Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Felvont szemöldökkel hallgatja végig Mihael nyilatkozatát a játékáról, ám szája sarkában ott bujkál a mosoly, amely meg is jelen mikor a rellonos ujjai összekócolják a haját.
- Köszi. - ez még olyan kis nyugodt, olyan kis aranyos hangon mondja ki, megköszöni az elismerést, meg megköszöni, hogy egyáltalán foglalkozott vele annak ellenére, hogy játék terén ellenségek voltak. És ez után robban a bomba, Misi elkezdi taglalni a meccset. Amivel még nem is lenne baj, de abban az előadásban, amiben ő reprezentálja! Kamilla tudja, hogy valószínűleg most komolynak kéne maradnia, és végighallgatnia valami komoly arccal, de nem megy neki. Megrázza fejét miközben nem éppen halkan nevet fel, és nem hogy még abbahagyná, folytatja. Betölti vele a gyengélkedőt, és nem, nem igazán érdekli, ha valakit esetleg ezzel felébreszt vagy megzavar. Eddig csendben volt, és amúgy is, ennyi kijár neki.
- Az valójában egy összetett stratégiai művelet volt, húúú, ha tudnád, hogy mennyit gyakoroltunk rá. - jelenti ki vigyorogva. Amúgy erről szó sincs, az egész csak megtörtént, ő nem tudta megmenteni Mátét - amúgy nem mondhatni, hogy enné belülről a bűntudat, elvégre két navinés terelő volt azon a pályán -, ami aztán nem sikerült, és akkor nem igazán emlékszik mi történt utána, a lényeg, hogy jól lehúzta Flórát - ami amúgy tényleg nem volt valami szép dolog.
- Szóval vigyázzatok, ki tudja, mi lesz még a következő meccsen. - megvonogatja szemöldökeit, mintha ezzel rá tudna ijeszteni Mihaelre. - De nyugi, vége van. - megint csak rá mosolyog, még meg is paskolja a lábát.  Inkább áttereli a témát arra a bödönnyi kincsre amit a mestertanonc magával hurcolt, még mielőtt agyvérzést kapna, vagy valami. A válaszra ismét csak megemeli szemöldökét és levonja a következtetést, hogy kap belőle, remek. Aztán megint csak felnevet, de ezt azért már igyekszik visszafogni, szóval a végeredmény inkább hörgésnek nevezhető.
- Még a végén azt hiszem, hogy megszállt odafent a szentlélek. Lázas vagy, vagy magadtól törődsz ennyit velem? - nem mintha ellenvetése lenne a dolog iránt, sőt, igazából örvend neki. Bár nem vállalna be még egy zuhanást.
Azért kinyitja a száját, még a szemeit is becsukja, várva, hogy mikor ízlelheti meg az új gyógypapit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Amikor az ember fáradt, akkor ingerlékeny. Nagyon. Nagyon nagyon. Szóval ha nem lenne épp azzal elfoglalva, hogy keresse a patkányát - mert jelenleg nem tud másképp gondolni a pikára, bármilyen aranyos is legyen - aki csak úgy gondolt egyet, és eltűnt, mert miért ne. Jó, hogy a disznó megvan ott a kecskével nagy békességben, imádják egymást, meg minden, pont a legkisebb kis dögnek kell eltűnnie, igen. Viszont eltértünk a témától, szóval ha nem lenne elfoglalva azzal, hogy kidühöngje magát, akkor biztos ráordítana arra a vén szipirtyóra ott a festményben, hogy fogja már be azt a lepcses, ezer éves száját. Ő oda megy ahova akar, úgy, ahogy akar, akkor, amikor akar, nem fogják némi festett vénasszonyok korlátozni.
És ha már a korlátozásról van szó. Francnak meg kellett idecsődíteni azt a rakat felügyelőt. Bár ez a tény kevésbé dühíti fel, majd ráér méltatlankodni amikor elkezd érződni a jelenlétük a kastélyban. Őt csak az zavarja, hogy több lett a szabály, szigorúbb lett a szabály - na nem mintha eddig különösebben betartotta volna őket. Ha pedig vészesen égni kezd majd a talpa alatt a talaj, akkor nemes egyszerűséggel lelécel mondjuk a faluba, mondjuk az apjához. Bár lehet akkor is gyanús lenne, halál tudja, ezek úgy néznek ki, mint akiknek még a lélegzetvételed is gyanús, sőt, a bőrlégzésed is. Simán el tudja képzelni, ahogy nagyítóval elkezdik vizsgálni a pólusaid, nincs - e bennük valami, ami bűnös.
- Hova az anyámba tűntél el? - leginkább magának dünnyög, meg az állatkájának, hátha az meghallja és előmászik. Még mielőtt a gazdája találja meg. Nem mintha bántaná vagy valami, de haragudna rá, az egyszer biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

És kit kapnak el már az elején? Na kit? Hát persze, hogy Kamillát, mintha csak vonzaná maga köré a sintéreket, függetlenül attól, hogy ő jelenleg az összeset visszakívánja oda, ahonnan jött. És nem, nem a minisztériumra gondol, hanem egy sokkal régebbi lyukra, mondjuk oda, ahonnan először bújtak ki és visítottak, mert akkor mást még nem nagyon tudtak csinálni.
Ahogy felhangzik mögüle a hang, egy pillanatra még az ütő is megáll benne, előre szegezett pálcával fordul meg a tengelye körül - nem mintha olyan sokat használna egy harmadikos kezében a cseresznyefa -, majd szusszan, a kérdésre pedig megforgatja szemeit.
- Nem, keresem a szabadságom. - nem épp barátságosnak mondható az a dünnyögés, amit produkál, de ezt a felügyelő biztos nem fogja a szívére venni.  Bár jobban átgondolva akár ki is használhatná a helyzetet, leginkább a kérdést amit felé intéztek. A bőre alapból fehér, a kialvatlanság miatt pedig elég szép fekete foltok díszelegnek a szemei alatt. Simán előadhatná, hogy fáj a feje, vagy elkapta a hányinger. Sőt, még hitelesebb lenne, ha egyenesen telibe is rókázná a bácsit - és valljuk meg, ha Mr. Mindenszabálytbetartatok tovább füstölög itt a közelében, akkor erre is sor fog kerülni hamarosan.
- Mondja csak, van magának gyereke? - összefonja kezeit mellkasa előtt, ahogy felteszi ezt a légből kapott kérdést, remélve, hogy majd kellően fog hatni a meglepetés erejével. Addig is pedig várja az Isteni csodát, hogy megmenekül. Vagy tényleg képenokádja. Bár ahogy elnézi a helyzetet, a második opció hamarabb fog bekövetkezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem szereti ezt az érzést. Hogy figyelik. Határozottan nem. Idegesen kezdi harapdálni száját miközben betér a terembe, s egyből szembetűnnek neki az idegen arcok, akik egyáltalán nem illenek bele a képbe. Lehuppan a rellon asztalához, elégedetten veszi tudomásul a zöld - ezüst díszítést, hátradől a széken, viszont egy falat sem megy le a torkán. Szóval csak ül, sarkával dobol a padlón, aztán mikor Merkovszky elkezd beszélni, mindenki elnémul. Még az ő idegesítő dobogása is elnémul, de azért tovább harapdálja a száját. Csupán ránéz az aligazgatóra, utána el is kezd keresni valaki ismerős arcot - és igen, hát persze, hogy Jaredet meg a testvérét szúrja ki legelőször. Körbepillant, még gondolkozik egy kicsit, újabb pillantás a két fiú felé. Szóval. Ha lehajolva végigspurizna az asztalok között, az idegesítő lenne, és gyanús lenne. Nem akar gyanús lenni, még így se, hogy fogalma sincs miért vannak ezek itt. Szóval. Levegő. Kitolja a széket maga alól, feláll, kihúzza magát, és tök nyugodt léptekkel indul meg az eridonosok felé. Cseppet sem zavarja, ha esetleg hülyének nézik, ő tudja miért megy, és ez pontosan elég neki. Amilyen szépen végigflangált, olyan hirtelen zuttyan le Jared mellé, csak egy kicsit lökve arrébb ezzel az eredetileg mellette ülőt.
- Kuss. - morran rá, mikor az belekezd a méltatlankodásba, úgy néz rá a szürke szemeivel, mint aki menten hajlandó belefojtani a kajába, és mindezek után lezártnak tekinti az ügyet.
- Hé. - megböködi mutatóujjával eredeti célpontját, közben suttog, meg mereszti a kiskutyaszemeket, hogy őt is vonják be a jóba.
- Kik ezek? - miután megkapja a kellő figyelmet, kérdez, még mielőtt belevágna eredeti jövetelébe. Mert nem, nem ezért pofátlankodott be, csak azért mégsem vág már egyből a közepébe, hogy "na, mi a szitu?".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jó, kétség kívül viselkedhetett volna normálisan, de nézzük csak meg a helyzetét: tizenhat éves, fenyegetve érzi magát, amúgy sincs újabban a toppon, és mindezen tényezők hatására eléggé kétségbe van esve. Ilyenkor az ember nem feltétlenül gondolja át mit mikor és miért kéne tennie. Más se gondolná át.
- Nem kíván a hölgy. - vág egy cinikus grimaszt, viszont jobbnak látja nem visszaszólni semmi sértővel, még mielőtt lerepítik azt a szép szőke fejét a nyakáról. És aztán megint csak nem hall semmit, amitől megint csak ideges lesz, és megint csak kopogni kezd sarkával a padlón. Közben meg forgatja a fejét, és igen, látja a szerencsétlent, akit felöklelt mint valami veszett bika. Sóhajt, elhúzza a száját, odamotyog neki egy bocsit, meg hogy majd kap egy csokit, vagy valamit, és elintézettnek is tekinti a dolgot. Ja. Aztán próbálkozik azzal, hogy kitartóan figyeli Gareth száját, hátha valami történik, de nem, nem igazán tud szájról olvasni, szóval marad az, hogy ül, vár, és igyekszik nem agyvérzést kapni.
- Nem nem ezért a kérdésért jöttem. - megint csak egy igen stresszes, negédes mosolyt ereszt meg az idősebbik Selwynnek, mikor végre jut némi figyelem neki is. Amúgy ha nem lenne ideges, akkor biztos bocsánatot kérne, de most, hát most valahogy nem jön a szájára. Aztán elkezd beszélni Jared, ő meg úgy érzi magát mint valami halálra ítélt.
- Jó, bocsánat, ne haragudjatok. - ha nem lenne annyira látványos, most biztos széttárná  a kezeit, de nem, ennyit azért már nem akar kockáztatni. A hangja is jóval halkabb már, és mereszti rájuk a nagy, szürke szemeit amikben van ugyan némi megbánás, de inkább a tanácstalanság.
Joh, nyugodjunk le. Ezzel a gondolattal beszívja a levegőt, kifújja, lehunyja szemeit és megdörzsöli orrnyergét.
- Nem tudjátok miért vannak itt? Mármint.. - itt elakad, rágja a száját, próbálja megfogalmazni normálisan azt, amit gondol. - Szóval nem vagyok hülye, biztos nem maguktól jöttek ki, mert páran fogták magukat és kiszöktek éjjel. - fejezi be dünnyögve.