kínaiul beszélsz

Jaaa igenigen, teljesen igazad van

Hétvégét akarok ._.

Reggel 7 óta meg sem álltam 9-ig... én csak pihenni akarok xD

Nem péntek van? ._.

De szép vagy *_*

Csibém és az ő csibéje
nem takargatjuk

Nehezen tud magával mit kezdeni így, hogy vége lett az iskolának és utolsó trimeszterben van. Lassacskán világra érkezik Szemecske, ami azzal jár, hogy Annie az eddigi napi teendőinek a felét nem tudja megcsinálni, a fára mászás és a vadászat például már nem igazán játszik, ahogy a kötélen való táncikálás sem. Néha úgy érzi, hogy az élete romokban hever, egyedüllétében rájön, hogy még az eleme is kezdi cserben hagyni. Ilyenkor szüksége van a friss levegőre, sétára, mozgásra, meg a férjére, mert South tartja benne a lelket egyedül. Senki más véleményére nem ad. Csakhogy egy-két hete ő is furcsán feszült, szóval Annie jobbnak látta, ha nem hozzá megy a csárdába, hanem inkább Szalamantonba a családjához. Ha pedig már ott járt, megejtett egy könnyebb, kismamás tornát is.
Most fáradtan, de az ott töltött idő levezetéseként a tóhoz sétál, ahonnan majd az erdőn át hazamegy. Egyszer. Valamikor. Egyelőre csak élvezi a kellemes napsütést és megtesz egy kört, amikor is megpillantja a stégen furcsán görnyedő Maját, előtte pedig a totyogóját. Megtorpan, egy ideig csak figyeli őket. Elmosolyodik, nem gyakran látja a kislányt, ahogy igazából a volt munkatársát sem.
- Maja! Sziasztok - szól utánuk amikor beéri őket és mosollyal az arcát sétál közelebb hozzájuk. A nő még valószínűleg nem tudja, maximum pletykákból hallotta, ami most Anne középtáján elég szembetűnő. Erről azonban még ő maga is elfeledkezik amikor leguggol Klarához és megcsiklandozza a nyakát. - Hogyhogy itt vagytok?

Bleeee fagyit ideee *kiterül*

Csibém és az ő csibéje
nem takargatjuk

Megmosolyogja a kicsiket most már, a saját öccsével és a keresztgyerekeivel is bátrabban foglalkozik. Fel kell készülni arra, hogy nemsokára ott lesz neki is egy olyan kis kopasz emberkezdemény, aki majd mindent összenyálaz és a vigyoraira az anyukája is hasonlóképp reagál. East és Yar kislánya nagy szerencséjükre előbb született, mint náluk Samuel, ezért gyakran felutaznak Budanekeresdre és a kicsi Summert nyünyürgetik amíg arra az anyukája rá nem un, mondva; elkényeztetik a gyereket.
Halkan, inkább magában nevet fel Maja reakcióján és ha már ő nem ismeri fel, hát legalább a pöttömmel lepacsizik. Vagy valami olyasmi. Nem szeretné összetaperolni semmi estre sem, azért tanult már egyet s mást a környezetéből.
- Szuper, jó látni titeket - mosolyogva követi Maja tekintetét, majd ahogy felegyenesedik, Annie is megpillant egy elég hasonló, léggömb formájú kidudorodást hastájékon. Mintha tükörbe nézne. Alapjáraton nem az a pocaksimogatós kismama, de most a hasára teszi a kezét, ujjaival megcsiklandozza a részt, ahol a fia talpát véli felfedezni.
- Ahogy látom, neked is - széles mosolyra húzódik a szája. Emlékszik még Maja arckifejezésére amikor rájött a benne növekvő kis életre, és tessék, immár egy újabb pocaklakó és a tökmag boldogítja. - Már csak másfél hónap, nagyjából. Kisfiú lesz és ha az apjára üt...kergethetem majd el a nőket. Na és nálatok mikor érkezik? - kíváncsian pislog a nőre, aztán a kislányára. Ilyenkor azért érzi, hogy jó lesz már a karjában tartania a saját mütyürjét. Annyi mindent tudna mondani, de mégsem, gondolatainak kilencven százalékát megtartja inkább magának.

Csibém és az ő csibéje
nem takargatjuk

Maja néhány évvel fiatalabb Annelie-nél, mégis tökéletesen végzi a dolgát anyaként. Ráadásul már a másodikat várják, ami egyszerre csoda és elrettentő a volt elnök számára. Ő még az egy gondolatától és sokszor megrémül, bár a pánikrohamok végre kezdenek alábbhagyni. South például nem is tud róla, hogy egyáltalán voltak, valószínűleg magát okolná és az senkinek sem lenne jó.
- Még egy kislány? - elmosolyodik a csöppséget figyelve. Klara jó géneket örökölt, szép kislány már most, biztos meggyűlik majd a bajuk a szülőknek a fiúkkal. Pláne két lánynál... - Majd adhatod a tippeket. Két gyerek... Nem vagy nagyon fáradt? - mindig is foglalkoztatta a dolog, hogy milyen a normál életből átkerülni egy olyanba, ahol egy miniemberért is felelős már, de valójában nem akart belekerülni a dologba. Aztán tessék. Itt van, tanácsokat kér.
Elhúzza a száját a kérdésre és a tó felé pillantva túr a hajába. Mindig megkérdezik ezt, és ő az ismeretleneket megpróbálja annyival lerázni, hogy furcsa.
- Borzasztó. Őszintén, Maja, utálok terhes lenni. Nem látom a lábam, nem tudom csinálni amit eddig... Arról ne is beszéljünk, hogy South odáig van amikor arcon rúgja, én meg rosszul vagyok, hogyha hallgatózik. A köldökömön keresztül! - felháborodottan, de suttogva hadarja el, milyen számára a pocaklakó jelenléte.
- Rossz anya vagyok már most, felejtsd el amiket mondtam - mélyet sóhajt. Nem fogja megjátszani magát Maja előtt. - Ti olyan kis szépek vagytok - mosolyodik el aztán.

Nem

Reggeli mese

Csibém és az ő csibéje
nem takargatjuk

Másnál a szemét forgatná arra, ahogy beszél a családról, meg a babákról, Annie-től távol áll ez a királylánybrekis, ohanas dolog. Majánál azonban szinte észre sem veszi, annyira hozzászokott már. Mosolyog hol az anyukára, hol a pindúrra.
Elhúzza a száját. Annyi jót és annyi rosszat hallott. Jó és rosszabb gyerekekről, alvósakról és hasfájósokról, neki pedig fogalma sincs, milyen lesz az övé, vajon rossz baba lesz-e, vagy legyint, amikor valaki rákérdez, hogy viselkedik az újszülött. Nem remél, valójában csak bízik egy kicsit benne, hogy Sammynek nem fog fájni a hasa sokat és legalább ennyivel megkönnyíti az összeszokást. A terhessége első trimesztere számára nem azért volt nehéz, mert rosszul volt. Valójában nagyon minimális volt a reggeli rosszullétek száma, inkább a most is aggasztó probléma zavarta. Hogy ő, mint anyuka.
- Világgá futnék, ha látnám a talpát - elsápad amint belegondol, hogy azok a rúgások odabent nem csak érezhetőek lehetnek. Persze szokta látni ahogy mocorog, ide-oda hullámzik a hasa olyankor, de azért talplenyomatot nem tudna venni. - Nem értem mit élveznek annyira rajta - vonja meg a vállát. Őszinteségi roham, vagy valami olyasmi. Amikor Maja lelkesen magyaráz, Annie pedig a negatívumot látja nagyjából mindenben.
- Gondolom Lewy nagyon várja a második kislányt - mosolyodik el. - Kivel lesz Klara amikor jön a kicsi? - hirtelen jut eszébe a kérdés, mire felvonja a szemöldökét. Neki az lenne a logikus, ha az apa vigyázna rá, de manapság sokan együtt csinálják végig az apukával. Hát...ő nem akarja, hogy South végignézze ahogy szenved.
A kitörésére Maja nem reagál rosszul, szerencsére nem kap tőle kioktatást, meg "biztos jó leszel" szöveget. Az az, amivel nem igazán tud mit kezdeni. Végül is...ha Majesznak megy, neki is menni fog. Miért is ne? A szerelme elvette feleségül. Igaz, egy csúnya veszekedés alatt nem éppen hagyományosan kérte meg a kezét, de legalább már ott a gyűrű...a tetoválás az ujjukon. Nem lesz egyedül.
- South-nak a napokban lett unokahúga, rajta gyakorlunk - sóhajtva figyeli anya-lánya között a puszit. Ha életben tudja tartani Sammyt addig, hogy ő is puszit osztogasson, az lesz az igazán nagy siker.

Nagyon is

Merre mész? Én azóta napoztam...20 perc alatt megpirultam

South és Winter

East jobban készült erre a napra, mint maga Anne. Míg ő ráparázott az egészre, sógornője elintézte, hogy a magánklinikán gondoskodjanak róla amikor Sammy úgy dönt, unatkozik már odabent egyedül, megnézi magának a világot.
Nem mondhatni, hogy minden rendben ment közben, hosszú órák teltek el, a kisfiú teljesen kifárasztotta anyukáját, aki emiatt eszméletét is vesztette. Szerencsére a gyógyítók mindenre fel voltak készülve, Annelie jó ellátásban részesült és nem lett komolyabb gond a dologból.
A tegnapi nap folyamán lementek a vizsgálatok, az első együtt pihenés és most, túl egy adag bájitalon hármasban töltik a maradék kötelezően itt töltendő időt a kórteremben. Mindenből a legjobbat kapják, egy szava sem lehet a friss anyukának, de azért már szívesebben lenne otthon. Ahol valójában fogalma sincs róla, mit fog kezdeni az új helyzettel, de bízik benne, hogy megoldja.
- Hogy lehet ilyen világos a haja? - mosolyogva simít végig fia pici fején, aki az apukája karjaiban alszik már vagy fél órája. South volt az első, aki foghatta a csöppséget, Annie a születése után épp csak egy pillanatra látta a mellkasára fektetve. Onnantól semmire sem emlékszik az eszméletvesztés után, csak a kényelmetlen, itt-ott fájó érzésre, meg a világos kórteremre, ahonnan álmából ébredt.

South és Winter

Örül, hogy túl van a terhességen. A szülésen. Az ébredésen. Nem tudná megmondani, melyik volt a legrosszabb mind közül. Azt viszont kimondhatja, hogy minden megérte. Most, hogy Sammy világra jött és ott pihen az apja ölében, Annie úgy érzi, ő a legboldogabb a világon. Meg a legfáradtabb is, ezért nem is igényli, hogy nála aludjon a baba.
- Nem is a miénk - mosolyog férjére. Kihagyja azt, hogy tiszta olyan a pici arca, mint az övé, nincs ereje ezen gondolkodni, egy South agyfelhúzáshoz pedig egyáltalán nincs kedve.
Mióta ébren van vagy ötvenszer mondta el élete két férfiának, mennyire szereti őket. Bár nagyot változott az életük ezzel a csöppséggel, nem bánja egy percig sem.
- Az jó. Szerintem fordítva adtam rá a pelenkát - a sógornője pedig segíteni fog, amiben csak tud, ebben biztos. A férfinak pedig biztos jól jön, hogy az igazi családja részt vesz az életében - már ami a testvéreit illeti. Nagyon úgy néz ki, hogy most minden rendben van körülöttük.
- Nem is mondtad. Milyen volt kivárni? Mert átélni...és én még azt hittem a savas bájital kipróbálása a legfájdalmasabb... - halkan beszél, közben hol a fiát, hol South-ot nézi.

South és Winter

- Hülye - mosolyodik el az ötletet hallva. Azt hitte, a fia majd olyan hajjal születik, mint amilyennel a West gyerekek. Dús és fekete hajukkal a fiúk könnyedén összekeverhetőek Easttel. Ám a lényeg nem is a haja, hanem, hogy egészséges és ha minden jól megy, másnap reggel már haza is mehetnek.
Kételyei voltak az utolsó percig azt illetően, hogy jó döntés volt-e ez. Bár bízott South-ban, nem csodálta volna, ha meggondolja magát és inkább világgá megy, új életet kezd. Nem is hibáztatta volna érte. Szerencsére azt az apró gondolatot, ennek lehetőségét is elhessegette azzal, hogy ott volt végig, majd tovább, és most is.
- Rendben, a második gyereknél majd nem ájulok be - nyelvet ölt férjére, aztán elmosolyodik. Egyelőre az is kérdéses, ezzel az eggyel hogy fognak megbirkózni, nem még kettővel.
Nem szeretne változtatni a jelenlegi helyzeten, szívesen nézi őket így együtt, de hát ha Sammy anyát akar, akkor nincs mit tenni. Annie ajkába harap, nyújtja a kezét, majd visszahúzza, de végül szusszanva átveszi kisfiát. Magától jön minden, ahogy megfogja és karjába fekteti, aztán megpuszilja a fejét. Furcsa látnia a ráncos kis fejet, amit eddig csak képeken láthattak.
- Mikor mész dolgozni? - érdeklődi nagy valószínűséggel nem a babától. Egyelőre úgy tűnik, annyi elég volt neki, hogy anyukája magához vette, nem éhes és a pelus sem szorul cserére.

Boldog 11:24-et

South és Winter

Nincs arra felkészülve, hogy egy éjjel-nappal csak síró gyereket tartson életben. Előre látja magát, ahogy az éjszaka közepén csoszog a lakásban ide-oda, South pedig majd nem tudja eldönteni, ki bőg jobban. Sam, vagy anyu. Talán el is költözik, foglal egy szobát a csárdában, hisz neki dolgoznia is kell a gyerekmeló mellett. Egyelőre azonban úgy tűnik, Annie szerencsés anyuka és a babájuk nem küzd hasfájással, vagy anyaelvonási tünetekkel. Már ahogy ezt egy egynapos gyerekről el lehet mondani.
- Nem akarom, hogy elmenj - húzza el a száját Annie. Kicsit sem örül, hogy a férjének vissza kell mennie dolgozni, de hát ha muszáj, akkor muszáj. A kicsiről a férfira pillant, akin nem lehet nem észrevenni a hirtelen megváltozott érzéseket.
- Figyelj... Ha nem érzed jól magad a faluban, kereshetünk más helyet. Nem számít, hol vagyunk együtt - ugyan nem beszélték meg igazán, mi a helyzet a csárdában, személyesen és pletykákból is tudja, mi folyik a háttérben ami miatt South olyan, amilyen. Az emberek borzasztóak tudnak lenni. Anélkül pocskondiázzák, hogy ismernék.
- Tényleg? Jó, majd kijavítom a hibákat - ölt újból nyelvet rá játékosan.

Tooobi

*mászik a nyakába* de rég láttalaak

Úúú már megérte letámadni *_*

Virágozni...fonnyadozok gyere át és főzz nekem valami fincsit és virágba borulok

Némmá az uram *nemvesziészre*

nem szeretem a spenótot, de a cseresznyét lopnám mi lett volna belőle?

köszönöm, most már tuti jól leszek xD

épp most néztem meg az új részt :3

*észrevétlenül szeretgeti meg*

Az mi a csoda?

Hm, hát én megnéztem huszadjára is a Szörny rt-t ma... *nem unatkozott*

*csorog a nyála* anyu, csinálj nekem olyat *-*

Szeretlek *____*

Még elfogadsz egy gyerekkel?
Na jó, de...neem, te csinálod a sütit, szóval...szeretem az egészet