37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 55 ... 63 64 [65] 66 67 ... 75 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. július 17. 19:13 | Link
Az öltöny


Ha fel is merül benne a gyanú, hogy a lány talán átlát rajta, nem törődik a gyöngécske elmélettel, így az ahelyett, hogy megvetné lábát gondolatai között, és elbizonytalanítaná tökéletes alakításában, hamar tova is száll. Hunter ugyanis nemcsak egyszerűen beleéli magát a minisztérium emberének szerepébe, de minden gond nélkül el is hiszi magáról, hogy bár mindez csupán maskarának tűnik, maga a valóság.
- Örvendek, Farkas kisasszony - enyhén megszorítja a lány kezét, szavait mély biccentés kíséri. - Hányadik évfolyamot erősíti, ha szabad megtudnom?
Kérdése alatt baljával felkönyököl az asztalra, és megsasolja a fogyatkozó poharakat. Megérkezése óta szemez az egyik vörös itallal, de miután nem tudja, hogy mit kevertek bele a kedves szervezők, inkább szomjazik még egy kicsit. Majd, ha már megbizonyosodott róla, hogy a vendégek élve megúszták, ő is kipróbálja. Vagy talán akkor sem. Nem titok, hogy kissé bizalmatlan az elemi mágusokkal szemben.
- No problem - mondja még az italkínálatot kémlelve, csúnyán megfeledkezve saját magáról. Hát, kedves Hunter, mondana ilyet egy komoly férfiember, aki a Minisztérium szolgálatában van most jelen? Hupsz.
Szerencsére, amilyen gyorsan elkövette ezt az aprócska, Kamillának talán fel sem tűnő hibát, olyan könnyedén rendezi vissza hangját és stílusát is a felvett szerepbe.
- Határozottan jobb, mintha kiküldetésen lennék ebben az esős időben - szemeivel a nagyterem ablakai felé int, ajkain kiszélesedik a mosoly. Hogy finnyás volna? Ó, dehogyis! - Kíváncsian várom, mikor indul be a buli. A rellonosok egészen véletlenül nem készülnek valami csínnyel?
Hangjából kiérződik, hogy tudja, Kamilla akkor sem válaszolna erre őszintén, ha tényleg tudna valamiről; és az is, hogy ez csupán egy játékos hangvételű költői kérdés a részéről, amire nem vár valódi feleletet.
- És, Kamilla, hol hagytad a lovagod? - vált témát, miután követve a lány pillantását, ő is körbehordozza kékjeit a kisebb-nagyobb csoportokba verődött diákok egy részén. - Ehhez a ruhához dukál a herceg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. július 17. 19:25 | Link

Végigsimítok kék szoknyám alsórészén, elfedve ezzel így egy oda nem illő gyűrődést, amely eme mozdulat után úgy tűnik el, mintha nem is lett volna ott. Elégedetten sóhajtok, majd belebújok telitalpú cipőmbe és egy utolsó tükörbe pillantás után elindulok le a nagyterembe, az idei végzős bálra. Őszintén szólva csak a téma miatt jelenek meg, mert egyébként nem állna szándékomban kidugni a fejem szobám ajtaján a vizsgaidőszak végéig. Idén korán kell kezdeni a tanulást, no. Most a felügyelőkkel tarkított kastély amúgy sem valami biztonságos egy elemi mágusnak, de a mai napon már csak a rendezvény témája miatt is le szerettem volna jönni.
Talán ezúttal a lelkesedésem is nagyobb, mint a saját bálomon volt, ami a ruhámon ugyanúgy meglátszik. A kék csodát a napokban kaptam otthonról, mert bár a szüleimmel még mindig nem vagyok hajlandó beszélni, ez őket nem akadályozza meg abban, hogy ajándékokkal próbáljanak rávenni arra, bocsássak meg nekik – pedig én egy ideig még nem szándékozok, ellenben semmi kifogásom az ingyen ruhák ellen. Ez most valamennyire biztos borzalmasan hangozhat, ám engem nagyon nem izgat, a szüleim elvágták magukat nálam, és ez egy darabig még így marad.
Ahogy belépek a terembe, elönt az a kellemes érzés, amit mindig érzek a természet közelében. Ösztönösen veszem az irányt először a terem növényekkel elborított része felé, közelebb érve végighúzom ujjaim a leveleken, mosolyogva szemlélem meg őket. A mozdulat felénél azonban megállok, tőlem pár méterre ugyanis egy nagyon ismerős rellonosban vélem felfedezni üsttársam, s hogy megbizonyosodjak arról, valóban ő sétál-e az ellentétes irányba, felegyenesedem. Oldalra döntöm fejem, majd elmosolyodom és ezzel egy időben el is indulok felé, aki mostanra már háttal áll nekem. Remélhetőleg a többiek beszélgetésének zaja elnyomja cipőm sarkának kopogását, illetve a tanárnő és partnere sem leplez le. Amennyiben semmi sem jön közbe, értsd nem rohan nekem senki és lök bele a tóba, a rellonos mögé lépek, mellkasom kissé a hátához nyomódik, mikor előredőlök és ujjaim összefonódnak a szeme előtt, eltakarva így a kilátást. Bocsánatkérő pillantásokat lövellek a két felnőtt felé, mert végül is elég illetlen dolog csak így megzavarni egy társalgást, majd reagálási időt nem is hagyva Noelnek, a füléhez hajolok.
- Remélem idén már végre megbukunk bájitaltanból – mosolyogva hajolok el tőle, aztán köszönök a két felnőttnek is, elvégre én jöttem ide hívatlanul, ami miatt már küldhetnének is vissza illemtanra egyébként. Megvárom, míg Noel megfordul és rájön, hogy esélyesen ki hozta rá a frászt, már ha a hangom alapján nem ismert még fel. Mondjuk ahhoz igen nagy zaj kellene, hogy pont a kedvenc levitása hangjához ne tudjon rögtön arcot és nevet párosítani, na meg épp elég ideje szívunk egy padban és egy üst mellett ahhoz, hogy én bárhol beazonosítsam. - Ha megengedik, elrabolnám a fiatalembert egy kicsit – szavaimat ezúttal a tanárnő és partnere felé intézem, meg egy kicsit Noelhez is, elvégre őt készülök éppen ellopni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 19:31 | Link
Choi Min Jong


Ruha


Rachel nagyon meglepődött, amikor Choi elhívta őt a bálba, hiszen nem számított rá, hogy egyáltalán részt vesz ezen az eseményen, mivel egymaga nem szívesen ment volna el. Egyedül hülyén érezte volna magát, de a fiú kérésére úgy döntött, hogy részt vesz a végzős bálon. Már ismerte egy ideje Choi-t, és szívesen fogadta el az invitálását erre a különleges alkalomra, ami végül is a végzős diákokról szólt, vagyis azok búcsúztatásáról. A lány úgy gondolta, hogy kirittyenti magát erre az alkalomra, egyébként is szeretett szépen felöltözni, ez pedig pont "kapóra jött", hogy megmutathassa a nőiesebb oldalát is a külvilág felé. A Rellonos kiválasztotta szekrényéből az egyik báli ruháját, amely piros színű volt, és tartozott hozzá egy ugyanolyan színű retikül is. Rach felvett egy hozzá passzoló piros magassarkút, ékszerként pedig egy csillogó, szolidabb nyakláncot és egy gyöngyös fülbevalót választott magának. A haját begöndörítette, sminknek pedig barna szemhéjpúdert választott vörös rúzzsal, szemét pedig fekete szemceruzával húzta ki. Miután elkészült elindult a nagyterem felé, ugyanis azt beszélték meg a fiúval, hogy a terem előtt találkoznak majd. Rachel ért oda elsőként, türelmesen várt Choi-ra, miközben az ott lévő embereket szemlélte, akik szépen ki voltak öltözve. Sokan voltak arrafelé, hiszen szinte mindenki kíváncsi volt erre az eseményre, úgyhogy szinte kerülgetni kellett a többieket, ami nem igazán volt az ínyére, de remélte, hogy a partnere nemsokára odaér a megbeszélt helyszínre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 19:44 | Link

pillék nélkül és haj


Bár vannak kételyeim, nem hozom szóba őket, mert nincs az az isten, hogy én megkérdőjelezzem a nagyságos urat.
- Még harmadik. - biccentek, újra kortyolok, a poharam hamarosan kiürül. most belegondolva még távolinak tűnik, hogy majd én is ott izguljak valahol a színfalak mögött a keringő előtt, de igazából tudom, hogy egész hamar el fog jönni az is. Elvégre csak úgy repül az idő, nem? Ilyen mélyenszántó gondolatok között figyelem az asztalra eső pillantását, ahogy az italokat stíröli, amiket elméletileg már úgyis leellenőrzött.
- Nyugodtan ihatsz belőlük, nem fog semmi rossz történni.
Csak egy megjegyzés, amolyan halk féle ami az emberek fülét általában elkerüli, de azért néha hallgatnak rá. A 'no problem'-es elejtést nem veszem figyelembe, elvégre csak egy kicsit nem illik a képbe, és minden roppant komoly minisztériumi alkalmazott eleresztheti magát néha. Én már csak tudom, jah.
Aztán áttérünk az időjárásra, ami nekem sem tetszik kifejezetten. El is húzom a szám ahogy kipillantok az ablakon, majd rosszallóan megcsóválom a fejem, mert ez bizony nem jó. Persze néha hasznos az eső, de nem egész álló nap, meg egész álló hónapban.
- Borzasztó. - sóhaj, tekintetem visszatéved a másikra. - Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képesek dolgoztatni az embert. Pedig mi sem lehet jobb időtöltés az ilyen borongós napokon, mint a családdal foglalkozni.
Igen, mert én aztán tökéletesen tisztában vagyok milyen egy családi akármi, hát persze. De azért egész szépen hangzik, meg jól is mutat egy állítólagos ellenőrrel erről diskurálni.
- Erről jut eszembe, ha nem túl nagy probléma, meg tudná mutatni az igazolványát? - bájos mosollyal arcomon, oldalra billentett fejjel intézem felé a kérdést. Már elég kíváncsi vagyok, mert amúgy tényleg ismerős, és lehet Pesten láttam párszor, de ettől független még nagyon nehezem hiszem el, hogy tényleg az, akinek elmondja magát. És mi lehetne jobb bizonyíték, mint egy olyan kártyácska?
- Ó, a rellonosok. Szóval hozzád is eljutott a hírünk. - komolyan biccentek, mint aki tudomásul vette, hogy már meghódítottuk a felsőbb hatalmakat is.
- Nos.. - úgy teszek, mintha kissé elgondolkodnék, mintha fel akarnék idézni valami beszélgetésfoszlányt, vagy esetleg a kész tervet. - Maybe. - megvonom vállaim, hát könyörgöm, sose lehet tudni, mikor bukkanunk fel és indítjuk be a bulekát. - Lehet nem árt majd párszor a hátad mögé nézned - lehalkítom hangom, mint mikor egy titok j gazdára talál, sőt, egy leheletnyit még felé is dőlök, hogy senki más ne hallhassa. Aztán vissza a helyemre.
- Nincs lovag.
Puszta tényként válaszolok, még a vállaim is megvonogatom mellé.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 19:45 | Link
Rachel
Megjelenés


Sokáig gondolkoztam, hogy kit vigyek el bálozni. Mert az persze meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam... Főleg, hogy ha minden jól megy, jövőre kötelező is lesz a dolog. Nem árt hát felkészülni rá. Szóval gondolkoztam ki lenne alkalmas. Elsősöket mégsem vihetek a felsőbb évesek nagy része meg rosszul nézi, hogy "csak" negyedikes vagyok. Aztán beugrott Rachel, és tudtam, hogy ő tökéletes. Szép, okos, aranyvérű... (nem mintha ez nekem számítana, de van amit úgy belenevelnek az emberbe, hogy nehezen gyürkőzi le) ráadásul félig koreai is. Szóval biztos voltam benne, hogy mellette jól érzem majd magam. A kastélyban a nagyterem elé beszéltük meg a találkát, elvégre a rellonba nem mehetek le, ő meg nem jöhet le a faluba engedély nélkül.
Én fehér nadrágot, hozzá illő cipőt és kék inget választottam. A hajamat hirtelen szőkére varázsoltam és miután felkerült az órám és pár karkötő, meg fülbevaló késznek is nyilvánítottam magam. Minderre felvettem a taláromat és úgy mentem fel az iskolába, lehetőségeimhez mérten elbújva a nap elől.
A nagyterem előtt már többen is várakoznak, de Rachelt még nem látom, így úgy döntök lerakom a talárt előbb a levita klubhelyiségben, arra ugyanis semmi szükségem.
Nyugodt tempóban sétálok vissza a bál színhelyéül szolgáló terem elé és hamar ki is szúrom a páromat. Nem okoz csalódást, piros ruhájában csodálatosan fest.
- Tudtam, hogy nekem lesz a legszebb párom, de még így is levettél a lábamról. A végén még azt fogom hinni vélavér csörgedezik az ereidben! - Lépek oda hozzá széles vigyorral, és bár kedvem lenne átkarolni a derekát, nem vagyok benne biztos, hogy jó néven venné, így egyszerűen csak odatartom a jobb karomat, és még mindig mosolyogva szólalok meg - Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak, ha részedről is rendben, akkor mehetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 17. 19:47 | Link
Gwen

Már kezdtem megszokni azt a tömeget, ami ebben az iskolában volt naponta, különösen a folyosókon. De tényleg, ez már haladás a részemről, hiszen elsős koromban kétóránként jártam a klotyóra, mert ott végre kevesebben voltak és nem azért, mert hasmenésem volt. Ma már simán végigsétálok az iskolán, ebből is látszik, hogy az érettség megjelent és kibontakozni indult nálam. Az eredeti fóbiám igaz nem tűnt el teljesen, rendezvényeken, megtömött vonatokon és hasonló esetekben jelentkezni szokott, ilyenkor eléggé kellemetlenül szoktam érezni magam és inkább elkerülöm az ezekhez hasonló helyeket. Jelen pillanatban a gond az volt, hogy nem tudtam könnyedén kibújni a végzős bál nyomása alól. Sokkal jobb lett volna és nyomós indokkal állhattam volna elő, ha Gwen rendezett volna valami házibulit a szűk baráti körrel, nem véletlenül mondogattam neki, hogy tegye ezt, de úgy tűnt, nem jött össze. Viszont a bálra el kellett menni, szívás lenne, ha prefektusként kihagynám és akkor soha nem mosnám le magamról, hogy antiszociális voltam mindig is, ami egyébként nem hazugság, de szerettem volna ezen már túllépni. Pont emiatt határoztam el, hogy ezúttal más leszek és megpróbálok úgy tenni, mintha felettébb élvezném a partit. Kiöltöztem rendesen és ez is már sejtette, hogy ez a Zalán nem teljesen az, aki volt. Általában csak megadom a minimális tiszteletet az ilyen alkalmakkor, aztán örüljenek, de most a hajamat is belőttem. Öltönyben mentem el a csajomért, ám mielőtt kifordultam volna a Levitából, mélyet sóhajtottam. Féltem, hogy ez most nem fog tetszeni, mert nem akartam, hogy egész idő alatt szenvedjek. Valóban igyekeztem életkedvet lehelni magamba és megváltoztatni a hozzáállásomat és nem csupán egy maszkot húzni a fejemre, hogy megjátsszam a saját személyiségem ellentétét. Egy mosollyal léptem oda a lányhoz, majd határozottan belekaroltam.
- Mehetünk, Miss Blake? – Kérdeztem miközben próbáltam a mosolyomat megőrizni és nem elröhögni az egészet. Igen, most próbáltam úriemberként viselkedni. Bár nem Gwennel kéne ezt kezdeni, hiszen ő az, aki pontosan tudta, milyen is voltam eredetileg: egy nemtörődöm rockos csávó. Nem baj, legalább meglepődik és el lesz ragadtatva, hogy nekem ilyen énem is volt. Ettől a perctől, de már volt. Nagyon szívesen megfogtam volna a kezét, ez a sznobos egymásba karolás irtóra kényelmetlen volt, azonban ki akartam tartani, amíg meg nem érkeztünk a bál helyszínére. Ez nem jött össze, valamint tükörbe sem mertem nézni, attól hogy én ennyire formálisan viselkedtem, elég volt már az is, hogy szépen kihúztam magam. A bál bejárata előtt engedtem le a karomat és fogtam meg szimplán a kezét, feltételeztem, hogy nem fog ellenkezni. Ha valaki nem tudta, hogy jártunk, akkor most az egész iskola megtudhatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. július 17. 19:54 | Link
Dai alias Chat Noir ❤
Gazoldás Cumók és a Gyűrű


Eleinte nem tervezett elmenni a bálra, kezdte unni a sok puccot és a végeláthatatlan ételpiramisoktól rogyadozó asztalkákat. Ebben nőtt fel, ebben a környezetben voltak a legszörnyűbb élményei, ám amióta a kastélyban lévő bálokra el-eljárt néhanap, kezdte úgy érezni, hogy mégsem vészesek annyira ezek az összejövetelek. De mégis ritkaságba ment, hogy ő megjelent egy ilyen fogadáson, most azonban a kíváncsiság rángatta őt ide elsősorban. A ruhája nem is lett a legcsinosabb, a meghívó az utolsó pillanatok egyikében érkezett így hatalmas mesterművet már ő sem tudott alkotni, beérte egy fekete, virágokkal díszített, térd alá kúszó ruhácskával és hozzá illő, rendezetlenebb konttyal, melyekben apró rózsák ültek, teljesen véletlenszerűen elszórva.
A levélke, amit kapott csak egy meghívás volt egy helyszínnel karöltve. Se név se aláírás nem szerepelt benne, de még csak időpontot se igazán látott, így a lány mikor megállt a nagyterem előtti folyosó egyik oszlopánál, pontosan annál amelyiknél a levél titkos írója kérte, ajakát rágcsálva várt és csak reménykedni tudott abban, hogy nem késett el vagy nem jött túl korán. A vendégsereg java része épp mostanában kezdett beszállingózni a nagyterembe, Lala figyelte a díszes ruhákba és csinos szmokingokba bújt fiatalokat, akik legtöbbször párosával masíroztak be az ajtón, kuncogva, nevetve vagy jókedvűen csevegve.
A pillanatok hosszú óráknak tűntek és alig öt percen belül úgy érezte, hogy már vagy egy örökkévalóság óta támasztja azt az öreg, ódivatú oszlopot. Lassan már arról is kezdett egészen lemondani, hogy valaha bejut a bálra, de nem is volt igazán kedve menni. Butaság is volt idáig eljönni, így kiöltözve. A gyűrűjét piszkálva sóhajtott fel és elhatározta, hogy ha öt percen belül nem ér ide senki sem felszalad a Gyöngybe és inkább megírja azt az iskolai házi feladatát, amivel már hetek óta adós volt annak a bugyuta tanárnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 20:24 | Link
Choi Min Jong


Ruha


A lánynak nem kellett sokat várnia ahhoz, hogy megjelenjen a partnere, ezt pedig nagyon díjazta a kis késés ellenére is. A srác sportosan elegáns volt, a szerelése elnyerte a tetszését, hiszen szerette, ha valaki jól tudott öltözködni és adott magára. A partnere máris bókolt neki, amikor megérkezett, ez pedig igencsak hízelgő volt a lányra nézve, azaz hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem esett neki jól a sok pozitív megjegyzés.
- Köszönöm a bókokat, te is nagyon kitettél magadért. Jól nézel ki, szóval büszke vagyok rá, hogy te vagy a partnerem. - válaszolta Rachel elpirulva, remélte, hogy nem ciki, amit mondott, de úgy gondolta, hogyha már ennyire dicsérte őt a srác, akkor ő is viszonozza azt, és ezt tényleg komolyan gondolta.
Choi igazi úriember módjára viselkedett, odatartotta felé a jobb karját, Rach pedig belékarolt, hogy elindulhassanak a terem felé.
- Milyen szépen feldíszítették a termet! És milyen sokan vannak! - jelentette ki Rach, amikor a helyszínre értek. Nagyon megváltozott a nagyterem erre a különleges eseményre, ugyanis padló helyett fű díszelgett, a táncparketten pedig víz uralkodott. Gyönyörű virágágyással körbevett szökőkutak, fák és virágok színesítették a helyet, világításként pedig lebegő tűzgömbök és fáklyák szolgáltak.
- Hozni kellett volna fürdőruhát! - mutatott a medence felé a Rellonos, ami sziklákkal volt felépítve és még egy minivízesés is tartozott hozzá. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: svédasztalos vacsora, kellemes zene, finom sütemények és lángoló italok tömkelege.
- Azt hiszem, hogy egy szuper bulinak nézünk elébe! - mondta Rach a srácnak lelkesen, már alig várta, hogy mindent kipróbálhasson a teremben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. július 17. 20:33 | Link
Az öltöny


Ha végzősnek nem is - habár a mutatós ruhája alapján még az is könnyen beleférhetne -, de negyedévesnek simán tippelte volna. Meglepett hümmentéssel veszi tudomásul a lány évfolyamstátuszát, majd figyelmét a poharak felé terelve, onnan pillant vissza a szőke arcára, mikor meghallja halk megjegyzését.
- Jól értem, garantálod, hogy nem esek össze holtan itt mindenki előtt, ha iszok egy pohárkával? - oldalra húzódó vigyorral, sajátját egyenesen a másik tekintetébe fúrva kérdezi, hogy egy kis nyomást gyakoroljon rá, majd körbekémlel az egyre hangosabb nagytermen.
- Tudod mikor maradnék otthon a családdal - nevet fel halkan, és egy italért nyúlva fűzi tovább szavait. - Vízibicikliztél már esőben? Fesztivál, koncertek? Bungee jumping? Bármi?
Az egyelőre még érintetlen pohár szája felett néz le Kamillára, arcáról egyetlen pillanatra sem olvad le az a kicsit komisz, kicsit szemtelen kedélyesség, ami már terembelépése óta ott figyel.
És akkor jön a kérdés, amit Kamilla bár ne tett volna fel. Most a mestertanoncnak olyasmit kell tennie, amit nagyon nem akart - legalábbis nem ilyen korán. Színt kell vallania. Szomorú.
Hunter - még mielőtt bármi egyebet tenne - belekortyol a vérszínű italba, majd egy nyugodt mozdulattal leengedi kezét, s ajkait beharapva az asztalra teszi az üvegpoharat. Komótosan, ráérősen nyalja le szájáról azt a néhány csepp nedűt, ami az imént ott maradt, majd kiegyenesedik, zakóját megigazítja magán, és közelebb lép a fiatal lányhoz.
- Bár ne kérdeztél volna rá - mondja halkan, szemöldökeit árnyalatnyit összébb húzva, tekintetébe őszinte csalódottságot csempészve. Nagyot, színpadra illőt sóhajt, szemeit le sem veszi társaságáról. Ujjai az asztalon dobolnak. - Hjaj, Kamilla. Most mihez kezdjek veled?
Egy újabb sóhaj kíséretében megcsóválja a fejét, mozdulata egyszerre hat véresen komolyan és játékosan. Lepillant a lány fehér ruhájára, majd kínzó lassúsággal visszavezeti tekintetét arcára. Sajátjáról kétely és tehetetlenség olvasható le.
Végül közelebb dől, hangja Kamilla fülénél csendül fel. Ő maga közben a táncolni készülő végzősöket figyeli, szája széles vigyorban áll, ami mély baritonján is meghallatszik.
- Valójában csak innen, a Levita toronyból jöttem, de kérlek, ne áruld el senkinek - suttogja, s elhúzódva a lánytól kacsint is egyet. Hát ennyi volt a minisztériumi mókának. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan befellegzik majd.
- Áh, szóval ti hátulról támadtok - sokat sejtetően mozgatja meg szemöldökét. Jól ismeri a zöld ház mentalitását, legalábbis a Roxfortban a Mardekárból kerültek ki a legjobb haverjai. Az emlékekre nevetve folytatja. - Igen, mindent értek.
Kíváncsi tekintetével követi a távolodó alakot, de a kurta válaszát nem tudja hova tenni.
- Nem veszem be, hogy ezt a ruhát csak úgy magadnak vetted fel - hitetlen arccal csóválja meg a fejét, szavai mellé még jobb tenyerét is felemeli, ezzel jelezve partnerének, hogy ennél jobb dumát kell kitalálnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 20:40 | Link
Rachel
Megjelenés


Mosolyogva figyelem, ahogy elpirul, aztán ahogy viszonozza a gesztust - ami részemről amúgy nem csak gesztus volt - érzem, hogy az én arcom is kipirul egy kicsit. Mit nem tesz egy kis vér? Bár régen nagyon pirulós voltam, és még mindig könnyű zavarba hozni, azért megnyugtató, hogy nem leszek már lángvörös egy apró kis kedvességtől.
- Ez igazán megnyugtató. Köszönöm - felelem mosolyogva aztán a karomat nyújtom neki és mivel nem tiltakozik bevezetem a terembe. Érdeklődve pillantok körbe, iszom a színeket és a formákat. El tudnék veszni egy-egy apróbb részletben, de megálljt parancsolok magamnak, mielőtt megtenném.
- Valóban - válaszolom tömören a megállapítására, bár a tömeget csak azután veszem észre, hogy megemlíti. - Szebb lenne kevesebb emberrel - állapítom meg, csak úgy mellékesen, miközben tovább nézelődöm. Elidőzik a tekintetem a fákon és körülöttük a tarka virágokon, a tüzes földgömbökön majd végül a medencén.
- Boszorkány vagy, szerintem meg tudod oldani - kacsintok rá, ahogy a fürdőruhát említi. Én mondjuk simán bemászom ruhástól, elvégre vannak jó kis szárító bűbájok. Más kérdés, hogy így belegondolva, nem vagyok biztos, hogy van nálam pálca. El is kezdem a bal kezemmel végig tapogatni a zsebeimet, majd elengedem Rachelt egy percre, hogy a jobb kezem is bevessem a keresésbe.
- Hmm... Nem hoztam pálcát - állapítom meg végül kissé aggódva, de aztán eszembe jut, hogy félvámpír vagyok és kb nulla a varázserőm, (én legalábbis úgy érzem) és megnyugszom. - Egy gonddal kevesebb! - vágom ki magam immár vigyorogva, hogy ne is keltsek gyanút a lányban a pálcahiánnyal.
A bulival kapcsolatos megállapítására bólintok. Aztán ismételten körbe nézek, azon gondolkozva, mivel is kéne kezdeni, de a bőség zavarában nem jutok dűlőre. Maradok hát az udvarias megoldásnál:
- Mit szeretnél először közelebbről megcsodálni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 20:52 | Link
Choi Min Jong


Ruha


A lány észrevette, ahogyan partnere kissé elpirul, de nem tette szóvá, hiszen nem akarta még nagyobb zavarba hozni, de ezek szerint a bókja sikeresen célba ért.
- Nos, ami azt illeti én is örülnék, ha kevesebb ember lenne itt. Nem kéne kerülgetni őket, na és a miénk lenne az egész terem! Mekkora buli lenne már! - felelte álmodozva Rach, miközben belelkesülve arra gondolt, hogy akkor nem kellene másokhoz alkalmazkodnia és azt csinálhatna, amit csak akarna, ráadásul az övék lehetne az összes étel és ital! Ez számárak elég gyerekes felfogásra vallt, de időnként szeretett rendhagyó dolgokról álmodozni.
- Ó igen? Pálca nélkül mit érek én? - kérdezte a fiúra kacsintva, mivel nem volt nála a pálcája, igazából csak végszükség esetén tartotta magánál és ha épp nem felejtette el magával vinni, de most a szobájában hagyta.
- Hopsz! Nálam sincs pálca. Mi lesz most? - nézett széles vigyorral a fiúra, majd folytatta:
- Mit szólsz ehhez a sorrendhez: kis tánc, evés, ivás, medencében fürdőzés?
A lány kissé vakmerő volt, jelen esetben egyáltalán nem érdekelte, hogy nincs nála fürdőruha, ha rajta múlott volna, akkor ruhástul belevetette volna magát a medencébe, aztán ha kijön, majd megszárad magától, vagy visszamegy a szobájába gyorsan ruhát cserélni. Ő az adott pillanatnak élt, egyszerűen nem érdekelték a következmények. Nem tudta, hogy Choi milyen, de azzal tisztában volt, hogy ő sorrendben mindent kipróbálna és egyszer élünk alapon ruhástól megmártózna a medencében is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. július 17. 21:04 | Link
Benedek
Ruha

Megkönnyebült, hogy nem várakoztatta meg nagyon Benedeket. Hosszú ruhájában hiába igyekezett nagyon, csak nem mozgott olyan fürgén, mint farmerban és tornacipőben.
- Köszönöm - halvány pír jelent meg az arcán, de továbbra is mosolygott. Jól esett a bók, hiszen nem mindennap mondják az emebernek, hogy csodálatosan néz ki.
Húzkodott egy sort a ruhája dekoltázsán, mert utoljára talán hét évesen viselt ruhát, így kissé zavarban volt. De azon volt, hogy ez ne látszódjon rajta, továbbra is mosolygott, bár talán kissé eröltetetten.
- Inkább nekem kéne megköszönnöm, hogy elhívtál. Egyébként ez az első bálom, még soha nem vettem részt ilyen eseményem. Lassan indulni kéne, nem gondolod?
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2016. július 21. 14:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 21:28 | Link
Rachel
Megjelenés


Bólogatok, mint egy mugli bólogatós kutya, aztán széles mosoly kúszik az arcomra.
- Nem is rossz ötlet... Nem is rossz... - csak a felügyelők ne lennének... De segáz, majd megoldjuk valahogy. Vagy máskor, máshol. De az ötletet mindenképp megvalósítjuk majd.
- Nem tudom. Szerinted? - kérdezek vissza kihívóan, de ahogy realizálom, hogy nálam nincs pálca, ez már annyira nem is jó poén. Csak az javít a dolgon, hogy kiderül ő is azért dobta fel a kérdést, mert nála sincs. - Szörnyűek vagyunk, de legalább biztos, hogy jó párost alkotunk - állapítom meg újra és ahogy véginézek magunkon, arra jutok, hogy valóban. Bár két teljesen különböző stílusban és színvilágban készültünk, tulajdonképpen jól mutatunk egymás mellett. Ha ez egy kompozíciós feladat lett volna, akkor se tudtuk volna jobban megoldani. Tökéletes ellentétek vonzzák egymást páros, némi közös tulajdonsággal megfűszerezve.
- Nem varázsolunk - válaszolom végül a kérdésére is, és könnyedén megvonom a vállam, remélve, hogy tényleg nem. Aztán mivel döntés képtelen vagyok, őt kérdezem, mit szeretne csinálni először. A sorrend tetszik, a merészség is. Elmosolyodom. A fürdő lesz a legjobb, érzem.
- Tetszik a sorrend. Határozottan. De mondd, nem kell megvárnunk a végzősök nyitótáncát? - kérdezem kissé bizonytalanul. Mert mintha valami ilyesmit magyaráztak volna a többiek a klubhelyiségben, mielőtt eljöttem. Nem mintha figyeltem volna. De ha nyitótánc... akkor elég merész lenne, ha mi táncolnánk elsőnek. Engem mondjuk nem zavar. Csak nem tudom Rachel hogyan vélekedik erről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 21:29 | Link

pillék nélkül és haj


Megerősítően bólogatni kezdek, bujkáló mosollyal ajkaimon.
- Pontosan. Ha szeretnéd, a biztonság kedvéért én is megiszom egyet, bár még ezt sem fejeztem be - leheletnyit megbillegetem a kezemben levő poharat, tartalma enyhén hintázni kezd az üvegen belül. Amint láthatja, tökéletes egészségnek örvendek, és eszem ágában sincs összeesni. Állom a tekintetét, szürkés íriszeim egy pillanatra sem rebbennek meg a nyomástól, amit próbál itt rám pakolni. De amúgy értem én, veszem a lapot, belemegyek a játékba meg minden.
- Ó, szóval te inkább az az aktív apuka vagy - bólintva veszem tudomásul, amúgy egész szórakoztató ez a beszélgetés, meg a helyzet, meg minden. A kérdésekre megemelem szemöldökeim, kicsit kortyolok, igyekszem beosztani a megmaradt italom - nem mintha amúgy nem tudnék másikat elvenni, ha elfogyna.
- Hm. Az a helyzet, hogy nem merek nyilatkozni, elvégre az apám is a minisztériumban dolgozik és.. Tudod hogy megy ez - elhúzva szám csóválom meg fejem miután befejeztem, most már teljesen felé fordulok, csípőmmel a lebegő asztalkának dőlök - ami hála istennek nem mozdul el. Az igazság pedig az, hogy nem sűrűn szoktam az előbb felsoroltakat csinálni. De szeretném! Egyszer majd.
És akkor olyat teszek, amit nem kellene - az arcából ítélve főleg nem most. Tovább kémlelem az arcát, és már teljesen felesleges válaszolnia, mert tudom, hogy igazam volt. Még ha egy pillanatra meg is inogtam, igazam volt. A kezdetleges bájos mosoly kiszélesedik, és átvált abba a tipikus rellonos stílusúba, amikor egy zöld rájön, hogy most bizony ő kerekedett felül. 1:0 a javamra, tetszik, tetszik.
Kissé feljebb emelve fejem figyelem, ahogy közelebb lép, szemöldökeim újra felvonom, mintha valami kihívást kéne épp elfogadjak.
- Ne haragudj, ha tudom, később teszem meg - őszinte sajnálattal biggyesztem le ajkaim - legalábbis így tűnik -, viszont valójában meg nagyon is élvezem a helyzetet, mert azért valljuk be, még mindig vicces.
- Meg tudsz nekem bocsátani? - hangom fokozatosan vékonyodik illetve halkul el a kérdés folyamán. Aztán mikor elkezd a fülembe suttogni, megint elvigyorodom. Még mielőtt bármit is válaszolhatnék, vissza is egyenesedik, így hát kénytelen vagyok lábujjhegyre állni, és szabad kezemmel a nyakába kapaszkodnom - mert bárhogy is nézzük, fényévekkel magasabb nálam. Nem hiszem el, hogy még mindig mindenki magasabb nálam, pedig már nőttem emberek, nőttem!
- Nyugalom, nálam biztonságban lesz a titkod - mosolyogva suttogok vissza, aztán pedig le is huppanok a saját szintemre, s újra kortyolok, majd, a már szinte teljesen kiürült pohár az asztalon végzi.
- Mindig máshonnan támadunk, de leginkább hátra érdemes nézni - halálosan komolyan közlöm a tényt, és amúgy tényleg. Elölről ugye egyből észrevesz, még oldalról is van esélye reagálni, felülről nem szokásunk, és így meg maradt a hátulról. Hát tiszta logika.
- Lehet csak azért vettem fel, mert szép akartam lenni - megcsóválom fejem, felveszem azt a tipikus arckifejezést, amit akkor szoktam, ha az emberek nem hiszik el mikor igazat beszélek - azaz pont az ilyen helyzetekben. Tudjátok, amikor ott van a se nem boldog, de se nem szomorú mosoly, meg amikor egyszerre próbálod összevonni meg felhúzni a szemöldökeid, és akkor olyan fura alakjuk lesz. Na pont úgy nézek most ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 21:47 | Link
Choi Min Jong


Ruha



Rach tudta, hogy a felügyelők jelen vannak mindenhol, de valahogy most elfeledkezett róluk, egyébként is csak álmodozás terén maradt meg nála a dolog, hogy mindenki eltűnjön hirtelen, bár úgy tűnt, hogy ebben Choi is benne lenne, ami nagy elégedettséggel töltötte el. Rachel ez a szituációt viccnek vélte, kíváncsi volt rá, hogy hogyan valósítaná meg a srác ezt a dolgot, hogy egyszerre mindenkit eltűntet mindenféle következmények nélkül, bár tudta, hogy erre sosem fog sor kerülni, de azért érdekes elgondolás volt részéről.
A lányt mulattatta a srác visszakérdezése, de legalább most már tudta, hogy nála sincs pálca, így már egálban voltak.
- Látod ebben igazad van, bár szerintem én szörnyebb vagyok mint te, de tényleg remek párost alkotunk! Talán pont a tökéletlenségünk egészít ki minket ilyen jól! - válaszolt a srác kijelentésére Rach, miközben egy cinkos nézést ejtett a partnere felé.
- Nincs varázslat. - felelte a Rellonos a srácra mosolyogva, hiszen ha egyiküknek sincs pálcája, akkor ez az eshetőség teljesen ki van lőve. A lány ezt nem is bánta, mert jobban szerette a spontán dolgokat, mint a varázslatot, hiszen ez mindig is nagyobb kihívás volt a számára.
- A fene, el is felejtettem őket! Látod, milyen önző vagyok? Csak magamra, magunkra gondolok. - nevette el magát Rachel, hiszen muris volt, hogy ennyire nem tartotta fejben azt, hogy bizony itt nem ők a főszereplők, hanem maguk a végzősök.
- Tudod legszívesebben már most táncolnék nem törődve a következményekkel, egyszerűen csak jól akarom érezni magam. De tudod mit? Kezdjük akkor az evés-ivással. - válaszolta lemondóan Choi-nak, végül is a terve megmaradt, csupán a sorrend változott benne, az pedig kifejezetten hízelgő volt a számára, hogy a fiú is olyan bevállalós típus volt, mint amilyen ő maga.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 00:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 22:12 | Link
Rachel
Megjelenés


- Miben gondolod magad szörnyebbnek? - pillantok rá meglepetten, mert azért egy szép és okos nővel állok szemben, így az én elképzeléseimben sehogy sem áll helyt a megjegyzése. A másik megállapítása a tökéletességről azonban már tetszik.
- Enyhén ellentmondásos vagy, de tudod mit? Így is tökéletes - kacsintok rá végül, aztán ismét körbe nézek. Keresem az ismerős arcokat, de ismét rá kell döbbennem, hogy ez a kastély hatalmas és több diák van benne, mint amennyit észben tudok tartani. Persze az arcok ismerősek, a folyosóról egy-egy óráról, de semmi konkrétabbat nem tudok kötni a legtöbbhöz, ez pedig azért ijesztő. Vagy csak azt mutatja, hogy feleannyira se vagyok szociális, mint régen.
Pálca híján meg kell egyeznünk, hogy nem varázsolunk, ami valószínűleg nem is nehéz, de azért bennem kelt némi aggodalmat, hogy nincs nálam az a mágikus bot. Ezt persze jól titkolom. Egyébként is, mi baj lehetne?
- Előfordul - mosolygok rá elnézően, ahogy kiderül, megfeledkezett a végzősökről. Azt hiszem, ha nem lennék prefektus - igaz, most nincs rajtam a jelvény - engem sem izgatna annyira, de így jó példát kell mutatnom. Sóhajtok egy nagyot, aztán ahogy Rachel megváltoztatja a sorrendet, rábólintok.
- Rendben, akkor együnk valamit - ismét a karomat emelem, hogy aztán a kék asztalhoz vezethessem, (már ha nem ellenkezik) majd hosszasan nézelődni kezdek, és próbálom megállapítani, mi micsoda. - Van esetleg javaslatod, hogy mit kóstoljunk meg? - kérdezem meg őt, miközben azon agyalok, hogy említettem-e már neki valaha, hogy nem eszem húst.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. július 17. 22:16 | Link
Zalán

Általában nem szokott zöld, elegáns ruhát felvenni, a pirosat jobban preferálja, de ez a ruha megfogta és nem hagyhatta ott. Legközelebb nem tudja mikor fogja újra viselni, de az mellékes, most rajta van és ez a lényeg. A sminkkel is hamar elkészül, a természetes szebb szerinte, mégis egy kis zöldet is felvisz a szemére, majd a haját is megfésülte. Ezzel nem kellett különösebben vesződni, nem szereti összefogni és most vasalni, göndöríteni sem volt kedve. Rengeteg idő eltel mióta levágatta, akkor meg is bánta ezt a cselekedetét, és most boldog, amiért újra a fenekét veri a hajzuhatag alja. Kastélybeli háza előtt várja barátját, hogy együtt menjenek a bálra, mert ő hívta el, de azt azért elvárhatja, hogy elé menjenek, ugye? Mire a bejárathoz ért, Zalán már ott várt rá, ő pedig egy mosollyal üdvözölte. Végignézett rajta, majd egy elismerő görbület is jelezte az arcán, mennyire jól fest a magyaron az öltöny. Lesz kit elhívnia a keresztapja összejöveteleire, már, ha nem lép le korán, amit általában tenni szokott. Ezen gondolatai közepette karolnak belé, majd indulnak el. Nem gondolta volna, hogy ilyen komolyan fogja venni a bált, ezt nem is várta el, neki az egyszerű kézfogás is megfelelő lett volna. A kérdésre még inkább feljebb húzódik a szemöldöke. Na, jó, ilyen nincs. Ki volt az és mit csinált az ő barátjával, mert ez a Zalán, nem az a Zalán, akit megismert. Nem mondom, hogy nem tetszik neki, időnként jól is esik, ha valaki ilyen, de a srácból semmikép se nézte volna ki. És megsúgom jobban tetszik az neki, amikor gitározni tanította, vagy játszott valamit a basszusgitáron.
- Ha megcsókollak visszatér a régi srácom, vagy erről tegyek le és szokjak hozzá az újhoz? - érdeklődik, miközben a kezét a homlokára teszi, meghatározva, hogy nem beteg. De nem így van, teljesen egészséges, szóval ezt az opciót kizárhatjuk. Mindeközben leérnek a bejárathoz, ahol a karolást átveszi a kézfogás, de ez Gwennek nem elég és rákulcsolja ujjait a magyaréra. Most már mindenki tudhatja, hogy Zalán foglalt, bármennyire is cuki, meg helyes, és jó kviddicses és bármi egyéb, Gwen nem adja semelyik lánynak, de még fiúnak sem.
- Két év múlva te fogod táncolni a végzős táncot - vigyorog a másikra és egy szabad asztalt keres, amihez odahúzza párját is, aki remélhetőleg nem tiltakozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 22:32 | Link
Choi Min Jong


Ruha


- Hm, az egyelőre legyen az én titkom. Sok mindent nem tudsz még rólam. - felelte rejtélyesen Rach, közben arra gondolt, hogy egyáltalán nem a tökéletesség mintaképe, pláne ami az aranyvérűeket illeti, ugyanis jobb szereti áthágni a szabályokat, varázslat nélkül megoldani dolgokat és egyebek. De szerinte, ha mindent betartana és illendő életet élne, akkor nagyon unalmas lenne még önmaga számára is.
- Köszönöm! Mertem remélni, hogy így gondolod! - húzta ki magát büszkén egy kedves mosollyal a fiú felé, hiszen legalább még így is pozitív visszajelzést kapott tőle, ami nagy elégedettséggel töltötte el.
- Igen, röstellem, de előfordul. Hát most nem mi vagyunk az est fénypontja. - válaszolta Rach, hiszen tisztában volt vele, hogy ez az egész rendezvény a végzősökről szól, noha nemrég elfeledkezett erről a cseppnyit fontos dologról.
- Jó ötlet! - jelentette ki lelkesen az evéssel kapcsolatosan a lány, majd büszkén belekarolt a partnerébe, hogy az a kék asztalhoz vezethesse.
- Hm... - harapta be a száját Rach, majd lesütötte a szemét és mosolygott. Viccesnek vélte, hogy tőle kér tanácsot Choi, hogy mit lenne érdemes megkóstolni. Szétnézett a svédasztalon, hogy milyen ételek vannak, majd miután kellőképpen megszemlélte a kínálatot, választ adott partnerének:
- Érdemes megkóstolni a zöldséggel töltött cukkinit, a pennét tejszínes cukkinivel, a francia salátát, a kaviárt valamint a francia lecsót.
Úgy döntött, hogy kaviárt fog enni, ha már választhat, de várt még, hogy a fiú mit fog választani, közben már azon gondolkodott, hogy milyen italt igyon utána.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 08:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 23:09 | Link
Rachel
Megjelenés


Tetszik? Igen azt hiszem, most határozottan tetszik, hogy ilyen titokzatos. Mosolyra húzom a számat, vele szembe fordulok és egészen közel hajolok a füléhez, hogy megkérdezzem:
- És később beavatsz majd a titkaidba? - Épp csak annyira húzódom vissza, hogy a szemeibe nézhessek, kihívóan, felhúzott szemöldökkel várva a reakciót és a választ. Aztán felegyenesedem rendesen és mintha mi sem történt volna nézelődöm tovább, majd teszek neki egy újabb bókot, hogy aztán a tánc helyett az evésre tereljük a figyelmünket. Ami azt illeti, én még mindig bizonytalan vagyok az európai konyhában, ezért is kérem a segítségét. Jól teszem, remek dolgokat sorol fel.
- Cukkini... - megnyalom a számat. Vajon honnan tudja, hogy az az egyik kedvenc zöldségem? Igazából mindegy. - Zöldséggel... - döntök, és a döntést egy bólintással koronázom meg. Veszek egy tányért és átadom Rachelnek, majd magamnak is szerzek egyet s meg is pakolom az említett étellel. Megvárom, amíg Rachel végez, majd evőeszközt is veszek magunknak és a jobb kezem gyengéden a hátára helyezve terelem őt egy szabad asztalhoz, hogy nyugodtan ehessünk.
- Amúgy, mi az a francia lecsó? - kérdezem meg miután leteszem a tányérom az asztalra és kihúzom neki a széket, hogy helyet foglalhasson. Utána pedig figyelmesen hallgatva leülök vele szemben, s a késsel nem is foglalkozva, a balkezembe veszem a villát, s falatozni kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 17. 23:42 | Link
Choi Min Jong


Ruha


A lányt váratlanul érte, hogy a fiú a fülébe suttogott, szóval egy kicsit megborzongott, majd elgondolkodott a válaszon:
- Hm, hát előbb kitapasztalom, hogy beavatlak-e majd a titkaimba. Mindenesetre nem kizárt. - felelte somolyogva, titokzatosan, miközben szája mosolyra húzódott. Szeretett másokat húzni és kétségek között hagyni, bár most úgy érezte, hogy a fiú nagy valószínűséggel méltó lesz rá, hogy idővel a bizalmába avassa, tulajdonképpen azon alapult az egész, hogy hogyan alakul a kapcsolatuk a későbbiek folyamán.
Nagy pozitívum volt számára, hogy Choi kiszámíthatatlan volt, avagy nem tudta, hogy mi lesz a következő lépése, hogy mit várhat tőle. Egyáltalán nem volt az az unalmas típus, akinek minden tettét előre látni lehet, ez pedig még rejtélyesebbé tette őt a lány számára.
- Szóval szereted a cukkinit. Nekem is ez az egyik kedvencem. - válaszolta lelkesen Rachel, de most úgy gondolta, hogy ideje kaviárt enni, mert az volt az első számú kedvence, szóval abból szedett. A lány látta, hogy Choi nagyon gondoskodó, ugyanis még evőeszközt is vett maguknak, majd gondosan a derekára emelve a kezét egy szabad asztalhoz terelte, és még a széket is kihúzta, hogy helyet foglalhasson.
- Köszönöm! Öröm ilyen udvarias fiatalemberrel találkozni! - jelentette ki vidáman Rach, hiszen nagyra értékelte ezt a fajta viselkedést, ugyanis a mai fiatalság sajnos már nem erről szólt, ami nem igazán nyerte el a tetszését. Így különösképpen méltányolta azt a fajta udvariasságot, amit Choi megteremtett számára.
- A francia lecsó ugyanolyan mint a hagyományos, de nem hússal készül, hanem szimpla zöldségekkel. - magyarázta Rach, miközben ő is elkezdett enni, majd hozzátette:
- Jó étvágyat!
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 08:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 17. 23:43 | Link
A legtökéletesebb férfi
Ruha


Vetett egy utolsó pillantást tükörképére és arra az elhatározásra kellett jutnia, hogy sohasem lesz maradéktalanul elégedett a nővel, akit odabent viszontlát. Ezt szorosan követte a második gondolat, miszerint kit érdekel? Egyetlen ember lesz a teremben ma este, akinek meg kíván felelni és neki éppenséggel úgy tökéletes, ahogy van -törött csuklóval, kissé becsiccsentve, bikiniben, vagy éppenséggel abban a ruhakölteményben, amit ma estére választott ki.
Vélhetőleg ez volt az első alkalom, hogy nem kérte ki a legjobb barátja véleményét a kinézetéről egy ilyen fontos esemény előtt, vagy éppenséggel, hogy sem Gwennek, sem pedig Dainak nem kellett végigasszisztálnia a kissé kaotikusra sikeredett készülődést -szóval ma nem repkedtek cipők, nem hevertek szanaszét ruhák és általában véve, Szofi sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint eddig bármikor.
Némi késéssel és ehhez társuló komoly bűntudattal indult meg a Nagyterem felé, ahol minden bizonnyal Niko már várt rá. A szőkére egyáltalán nem volt jellemző a késés, de ezúttal a nyugalma ára volt plusz tíz perc. A folyosókat átszelve selyembe és öltönybe burkolózott diákokat kerülgetett, még csak véletlenül sem szeretett volna lassítani és tovább várakoztatni a partnerét.
Szőke haját óvatosan megigazította mielőtt a helyszín felé kanyarodott volna és már méterekről kiszúrta a rá váró fiút.
Halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben gyakorlatilag átvágott egy beszélgető csoporton -ők ezt nem különösebben értékelték- és modelleket megszégyenítő kecsességgel szedte a magas sarkús lábait Niko felé.
- Sajnálom, hogy késtem! -csúsztak kezei a fiú vállára és a legbűnbánóbb tekintetével lesett fel a pillái alól. - Elképesztően jól nézel ki. -tette még hozzá valamivel halkabban, miközben ajkaiba harapott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 23:58 | Link
Rachel
Megjelenés


Figyelmesen hallgatom, és arra jutok, hogy jó irányban haladunk valami bizalmasabb kapcsolat felé, de ő óvatos. Ez pedig jó. Ha ilyen fiatalon ilyen lettem volna, valószínűleg sok kellemetlenségtől megkímélem magam, de hát nem voltam az. Most sem vagyok, nem ennyire, mint ő. Pedig változtam és határozottan úgy érzem, hogy be is zárkóztam, de talán pont az ő titokzatossága az, ami miatt meg mernék nyílni neki. Egyelőre azonban csak biccentek, jelezve, hogy tudomásul vettem, s kivárom türelmesen, amíg úgy dönt, megoszt velem valamit, amit másokkal esetleg nem tenne. Elvégre nekem is van ilyen titkom. S lehet ha tudná, nem is állna itt, ilyen nyugodtan mellettem. Így viszont minden aggódás nélkül megteszi én pedig örülök neki, hiszen kellemes társaság.
A választék széles, s bár nem mindent ismerek fel, miután megemlíti a cukkinit rögtön kiszúrom a kedvencemet és nem is nagyon érdekel, van-e más az asztalon.
-  Ühüm. Nagyon – bólintok neki vidáman, amikor a zöldség kerül szóba és már adom is neki is a tányért, majd megpakolom a sajátomat, hogy aztán leülhessünk enni. Gyengéden terelem az asztalhoz, és teljesen természetes módon húzom ki neki a széket. Igazából meglep, hogy ezt megköszöni, de aztán eszembe jut, hogy volt erről szó illemtanon, hogy nem olyan elterjedt ez manapság.
- Oh, hát ez... igazán természetes. Nekem legalábbis – fűzöm hozzá, csak úgy mellékesen, mert hát valóban. Ezt is belém átkozták, mindenféle túlzás nélkül. Ha csak egyszer is elfelejtettem volna, akkor biztos, hogy valamilyen kisebb kellemetlenséggel sújtanak, pluszba mindenféle tiltásokkal. De tulajdonképpen értékelendő az „atyai” szigor, amiben részesítettek.
A francia lecsó, pedig – bár az igazság az, hogy a lecsót sem tudom mi – azzal, hogy hús nincs benne, igazán jól indul.
- Akkor azt mindenképp megkóstolom majd! – mondom lelkesen, aztán rámosolygok. – Neked is! – Aztán enni kezdek.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. július 18. 00:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 18. 00:13 | Link
Choi Min Jong


Ruha


Rach azt gondolta, hogy a későbbiekben egy őszinte, bizalmas kapcsolat alakulhat ki köztük (I think this is the beginning of a beautiful friendship), a fiú mellett legalábbis úgy érezte, hogy végre önmagát adhatja és Choi elfogadja olyannak, amilyen.
- Akkor ebben már egyezünk! - felelte a lány nevetve, miközben épp a kaviárját fogyasztotta, közben azon gondolkodott, hogy mivel öblítse majd le a finom ételt.
- Hm, vajsör... vagy mit ajánlasz? - nézett a srácra kérdő szemekkel, igaz, hogy a mondanivalójának csak a negyedét ejtette ki a száján, de remélte, hogy a srác már fél mondatokból is megérti őt, vagy legalább tud következtetni arra, hogy mire célzott.
- Tartsd is meg ezt a remek tulajdonságodat! - válaszolta kedvesen a lány, hiszen valóban díjazta, hogy a partnere ilyen előrelátó volt, mostanság ugyanis sajnos nem ehhez volt szokva.
- Helyes! Érdemes! És köszi! - felelte Rach, miközben az ételét fogyasztotta, majd miután megette megvárta, hogy Choi is befejezze az étkezést, hogy elindulhassanak az italpult felé.
A lány körbenézett és látta, hogy egész jó már a hangulat, sokan ettek-ittak, a medencébe egyelőre még senki sem vetődött bele, biztosan mindenki azt várta, hogy a végzősök eljárják a táncukat, aztán indulhat az igazi buli. Rachel is remélte, hogy ez hamarosan megtörténik, mert már nagyon szeretett volna a medencébe vetődni, mit sem törődve azzal, hogy nem hozott magával fürdőruhát.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 08:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 18. 00:27 | Link
Rachel
Megjelenés


- Ühm - bólintok helyeslően, hogy egyezünk. Mást nem nagyon tudok hozzáfűzi és nem is nagyon érdemes. Az újabb kérdésére viszont egy komoly pillantást kap, és egyáltalán nem azt a választ, amire számít.
- Vizet! - Egy pillanatnyi hatás szünet után azonban elnevetem magam. - Láttam pár lángoló poharat, azt kipróbálhantánk... - mondom végül megenyhülve, nem kevés kíváncsisággal. Azok viszont a piros asztalnál voltak, így személy szerint arra szavazok, hogy előbb együnk, aztán jöhetnek az italok. Mivel Rachel nem tiltakozik le is ülünk, s mivel nekem természetes minden gesztus, lassan zavarba hoz a túl sok beszéddel a téma kapcsán.
- Megtartom! - vágom rá, majd hirtelen ötlettől vezérelve, a villámmal az ő tányérja felé nyúlok és lopok egy keveset a kaviárjából. Csukott szájjal - erre rettentően figyelek ám!!! - a kaviárt ízlelgetve mosolygok és küzdök a feltörni törő nevetéssel, mert azt gondolom, ez nem éppen az udvarias magatartás, amiről beszéltünk. De valamivel mégiscsak ki kellett magam vágni.
Ezt követően persze a saját tányéromnak szentelem a figyelmem, s bár szívesen beszélgetnék, észben tartom a "magyar ember evés közben nem beszél" mondást, amit olyan sokszor hallottam és ennek megfelelően csöndben is maradok. Bár nehezemre esik, ahogy a csukott szájjal evés is.
- Kérsz még valamit? Vagy megnézzük az italokat? - kérdezem, miután megtörlöm a szám egy szalvétában, látva, hogy a rellonos, tulajdonképpen csak rám vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 18. 00:40 | Link
Choi Min Jong


Ruha


- Óh, Öhm... Hogy micsoda?! Víz? - tette fel a kérdést megrökönyödve Rach, aki hirtelenjében köpni-nyelni nem tudott, de aztán szerencsére meghallotta a válsz további részét, így rögtön megkönnyebbült.
- Na azért! - válaszolta széles vigyor kíséretében, mert nem örült volna, ha csak ő iszik, mivel ökör iszik magában, és a fiút sem úgy ismerte meg az elmondása alapján, mint aki nem iszik alkoholt.
- Szuper, benne vagyok, próbáljuk ki! - válaszolta Rach immár kitörő örömmel, hiszen mégiscsak sose ivott még ilyen lángoló italt, és igencsak felkeltette az érdeklődését, hogy milyen lehet az íze, na meg a hatása.
A lány egy széles mosolyt ejtett, amikor a fiú vett a kaviárjából, tudta, hogy ez a viselkedés nem túl udvarias, de jó pofának tartotta, meg hát miért ne kóstolhatta volna meg azt, amit ő evett. Miután elfogyasztotta az ételét, úgy gondolta, hogy ő is megkóstolja partnere étkét, szóval a villájával gyorsan elcsent egy darabkát a cukkiniből.
- Hmmm... fincsi. - mondta elégedetten, miután lenyelte az utolsó falatot is, majd a villáját a tányérjára helyezte és megtörölte a száját a szalvétával. Ezután belenyúlt a retiküljébe és felfrissítette a rúzsát, hogy mégiscsak tökéletes legyen az összhatás, majd türelmesen megvárta, amíg Choi befejezi az étkezést.
- Tulajdonképpen jóllaktam, jöhetnek az italok! - vágta rá elszántan a lány, majd felállt az asztaltól és a partnere mellé lépett, hogy az odakísérje az italpulthoz.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 18. 00:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 18. 10:03 | Link
Gwen

Nem sikerült összehozni a házibulit, ezért nem maradt más kibúvóm, muszáj volt elmennem a végzős bálra. Ki is hagyhattam volna nemes egyszerűséggel, valószínűleg ezt tettem volna, ha nem lettem volna prefektus. Így azonban felettébb kínos lenne nem megjelenni az ünnepségen. Egyetlen örömforrásom és motiváló személyem Gwen volt, akiért megérte elmenni és ott lenni, reméltem, vele talán nem lesz rossz kedvem és a tömegfóbiámat is elfelejtem addig. Mivel így döntöttem, előnyösebb volt pozitívan állni a dologhoz és kedvet teremteni magamban a táncoláshoz. Ezért vettem fel egyfajta álarcot, hiszen önmagamtól nem voltam képes megváltozni egyik pillanatról a másikra. Viszont úgy tehettem, mintha, és akkor talán átveszem a lelkes hozzáállást. Gwen elé mentem, akin elsőre különös volt a zöld ruha, de csak mert általában nem ebben az színben szokott mutatkozni. A meglepettség mellett nagyon is tetszett a lány és ez segített megtartani az úriemberes viselkedést. Hagytam, hogy belém karoljon, aztán együtt indultunk a tettek helyszínére.
Sejtettem, már-már egyértelmű volt, hogy nem fogom bírni ezt a magatartást a bál végéig, ez nagyon nem én voltam, de valóban élvezni akartam a bulit, ahhoz pedig változtatások voltak szükségesek és elengedhetetlenek. Az is lehet, hogy egy idő után már természetesnek fogom venni ezt az állapotot és jól fogom érezni magam így is. A lány szavaiból azt vontam le, hogy neki a régi Zalán jobban bejött. Hát, nekem is, viszont olykor-olykor nem árt a másik oldalunkat is megmutatni. Egészséges voltam testileg és agyilag egyaránt, szóval érezhette, nem voltam lázas.
- Ha nem csókolsz meg, valószínűleg akkor is vissza fog térni a régi srác, de azért kérem a jussom. – Merthogy a csók az kellett, arról nem mondtam le egykönnyen. Az sem zavart, hogy egyre több ember volt körülöttünk, bár egyikőnk sem szerette az ilyenfajta feltűnést. Ezúttal én voltam a kezdeményező, határozottan közeledtem a lány arcához és csókoltam meg, még mielőtt alkudozni kezdett, vagy bármi mást szólhatott volna. A kapuig bírtam tartani azt a sznobos kéztartást, utána automatikusan váltottunk kézfogásra. Gwenhez hasonlóan én is rákulcsoltam az ujjaimat az övéire, így mentünk be a szépen feldíszített nagyterembe. Ott szerintem mindenkit elfogott a táncos hangulat, a mestertanonc meg is jegyezte, hogy nem sok időm maradt hátra, aztán nekem is végzősként el kell táncolnom a nagy nyitótáncot. Kirázott tőle a hideg, nem szerettem a feltűnést, két év múlva pedig minden szempár rajtam, rajtunk lesz. Nem féltem, hogy baj lenne a tánctudásommal, csak maga a helyzet lesz nyomasztó.
- Ne is mondd. De akkor is te leszel a partnerem, igaz? – Amennyiben igen, sokkal könnyebben túl leszek a saját végzős bálomon és még élvezni is fogom, gondolom. Kerestünk egy szabad asztalt, Gwen talált is, mire gyorsan odahúzott még mielőtt elfoglalták volna előlünk. Leültünk, én pedig a lányt néztem még mindig a kezét fogva.
- Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? – Belesimítottam hajába. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire romantikus is tudtam lenni. Bár ez cseppet sem volt megjátszva és nem ez volt az első eset, amikor ilyen voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. július 18. 18:14 | Link
Világ legszebb nője
a csaj nem tartozék

Szokásától eltérően nem nézi meg a lányokat, sem a pasikat, hiába mosolyog egy-két partner nélkül érkező úgy rá. Tudjátok, olyan tipikusan, huncut csillanással a szemükben. Ő még csak észre sem veszi ezt a jelenséget, pedig nem egy lány pirult már el ahogy tekintete átsiklott rajtuk.
Csak egy valaki érdekli, és az a valaki már meg is érkezett. Niko szája elnyílik, majd realizálva, hogy az ő barátnőjét látja, félmosoly ül ki arcára. Kihúzza magát, aztán finoman jobbjába húzza a lány kezét.
- Te vagy a leggyönyörűbb ezen a bálon. Meg a világon - méri végig, hangjában valami szokatlan selymesség játszik.
Közelebb húzza magához, és ő is lép egyet felé, majd mikor Szofi a nyakát öleli át, az ő kezei a derekára csúsznak. Szemébe néz, és egy nagyon gyors, játékos puszit nyom a lány formás ajkára.
- Mehetünk, hölgyem?
Elereszti, és kérdőn néz rá miközben kinyújtja felé jobbját, hogy ha szeretne, karoljon belé. Ha elég volt kedvesének az ácsorgás, ő bizony nem habozik, beljebb viszi, egyenesen oldalra, az asztalok felé.
- Kaja!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 18. 19:08 | Link

Csinosban


Kevesebbet készülődtem, mint általában szoktam, nem akartam megfelelni senkinek, hisz pár nélkül teljesen más egy bál. Az nem volt opció, hogy más férfi oldalán töltsem az estét, mert vagy Bálint, vagy senki, maximum a koktélos pohár - amiből szándékoztam sokat, de nagyon sokat meginni...mármint koktélból, nem pohárból.
Ruhámon végigsimítva lépegettem ide-oda, tanulmányoztam a koktélfelhozatalt, és a lángoló mellett döntöttem. Nem is gondolkodtam rajta, hogy jó ötlet-e beleönteni a táskából valami mást, de nem kapott lángra semmi, még én se...
Épp belekortyoltam volna amikor valaki a hátam mögött megszólalt. Az első hangra azt hittem, rossz helyre álltam, majd a hangra, melyet bárhol felismernék, végigfutott gerincem mentén egyfajta bizsergés. Lassan fordultam irányába, hitetlenkedő, elképedt arcomat hamar ráncba kellett szedni.
- Te...mit...miért... - pislogtam nagyokat Bálintra, és mély lélegzetvétellel bújtam a kezébe. A koktél ahelyett, hogy az asztalra került volna, első körben a pocimba került - belekortyoltam mielőtt szerelmem nyakába ugrottam volna.
- Te szemét, úúúgy utállak - nevettem el magam és a nyakába bújva csókoltam meg a parfümtől illatozó részt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 18. 20:09 | Link
Vandália
megjelenés.


Tulajdonképpen nem tervezett ide jönni, mert annyira unalmas és felesleges fennhéjazásnak tartja az egészet, hogy az már szinte fizikailag is fáj neki. Igen, éppenséggel lenne sokkal jobb dolga ennél, mint itt díszelegni, egy újabb bálon, újabb fantasztikus meglepetésekkel, amelyeket a buzgómócsing DÖK-tagok eszeltek ki az iskola diákjainak. A téma, a négy elem, nos... már önmagában taszítja Ákost. Alapvetően utálja az egész mennyei fényt, fanfárokat és egyéb dicshimnuszokat, amik az elemistákat veszik körül. Hiszen ők a kiválasztottak, a természet erejének birtokosai. Így születtek és még azt is megérdemlik, hogy báltémák legyenek, nem csak ön- és közveszélyes tömegpusztító fegyverek.
Pontosan ezért nem követi a dresscode-ot és eszében sincs beállni a körülötte bámészkodó, ámuló-bámuló diákok közé. Egyszerűen csak zsebre tett kezekkel sétálgat és megnézi, hogy valami normális italt is lehet-e kapni, vagy csak szerinte roppant menő, lángoló vackokat. Mielőtt azonban még találna valamit, talál helyette sokkal kellemesebbet: a mai partnerét, Dáliát. Úgy néz ki, előbb érkezett, és őt szíven találta az elemisták cupidója, éppen majd kiesnek a szemei, ahogy az italát, a bál helyszínét csodálja. Aztán látja, hogy a szép tekintet az emberek arcát firtatja, így elkap egy random poharat, meg sem nézi, mi van benne, úgy indul meg felé.
 - Azt hittem, három lánytestvérrel láttam már mindenféle extrém estélyit, de... váó - mondja neki, ahogy közeledik, mosollyal ajkain és beleiszik az italába, úgy pillant a szőkeségre. Az egyetlen, amiért megéri itt lenni, az az, hogy az összes hölgyike az összes pénzét, erejét, idejét beleöli abba, hogy szebb legyen a többinél egy este, mintha ez annyira sokat számítana.
 - És amúgy mi volt vele a célod? Hogy mindenki rálépjen, vagy hogy te csavard bele magad a fodorrengetegbe, ha a földön fekszel már? - kérdi végül, pimasz mosollyal az ajkán. Ahogy odaér a lányhoz, szabad kezével finoman megérinti az egyik vállát és két udvarias puszit ad az orcáira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 18. 20:26 | Link
Rebeka


Első bálozó, így már még szerencsésebb vagyok, hiszen ez örömteli, hogy én kísérhetem el. Megköszöni, hogy elhívtam. Nem kellene neki, hiszen már sokkal előbb el kellett volna hívnia valakinek a bálba, mint az előtte való nap. Nincs miért panaszkodnom, hiszen így látják fiú társaim, mit is hagytak ki.
- Engem ér a megtiszteltetés, hogy én kísérhetlek az első bálodra. Remélem, emlékezetesebbé tudom tenni számodra ezt az estét. Minden erőmmel ezen leszek, nem fogsz bennem csalódni. Ámulni fog minden fiú diáktársam, milyen gyönyörű teremtéssel megyek a bálba. Bánni fogják, hogy nem ők hívtak el téged ide. -
 Bókolok rendületlen, mintha nem tudnék kifogyni belőle, remélem nem is fogok a bál ideje alatt. Bár mindennek meg van a maga helye.
- Nem kell megköszönnöd a meghívást. Olyan széplány, amilyen te vagy, természetes, hogy valaki elhívja. Rendben, indulhatunk is. Remélem lesz alkalmam táncolni veled? -
 Invitálom, vagyis válaszolok, hogy indulhatunk is a nagyterembe. Remélem kérdésemre igen választ kapok. Hiába az utolsó pillanatban jött a sugallat a meghívásra, azért a régebben megtanult tánclépéseknek itt hasznát fogom venni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Oldalak: « 1 2 ... 55 ... 63 64 [65] 66 67 ... 75 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet