Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Oké. Talán mégis korán van neki ahhoz, hogy gondolkozzon és használja az agyát, vagy ne épp így reagáljon arra, ha valaki bevágódik elé. Mert ez anno, a gimis kajáldában tökre olyan lett volna, hogy nem szól, csak mereszti a szemét és csak aztán történik bármi, miután valaki elbukik. Természetes dolog, sok a haver, van, akinek meg ilyen a megszokott és a többi, ő meg hamar felvenné és asszimilálódva folytatná a marhulást. De ez nem egy gimi, ő már nem tini és kicsit a kör, akiket ismer és azok sem így viselkednek vele. Van egy olyan érzése, még ha semmiről sem tudnak, amiről nem kellene, mégis, egy kicsi lépés távolság mindig van és mindig akad. Már csak a kor miatt is, van, akinek a jelvény nem tetszik vagy rosszul értelmezi, amikor nincs jó kedve és furán néz. Mindegy is. Erre jön ez a nőci, mert nem kislány, azt bőven látja, tehát bizonyára mestertanonc mint saját maga, levágódik elé és előadja ezt. Persze, hogy elsőre köpni-nyelni nem tud, másodszorra meg a kajára koncentrált meg a mellette ülő szavaira. Ő is elhallgatott, eléggé, vagy meglepődött, vagy úgy hiszi, ismerik egymást meg minden, neki ebben már nem kell belemásznia. Pedig mennyre együtt tud érezni vele, hogy fogalma sincs mi történik, de azt nagyon tudja. Oké. Jól van ő, már többet beszélget, ismerkedik, belefér, igaz? A tömeg nem nyomja össze, nem kell örökké benne ülnie. Tökre más már és mégsem kicsit.
- Cuki... - aztán kibukik belőle a dolog és még ahogy néz is. Ő is hasonlóan támasztja meg a fejét, könyökét az asztalon pihentetve támaszt ő is állat, csak nem olyan.... cukin, ahogy a másik. Szabad ujjával ütögeti meg az állát, mint aki gondolkodik közben. - Lassan el kell gondolkodnom a sok ezresen, amit ez után a szó után fogok szedni. Hát mi „cuki” van ebben? - vagy benne, vagy úgy abban, hogy tökre értetlen. Vannak dolgok, amiket lehet nem kellene hangosan kimondania vagy kérdeznie, de ezt még nem tapasztalta ki és tanulta meg, még mindig évek csendje van a háta mögött, szóval, van mire fogni a dolgot és arra kenni, hogy hozott rossz döntéseket, amiket nem így kellett volna és talán nem lett volna a hozadék egy nehéz massza. Mindegy. Leereszti a kezét, gyors megtörli a száját és a kezét, ha már egyelőre nem tömi magába a maradékot, mert akkor nem tudna beszélni. Aztán a kinyújtott kézre pillant és erre már könnyebben kapcsol. Nem olyan hülye, mint aminek először látszott. Vagy hát, igen. Ő szokott szóviccelni, és amikor vele teszik, nem mindig jön át. Ez ilyen. Főleg nem arról. Akaratlanul ignorálja agya az utalást. Megint. Remélhetően van türelme.
- Örvendek, Odett – ráz vele finoman kezet, mert így illik, miközben figyeli. Ha van is valami fura, mélyen ülök és bizsergető érzés a tarkóján, mintha valaki figyelné, nem figyel rá mert nem tudja azonosítani. De mivel sokan vannak, amúgy is úgy van vele, hogy valaki, valakik nézik. Ennyi.
- Jóllakott óvodás Belián – engedi el a kezét, bár biztos nem éhes, előtte is ott van annyi kaja és nem nyúl egyhez sem, szóval valamire figyelnie kellene. Ráncolódik is a homloka, olyan, mintha azt keresné, melyik évben ültek a menzán egymás mellett vagy épp kinek a kije, mert tudja, hogy ismeri.
- Tökre ismerős az arcod, de nem tudom megmondani honnan. És ez frusztrál. És ezt kimondtam hangosan, megint. Remek – engedi el, egy sóhajjal és inkább nagyot kortyol. Nem teszi hozzá, hogy tudja, hogy utalni akar valamire, mert na. De a legutolsó dolog lenne azt feltételeznie, ami a kész válasz, mert ő annyira tagadó fajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem álszent, nem a bagó miatt szól, hazudna, ha nem tette volna már meg, hogy a kastélyban keresve egy pontot, ne tolt volna  el egy-egy szálat. Főleg az elején tette ezt, amikor még nehezen találta meg az utakat és félt attól is, hogy elkeveredik és úgy mutatkozik be az óráin, hogy ő az, aki képtelen időben odaérni. Manapság már inkább lustaság vagy mert épp esik, fúj, hideg van, szóval nem, nem azért, hanem inkább, hogy mennyire vágyik társaságra, vagy inkább teljes csendre. Ez a nem mindegy, mert lehet akármi is, néha az is kell, akárcsak gondolatokat rendezni vagy épp bármire. A bólintás és nevetés egyelőre azt mondja, nem zavar, így telepedik meg végül ő is az ablaknál, bár őt annyira nem borította ki a helyzet, mint ahogy azt nála sejti, sejtette az egész közben. Elmentek a többiek, az, hogy most mindenki a maga dolgára ment, vagy épp ők is még beszélnek erről, már teljesen mindegy, nem ég a füle, márpedig az akkor szokott, ha valakit szídnak, szóval csak nem teszik. Mindegy is. Elengedi, mert elengedte őket a másik is, innentől nincs vele, ebből ügy, neki meg főleg nem. Egy adag füstöt fúj kifelé, a hamut is arra pöccinti ki, az ajtón sem jön be senki sem.
- Akkor jó – mármint, hogy örül. Mert ő is, valahogy másképp mint a szó jelenti, de az. Tényleg nem tud a dologgal mit kezdeni, mert se fel sem ismeri, nem is akarja, egyelőre úgy van, hogy nem ártalmas, nem vészes, simán ellétezik vele. Pedig, azért volt múltkor egy olyan pillanat, amin még mindig tudna rágódni, és tenné is, de egyelőre nincs ilyenre affinitás, ajkaira mosoly húzódik. Nos, valahogy úgy. Ő pedig azt vette akkor észre, hogy akaratlan lépett közbe, a gond előtt.
- Igen, vagy csak megéreztem, vagy láttam, mint most is nemrég. Ebben egész jó vagyok – szinte szerénykedve von vállat, hogy nem nagy dolog, semmiség, létezik és megtörtént. Megelőzni a vihart, ugyebár. Senki nem akarta a végső rombolást, az más, hogy amúgy dolgokra nem figyel, vagy épp magán nem vesz észre sokszor jeleket, dolgokat, azonban ha épp nem csapkolódnak a hullámok, ezek már csak jönnek. Ahogy a kérdés is, mit érez, ezt már tudja, hogy másokra mennyire figyel és mennyire próbál empatikus lenni a maga dolgai mellett. Mintha az eddigi, durva vázlatra a végső vonalak kerülnének fel és pár radírozás után, még ha kezdetleges is, de van egy próbaverzió. Mennyire bírja a világ, mennyire bírja saját magát. Újabb slukk, ahogy hallgatja, fordul felé, fejét dönti meg kissé a szavakra.
- Az egy dolog, ki hogy éli meg. Meg hogy megszoktad – von aprón vállat. - Én az egyedüllétet, mégis, azt veszem észre néha nem olyan rossz, ha rákérdeznek, megvagyok-e. A válasz meg már más – pöcköli le a hamut ismét, kedve lenne a párkányra ülni, de hát, elég magasak erre azok és nem akar frászt hozni senkire, még ha ettől nincs is veszélyérzete.
- Az se kellemes mégis, ha megszoktad. De hát nem faggatlak ki, én is a megszokások embere vagyok – a tapintatosságé, kicsit a csendé és hogy távol áll a legtöbb dologtól. Nincs benne a hirtelen felcsattanó „buliszerűségekben”, balhékban, semmiben. De mégis itt van, egy réteg tud róla, a többinek talán a neve annyit se mondana, hogy az a jelvényes majom. És ez így van jól, ezt már kitapasztalta.
- Ne köszönd. Meg azt se. Mondtam, hogy reméltem, hogy jöhetek. Nem azért, mert be kellett állni a pultba, hanem mert na. Ilyen semleges embernek azt hiszem jó vagyok, már csak abból, hogy ha formalitásból is, de megköszönték – int fejével az ajtó felé, utalva a másikakra, akik már távoztak. Tényleg nem ez volt a lényeg, hogy megkapja, hanem... Mindegy lesz hirtelen. Tekintetével találkozva kicsit már másabb, kellemesebb mosolyt húz az arcára és jobb az a köszönöm is. Kicsit bámulja, picit pislogás nélkül, picit erre a figyelemre várva. Megint. Oké. Aztán kapcsol, nehogy már egy pillanatra olyan legyen, mint valami babonázott akárki, főleg nem mert nevetni kezd. Majd komoly arcot vág, de ajkát beharapva tartja vissza a nevetést, ami, nos, nem épp a szigorú arca.
- Nos, szeretnéd? Aztán utána magamat is le kell, vagy korrupt leszek és elnézem, hogy bent cigizek, no de akkor... mit szeretnél? A pontlevonás gagyi, senkit se érdekel. Ööö... van takarítás, valami írós baromság, vaaagy nem tudom, lehetek kreatív. Akkor most nem leszek a semleges ember, hanem a szigorú prefektus egyből. Ejj, ne akard azt – mintha létezne, úgy ingatja meg a fejét, és látványosan jót érezve slukkol egy újabbat, hogy neki lehet, de hát igazából, most csak feszültséget akarnak eloszlatni végleg. Egyelőre így. Közelebb csusszan kicsit.
- Érezd magad lebaszva, Mihail. De most civilben vagyok na – azzal nevet egyet. De komolyan. Erre nem is gondolt, hogy kötelessége lenne. Na mindegy. Biztos másra figyelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő