- Nyugi, én vagyok túl nagy, te teljesen normális magasságú vagy - kacsintottam rá. Igazából innen föntről mindenki ugyanakkorának látszik. Csak a szín változik.
Nem utasította vissza a kérésemet, hogy meséljen magáról. Amerikait még szerintem nem ismertem soha. De vajon mi az a Malamut?
- Az én nevem Wolgast Sykes Bellafonte. Apám francia pék, anyámmal ide költözött Magyarországra. Szeretek sütögetni, kutyát sétáltatni... Ja igen, van egy kutyám, Negró. Pff, nem is tudom, mit mondjak még. Bal kezemmel megvakartam a tarkóm.
Beleszagoltam a levegőbe, aztán kivettem a kemencéből a tésztát. Gyönyörűen aranybarnára sült. A sodó is elkészült, mindet az asztalra tettem.
Tudod, mit? Megvárlak. - A gyomrom elégedetlenül kordult egyet, de nem törődtem vele.
- Ráérek, hisz nem ma fogok meghalni.De vajon mikor? Már napok óta nem jutott eszembe az ígéret. Már kezdem azt hinni, tényleg csak egy álom volt. Azért még óvatos vagyok, de már kezdek felhagyni vele.
Leültem, és néztem, ahogy Sky összeállítja a kajáját, és nekikezd az evésnek. Halál. Olyan távoli dolog. Olyan idegen. Mintha nem is létezne, mintha csak egy mese lenne, amivel a gyerekeket szokás ijesztgetni. Persze tudom, hogy mindenki meghal egyszer, de én még nem. Még nem halhatok meg.