Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ha eddig nem voltam biztos benne, jól tettem-e a noszogatást annak érdekében, hogy lefeküdjön, most már egész biztos lettem a dolgomban. Nagyon nem hangzott és látszott rendben, a kérdésem is inkább arra vonatkozott, azért nem romlott-e semmi ahhoz képest, ahogy hazaengedték. Az talán már fél siker lenne, de biztos vagyok benne, hogy az ő esetében ez nem boldogító tény. Igyekeztem azért elég sokáig magamban valamit keresgélni, amivel legalább a kedvét nem szegem, de béna vagyok, ebben is. Rossz volt nézni ahogy szenved.
- Csssss, meghallja és megint ide fog furakodni, csak csssss - tettem az ujjam a szája elé, aztán Voltra néztem, aki inkább lassan, de biztosan elkezdett rajtam feljebb mászni, már a hasamon pihentetve a fejét, a fél mancsával meg a lábam böködte éppen. - Ha az ziziség, hogy nem szeretném, hogy rosszabb legyen meg nagyobb bajod, akkor igen - ráncoltam össze a homlokom, meg a nózim is úgy néztem rá, de aztán abbahagytam. Nem szoktam csúnyán nézni, de most nem gondoltam úgy, hogy ezt rosszul tenném. Mert akit szeretünk, az fontos és azért aggódunk is, ha kell, ha nem, most viszont lehet is, meg egy ilyen extrém alaknál, mint a férjem azt hiszem nem is alaptalan ez.
- Remélem, de kiderül majd akkor hétvégére - mondtam aprókat bólintva, leginkább magamnak téve mindezt. Mivel nem vagyok se orvos, se gyógyító, maximum az elszenvedője az ő szakmájuknak, így csak beletörődve tudok várni. A felajánlásra egyből megráztam a fejem, aztán amennyire a kutyink hagyta Lewy mellé kuporodtam.
- Nem azt mondtam, hogy unatkozok, csak, hogy például hozzád nem vagyok fáradt. De ha annyira zavarok, akkor elmehetek a földre színezni Volttal.
Pontosan láttam, hogy a fehérke mennyire ellenezne éppen bármilyen megmozdulást, ami az ő javát nem szolgálja és én sem akartam innen kipattanni, de ha annyira találna nekem mást, hát megyek én. Csak… - nem szeretnék. Tudod jól, hogy ha olyanom van, akkor is inkább megszámolom hány szál hajad van, ahhoz nem kell elmozdulnom. Az enyémet nem, mert ahhoz összeadva a hátralévő éveinket se lenne elég időm…
Elvigyorodtam, aztán picit megemeltem a fejem, hogy lássam őt. Nem fogom ezt elcserélni egy mesére vagy másra, ki képes erre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minekután megbeszéltük, hogy sokan csak lusták, ezért lesz belőlük pocok, újra kellett értelmeznem, hogy a navinések ezen alaptulajdonsága után, hogy nem növesztettünk még pocit a lányokkal, meg nagy popsit. Rejtélyes, de azt gondolnám, hogy valami okos ember erre is tudná a választ, én egyelőre nem lelek rá. Túlteljesítettük a tipikus alulmotivált diákokat.
- Nem is vagy annyira öreg, hogy ezen kelljen gondolkodnod - tettem hozzá, nem mintha engem bármikor annyira érdekeltek volna azok a bizonyos számok. Sokakat meg túlságosan is a környezetemben, ami frusztráló lehetne, de én csak butaságnak tartom. Ráadásul a utóbbi időben a jövőt se szeretem firtatni, most kicsit úgy vagyok ezzel, tényleg jobb, ha az ember nem ismer előre dolgokat, még ha szeretne sem. Nyugodtabb lélekkel van úgy mindenki, pont mint az oldalt kifeküdt fókácska, aki lazán tapicskolt a vízbe az egyik uszonyával, még a kis golyó fejét emelgette a közönség irányába.
- Tuti nem, hát hogy férne bele egy vödörbe? Teknőőőős? Volt teknőse?
Valahol elvesztem, de teljesen. Mármint nekem most a fókákat illene tovább figyelnem, de helyette nagy lelkesen fordultam Lewyvel szembe, a korlátnak már a hátam feszült nem a kacsóim, aztán úgy folytattam, mintha tök normális lenne. - Azok rohadt édik, nem szabadott azt sem soha tartanom, de egyszer titokban hazavittem egy olyan zöldet, ami ilyen meztelen. Vagyis nincs táskája..mi az az izé. Páncélja. Pedig a tininindzsateknősöket csípem - vettem levegőt, de aztán várakozás nélkül mondtam tovább. - Jaj az milyen? Te tudod? Segííts. Olyan, mikor levegőt vesz, mintha felfújták volna. Ilyen nagy hasa lesz, tuuudod, mint a quaxik, csak rondább és nem finom. Az utóbbit nem tudom, na, csak gondolom. Sooosem nyaltam meg a békákat, az azért már undi, vagyis igazából a papa azt mondta mérgező. De mindegy.
Egészen elfáradtam a nagy beszédbe és a szám is kiszáradt, ráadásul rájöttem, hogy megint csak úgy kiborult belőlem egy fél mesekönyv, szóval összepréseltem a számat és zavartan vigyorodtam el a lábikóim felé nézve le inkább. Csak akkor figyeltem fel újra, mikor beszélni kezdett a fókákról. Ekkor elvigyorodtam, aztán csücsörítve gubbasztottam - mindig ezt mondták, mikor ezt csinálom - a szememmel. Engem nem sértegetett senki, de nem értettem mi baj ezzel, tök cukik a kis golyófejűek.
- Ühhhm, leeehet hogy szomjas vagyok, vagy fagyizhatnánk még a macik meg a pingvinek előtt…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem értette mi bajom azzal, ha Volt megneszeli, hogy meg kell mutatni, ki is szereti Lewcsit jobban. Hát még szép, hogy ebből az sülne ki, hogy menne a versengés. Vajon mi a fenéért nyúzzuk egymást, ahogy az ajtóban zörög a kulcs. Nem egyszer fordult már elő, hogy be kellett áldozzam a fél szendvicsem a győzelem érdekében. De megnyugodott a lelkem, ha ki is szorítottam az ölelésből a babót, legalább jól lakott aznap este.
- Mert akkor rád fog feküdni, ami neked se tesz jót, meg én sem tudlak ölelgetni rendesen - mondtam, a második részt már egész motyogósan, mintha nem is lenne fontos. A lényeg akkor is az volt, hogy én is imádom, de most nem akartam éppen azon csücsülni, hogy ennyi jutott. Ma azt hiszem csak azt akartam, hogy végre mindenkin érezzek egy mosolyt, hogy úgy lássam minden okés továbbra is, békussal vagy anélkül, odaadjam az esti szeretetadagom és készen is lennénk. De az előbb abban sem voltam biztos, hogy ezt még szeretné, de ebben legalább nem lett igazam.
- Ja nem azért mondtam, csak az is pár nap, nem tudom mit lenne jó csinálni. A múlt hétvége után inkább nem szeretnék én választani… - mondtam halványan mosolyogva és a takarót piszkálgatva. Nem akartam felhozni, azt hiszem végre kicsit átléptünk rajta, de nem éreztem magam jól érte, hogy akkor ezt… kértem? Vagy ilyesmi. - De kitalálhatunk valamit együtt is, persze csak ha képes leszel mozogni, meg rá is érsz.
Nem nagyon tudtam néha a dátumot se rendesen fejben tartani, nem még azt, ki és mikor, na meg hol lesz. Pedig ideje lett volna kicsit jobban odafigyelnem. A kérdéseire csak nevetgéltem lehunyt szemmel mellette de az utolsóra csak kicsit bandzsítva néztem rá. Hát, hmhm, nem is olyan nagy butaság ez. - Aaaakár, ahhoz úgyis mozdulatlannak kell maradnod, mert nem ér őket letornászni ugye. Úúú, ez tetszik. Lehet? Szaaabad?
Az indokolatlan lelkesedéseim sora bővült még eggyel, bár szerintem eléggé volt rá okom. Mármint nekem tetszett a dolog, csak azt kísérte hanghatás. Különben amúgy is ennék még belőle, ha már nem alszom. Nap közben se ment rendesen és miután a hétvégén a napszúrás miatt félig diétára fogtak, nem volt valami jó. Csak olyan eh. Bár így a ma után belegondolva nem tudom, hogy a nap volt-e a hibás.
- Megengeded? Nagyon rendes tőled. De miért? Csak egy felső… - néztem magamra amennyire így fekve sikerült, aztán vissza rá. Még csak nem is csini pizsiben voltam, bele se gondoltam igazából, csak megfogtam egy toppot és dobtam a fölös ruhadarabjaim. Ez is bőven sok így nyáron. Nem is értettem ő pólóban meg még takaróval is hogy nem akar majd megsülni.
- Békás? Kis békás? Ez jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán egy egészen kicsit túlzásokba estem, ami nem volt szándékos, tényleg. Csak úgy jöttek a szavak én meg úgy voltam, hogy ez most nem marad meg csak úgy a buksimban. Láttam, hogy megint sikerült meglepetést okozni, legalábbis az első nagy levegővételnél észleltem, ennek ellenére csak szaladt tovább a paci. Szerencsére nem reggelig tartott a kis beszédem.
- Minifóóóka. Az milyen halálosan cukika lehet. Úgy úszna a vödör víz tetején ilyen kétségbeesett pofival, hogy jujj, de megnőttek ezek az emberek. - Az a gond ezzel csupán, hogy tökéletesen el tudtam a jelenetet magamban képzelni és iszonyúan tetszett. Nem csak a tények miatt, hogy aranyos állat, cuki pofival, de azért is mert tökre viccesnek tűnt. Persze közben figyeltem a kevésbé boldog dologra is, ami a tekiket illette. Ez azért szomorú volt, lehet én azért álltam úgy anyával, ahogy, mert nem kapott tőlem semmi háziállatot. Mondjuk nem szerette az én „kiskedvenceimet” se nagyon, így nem is gondoltam, hogy kéne.
- Varangyosbéka…ah, igen, az, olyan pufis lesz, iiigen, úúgy.
Nem volt mit tenni, kényszert éreztem rá, így megnyomtam a pofiját, amit megtöltött levegővel és nevettem. Megvolt miről beszélek, ennek azért örültem, elég kínos lett volna legyinteni, miután egy kisebb könyvet ledaráltam. Meg is fájdult a pocim tőle, szóval inkább abbahagytam ügyesen.
- Azt mondod? Tudod, sose puszilgattam őket, gondoltam, hogy ha herceg jön, akkor majd meglesz annak a puszinak a helye, nem kell csúnya, nyálkás és mérgező izékat. De azért ők is aranyosak valahol persze…
Nem szépítettem sokat a dolgon, mert nem volt min. Egyszerűen csak úgy voltam ezzel az egésszel, hogy olyan eszméket kergetek folyamatosan, amitől mások már cukormérgezést kaptak volna, vagy szimplán agyvérzést az értelmetlenség miatt. A fókás pofim már nagyobb tetszést aratott, ha nem is volt maradéktalan sikere, ennek meg tudtam örülni. Aztán szépen megfogtam a kacsóit, hogy mehessünk.
- Ez nem hangzik szépen… nem akarok aszalt lenni, meg barack se - ingattam meg a fejemet. Séta közben nem bírtam ki, hogy ne leselkedjek erre vagy arra, de azért viselkedtem, és a célnak kitűzött iszis helyet kerestem, és idő közben elment a kedvem a fagyitól is, ahogy egy kisgyerek éppen magára kente az egészet. Magamat ismerve… nem akarok fagyisan visszamenni a morci orvosok közé.
- Ühm. Hát ömm. - Nem vagyok penge a válogatás és döntés kettősében. - Valami szénsavmenteset, mondjuk szőlőlét vagy almalét szeretnék szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Amilen gyorsan elmotyogtam Volt és az én helyzetemet, nagyjából úgy akartam elfelejteni is az egészet, kicsit jobban elvesztem a részletekben ma, mint azt hiszem szabadna. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt még inkább felhoztam volna, miért is nem érzem jó ötletnek, hogy bármit én tervezzek meg. Túlléptem azon, hogy csak az én hibám legyen, vagyis igyekeztem, de azért akkor sem lehet azt mondani, hogy semmit nem tettem az esetleges így alakulásért. Mindenesetre megráztam a fejem, mert veszekedni se akartam és értettem mit szeretne, ráadásul nem éppen ez lenne most az este best témája, nem is hiányzik.
- Ühhüm, akkor várjuk ki, mi lesz veled és utána megbeszéljük, jó? Szívesen elmegyek veled. Ha olyan uncsik vagytok a lelátón is lehet pihenni - húztam el látványosan a szám, mintha ez annyira valószínű lenne. Akkor is bőven elbámészkodom és jól szórakozom. Azt mondjuk nem egészen értettem miért kell magam csinire pihenni. Vagy most nem vagyok csini, vagy máskor nem voltam, mikor nem aludtam, de egyik rosszabbul hangzott, mint a másik. Nem is firtattam. - De a pancsit ne vessük el, maximum elnapoljuk, még biztos belefér a nyárba, nem?
Igazából én ezekben csak reménykedtem, tudtam, néha mennyi ideje van és azt is, ha van, akkor ahhoz én szívesen igazodom, de ez ugye nem minden. Már mikor elsőre felvetette a csúszdás dolgot, akkor úgy voltam vele, hogy iiiigen, ez csudamesés és szeretnék majd elmenni vele, de persze tudok várni, ha nagyon muszáj. Az ő idejére meg megéri. Bár ahogy észrevettem igyekszik nem megerőltetni a türelmem. Pedig biztos nem lennék mérges, rá mikor tudnék? Pláne ha sokszor vág olyan fejeket, mint most mikor kinyitva pilláztam fel rá.
- Jóóóóóó. Miindjárt. Nem is értem eddig hogy nem sültél meg, még nekem is melegem van, pedig ez ilyen vékony kis izéke - húztam meg a pocim felett a pólót egy pillanatra, hogy illusztráljam. Ennek ellenére a ruhám csinosságát nem nagyon láttam át, de végül rá is hagytam egy kis mosollyal.
- Hm? - Kicsit értetlenül álltam Volt arrébb noszogatása mellett, aztán mikor megkaptam azt a puszit felnevettem. A kezem félig a hajába, fél az arcán pihent. Az ujjaimmal megcirógattam, aztán kicsusszantam alóla meg Volt mellől - bár nem voltak egyszerűen kikerülhetőek, tudnak valamit - és kiszaladtam a nappaliba, hogy aztán még bekiabáljak. - Szeretnél még valamit?
A választól függően indultam vissza hozzá a csomag gumicukrommal, mire elégedetlenül és fintorogva fogadtam, hogy a gyerekünk befoglalta a helyemet. És én akkor most hova? Végül felmásztam kettejük között és megvártam még Lewcsi elfekszik szépen valahogy, hát ha mozog, meg nem stabil nem fognak a békák jól ellenni. Közben meg egyet el is pusztítottam. Finom, na. Figyeltem azért Volt most mit szeretne, nasit-e vagy kivonul, esetleg - véletlenül - hagy-e helyet nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jót szórakoztam azon, ahogy szerencsétlen fókácskák arcát kitárgyaltuk, én azért nem tartottam ennyire tragikusnak a helyzetüket, nem lehet minden állatnak fülig érő vigyora, de attól még boldogok tudnak lenni. Reméltem és hittem ezt, de még sosem beszéltem egy kis uszonyossal se, hogy elmesélje hogyan telik az élete, ami nagy kár. Majd mikor egyszer eljutok oda, hogy esetleg kapjak valamelyiktől egy pacsit, akkor rákérdek erre is. Ha nem felejtem el.
A békákkal is voltak még befejezetlen ügyeim, de ezek sokkal kevésbé mozgatták egy fókához képest a fantáziám, ettől még jó volt kifejteni az aggályaim. Pár éve lemondtam már róla, hogy dolgokat tegyek. Nem puszilgatok gyíkokat, szeretgetek szöcskét és viszek haza kóbor szentjánosbogarat, meg hontalan csigabigát. Vagyis a házba nem. Haladás. Múltkor Volt eltaposta Flórát, a csigát, vagy Flóriánt, nem eldőlt dolog, a csiga amúgy se tudja ő maga se mi, szóval Flót. Azóta vigyázok ezzel az állatkatartással. Volt nagy lett, régen nem taposta össze egy érintéssel, most kicsit nehezebb.
- Nem fogom, hiába szerette Stitch is meg a békucit, meg ugye a kacsácskákat is. Azok mondjuk hót arik, főleg még kisebb totyogósok és nem akarnak megkergetni a Balatonparton két morzsáért. Papit egyszer megcsípte egy hattyú is. Eh, madarak.
Azt hiszem az utolsó adag ilyen semmi és valami hagyta el a számat. Néha nem tudom, honnan van bennem ennyi szó, hang és mondanivaló, máskor meg olyan természetesen csicsergek a fontos emberek mellett, mintha mindig ilyen lennék.
- Nem szeretnék mamut lenni, kis békával sem a pocimban. Lehet leszek, de attól még inkább maradnék Maja - közöltem, de hallottam ám azt a varázsszót. El is mosolyogtam magam, miközben megtorpantam, hogy még a néni előtt, nem feltartva a sort sem majd akkor adjak neki egy puszit. Szépen összekaptam magam és választottam, majdnem sikeresen inni magamnak, a fagyira életemben elsőre talán elég biztosan megráztam a fejem, a ropira meg csak néztem, néztem, aztán meg már ott volt nála. Szépen mosolyogva köszöntem el én is az eladótól, hogy aztán arrébb állva elvegyem az almalét. Kibontottam a szívószálat, majd a szemetet a kukába dobva összeszereltem az üccsim, hogy beleihassak.
- Ühhüm, jó lesz. De neked nem kell másik? Vagy ez most célzás, hogy sokat dumálok? Nem direkt volt, nem is tudom, hogy volt - néztem rá kicsit lebiggyesztve az ajkaim. Nem féltem attól, hogy ne hallgatna szívesen, mert mindig elmondja, hogy nyugodtan beszéljek, csak fura még nekem is, gondolom akkor neki is. Vagy aztán a fene tudja. Belegondoltam abba is, mi van, ha csak az izgalom teszi. Általában, ha jó ér vagy a lámpaláz ütközik nálam így ki verseny előtt, akkor is vagy plusz bemelegítést csinálok, vagy valakihez beszélek, de szinte megállás nélkül, meg leginkább motyogva, mert nem szeretem az embereket. Nehéz velem.
- Mik legyenek előbb a pingvinek vagy a macik? Szívecske, azért örülsz, hogy megint itt vagyunk?
A szemeit kerestem a tekintetemmel, mikor sikerült elkapni, akkor rámosolyogtam, csak az érdekelt igazából, hogy csak én nyunnyogok-e ezen most ennyit a buksimban is. Még mindig nehezemre esett elviselni, ha valami csak miattam van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- De azért jönnél felébreszteni Te a csókkal, ugye? - tettem fel neki a nagy kérdést, mielőtt még komolyabban foglalkoztam volna bármi mással. Tudom mennyire nem kedveli, ha éppen a kviddicsről kell lemondani, pont olyan ez nála is, mint nálam, csak talán egy fokkal erősebb esetemben a tánc mellőzése. Szomorú dolgok ezek és ilyenkor mindig belegondolok, hogy senki sincs acélból.
- Az egy tó, igen, tudom. De nem baj, majd eljön az is, csináltunk egy csomó jó dolgot így is már, majd eljön ennek is az ideje.
Persze szerintem eleve engem mozgatott meg jobban a csuszinak meg a pancsinak a gondolata, de azért nem akartam kicsit sem torokra menni, hogy még nem jött össze, majd fog, csak nem most. Nem vagyok mindig jó a türelemben, de legalább van min gyakorolnom ezt az egészet. Meg lehet arra is figyelnem kéne jobban mit csinálok vagy mondok, tudtam, hogy megsértettem, de nem akartam, és ez így rossz volt.
- Ühhüüüm, azt látom. De már vége, vagy most majd hátat is fordítasz…már ha tudsz - fojtottam el egy nevetést, ahogy hátradőltem közben, aztán figyeltem, ahogy az a bizonyos puszi a pocimra kerül. Aranyos volt, megnyugtató is és azt hiszem, hogy most már legalább nem akartam percenként visszakérdezni, hogy biztosan rendben van-e ez így. Szerintem kicsit őt is lesokkolta, ahogyan engem is, de kezdett minden olyan normális lenni, már amennyire nálunk az lehet.
Feltápászkodtam, majd elég hamar kint is találtam magam a nappaliban, ahol magamhoz vettem a gumicukrot, meg még gyorsan ittam egy kis vizet, de ezt ahogy az ajtóba értem meg is bántam. Pont elég volt az idő a kis fehérkének, hogy tegyen róla, kiszoruljak. Elhúztam a számat, de aztán ahogy Lewy arrébb tessékelte, ő sértve vonult ki még csak hátra sem pillantva.
- Repülööök. Vagyis mászok, majdnem. - Csak Volt előbbi hisztijén agyaltam még kicsit, ezért nem jött azonnal az a vigyor, de aztán ideért. Nyeh, vettem egy mély levegőt s végül felkúsztam mellé térdelve, majd fölé hajolva megcsókoltam, aztán a zacskómban kotorásztam, hogy a tenyerembe szedjek egy marék békát. - Kérsz? De ne nagyon ficeregj ám, mert leesnek szegénykék.
A megjegyzésem közben az arcát fürkésztem, aztán az ajkam beharapva figyeltem egy darabig kicsit bebambulva a felsőtestét. A zavaromból a békákkal kikergettem magam és inkább egyesével elkezdtem őket rápakolni, hmhm, de milyen alakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A kérdésem inkább csak úgy azonnal kicsúszott a megnevezésre, mintsem nagyon át lett volna gondolva a részemről. A kissé felháborodott visszakérdésre csak szélesen elvigyorodtam, hogy aztán látványosan szégyelljem magam, amiért ilyet fel mertem tenni. Nekem csak ő van, hittem, hogy fordítva is, így meg valóban nincs értelme, mégis megtörtént a kérdés. Nem mintha csak úgy akárki csókja felébresztette volna a disney hercegnőt. Igaz szerelem, meg hercegség és hű és h. Az a lábemelős csók kell biztos, bár az fekve azt hiszem nem túl kivitelezhető. De ugye csókból születik a boldogság.
Elnevettem magam azon, hogy a „kis” tóban milyen sokan elférnek, azért míg ott éltem láttam már én olyan tömeget a vízben, hogy egy kieset fülbevaló se tudott volna a víz mélyére süllyedni. De persze értettem mire is gondol ettől még, csak fejben a hideg víz gondolata némi enyhülést hozott, mert minden volt, csak hűvös nem sajnos. Ránézve nekem lett még inkább melegem és az a baj, sokszor már az embernek nincs hova lejjebb vetkőzni, nem szeretem.
- Ez jól hangzik. Mármint nem a kevés energia és a duzzogás… - mondtam somolyogva, aztán tényleg felkaptam a popsim és beszereztem az édességet. A kis családi problémakezelésünk többször hagy maga után kivetnivalót, mint kéne szerintem, tudom sajnálni a nagy babánkat, de most rossz helyen volt. Nagyon. Nem akartam vele ma már másodjára is összekapni így csak csendesen figyeltem mit művelnek le és a távozását.
- Repülni még nem tanultam meg seprű nélkül, pedig tuti vicces lenne. - Nagy nehezen kiszedegettem pár békát a tenyeremben, aztán ahogy talpra segítettem őket a felajánlásom nyomán ő lenyúlta az egyiket. Én meg közben jókat vigyorogtam magamban, még a fejem elszórakoztatott. Reméltük, hogy nem a korábban bababékaként funkcionálót ette meg, vagy Voltot, szegénynek elég rossz sorsa jutna ma akkor. Vagyis mindkettejüknek, de most az egy volt vagy egyik vagy másik. Csak a kockákat figyelve fagytam le picit, a manók odabent csak tengtek-lengtek én meg magamra maradtam és meg is köszörültem a torkom, mielőtt még elkezdtem volna pakolni a kis zöldeket szépen a mellkasától lefelé. Éppen a derekánál raktam le egyet, ügyesen felém fordítva a buksiját, mikor hozzám szólt.
- Ühmöhm…békát? Sokat? Téged? Melyikre gondolsz? - Gyanúsan sokat kérdezem, de ez csak azért van, mert kizökkentett úgy mindenből. Kisebb félrenézések után fordultam felé, hogy inkább adjak neki még egy puszit az ajkaira, kicsit hosszabban, mint az előbb, aztán visszafelé menet a pocijára és az elsőnek lerakott békáért nyúltam a szabad kacsómmal és jól megettem. Ideje volt inkább a maradék békucikat is kirakni és szembe forgatni a többiekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azért ha legközelebb találkozunk vele, neki ne említsd majd, hogy ezt elmeséltem. Nem szereti, ha reklámozom, hogy mennyire sikongatott és káromkodott.
Nekem is nevetnem kellett, bármennyire próbálkoztam komoly lenni a témában. Azt hiszem a családom valóban a „nem százas” kategória, de szerintem a papival ketten egy ötvenest se mindig teszünk ki, bár ez nem feltétlenül gond. A kora ellenére sok olyan dolgot csinált velem, amit utólag belegondolva nem neki illett volna, csak nekem nem jutott más, aki pesztráljon. Szerettem, hogy értem megtette ezeket, meg azokért is, amiket inkább magáét, de vitt és megmutatta. A pecázás nagyon nem lett például a kedvencem, de hajózni szerettem vele menni és hasonlók. Találtam mindenben valami jót.
- Nem tudom, Barack az, de ő annak született, én nem érezném jól magam olyan nagynak… - vontam meg a vállam. Örültem, hogy ő is jobban szeret Majának, mint ahogy én magamat is, ez legalább egy biztos dolog volt. Majdnem annyira, mint az, hogy én általában nem tudok választani és csendes vagyok. Mindkettő megdőlni látszott, de nem igazán maradéktalanul. A számra az üccsivel végre ráültem és azért a kettőre szűkítés még nem döntés. Én mindenesetre igyekeztem, de már a dobozzal a kezemben gondoltam ebbe csak bele. Bekaptam a szívószálat és nagyot szürcsöltem ahogy a tekintetemmel az útba eső makis ketrecekre lestem. Őket is csipázom, de nem olyan sokáig kötnek le. Bár az egyiknek volt az ölében egy minike maki, ők nagyon édesek voltak, ott vigyázott rá, meg lesétált előre, hogy ha adnak be nekik hamit, ők kapják. Ha lett volna nálam nekik való, biztos én is adok, de nincs.
- Jól van, nem rosszból mondtam, tényleg. Értetteeem. Majd, ha megint rám jön, akkor nem problémázok.
Igazából valószínűleg fogok, mert mindig ezt teszem, hiába értem meg és tudatosítom magamban, még nem sikerült teljesen megszoknom, így ilyen sok idő után se, hogy mellette nem kell vigyázzban állni, vagy kötelezően beszél, illetve adott esetben hallgatni. Nem is tudtam néha, hogy ez jó-e nekem vagy sem. Már az, hogy szabad volt majdnem minden. Általában valamilyen keretek közé szorított a környezetem én meg alkalmazkodtam kerülve az esetleges gondokat, itt is csak azt szeretném, meg ha minden tetszene neki is.
- Jól van, boldog vagyok ám. - Nem szoktam csak úgy ezt is dobálgatni, de egy pillanatra megtorpantam, hogy az oldalához bújjak és csak aztán folytassam az utam előre, csak akkor meg ő állt meg. Arra figyeltem, hogy ne nyomkodjam ki és ezáltal magamra a maradék almalevem, szóval egyelőre próbáltam tiszta és foltmentes maradni. Legalább ma. - Szuuupcsi, remélem még nem léptek meg Kowalskyék - vigyorogtam rá, aztán elég gyorsan át is értünk ahhoz a kifutóhoz, ahol még hely is akadt legalább. Bár népszerű állatok lévén volt egy csomó rajongójuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vigyorogva figyeltem, ahogy az a bizonyos lakat bezáródott, aztán boldogan és elégedetten tudomásul vettem, hogy biztonságban van a kis történet. Valószínűleg papi pont tőle nem venné ezt rossz néven, de biztos nem örülne, hogy ilyeneket kifecsegek csak úgy. Bár szerintem, ha csak mamut lennék nem ilyen néha fecsegi, attól még szeretne. Ettől még ezen babérokat messze el akartam kerülni.
- Bizz-zizzz-zzzzüüü - búgtam felé igen fura hangkiadásokkal, aztán csak elégedetten hümmögtem a puszira magam elé. A saját kis iszim megszerezve neki is estem és le is kötötte a teljes figyelmem az első pár korty meg az, hogy imádom a szürcsölős dobozhangot, mikor megdöntve azt, a dobozt szívod meg és ilyen furi. Szóval azt. Haladtunk is, és igazság szerint már eléggé vártam a jeges világot, mind a pingvinekkel, mind a macikkal együtt. Hát lehet őket nem szeretni? Nem, egyértelműen ez a válasz. Inkább addig a makikra koncentráltam, majd a kis megtorpanáskor arra, hogy le ne igyam magam. De ügyes voltam én is, így a pingvinekhez teljesen rendben sikerült eljutni.
- De… de azért igyekszem, csak, hát így sikerül - vontam meg a vállam. Nem tartottam annyira rossz dolognak, de jó szokás se volt sajnos, túl sok ilyennel rendelkeztem, ami szerintem több türelmet igényelt, mint bármi más. Ez elég sajnálatos.
Próbáltam a napban a jó dolgokat összerakni, hiszen nem indult fényesen és még vissza volt egy adag borzalom, bár ki tudja, lehet azt sokkal kevésbé fogom félelemmel és kétségbeeséssel lefújogatni. Igazából még nem tudom mi vár, ez aggaszt inkább.
- Mint a filmekben? Olyan…kaszkadőrök? Csak itt ők nem vállalnak túl meredek dolgokat, talán. Vicces lehet, hogy miket tervezgetnek pizsiidőben, mikor minden látogatót kitessékelnek és magukra maradnak. - A kis öltönyösöket figyelgettem egy-egy szónál a férjemre pillogva, aztán lassan az üdítőm is kivégeztem. Nem volt jó jel, mert így egy óra múlva meg pisilnem kell majd, ami a másik eh, ezért nem iszom sokat túrák alatt, nem jó ez úgy.
- Tök jó lehet itt dolgozni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Tudom, mert te vagy a legjobb - vigyorogtam rá, hogy aztán odamásszak hozzá. Igazság szerint nagyon jól tudtam, hogy ő legalább olyan szívesen van velem, mint én vele, ráadásul, ha arról van szó, ő is szeret más rovására ennek az érdekében tenni. Bár én csak olyan nem fontos dolgokat szeretek nagyon gyorsan lecserélni, mint a tanulás, de neki ennél azért komolyabb gondjai is vannak. Megesett már, hogy rosszul éreztem magam emiatt, sőt, ha lehet legtöbbször kerülöm is, hogy miattam szüksége legyen átszervezésekre, de talán most annyira nem hátráltatom. Igazából, ha aludna is szívesen elnézegetném csak még nem leszek álmos és szundizok be én is. Néha Volt is ezt teszi, de ma úgy nézett ki, hogy elég sértődékeny napja van és jól el is hagyott minket.
- Az a seprűn is veszélyes lenne, de én fel szoktam szépen kötni, vagy befonni, csak az időigényes, eh. Múltkor jobban befájdult a karom, mire végeztem a két copfommal, mint a fekvőtámasztól szokott.
A nagy élménybeszámolóm közepette észre sem vettem, hogy izgek s mozgok mellette. Nem mindig sikerül nyugodtan meglenni sajnos, pláne ha közben zavartan pisloghatok látványosan más irányba az arcától.
- Hm? - Az a helyzet, hogy nagyon jól értettem a kérdését de az értetlen időnyerés legalább nem volt hazugság, mert a békákba is belefeledkeztem. - Ühm, hát... csak úgy… rajtad.
Aprót rántottam a vállamon, majd inkább a kis békukat rendezgettem nagyban, egyre több csücsikélt rajta egy nagyobb körré formálódva, majd a nagyban kialakult egy kisebb és egy béka uralta a kellős közepét ennek. Így már nem is volt az előbb behamizott hiánycikk.
- Semmit, csak nem vacsiztam rendesen. - Nem is hazudtam neki, tényleg nem tudtam enni, mert már mutogattam vagy beszéltem volna, közben meg mégsem. Ráadásul azon agyaltam, vajon mi lesz majd vacsora után, ha már mindkettőnk felismeri, mi lehet most. Közben mosolyogva megsimiztem a pofiját, aztán a béku helyére nyomtam egy puszit. - De tessék, így már van ott valami, ha nem is látszik - vigyorodtam el, miközben a sok béka után automatikusan meredtem magam elé, majd magamra. A lábaimra, aztán a pocimra, majd sóhajtva egyet csak pakolásztam tovább. Kinyújtottam a lábikóm hátrafelé, és az ágyon keresztbe elhasaltam, hogy jobban és kényelmesebben hozzáférjek. Aztán lejjebb csúsztam, nehogy véletlenül rossz helyen piszkáljam őt meg és a combjára hajtottam a buksimat felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akartam megint nagyon furáskodni, de azok a zizegések csak úgy kicsusszantak a számon nagy vidáman. Legalább a kezem széttárva, mintha szárnyak lennének repülést nem imitáltam. Pedig a fejemben megfordult, sőt, el is képzeltem, hogyan fogom kerülgetni az idős néniket és bácsikat az unokáikkal. Legalább a figyelmességem értékelnék, ha mást nem is.
Persze a figyelmem elvonódott, ez is sokat segített, hogy nem csináltam magunkból hülyét még teljesen. A kis totyogókat nézegettem nagy lelkesen, aztán ahogy Lewcsi rátért arra, hogy ha nem viselné el vagy jól, lehet ma itt se lennénk.
- Igazad van, azért örülök, hogy az utolsó nem történt meg. Nem tudom mit csinálnák - rántottam aprót a vállamon. Se máshol, se mással, se másként nem tudtam már magamnak szép jövőt összeképzelni. Nem csak nem lennénk pár, vagy nem lennének azok a fontos kis gyűrűk az ujjainkon, hanem lehet az a kis breki, aki odabent éppen várakozhat se lenne úton. Sőt, lehet nem is lenne jövő, ahol ő közénk cseppenhet. Az meg nagyon szomorú, ha egy ohana törött, kicsi, hiányos vagy sérült. Az nem igazi, szép család. Egyből le is biggyedt a szám kicsit és a szabad kacsómmal az övét kerestem, hogy újra összefűzzem az ujjaink. Itt voltunk, együtt, velem van és nagyon szeretem, ennél több lendülés vissza az idilli, jót tartogató világomba most nem is kellett.
- Úúú, igen, kész haditerv. Rajta van mindenki külön kis feladata, beosztva időrend szerint és helyekre bontva. Szerintem csak azért nem léptek még meg, mert fini lehet a kajcsijuk. Azért csak maradnak…
A pingvinek nem csak aranyos, de szerintem okos állatkák is. A fix étellel és alvóhellyel járó helyekről csak nem mondanának le egykönnyen. Közben az elfogyott iszim dobozát lóbálni kezdtem, meg azzal mutogattam éppen melyik öltönyös madárka izgis.
- Szerintem lassan elindulhatunk a macikhoz, mert nem lesz sok időnk. Meg arra van ám kuka, láttam az előbb - jegyeztem meg okosan, miközben hagytam, hogy elvegye a dobozkát. Még utoljára a kis szárnyasokat szemléltem, aztán el is indultam vele tovább lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokszor fordul elő egy ideje, hogy talán túl komoly témák kerülnek elő, és bármennyire nem értek hozzájuk - vagy gondolom ezt én másokkal egyetértésben -, mégis sikerül átgondolnom és jutnom egyről a kettőre valami módon. Tudom, hogy már ez is az életünk része, ha nem így lenne, az a bizonyos igen se került volna kimondásra, nemde? A felesége vagyok, ő az én férjecském, számíthatok rá, nem akar itt hagyni, megígérte, hogy soha nem is lesz ilyen. Van egy kutyusunk, akit imádunk, és lehet, hogy hamarosan egy babánk is érkezik. Nem láttam ebben semmi rosszat vagy negatívat és nem is szerettem volna. Mindig rossz kedvem lett, ha belegondoltam, hogy esetleg mennyivel másabb, vagy lehet esetenként jobb élete is lehetne neki mások mellett. Én csak boldognak akartam őt tudni és ezek néha nem csak engem fagyasztottak meg az örülésben. Rápillantottam még a kezét szorítva, aztán viszont csak elnevettem magam a felvázolt terven.
- Szegééééények, egyem meg őket. Hát én is tuti felmondanék mindennek, ha valaki lecserélné a kedvenc zöldséges és paradicsomos spagettiszósz-alapom valami porból készültre. Csak ne, az nem finom és nem is igazi - ráztam a fejem nagyokat grimaszolva magam elé. Hát milyen rossz lenne már, pedig azt éppen eléggé szerettem ahhoz, hogy ne akarjanak megfosztani tőle inkább. A kukához érve ezúttal a nózim húztam el, mert lehet nem volt nagyon szaga, de valaminek volt a környékén, amit nagyon nem tudtam éppen tolerálni. Inkább felvetettem, hogy irány a smacikhoz.
- Valakinek azt is kell - vigyorogtam rá, mintha ez olyan átlagos lenne, pedig nem, csak most eléggé rendben volt a megfigyelőkém éppen. - Hááát, de ugye tudod, hogy nagyon nem fogytam a legutóbbi óta sem, nagyon csúnyán fognak azok az idős nénik nézni ott szebben és nem biztos, hogy le akarok majd jönni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Elég furcsa fejeket tudtam vágni, mikor magamban éppen próbáltam valamit elképzelni, ez most sem volt másként. Éppen élénken élt bennem a kép, ahogy már majdnem elérném a világ legjobb dolgát és képes lennék repülni, mikor a hajam fellázad és lassan bekebelez. A göndör fürtök lecsapnának a számra, a szemeimre és a nyakamra is bizonyosan, és még kitakarják az érzékszerveim, rám tekerednek, majd csendesen küldenek vissza a földre. Legalább nem hagynák, hogy elszálljak. Rövid karrier lenne.
- Neeem, még soooha, tudod se a tükröt se a fésűt nem láttuk még ezzel a szénahalommal - emeltem meg a hajamat kicsit, közben pedig megráztam a fejem sóhajtva. Túl sokat is látom, néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire imádom, amiért elviselem, vagy az elviselés közepette szerettem meg. De az, hogyan boldogulok vele remek kérdés, mert én magam se tudom. Jó segítségem szokott lenni, és néha tengernyi türelmem, már ha jó napom van és a hajamról van szó.
Csak meredtem inkább a békákra még magamban somolyogtam azon, hogy éppen megint megbeszéltük a nyilvánvalót, hogy neki nagyon szépek a kockái, én meg néha leragadok ott, hogy szépen nézegetem, vagy simizném. De nem szoktam csak úgy mindig tapizni, ezt már ügyesen elkerülöm, mikor éppen nem szabad.
- Ma úgy a legtöbb kimaradt, mert nem voltam éhes, vagy nem ízlett a kaja, bruh. Nem akartam kihagyni és ilyeneket enni, csak olyan izé volt a pocimba tudod, és nem ment le egy falat se… - próbáltam megmagyarázni. Igazából tényleg eléggé izgultam és lefoglalt ez az egész a kisbrekivel, olyan kis ideges-ingerült görcs költözött belém, ami nem nagyon hagyta, hogy bármi érdemi evést vezessek be ebéd óta. Az meg eleve csúszásban volt és csak egy kindertojás.
- Naa, maradj nyugton, ha lepotyiznak, kezdhetem előről - pillantottam rá valami mérgesebb arccal, amit szerintem életemben nem vágtam még jól senkire, de én megpróbáltam. De szépen lassan visszaigazgattam az elmozdultakat, aztán formába igazítva őket csak elfeküdtem és a combjára hajtottam a buksimat, miközben őt figyeltem a békatengeren túl. A kérdésre csak megrántottam a vállam elsőre, aztán bólogattam. Nem volt baj, csak olyan furcsán sikerült ez az egész este, amibe most belegondoltam és nem tudtam még, hogy ez mennyire jó. Neki gyógyulni kéne, nekem meg inkább aludni, mégsem ment egyik sem. Nekem folyamatosan pörögtek a fejemben a dolgok, ha akartam, ha nem.
- Szeretem, hogy ilyen vagy, tudod? Remélem, ha most, vagy máskor lesz egy kisbrekink, egy kisLewy brekink, akkor majd ő is pont ilyen lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megesett már, hogy azt éreztem, túl sok vagyok, más úgy igazán, mint a félelmeimmel, mikor éppen rám borul az, hogy de a múlt ismételheti magát dolog és az is, hogy milyen tehetetlen vagyok. Ilyenkor abban a sok jóban, ami ért és elért engem nem látok annyi pozitívumot, mint kellene. Ez elég szomorú, és erősen nyom a padlóra, ahonnan fel kell másznom, de utána minden rendben van. Most is így van valahogy, hiába került szóba a mi van, ha jelenleg nem láttam más jövőt, mint a közöst, pláne így, nagyon ohanásan. A kezén szorítva egy picit felmosolyogtam rá, hiszen nem volt okom búslakodni, arra még a bennem lévő izgalom se adott.
- De az nem olyan finom, csak jobb az igazi, mint mindenből. Úúúúú, tudod mit kaptam múltkor? Ilyen pici, színes tablettákat zacsiban, vannak rajta szép betűk is, jelzésként - kezdtem magyarázni, miközben azon agyaltam, hova tettem a vízben oldódó dinóim a lakásban. Nagyon menők, van minden színben tényleg és fajtában. A V az velociraptor, a t meg t-rex, ezt már tudom, a többinek még nem néztem utána. - Bele kell őket dobni a vízbe, és akkor dinók lesznek belőle, annyira cukiik. Múltkor Volttal kipróbáltuk a kerti medencében, neki is tetszett. Majd megmutatom otthon. Na, abból menő dolog a zacskós vízzel csinált, de a kajcsi az kajcsi, azt ne rontsuk le.
A fejem egyre jobban ingatva magyaráztam még elvonultunk a  kukáig. Némi levegővétel és picit odébb totyogás után figyeltem csak rá, majd kifejtettem az aggályaim is. Engem ezek ugyan nem tartottak vissza, de úgy láttam helyesnek, ha tisztázzuk. Mikor kimondta, hogy őt bizony nem érdekli, akkor csak elmosolyodva kulcsoltam össze az ujjaim magam előtt billegve a lábaimon, majd mellé léptem. Nyomtam egy puszit a halántékára, majd a pad segítségével felmásztam a nyakába. A legnehezebb az volt az egészben, hogy ne csússzon ki a popsim alól a szoknya, mert az egy dolog, hogy elől a buksija eltakart, de a popsimat nekem kellett megvigyázni.
- Azt hiszem megvagyoook. És most smaciiik?
Néztem lefelé rá, várva mi a terv, közben óvatosan kapaszkodtam a buksijába megcirógatva a buksiját. Jó magasan sikerült helyet találnom a műsorhoz, és biztos voltam benne, hogy sokan irigyelnék, mert hát menő, és jó, és Lewcsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő