna szükségem. Nem vagyok olyan törékeny. Bementünk az öltözőbe és leültünk kifújni magunkat. Anne később jött és a csokrokat az asztalra tette. Elmosolyodtam és igazán örültem, hogy ilyen csodálatos nővérem van. - Szerintem is! - legszívesebben még egyszer kiálltam volna és előadtam volna a darabot, akármilyen fáradt is voltam. Harry teljesítve vágyunkat egy-egy pohár nnarancslét adott oda nekünk. Köszönet képpen puszit nyomtamaz arcára, majd visszbújtam Anne-hez. Mosolyogva néztem az öltözőt, ahol mindenki fáradtan öltözött át. - És most mit fogunk csinálni? - néztem a testvéreimre boldogan, hogy megint együtt lehetünk. Lassan kortyolgattam az italt, ami igazán jól esett az előadás után.
|
|
|
|
|
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2015. augusztus 19. 21:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507077#post507077][b]Annelie Freya Merkovszky - 2015.08.19. 21:36[/b][/url] BlomqvistekEgyre kevesebbszer fordul elő, hogy az előadások után jut ideje a barátaival való császkálásra is. Fáradt, az iskolában is alig tud koncentrálni, nem véletlenül lesz belőle félig-meddig, még nem megoldottan magántanuló a következő tanévre. Muszáj, ha nem akar időnyerőt szerezni. Akarna, csak szinte lehetetlen. Pedig így, hogy főszerepet kapott a turnéelőadásban...az Alíz Csodaországban jó darab lesz, de négyszer annyi felkészüléssel jár, mint a sima, mostani előadások. Aztán majd bejárják az országokat, sok várost néznek meg...várja. Nagyon is várja. Puszit küldött Haroldnak az italért cserébe, majd belekortyolt és hümmögött egy kicsit. - Te is kaptál ám csokrot - bökte meg húga oldalát finoman, majd fejével a virágok felé biccentett. Egyre többen fedezik fel a legkisebb lányt, nagyon ügyes. Mondjuk nem meglepő, az egész család ilyen tehetséggel van megáldva. - Szerintem pihennünk kéne. Neked mikor lesz az első vizsgád? - felvont szemöldökkel nézett bátyjára. Igazság szerint ő még a sajátjával sem volt tisztában. - És mi a helyzet az előkészítőben? Hallom már feljárhattok a kastélyba beszokni, meg ilyenek - utóbbit már Karahtól érdeklődte. Minimális az az idő amit a kastélyban tölt, pláne így vizsgaidőszakban. Sokkal inkább Noellel, meg a falubeli otthonaiban üti el az időt.
|
|
|
|
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV
Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
|
|
Írta: 2015. augusztus 19. 21:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507092#post507092][b]Harold Love Blomqvist - 2015.08.19. 21:57[/b][/url] A CsaládBlomqvist gyülekezet, Szalamanton- És én nem kaptam semmit? - tettetett komorsággal néztem végig Annie és Karah virágain. Persze nem irigykedtem, büszke voltam a húgaimra. Lehunyt szemmel kifújtam a levegőt. - Ne is emlékeztess rá inkább. - legyintettem. Nem voltam a legszorgalmasabb az idei évben. Féltem, hogy megbukom. - Majd kipuskázok egy elfogadhatóbb minősítést, ne aggódj Annie.Igyekeztem megnyugtatni a húgomat, de magam sem voltam biztos a dolgomban. - Az a helyzet hogy idén nem sok időm volt órán kívül tanulni. Te hogy állsz?- kérdeztem szemöldökráncolva a húgomat. - És te Karah? Milyen a suli? Hogy állsz a tanulással?Bár nem vagyok mintapélda, azért a húgaimtól elvártam a szorgalmat. A háttérből állandóan próbáltam egyengetni az útjaikat, még ha észre se vették.
|
|
|
|
Karah Viviana Blomqvist
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. augusztus 22. 20:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507916#post507916][b]Karah Viviana Blomqvist - 2015.08.22. 20:17[/b][/url] Testvérkéim  Vigyorogva odarohantam az asztalhoz és elkaptam a csokrom. Nagyon örültem, hogy végre nekem is volt egy kis sikerélményem. - Te meg máskor szoktál kapni, most egy kicsit nekem is kijár a sikerből - dobtam hátra a hajam színpadiasan. Nevetve visszafurakodtam Anne mellé és hozzá bújtam. Utána a vizsgákról kezdtek beszélgetni. Természetesen az előkészítőre is szót kerítettek, nehogy ám elfelejtsük. Nem igazán szerettem a suliról beszélni. Nagyon jól ment, tényleg jó tanuló voltam, csak nem szerettem róla beszélni. - Jól megy - válaszoltam.
|
|
|
|
|
Losonczy Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
|
Írta: 2015. augusztus 22. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507921#post507921][b]Losonczy Alina - 2015.08.22. 20:24[/b][/url] Üstösd | Gwen | Egy hétvége | OutfitHa megkérdeznék, talán meg sem tudná mondani, mikor volt utoljára kimozdulni. Persze, néha-néha szétnéz Bogolyfalván, és gyakran iktatnak be Gwennel egy-egy sütit a szürke hétköznapok délutánjaiba, de az mégsem összehasonlítható egy igazi kiruccanással. A szüleinek is feltűnt, hogy mostanában nagyon keveset ír arról a levelekben, hogy mit fedezett fel, hová látogatott el, épp ezért, a legutóbbi látogatásukkor már noszogatták a lányt, hogy végre rázódjon fel egy kicsit, és kezdjen magával valamit, mert a besavanyodás nem illik egy –lassan- 17 éves lányhoz. Be kellett látnia, hogy igazuk van. Persze, a tanulás is nagyon fontos, pláne, hogy már harmadéves, és egyre nehezebbek a vizsgák, amik hamarosan megkeserítik a nebulók életét, de egy hétvége talán nem hozz T jegyeket. Valószínű, hogy Gwen is erre a megállapításra jutott, hiszen egyetlen szóval sem tiltakozott az üstösdi látogatás ellen. Sokat nem terveztek rajta, elvégre egy shopping túrán nincs nagy szervezni való, pusztán némi pénz szükségeltetik, abból meg egyik lánynál sincs hiány. Lina talán egyszer járt ebben a faluban, akkor is gyerek volt még, nem nagyon emlékszik rá, mi hol van. Azonban ahhoz, hogy megtalálják a vásárt, ahol a kézzel készített ruhák különlegesebbnél különlegesebb példányai sorakoznak, nem nagy tudomány kell. Barátnőjére pislog, és szinte kiolvassa szeméből a gondolatot: itt meg kell állni, szét kell nézni, és, ha akad valami –márpedig biztos, hogy akad-, akkor azt meg kell venni. Az eladó, mihelyt észreveszi a lányokat, készségesen áll szolgálatukra, de látva, hogy a két lány most is, mint mindig, kitűnően fel van öltözve, rájön, hogy nem szorulnak segítségre ruhaválasztás terén. Lina szeme megakad az egyik vállfán lévő miniruhán. -Ezt nézd!-Int barátnőjének, hogy ő is megcsodálhassa ezt a meseszép darabot. Sejti, hogy csak ez az egy pédány van belőle, de azért körbepillant, hátha akad belőle még egy valahol.
|
|
|
|
Gwen L. Blake
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2015. augusztus 22. 23:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=507977#post507977][b]Gwen L. Blake - 2015.08.22. 23:04[/b][/url] AlinaÜstüsd | Ruha Augusztus harmadik vasárnapja Valamilyen csomagot kellett átadnia egy személynek, akit nem ismer, Kath kérte meg a dologra. Ez tagnap történt, akkor hallotta az idősöktől ezt a piac dolgot. Már régebben is járt ott, de akkor igen fiatal volt, nem emlékszik a dologra. Akkor nem érdekelték ezek a dolgok, meg igazából most sem annyira. Viszont se Lina, se Ő nem mozdultak ki hetek óta, ha találkoznak is, akkor a kastély hűvös falai között teszik, a melegre való tekintettel. Most viszont pár fokkal lehűlt, kellemes az idő.
- Végre van egy kis időm - könnyebbülten mondja a lány, mikor már a faluban vannak. A vonatút alig volt fél óra, ez a jobbik eset. Szereti a hosszú vonat vagy busz utakat, csak azok fárasztóak.
Még csak a vásár elején vannak, Lina egy ruhára lesz figyelmes, ami megtetszik neki. Gwen nem sóhajt fájdalmas arccal, hogy még egy ruha, de minek, inkább hálát ad, amiért a levitás nem kérdezősködik. Most nem lenne kedve mesélni, főleg két hónap után. Még nem tette túl magát teljesen a dolgokon, de, ha az emlékek feltörtnek benne, akkor nem kezd el sírni, inkább mosolyogva gondol rájuk.
- Szerintem is jó - nézi meg tünetesebben. Nála ez betegségnek lehetne titulálni, hogy egyáltalán ide eljött. Nem szeret vásárolni, ha csak nem könyvekről vagy CP ruhákról van szó, esetleg édességről, de mást nem. Most sem tudja miért vetette fel az ötletet, de jónak tűnt. Körbepillant a ruhák között és egy piros színűt vesz észre. Jól néz ki, a színe is tetszik és a méret is jó. Viszont nincs kedve próbálni, így padhelyzet alakult ki, mert, ha nem próbálja, akkor nem tudja meg, hogy jó-e és lehet feleslegesen veszi meg. Majd a piac végeztével még visszajön, és ha itt lesz, akkor felveszi.
|
|
|
|
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 19:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=508897#post508897][b]Annelie Freya Merkovszky - 2015.08.24. 19:53[/b][/url] 
Ne nézz a szoknyám alá
[zárt]Ujjaikat lazán összefonva, néha egymásnak ütközve sétált a fiatal párocska Szalamanton utcáin, állandóan piszkálva egymást valami csípős megjegyzéssel és persze csattantak csókok, ahogy az lenni szokott. Vége lett a próbának, Noel halálra unta magát, de cserébe láthatta barátnőjét néhány másodpercre vizesen, törölközőbe csavarva. Annelie hamar magára kapta a tiszta ruhát, amiben még nem fagyott meg (és köszi harisnya, hogy létezel), lapos balerinacipőbe bújtatta lábait és nem felejtette el a táskáját sem. - Melyik a kedvenc állatod? - kérdezett rá csak úgy amikor elhaladtak a bestiakereskedés mellett. Annak ellenére, hogy sokat tud a fiúról, még nem mindent, még az messze van. - Hova szeretnél leginkább elutazni? - Az újabb kérdést csak az előző megválaszolása után tette fel és ezzel eszébe jutott még vagy tíz kérdés egyszerre. Nézelődött a folyton változó utcán, olyan boltokat látott, amiket eddig még soha. Pedig itt nőtt fel, Szalamanton az otthona. Kíváncsian pislogott az új mugli ajándéktárgyak bolt felé, meg a szemben levő férfi divatárusra, amiről hamar el is kapta tekintetét, mielőtt még Noel is észrevette volna amit ő figyel. Nem mindenki büszkélkedhet olyan jó ízlésű pasival, mint ő, de azért nem akarna ott lenni a vásárlásokon.
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
|
Mi van a szoknyád alatt, Annelie? Írta: 2015. augusztus 24. 20:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=508951#post508951][b]Ombozi Noel - 2015.08.24. 20:48[/b][/url] Annelie
Miért, talán nincs rajtad bugyi? Szalamanton A cirkusz egy félreeső, koszos padján ülte végig a próbát. Életében nem volt még ilyen, vagy ehhez fogható helyen, de bárki, aki csak egy pillanatra is ránézett, láthatta rajta, hogy nem is szívesen jönne sűrűn. Vonásai hamar keménnyé, tekintete unott-érdektelenné vált. Karjait mellkasa előtt fűzte össze, és az óra javában hibátlan bőrcipői orrát figyelte. Fogai közt gyümölcsös rágógumit forgatott, és igyekezett nem tudomást venni az orrába költöző cirkuszi bűzről. Érdeklődését egyedül kedvese és különleges gyakorlatai, na meg a féllábú harcos, az ő személyes kalózkapitánya, Sebastien volt képes kivívni magának. Őket türelmesen figyelte, de a friss levegő, ami a próba után, már Szalamanton ódon utcácskáin fogadja őket, talán még őket is felülmúlja. - Noak - feleli egyszerűen, könnyedén engedve el Annelie kezét, hogy egy mozdulattal lendíthesse meg lenge kis szoknyáját. Pimaszul vigyorogva harapja be száját, majd már készülve a lányos visszavágásra, eltávolodik, és néhány méter távolságból sétál tovább a barnaság mellett. - Van egy kutyánk otthon, meg a házhoz szokott néhány macska, de... ami engem igazán lenyűgöz, az a sárkány. A lány felé eső karját kinyújtja, s lassan közeledve hozzá, lazán átkarolja vállait. Halántékára csókot lehel, majd a következő kérdésen elgondolkodva hosszú, mély hallgatásba burkolózik. Olykor még hümmög is, és szabad ujjaival napos borostájával játszik. - Egyedül Skóciába, veled meg Mallorcára mennék - szólal meg végül, és a nézelődő boszorkány arcát kezdi fürkészni. - Elhagyod valaha is a cirkuszt? Kérdése mögött komolyság bujkál, és bár pontosan tudja, hogy mit jelent ez Annelie-nek, azzal is tisztában van, hogy ez olyasfajta munkakör, ami mindig teljes embert kíván, ráadásul lehetőleg olyat, akit nem vár otthon család. Ez pedig - még ha eddig nem is mondta ki - egyáltalán nem ragadtatja el Noelt.
|
|
|
|
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2015. augusztus 24. 21:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=508969#post508969][b]Annelie Freya Merkovszky - 2015.08.24. 21:09[/b][/url]
Ne nézz a szoknyám alá
[zárt]Első kérdésére egyértelmű választ kapott. Számára is egyértelműt, hisz nem egyszer hallotta már tőle, hogy még nála is jobban szereti a sárkányát. Noel egy kedves ember. Persze. Szoknyájának fellendítésére nem számított, tehát egyszerre lepődött meg és kapta fel a vizet. Még Noel sem látta a bugyiját, hát Szalamanton lakosságának sem kéne megismerkednie vele. Tudta mire számítson, Annie utána is nyúlt, ujjbegyeivel még éppen súrolta a fiú karját. Felszabadultan nevetett rajta egy rövid ideig és aztán mosolyogva hallgatta a bővebb információt. Mikor még régebben egyszer nála járt, a javítóból való kikerülése utáni látogatáson nem látott állatokat, de nem is feltételezte, hogy párja odáig lenne bármelyik szőrgombócért is. Hestiát ki nem állhatja, ezt már tudja elég régóta. Pedig egy oroszlánt minden gond nélkül el tudna képzelni hozzá animágus alakjában, vagy akár patrónusként. Bólogatott, felfogta, viszont ehhez nem lehetett volna semmit hozzáfűzni, inkább kérdezett egy újat. Madagaszkár után ő nem biztos, hogy mostanság meleg szigetekre vágyna, de ha újra menni kéne, nem húzná a száját. - De csak mert ott kevés ruha is elég - megcsóválta fejecskéjét és megtorpant egy kis időre. Kapott egy olyat, amire nem számított, de mégis egyből válaszolt. - Nem. Nem tervezem elhagyni, még százévesen is a karikán fogok lógni - határozottan válaszolt és ezt ő tényleg így képzelte. Nagyon nagy törés lenne az az életében, ha egyszer abba kéne hagynia a légtáncot. - Szeretnék bemenni oda, vagy oda. Melyikbe menjünk? - mutatott a muglis üzletre, aztán a cukorkaboltra ahonnan még néhanapján ő maga is szokott vásárolni egy-egy cukormentes édességet.
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
|
Mi van a szoknyád alatt, Annelie? Írta: 2015. augusztus 25. 11:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509128#post509128][b]Ombozi Noel - 2015.08.25. 11:34[/b][/url] Annelie
Miért, talán nincs rajtad bugyi? Szalamanton Soha nem hitte, hogy fog még úgy érezni lány iránt, mint egykor, évekkel ezelőtt a Saint-Venant ikerpár női tagja iránt érzett. Akkoriban azt gondolta, hogy nem létezik annál erősebb érzés, nem dobbanhat jobban szív, és hogy amit akkor átélt, az kizárólagos és örökérvényű. Most azonban, amint elnézi Annelie mosolyra szélesedő száját, és a világról is elfeledkezvén belefonódik rápillogó, kék tekintetébe, egyszersmind semminek érzi a múltat. Az megsemmisült, mint ahogyan ő is; a vágyai, céljai, gyér lénye.Vigyorogva csíp bele a karját súroló ujjakba, aztán visszalépdelve közelebb húzza magához a kuncogó barnaságot. Önfeledten nevet vele, belecsókol a fülébe, a válla alá lógó fürtökkel játszik, és végre nem gondol semmire. Elhalkul a világ zaja, megszűnik a belső nyomor, ledőlnek az önmaga elé állított gátak, és bár továbbra is az az ember, aki volt, vállairól súlyos terhek vesznek ködbe. - Nem érdekel az - szavait alig hallhatón suttogja a boszorkány fülébe, majd beleharap apró cimpájába, és a lány vállán pihenő karjával teljes egészében átöleli nyakát. - Nem azért vinnélek Mallorcára, hogy ki se keljünk az ágyból. Mutatni akarok neked dolgokat, helyeket, az egész világot. Nem a kevés ruha izgat... A válasz viszont, amit kérdésére kap nagyon is foglalkoztatja. Nem szeretné, hogy Annelie évek múlva is a karikán lógjon, és epekedő, lógó szemű férfiak bámulják, főként ha kapcsolatuk szorosabbra fűződik, és egyszer már, mint valódi család fognak együtt élni. - És akkor mi lesz, ha már nem csak nő leszel, de édesanya is? - teszi fel következő kérdését, s lassítva léptein megállítja, majd szembefordítja magával kedvesét. - Várj egy kicsit, majd bemegyünk oda is, bármelyikbe. Nem szeretnél gyereket? Ideges pillantással fürkészi a lány fogva tartott tekintetét, hiszen számára ez egy fontos kérdés. Még ugyan nem, de pár éven belül feleséget és családot akar, ha pedig a vele szemben álló lány nem érez hasonlóan, kapcsolatuk egyszer mindenképpen zátonyra fog futni.
|
|
|
|
Losonczy Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 12:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509145#post509145][b]Losonczy Alina - 2015.08.25. 12:07[/b][/url] Üstösd | Gwen | Egy hétvége | OutfitA félórás vonatút hamar eltelt, szinte észre sem vették. Lina nincs oda különösebben az utazásért, mármint ami a zötykölődős járműveket illeti, de nem lehet mindig repülővel utazni. Ha nem a szőkeségről lenne szó, ott lenne egy opciónak a seprű is, de olyan embernek még nem sikerült a földre születnie, aki a prefektát rá tudná venni, hogy felüljön a repülő koporsóra. Nincs az a vanília puding, se jégtáncos ruha, amiért hajlandó volna erre. Leszállva a vonatról,m biztonságban érzi magát, és bár régen volt már, hogy Üstösdön járt, és, ha jól sejti, Gwen sem a napokban bóklászott errefelé, eltévedni nem fognak. Ugyebár nem sok ész kell ahhoz, hogy megtalálják a vásárt, pláne, ha az a falu közepén kapott helyet. Megállva az egyik bódénál, Lina felfigyel egy különösen szép miniruhára, amelyen látszik, hogy tényleg kézzel készített, egyedi tervezésű darab. A szőke rögtön ráveti magát, és hívja segítségül barátnőjét is, hátha neki is elnyeri a tetszését. -Hogyhogy végre? Mit csináltál eddig, hogy annyira el voltál tűnve? Kerestelek a múltkor a kastélyban, még Lenát is megkérdeztem, hogy nem-e tudja merre vagy, de halvány fogalma sem volt rólad…Nagyokat pislog a másikra, tudja, hogy nehéz időszakon van most túl, hiszen Krisztián távozása megviselte Gwent, még, ha nem is beszél róla. -Minden rendben van veled?-Kicsit félszegen teszi fel a kérdést, nem akarja feltépni az éppen csak behegedő sebeket. Emlékszik, nagyjából két éve ő is hasonló cipőben járt, és utált erről beszélni, akárkivel is. De a pubos este megtette a hatását… Bár visszagondolva nem volt olyan vészes, másnap utálta az egészet, tekintve, hogy fel sem tudott kelni a macskajaj miatt. Azonban, ha Gwen lelkiállapota úgy kívánja, hajlandó lenne megismételni, bár jobban örülne, ha a lánynak már sikerült volna kivernie fejéből egykori szerelmét. Ki tudja, talán már rég túl is van rajta, és ez a rögtönzött shopping túra valami új kezdetét jelenti az eridonosnál.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 12:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509161#post509161][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.25. 12:33[/b][/url] K.D.A.
Szalamanton tóparti kisvendéglője Mozdulatlanul figyeli a nemcsak, hogy komoly, de sajnos túlzottan komornak is ható gondolatairól számot adó nőt. Míg hallgatja őt, felelevenedik előtte a tengerparti hiba; Szira arca és az akkori gondtalan súlytalanság, amihez ösztönszerűen menekült. Katherine elhallgat, de ő még mindig nem szólal meg. Szavak helyett némán tartja a szemkontaktust, engedi, hogy a csalódott szemek szabadon olvashassanak szürkés fényeiből. Sajnálja, hogy így történt, hogy eljutottak addig a pontig, mikor ő úgy érezte, ezt kell tennie, de nem fog még egyszer bocsánatot kérni. Tekintetét egy pillanatra a sótartóra süti, nagyot nyel, majd égő, összeszűkült torkát megköszörüli, és felnézve, egyenesen visszanéz az őt fogva tartó mély óceánokba. - Eltudnál úgy menni, hogy nem szólsz? - kérdezi arcára költöző borús vonásokkal, kiegyenesedett, távolságtartó testtartást felvéve. Szemöldöke megremeg, de nem néz másfelé. Ha egy nap Katherine szó nélkül elmenne, ő akkor is hazavárná, de ha aztán csak hónapok, netalántán évek múlva térne vissza, már soha többé nem engedné közel magához. Akkor a nő csupán egy mélységesen csalódott, és valószínűleg megtört férfit találna a házban, aki képtelen volna őt tovább szeretni. A gondolatra szája széle is megrebben, s alsó ajkát egy pillanatra beharapva fordul el a Balaton halkan hullámzó vize felé. - Ha a válasz igen, akkor ne gyere hozzám - morogja a partnak, majd ingerült sóhajtással a széktámlának dől, és zsebébe nyúlva egy fekete bársonydobozt húz elő. Azt egy feldúlt, vehemens mozdulattal csapja az asztalra, és haragosan áttolva a nő térfelére, annak szemeibe nézve nyitja ki. - Azért hoztalak ide, hogy hagyományos módon is megkérjem a kezed. Nem másért, nem csak úgy, de... bocsáss meg, kimegyek a mosdóba.Ingerülten rúgja ki maga alól a széket, és jobbjával finom borostás arcán végigsimítva hagyja hátra Katherine-t, hogy a kis vendéglő mellékhelyiségébe térve farkasszemet nézhessen saját tükörképével. Ez rohadt jó...
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 12:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509171#post509171][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.25. 12:57[/b][/url] KonstantinSzalamantonTiltakozni szerettem volna, de a szavak a torkomra forrottak. Egy dologban hihetetlenül hasonlítottunk egymásra; ha Konstantin hagyott volna el engem szó nélkül, én is csalódtam volna benne. Menekülőre fogtam volna és valószínűleg pontosan ugyanazt a hibát követtem volna el, amit ő. A kis dobozkát figyeltem az asztalon, nem mertem a férfire nézni. Önzőnek és mocskosnak éreztem magamat. A fájdalom felkúszott a gerincemen és hányingerem támadt tőle. Valószínűleg olyan volt ez, mint a poszttraumás stressz; elvégre egy vámpír nem lehet rosszul! Az életem kész káosz volt és mikor a helyükre akartak zökkeni a dolgok, én makacsul tiltakoztam. Féltem. Megrémisztett a gondolat, hogy mindez egyetlen pillanat alatt összedőlhet, akár a kártyavár. Vettem néhány mély levegőt és hangtalanul, néhány széket félretolva és jó pár emberi testen átpréselve magamat a mosdó felé vettem az irányt. Ujjaim között szorongattam a bársony dobozkát, kétségbe esetten kapaszkodtam belé, miközben belöktem az ajtót és a lehető leghalkabban Konstantin mögé léptem. -Nem tudnálak elhagyni. Főleg nem szó nélkül. -szavaimat felsőjéhez intéztem, ahogy átkaroltam hátulról és egészen hozzá simultam. -Talán te nem hiszel nekem, de te vagy a legfontosabb az élemben és bármit megtennék érted.Egy pillanatig haboztam, majd ha hagyta, óvatosan szembe fordítottam magammal, hogy egyenesen a szemeibe nézhessek. Fájdalmas volt látni, mit tettem vele. Mit tettem kettőnkkel. Rá kellett ébrednem, hogy a saját váramon taposok éppen. Óvatosan a férfi ujjai közé csúsztattam a kis dobozt és kezeim a derekán pihentek meg. -Szeretlek. És melletted akarok maradni. Örökre.
|
|
|
|
|
Gwen L. Blake
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 14:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509219#post509219][b]Gwen L. Blake - 2015.08.25. 14:49[/b][/url] AlinaÜstüsd | Ruha Augusztus harmadik vasárnapja Nem csak azért kellett eljönnie ide, hogy kikapcsolódjanak egy kicsit, hanem mert kutyát szeretne venni. Neeem, kivételesen nem magának, ajándékba lesz az állat. Már korábban eldöntötte, hogy ezzel meglepi a srácot, és hol lehetne beszerezni, ha nem egy vásárban. Az egész utcában, elejétől a végéig a piac foglal helyet, viszont beljebb lehetnek az állatok, mert eddig a szőke lány nem látott kiskutyát. Fejben már eldöntötte, hogy valamilyen nagy termetű kutyát fog venni, mert egy kisebbnek lehet, nem örül az, aki az ajándékot fogja kapni. És az ilyesfajta cselekedeteknek az a lényege, hogy a másik fél örüljön neki. Alina az első pillanatban megpillantja ruhákat és mivel nézelődni jöttek, Gwen nem rángatja el, hatalmas sóhaj kíséretében. Ő is közelebb lépked a ruhaneműkhöz, hátha talál valamit magának, de ami megtetszik neki, az már ránézésre is kicsi. Pedig a szőkén nincsenek plusz kilók, sőt mivel mostanság nem is eszik annyit, még többet leadott. Nem sokkal nehezebb, mint Shayleen. - Nem voltam a suli közelében, vagy ha igen, akkor a faluban lófráltam vagy az udvaron. De legtöbb időt Pécsett töltöttem - rántja meg a vállát. Másfél hónapja biztos nem így reagált volna, de mivel már több, mint két hónap eltelt, átgondolta a dolgokat. Miért sírjon és menjen olyan utána, aki itt hagyta. Ennél okosabb a szőke lány, még ha fáj is neki a dolog. Azért Ő sem heveri ki olyan gyorsan a dolgokat. -Ühüm! Volt, aki elvigyen inni - válaszolja. Ez amolyan lányos dolog közöttük, de igazából az az este nem volt betervezett, csak spontán jött. És Gwen szereti a spontán dolgokat, programokat. Illetve van egy kis közös Kilián és a lány eset között. Miután Lina eldöntötte, hogy kell-e neki, vagy sem a ruha, indulhatnak tovább. Van itt minden, ékszerestől, a kalácsosig, a faragott dolgoktól, a többi sajtkezű eszköznek. Az eridonost az ékszerek kötik le jobban a ruháknál, ez most sincs másképp, több ékszeres bódét is megnéz, de egyik sem nyeri el a tetszését. Már feladja, hogy talál magának valami szépet, mikor megpillant egy nyakláncot. Mintha nem lenne rengeteg ilyen a tulajdonába. Az ár nem érdekli, felveszi az asztalról és az eladósráchoz fordul, fizetés céljából. Már csomagolná is be, de a lány szavai után abbahagyja ezt a cselekedetet. Gwen, a mint vesz valami ékszert, abban a pillanatban felveszi, akármennyi van rajta. - Milyen? - kérdezi Linától, a pulttól ellépve, indulva tovább.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509290#post509290][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.25. 18:33[/b][/url] K.D.A.
Szalamanton tóparti kisvendéglője A hideg vizet megnyitva hajol a csap fölé, mikor már nem tud tovább szembenézni méregtől eltorzult arcával. Az elmúlt napokban azt gondolta, hogy Katherine-nel a lehető legjobb úton haladnak a boldog egybekelés felé, most meg mintha megint ugyanott tartanának, mint hónapokkal ezelőtt: pont ott, ahol a part szakad. Ahol semmi sem biztos, ahol minden törékeny. Most úgy tűnik hiába töltött hosszú, zavaros órákat a gyűrű és a hozzá illő doboz kiválasztásával, és időzött a lánykéréshez megfelelő szavak kigondolásával. Hiába keresgélt lázasan, bújta régi költők nagystílű köteteit, vagy beszélt kollégáival bizonyos félelmeiről és a nagy estével kapcsolatban érzett aggodalmairól. Még gyakornokát is leültette, hogy megmutassa neki a gyűrűt, holott Jared még csak egy kölyök! Kezét az erősen folyó víz alá dugva próbál úrrá lenni egyre csak háborgó szíve felett. Nem tudja mi lesz most, hogy menyasszonya végül miként dönt, egyáltalán bízik-e benne annyira, hogy valóban hozzámenjen feleségül. Szabad kezével fájó nyakába kapaszkodik, és egy pillanatra még szemeit is lehunyja. Az ajtó halkan nyílik ki, nem úgy, mint ahogyan egy férfi nyitná, a mozdulat annál sokkal törékenyebb és finomabb. Katherine illata gyorsan férkőzik a hivatalnok orrába, mire felnéz, és a tükörből kezdi figyelni megenyhült, lesütött szemű kedvesét. - Csak annyi kell, hogy bízz bennem - feleli lehajtott fejjel, tenyerével betakarva a derekát ölelő kézfejeket. Aztán megfordul, és visszaveszi a lánynak adott apró dobozt. - Tudom, hogy nem mennél el szó nélkül. De neked is tudnod, idebent kell érezned, hogy ha el is mész, nekem akkor sem lesz más.Beszéd közben mutatóujját jelképesen az éjlény melléhez érinti, majd arcéléhez nyúl, és ujjbegyeit finoman végighúzza arccsontján. Tekintete a kéken ragyogó szemek között ingázik, száján halvány mosoly tűnik fel. - Menjünk ki a partra - suttogja mély orgánumú, rekedtes hangján, s visszafordulva a kagylóhoz egy mozdulattal zárja el a még mindig folyó csapot. - Hazafelé majd veszünk vacsorát.Nemcsak az étvágya ment el, de már kedve sincs visszaülni rossz hangulatú asztalukhoz. Az hiába volt az étterem legdrágább és egyben legromantikusabb részén, a férfinak már nem lenne kényelmes azon a helyen folytatni közös életük első, és talán az egyik legmeghatározóbb estéjét.
|
|
|
|
Gwen L. Blake
INAKTÍV
=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 19:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509315#post509315][b]Gwen L. Blake - 2015.08.25. 19:18[/b][/url] KriszRuha | azt hiszem Szalamanton | [zárt] A srácokon nem lehet kiigazodni. Erre már akkor rájött, mikor a fiú mondta, hogy nézze meg, ahogy átalakul. Eddig azt akarta, hogy a lány felejtse el, most pedig megmutatja, hogy mi történik vele, azokon a napokon. Bár szeretné megértetni a dolgot Gwennel a lány nem hiszi, hogy emiatt elhagyná Krisztiánt. Eddig sem ártott neki, ezután miért tenné, ha távol tartja magát az erdőtől meg a zárt terektől, amíg telihold van. Valamint a lány számára érthetetlen a kivitelezés. Csak nem mehet be ilyenkor az erdőbe, hogy testközelből megcsodáljon egy vérfarkast. Az lenne az utolsó gondolata, hogy talán menekülni kéne.
Mégis igent mondott a dologra. Nevezhető bátornak, vakmerőnek, vagy bolondnak, esetleg egyszerre mind a hármat, de szeretne pontot tenni a dolog végére és megértetni a farkassal, hogy őt nem érdekli a valója, nem őt szereti. Eddig azt hitte, két hónap alatt ki tudja heverni a dolgot, mégsem így lett, ugyanúgy érez a másik iránt, ha ezt nem is mutatja. Könnyebb elrejteni az érzelmeket, mint odaállni a másik elé és elmondani. Ja, nem! Már ezt is próbálta a szőke, a fiú után ment, de ő elküldte. Ezután nem várhatjuk el, hogy a lány menjen utána. Azért neki is van büszkesége.
A ház előtt kicsit elbizonytalanodik, hogy tényleg akarja-e ezt, de a kíváncsisága mindent legyőz. Az illedelmességét nem hagyta otthon, mielőtt belépne az ajtón, kopog rajta. Volt már itt nemrég, nem is egyszer, mégis furcsa a küszöbön állni. Nem fogják elküldeni, igazából azt sem tudja, mire számítson. A fiú annyit írt, ha látni szeretné farkas alakban, akkor jöjjön el a következő teliholdkor. Lehet nem is gondolta komolyan, esetleg azt hitte Gwen nem jön el. Ha így van, akkor nagyon meg fog lepődni és mégsem ismeri annyira a szőkét.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 21:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509353#post509353][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.25. 21:06[/b][/url] Konstantin
Szalamanton A levegő csak lassan szökött ki a tüdőmből, ahogy hallgattam Konstantint. Megnyugodtam és valamivel reálisabban tudtam felmérni jelenlegi helyzetünket. Tudtam, hogy én is épp úgy hibás vagyok a kialakult helyzetben, mint ő. Csakhogy nő vagyok. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy felkapom a vizet, ha a kastélyból kell megtudnom, miközben pakolok át a vőlegényemhez, hogy neki volt egy kisebb afférja az egyik diákkal. Valahol gondolom, azért érthető, hogy nem repestem a boldogságtól és még csak körtáncot járni sem volt kedvem. Nem vagyok féltékeny típus, sohasem voltam, de bántott, hogy Konstantin ezt a dolgot nem tudta szemtől szemben közölni. Elvégre tisztában volt vele, hogy ott élem a mindennapjaimat, ahogyan azzal is, hogy odabent még a falnak is füle van. -Sohasem hagynálak el szó nélkül. -ismételtem meg, hogy nyomatékosítsam. -De ha mennem kell, velem tartasz? -lesütött pilláim alól lestem fel az arcára, reményteli íriszekkel. Halvány mosollyal nyugtáztam csak, hogy sikerült valamilyen szinten helyre billentenem a kapcsolatunkat és sehogyan sem akaródzott eleresztenem őt, így végül az ujjaimat az övébe fonva hagytam el az éttermet. Fejem a vállára hajtottam, miközben lassan lépdeltünk a part irányába. -Voltam Gwennel ruhát nézni. -jegyeztem meg mintegy mellékesen, hogy tovább oldjam a feszültséget. A „ruhát nézni” kifejezés tulajdonképpen egy egész délutánon átívelő, könnyekkel és verejtékkel megtoldott folyamatot jelent, mely idő alatt végig válogatott káromkodásokkal szórakoztattam magamat és a hallgatóságot. Nem egyszerű ruhát találni, pláne úgy, hogy mindennél jobban meg akartam felelni a férfi szüleinek... főleg az édesapjának. -Szerinted apád miért gyűlöl ennyire? -bukott ki belőlem a kérdés némi hezitálás után. Őszinte választ vártam, épp ezért tekintetemet Konstantin arcára függesztettem.
|
|
|
|
|
Losonczy Alina
INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509357#post509357][b]Losonczy Alina - 2015.08.25. 21:14[/b][/url] Üstösd | Gwen | Egy hétvége | OutfitHosszan nézegeti a ruhát, tetszik is neki, meg nem is, nem tudja, mit tegyen. Közben válasz érkezik Gwentől, ami eltereli egy kicsit a gondolatait a ruhaproblémáról. -Pécsett? Szólhattál volna, hogy hazalátogatsz, elkísértelek volna, úgyis olyan régen voltam otthon. -Pillantása enyhén lesújtó, tényleg lett volna kedve hazamenni, szívni egy kis friss pécsi levegőt, meglátogatni a családtagokat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Talán még a törökfürdőbe is elugrott volna, kinyújtóztatni elgémberedett tagjait. Nem mellesleg, itt lenne az ideje, hogy egyeztesse az edzőjével a étrendjét, valamint a következő szezonra vonatkozó edzéstervet sem ártana megbeszélni. Tyűha, ez így elég sok teendő, talán nem is olyan ráérős ez a hazalátogatás. Gondolatai jócskán elkalandoztak, gyorsan visszatér a jelenbe, ahol még mindig azzal vacakol, hogy megvegye-e a kérdéses ruhát, avagy sem. Látja az eladón, hogy kezdi bosszantani a lány bíbelődése, nincs bátorsága azt mondani, hogy még fel is szeretné próbálni a göncöt, ezért inkább mormolt egy halk köszönömöt, és továbbállnak. Gwent nem nagyon hozta lázba a fehér szoknya, helyette az ékszeres standhoz közelít, ahonnan egy nyaklánc kíséretében távozik. Természetesen az ékszert rögvest magára is teszi, hiszen az új szerzeménnyel büszkélkedni kell. -Csinos darab, jól áll!-Mosolyodik el, majd követi barátnőjét a forgatagba. -Gondolom, nem egy nyaklánc miatt jöttünk ide. A csermelymenedéki felfedezőtúrámat leszavaztad, és, ha most kibököd, hogy mindezt azért, hogy vehess magadnak egy ékszert, esküszöm, hogy leszaggatom rólad. Szóval hallgatlak!Gwen ismeri már annyira Linát, hogy tudja, soha az életben nem lenne képes egy kiegészítőnek ártani, még akkor sem, ha az egykori aurorképző felkeresését kellett elhalasztani érte. Kíváncsi tekintettel, és a tőle telhető leggonoszabb vigyorával az arcán várja, hogy az eridonos végre elmondja, miért is kellett nekik ma Üstösdre jönniük.
|
|
|
|
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV
bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 21:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509361#post509361][b]Annelie Freya Merkovszky - 2015.08.25. 21:21[/b][/url]
Ne nézz a szoknyám alá
[zárt]Boldogság járta át attól a ténytől, attól a jelenségtől, hogy Noel átkarolta és egyáltalán vele volt. Kibírta az edzést is, amire amúgy a lány nem szokta kényszeríteni, mert tudja, hogy mennyire nem az ő világa a cirkusz. Ennek ellenére mégis találtak magukban valamit, ami összeköti őket, ami közös és ami nem a projektgyerek. De mit? Mindenesetre gondtalannak érezte magát minden olyan percben amit vele töltött egészen idáig. Ez nem lehet másképp. Kételkedően vonta fel szemöldökét a tagadásra. Még nem jutottak el arra a pontra, amibe éppenséggel egy hangyafejnyit belementek, mégis szoktak róla beszélni. Nem sokat, a pár női tagja szereti finoman megközelíteni a témát, de ahhoz éppen eleget, hogy tudja; közeleg. - Rengeteg országot jártam már be, de még nem láttam belőlük semmit az éttermeken kívül - hangjában egy kis kételkedés és szomorúság volt felfedezhető. Lehajtotta a fejét míg néhány pillanatig belegondolt, milyen életet is folytat. Járják sorra a szebbnél szebb helyeket és ahelyett, hogy nézné a tájakat, kirándulna, őt bámulják, mint egy kiállítási tárgyat. Az elgondolás ellenére is azt a választ adja, amit érez már kislánykora óta. Maradni akar, ez az álma, az anyja a példaképe. Három gyerek mellett is képes volt a karrierjére is odafigyelni. Csodálja amiért ilyen és annak ellenére, hogy hazudott neki, ugyanúgy szereti, ahogy mindig szerette. Ő lezártnak tekintette a témát, gondolta, Noel csak elfogadja a terveit és nem fog tovább faggatózni. Szeretett volna vásárolni, nézelődni, de le lett szavazva, meg lett állítva. Gyomra egy pillanat alatt zsugorodott egy apró görccsé. Pislogás nélkül nézett szerelme zöld szemeibe, hol egyikbe, hol másikba, hogy rájöjjön; tényleg komolyan gondolta-e a kérdést. Noel rezzenéstelen, de ideges pillantásától megrémült egy kissé. Némán állt vele szemben, csak az ujjai mozdultak ahogy az ingének gombjait kezdte el piszkálni. - Nem - elcsukló hangon válaszolt. Halkan, ahogy még a méhek zümmögését sem lehet hallani, de végig Noel szemébe nézve. Ahogy ezt kimondta, kezei zsibbadni kezdtek. Az igazságot kimondani könnyű lett volna, ha a másik fél erre a válaszra számít. Nem tudta, mi lesz erre a reakció. Ellöki, vagy kineveti, hogy nem gondolta komolyan? - Én...huh...ahm...nem vagyok anyatípus, te is tudod - próbálta menteni a menthetőt, ki tudja, mekkora sikerrel. Amikor Madagaszkáron megkapták Izékét, kettejük közül a fiú volt a jobb szülő. Tudta, hogy nyugtassa meg, Annelie állandóan csak a hátralevő perceket számolta és boldogan adta vissza a műgyereket az unokanővérének. Hogy ő saját gyereket vállaljon? Kizártnak tartja. - Te szeretnél apa lenni? Úgy igazán? És...velem? - félve tette hozzá ezt a kérdést, hiszen azok után amit egy perccel korábban mondott, ő biztos, hogy nem gondolkodna saját magával ilyesmikben. Jövő tervezés, meg minden ilyesmi? Van önbizalma, na de ezt nem vállalná be, nincs annyira bátor.
|
|
|
|
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV
III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 23:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509425#post509425][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.08.25. 23:11[/b][/url] A cekci pultos farkas
#Szalamanton #yolo #kettőtkérek Az embernek muszáj kikapcsolódnia a vizsgaidőszak előtt. Még Michelle-t is érinti ez a sajnálatos tény, aztán van még eggyel több indok az ivásra: a Beauxbatons-ba nem vették fel auror szakra, csak mágikus tárgyakra, ami azt jelenti, hogy félig ingáznia kéne. Hogy bevállalja-e? Igen. Ez azonban jelentősen megnehezíti életét. Hétvégéken Franciaországban lesz, egyébként pedig itt, a Bagolykő Mágustanodában, ez pedig kész öngyilkosság. Megfordult a fejében, hogy tojik az egészre és visszamondja, de nem olyan fából faragták. Nagyon nem.
Mivel kissé unja a megszokott környéket, így egy ritkán látogatott mágusfaluba, Szalamantonba utazik, hogy kiengedje a gőzt. Teljesen józan, már ami konkrét állapotát illeti, azonban szellemileg megfáradt. Még ezek mellett is folyamatosan zakatol agya, hogy is kéne emberbarátian megoldania a problémáit. Egy egészen jól kinéző bárt szemel ki magának, ahol majd elüti az időt - mert miért ne? -, így nem is habozik sokat, belép. A hömpölygő tömeg még őt is meglepi, de mint tudjuk, szőkénk nem az eltaposható típus. Ohohó, de még mennyire, hogy nem. A nagyobb melákokat is lelkiismeret furdalás nélkül könyökli vesén, ahogy azt illik és nem átall szó szerint átgázolni másokon. Ami azt jelenti, hogy fellöki őket. Ha úri hölgy módjára ácsorogna, soha nem repülne a sült galamb a szájába, úgy van vele, hogy lelövi. De csak képletesen.
- Kettő felest kérek - rögtön le is ül a pultnál és határozottan rendel az ott lévő sráctól. Elfordítja fejét, majd meg is fagy mozdulata a levegőben. Lassan pillant vissza, hogy legyen ideje konstatálni: nem csal a szeme. Nini! Egy iskolatárs. Rögtön felkúszik egy félmosoly az arcára és mit ne mondjak, elég pofátlan módon, egyenesen a másik szemébe nézve ejti ki a következő szavakat, pontosan ebben a sorrendben. - Hello farkasfiú. Hát te mit keresel itt? - nem különösebben zavarja, hogy rajtuk kívül még több százan tolonganak itt és akár baj is lehet ebből. Ha arról van szó, simán meg is védené a srácot, azt azonban nem tudjuk, hogyan vindikálja magának a jogot, hogy csak így fennhangon kijelentse mindezt. Bár jobban meggondolva... Nincs telihold, nincs pánik. Yolo.
|
|
|
|
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV
Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
|
|
Írta: 2015. augusztus 25. 23:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509433#post509433][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.08.25. 23:31[/b][/url] K.D.A.
Szalamanton tóparti kisvendéglője Hogy más férfinak mit jelent az eljegyzés, arról fogalma sincs, de hogy számára addig soha nem tapasztalt biztonságot és egy ideje már vágyott oltalmat nyújt, azt a lánykérést követő összes pillanatban érezte, és érzi most is, ahogy lepillant a szemeit lesütő nőre. Ujjaival a keskeny áll alá nyúl, és egy gyengéd mozdulattal felemeli, hogy ha a barna loknis is úgy szeretné, belenézhessen tekintetébe. Amíg viszont szemeik össze nem találkoznak, nem szólal meg, csupán somolyogva fürkészi a bájos, fiatal arcot. - Megmondtam a bálon, hogy engem nem tart itt semmi - halkan, de annál határozottabban feleli a reménykedő szempárba, majd már az étteremből kifelé, a vékony ujjakkal egybefonódva folytatja. - Eljöttem Londonból, és láss csodát, rögtön az első munkanapomon megjelentél. Ha ez nem isteni jel, akkor semmi sem az. Addig maradunk Bogolyfalván, míg szeretnél, és ha úgy adódik, hogy mennünk kell, hát helló világ... A nőébe kulcsolódó keze előre-hátra ring az esti séta közben. A mellettük fodrozódó víz hangján kívül csak az övékét hallani, a part azon szakasza egyébként teljesen üres. Sem szerelmes párokat, sem arra futókat nem látni. A késői idő még kellemesen, andalgósan meleg. - Hűha! - sóhajt fel, és kiszélesedő vigyorral fordul Katherine felé, hogy következő kérdését már nehezen elfojtott nevetéssel tegye fel. - És volt nagy hiszti?Elképzelése sincs arról, valójában milyen is lehet egy menyasszonyi ruhapróba, de a gondolat, hogy a mellette sétáló nő belebújt néhány - bizonyára - gyönyörű és ízléses darabba, hangulatát máris oldottabbá, az estét pedig sokkal intimebbé teszi. Még szívverése is felgyorsul, és a vacsorameghívás valódi célja is újra felrémlik előtte. Percnyi elmélkedését a kedves borús kérdése szakítja félbe. - Nem téged utál, hanem azt, ami vagy - válaszolja őszintén, a rámeredő komoly tekintetbe pillantva. - Fél tőled. Ugyanígy reagált akkor is, mikor megjelent a varázserőm. Pszichológushoz járatott, holott kutyabajom sem volt. Majd megszokja, ne is törődj vele, hiszen anyám imád.Biztató, boldog mosolyt küld Katherine felé, és közelebb húzva őt magához szabadon engedi kezét, s karját lazán átveti vállain. Léptei alig észrevehetően lassulnak, míg végül megáll, és tétován szembefordul az éjlénnyel. Széles vigyora finom mosollyá szelídül, légzése azonban túlságosan is gyorsan élénkül. Lefelé, a nő ruhájára pislog, majd mint aki meggondolta magát megköszörüli torkát, és idétlen nevetésbe kezd. Ha-ha. Ha-ha-ha. Ha-ha.
|
|
|
|
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
|
|
Írta: 2015. augusztus 26. 10:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1583&post=509494#post509494][b]Katherine Danielle Averay - 2015.08.26. 10:36[/b][/url] Konstantin
Szalamanton Jól eső érzés tudni, hogy valakire mindig, minden körülmények között számíthatunk. Kettőnk kapcsolata a lehető legrosszabbul indult. Vadászott rám és bántott. Sokszor. A választ várva mégis úgy kapaszkodtam belé, mintha az életünk ebből az illanó pillanatból állna és tudtam, ha elengedem mindennek vége. Az egész életünk tulajdonképpen veszélyes volt. Nem is olyan régen még a tárgyalásomon csücsültem, ahová magammal rántottam a férfit is, mert segítségre volt szükségem, nem tudtam, kihez fordulhatok, kiben bízhatok. Ha akkor nincsen Ezra és Gwen, valószínűleg életem végéig az Azkabanban maradok. Megborzongtam az emlékre, ahogy kifelé nyomakodtunk az étteremből, le a csendes, kihalt vízpartra. -A hatodik bolt után én már őrjöngtem, Gwen meg maga alatt volt Krisz miatt. Majd emlékeztess, hogy soha többé ne vegyek fel menyasszonyi ruhát-elmosolyodva lestem fel rá a szemem sarkából. Bár az étteremben történtek után igyekeztem kerülni a kényes témákat, az édesapjával kapcsolatos kérdés csak úgy felbukkant a semmiből. Egyszerűen tudnom kellett, mit is tettem, amiért ennyire ellenségesen kezelt. A válasz egyértelmű volt ugyan, de bíztam benne, hogy más húzódik meg a háttérben. -A vámpír is én vagyok, Konstantin. Ha azt gyűlöli, ha ettől fél, akkor tőlem fél.-néztem nagyon komolyan a szemébe, miközben lelassított és megálltunk. Ismertem a tekintetet, ennél jobban már csak a nevetést. Az a fajta volt, ami kényszeríti az embert, hogy bekapcsolódjon, így aztán nem tudtam ellenállni neki. Egy percnyi hasizom gyakorlat után egészen óvatosan meglöktem a férfi vállát. -Ezt direkt csinálod! Talán ez volt az a pillanat, amikor én magam is felfogtam, mennyire szeretem őt. Minden idegszálammal, minden érzékszervemmel csak rá tudtam koncentrálni, csak őt akartam látni, vele akartam maradni. Ebben a pillanatban az öröklét is kevés időnek tűnt volna együtt, de ami nekünk jutott még ennél is rövidebb, ijesztően rövid idő volt. Halvány görbület játszott ajkaimon, ahogy közelebb léptem hozzá és ujjaim az inggombjaival kezdtek babrálni. Lassan haladtam lefelé, kezem becsúszott a felsője alá és egy pillanat alatt átvette a testhőmérsékletét. -Úszunk? -érdeklődtem apró mosollyal és ezzel egyidőben a ruhám lecsúszott a cipőim mellé. Óvatosan kibújtam belőlük és apró léptekkel megindultam a víz irányába, de nem eresztettem Konstantin tekintetét.
|
|
|
|
|
