Ha már itt tartunk, akkor boldog fél kettőt!
Románia pls XD

Őő
Biztos O.o

Nem voltam beavatva :C
De így beavatva sem tudok :c

Jóó *o*
De
Ugye nem fog bajom esni? :C

*ledöbbenten pislog*
Töccik *o*

*letarolja*
Yeeeee *o*

Boldog éjfééélt! *o*
Miza hiányzol :C
A meséid is meg te is :C

*szipogva kucorodik össze a sarokban*

nem
De estimese nélkül kellett lefeküdnöm aludni :C

Nyem :C
És nem kérem meg Micsát.
Mert az ő meséitől garantáltan hónapokig rosszat álmodok :C

Hmmmm
Még átgondolom ^^
De ha visszajöttél, mesélsz tovább? *o*  

wúúú *o*
Éés milyen ott.. Ott valahol?

XDDDDDDDD
Elhiszem
Akkor jóó
Mármint, ha nincs annyira meleg

Elemi mágia óra

Bár mikor elindult, még elég határozottnak tűnt, ám most, pár méter megtétele után elbizanytalanodott. Bosszúsan ráncolta össze homlokát, ahogy azon gondolkodott, hogy az a hang az előbb még sokkal közelebb volt. Sőt, ki tudja, lehet pont itt volt. Ám az, hogy mostmár máshol dalolászik, az biztos. A vulkán erősebben kezd forrani, legalábbis a hangokból ez hallatszik ki. Megugrik, s ijedten húzza be nyakát, ahogy egy kisebb kavics mellé esik, telljesen váratlanul. Majd ezt követik nagyobb társai. Idegesen rágni kezdi száját ahogy felpillant oda, ahonnan jött. Nem sokat értett a vulkánokhoz, de annyit azért tudott, hogy egy köpködő, felháborodott hegy, amely belsejében láva van és másodpercek alatt szénné égetheti, nem egészen.. Biztonságos. Fejét most a még mindíg csilingelő hang felé fordítja, amely mintha csalogatná valami felé, játszadozott vele. Mint amikor egy kutya azt akarja, hogy kövesd. Először tépni kezdi a nadrágszárad vagy épp a kezed, utána megindul. Nem mész utána, így újrakezdi egészen addig, ameddig nem telljesíted az akaratát. Lépteid az övéi után igazítod, néha-néha megáll, hátranéz, utána megy tovább. Pont ezt művelte vele a hang. Felborzolta az idegeit, amiért nem maradt egy helyben, egyszerre volt ideges és kíváncsi, mindemellett menekülni is akart, de elhatározta, hogy kideríti, mi ez. Mutató és középső ujját homlokához érintette, kissé megdörzsölte a koponyán feszülő bőrt. A dallam most jobbfelől ütötte meg füleit, bal oldalán végigzúgott egy nagyobb kő, amely talán ha a fejét találja, ki is csinálta volna. Aprót sóhajtott, ahogy trappolni kezdett az énekhang felé, s már az sem igazán érdekelte, hogy felkarcolja-e a lábát vagy sem. Persze azért igyekezett ügyelni a felette háborgó kráterre is, elvégre nem lenne szerencsés, ha fejbetalálná valami, vagy esetleg kitörne a vulkán anélkül, hogy ő tudna erről. Persze nem mintha valami sokat tehetne a katasztófa ellen, de soha nem lehet tudni.

Boldog éjfélt!

Gosti, a lelki szemetesládám

Lehet, hogy kérdezhetett volna másról is, vagy mondjuk beszélhettek volna az időjárásról, mert ha süt a nap az is lehet egy boldog téma, nem? Viszont akkor pillanatnyilag jobb nem jutott eszébe, és szinte amint kimondta a kérdést, sejtette mi lesz a válasz. Vagyis a válasz egy része. Halvány mosollyal arcán hallgatta, s megpróbálni elképzelni a Fandler-családot, ahogy egy rakás mini-Fandler szaladgál a házban vagy annak környékén. Azután visszatért a téma rá.
- Amikor először varázsoltam, és apa akkor kivételesen otthon volt, és mindenki szitkozódott, amiért nincs áram, ő meg mintha valami hős lennék szorongatott meg a vállára kapott meg minden.- vált szélesebbé a mosolya, ahogy az apjára gondolt. Gondolkodni kezdett, hogy mik lehettek eddig még azok a jelenetek, amik bekerülhetnek ebbe a kategóriába.- Még amikor megkaptam a levelet.- tette hozzá némi hallgatás után.-Azt hiszem ennyi.- vont vállat. Boldog téma, másik boldog téma... Süt a nap. Bár ezt biztos ő is észrevette. Jó, hogy most bezzeg nem tud járni a szája, mint ahogy máskor szokott. A másikra nézett, szinte segélykérően, hátha annak van valami ötlete. Mert ugye nem lenne a legszerencsésebb, ha mondjuk rájuk telepedne az a fajta bizonyos kínos csend, ami a lány esetében ritkán szokott ugyan előfordulni, ám nem volt lehetetlen.
- Valami új.. Téma?- kérdezte egy apró sóhaj kíséretében. Ez nem az a fajta "beszéljünk már másról légyszike" sóhaj volt, hanem inkább az a "csináljunk valami izgit" levegőkieresztés.

Amikor a leendő szobatársad megkérdezi tőled, mint bio-kémiástól, hogy két éve milyen tantárgyak voltak filológián.
Én.. Én nem tudok remélni nektek semmit ><

Szenvenánt Michelle

Minden gyorsan történt. Az előbb még csak üldögélt meg minden, utána a következőben meg már ott térdelt, és mugli vízfestékkel pingált a falra. Öltözete egy szinte már fehér farmernadrágból és egy kék ingből állt, aminek feltűrte az ujját. Szőke haját kontyba fogta, pár babatincs és rövidebb hajszálacska kiállt, úgy lebegték körbe, mint Szimbát a sörénye. Belemártotta az ecsetet a vizespohárba, majd elintézte, hogy piros legyen, majd húzott egy görbe vonalat. Szóval szivárvány. Igazából nem igazán tudta, hogy milyen színek vannak pontosan a szivárványban, csak úgy csinálta, és minél csíkosabb annál jobb. Meg van itt egy ""unikornis"" is, ami leginkább egy krumplira hasonlít amiből állnak ki pálcikák, és a fejénél meg van két fekete pötty. Azok a szemei. Halványan csücsörítve billentette oldalra fejét, majd belátva, hogy ezzel a testhelyzettel csak feltöri a térdét, egyik kezével megtámaszkodva pakolta le fenekét, húzta törökűlésbe lábait. Ismét megtisztította az ecsetet, majd belenyomta a barna festékbe. Akkor most rajzol egy fát. Illetve még napocskát, felhőket, egy cuki kis emeletes házat pálcikaemberkékkel és pálcikakutyával, fog még csinálni egy minielefántot is, megőő... Még ezeken kívül nem határozta el, hogy mit fog csinálni még, de valamit fel fog még ide pingálni. Hogy legyen minél színesebb ez az erkélyfal, és amikor valaki belép, akkor egyből jókedve lesz, még akkor is, ha épp szomorú, vagy elkeseredett, vagy akármi. És még ha ölni akar, akkor is megszállják lelkét a gumicukrok, hirtelen olyan lesz mint valami gumicukor maci, és boldog lesz, lelkét megszállja a békesség satöbbi.

Aurorbácsi *o*

Valaki nem akar egészvéletlen jönni honfoglalóznii? *o*
Légyszilégyszi olyan kis édesaranyosak vagytok, gyerteeek *o*

IIIZAAAAAA *OOOO*
*Iza nevét sikoltozva ráugrik*

Ó de cuki vagy máár *ooo*
Én minden este gondoltma rád :C

És látod, nem haltam meg, és megvan az ujjam, meg, meg... A veséim is *o*

*kihúzza magát*
És mondol meséééét? *o*

Ennyi asszem még belefér

Boldog éjfélt! *O*

Csókolóóóm

Szóval kimozdul. És mi lenne jobb egy kimozduláshoz, mint mondjuk egy ilyen varázslatos tehetségkutató, ahol majd lehet fognak tüzet okádni, meg lesz óriáskerék, meg ilyen játékok, mint a mugli falunapokkor. Biztos fognak majd lenni, még ha elbűbájolva is, mert kell legyenek. Másképp nem harty pard a party hard. A lilás kockás inget derekára kötötte, s a szürke ruha térde felett négy újnyival ért véget. Szőke haja verdeste derekát, benne egy pont tökéletes vastagságú fonattal, s mindezt egy virágkoszorúval koronázta meg, hogy még Kamillásabb legyen az egész.
Teljes tudatlanságban lépett ki a kapun, s kezdett magányos útjába a tér felé remélve, hogy majd ott fog találni valakit akire ráakaszkodhat telljes hiperaktív énjével. Akármi óvja majd azt a szerencsétlent, akit kitűz magának a nagy sokaságban. Már épp eltervezte, hogy majd szépen odasomfordál, és letarolja, és vetet magának valami irtófinom édességet, amikor hirtelen egy nagy vattacukorfelhőben találta magát, és valami olyan hangot hallott, amit leginkább egy gumicukorhoz tudna hasonlítani. Elkerekedtek szemei, s megfordult agyában, hogy most vagy álmodik, vagy megint megtalálta Cupido. Az első variáció valahogy jobban tetszett neki. Ahogy végre méltóztatott jobban szemügyre venni a hangot, csakhamar rájött, hogy a rózsaszín menyország tulajdonosa nem más, mint- dobpergés- Pranni az eridonból. Aki cseppet sem volt normálisabb mint ő, és pont ezért találták meg ilyen jól a közös hangot.
- Prannyiiii.- terült el széles vigyor arcán, ahogy magához szorította a másik lányt. Szinte el sem jutott telljesen a tudatáig amit a másik elhadart. Nem azért, mert nem képes befogadni, azért, mert mindent elfoglalt az az információ, hogy ők bizony egy helyre igyekeznek. Ők. Ketten. Egy helyre. Itt apokalipszis lesz, de persze csak a jó értelemben.
- Igeeeeen!- kezdett hevesen bólogatni, elhúzva az "e" betűt, mint valami boldog kisgyerek, akitől megkérdik, hogy kér-e csokit. Mást nem volt alkalma reagálni, még arra sem volt ideje, hogy megszeretgesse a kis vasgyúró vadállatot, már száguldottak is tovább.
- Hallod.. Te kit mész megnézni?- ráncolta össze homlokát. Mert amúgy az úgy oké, hogy mennek meg minden, de valakinek szurkolni is kéne, ha már ott vannak.

Akkor mégsem    

Mint kiderült, ez csak egy nagyon cuki Pranci, pedig Kamillánk nagyon örült volna, ha egyik pillanatról a másikra egy vattacukorhegyen találja magát. Nem mintha Fanninak nem örülne, sőt, találkozott a lelki társával, akivel ugyan olyan hatalmas őrültségekre képesek. A kis bevezető után rátért az itt felmerülendő legfontosabb kérdésre, egyrészt, mert ő még nem igazán tudta, hogy kinek tapsoljon meg ott sikongasson, másrészt, valami értelmes mondatot is ki kellett nyögni. Kissé összeráncolva homlokát hallgatta a felsorolást, megpróbálva követni a gondolatmenetet. Norbi. Ja, hogy az a Norbi! Hát azt a Norbit nem lehet elfelejteni, frontálisan ütköztek, utána elkezdtek dumálni, és a következő pillanatban már vadul rázták Beyoncéval. Vagyis... Valami olyasmi. Ha valakinek ezt elmondaná, biztos küldenék az elmegyógyba.
- Hát... Szurkolok én is Norbinak.- vont vállat. Elvégre miért ne szurkolna neki, főleg egy ilyen örök életre szóló élmény után? Na jó, erre mondjuk nem tud választ adni, de maga a kérdés jól hangzik. A többi nevet nem ismerte, fogalma sem volt arról, hogy ki az a Gwenci. De ha Szirmos és Pranci ismeri, akkor rossz ember nem lehet. Előre ülés. Az több szempontból is jó lenne, leginkább mert akkor még látna is valamit. És tök jó buli lenne. Mondjuk.. Lehet kapna némi halláskárosultságot, de attól még tök jó lenne.
- Jó!- ült vissza arcára az a tipikus Kamillás vigyor, az a minden fogat megvillogtató, az a "boldog vagyok és csináljuk!" fajta.- És majd ugrálunk meg minden.- csillantak fel szemei. Mint a koncerteknél, meg minden. Az milyen jó lenne már. Következő kérdés. A jelentkezés. Igazából volt egy ötlete, hogy majd a Single Ladies-t elrázzák ott, de lekésett. Viszont ezt hosszú lett volna elmagyarázni, szóval inkább csak megrázta fejét.
- Jövőre megyünk ketten, légyszi-légysziii.- pislogott a másikra tökre belelkesedve. Elvégre megtanult Beyoncésan mozogni, ja, ha az megy neki, akkor minden más fog menni. Közben megbotlott a lábai közé bepattogó Himébe, utána a járókák összeakadtak, meg beakadtak valamibe, és hirtelen másba sem tudott kapaszkodni, mint a mellette lépkedő vattacukorhajú leányzóba, aki.. Hát most vagy erős megtartja önmagát másodmagával, vagy mindketten eltaknyolnak.