Kézikönyv a Saint- Venanthoz. Második fejezet - Hogyan veresd szét magad a gurkóval
Micsa vagy, bleee
Nagyon belemerült a bambulásba, nézte a felhőket, amiknek unikornis alakjuk volt. Meg volt egy, amelyik úgy nézett ki, mint egy ember, aki felett volt egy madár, és ahogy mozgott a fehér vatta, a madár beleolvadt az emberbe, és így lett madárember. Meg még növekedő sorrendbe rendezte a fűszálakat, meg vagy hatvanszor újrakontyolta a haját. Csak a biztonság kedvéért. Már azon kezdte törni a fejét, hogy mi újba kezdjen bele, amikor hirtelen valami eltakarta előle a napot. Mint valami aszteroida- amit nem tud kimondani-, vagy egy mamut, vagy épp egy bengáli rellonos. De ez az utolsó csak az után jutott eszébe, hogy méltóztatott felnézni. Mert azért már mégis. A megszólításra felvonja szemöldökét, sőt, még el is mosolyodik. Hiába, bármennyire is tud utálni valakit (őt például legszivesebben fogná, és elásná, vagy kikötné valahova. Vagy bedobná a navinébe. Vagy van egy még jobb ötlete, összezárná Ellával. Ella tuti kikészítené. Na de vissza a témához. Bármennyire is nemszereti Micsát, ez akkor is vicces volt.
- Persze, hogy utána mindenki abban gyönyörködhessen.- tápászkodott fel, majd leseperte magáról az esetlegesen ráragadó kis cuccokat. Földdarab, por, a fűű, meg ilyenek. Mármint.. A rendes fű. Amit zabálnak a tehenek. A fű fű. Nem a másik fajta fű, amit szívni szoktak, és az ember Csodaországban landol tőle. A kérdésekre már tényleg felvonta a szemöldökét, amolyan 'ezt most nem gondolod komolyan' stílusban. Ha nem tudna seprűzi, nem jelentkezett volna.. És valószínűleg nem vették volna fel. Vagyis, még csak elméletben van felvéve.
- Tudom, hogy kell felhívni egy seprűt.- dünnyögte kissé sértetten. Azért már mégis, ennyire azért.. Lehet, hogy úgy néz ki, mint aki nem, de ez nem igaz.
- És ülni is tudok rajta.- tette hozzá. Itt már lebiggyesztette a száját is. A hatás kedvéért.
*
