Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem kell várjon rám senki, nem kell idegeskednem meg sietnem meg minden. Felöltözöm, sminkelek, hajat csinálok, aztán nyitás előtt lesétálok a nagyterembe és segítek Annelie-nek meg a többieknek kidíszíteni a termet. Lehuppanok egy székre, előszedem a lapot amire a beszédet firkantottam - mert igen, idén ez is rám hárult, tekintve, hogy a főnökasszony végzős - nem mintha bánnám, egyáltalán nem bánom.
És akkor eljutottunk ide is. Hogy végzősök. És nekem a legjobb barátom végzős, vagyis én annak mondom őket, értitek. És most így tökre ballagnak, meg végeznek, és bár tudom, hogy többnyire itt folytatják a tanulmányaikat, attól még itt van ez a rossz érzés a tudattal, meg minden. És akkor így tökre jó, hogy nem hívott el senki, mert akkor én miután szerepeltem, szépen vissza is mehetek a szobámba és szomorkodhatok. Ja. Life goals.
Még egyszer gyorsan átfutom a szöveget, aztán meg már kezdődik is a buli, a nagyterem ajtaja kinyílik, és diákok vonulnak be rajta hol halkan beszélgetve, hol pedig hangosan nevetve valamin. Egyelőre nyugisan sétálgatok a teremben, kezemben egy pohárral, igyekezvén felmérni az emberek arcán, hogy jól érzik-e magukat vagy nem.
Tulajdonképp egész jó így egyedül lenni egy ilyen bálon, nincs senki akivel foglalkozni kéne meg ilyenek, ja, tök jó, mondom én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elégedetten pillantok ismét körbe, mindenki tök jól megvan, aztán nemsokára kezdődik a végzős keringő is - ne is gondolj bele, nem, no way. A kiürült poharam szépen felteszem egy lebegő tálcára, ami majd elszállítja a konyhába mosogatni meg újratölteni, aztán ujjaim magam előtt összekulcsolva indulok el egy másik asztalka felé, amit eddig még nem fedeztem fel - shame on me. Amúgy egészen tetszenek a tüzes földgömbök, nem azért, mert az én ötletem volt, ádehogyis. Ahogy kinézek egy újabb ízletesnek tűnő italt, felemelem a poharat, s orrom elé tartva szagolok is bele, biztos ami biztos alapon. Aztán meg már egy kortyot is megengedek magamnak, hát most mondjátok meg, nagyon eleresztettem itt magamat.
Megemelem egyik szemöldököm, ahogy észreveszem az ismeretlent, aki látszólag nagy hozzáértéssel szemléli a többi innivalót, mintha csak bírálni akarná a munkánk, vagy nem is tudom. Újabb korty, a pohár pereme felett tovább szemlélem, ahogy megunja az előbbi elfoglaltságot, és most embereket kezd... Nem is tudom. Lehet nincs erre megfelelő szó, de a lényeg, hogy valamit csinál emberekkel, és ebből a kényelmes távolságból egész vicces az, amit csinál. Megcsóválva fejem fonom össze maga előtt karjaim, gondosan ügyelve arra, hogy ne borítsam magamra a poharam tartalmát, ahogy megindulok felé. Amúgy egész ismerős az arcszerkezete - ami nem meglepő, mert ha az ember figyel, ebben az iskolában biztos mindenkit lát többször is -, csak épp semmit nem tudok hozzá fűzni azon kívül, hogy létezik.
- Te mit csinálsz? - kertelés nélkül teszem fel az első és legfontosabb kérdést ahogy elé állok, közben ismét kortyolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem igazán tudom hova tenni a reakcióját, de hogy vicces, az biztos. És akkor most felveszem én is a hivatalos hangnemem, mintha egy olyan igazi felnőttel beszélnék, aki már dolgozik meg családja van meg minden.
- Farkas Kamilla, rellon.
Well, well, szóval a Minisztérium emberének mondja magát, hát persze. Roppant érdekes milyen hamar elszaporodtak ezek a felügyelők ebben a kastélyban, egyik jön, másik megy, húha. És Balázs még csak nem is szólt róla, milyen kár. Pedig a fél életét vagy az otthoni irodájában, vagy a Minisztériumiban tölti, milyen kár, hogy elkerülte a figyelmét egy ilyen fontos részlet, teljesen sajnálatos.
- Ez esetben bocsáss meg az előbbi tiszteletlenségemért.
Nem fogom magázni, és ennek több oka is van. Az első és legfontosabb, hogy még mindig nem hiszem el, hogy ő csak úgy egy Minisztériumi ellenőr, ha pedig a véletlen folytán mégis az lenne - amit erősen kétlek -, felesleges öregítés nélkül is tudok tisztelni valakit, nem kell ahhoz 'csókolom'-ot köszönni meg ilyenek. És akkor reméljük, hogy nem fog emiatt megenni vagy akármi, mert ahogy elnézem, nagyon úgy áll itt, mint aki tényleg elhiszi, hogy ő az akinek elmondja magát. És én most nem kezdek elbizonytalanodni, ádehogy, nem értem miért feltételezi ezt bárki is.
- És eddig élvezed az estét? - a tömeg felé fordulva pillantok rá. Tekintetem végigjáratom pár emberen, a halk zene tökéletes háttérzajként funkcionál, amúgy halk mormolások egyvelege tölti be az átalakított teret.
A poharakat illető ítéletet hallva akaratlanul is elmosolyodok. Hát rendben, akkor a manóink kitűnő munkát végeznek.
- Felettébb boldoggá tesz, hogy egyetlen maszatot sem találtál rajtuk.
Beszéd közben felpillantok rá, majd vissza a társaságra, majd ismét újdonsült társaságomra fordítom figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bár vannak kételyeim, nem hozom szóba őket, mert nincs az az isten, hogy én megkérdőjelezzem a nagyságos urat.
- Még harmadik. - biccentek, újra kortyolok, a poharam hamarosan kiürül. most belegondolva még távolinak tűnik, hogy majd én is ott izguljak valahol a színfalak mögött a keringő előtt, de igazából tudom, hogy egész hamar el fog jönni az is. Elvégre csak úgy repül az idő, nem? Ilyen mélyenszántó gondolatok között figyelem az asztalra eső pillantását, ahogy az italokat stíröli, amiket elméletileg már úgyis leellenőrzött.
- Nyugodtan ihatsz belőlük, nem fog semmi rossz történni.
Csak egy megjegyzés, amolyan halk féle ami az emberek fülét általában elkerüli, de azért néha hallgatnak rá. A 'no problem'-es elejtést nem veszem figyelembe, elvégre csak egy kicsit nem illik a képbe, és minden roppant komoly minisztériumi alkalmazott eleresztheti magát néha. Én már csak tudom, jah.
Aztán áttérünk az időjárásra, ami nekem sem tetszik kifejezetten. El is húzom a szám ahogy kipillantok az ablakon, majd rosszallóan megcsóválom a fejem, mert ez bizony nem jó. Persze néha hasznos az eső, de nem egész álló nap, meg egész álló hónapban.
- Borzasztó. - sóhaj, tekintetem visszatéved a másikra. - Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képesek dolgoztatni az embert. Pedig mi sem lehet jobb időtöltés az ilyen borongós napokon, mint a családdal foglalkozni.
Igen, mert én aztán tökéletesen tisztában vagyok milyen egy családi akármi, hát persze. De azért egész szépen hangzik, meg jól is mutat egy állítólagos ellenőrrel erről diskurálni.
- Erről jut eszembe, ha nem túl nagy probléma, meg tudná mutatni az igazolványát? - bájos mosollyal arcomon, oldalra billentett fejjel intézem felé a kérdést. Már elég kíváncsi vagyok, mert amúgy tényleg ismerős, és lehet Pesten láttam párszor, de ettől független még nagyon nehezem hiszem el, hogy tényleg az, akinek elmondja magát. És mi lehetne jobb bizonyíték, mint egy olyan kártyácska?
- Ó, a rellonosok. Szóval hozzád is eljutott a hírünk. - komolyan biccentek, mint aki tudomásul vette, hogy már meghódítottuk a felsőbb hatalmakat is.
- Nos.. - úgy teszek, mintha kissé elgondolkodnék, mintha fel akarnék idézni valami beszélgetésfoszlányt, vagy esetleg a kész tervet. - Maybe. - megvonom vállaim, hát könyörgöm, sose lehet tudni, mikor bukkanunk fel és indítjuk be a bulekát. - Lehet nem árt majd párszor a hátad mögé nézned - lehalkítom hangom, mint mikor egy titok j gazdára talál, sőt, egy leheletnyit még felé is dőlök, hogy senki más ne hallhassa. Aztán vissza a helyemre.
- Nincs lovag.
Puszta tényként válaszolok, még a vállaim is megvonogatom mellé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megerősítően bólogatni kezdek, bujkáló mosollyal ajkaimon.
- Pontosan. Ha szeretnéd, a biztonság kedvéért én is megiszom egyet, bár még ezt sem fejeztem be - leheletnyit megbillegetem a kezemben levő poharat, tartalma enyhén hintázni kezd az üvegen belül. Amint láthatja, tökéletes egészségnek örvendek, és eszem ágában sincs összeesni. Állom a tekintetét, szürkés íriszeim egy pillanatra sem rebbennek meg a nyomástól, amit próbál itt rám pakolni. De amúgy értem én, veszem a lapot, belemegyek a játékba meg minden.
- Ó, szóval te inkább az az aktív apuka vagy - bólintva veszem tudomásul, amúgy egész szórakoztató ez a beszélgetés, meg a helyzet, meg minden. A kérdésekre megemelem szemöldökeim, kicsit kortyolok, igyekszem beosztani a megmaradt italom - nem mintha amúgy nem tudnék másikat elvenni, ha elfogyna.
- Hm. Az a helyzet, hogy nem merek nyilatkozni, elvégre az apám is a minisztériumban dolgozik és.. Tudod hogy megy ez - elhúzva szám csóválom meg fejem miután befejeztem, most már teljesen felé fordulok, csípőmmel a lebegő asztalkának dőlök - ami hála istennek nem mozdul el. Az igazság pedig az, hogy nem sűrűn szoktam az előbb felsoroltakat csinálni. De szeretném! Egyszer majd.
És akkor olyat teszek, amit nem kellene - az arcából ítélve főleg nem most. Tovább kémlelem az arcát, és már teljesen felesleges válaszolnia, mert tudom, hogy igazam volt. Még ha egy pillanatra meg is inogtam, igazam volt. A kezdetleges bájos mosoly kiszélesedik, és átvált abba a tipikus rellonos stílusúba, amikor egy zöld rájön, hogy most bizony ő kerekedett felül. 1:0 a javamra, tetszik, tetszik.
Kissé feljebb emelve fejem figyelem, ahogy közelebb lép, szemöldökeim újra felvonom, mintha valami kihívást kéne épp elfogadjak.
- Ne haragudj, ha tudom, később teszem meg - őszinte sajnálattal biggyesztem le ajkaim - legalábbis így tűnik -, viszont valójában meg nagyon is élvezem a helyzetet, mert azért valljuk be, még mindig vicces.
- Meg tudsz nekem bocsátani? - hangom fokozatosan vékonyodik illetve halkul el a kérdés folyamán. Aztán mikor elkezd a fülembe suttogni, megint elvigyorodom. Még mielőtt bármit is válaszolhatnék, vissza is egyenesedik, így hát kénytelen vagyok lábujjhegyre állni, és szabad kezemmel a nyakába kapaszkodnom - mert bárhogy is nézzük, fényévekkel magasabb nálam. Nem hiszem el, hogy még mindig mindenki magasabb nálam, pedig már nőttem emberek, nőttem!
- Nyugalom, nálam biztonságban lesz a titkod - mosolyogva suttogok vissza, aztán pedig le is huppanok a saját szintemre, s újra kortyolok, majd, a már szinte teljesen kiürült pohár az asztalon végzi.
- Mindig máshonnan támadunk, de leginkább hátra érdemes nézni - halálosan komolyan közlöm a tényt, és amúgy tényleg. Elölről ugye egyből észrevesz, még oldalról is van esélye reagálni, felülről nem szokásunk, és így meg maradt a hátulról. Hát tiszta logika.
- Lehet csak azért vettem fel, mert szép akartam lenni - megcsóválom fejem, felveszem azt a tipikus arckifejezést, amit akkor szoktam, ha az emberek nem hiszik el mikor igazat beszélek - azaz pont az ilyen helyzetekben. Tudjátok, amikor ott van a se nem boldog, de se nem szomorú mosoly, meg amikor egyszerre próbálod összevonni meg felhúzni a szemöldökeid, és akkor olyan fura alakjuk lesz. Na pont úgy nézek most ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő