|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
Valentin Nem sokat ácsorog egyedül, hamarosan többen is érkeznek a terembe, nem igazán figyel oda, belefér pár perc késés, gondolván magában. Nem az a számon kérős fajta, na meg igazából örül, ha eljön a fiú, még nagyon új ő itt és ez a lehetőség is nagyon megtisztelő már. Tetszik neki az esemény hangulat és nem hagyta volna ki semmi pénzért, most hogy itt van, pedig nem hagyná el a helyszínt, ha egyedül maradna sem. Kicsit mosolyog, magában ekkor érkezik meg Valentin. Aki nagyon aranyosan suttogott a fülébe. Felé fordul, majd azon nyomban széles mosollyal az arcán reagál. Próbálja azért leplezni izgatottságát amennyire csak lehet, de tényleg nagyon kellemes meglepetés számára ez az egész, ami itt történik. - Egyáltalán nem. – Feleli kicsit meglepődve és nagyon halvány pírral az arcán. Valóban örül neki, hogy eljött a kísérője és nem egyedül kell itt lézengenie. Udvariassága és kedvessége igen megnyerő, biztosan jó nevelésben részesült. Ebben már az elején sem kételkedett. Ekkor érkezik a fiú kérdése, és a karnyújtás. Kétoldalt megfogja a szoknyáját és keresztezi lábait és meghajol. Majd a fiú kezébe teszi a sajátját. Mindezt úgy, ahogy belenevelték. - Ezer örömmel. Miután kimondta a tánctérre lépnek bal karját a fiú vállára helyezi, a másik a fiú bal kezében pihen, majd hagyja, hogy a fiú vezessen. Kedveli a bálokat és ezeknek a táncrészét is. Édesapja családja megkövetelte, hogy a legfontosabb táncokat megtanulja, így ezekben tökéletesen otthon van. Még mindig mosolyogva tekint Valentinre akihez pár szót majd kérdést is intéz tánc közben. Amennyiben a fiú sem bánja közelebb húzódik így a fülébe súgva köszönheti meg. - Köszönöm a meghívást, tudod most érkeztem és tényleg jól esett, hogy ilyen fogadtatásban részesültem. Mondja kedélyesen majd az alapkérdések között próbál válogatni mit is kérdezzen mit ne. Barátságos mosolya és kedélyes hangja nem változik egész idő alatt, talán csak kicsit bátrabb lesz. Próbál megismerkedni is a táncpartnerével, ilyenkor azért nyílik rá alkalom. - Mióta jársz ide? Mivel látom, hogy idősebb vagy, gondolom Mestertanonc lennél. Mit is tanulsz most?– kezdi egy elég szokványos kérdéssel, most azért nem csacsog annyit, mint általában szokott, próbál nem túl rémisztő lenni így elsőre.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
Endruci Egy icipici pók felmászott az ereszen. Jött egy nyári zápor, lemosta hirtelen. De kisütött a nap, és minden felszáradt. Így az icipici pók felmászott az ereszen. Dúdolgat magában gyermeki énét meg sem hazudtolva 18 évesen. Általános, hogy így indul a reggel a leányzónak, hiszen mindig fülig érő szájjal valami mesébe illő cselekedettel írja be magát az adott nap történelmébe. Ma sincs ez másként. Frissen érkezett ként még annyi mindent látni akar, annyi mindent ki akar próbálni és ahány emberrel csak lehet meg akar ismerkedni. Hajtja a kíváncsiság és a kalandvágy. Minden napra választott magának valami apró kis célállomást, ahol a napjának egy részét eltölti. A mai napra megjelölt az egyik kastélyszárny folyosói, érdeklik a festmények ezen a részen, és a Trófeaterem. A hétalvó kisasszonyt szokásosan az ébresztőóra kelti fel, mait megtold egy jó 10 perces szundival, ezután kipihenten elballag a reggeli teendőket elvégezni. Felöltözik, fésülködik és hasonlók. Mikor elkészült haját szabadon hagyja, had libegjen az a barna, enyhén hullámos hajacska miközben sétál. Nem cicomázkodik sokáig felteszi állandó apró kiegészítőit majd útnak ered. Először a Konyhába megy, ahol megreggelizik, majd a manócskákal együtt készít egy kis süteményt egész napra, persze számítva arra, hogyha valakivel találkozik meg tudja kínálni, elrakja egy kis zacskóba, majd belecsúsztatja a csokis finomságokat a táskájába. A Déli szárny felé veszi útját, nem mondhatni sétálgatásnak, amit sokszor művel. Egy két szökkenés, néha valami indián szökdeléshez, néha meg balett lépésnek tűnhet, no de nem ő lenne, ha nem így tenne. Az ilyen örömteli napokon majd kiugrik a maga bőréből - és ugraszt embereket a bőrükből-. Mellette képtelenség szomorkodni, nagyon imádja a kihívásokat, amiket egyes emberek magukban hordoznak, az meg csak plusz, hogy mióta az eszét és varázserejét tudja, azóta érdeklődik a gondolatolvasás iránt. Hamarosan eléri céljául kitűzött helyét, ahova belép. Körbetekint a csodálatos termen, minden gyönyörű és teljesen értékarányos a terem tartalmával. Körbepillant, majd elkezdi jobboldali irányba indulva a terep felfedezését. Számtalan díjjal és trófeával büszkélkedik az iskola, és annak volt vagy éppen jelenlegi tanulói. Hamar felfedezi az elrendezés szabályszerűségét, ennek nyomán körülbelül a 10-20 évvel ezelőtti díjaktól kezdi el a nézelődést. Rengeteg kviddicses cím. Azt már tapasztalta, hogy itt sokan igen komolyan veszik ezt a sportot, és az iskolában a csapatok küzdelmeinek erőssége is ezt mutatja, legalábbis ahogy arról olvasott. Kicsit furcsán érzi magát, mivel nem sok név van, ami mond neki valamit, nagyon kevés varázs világ béli múltja van, és az sem nyúlik túl távolra. De most azért van itt, hogy tanuljon és ismerkedjen ezzel az élettel. Mindent bele fog adni, és ez most a történelem, legalábbis a sporttörténelem és tanulmányi történelem, felfedezésével indul. Szépen lassan magába feledkezve sétálgat egyik vitrintől a másikig és szívja magába az információkat. Egy két díjat még meg is mosolyog magában.
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
ValentinA kezdeti félelmet attól, hogy végül is magában lesz kénytelen eltölteni az estét hamar elszállt, hiszen megérkezett Valentin. Nagy örömet okozott ezzel a lánynak, amit talán még nem is érez mennyire jól esett Emmának. Az első udvariaskodáson és köszöntésen túl a modor, amit felé mutattak enyhe kis megilletődést vont maga után, próbálta palástolni, de a fiú mosolya nem azt erősítette meg benne, hogy ez nagyon sikeres lett. Ez a velejárója. Nagyon hamar zavarba lehet hozni, és sokáig képes emiatt a zavartság miatt bíborabbnál bíborabb színekben pompázni. Csak tetéződik ez az egész a bókkal, amit kap. Ha a cél a zavarba hozatala volt, az nagyon is sikerült lesüti szemeit majd egy mosollyal néz csillogó tekintetével a partnerére. - Te is igazán fess vagy. – mondja halkan, de a másik számára hallhatóan, majd tartásba helyezkednek és egy lassabb számra kezdenek el táncolni. Közben próbált beszélgetést kezdeményezni semmi esetre sem tolakodóan vagy erőltetetten, amint kicsit oldódik és nem lesz rajta úrrá a zavara már annyira nem is a beszédre inkább a táncra koncentrál. egyenes tartás, fej kissé megemelve, még ha ez csak egy iskolai bál is, ezek azok a rögzült dolgok, amikre büszke. Partnere is igen jó táncos. Tánc közben megüti a fülét, hogy ő is új még itt. Nem igazán tudja behatárolni itt az embereket neki itt mindenki ismeretlen. -Igen? Nem tudtam, hogy más is van itt, aki hozzám hasonlóan később csatlakozott. A tekintet által egy komolyabb hangját veszi elő de a mosolyt viszonozza. Érdeklődő típus, arról nem beszélve, hogy amúgy is felkeltette az érdeklődését Valentin. - Igen idén végzek, és rengeteg minden érdekel, lehetőség van bőven még nem választottam nem volt köztük, amire azt mondhattam volna, hogy: igen ezt akarom csinálni életem végéig.. – mondja egy vállrándítással és a száját kicsit elhúzva, na nem mintha nem érdekelné, de egyelőre még szeretne körbeérdeklődni, hol milyen lehetőségek várják. Ezután is visszatér a vidámság az arcára, ezt már megtanulta az élettől. A sírás nagyobb energia befektetéssel jár, mint a mosolygás. Hamarosan véget értek a lassú számok, egy mosoly kíséretében pont el akarta engedni a fiút mikor az az új zene ritmusára már pörgetni is kezdte. ezt egy kis nevetéssel reagálta le. Meglepődött már ezen is, de a java még hátra volt. Már éppen kezdett szédülni, mikor a szám vége felé jártak. Magához rántotta őt Valentin majd eldöntötte elsőre egy kissé ijedt arcát mutatta és belekapaszkodott a fiúba, majd visszakúszott az a mosoly az arcára. - Te aztán tudod, hogyan dönts le valakit a lábáról. Mondja viccesen, majd már álló helyzetben még mindig egy kicsit szédelegve válaszol neki. - Igen, az jól esne, és valami kapaszkodó is. Mondja mosolyogva a végét majd hamarosan már az egyensúlyát is visszanyerve figyeli Valentint. Mikor tekintetük ismét találkozik, kérdéssel fordul felé. - Eddig hogy tetszik itt? Van itt élet a mindennapokban?- érdeklődik a fiúhoz közel lépve, nem az a hangosan beszélős fajta, de pont elég ez a hangerő ilyen kis távolságra.
|
|
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
ValentinMindig is híres volt bájolgásáról és kedvességéről Emma. Mindig mindenkihez túlságosan is jóhiszeműen áll, ez is csak abból adódik, hogy nem szereti a haragot és a haragtartást. Sokszor inkább enged ő, mint sem valami megromoljon az általa elképzelt idillben. Jelenleg azonban erre semmi szükség, a műveltségét némi kedvességgel vegyítve mutatja ki, szintén igen műveltnek tűnő partnere felé. Mikor a fiú fejtegetni kezdi a Véletlent és a sikeres egymásra találásukat, szépen mosolyog végig, bár e mögött a mosoly mögött azért már rejtőzködik némi mögöttes tartalom, de azt most leplezi. - Igen, sikerült. – erősíti meg az iménti mondatrészét, kellemes lágy hangján. Boldog a tudattól, hogy még „új” még sem kell azt látnia, hogy mindenki ismer valakit ő az egyetlen, aki még senkit. Ez már az imént megváltozott. Legalább egy ismerős, ez is feldobja. - Értelek. De már megvan az utad és ez a lényeg. – zárja le tömören, nagyon is érdeklődik Valentin iránt, de nagyon nem a szakokról szeretne most csevegni, ezt csak amolyan indító témának szántan. Ami meg a jövőjét illeti, az elég ködös, nem is az a baj, hogy nem tudja, mert voltak mindig is tervei erről-arról, de a családja nagyban próbálja befolyásolni őt, és amilyen kis szerencsétlenke szegény, legtöbbször ez sikerül is nekik. Bár edződött az eddig elmúlt évei alatt, de magántanulóként nehéz lett volna társaságoktól tanulnia, vagy azokkal alakulnia. Így még ha furcsán is hangzik, de 18 éves koráig megmaradt „Apa tündérkéjének” és a naivitása, pozitív világnézete továbbra is ott suhog a jelleme körül. Már oldottabb hangulatban, bár még egy kicsit zavarban mosolyog vissza a felajánlásra. Egy bólintást követően belé is karol, majd az italok felé veszik az irányt, míg hallgatja kérdésére a választ. Érdekli is meg nem is, ez olyan kétes dolog nála, sosem volt az, akit csak a társasági élet vonzott, na de olyan se, aki ott gubbaszt naphosszat a könyvek között. Elveszi a puncsot, majd ő is megemeli és koccintanak. Iszik egy keveset, közben látja, a fiú pásztázza a termet, majd az óráját nézi. Mikor ismét felé fordult a táncpartnere a szemeibe tekintve hallgatta. - Őszinte leszek, nagyon örülnék neki. Szeretem a bálokat, de csak mértékkel… - mondja mosolyogva, majd leteszi a puncsos pohárkát. Ezután a szemébe nézve folytatja. - Még nem igen tudom, mi merre van, rád bízom magam. – mondja kissé szelíden, majd elindulnak a fiú irányításával.
|
|
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
Te vállaltál ennyi asszonyt ha jól látom a dolgot  Akkor várd ki mindegyikük "Még 5 percét" (ami = még 5 óra XD)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
Verekedni én is akarok *-*  <3  Amint van valami értesítelek... Most próbálkozom több felől. De jó az új képed  <3
|
|
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
szeretem a csigákat  Pár éve egy nyaraláson szedtünk csigaházakat, festettünk rá körömlakkal rajtszámot, és versenyeztettük őket. (Mint a kisautókkal, csak lassabban XD)
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
 zsiráfmami ¤ emmus RPG hsz: 266 Összes hsz: 15051
|
Mivel én voltam az egyetlen lány, nyernie kellett  Én is pici voltam még 3 éve XD Láttam facebookon nagyon cuki csigu ^^
|
|
|
|