Mézescsuprosanédesszívemsarka <3

Ez a nap eddig a pontig a lehető legjobban alakult minden tekintetben. Az együtt töltött idő kellemes volt. Közelebb kerültek egymáshoz és fokozták az eddig is jó összhangot. Az meg már eleve meglepő, hogy ennyire könnyeden sikerült magáról beszélnie Meggienek, hiszen nem nagyon szokott kitárulkozni a családjáról. Testvére pedig megint az a személy, akit addig nem említ, még nem érzi fontosnak a személyt, akivel beszél. De igen is az Yarista. Megkezdődött az a visszafordíthatatlan elvakulási folyamat Bonnieban, ami már mindkettőjük arcára rá van írva.
Felajánlja a segítséget, amit még, ha büszkesége meg makacssága hadakozik is kissé, örömmel tölti el. Ismerteti a szükséges dolgokat róla, majd mikor ezt megbeszélték máris nagy kutakodásba kezdenek. Érdekesen kinéző szituáció lehet ez egy külső szemlélőnek. Utoljára volt talán 6 éves, mikor hasonló szituációba került. Katonásat játszott. Végig járják, négykézláb, a bejárt útvonalat, de sehol semmi, még halvány esélyt se lát a megtalálásra. Kezd egyre jobban letörni, de keres és keres, mert nem adja fel egykönnyen. A Drága feláll, hátha úgy lát valamit, addig ő durcásan morog magában, megint, hogy lehetett ilyen balfék.
Kis idő telik el majd elsőre még csak azt hiszi, odaképzeli, de aztán tényleg megpillantja Yar kezében az ékszert.
-    Igen ez az. – Mondja hatalmas megkönnyebbüléssel, majd felsegítik őt.
Végre visszajön az a mosolyféleség is az arcára, állnak egymással szemben. Ekkor kérdezik a „jutalomról”, ami a helyhez és a helyzethez mérten a lehető legnagyobb. A nyakába borul megköszöni, majd hosszasan megcsókolja.
-    Köszönöm, nagyon-nagyon-nagyon.
Hálálkodik, ezután elengedi Yarit, aki kedvesen elhozza a kabátjaikat. Lassan felöltöznek, majd felkerül a karkötő is a helyére, Bonnie bal csuklójára. Egyetértően bólint, nem akar ma már több mini szívrohamot. HA már ilyen jól alakult minden, nem kellene kísérteni tovább a sorsukat.  Kezüket összefonja, majd elindulnak az ajtó felé.
-    Köszönöm ezt a délutánt neked.
Mondja, majd még egyszer összetapasztja ajkaikat. Kilépnek a cukrászdából és egyenesen a kastélyba indulnak vissza. Út közben még beszélgetnek egy kicsit, de Amanda gondolataiba merül.
~Összegezve a mai napot talán túl jól is alakult. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, hogy minden ennyire simán és gördülékenyen mennyen, arról nem is beszélve, hogy ilyen hamar feloldódjak, jó hatással van rám Ő, teljes mértékben…~

Mi,mi,mi ? *-*

Megérdemelte a sok gyerek mellett ezt a bulit  

Örüljünk, ha nem ugat igaz? xD

Lottus

Úgy látszik, tényleg ezekre az abszurd helyzetekre van specializálva, vagy ki tudja. Mindenesetre újra és újra történnek ezek a különös összehozhatatlan dolgok. Most is itt ül Lottéval, két szomorú lány, egy kocsma belső sarkában. Nem mindennapi látvány amúgy sem több nő egy kocsmában, mi azért valljuk be, megadjuk a módját. Jelmezben meg nélküle is a dolgoknak.
- Nagyon szeretném tudni mi bánt. – mondja mielőtt a lány belekezdene.
Ledöbbenve hallgatja minden szavát a lánynak, nem igazán akar most itt nagy regényekbe öntve válaszolni, Lotténak mesélte, hogy neki nem élnek már a szülei, teljesen megérti, hogy ide jutott, egy egyszerű gesztust tesz megsimogatja a lány karját, majd együttérzését fejezi ki.
- Részvétem édesanyád miatt.
Mondja ki szomorúan, majd bár annyira nem ismeri még őt, úgy érzi, most barátként a saját problémáját hátrébb tudja szorítani. Hasonló cipőben járnak, mégis Navines lányé a fájóbb most biztosan. Nem merül részletekbe, nem akar kérdezősködni, ez amit elmondott is elég lehetett neki a beszédből egy időre. Megissza a sört, és a lány mondandójára csak bólogatni tud. Teljesen igaza van, mindig is így volt a legrosszabb perceink tartanak a legtovább, az örömünk meg szinte villámsebességgel elillan.
- Teljesen igazad van.
Mondja majd, a lány rátér a hajszínére, ő is észrevette a másik félnél, hogy barna lett, de valahogy nem tűnt jó kezdőtémának az imént.
- Így alakult, néha pár hétre vissza szoktam térni a régi dolgokhoz. És nálad? Látom te is váltottál.
Mondja kedvesen majd egy dicsérő mosolyt küld felé, mert ez is jól áll neki. Ő is szerette a barna fürtjeit, annak idején meg annyi színben pompázott a haja már, hogy a papagájok megirigyelték volna. Mondjuk az ilyen események, mint ami a Nyuszi jelmezes ismerősével is történt, szokták olyan irányba vinni, hogy drasztikus változásokat vigyen végbe életében és külsejében.
- Ha segíthetek bármiben, most, hogy egyedül laksz, szólj bátran!
Mondja, majd elhangzik a „Még egyet!” felkiáltás a lány szájából, minden gátlás és önirányítás nélkül belemegy. A kezét megfogja és visszaemeli az asztalra.
- Majd én.
Rendel még egy kört maguknak, természetesen ő állja, ennyit megtehet, majd figyeli tovább a lányt. ez az este most erről kell hogy szóljon, ha nem is lesz jobb, de legalább felejtik, hogy rossz dolgok is vannak, már amennyire egy ilyet el lehet felejteni akár csak egy kicsit is.
 

Mi a meglepi? *-*

Ne hívd így, nem szereti, ő Natali  

Most féljek vagy ne féljek? xD

Jajj nekem! xD Félek akkor!  

Apja-Lánya bölcsesség gyűjtemény XD  

Képtelenség társ <3  

Ez a részvétnyilvánítás teljesen kellő és elegendő volt. Többet nem akart, de nem is kell hozzáfűzni. A lány megindokolja miért is van „itt” tulajdonképpen. Megérti, ő is mindig elsőre menekülni próbált az ilyenek elől, mert hogyha el is jutott volna addig, hogy esetleg szembenézzen vele, nem lett volna elég erős hozzá. Most sem a gyengeség vezetett ide sokkal inkább a tudat alattija. Valahogy már késztetése volt rá, hogy valakivel egy jót beszélgessen, de, hogy azt milyen keretek között teszi, már részletkérdés.
Folytatólagosan már a frizuraváltásról beszélnek, miután mondja mi is az oka, majd rákérdez Lotte változására végighallgatja őt. Mosolyog egyet a bókra, majd közben fogyasztani kezdi a második korsót is.
- A zöld még jól is állna, én a  lilát próbáltam, volt sikere annak is. -  nevet fel, bár még mindig nem az a nagyon boldog hangulat uralkodik, de már haladnak a vidámabb lét felé, ha apránként is de legalább haladnak.
Viszont kérdéshez, viszont válasz is társul, még iszik egyet, aztán a korsót letéve összeszedi gondolatait, majd beszélni kezd.
- Igazából ez az időszak mindig nehéz, jönnek az ünnepek meg minden, és nemrég volt a szüleim halálának évfordulója. A testvérem sincs idén velem. Nehéz. Ezért értelek meg annyira. Bár nekem ott van most Yar, de ez így mégis más…
Mondja végig némi fintorral az egész szomorúságát tekintve. Ez egy olyan dolog, amivel az elmúlt 14 évben nem tudott mit kezdeni, de ideje lenne, talán majd mostantól könnyebb lesz. De ez megint egy olyan feltételezés, ami totál értelmét veszti abban a percben, hogy rájuk gondol. Ekkor a gondolataiból a korsó lecsapása ébreszti, vissza a valóságba.
- Tudod mit, rám fér, iszom! – mondja, illedelmesen, majd még egy félmosolyt is küld felé, ledönti azt a kortyot, ami még volt a második körből. Innentől valószínűleg számolni már nem fogja őket.
Közben érkezik egy válasz a felajánlott segítségre, ezen csak mosolyog, majd az újabb körrel koccintanak egyet, és mindketten inni kezdik. Megtalálta a megfelelő társaságot most maga mellé, ez így teljesen megfelel neki. Nincs előítélete, nincs leszúrás. Bárkivel futott volna össze, valószínűleg az első egy kérdőre vonás lett volna, hogy miért van itt, mit keres ő ilyen helyen. A legmókásabb az egész történetben, hogy megint ugyan azzal az emberrel üldögél, akivel az első képtelen helyzetét élte át visszatérése óta. Lesznek itt még meglepik, már látja előre, el is mosolyodik magában, mikor végignéz magukon. Legalább most a ruha normális, ha már ők nem változnak.

Lottus, ha már ilyen szépen összegyűltünk, kapunk képet a születendő gyerekről ?  

Én serpenyőt szoktam rájuk hajtogatni XD

Most nagyon sokat röhögtem ezen a 2 poszton xD

Tessék megnézni a szívünk csücskét, az első fényképe^^ XD  

Ez Lotte, egy "szép" mondat xD

De jó, én örülnék ha olyan "kiváló" szinten menne, továbbra is. xD

Kislány?  
Azt hiszem akkor még egyszer neki kell esni a neveknek...  

Hűű ez nehéz, megint illjen a vezetéknévhez is de szép is legyen, nehéz dolog.
Daniella, Arabella   Ötlet? Nincs naptáram hozzá, neten keresni meg olyan snassz.


Én is szeretnék K-t  

* nyakoncsípi mielőtt kisétálna* Ezt te se gondoltad komolyan ugye? xD

Nem engedlek a lányunk közelébe amíg menhelyezel.  

Hát, végül is nincs bajom az -ovával, csak legyen szép a név

Ő a tiéd, és én meg az anya vagyok, én sem megyek menhelyre, a most kapott kb. 100 gyerekeddel azt teszel amit szeretnél. De őt/minket szeretni fogod, én tudom xd  

Ová túl rövid, Liliová, Lilienová.. próbálgatom mi hangzik szépen xD

Zawci, nem nyert, ez sem lesz! xd

Okaim vannak rá, de ezek nem tetszenek xD

Én egyébként fejben már mindkettőhöz hozzátettem xD

Az Emerencia mindjárt jobb   , de nem olyan szép ><

Lottus, csak úgy megkérdem hányadik hétben vagyok, milyen sürgős a név?XD

Akartam kérdezni, Zawci, nekem mért nem így adtál becenevet, miért a "folyékony étel" lett?  

Akkor már mozgó, aktív baba, és rugdalnia kell xD

De én érzem, hogy ő mozog és aktív baba^^ Ha visszajön az apja, majd megmutatom neki is

Játszatok csak^^ De előtte még Lottéval "társalgunk" a kocsmában..

Most szépen fejeztem ki maga  

Ugyan, ez egy átlagos este!  

Sziasztok! Mi a helyzet?


Andi??? Jobb mint eddig XD

Leendő apuka   -> Amanda Meggie Philips - Ma, 21:32 (Lusta vagyok újra leírni XD)

Ugye, hogy aktív?

Na akkor reméljük, hogy a lányunk is aktív lesz, és rugdosni fog.  

Zawcii <3

kép zene

Én is elmegyek aludni^^
Jó éjt emberek. Szép álmokat^^  
Miru  
Lottus  
Zawci  
Apukácska  

Nekem mondod? Kényszerszabin vagyok