#esti fürdőzés #kacsa ne menj #te barom #kinézet - színesenMég ebből a távból is rendesen lehet hallani a zenét, de hogy melyik együttes, azt nem tudnám megállapítani. Néhány sort éneklek is a kacsáknak abból, ami szól és ismerem, közben pedig arra figyelek, hogy a kezem a lehető legkevesebb ideig legyen a levegőben ahelyett, hogy rendesen támaszkodnék.
- Bang bang, my baby shot me down... - dalolom halkan, két csípés között a sárga hápiknak és a fejemet is rázom a pörgősebb részeknél. Előttem van a kép, hogy a tesóék most erre rázzák magukat nélkülem. Nekem is ott lenne a helyem. Na de majd mindjárt, miután a kacsák jól laktak... Ők sem maradhatnak éhen, de nem ám.
- Ne! Ne menj el! - kisebb szívinfarktust kapok abban a szent pillanatban amikor az egyik tollas fogja magát és hátat fordít, aztán úszik tovább. Ez ellen akarok tenni úgy, hogy törpejárásban közelítem meg még jobban a vizet. Arcomon látszik a kétségbeesés, mintha csak az életem múlna azon az állaton... Mit figyelek én arra, kik közlekednek a hátam mögött. Nem veszem észre azt az ember se, aki meg is áll mögöttem.
- Mi?! - több se kell, csak a srác hiányzott, aki mögöttem áll meg és hangjával úgy tereli el a figyelmem, ahogy az csak lehetséges. Fordítom a fejem felé, kissé felfelé és hátra, azt pedig elfelejtem, hogy a szédelgés mellett nem árt legalább kapaszkodni.
Ha ez még az eszemben lett volna, valószínűleg elkerülhető lett volna ez a kis esti ruhás fürdőzés, amit sikerül véghezvinnem. Egy laza, de kevéssé nőies mozdulattal zuhanok bele a tóba és az tetőtől talpig elnyel, így nem csak a kacsák távoznak, de az én boldogságom is. Szerencsére nem egy túlságosan mély tóról van szó.
Levegő után kapkodva, a meglepettségtől tátogva tolom fel a fejem a víz felszínére és simítom hátra a hajam. Mindenem tetőtől talpig csurom víz lett, a sapka meg ott úszik mellettem. Még épp időben kapom el, mielőtt elveszteném sem elől.
- Ez k***a hideg!
