Oké ^^ *varázsol egy mini parkot, amibe a baba belefér*

Szia Yancsi ^^

Semmi különös, játszok a Kereszthúgommal ^^ Veled mizu?

*figyeli Ririkét, ahogyan játszik*

Gyere ide Riri *tárja a karjait* Nincs semmi baj, megvédelek <3

Én nem ugrok senki torkának Anyuci, csak védem a Kereszthúgom

Én egyáltalán nem estem neki, és nem is fogok, mert nem tudom, hogy mit tett, vagy mit nem. Ez nem az én hatásköröm, vagy hogy mondjam, szóval rád hagyom Janey:)

Tesó, és a gyógyító bácsi

– Kellett nekem tanácsot adni. –szemeket forgatva néztem a lányra, majd ki az ablakon. Nem akartam neki semmiféle ötletet adni, de tudatom nélkül megtehettem. Biztosan fel fogja használni később, de én sem leszek rest, mert számíthatok már erre. Igaz, még elég sok mindenre számíthatok, csak azt nem tudom, hogy addig rendbe fog-e jönni a lábam. Most minden reményem a gyógyítóban van, és teljesen megbízom abban, hogy sikerül meggyógyítania a bokámat.
A beszélgetésükre, inkább nem is figyelek. Arról én nem tehetek, hogy Amirának kell eljuttatni a borítékot, és ehhez pedig az kellett, hogy felhívassam ide, hiszen alig tudok menni is. Mással meg nem küldetem el, mert biztosan meglesnék, hogy mi is az, meg elkezdenének mindenfélét kitalálni, ami sem neki, sem nekem nem lenne jó. Közben a Chaske bácsi is visszaér, valami krémmel, és egy kötéssel, majd az ölébe veszi a duzzadt lábamat. Összeszorítom a fogaimat, hiszen fájt a megmozdítása, de sejtem, hogy hamarosan sokkal jobb lesz. Addig meg ezt a kis fájdalmat eltűrőm. Valami fura illatú és állagú krém kerül a bokámra, amelynek a színe sem valami felemelően szép, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy gyógyítson. Chaske bácsi el is kezdi masszírozni a fájós testrészemet, amire picit fel is szisszenek, mert azért váratlanul ért, de kb a második érintésre már nem is vészes. Nem igazán nézek oda, mert ugye itt van Amira is, így a tekintetem folyamatosan kettejük között cikázott.
– Igen, kellene. –vigyorogva válaszoltam a lány kérdésére, de ez hamar el is tűnt az arcomról. Láttam rajta, hogy a kérdésemmel, eléggé érzékeny témára tapinthattam. Nem akartam felszakítani a régi sebeket, de valahogy kíváncsi voltam, hogy miért is ismerik egymást, ilyen jól a gyógyítóval. Noha, ez persze nem tartozik rá, de valahogy kicsúszott a kérdés a számon. Meg is kapom rá a választ, amire elhúzom a számat. – Ohh, sajnálom, hogy ez történt veled. Meg azt is, hogy a kérdéssel felszaggattam a régi emlékeket. Nem akartam, hogy most rosszul érezd magad. –szomorúan néztem, és ha engedte, akkor bátorításképpen, megérintettem a kezét, és halványan mosolyogtam mellette.
Ebből a helyzetből, a gyógyító szavai zökkentenek ki, aki közben végig masszírozta a bokámat. Különös, hogy nem fájt, de azért éreztem, hogy valaki tevékenykedik annak eléréséért, hogy a duzzanat eltűnjön. Figyelmesen hallgatom a szavait, és a monológ után, elmosolyodom. – Nagyon szépen köszönöm a segítségét. Azt hagy kérdezzem meg, hogy itt kell maradnom, vagy az ellátás után visszamehetek a szobámba? Mert nekem teljesen mindegy, úgy cselekszek, ahogyan Chaske bácsi jónak látja. –mosolyogva kérdezem a gyógyítót, és már érzem, hogy nem is annyira duzzadt a bokám. A kérdést meg csak azért tettem fel, mert az egészségem fontos, és ha azt mondják, hogy maradnom kell, akkor maradok. Ha mehetek, akkor meg valahogy elbicegek a szobámba.

Ne legyen pink >.<

Valami szürke, vagy az nem illik ide?

Igen, a Tusások menők

Esetleg, ilyen szürke ?

Az nem világosabb?
Akkor keresek másik szürkét ^^

Anna, mint néni?

Hmm, végül is, ha azt vesszük, nem a szín a lényeg

Nem fogom átvenni ^^ Meghagyom Mirusnak a nénizést

Én sem vagyok mindig rejtve >.<

Majd én elkísérlek Mirus Tudod, mint DÖK-ös, a DÖK elnököt

Zoé, nem a tiéd, mert nincs rajta a neved

Oké *nyújtja Mira felé a karját* Írhatod ^^ A megnyitó előtt, még úgy is megyek fürdeni

És ki mondta, hogy nem óvnám meg? *türelmesen várja, még Mira befejezi* Köszi ^^ <3

Igen, de majd eltüntetem a neved, és akkor nem leszek a tiéd

Köszi Zoé xD

Nyem >< Még itt van a neved *mutatja a karját*

Ott is marad^^

Nem fog bántani Látod

Szia Emmus *-*

Látom *-* *megöleli, és puszit ad az arcára*

Én megyek *-*

Még időben visszaértünk Amirával, a családlátogatásból, de a bál kezdetéig, nem fogunk már találkozni. Neki is készülnie kell, és nekem is, így nincs időnk beszélgetni. Meg el kell búcsúznom a többiektől, de az legyen a legkevesebb.
Berontottam a szobába, és mivel senki nem volt ott, így el is foglaltam a fürdőt. Gyorsan letusoltam, megfésülködtem, meg minden egyéb dolog, hogy szuperül nézzek ki az estére. Nem nagyon törődnék az ilyesmivel, de mivel Amirával megyek, így adnom kell a külsőmre. Meg, amúgy is ez egy rendezvény, lesznek híres vendégek, és a diáktársaimnak is példát kell mutatnom. Nem nézhetek ki úgy, mint akit egy kutya szájából húztak elő. Felöltöztem és kiléptem a szobámból. Még időben vagyok, ezért is szép kényelmesen fogok lesétálni a Nagyteremhez. Egyébként, még mindig hihetetlen, hogy eljött ez a nap is. A bokám már meggyógyult, így egészségesen tudok majd részt venni a versenyen. Meg aztán, végre láthattam a húgomat is, igaz anyuék nagyon nem örültek annak, hogy eljöttem a suliból, de megmagyaráztam, és nagyjából el is hitték. Amiről nem tudnak itt a suliban, az nem fog fájni senkinek sem. Ami meg a legjobb, hogy Amirával mehettem. Kedvelem a lányt, annak ellenére, hogy sokat morcoskodik, meg mások nem nagyon kedvelik. Én nem így vagyok vele, és kedves tőle, hogy hazavitt, meg eljön velem a bálra. Először azt hittem, hogy nemet fog mondani, de meglepődtem, amikor igennel válaszolt.
Közben, megérkezek a helyhez, ahol lesz a bál, de még nem megyek be. Nem látom Mirát, bár szerintem, bent kellene keresnem, de jobbnak látom, ha előbb még várakozok egy kicsit, és szemeimmel, már a terepet vizsgálom, hogy kik is fognak megjelenni ezen a bálon.

Nem kellett sokat várnom, Amira hamarosan meg is érkezett, és valami csodálatosan nézett ki. Bőven magasabb, így lábujjhegyre kellett állnom, hogy puszit tudjak neki adni. A többiek nem igazán érdekeltek, már mint nem zavartattam magam azon, hogy vele megyek a bálra. Akinek nem tetszik, az nem fog ránk nézni, és kész. Úgy is meg fognak bámulni, és ez csak örömmel fog eltölteni.
Nyújtottam a karomat, és már mentünk is be a terembe. Elkísértem egy darabig, utána mennie kellett, amit én megértettem, hogy miért. Tudtam, hogy nem lesz velem mindig, hiszen szervező, de én vállaltam így a bált, és nem is bánom. Amikor elváltunk, én is leültem az asztalunkhoz, ha megtaláltam Botit, vagy Yancsit, akkor melléjük, ha nem találtam meg, akkor pedig egyedül. Nézegettem, hogy milyen ételek is vannak, és már kapásból találtam olyat, amihez nem nyúlhatok. Valószínű, hogy nem sokat fogok enni, de ez van. A manóknak fontosabb dolguk is volt annál, hogy a mogyoró vagy epermentes dolgokat készítsenek. Nem haragszom rájuk, mert lényegében a vendégek az elsők.
Az igazgató beszédjét figyelmesen hallgattam, és megtapsoltam mindenkit, akinek a nevét hallottam. Mikor megpillantottam a képemet, és meghallottam a nevemet, ledöbbentem. Nem hittem a szememnek, sem a fülemnek. Bejutottam a Tusára, és kb arra eszméltem fel, hogy valaki meglök, hogy menjek a kitűzőért, vagy micsodáért. Felkeltem, és boldog, de ugyan meglepett arccal indultam oda Amirához, és feltegye nekem a jelvényt. Onnan már mosolyogva sétáltam vissza a helyemre, és láttam neki a vacsorának.
Szereztem magamnak narancslevet, meg olyan étel, amiben tuti nem lehet allergiás hozzávaló. A vacsora közben beszélgettem a háztársaimmal, már amelyik szóba állt velem. Lassan elfogyasztottam az ételt, és meg is szólalt a zene. Felkeltem, és máris indultam megkeresni Amirát, hogy felkérjem egy táncra. Kb félúton találkozhattam vele, és mosolyogva sétáltam oda elé.
– Gyönyörű vagy. –dicsértem meg, mert erre nem volt még időm. – Szabad egy táncra? –mosolyogva nyújtottam felé a kezemet, és vártam a válaszát. Remélem igent fog mondani, és ha meg is kaptam a megfelelő választ, akkor megfogtam a kezét, és vezetni kezdtem oda, ahol kényelmesen tudunk táncolni. – Szuper beszéd volt. Nem hittem volna, hogy bekerülök. –jegyeztem meg boldogan, és ha odaértünk a tánctérre, átkaroltam a derekát, megfogtam a kezét, és elkezdtem a lépéseket.

Kőszegi bácsi elfoglalt volt, így megkért arra, hogy felügyeljek le egy büntetést. Konkrétumot nem mondott, csak annyit, hogy a Bejárati csarnokba kell mennem. Ott úgy is meg fogom tudni, hogy kik, és milyen büntetést kaptak. Jobb dolgom híján nem utasítottam el. Legalább lesz némi képem arról, hogyan is kell lezajlania egy büntetésnek. Felhúztam a cipőmet, feltettem a szemüvegem, és már szaladtam is, hogy időben odaérjek. Nem lenne szerencsés, ha lekésném, mert akkor még nekem lesz kellemetlen, hogy nem tudok elszámolni a dolgokkal. Szedtem a lábaimat, de óvatosan, mert még kicsit fájt a bokám.
Azt hittem, hogy tényleg elkéstem, mert a távolban már hallottam valami éneklést, és gitározást. Ez eléggé szokatlan volt a számomra, így biztosan tudom, hogy ő vagy ők lesznek az elszenvedő alanyok. Megérkeztem a csarnokba, és amint megpillantottam, hogy Niki és a sárkányos srác énekel, hát elhúztam a számat. Picit hamiskás volt, és eléggé borzalmas is, de a dal szövege meg vicces, így a kettő kiüti egymást. Már csak azt kell megtudnom, hogy kinek is énekelne, de erre is fény derült. Amira az a személy, akinek énekelnek, de ahogyan ránézek a lányra, nem igazán tetszik neki. Eléggé feszült, vagy hogyan mondjam. A dal vége előtt már elviharzik, én még megvárom a végét, és csak utána eredek Amira után. Majd jelentem Kőszegi bácsinak, hogy teljesítették a feladatot, de most muszáj beszélnem a lánnyal, mert megígért nekem valamit, ami csak a kettőnk dolga. Hamar le kell rendezni, mert ha sikerül bejutnom a Tusára, akkor kizárt dolog, hogy egyhamar kivitelezni tudjuk. Nekem pedig látnom kell a kistesómat, mielőtt nagyobb lesz.

Hamar összefutottunk a teremben, és nem is kellett sokat győzködnöm arról, hogy táncoljon velem. Előtte még megdicsértem a ruháját, amire szintén kaptam egy dicséretet. Mosolyogva köszöntem meg, és hagytam, hogy megigazítsa rajtam a zakót. Nem igazán szeretem kicsípni magamat, ez meg is látszik rajtam, de most mégis adtam a külsőmre.
Egyáltalán nem zavart sem a korkülönbség, sem a magasságkülönbség. Akinek meg nem tetszik az, hogy mi együtt megyünk táncolni, az egyen sok mogyorót. Senkinek nincs ahhoz köze, hogy mi együtt jöttünk a bálra, így azokkal sem nagyon törődöm, akik már sugdolózni kezdtek. Most biztos jön az, hogy be akarok vágódni az egyik szervezőnél, de tudom, hogy feleslegesen tenném, hiszen Amirát ismerve, úgy sem mondana el semmit sem a feladatokkal kapcsolatban, csak annyit, amennyit tudhatunk. Meg, ő sem kockáztatná a pozícióját, hiszen az ő helyében, én sem tenném.
– Köszönöm, igyekezni fogok, hogy ne elsőként essek ki. –mosolyogva fogadtam dicsérő szavait, és lassan vezetgettem a lányt a zene ütemére. Nem vagyok valami profi táncos, de igyekszem nem letaposni Amira lábait, és szerencsére egyszer sem lépek rá. Ha érzem, hogy letaposnám, már azonnal elhúzom onnan, és bocsánatkérően húzom el a számat.
– Igen, szerintem is nagyon aranyos. Köszönöm, hogy elvittél. –ezt a mondatot a lehető leghalkabban mondom, de úgy, hogy ő értse azért, mit is motyogok. Senki nem tudja, hogy mi merre jártunk, és senkinek nem is kell megtudnia. Még a végén kicsapnak minket, és az egyáltalán nem lenne szerencsés. Ráadásul nagyon bűntudatom lenne, mert Amirát is rántanám magammal, és azt nem szeretném. A szám vége közeledik, nekem pedig kezd kicsit zsúfoltságérzetem lenni, így egy kedves kérdést fogok intézni a lány felé. – Nem lenne kedved kimenni egy kicsit? Olyan zsúfoltan vagyunk. Mit szólnál a lépcsőházhoz? –ajánlottam fel egy helyet, de persze nekem az is meg fog felelni, amit ő választ, csak jussunk ki, úgy mond friss levegőre.

Jó reggelt ^^

Persze, minden vágyam az, hogy téged kínozzalak

De kár

Főleg nem ilyen időben ><