Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, közben egy kicsit Zsoltika ^^ -

Valamiért minden ünnep alkalmával jön az a furcsa érzés, ami megbolondítja az embereket. Erre számos tapasztalt eseményt említhetne az utóbbi időszakból, de inkább a jóra, meg a szépre, és a megmagyarázhatóra emlékezzünk. Kezdetben itt volt a gyereknap, ami csodálatosan sikerült. A Navinében egy kedves ajándék várta az egyik teremben, egy szuper iskolai póló, de nem valami egyenruhás, meg nem is csak egy egyszerű feliratos, annál is szuperebb, de a lényeg, hogy örült neki, a leírása ráér később. Aznap reggel a szüleitől i kapott egy kis csomagot egy-két mugli aprósággal, kis képeslappal, meg egy kedves levéllel. Ilyenkor döbben rá arra, hogy ő már nem kislány, napokon belül 19 éves lesz, mégis egy 14 éves érzelmi világával tud együtt élni, ami hol jó, hol nem, belegondolni is rossz, hogy ezt más hogyan képes elviselni. Példának okáért itt van Boti, el nem tudja képzelni, hogy tudja őt szeretni mikor kicsit nyafis, kicsit kislányos, kicsit sok, igen, ez a jó szó. Bár pont ez az angyali és gyermekdedség az, amitől különleges nagylány tud lenni alkalmanként. Ezek az alkalmak többek között, a faluban nyílt iskolába való látogatások, vagy a mai bál! Egy szépséges rózsaszín, földig érő ruhát sikerült találnia, mellé a haját egyik oldalra fogta és összefonta, majd egy virágos díszt tett bele, olyat, mint a ruháján van. Annyira aranyos hercegnőnek érzi magát teljesen, picit Csipkerózsika, picit Hamupipőke, mindegyikükhöz tudna valamit, amit ma „kölcsönzött” úgymond tőlük. Remélhetőleg a királyfija is örülni fog. Azt beszélték meg, hogy Emmus elé jön és a Klubhelyiség előtt találkoznak. Időben, legalábbis szerinte, elkészült és el is indult kifelé, ahol Botus már tűkön ülhetett, mert ami a nőknél időben van, az másoknál nem biztos. Gyorsan nyomott egy puszit az arcára, aztán egy mosollyal jelezte, hogy indulhatnak. A fiúba karolva vonult be a Nagyterembe, ahol a gyönyörű díszítés, a fenséges hangulat és a vendégek is mind a Tusára jelentkezőket tisztelték meg.
A műsort, bemutatást és eligazítást követően, a Navine asztalától indult el a Drágaságot megkeresni, így a Levita asztala felé vette az irányt. Pár szó után, boti beszélgetésbe elegyedett, gondolta ő is keres valakit, de egy búbánatos fiúcskát pillantott meg, odaballagott hozzá, egyből előbújt belőle az a tyúkanyó, akinek nem kellett volna, ilyenkor túl segítőkész és néha akadékoskodó, de próbál tapintatos maradni. Látásból ismeri a fiúcskát, talán valami Zoli… vagy Zsigmond... nem, Zsolti?
- Szia! Mi baj van? – Kérdezi, közben megsimítva a fiú vállát, ha az engedi. – Segíthetek valamiben?
Ha jól sejti ennek köze lehet ahhoz a leányzóhoz, a kis vöröshöz a pirosaktól, ez, de jól hangzik, na, szóval, biztos megbántódott, lehet, új pajtása van? Mintha hallott volna róla, de ki tudja, egyelőre csak nem kéne rákérdezni, de a kíváncsiság nagyúr.
– Az a vörös hajú kislányka az oka? Vagy az a fiú? Én is láttam vele, a szőke, igaz? – Mondja kedvesen, próbál rájönni, hogy segíthet, mert fog, ha tetszik, ha nem, ő nem bírja a komorságot. Bár hozzátenné, hogy ahogy látja, a lányka jól érzi magát, meg a szőkécske is, vajon a Levitás fiú nem ült fel egy rózsaszín felhőcskére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa nyitóbál

- Boticicám, de most épp Keith -

Azért azt meg meri kockáztatni, hogy az ő életében ez nem lesz nagy esemény, de aztán ki tudja. Igazából a készülődése sem azt mutatja, hogy most aztán ez valami fenomenális lenne, inkább azt, hogy imádná az egészet, ha jól tudná magát érezni. Mindenkivel. Ő nem válogat, neki mindegy, hogy picike, vagy felnőtt, hogy melyik házba való, mi a beosztása. Egyszerűen kedves és emberbarát. Ritka pillanat mikor ez nem így van, sőt, nem is nagyon volt még rá példa. Nem az utálkozásról híres, nem is az erős szavakról, illetve az unszimpatikusság sem található a szótárában. Tényleg egy kis szeretetbuborék van körülötte, mondhatni odavarázsolva. Révay bácsi biztos megdicsérné egy ilyenért, de nem varázslat, legalábbis nem az, amit mindenki feltételez ebben a közegben. Ez a személyisége velejárója, és ezt nagyon szeretik egyesek kihasználni, ő csak felhasználni és segíteni, de ezt se értékelik sokan. Most is, a megérkezés meg egyéb fontosabb körök után az anyai énje előbújik és próbálna egy picit beszédre bírni egy magányosan őrlődő fiút. Nem megoldás hagyni csendben sírni, és az sem ha hallgatunk, a kérdések jók, ha fájnak akkor is, lehet, hogy az időzítés vagy a számuk nem, de szükségesek, és ezt mindenki máshogy látja. Többek között a levitás kisasszony is, aki valami óvó dámát próbál elővezetni elég erőteljes, otromba és semmi esetre sem kedves stílusban. Embertársával, ráadásul egy vélhetően nála idősebbel beszél, arról megint nem beszélve, hogy körülbelül megmondja a másiknak, mit tegyen. Milyen jó, hogy jobban tudja, hogy siet-e Emmus vagy sem, igazából abban a pillanatban törik el a mécses, elég is volt neki ennyi, jelenleg nem érzi úgy, hogy neki is emberszámba kéne vennie őt. Hirtelen indulna el, közben véletlenül a ruhájába akad és egy rosszul irányzott mozdulattal a helyet változtató dáma bokájába vagy vádlijába rúg. Hupsz.
A krokodilkönnyekkel küszködve távozik a párostól, meg úgy az egész levitától. Most egy kis távolság kell ezektől, muszáj, mást nem tehet. elkezdenek arcocskáján legördülni a krokodilkönnyek, de letörli, és mosoly félével álldogál a bejárat felé. Komolyan, ezek után az első ember aki bejön megöleli, tök mindegy ki lesz az, szüksége van erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mágustusa nyitóbál

- Keith, Rius, Boticicám -

Jelenlegi kedvében pillanatok kérdése lenne, hogy az őt éppen beborító rosszkedve távozásra bírja, aztán mégsem így történik. Az eseményt és saját magát többre tartja holmi gonosz lényektől, nem igazán tud gondolataiból se cifrábbat előkotorni rá. Soha nem voltak ellensége, volt már megbántva, d mindig volt oka, ezért nem alakult ki hosszabb távra utálata senki iránt. Nyilván voltak pillanatok, mikor az „annyira utállak” és a „vinne el a kaszás” megfordult a fejében, de e most nem annak az ideje, hogy ezt felidézze és a Levitás hölgyet ide sorolja, inkább okosabb lesz. Pár szipogás után próbál felülemelkedni a dolgon, mikor egy ismerős Szőkeség ballag oda hozzá. Valamikor volt egy futólagos találkozások, mármint ez főleg a fiúcska részéről volt olyan gyors, de a kedves ajándékról meg fogja jegyezni. Egy aranyos kis festménykét nyomott a kezébe, máig tisztázatlan okokból, bár egyáltalán nem bánja, hogy elfogadta. Kicsit szeleburdi, kicsit különc, de mindenesetre cuki a kis piros.
- Szióka Keithe. – A csengő-bongó vidámság mosolyra készteti, egy fokkal jobb kedvvel reagál neki és még egy kis mosolyt is kap az új beszélgetőpartner. Valahol itt érkezik el abba a tudati állapotba, amire már utaltunk és a hirtelenség vezérletével öleli meg és szorítja magához Coltrane-t. Pillanatokig öleli, a szuszt azért nem akarja kiszorítani és minden csontját épségben meg akarja hagyni. Mondhatni most már azért jobban érzi magát, meg képes figyelni is a másikra, hiszen eljut a tudatáig a süti felajánlása.
- Hát, őőő, igen, egy süti jól fog esni. – Kezd bele amolyan, nem szorongás, de hagyjuk magyarázatba. Tulajdonképpen sértettség, vagy ahhoz hasonló, ezzel azért meg lehet bántani az embereket, úgy látszik sokan nem törődnek ezzel. Közben kedvesen érkezik a süti. Hmm, az első harapás után elégedett hümmögésbe kezd, cseresznyés, azt nagyon szereti. Képzeli milyen jóllakott óvodás feje lesz utána, de az édes mindig gyógyír.
Falatozásuk közepette érkezik meg Adria. A lányra ránézve, főleg a hajára, egy kicsit kuncog. Ebben eléggé benne van a keze munkája, de erről később is ejthet majd szót még. Bár mit ne mondjon, nehéz menet volt. Amit pedig utána kapott, másnap, mikor nagyjából már magához tért Adria, hú, azt senki nem tenné zsebre. Azért reméli, hogy lassan elmúlik a harag, de elismerhetné a háztársa, hogy azért jól is tud az kinézni, bár nem ezen eseményhez, ezt elismeri.
- Szia Rius. Szép a ruhád! Te meg igazán fess vagy Keith! – Mondja egy kis mosollyal, majd az utolsó morzsáig eltünteti a süteményét. – Nem tudom, próbáltam kedvesen segíteni, meg érdeklődni, erre az a barna ott mellette szépen szólva eltessékelt. Veled mi a helyzet, Szervező kisasszony? Nehéz a munka? Volt fennakadás?
Érdeklődik, hátha előrébb lép a megbocsájtás útján, na meg előrébb lendíti a társas kommunikációt, mert Riát mindig egyedül leli valahol, majd most elkezdjük bevetni a társasági fegyverzetet, vagy minimum magát veti be, meg valószínűleg a Szőke fiú sem hagyja, hogy elcsászkáljon magányoskodni.
Fél szemmel azért visszakacsintgat a kék asztalhoz, nem mintha a gonoszokra lenne kíváncsi, hanem felfedezte Botit, ismét. Néha rá-rá pillant, meg cuki mosolyt is kap a lovagja, de aztán a lányokra irányítja minden figyelmét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem is tudja miért várt volna mást a mai naptól. Eddig a pontig totál unalom, szórakozását is csak abban lelte, hogy takarított, ami valljuk be nem egy leányálom. De valakinek azt is kell néha. Ma egész rövidre sikerült a napja, így megengedhette, hogy a felesleges holmikkal emberek közé menjen, az mondjuk meglepő, hogy a folyosó olyan kihaltsági szintet mutatott, mint karácsony másnapján a fa alja. Mikor már minden mozgatható ajándékocskát magukévá tettek az arra érdemesek. Hmm, szép kis gondolat, csak igen kár, hogy május van, nincs ünnep, sem tűzvész, se más esemény, ami miatt ez történhetne. Eszméletlen! Jajj, és ha már itt tartunk, a nagy gondolatmenetek közepette ismerkedik meg közelebbről az ajtóval egy nagy puff kíséretében. Eszméletet nem vesztett még a nap folyamán, nem most kéne elkezdeni. Van az a mondás, hogy eldobom az agyam, na, abban sem szeretne gyakorlatot szerezni. Okos kislány révén rendezi magát és benyit. Egyből megpillantja a Navinés szőkeséget, majd azzal a lendülettel, ahogy benyitott, már suhan is a kanapéra pakolászgatni és le is támadja szegényt a kérdéseivel. Képzeli, hogy miket gondol. Aztán a fejét a festékekre még annyira nem kapja fel, mint inkább Zsoltra. Igen, a portrék beszélnek, meglepően sokat, nagyon sok dologról és rengeteg badarságot is, de aztán ki tudja ebből mennyi az igaz.
- Nem, dehogy. A ládám tartalmát vizsgáltam át ma, és amiket feleslegesnek tartottam magamnál tartom, hogy túladjak rajtuk, nekem nem igazán van rá szükségem. Ez még valamelyik barátnőmtől ragadt nálam. – Emeli fel a piros, majd a többi színes festéket. – Ez fogalmam sincs, hogy került hozzám, de gyanítom, ezekhez tartozik. – Emel fel egy kis elvékonyított tetejű tubust, látott már ilyet, ezzel is szoktak hajat festeni, de nem igazán ért hozzá, bár próbálta már barátokon. Nem volt azért nagy sikere, de mindenki boldog volt, meg szeretettel teli utána is.
- Zsolti? Hallottam már róla, ő az aki bolondul azért az aranyos Eridonosért, hogy is hívják? – Igen csak gondban van néhány névvel, de ez nem is a leglényegesebb. – Na szép, még a tréfát is elrontja, milyen ember ez? – Csóválja kissé kacarászva a fejét, majd hirtelen ötlettől vezérelve nyitja ki a kis termoszát, csodák csodájára mikor beleszagol, akkor el sem hiszi, de olyasmi ital van benne, mint a mugli kóla. Mért ne nála van műanyag üveg, meg még látni kéne abban a zsákban az ágya mellett mennyi kacatot szedett össze.
– Rius, ezt nézd! – Tartja felé a termoszt és az üveget is. – Megmutatod? A cukorkaboltból hoztam fel ezt-azt, valahol akad a táskámba még használható cukorka. Csak le kellene inni belőle egy kicsit, mert sok lesz hozzá.
Mondja felajánlva a lánynak, hogy igyon bátran, aztán csinálhatják a dolgot. Kisebb bazárféle alakult ki az előtte lévő asztalon, de ezzel se igazán törődik most. Közben, ha nagy várakozások után elfogadta az italt, kitölt neki, majd ügyeskedni kezd a műanyag üvegbe való áttöltéssel. Muci rosszalkodni akar, de ez a gyermeki kacarászás semmi embertelent nem rejt azért. Legyen akció!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő