#vizikviddics #jajdemelegvanNapszemüvegem alatt lehunyom a szemem, lábaim félig a vízbe lógnak. A nagy meleget délután négy után is nehéz kibírni, de így, félig a tóban egészen elviselhető.
Bikini felsőben és farmer sortban ücsörgök, utóbbit fehér csipke szegélyezi. Mikor felvettem, bele se gondoltam, milyen szép mintája lesz ez alatt a bőrömnek ha sikerül így lebarnulni. Na nem baj...
Fejemet kissé hátra döntve lógatom magam mögé a hajam, két csuklóm már zsibbad percek óta a hosszú ideje tartó kitartástól. A mai edzésen belenyúltam egy gurkóba, illetve épp csak súrolta, de ami azt illeti, a bájital ellenére amit rögtön megkaptam, még mindig éreztem a tompa szúrásokat jobb karomban. Ilyen ez a kviddicsező élet.
Senkihez nincs kedvem, az utóbbi hetekben többet vagyok egyedül a kötelező társas eseményeken kívül, mint az eddig szokott volt. Otthon is nagy a nyüzsgés, a pályán is, a kastélyról nem is beszélve. Szóval jó ez, amikor edzésről visszatérve megpihenhetek egymagamban.
A talár, és minden más holmim - többek között a saját cikeszem - most ott van beletömködve a nem messze tőlem ledobott, jól telepakolt táskában. Míg a napszemüveg által átengedett fénycsóvákba képzelek bele mintákat, felötlik bennem a gondolat, hogy milyen lehet a vízben kviddicsezni...
