Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Pár pillanatig eléggé elveszett tekintettel meredt Maja előre, de csak mert fejben elmerengett szerencsétlen virági sorsán. És most kivételesen nem azzal volt baj, hogy ne törődne velük, mikor kell - de nem, ezzel nem lehet, mert megint egyre kevesebbet van otthon, pedig papíron meg túl sokat is tölt Pécsen. Csak bírniuk kell a strapát, egy kaktusz elég sok mindent kibír, ezért is szerette olyan nagyon, meg olyan kis rokonlélekre lelt benne. Tökre hasonlítottak! Ha letette valaki a sarokba, ő is ott maradt egyhelyben ritka alkalom volt; ha kinyílt - már úgy amúgy ő a lelki értelemben -, akkor nagyon kis szép tudott lenni. És amúgy szúrós is olykor, de a tüskéit tök sokszor ledobta magáról. Mert ők ketten ilyen rebell lélektesós kaktuszok voltak, és nem bántották a világot. Meg akarták váltani, mint Batman és Robin. Öt év alatt se sikerült, hát megesik. Majd talán most a muskátlikkal. Komolyan elgondolkodtató néha, hogy Maja ennyi IQ-val, és ilyen egyezőségekkel, hogyhogy nem csak fotoszintetizál.
- Nem, majd talán májustól, de inkább nyáron, és addig aztán amíg jó az idő. - Maja sem túl okos, sőt, de ezt annyit hallotta, hogy valahogy beleakadt az infó és elfért a Verdákból megjegyzett ikonikus mondatok mellé. Oxigén?Végül felnevetett, elképzelte ahogy rohannak a muskátlik és a virágosláda csak úgy libeg a popsijukon. Van valami baj itt fejben, khm. - Futnak. Mármint azok Futós muskátlik, gondolom a neve is erre utal. Azt mondta anya abból van akkora is mint én magam, durva lehet, ha az úgy rád támad. Köréd tekeredik, meg megölel, és akkor a pofidba tolja a virágait hogy „de szereeessss”.
Naaagyon szemléletesen mutatta be mindezt, ahogy a mancsaival Lewy felé nyúlt a levegőben, aztán egy percre átkarolta a lengyel felső testét elvinnyogva a kis szöveget, majd elengedte. Offolta a napi műsort és visszavonult, mielőtt kezdődik a de ne pillantások időszaka. Nem akart ő rosszat, megígérte, tényleg igyekszik…. Amennyire sikerül. De most csoda, hogy befért ez a gondolat a fejébe a szuperhős virágharcok mellé.
- De, hozzá kell tennem, hogy múltkor már érdeklődött is rólad és nem olyan izésan, hogy újabb okot keresne, csak simán. Szóval úgy… nyugi van. - Az időbeosztásra csak bólintott, de elhúzta a száját, éppen ez a gond. Valahogy az olyan húzások lehetnek, mint mikor a vizsgafelkészítő helyett átment Alízhoz táncikálni egyet, vagy mikor a táncbemutatós kilépőjét elhasználta Lewy meccsére. Nem is érti mi a gond. Nem szeretné érteni.
- Nem úúúúgy értettem. Csak tudod az unokabátyáimat alig lehetett például rávenni az Aranyhaj és a nagy gubancra, mert hogy fúúúj, lányos. De bezzeg a 101 kiskutyán, mikor elrabolták őket ott sírtak. A Szörny Rt. Az nagyon jóóóó, Boo, jahj, szeretem. A Jégvarázst azt nem, az nem tetszett, meg a hercegnősek is ilyen vegyesek. De a Verdák meg a Bolt az nagyooon!
A nagy hévben egyszerre akart beszélni, inni és mutogatni. Meg is jött a katasztrófa, ahogy szépen a saját ölébe lötyögtette a teát. Érzékelhető volt, hogy nem lepődött meg ezen a kis baleseten. Amolyan mindennapos eset, igazán életrevaló néha. Még beszélt fogott pár szalvétát, hogy felitassa. Nem igazán jött ettől bezzeg zavarba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Vigyorgósan pillogott fel Alízra, kissé oldalra dőlve a hasonfekvésben, hogy ne a nyaka bánja. Nagyon lehetetlen dolgokat tudott produkálni néha, de most még csak az átlagos nyűglődés volt terepen. Semmi kitekert forma, hajlékonyságot bizonyító csavar vagy polgárpukkasztó hajlongás. Legalább azzal nem vádolhatják, hogy túlságosan is produkálja magát: észre se veszi általában ha sikerül mondjuk. Ahogy meghallgatta a választ együtt örült a lánnyal, neki is hasonlóan pozitív napja volt, legalább sok ok van ünnepelni.
- Akkor gratulálok neked is, alig hiszem el, hogy mindjárt negyedikesek leszünk. Mármint, főleg magamról. Egy kínszenvedés volt ez a tanulás...
Barátnője pontosan tudja milyen... szabadosan jár órára Maja és tanul, így érthető hogy az utolsó pillanatban való magolások teljesen leterhelik, és azt is tudja, hogy náluk a belső felcserélt, Alíz kívül szőke, Maja belül. De azért egy krumpli is tud néha okos lenni. A navis méhecske is igyekszik.
- Ha gondolod, úgy is a szomszédban vagy, alhat nálunk is a kutyus, meg akár te is, Kloé meg marad a ti szobátokban. Már ha gond lenne. Én mooost pááár napra tuti elutazok majd.
Egyből kivirult az arca, ahogy a menekülés kúszott terítékre. Bár ez most nem az, tényleg vége van a nagy strapának és szabadon "távozhat". Az örömet részben ez okozza, másfelől pedig Lewy. Azt pedig nem nagyon tudja behatárolni mikor fog visszakeveredni ide egyelőre, de majd kiderül. Közben az egyik kólát közelebb húzta, majd felvéve a lány kezébe nyomta. Nem akarná megkockáztatni hogy kiszáradjon itt szerencsétlen barátnője!
- Helyes, én is erre a sorrendre gondoltam, aztán lefojthatjuk nápolyival, hoztam vaníliásat meg csokisat. - Elkezdi kipakolni a táskáját még beszél, a zacsizörgés felkelti az eb figyelmét, de egész türelmesen forgatja csak a fejét, nagyon rendes. Ezért még két falattal megjutalmazza őt Maja, aztán karjaira támaszkodva feltápászkodik és törökülésbe ülve fogdossa a pociját. - Ouh. Tuti ki fognak nyírni edzéseken. Már látom előre, hogy megint mérlegre küldenek minket és jönnek a plusz körök. Tuti híztam, mióta tanulni kell tényleg folyton eszem!
Nevetve osztotta meg ezt a szörnyű tragédiát, miközben az érdeklődére elgondolkodott. Alíz nagyon jó lány, bízik benne és nagyon-nagyon imádja őt, meg olyan okos is. Eddig sem féltette tőle a kis titkait, most sem szándékozik. Talán még Ririvel hasonlóan nyílt a méhecskénk, illetve ugye Lotti, bár ott néha megijed egy-egy kérdéstől.
- Úúú, voltam teázni. Lewyvel, holnap lesz válogatott kviddicsmeccs és megyek vele, remélem hogy nyernek, majd jól kiszurkolom, mint nektek az Eridon ellen. Aztán meg tánciverseny van szombaton, az olyan eh, kicsit fura lesz, új lányokkal táncolunk, félek mit alkotnak. Nálad? Mik a terveid a következő napokra? - Mondta végig a kis mondókáját, aztán meg elvigyorodott és nevetni kezdett, de nagyon, próbálta mutogatni, hogy nem a beszélgetésen, csak eszébe jutott valami. Teljesen elkattant agyilag szerencsétlen lány. - Jajj, képzeld, múltkor láttam hogy vannak ilyen társkeresős izék, és képzeld találtam meg rajta háztársunkat is! Ki kéne neked is próbálni, tök vicces lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Talán egy egészen kicsit túlzásba vitte és túl is agyalta a virágtémát, nagyot is sóhajtott mire a végére ért és igazából be is fejezte, tényleg. Egy-két dologban nagyon el tud vele szaladni a pacika, amit ő maga is nehezményez és általában lövése sincs mások mit gondolnak róla. Ő néha úgy van vele, hogy már nem hallgatná magát. Megesik.
- Ne is, még a végén nekem már nem marad ölelgetnivaló - húzta el a száját látványosan grimaszolgatva. Nem lett volna ínyére a dolog, nyilván nem az a lány, aki ettől nagy drámába vágja magát, attól még egy virág is bántotta volna biztosan a lelkét, ha lecserélődik. És mindjárt elindult benne a felismerés is, hogy micsoda dolgok tudnák zavarni, ha már egy virágra is képes lenne féltékenynek lenni. Bár ezt így ebben a formában nem ismerné el. A maradék részére Lewy mondandójának csak egy kínos vigyorra futotta. Nem is a harapástól tartott. Egy harapás amúgy se a világ vége. Csak egy picit próbál abnormálisból visszaváltani. Nem Lewyn akar félig fetrengeni, ölelgetve őt egy teázó hátsó sarkában.
- A lassút azt hiszem eddig se - igen bátorítóan tette hozzá, de csak őszinte volt. Hallott már cifrákat az anyjától, de határozottan könnyebb volt már a helyzet az elmúlt hetekben. Bár most, hogy nem igen volt hajlandó még hazamenni, kezd kételkedni megint. – Szerintem kedvel, csak nem akar, ezért úgy tesz, mintha nem.
Felnézett a kviddicsesre, aztán megrántotta a vállát. Igazából igyekszik nem a tűzvonalban lenni, de valahogy tesz róla Veszna is, hogy rendszeresen oda kerüljön. Nagyon nagy kérés lehet, hogy hagyja egy kicsit önállóan élni. Ilyenkor mindig jön a „de még én felelek érted”, aztán a szokott anya-lánya vita és egymás fejéhez van vágva a fél Háború és béke mennyiségében minden.
- Igen, anyu régen ezért nem engedte az állatos meséket. Mert, hogy akkor tuti szeretnék majd és hurrdurr. Ooo van az a cuki plüssrépája! Ahj, annyira aranyos. Meg imádom a galambokat is benne, nagyon viccesek.
A galambos részt már nem úszta meg szárazon, sőt, szó szerint igen nedvesen érte, hiszen a teája negyede, vagy fele, már az ölében és a lábán volt. Mély levegőt véve törölgette magát, fel sem nézett elsőre, csak érzékelte, hogy a barátja is matat, aztán meg, hogy segít. Aztán nagy gondterhelten nézett a plafonra, végül meg Rá és elnevette magát úgy bólogatott.
- Látod, ezért jöttem el. Most lehet te is tocsognál, vagy rosszabb, csak te, amilyen béna vagyok. De jobban jártunk volna, ha inkább megharapsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hatalmasra nyílt szemekkel bambult, még Lewy beszélt, szabályosan kihagyta a pislogást is, és amolyan csodálkozást próbált magára erőlködni, de az a baj, hogy nem mondhatná, hogy meglepik ezek. A legnagyobb öröme az lett volna az anyukájának, ha még legalább egy évig nem kerülnek olyan beszélgetésekhez kettesben, amik felszaporodtak az elmúlt fél évben. Maja fel fog nőni, vagy már rajta is van ezen az úton, ha akarja Veszna, ha nem. Közben csak vigyorogva rázta a fejét.
- Azért ott egy picit én is hibás vagyok, ha nem egyszerre borítok rá már jó sok dolgot, amiről… kicsit lemaradt, lett volna ideje emésztgetni. Különben meg… nyugodtan felkísérhetsz bármikor, neeeem is értem mi ezzel a gond. Csak kicsit más sorrendben élünk.
Szemeit megforgatva nevetgélt a dolgon, de tényleg így van ez. Nem egészen olyan ütemű volt ez, mint amit Lewy felvázolt, vagy ezen felül az anyukája, vagy a környezete elképzelt. Azonban ez a navinést egy pindurit sem foglalkoztatta, ő nagyon jól érezte magát így, és nem is igazán tudta volna elképzelni úgy magukat, valahogy csak nem. Bár az is érdekes, hogy hogy tarthatnak az animációsfilmeknél. - Hihi, iigen. Én is hazavinném.
Aztán Maja elgondolkodott, hogy mennyiszer kapta meg, hogy nem tudna gondoskodni semmiről rendesen, holott ez nem igaz, egyszerűen csak nem mindenre akar szánni. Nem teljesen debil, csak lusta és egy kicsit kattant. Akit szeret, azzal törődik, jó sokat, és minden idejét és lelkesedését be tudja áldozni. Csak nem hagyják bizonyítani.
- Csak hogy béndzsa vagyok, elmúlik - és ez biztos, csak idő kérdése. Közben a hasán és a combja felső részén sikerült elhárítania a problémát, már csak egy egészen kicsit érződött az anyagba ivódott folyadék, de annyi kell. Ha visszament úgy is az lesz az első, hogy megszabadul ettől a garnitúra ruhától. És jobb esetben felvesz valami mást.
- Ugyan, szerintem a furcsa szót mi már rég elengedtük… - a maga részéről ezt biztosan megtette. Meg szokott lepődni, vagy ha úgy tetszik kicsit lassabban dolgozza fel az infókat néha, de magán kívül nem sok mindenkire és nem sok mindenre szokta használni. Aztán elvigyorodott a puszira, és a szabad kezével egy pillanatra Lewy felsője felé kapott, de csak a nyakkendőbe kapaszkodott egy egészen picit. Oldalra billentett fejjel vigyorgott még ki nem csikart valami mondatot magából.
- Ha ez jár, lehet előbb leöntöm magam, szólhattál volna…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem fontos, nagylány vagyok, odatalálok egyedül is, különben is, amennyit én itt császkálok nem lenne valami sok alkalom erre. Ha véletlenül bemegy… mármint…  - kínos mosoly, remek kezdés. - Mikor elmegyek órára, akkor meg Alízzal, Lottival, Nikoval vagy Ririvel brancsolok oda-vissza.
Zárja végül le, na nem mintha azzal a kezdéssel nem lenne már vélhetően totálisan tisztában a barátja, azért kimondva még mindig elég csúnyán hangzik és nem is jó dolognak. Bár tényleg csak akkor csinálja, ha szükséges. Mikor fáj a feje, mikor nem tud felkelni, mikor beteg, mikor inkább hajtogat vagy fest, mikor fontos candy crush pályán kell túllépnie… szóval nagyon jó indokai szoktak lenni, miért nincs ott mondjuk bájitaltanon. Vagy éppen gondoznia kell az aktuális kiskedvencét, most éppen a szomszéd lány görénye szokott néha átszökni hozzájuk, akivel ő tök jól megvan napközben. Most azonban még a kutyus gondolatával is eljátszott, szereti őket, nagyon de… még egy embernek se egészséges az időbeosztása, nem még egy embernek kiskedvenccel. Pedig ő Boltot tényleg hazahozná, vagy Max, ó, igen, őt is a kiskedvencek közül. Valamit mindenképpen.
Ezek mellett őszinteségében közölte pár sóhajjal, hogy milyen béna tud lenni, ami hát tény. Bár így is képes meglepetéseket okozni, még ha vannak előre sejthető esetek is. Mondjuk, ha teljesen kiszámítható lenne, nem ő volna. A válaszra azonban csillogó szemekkel pillogott fel. Pár pillanatig még a törölgetéssel foglalkozott, de végül feladva mosolygott rá nagyon-nagyon szépen, aztán ajkait harapdálva húzta fel a vállait és billentette oldalra a fejét. Már attól is ilyen vuh, huss és pöcc varázsütésre szokott boldoggá válni, mikor éppen megjegyezi, hogy ő is oda van érte, vagy mennyire kedveli meg hasonlók, de most ez úgy még jobban. És csak jó.
- Én is szeretlek, pont ezért utálok bénázni - lebiggyesztett ajkakkal közölte, de aztán az iménti boldogsága tért vissza és ragadt rá a pofijára. Már így kapta el pillanatokkal később azt a csini nyakkendőt is, amit el is nézegetett kicsit egészen a csókig, amit viszonozva nyújtott el egy picit, hogy aztán megrázza a fejét rosszallóan.
- Ez butaság, minden érdekel általában, tudod te is. Abban meg majdnem biztos vagyok, hogy előbb-utóbb ezt sikerül megismételnem. - Teljesen természetesen jelentette mindezt ki, hiszen sosem fog tudni kezeskedni, hogy nem viszi el a hév és veszti el a kontrollt kezei felett. Aztán bumm. Tea, üdítő, fagyi, jégkása vagy éppen ketchup. Ez utóbbi az ember legnagyobb ellensége, merné állítani. Közben megrázta a fejét, hogy nem, ő bizony nem szeretné ezt gyakorolni itt ma. Aztán a lábikóján lévő kézre tette a sajátját és ujjaival dobolt rajta még beszélt.
- Ühm… nem is tudom. Leginkább semmi, anya várna haza, de úúúgy kábé ennyi. - Persze ez nem volt teljesen igaz, ötletei, mint mindig, most is lettek volna, hiszen mikor szabadidő van és se meccse, se fellépése, se éppen más fontos esemény, akkor két dolog van vele: vagy egyedül csücsikél otthon és fest, kockul, vegetál ; vagy menne valamerre kirándulni, pancsizni, nézelődni, csak lenni. Egyelőre fogalma nem volt mennyire lesz kedve vizsgaidőszak után bármihez.
- Hááááát - elvigyorodott, csak aztán folytatta. - Ez tök egyértelmű. De csak ha nincs vizsgád, vagy akármi dolgod…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ühm, más irányába vagy a sajátomba?
Aggódva pillogott fel, hát mert valljuk be az önveszélyesség egy dolog, de néha a köz is megérezheti Maja nem éppen szerencsés mivoltának erejét. Bár nyilván csak hirtelen szaladt ez ki a száján, elgondolkodtatta őt magát is. Talán, ha picit jobban odafigyel és koncentrál, mint képes egy meccsen vagy versenyen, akkor könnyebb lenne az élete. Talán, majd egyszer kipróbálhatná igazán. Bár a meccseken azért sérül, mondjuk hozzá lehet tenni, ott azért ez bőőőven benne van a pakliban, de még a táncnál is. Sajnabajna.
Közben a kevésbé ragacsos és meg is törölgetett kezével nem bírta ki, hogy ne szántsa végig a lengyel haját. Vigyorogva igazgatta elől a tincseket, ezután csak pillogott rá. Úgy szeretne így maradni, szereti, ha közel van, ha ott tudja maga mellett. Nem nagyon volt fogalma korábban arról, hogy erre mennyire szüksége van, most pedig, hogy már tudja magáról Maja kicsit furcsának is éli meg. Egy ideje már nagyon pontosan be tudja határolni mit is érez, vagy éppen mennyire és hogyan, ennek ellenére még ő is ütközik néha saját falba, hogy a kifejezés ne legyen béna vagy sok. Mindkettő kinézhető a lánykából.
- Bezzeg mikor én mondtam ezt… - ingatta nevetve a buksiját, bár neki esze ágában sem volt ebbe beleszólni. Lewy nagyfiú és úgyis jobban tudja mi és hogyan a jó, hitt ebben és jónak találta ezt így. Bízott a barátja döntéseiben, még akkor is, ha néha érezte, hogy talán leszakadhatna szerencsétlenről, mert, ha őszinte akart lenni, több időt töltött vele, nála… mint otthon és a kastélyban összesen. Ejh-ejh.
- Mikor mész el? - Kicsit elkomorodott, bár nem volt baja vele, de az ilyen mindig olyan rossz érzéseket keltett benne. Mondjuk az is, mikor neki kellett elköszönnie, hogy vissza kell menni a suliba, vagy éppen meccsre valamerre az országban. - Tényleg?  Mármint…
Igen, az anyja nem fog tapsolni, vélhetően attól sem, amit Maja már megtervezett a hazaugrik pár dologért és megy is tovább terveiből. Tudja, hogy nem rázhatja le ennyivel, és amúgy részben rosszul is érzi magát, hogy egyedül hagyja őt. Korábban ilyen hosszú időn át sosem fordult elő, hogy ennyire hanyagolta volna. Most sem akarja, csak nehéz. Nincsenek egy állásponton és ez csak vitát szül.
- Úúú, mármint a teás cukorból? - A fejét Lewyének döntve vigyorgott, miközben a bögrére mutatott. - Igen. Szabad? Én is adok szívesen, bár a fele már rajtam kötött ki, azt nem tudom odaadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csak egyetértően tudott a megállapításra Maja bólogatni, ő sem nagyon tudta elhinni. Azt meg még kevésbé, amit itt emberfeletti erővel produkált. Néha már olyan erősen érezte a vég közeledtét, hogy rendesen maga elé hallucinált embereket, és nem éppen a számára kedveseket. Egy pillanatra el is komorodott, de szerencsére a táskájába volt bújva, így mire kikeveredett, már mosolyogva pillogott a szőkére és a kutyára. Nehéz vizsgák is akadtak, amikre kevésbé emlékszik pozitívan, az Önismeret egyenesen fizikai és lelki sokkot okozott szerencsétlennek. Persze erről se a néni, se más nem tehet. Az általános iskolában már megtanulta, hogy ezt jól el kell hallgassa – ha ez nem is normális – különben csak felhasználják ellene, legyen szó társakról, vagy éppen tanárokról. Nem volt sosem az a diák, akinek könnyítették volna a dolgát.
- Tényleg, Riri is imádja a kutyusokat, ha feljön, ő is tökre fog örülni neki. Felüdülés neki is, a nővére, tudod a Sárkánytan tanárnő, kicsit fura.  - Maja kicsit fenntartásokkal kezeli Vivit, így a mondandójába is nehezen kezdett bele. Nagyon szereti a nőt, és egy plusz anyu simán neki, mégis néha rémületbe kerül attól, amit előhoz. - Mindenféle macskát gyűjt, tele van velük a fél ház. Egy-kettő még aranyos, de nála van vagy négy, öt. Múltkor kettőt majdnem nekem is adott, úgy meglepődtem, hogy annyit tudtam csak kérdezni, hogy garanciásak-e?
Nevetve fejezte be a sztorit, miközben a pocija simogatásával felhagyva legyintett. Tökre igaza van a barátnőjének. Két plusz körbe az edzésen eddig sem halt bele, szóval megoldja majd. De azért nyilván ad magára, hát mégis csak csinos lány akar lenni! Ahhoz meg lehet nem kéne féktelenül eszizni, főleg a mekis cuccokat, ha hazatéved. Bár zsírszegény tejszínnel eszi az édességeket legalább!
- Az, örülök. Tudod, nagyon szeretem, azt hiszem tééényleg nagyon. Tökre szoktam aggódni, mint nálatok is, nehogy valami nagyobb baja legyen. Nem egy sakkbajnokkal kerültem össze…
Pillanatra elhúzta a száját. Nem mert bánta, csak érzékeltetve a kviddics extremitását, amit már mindketten jól tudnak Alízzal. Volt a lány felett kapitány, bár csak rövid ideig, mindketten otthon vannak ebben a remek témában. - Különben, ha már kviddics, hatalmas gratuláció! Az ezüst megint megvolt, és nem sokon múlt. És azt hallottam a folyosón, te vagy az év felfedezettje is!
Böki meg játékosan a leányzó lábát még rávigyorog, nagy dolog ez, büszke, hogy ilyen ügyes Lizus. Közben megérdeklődte a terveket, amire a válaszok totálisan érthetőek voltak meggyőződve erről bólogatott hát. Aztán viszont jött a totális agybaj és vihogva érzékelte az igen érdekes kérdést.
- Hogy mit kerestem? Hát nem társat… ha azt mondanám, mostohaapát, az meg nagyon furi lenne. Anyunak az ilyen profilja ez, csak szeretem tudni mi a helyzet, mert magától nem mondja. Aztán nézelődtem és van az a mestertanonc, valami Balázs. Egyszer láttam a klubhelyiségben. Na, őt.
Mondja nagy vidáman, mintha legalábbis valami totálisan mókás dolog lenne, holott a történet eleje miatt inkább szégyellhetné magát. Turkálni a Veszna magánéletében? Ejnye Maja. De ki ne értené meg? Itt van ennyi idősen, egyszerre szeretné, ha az anyukája mellett lenne valaki, hogy ne érezze magát rosszul, mikor helyette Lewyt választja; és önző módon ott a másik oldal, hogy ne lépjen senki az életükbe, aki nem jó nekik.
- Csak eszembe jutott, jó buli lehet, hátha kifogsz egy szőke herceget! Igazán megérdemelnéd. Bár szerintem egy barna se lenne rossz melletted. Olyasmi, mint a volt prefitársad.
Ezerwattos vigyorral emelgette meg kicsit a szemöldökét Maja, majd egy haribo béka után nyúlt, és nyammogni kezdett rajta. Annyit beszélt, majdnem kihűlt a gyomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

„Páwafiúk”. Vigyorogva fojtotta vissza a nevetést, kezdte megszokni már, hogy ez a megszólítás maradt szerencsétlenekre, akik táncon körülvették. Jó, nem mintha nagy elánnal tudna mindegyikük esetén ellenkezni, mert sajnos nem, tényleg vannak köztük olyanok, akikből éppen azt is kinézi ő maga is, hogy egyszer elkéri a szájfényét. De amúgy normálisabbak szoktak lenni, és attól, hogy táncolnak, még némelyik ugyan az a tuskó, macsózó, ami totál idegszálhasító. Maja sosem fogja megérteni egyik pasitípust se, de vélhetően erre nem is igen van szüksége, jól megél ezen édes tudatlanságban.
- Naaaa, én szeretem, hogy ilyen turizható, deeee… nem mondom, hogy nem fér rád.
Felhagyott a buzerálással, majd belepuszilt a hajába és kicsit arrébb húzódva nyújtózott el egy kekszért, miután kibeszélte az aktuális aggályát és nemtetszését. Bár tény, ha neki se lenne muszáj, ő is még több órát, lehetőséget hagyna ki. Pedig ez nagyon nem jó. Kezdi belátni, és nem csak mert rohadt nehéz így eredményesen vizsgázni, de ahogy eléjük tolják lassan, hogy utolsó két év és hova tovább? Teljesen el tudna veszni. Vannak álmai, tervei, céljai. De fogalma sincs, hogy fog ez összejönni, ráadásul mint minden, ez is áldozatokkal járna. Megértően bólogatott közben, nagyon sűrűnek hangzott a dolog, és igazából majd a tavasz neki is ilyen lesz tánc terén. Addigra a bajnokság lassan zár, de az élet ott meg elkezdődik. Meleg váltás lesz.
- Nem is attól tartok, hogy neked nem oké, inkább, hogy nálad ragadok… Aminek én hiába tudok fene mód örülni, anya kevésbé. És egyre rosszabb érzés, hogy képtelenek vagyunk néha kibékülni. - Hát, átgondolva ez a helyzet. Őszintén beszélt, és tényleg nagyon a kis lelkecskéjére tudja venni, ha úgy érzi valamit ő okozott, vagy valaki miatta szomorú, esetleg mérges. Veszna talán minden volt és közben semmi. - Szóval előbb szerintem pár napot anyuval szervezek valamit, de aztán a tiéd vagyok. Teljesen egészben. Ühm. Van itt még valami…
Beharapta az alsó ajkát, aztán oldalra billentett fejjel látszott rajta, hogy nagyon koncentrál. Igazából nem volt ezen ennyi agyalni való, ez a pár pillanat is csak azért volt, mert közben belekortyolt Lewy teájába is. Ami amúgy nagyon finom lett, nem ódzkodik ő az édestől, sőt. Csoda, hogy még nem cukorbeteg.
- A szülinapodon is Münchenben leszel még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Maja néha maga sem tudja mi az, ami igazából aggasztja, vagy csak szimplán kicsit fél tőle mit hozhat. Néhány esetben talán mindkettő. Amennyire ott akart volna lenni Lewyvel olykor minden percben, máskor annyira előtte volt az anyja rosszallása, hogy ez nem helyes. Jó, nyilván nem ebben a formában, Veszna sem azt szeretné, ha egyedül ücsörögne magányába fordulva a szobájában, egyszerűen még mindig nem akarja elengedni és azt sem, hogy valami rosszul süljön el. Mert hát mit is tapasztaltak eddig kettecskén? Ha valaki eljutott odáig az életükbe, hogy annak a napi részese lett, előbb utóbb ki is sétált. Maja igyekszik ezekre nem emlékezni, amennyire teheti. Kicsit mélázva hallgatott, végül nem is reagált már. Beleivott a kapott teába, aztán óvatosan letette. Pici hezitálás után átkarolta a kviddicses vállait, majd a karjához bújt.
- Ó, ühhüm, érthető. - Még egy kicsit bólogatott is mellé, tudja mi a helyzet, igazából csak azzal nem nagyon van rendben, hogy mi lehet a gond egy szülinappal. Mármint ez hazugság, magának is be kell látnia, azután a bizonyos csalódos szülinap után ő sem ünnepelte a sajátjait valami nagy elánnal. Bárkit a legnagyobb örömmel lepett meg, vigyorgott, ajándékozott, jöttek a lufik. De A sajátja. Leginkább az anyukája megköszöntötte, ettek egy szelet sütit és kész. Mióta ismeri a barátnőit ők is megköszöntik és nagyjából ebben ki is merült ez. Nem nagyon szerette, hogy emlékeztetik dolgokra. Idén, vagyis a legutóbbin, ami már tavaly volt egészen elmúlt ez a kényszer. Volt torta és Ririéknél összeültek kicsit. Mosolyogva nézett fel rá, bár azt hitte egyértelmű miért. - Szerettem volna tudni, hol találom meg a szülinapost. De ha nem akarod, vagy nem olyan jó ez, akkor annyira nem fontos ám nekem mindenbe belemászni. Nem ünnepled? Nem ismerek olyat, aki nem bírja a szülinapját…
És bármilyen meglepő, még ő sem hiszi el magának, hogyha Lewy azt mondaná, engedjék el ezt a szülinap dolgot, hogy távol maradna. Biztos nem így lesz, de finomítani tud a saját kis letámadásain. Viszont a vége meg nem egészen igaz, elég lenne néha tükörbe pillognia. Végül az asztal felé fordult kicsit elhúzódva.
- Kérsz a kekszből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem akarta ennyire elhúzni a témát ebbe az irányba, talán egy hangyányit meg is bánta, hogy így kihozta, mert most úgy érzi nem túl vidám az egész. Aprót sóhajt, alig halhatóan, aztán még mindig nem engedi el a drágát, csak kicsit hátrébb húzódik, hogy lássa az arcát, aztán rámosolyogva bambulja egy kicsit, még vigyorogni nem kezd és megrázza a fejét.
- Ez vicces, mert anya meg mindig azt mondja, hogy a legtöbb dolog annál jobb, minél idősebb. De leeeehet ő sem erre gondol. - Talán kicsit elterelni akar, talán nem, de egy biztos kevésbé feszélyezi a kor ténye, mint talán kéne. Ezt már egy jó ideje érzi, de eddig próbált csak nem is gondolni rá. Bár néha Veszna tesz róla, hogy jól az eszébe vésse. - Nem kell, nem az én szülinapom, hogy itt döntsek, butus. Amit te szeretnél csinálni, ez a szülinap lényege tulajdonképpen. Ha te aznap éppen aludni akarsz, akkor az a program, ha meg edzeni akkor az. Okés? Különben nem gondoltam ám semmi nagyra, csak köszöntés, slusszpassz.
Vagy legalábbis hamar meggyőzte magát, hogy tényleg ennyiben kimerüljön. Majának nem is az alkalom, vagy a lehetőség a fontos, inkább az, hogy adhasson egy kicsit, erre valami oknál fogva folyamatos kényszere van, és nem igazán akaródzik leszokni róla. Csak reméli, hogy nem lesz ebből sosem nagyobb gubanc, annak senki sem örülne. Arra rá sem kérdezett mi az, amiről nem akar tudni, lehet jobb is így, inkább a kekszet majszolta. Ez a sok cukros cucc legalább már azt elérte, hogy energia költözzön bele, még ha nem is teljes töltettel.
- Hűűűűűűűűűűűűvuuuuuuvuuuu. - Vigyorogva visongott, próbálva visszafogottan mindezt, miközben elengedte és a hozzá közelebbi kezét Lewynek a saját ölébe húzta és ott szorongatta. Igazából Majánál így valami titkos boldogságforrás hirtelen teljes eresztést kapott a kijelentéstől. Örült, na, nagyon is. - Juuuuu... De jó! Ühm... biztos van olyan, ami nem ütközik semmivel. Kérek neked is belépőt. Még sosem jött velem anyán meg Ririn kívül senki...
Ez most egyszerre gondolkoztatta el és ijesztette meg egy picit. Nem lett lámpalázas, csak milyen nyomin hangzik már, hogy ennyien voltak kíváncsiak rá az évek alatt úgy folyamatában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Vége van, hivatalosan is elfogyott - legalábbis Maja számára - a vizsgázási kötelezettség száma az elmúlt héten. Most azonban újra azt a nyomást érzi a mellkasán mint az elején, ajkai remegnek és a szeme sarkában is könnycsepp bujkál, pedig nem is történt semmi rossz! Már klasszikus értelemben, sőt, inkább boldognak kéne lennie. Nem is érti mi okozta, hogy kicsit olyan változékony lett. Olyan jól érezte magát már éppen Lewyvel, de el kellett jönnie összepakolni, hogy a téli holmijait hazapakolja a szünetben. Meg kicsit ott is ragadt és ha nem megy haza az anyukájához, vér fog folyni. Ebben nagyon-nagyon biztos. Ez ijesztő, mintsem elszomorító, az a helyzet. Bármennyire igyekezett, nagyjából a mai napig sikerült a gondolataiból kiűzni azt a bizonyos önismeret vizsgát csupán. Mély levegőt vett, végül az órájára pillantva vette tudomásul, hogy bizony délután lett. Így szó nélkül hagyta félbe a pakolást, felkapta a kabiját és a hátizsákját, majd a poharat a kezébe fogta és elindult ki a kastélyból.
Nem találkozóra sietett, legalábbis nem a klasszikus értelemben. A lehető legnagyobb megerőltetésébe került, de kiderítette, hogy hol lelhető fel Mácsai tanárnő ebben az időszakban a legtöbbször: a játszótéren. Összeszedte magát, mert annak ellenére, hogy mennyire könnyed és kreatív iskolakerülő, nagyon rossz érzése volt, hogy sírt a nő előtt és el is rohant. Lebiggyesztett szájjal kezdte elérni a padokat és figyelt, hátha meglátja Zóját. A haját felkötötte amennyire sikerült, bár egy-egy tincs így is megszökött és arca körül, vagy a vállán pihent, miközben nézelődve került meg egy padot, amin hevert egy női táska. Megtorpant kicsit, két kézzel kezdte a Stitches műanyagkulacsot szorongatni, majd a szívószálat piszkálgatva emelte fel az éppen földbe fúrt tekintetét. Egyszerre akarta tudni, megtalálta-e, akit keresett és nem. Megint itt áll a bizonytalan Majácska és azt se tudja mit kezdjen magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Nem érezte magát valami rendben, de volt már így máskor is, így nem akart ebből nagy ügyet csinálni. Csak ugye neki van az a fránya lelkiismeret nevű kis plusza, ami másoknál sokszor hiányzik. Ez meg nem hagyja annyiszor békén, mint szeretné. Bár még így is többet néz el neki, mint kellene vélhetően. Miközben lépdel még az se készteti mosolyra, ahogy arra gondol, hogy már előre kitalálta mit csinál majd Lewy szülinapjára, vagy, hogy találkozott Benjivel, aki nagyon-nagyon rendes volt vele, éppen tegnap. És itt ér a kör ismét az ominózus család gondhoz. Utálja, hogy van ez az egész, néha olyan csúnya dolgokat tud kívánni, amit jobb, ha ki se mond hangosan ezzel kapcsolatban.
Mély sóhaj hagyja el az ajkait, amikor felemeli a fejét és tekintete találkozik a nőével, kínos, zavart pillantásokkal ragad belé a szó a köszöntésre, aztán a kérdés után sikerül abbahagynia a poháron való dobolást.
- Csókolom… én… Sajnálom.
Válasz helyett inkább kezdett azzal, amiért részben idekeveredett, lehet a szerencse is kellett ehhez, de úgy érzi azért megérte a dolog. Kisvártatva végül a padhoz lép és lecsüccsenve zárja össze térdeit a cipőjével a földet piszkálgatva.
- Jobban már, nem akartam kiszaladni, tényleg sajnálom. Nem tudom mi történt pontosan… Ígérem jobban figyelek majd mindenre.
Vagy inkább csak halvány remény, hogy elhitesse magával is, pedig aki egy kicsit is jártas a háttéranyagában, vagy hall pletykákat, vagy olvas újságot, van, amiről többet és jobban is tud, mint Maja maga. Kellemetlen. Nem csak zavarban volt, de egészen kelletlennek is érezte a szituációt. Nem nagyon szeret csak úgy beszélgetni se, és nehezen tudja mit mondhatna még. Közben a gyerekekre pillant, próbálkozik ő, tényleg.
- Ők a gyermekei?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Érzékenyen érinti. Talán egy kicsit túlzásnak érzi visszamenőleg már a kitörését, de még mindig nem nagyon tudna mit kezdeni azzal a bizonyos kérdéssel. Olyan kellemetlen szúrást kelt a szívében és a fejében egyszerre. Mintha a lelki fájdalomhoz fizikai tüneteket rendelne szép lassan a szervezete, csak hogy észhez terítse. Pedig eddig éppen eleget ostorozta magát, most meg hiába próbálkozik, őt lökték el, megint. Ez valami Czettner tulajdonság lehet, örül, hogy ő nem örökölte. Illetve ezt meri remélni mélyen magában.
- Gondolom, és nem akartam gondot okozni. Csak…ahj. Megtörtént.
Megvonta kicsit félszegen a vállát, legalább a bocsánatkéréseket mellőzte a továbbiakban. Pedig, ha kellett volna, elmondja még kismilliószor, hogy azzal hátha rendbe hozhat mindent. Abban sem volt most már biztos, pontosan mit rontott el, csak valami nem volt helyén. Szemeit egyelőre inkább a kicsiken járatta, félve pillogott csak Zója felé. Nem a nőtől tartott, inkább a beszélgetés volt neki nehézkes, mint úgy mindig.
- Nagyon aranyosak. Láttam mostanában sok kisgyereket erre, elég népes a falu az előkészítőn kívül is.
Kicsit bátrabban beszélt már, próbált úgy tekinteni erre is, mintha csak valami könnyed időjárásról lenne szó, de már ezzel is magát vonta bele. Hiszen milyen kisgyereket látott legutóbb? Az újonnan „szerzett” egyik testvérének a lányát. Az unokahúga, aki mellesleg tényleg egy kis tündér volt, és… egy rossz szava sem lehetne rá, nincs is, csak, nem nagyon viszi vissza oda a lába. Már sehova. Kicsit megfáradt próbálkozó, Benji biztatása ellenére is. A cipőre nézve halványan elmosolyodott, most először, aztán belekortyolt a kulacsába.
- Nem tudom, mármint nem tudom hogyan… - Tanácstalanul nézett Zójára, aztán ahogy a kisgyerekek mintha visszatekintettek volna rá, ahogy odafordult összepréselve a száját elfojtotta a sírást. Elszámolt magában úgy tízig, aztán levegőt véve a földet nézte, úgy kezdtek kibukni belőle a szavak.
- Nekem anya volt a családom eddig, meg a nagyiék. Hiába szerettem volna apát, testvért, bármit, amivel nem lógok ki, nem csúfolnak… ennyi jutott. Nem mondom, hogy könnyen, de megszoktam és megszerettem. Most meg… hirtelen minden előkerült, itt van egy karnyújtásnyira. De mindenkin csak azt érzem, hogy én vagyok az ő és a saját problémám forrása is. Nem szeretnek… nem is fognak, talán jó így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Zója néni 🙈
ruci | március

Hálás tekintettel díjazza a választ, és próbálja el is hinni ezt. Tény, másokat azért nem zavart legalább meg, a saját kis műsora is szerencsére köztük maradt többnyire, még páran észlelték, de szerencsére nem túl sokan. Nem szeret idegeneknek magyarázkodni, vagy úgy bármit velük. Nagyon rossz tulajdonsága ez az elzárkózás, de ha egy fal felépült, nehéz rombolás és durvaság nélkül leküzdeni. Mert ugye ki az, aki csak úgy képes megkerülni? túl sokat agyal butaságokon.
- Ühhüm, jobb így a suliból is lejönni hétvégén azért, hogy nem csak morgós nénik meg bácsik figyelgetnek.
És tényleg, ezzel nem lehet vitázni. Persze Majának semmi gondja az idősekkel, meg úgy az otthoni szomszédain kívül kevéssel akad kontaktusa, meg a hétvégézései is hullámzóak, éppen hol történnek. De azért tudja, hogy ez így van.
- Nem? - Kissé bizonytalanul formálja ezt az egyszerű kérdést, még ha ő is érzi, hogy már csak költői. Szeretné azt hinni, nincs igaza, de túl sok ellenállás az neki, amit látott és tapasztalt. Az apja már több, mint tíz éve kilépett az életéből szó nélkül, és jelen állásban lehet szeretné, ha ez a helyzet továbbra is megmaradna inkább a békesség érdekében. A többiek meg nyilván, ahogy ő kiakadt az elején, bennük is felfordult valami. De mindenki máshogy éli meg, talán.
- Nem tudom, semmit nem kértem, sőt, igazából legalább annyira nem akartam ezt, mikor kiderült, mint ők. De egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne négy testvérem, akik felbukkantak a semmiből. Illetve... itt voltak az orrom előtt...
Érezhetően fájdalmas pont ez is neki, hogy a sors ilyen fura, vagy kevésbé az, ki tudja, tréfát űzött vele. Nagy sóhajjal néz immáron a nőre és próbálja kicsit rendezgetni saját sorait, szabad kezével meg a padot kaparássza idegesen. Nem tudja mi a válasz, mi a jó válasz a kérdésre. Határozatlan mozdulattal vonja meg a vállát, tanácstalan nem pedig érdektelen. Luca hol akaratlanul, hol akarva kerüli és látványosan nézi levegőnek, ami fáj Majának. Zoé próbálkozik, de nem várhat tőle se mindent, Zora pedig... ő teljes vakfolt neki még.
- Van aki észrevette, van aki nem hiszem. Nem szeretek az emberekkel kezdeményezni, de én megkerestem őket, odamentem, ettől sem lett jobb. Tegnap találkoztam a... bátyámmal. Ő rendes volt, a többiekhez képest furcsa is. Érdeklődött, mesélt. Úgy tűnt, hogy talán örül is, az azért jól esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő